180 Degree Longitude Passes Through Us

Ez valami olyan színvonalú műalkotás, amilyenbe talán még nekem sem sikerült beleszaladnom, pedig azt hiszem, többnyire jól választok.

Az ismertető tartalma némi-nemű spoilert tartalmaz, de aki ezekre az első epizód után nem érez rá magától is, az alighanem amúgy is jobb, ha másutt kopogtat.

Előrebocsátom, hogy egy kivételesen intelligens, intellektuális, kifinomult ízlésű, ún. magasröptű és mélyen szántó, sokrétű , nagyon komplex és nagyon felnőtt drámáról van szó. Az fogjon bele, aki ehhez elég értelmi és érzelmi intelligenciát és érettséget érez magában, máskülönben nem fogja tudni értékelni azt a szürkeállományt megmozgató, lélektani utazást, amelyre visz.

Nézzük a történet kiindulópontját. Adott egy középkorú TV dráma rendezőnő, Sasiwimol, aki a abból csinált karriert, hogy különféle kosztümös romantikus filmek és sorozatok Thai remake-jét csinálja meg lakorn formában. Elindul a következő munkájának helyszínét feltérképezni Észak-Thaiföldre. Magával viszi a egyetemista fiát, Wang-et, akit – noha jelenleg majomszeretettel csüng rajta – gyermekkora nagy részében bentlakásos iskolában neveltetett, és aki diametrálisan ellentétes vele személyiségben, ízlés világban és világnézetben is is egyaránt.

Eltévednek a helyszínt keresve, majd véletlenül egy nagy házra bukkannak az erdő közepén, amiről kiderül, hogy a tulajdonosa “In” Inthawut, Sasiwimol és Siam (Sasiwimol időközben elhunyt ex-férje, Wang apja) egyetemi társa és legjobb barátjuk, akivel az asszony már vagy egy évtizede nem találkozott, és akit Wang mindig is meg akart ismerni.

A kedves marasztalásra eltöltenek ott egy időt, s míg Sasiwimol és In a múltra emlékeznek igen szelektíven és óvatosan, Wang erről a múltról akar minél többet láthatóan megtudni, és megismerni elhunyt apja barátját.

Az “elefánt a szobában”, ahogy mondani szokás mindhárom ember számára az eltávozott Siam, és a vele való egykori viszonyuk szövevényessége, ami visszahat rájuk és hármuk egymáshoz való viszonyulására is. Az első epizódtól kezdve lebegtetve van, hogy In minden bizonnyal Siam egykori szerelme/szeretője volt,. és a fő téma előreláthatóan pont az a konfliktus lesz, amit a Wang és In között kibontakozó szerelmi viszony és a múlttal való szembenézés okoz.

A rendező-forgatókönyvíró Punnasak Sukee a modern Thai színház egy prominens alakja, gazdag színházi múlttal és színházrendezői végzettséggel, és ez jó értelemben nagyon is látszik, mondhatnám lerí a produkcióról.

Az embernek az az érzése, hogy egy háromszereplős színházi kamaradrámát néz. Engem leginkább Edward Albee drámáira emlékeztet a cselekmény bonyolítása. A szereplők a felszínen rendkívül kedvesek és szeretetteljesek egymással, de minden mondatukat megrágják, és minden mondatuknak mögöttes tartalma, rejtett utalásai vannak, amik régi titkokra, mélyben hordozott sebekre, a másikkal szembeni tüskékre, neheztelésekre, sérelmekre utalnak vissza. A dialógus ennek szellemében elképesztően kemény, mélyreható és mélyre találó – a legjobb színpadi hagyományokat követve. Nem tudom, találkoztam-e valaha ilyen mély, intellektuális dialógussal Thai produkcióban, amely olyan drámaiságot teremt, amit valósággal késsel lehet vágni (talán a Teddy Bear közelít ehhez valamelyest ebben a vonatkozásban).

A színházi elemek dacára a produkció minden csak nem teátrális. Ellenkezőleg. Az ember alig akarja elhinni, hogy egy színházi rendező debütáló filmes alkotása során ilyen határtalan professzionalizmussal képes kezelni a filmes média eszközeit. Gyönyörűen felvett, csodálatos képsorok, fantasztikus operatőri munka, képzeletgazdag vizuális megjelenítés, mesteri történetvezetés és filmes narratíva, álomszerű vágás, kísértő zenei aláfestés, és immár sokadjára: az észak Thai miliő atmoszférájának hibátlan megragadása. Noha javarészt egy helyszínen, In hatalmas erdei házában és annak környékén játszódik a teljes cselekmény, ezt a korlátozott helyszínt sikerül teljesen magával ragadóvá tenni gazdag filmes eszközökkel.

A színészi játékról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni.

Mam Kathaleeya McIntosh lehengerlő Sasiwimol szerepében. Az egocentrikus, nem kicsit nárcisztikus rendezőnő, akinek példaképe Elizabeth Taylor, és akinek stílusát jól felismerhetően imitálni is igyekszik (noha ő alighanem Cleopatra-ként gondol önmagára, az általa hozott Taylor sokkal inkább Martha a “Nem félünk a farkastól”-ból, Leonora Penderton a “Visszatükröződések egy aranyló szempárban”-ból vagy Zee Blakeley a “Zee és társa”-ból). A felszínen tökéletes sztárkarriert befutó, fiát egyedül nevelő mintaanya, akiből az alkohol hatására és eldugott intim beszélgetések során bújik elő olykor a sebezhető, magánéletében kudarcot vallott, boldogtalan asszony, aki a napvilágnál nem hajlandó a szembejövő valóságot, önnön manipulatív személyiségét és az azzal okozott károkat tudomásul venni, és ábránd képekbe, fantáziába menekül. Felváltva irritáló és megható, bosszantóan affektáló, máskor mély emberi drámáit könnyfakasztóan feltáró, komplex alakítás.

A sokak számára a Bangkok Love Stories Danny-jeként megismert Pond Ponlawit Ketprapakorn élete eddig talán legjobb alakítását nyújtja Wang szerepében. A földrajz mániás, utazni vágyó, lázadó, álmodozó a Thai társadalmi berendezkedést és kulturális iparcikkeit mereven elutasító, anyja hivatását és értékrendjét látványos megvetéssel szemlélő, de annak szeszélyeit, hangulatváltozásait, önzését kellő empátiával, kiegyensúlyozottsággal, a legtöbbször egyenesen kiszámított gyakorlatassággal kezelő fiú, aki máig nem heverte ki apja elvesztését, akihez sokkal közelebb állt, mint anyjához, és aki In közelébe kerülve – akivel kezdettől fogva sistergő kémiájuk van – fokról fokra engedi fel a kissé cinikus, idealista, de hetyke huszonéves álarca alól a sebzett, sok gyermekkori traumát magával cipelő kisfiút.

In szerepében Nike Nitidon Pomsuwan abszolút bensőséges, finom eszköztelenséggel formálja meg a zárkózott, becsukott múltját mindenki elől titkoló, magáról minél kevesebbet elárulni akaró konformista remetét, a perfekcionista építészt, aki bezárkózott saját maga által tervezett és építtetett erdei házába, aki sokat feláldozott mások boldogsága érdekében, és aki patologikusan fél minden konfliktustól, külső változástól, a status quo megtöréséről. Nagyon finoman építkezik az a folyamat, ahogyan Wang – akivel mágnesként vonzzák egymást az első pillanattól fogva – nyitja meg, és próbálja előcsalogatni a csigaházából.

Wang és In viszonyának alakulásában Sasiwimol-lal való leendő konfliktusuk mellett is nagy kérdőjel, hogy nem Siam-ot keresik-e mindketten a másikban.

Fölényes biztonsággal állíthatom, hogy ez a produkció már most az esztendő egyik legnagyobb dobása, egy még soha nem látott mértékben felnőtt pszicho-dráma, ami garantáltan a képernyőhöz bilincsel minden az ilyen gyöngyszemek felé nyitott, a formulával szakító vállalkozást befogadni képes, intelligens nézőt.

Számomra instant klasszikus és egy par excellence filmművészeti alkotás.

A sorozatot itt tudod megnézni.

janos.smal@gmail.com

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

The maximum upload file size: 1 MB. You can upload: image. Links to YouTube, Facebook, Twitter and other services inserted in the comment text will be automatically embedded. Drop files here

Ennek az oldalnak a tartalma nem másolható