TIOY46-50

46 MELANKOLIKUS FÉRJ ÉS FELESÉG

Gyönyörű fák sorakoztak az európai stílusú villák takaros soraiban. Minden egyes kör alakú, íves ablakot vakolatkővel mintáztak, elegáns és nemes érzést keltve. A kocsiban ülve tekintete az ablak felé irányult.

– Parancsnok, megérkezett.

Két katonai egyenruhába öltözött fiatalember nyitotta ki neki az autót. Arra összpontosították a figyelmüket, hogy kisegítsék Gu Wei Ting-et a kocsiból, majd a biztonsági őrök kinyitották neki a villa ajtaját, és tisztelettudóan bekísérték.

– Visszajöttél! – Jiang Yuan mosolyogva kigombolta Gu Wei Ting ingét. – Az étel nemsokára kész.

Gu Wei Ting merev és szigorú arca végül egy kicsit enyhült. Miután átöltözött, kiment a fürdőszobába kezet mosni. Meglátta Gu Hai fogmosópoharát az állványon, a víz már folyt, de megfeledkezett róla. Vacsora közben Jiang Yuan óvatosan megkérdezte.

– Xiao Hai még mindig nem akar visszajönni?

Gu Wei Ting arca megnyúlt.

– Nem kell rá gondolni, ez a gyerek fegyelmezettlen. Ha nem engedném, hogy megtapasztalja a nehézségeket, soha nem tudná meg, milyen szerencsés, amiért helyen élhet.

Jiang Yuan felsóhajtott, szelíd és kedves arcán egy csipetnyi aggodalom ült ki.

– De hogy így szenvedjen, az is elfogadhatatlan! Még csak tizenhét éves, ez a legfontosabb időszak az életében. Ha megízleli a megpróbáltatásokat, és az sebeket hagy a szívében, nem fogja egy életen át gyűlölni magát?

– Egy ilyen nagydarab srác, mint ő, nem olyan törékeny. A nehézségek elviselése tapasztalatszerzés, akárcsak fiatal koromban.

–  Volt illegális étolaj akkor? – Jiang Yuan félbeszakította Gu Wei Tinget. – Volt melamin a tejporban, amit fiatalon ittál? Amikor beteg voltál, az orvos mérgező kapszulákat adott neked? A mostani idő más, mint az akkori. Ha elüldözöd, az nem ad neki tapasztalatot, szenvedni fog, szociálisan kiszolgáltatottá válik.

Gu Wei Ting soha nem gondolta volna, hogy egy olyan háziasszony, mint Jiang Yuan, képes így beszélni, nem talált rá szavakat, hogy megcáfolja, így csak csendben evett. Jiang Yuan a pálcikáival megkeverte a rizst, egy pillantást vetett Gu Wei Ting-re, és élesen megkérdezte.

– Hadd beszéljek vele.

– Nem kell felkeresned, nem fog meghallgatni.

– Megyek és megpróbálom! Azért ment el, mert én itt vagyok, egyáltalán nem akar látni! Ha rá tudom venni, hogy racionálisan gondolkodjon, ha meg tudom változtatni a rólam alkotott benyomását, nem oldja meg a problémát kettőtök között?

– Ne aggódj emiatt! – Gu Wei Ting adott néhány zöldséget Jiang Yuan-nak. – A saját fiad miatt kellene aggódnod! Nehéz életet él, érd el, hogy minél előbb idejöjjön, ez sokkal fontosabb. Ha nem akar itt élni, akkor intézek egy külön házat. A Guo Mao Qiao házunk üres, igaz? Ha nem akar itt lenni, akkor költözzön oda.

– Ez nincs rendben – Jiang Yuan letette a pálcikáját. – Az a ház Gu Hai-é, ha hagyod, hogy Luoyin ott lakjon, nem akar majd Gu Hai megölni téged?

Gu Wei Ting arca elsötétült.

– Nézd meg a hozzáállását, még csak vissza se akar jönni, ezek után miért adnék neki egy házat?

– Megyek és beszélek Xiao Hai-al, meggyőzöm, hogy jöjjön vissza – Jiang Yuan megrántotta férje karját, arcán könyörgő kifejezéssel.

Gu Wei Ting szünetet tartott, majd bólintott.

– Akkor mi a helyzet Luoyinnal?

Amikor Jiang Yuan meghallotta Bai Luo Yin nevét, aggódva elkezdte ráncolni  homlokát.

– Fogalmam sincs, mit kezdjek ezzel a gyerekkel, még csak látni sem akar.

– Akkor csináljuk ezt, én megyek és meglátogatom.

Jiang Yuan meglepődött. Gu Wei Ting letette a pálcikáit.

– Megyek és beszélek vele.

– Ez…. ez a gyerek rendkívül makacs, ne legyél vele túl szigorú – Jiang Yuan aggódott, hogy a fia szenvedni fog.

– Ne aggódj! –  Gu Wei Ting Jiang Yuan kezére tette a kezét, vigasztalta őt. – Ismerem a határaimat.

 

47 A SZAVAK HÁBORÚJA

Az osztály még mindig a vizsgadolgozatokról beszélgetett. A kémiatanár hideg tekintettel végigsöpört a tanulókon.

– Van olyan kérdés, amit nem tudtok megoldani?.

– Az első kérdés… – Az osztály elszórtan, élettelenül kiabált.

A kémiatanár felvonta szemöldökét, arca mérges volt, a hangja pedig olyan, mintha sziklákat akart volna robbantani.

– Ki nem tudja megoldani még az első kérdést sem? Emelje fel a kezét, hadd lássam! – Mivel senki sem merte feltenni, fellélegzett. – Rendben, ezt kihagyjuk, van más kérdés, amit nem tudtok megoldani?

– A negyedik…

– Azt sem tudjátok? – már vicsorgott. – Hányszor magyaráztam már el? Még mindig vannak köztetek olyanok, akik nem tudják megoldani? Keressenek egy üres helyet óra után, és szívjanak el néhány cigit. Legközelebb már meg fogjátok tudni oldani.

Senki sem adott ki egyetlen hangot sem.

– Van még olyan kérdés, amit nem tudtok megoldani?

Egy gyenge, erőtlen hang megszólalt.

– A tizedik kérdés.

– A tizedik kérdés? – a kémiatanár mindkét kezét a derekára tette, és dühösen bámult a tanulókra. – Hát nem világos a megoldása? Az „A”? Nyilvánvalóan rossz! A „B”? Hogyan lehetne jó? Nézd meg a D-t, csak egy bolond választaná ezt. Ezért a C! Kell még ezt a kérdést magyarázni?

A diákok pisszenés nélkül ültek a helyükön.

– Van még kérdés, amit nem tudtok megoldani?

– Nincs, mindent meg tudunk csinálni – kiabálta az osztály.

A kémiatanár hirtelen az asztalra csapott, üvöltése cunamiként söpört végig a termen.

– Nincs több? Ha mindenki mindent meg tud csinálni, akkor minek tartom ezt az órát? Ha mindegyikőtök mindent meg tud csinálni, akkor miért nem kapott senki sem maximális értékelést?

A tanár monológját a nyikorgó ajtó hangja szakította félbe.

– Chen tanár, elnézést a zavarásért, keresik az egyik diákot.

Amikor Luo Xiao Yu dallamos hangja felcsendült, a néma osztályterem egyfajta meleg tavaszi szellőnek érezte. Mindenki vágyakozva nézett rá, remélve, hogy ők azok, akit keres. A kémiatanár morgott, mintha undorodott volna attól, hogy megzavarják őt.

– Bai Luo Yin, gyere ki egy pillanatra.

Kifelé menet megkérdezte Luo Xiaoyu-t, hogy ki az a személy, aki keresi, bár már sejtette. A lány arcszínéből látta, hogy nem egy átlagos ember volt.

Bai Luo Yin szenvtelenül odasétált az árnyékos fa alatt parkoló katonai autóhoz. –– Kérem, szálljon be. – Nyitotta ki az ajtót egy alázatos személy.

Bai Luo Yin az idegesség legkisebb jele nélkül beszállt a kocsiba, és hagyta, hogy a két tiszt elvigye egy teaházba. Gu Wei Ting katonai egyenruhát viselt, egy különteremben ült, és Bai Luo-t várta.

– Jelentem a rangidős tisztnek, biztonságban idehozták.

– Kimehetsz.

A tea illata halványan lengte be az egész szobát, Bai Luo Yin csendben, póker arccal figyelte Gu Wei Ting-et.

– Gyere és ülj le, fiam.

Nagyon ritka volt, hogy Gu Wei Ting ilyen szelíden és lágyan tudott beszélni. Bai Luo Yin magabiztosan ült. Gu Wei Ting végignézett a fiún, nagyon meglepődött. Általában egy ilyen korú gyereket rémület fogott volna el, ha meglát egy olyan embert, mint ő. Bai Luo Yin azonban a legcsekélyebb félelmet sem mutatja. Ruhája egyszerű volt, a testtartásában semmi nyoma sincs az alázatosságnak. Nem tehetett mást, mint hogy értékelte és csodálta a fiút. Bai Luo Yin minél tovább nézte ezt az öregembert, annál ismerősebbnek tűnt neki.

– Valószínűleg már kitaláltad, hogy mi az oka, hogy felkerestelek.  A mostohaapád vagyok. Korábban édesanyád kérte, hogy költözz hozzánk, és élj velünk. Azonban visszautasítottad. Tudtam, hogy ez lesz. Ma nem azért vagyok itt, hogy beleszóljak a jelenlegi életedbe, hanem felelősen szeretnék viselkedni, és néhány tanácsot adni.

Bai Luo Yin számára minden szó leplezetlen parancsként hangzott. Ahogy Gu Wei Ting szelídséget és kedvességet színlelt, az a szemében leereszkedő magatartás volt.

– Köszönöm – válaszolta a monológra.

Gu Wei Ting nem vette zokon, hogy Bai Luo Yin hideg és közömbös volt vele szemben, egyszerűen folytatta az elvek átadását.

– Egy fiatalembernek rendelkeznie kell egy adag makacssággal és azzal a szellemmel, hogy ne ismerje el a vereséget. Ebben te és a fiam nagyon hasonlítotok egymásra. Az igazat megvallva, nagyjából egyidősek vagytok. Ő is makacs, és ritkán veszi komolyan a szavaimat. Azonban, ha a saját nyereségével és veszteségével kapcsolatos, akkor képes higgadtan ítélkezni. Mindannyian férfiak vagyunk, lehetetlen kizárólag a férfi és a nő közötti szerelemnek élni. Még ha az apádat nézed is, nem szabad korlátoznod magad egy ilyen környezetben. Szeretted iránti odaadásnak és felelősségnek tekinted, valójában egyfajta álcázott önfeladás.

Bai Luo Yin lassan megfogta a teáscsészét, és ivott egy kortyot, az illatából ítélve valóban kiváló minőségű tea volt.

– Hiszem, hogy jobb életkörülményeket tudok biztosítani, ez a mi kötelességünk. Visszautasíthatod, hogy velünk élj, de nem szabad visszautasítanod egy jó lehetőséget. Fogadd el a vagyonát. Ha okos ember vagy, nem szabad ellenségnek tekintened az édesanyádat. Ez nem egyfajta ajándék vagy szánalom, ez a jogod. Ha nem becsülöd meg, akkor az azt jelzi, hogy nem vagy elég érett, nem bizonyíthatod a tisztességedet.

– Azt hiszem, félreértette.

Gu Wei Ting szemei hitetlenkedésről árulkodtak.

– Mit értettem félre?

– Soha nem éreztem úgy, hogy bármit is követelnem kellene Jiang Yuan-tól, hiszen egyáltalán nem tekintettem őt anyámnak.

Gu Wei Ting-nek elakadt a szava. A fiú felállt, és udvariasan az idősebbre nézett.

– Ha nincs több megbeszélnivaló, akkor visszatérek az osztályomba.

– Csak te tudod, hogy anyádnak tekinted-e őt vagy sem.

Hallotta Gu Wei Ting hangját valahol hátulról, halk volt, de mégis éles.

– Ha egy nap sikerrel jársz, akkor az, aki a hasznot megkapja, biztosan nem én vagy az anyád leszek. Ezt alaposan át kell gondolnod.

– Köszönöm szépen – Bai Luo Yin mosolygott. –  Úgy vélem, tehetséges ember vagyok, még ha nem is a könnyebb utat választom, akkor is sikerülhet.

 

48 Hagyom, hogy kiengedd a dühödet!

A délutáni szünet a birkózók paradicsoma volt. Tizenöt percre összegyűltek a folyosón. Addig birkóztak egymással, amíg az utolsó személy meg nem kapta az aktuális emelet Birkózókirály címét. Majd átment egy másik emeletre, hogy ott is megmérettesse magát. Végül az, aki az iskola egész területén legyőzte az összes ellenfelét, elnyerte a Birkózás Istene címet. Ez egyszerre gyerekes és szívderítő játék. mielőtt Gu Hai megérkezett, számos Birkózó Király volt a harmadik emeleten, miután megérkezett, egy sem merte kidugni a fejét. Néhányan, akik ki merték hívni, impulzívak, és tapasztalatlanok volt. Tudták, hogy nem képesek legyőzni. Azt hitték, ha kibírnak egy ütést, feljebb kerülhetnek a szintjükön. Ma elég sokan kihívták, a korábbi harcoktól kapott fájdalmak már valamivel jobbak voltak. Gu Hai is bosszús volt, az elmúlt két órán egyáltalán nem látta Bai Luo Yin-t! Azon kívül, hogy levezeti  haragját ezeken a semmirevalókon, nem találhat más szórakozást. Hangos éljenzéssel együtt számtalan ágyútöltelék jelent meg Gu Hai lábai előtt. Az utolsó két ember egyszerre lépett elé, először egy nagy mozdulatot tett, lendítette a karját, és az egyiket átdobta a vállán, a másikat leütötte. A földön fekvő srác fájdalmában felsírt. Az emberek izgatott csoportjából valaki felkiáltott.

– Bai Luo Yin visszatért, hadd harcoljon Gu Hai ellen.

Az egész folyósó ferhőrdült. Mielőtt megjelent volna az iskolában Gu Hai, Bai Luo Yin nehezen legyőzhető. Nem ő volt a legerősebb, mégis rendkívül képzett és mozgékony volt, ami megnehezítette ellenfele számára, hogy fölénybe kerüljön vele szemben. A másodperc töredéke alatt, amikor Gu Hai észrevette Bai Luo Yin-t, a hangulata többször emelkedett és süllyedt. Először nyugodt volt, és egy csipetnyi boldogság szivárgott a szívébe, de amikor meglátta az arcát, szíve hirtelen összeszorult.  Nem értette, hogy a fiú hogyan befolyásolhatja ennyire, mintha elvesztette volna az irányítást a saját érzései felett, mivel azok követték Bai Luo Yin hangulatát.

– Gyere, küzdjünk meg – kezdeményezett Bai Luo Yin.

Gu Hai szokatlannak találta. Ahogy ezen töprengett, Bai Luo Yin már felemelte a lábát. Szerencsére Gu Hai gyors volt, kitért a rúgás elől. Ránézett az ellenfelére, látta, hogy nincs jó hangulatban, türelmetlenül várta, hogy levezethesse haragját. Néhány másodpercig egyik fél sem mozdult. Bai Luo Yin átvette a kezdeményezést, ismét támadásba lendült, szerette keresni a réseket mások védelmében. Úgy tűnik, Gu Hai gyenge pontját nehéz megtalálni, és lecsapni rá. A döntő pont a karjában és a lábában van, túl erősek. Még ha sikerül is találnia egy hibát, nagyon nehéz őt földre nyomni. Olyan, mint egy ötszáz kilós szikla, elmozdíthatatlan. Gu Hai meglátta az esélyt az ismételt támadás közben, hirtelen mögé lépett, és karjaival átölelte Bai Luo Yin derekát, hogy megpróbálja kizökkenteni a súlypontjából. A fiú azonban átlátott a különleges trükkjén, a könyökét használta, hogy minden erejével Gu Hai hátába döfjön. Valójában ez Gu Hai leggyengébb pontja. Amikor Bai Luo Yin alulról meglökte, Gu Hai néhány lépést hátratántorodott. „Ez ravasz húzás, ilyen rövid idő alatt megtalálta a gyenge pontomat…” Gu Hai derekának egyik oldala még mindig zsibbadt, amikor Bai Luo Yin másodszor is rávetette magát, ezúttal a lendülete még hevesebb volt. Gu Hai érezte, hogy valami biztosan provokálta Bai Luo Yin-t, különben nem venne fel egy ilyen helyzetet. Nem mert túl keményen közeledni Bai Luo Yin-hez, mert félt, hogy a harc során igaziból megsebesíti. Ennek minél hamarabb véget kell vetni. Gu Hai alábecsülte Bai Luo Yin-t. Nem hagyta abba a támadásokat, minden mozdulata kegyetlen volt, minden támadása a gyenge pontját célozta. Ha nem Bai Luo Yin-ről lenne szó, Gu Hai már a falra kente volna őt. Bai Luo Yin megjegyezte, hogy Gu Hai tapasztalt harcos, teljesen más szinten van, mint a többiek. Minden egyes mozdulata és lépése megtervezett és kiszámított, minden bizonnyal különleges kiképzésen esett át, nem mellesleg a világ számos technikáját képes volt kivédeni. Nincs más választása, minthogy mindent beleadjon. Mindegy, hogy ki veszít, amíg be tud vinni néhány ütést, felvidítja a szívét. Gu Hai úgy érezte, hogy Bai Luo Yin szemében lévő kifejezés egyértelműen azt sugallta, hogy “halálra akarlak verni”. Az ajkai sarkában továbbra is mosolygott, de belül a reménytelen helyzetből való szabadulás után vágyott. Bai Luo Yin homlokáról izzadsággyöngyök csöpögtek, és vad, féktelen tekintetet kölcsönöztek neki. Gu Hai végig nagyon stabil volt, határozott és rendíthetetlen. Két energikus és erőteljes fiatalember birkózott egymással, titokban összemérve erejüket. Gu Hai nem szívesen ütötte meg Bai Luo Yin-t, de nem akarta hagyni, hogy veszítsen. Bai Luo Yin egyfajta vigaszt látott Gu Hai szeme mélyén, és meglepetésére a hangulata lassan javulni kezdett. Amikor meglátott egy rést, Bai Luo Yin támadni kezdett, Gu Hai folyamatosan hátrált, a súlypontja hátrébb került, ami megzavarta ellenfelét. Bai Luo Yin indított egy támadássorozatot. Gu Hai észrevette a lábai közötti rést, és hirtelen belépett, hogy földre küldje. Ez öngyilkos lépés, mert a súlypontja alacsonyan volt. Amikor Bai Luo Yin megbotlott, ő is lezuhant háttal, éppen időben, hogy a fiú puha párnája legyen. Bai Luo Yin rájött, hogy Gu Hai hagyta nyerni. A csengő megszólalt, jelezve az óra kezdetét, így mindenki futásnak eredt a saját osztályába, miközben fejüket forgatva, tapsoltak. Abban a pillanatban, amikor lezuhantak, Gu Hai keze véletlenül Bai Luo Yin fenekére tapadt. Amikor már senki sem volt körülöttük, keze illetlenül mozogni kezdett, ahelyett, hogy letette volna, szándékosan többször belecsípett.

– Elég rugalmas. –  Gu Hai szórakozottan nézte a tőle centiméterekre lévő bájos arcot.

Bai Luo Yin arcán gonosz mosollyal két ujjával Gu Hai derekát bökdöste, tudta, hogy ott sérült meg. Gu Hai megfeszült, ha más érintette meg ezt a részt, kínzóan fájt, de amikor Bai Luo Yin, csak bizsergést érzett, ami végigfutott az egész testén.

– Még mindig nem mozdulsz? Mindjárt kezdődik az óra! – Bai Luo Yin felállt, és  megrúgta őt.

Gu Hai összevonta szemöldökét, úgy tett, mintha hatalmas fájdalmai lennének.

– Nem tudok felállni. Beütöttem a tarkómat.

Bai Luo Yin elmélkedett. „Mióta akadályozhatja meg ez a felállást? Szándékosan csinálod, ugye?”  Végig nézett a földön fekvő személyen, sajnálta egy kicsit. Kinyújtotta a kezét, hogy felhúzza a földről, de már felállt, mielőtt sikerült volna bármilyen erőt kifejtenie. Gu Hai még mindig nem akarta elengedni, a vállához vezette az összekulcsolt kezüket.

– Porold le rólam a koszt, nem érem el.

– Hé, ne használd ki más gyengeségét!

Bai Luo Yin erőlködve kitépte magát a szorításból. Gu Hai sértődötten érezte magát, majd szégyentelenül hozzá dörgölőzött.

– Egyértelműen a párnád voltam a földön. Egy kicsit sem érzel bűntudatot?

Bai Luo Yin legszívesebben belerúgott volna párat. Azt azonban nem érti, hogy a kezeit és a lábait ma miért tudja nehezen irányítani.

– Gyorsan!

Bai Luo Yin egyik kezével meglökte Gu Hai-t, és lazán leporolta róla a piszkot. Ebben a pillanatban, ha valaki egy vödör vizet önt a szíve közepébe, az biztosan virágbokrétává változott volna.

 

49 Tényleg részeg vagyok.

Gu Hai hazakísérte Bai Luo Yin-t. Bai Han Qi a sikátor bejáratánál beszélgetett, és ahogy meglátta a két fiút, mosollyal az arcán felkapta az összecsukható székét.

– Da Hai, vacsorázz itt.

Bai Luo Yin rosszallóan nézett az apjára. Gu Hai nem az a személy, aki felfogja, hogy ez csak udvariasság, és nem kell elfogadnia.

– Ez nagyszerű! Bácsi ez nagyon kedves, udvariatlanság lenne, ha elmennék.

Bai Luo Yin összeráncolta szemöldökét, és ellenséges szemmel nézett Bai Han Qir-a.

– Ma Zou néni főz, nem használhatjuk ki. Rajtad a sor!

Bai Han Qi 15 percig csak állt ott döbbenten. Gu Hai belépett a konyhába, Zou néni épp a tésztakészítés közepén volt, a sodrófa ide-oda gurult a tészta felületén. Miután a tésztát egyenletesen több rétegbe hajtogatta, egyforma szélesre felszeletelte.. Nem lehetett megmondani, hogy kézzel készült-e, mert teljesen olyan volt, mintha gép készítette volna.

– Zou néni, a vágási készséged tényleg lenyűgöző, mióta gyakorolsz?

Zou néni csak szelíden mosolygott.

–  Ezt egyáltalán gyakorolni kell? Ha már több mint húsz éve főzöl, bárki képes lenne rá.

– Szükséged van a segítségemre?

– Nincs. Menj a szobádba, és csináld meg a házi feladatodat, hamarosan végzek.

Gu Hai látta, hogy két uborka van a vágódeszkán, beleharapott, ropogós volt, nem tudta megállni, hogy ne mondjon néhány dicsérő szót.

– Zou néni, hol vetted ezt az uborkát? Nagyon finom.

– Saját termés. Amikor visszamegyünk, szedhetsz egy zacskóval, hazaviheted és odaadhatod a szüleidnek. Nincs permetezve, nyugodtan megeheted.

– Rendben, elmegyek hozzád, hogy szedjek belőle!

A beszélgetés és nevetés között Zou néni felszeletelte az uborkát, tökéletesen egyenesre vágta, úgy feküdtek a tányéron, mint a kis ajtófüggönyök; mellette szójaszószban sült húskockák, a szósz illata igazán gazdag, a hús friss és zsenge voltak. Az egyik oldalon a sok zöldség szójababbal, kínai tonhallal, retekkel. Mindez együtt magával ragadó látványt nyújtott, már ettől is mohóvá és sóvárgóvá válhatott az ember.

– Nénikém, akarod, hogy megkóstoljam helyetted?

Gu Hai még ki sem nyújtotta az evőpálcikáját a tészta felé, amikor az ajtóból meghallotta valaki dühös dorgálását.

–  Gyere ki és dolgozz! Enni mersz anélkül, hogy bármit is csinálnál?

Amikor Zou néni hátulról meglátta a két fiú alakját, nem tudta megállni, hogy ne csodálkozzon, miért olyan édesek és kedvesek?

Vacsora közben Gu Hai megivott egy üveg sört, és vidáman beszélgetett Bai nagymamával. Nagymama megtalálta a legjobb barátját, még a vacsora befejezése után sem akarta elengedni Gu Hai-t. Az udvar felé mutatott, és boldogan mondta.

– Ez a földdarab tele van azokkal a növényekkel, amelyeket Liu Shao Qi elvtárs hozott, hogy ültessük el.

Gu Hai nem értette. Bai Luo Yin megragadta Bai nagymama kezét, és kedvesen mondta neki.

– Nagymama, meg kellene mosnod a lábad. Gyere, menjünk vissza a szobába.

Gu Hai kihasználva a rést, amikor Bai Luo Yin kijött, hogy bevigye a törölközőt, megragadta.

– Tudom, mire gondol a nagymamád, nem akarja, hogy elmenjek.

Bai Luo Yin határozottan megveregette Gu Hai vállát.

– Túl sokat gondolkodsz!

Miután két kört sétált az udvaron, Gu Hai Bai nagymama szobájának ajtajához lépett, majd csendben figyelte a halvány fényt odabent. Nem tudni, mióta használják ezt az izzót, a fényereje még egy telefon képernyőjének fényénél is gyengébb. Amikor azonban Gu Hai ránézett az izzóra, és megnézte a fény alatt álló embereket, hirtelen úgy érezte, hogy a szíve csordultig tele lett melegséggel. Ez az otthon. Az otthoni éjszakai időnek nem szabad olyan fényesnek lennie, mint nappal, halványnak és csendesnek kell lennie, ahol a legkedvesebb emberek sziluettjei folyamatosan mozognak a falon. Bai nagyapa megivott egy pohár fehérbort, és már régen elaludt, horkolása a fülébe furakodott. Bai nagymama még mindig motyogott, unokája előtte ült, türelmesen törölgette a lábát. Néha úgy érezte, hogy Bai Luo Yin nagyon hideg, de van, amikor úgy érezte, hogy tele van melegséggel. Egyértelműen tud meleg és hideg lenni az emberek felé. Amikor hideg, akkor azt hinni, hogy összeférhetetlen. Amikor meleg, ha csak néha is, akkor egy szempillantás alatt felmelegít. Ez a fajta ember mindig megragadja a szívet. Ha előre mozdulsz, ő hátrál, ha pedig hátrafelé, elfordítja a fejét, és várja, hogy gyere. Ettől elveszíted az eszed, még akkor is, ha egyneműek vagytok. Csak barátság, de ha ő nincs itt, az életed egyszerűen üressé válik. A drogon kívül Gu Hai nem tudott más szót kitalálni Bai Luo Yin leírására.

 

Amikor Bai Luo Yin kijött a nagymama szobájából, a környezete már elcsendesedett, csak néha hallott kutyaugatást, nem tudta, mikor ment el Zou néni. Az udvar nagyon rendezettlenül volt felosztva, a műanyag borítással épített fürdőszobában az apja épp a mosás közepén tartott. Visszament a saját szobájába. Nem tudta, ki kapcsolta fel a villanyt, alig lépett be, amikor elakadt a szava. Gu Hai már levette a cipőjét, lefeküdt az ágyára, fejét a párnájára hajtotta, betakarózott a paplannal, és még egy kicsit sem érezte magát kínosan.

– Jobb, ha gyorsan hazamész – rúgta meg Gu Hai-t.

Gu Hai hangja úgy hangzott, mintha motyogna, de amikor kinyitotta egyik szemét, az ragyogott.

– Részeg vagyok!

Bai Luo Yin arca elsötétült.

– Hagyd abba a hülyeséget! Csak egy üveggel ittál, kit akarsz átverni? Gyorsan kelj fel!

– Nem tudok. Ne légy bolond!

Bai Luo Yin előrehajolt, hogy felhúzza Gu Hai-t, de az az ágyra rántotta, amitől a deszka nyikorogni kezdett. Mindkét kezével Bai Luo Yin vállát ölelte, lábaival lenyomta Bai Luo Yin-t. Pillantása egy mámoros kígyóhoz hasonlított, Bai Luo Yin testén vonaglott és kúszott. Egymásba gabalyodtak, és Gu Hai nem szívesen engedte el Bai Luo Yin testét, ami a másik embert borzongásra késztette, és nem hagyta őket könnyen kiszabadulni. Gu Hai elkapta Bai Luo Yin tétova tekintetét, határozottan megragadta a vállát, és összekoccantotta fogait.

– Lehet, hogy nagyon részeg vagyok.

 

50 MIÉRT ÉRI VÁRATLANUL?

Telihold volt, a lámpákat már lekapcsolták, mégis minden kivehető a szobában. Két ember préselődött össze az ágyban, Gu Hai az ablak közelében, amikor lehajtotta fejét, láthatta a fák lombkoronájáról lelógó holdat.

– A holdfesztivál két nap múlva kezdődik – mondta Bai Luo Yin.

Gu Hai egy pillantást vetett felé, az arca felét megvilágította a hold lágyítva annak ívét. Normál napokon a szemei hidegek voltak, ebben a pillanatban megpihentek, és a pislogása lassulni kezdett, egy pontra szegezte tekintetét, csendesen figyelt.

– Miért keresett ma az osztályfőnök?

– Hogyan ünnepli a családod a holdfesztivált?

Az egyszerre feltett kérdések feszélyezte a szoba légkörét. Gu Hai várta Bai Luo Yin válaszát, miközben fejében azt tervezgette, hogy mit mondjon. Elég nehéz elrejteni az igazságot a státuszáról. Tartott, hogy nem tudja megakadályozni azt a napot, amikor Bai Luo Yin rájön valamire. Ráadásul lehetetlen volt, hogy egész életében ezen a helyen rejtőzködjön. Gu Wei Ting mindent megtesz, hogy visszaszerezze őt. Ha nem áll ellen, akkor a személyazonossága azonnal lelepleződne. Ha ellenállna, akkor a város beszédtémája lenne, és a kiléte kiderülne. Ezért mindegy, hogy melyik utat választja, mindegyik zsákutca. Minél hamarabb el kell nyernie Bai Luo Yin bizalmát, elpusztíthatatlan barátságot kell építenie vele, utána pedig lassan feltárja előtte az igazságot.

– A családunk soha nem ünnepelte a holdfesztivált, legfeljebb egy kilogramm holdtortát vettünk.

Bai Luo Yin a szeme sarkából Gu Hai-ra lesett, különleges aurát vett észre, amit nem egy szegény és közönséges családból származó személy sugározhat. Gu Hai félrefordult, kezét a tarkója mögé támasztotta, és érdeklődve nézte Bai Luo Yint.

– És mi van a te családoddal?

Bai Luo Yin elmosolyodott.

– Természetesen holdtortát eszünk.

Gu Hai meglátta Bai Luo Yin mosolyát, és kitalálta, hogy szereti a holdsütit.

– Melyik a kedvenced?

– A tojássárgájával és lótuszmagpasztával töltött.

– Miért szereted ezt a tölteléket?

– Nem édes, és nem is sós, azokat unom enni.

Bai Luo Yin Gu Hai felé fordította tekintetét.

– És te melyiket szereted?

– Tőkehalasat.

– Vettetek tőkehalas töltelékest? – Bai Luo Yin nem tudta, hogy nevessen-e, vagy sírjon. – Miért nem mondod, hogy még a birkafarokkal töltöttet is megennéd?

– Az nagyon büdös volt.

Bai Luo Yin nevetésben tört ki, a holdfény megvilágította mosolyát, megrészegítve egy bizonyos személy szívét.

– Bai Luo Yin.

– Hm? – Bai Luo Yin elfordította a fejét, hogy Gu Hai-ra nézzen.

Gu Hai háttal volt a holdnak, és szemei körvonalai visszatükrözték a sötét hátteret.

– Valójában én nem ilyen vagyok.

Bai Luo Yin semlegesen válaszolt.

– Akkor milyen ember vagy?

– Nagyon őszinte és komoly.

„Ez azonban még azelőtt volt, hogy találkoztam volna veled”, Gu Hai elfelejtette hozzátenni ezeket a szavakat.

– Gu Hai, mostantól, még ha azt is mondod, hogy nő vagy, valószínűleg el is fogom hinni.

Néhány mély lélegzetvétel után Gu Hai végül megemésztette a hallottakat. Látta, hogy Bai Luo Yin hátat fordított, nem hagyhatta, hogy ilyen könnyen elaludjon, ráadásul a legfontosabb kérdésre még nem válaszolt.

– Tulajdonképpen miért keresett ma a tanár?

Bai Luo Yin kissé megfordította a testét.

– Csak azért maradtál ma, hogy erről kérdezz?

– Nem erről van szó, csak attól félek, hogy ha magadba fojtod, fájdalmat okoz.

Bai Luo Yin szívében megmagyarázhatatlan érzés támadt, egy darabig gyanús volt neki Gu Hai szándéka vele szemben. Amikor konfliktusuk van, keményen megnehezíti az életét. Amikor kedves, akkor indokolatlanul az, mintha előző életében adósa lett volna. Ami a mai esetet illeti, Bai Luo Yin úgy hitte, hogy jól elrejtette az érzéseit, senki sem fedezheti fel, még az apja sem gyanakszik. Gu Hai mégis átlát rajta. Vannak pillanatok, amikor úgy érezte, hogy Gu Hai egy őrült emberre hasonlít, de amikor ezzel az őrülttel szembesül, elkerülhetetlen, hogy leírhatatlan bizalom alakuljon ki. Függetlenül korábbi kételyeitől, azok jelenleg lényegtelenek, neki csak egy közeli és megértő barátra van szüksége.

– Mondtam már neked, hogy anyám újra férjhez ment, ugye? – Gu Hai bólintott. –Ma az a férfi megkeresett, és hívott, hogy költözzek hozzájuk.

– Beleegyeztél?

Bai Luo Yin költői kérdést tett fel.

 – Tényleg azt hiszed, hogy beleegyezem?

„Tényleg megérdemled, hogy a tesómnak hívjanak!”. Elmélkedett magában Gu Hai. Mindkettőjüknek ugyanolyan keserű tapasztalataik vannak, közösen kellene gyűlölni az ellenségeiket.

– Ami a legjobban bosszant, az a modora. Amikor velem beszélt, a fiához hasonlított. Dicsekedett a fiával, majd ezt arra használta, hogy szembe állítsa azzal, hogy mennyire rövidlátó a gondolkodásom. Tudod, hogy ez milyen? Az ilyen embereket utálom a legjobban, akik nagyképűen beszélnek, mintha a világon minden ember alacsonyabb rendű lenne nála, és az ő parancsaira kellene hallgatniuk.

„Baszd meg…” Gu Hai lehúzta a lepedőjét, amikor ezek a szavak a szíve közepébe csapódtak.

– Engem is idegesít az ilyen típusú ember, nem kell rá figyelned.

Bai Luo Yin hangja száraz volt.

– Egyszerűen nem tudom elfogadni, ahogyan beszélt.

– Ha így van, akkor egyszerűen átkozd meg, átkozd meg a fiát, hogy holnap elüsse egy autó és nyomorék legyen!

Ekkor hangos csattanás hallatszott, valami leesett a falról, egyenesen Gu Hai lábára zuhant.

– Aú, hé, mi a fasz volt ez?

Bai Luo Yin sietve felkapcsolta a lámpát. Az öreg falióra, amely több mint harminc éve lógott a falon, ma minden ok nélkül leesett. És kíméletlenül, egyenesen Gu Hai bal lábát találta el. Ha nem lett volna egészséges teste, ez a tizenöt kilós óra valóban megnyomorította volna. Gu Hai összeráncolta a szemöldökét.

– Szándékosan csináltad? Miért esik le, épp most, amikor itt alszom?

Bai Luo Yin nem tudta abbahagyni a nevetést. Micsoda tábornok, micsoda mostohaapa, semmi sem tudta legyőzni azt a balszerencsét, ami Gu Hai-t érte.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

The maximum upload file size: 1 MB. You can upload: image. Links to YouTube, Facebook, Twitter and other services inserted in the comment text will be automatically embedded. Drop files here

Ennek az oldalnak a tartalma nem másolható