TIOY51-55

51 Add kölcsön a tested, hogy felmelegítse a kezemet.

A következő néhány nap áldás volt Gu Hai számára. Az öreg óra, ami ráesett, a térdkalácsát is megsebezte, így nem tudta behajlítani a lábát, és járni sem tudott. Hogy enyhítse a szenvedését, családja nevében Bai Luo Yin kénytelen volt szolgálatára lenni. Ő vitte és hozta az iskolából, elvitte reggelizni, neki kellett támogatnia, amikor sétáltak. Az egyetlen dolog, amit nem kellett, tartani a micsodáját, ha kiment a fürdőszobába. Sérülése után Gu Hai még szemtelenebbé vált. Minden este Bai Luo Yin –nél vacsorázott, evés után szégyentelenül ott lógott, amíg besötétedett, majd azzal az indokkal, hogy nem tud mozogni, ott maradt éjszakára. A viselkedése felért egy zsarolással. Ráadásul Bai Luo Yin felfedezte Gu Hai egyik rossz szokását. Nagyon szerette ölelgetni az embereket. Alváskor érezte, hogy egy kar átöleli. Mivel az ágya keskeny, nem volt sok hely a mozgásra, Bai Luo Yin ezt nem vette a szívére. Amikor azonban bicikliztek, és Gu Hai követve ezt a rossz szokását, minden ok nélkül átölelte, ingerültté vált. Ezért, mielőtt felültek a biciklire külön kihangsúlyozott egy mondatot.

– Figyelmeztetlek, ne ölelgess!

Gu Hai ránézett.

– Miért nem engeded, hogy megöleljelek?

– Miért kell egyáltalán ilyesmit kérdezned?! – Bai Luo Yin rájött, hogy Gu Hai képes elérni, hogy mások elveszítsék a türelmüket. Végül Bai Luo Yin csak egy szóval válaszolt. – Undorító!

A múltban, ha látott két srácot ölelkezni, Gu Hai is kényelmetlenül érezte magát és bosszankodott. De mindig van kivétel, és Bai Luo Yin az. Az út első fele békésen telt. Miután befordultak a sarkon, Gu Hai ismét kinyújtotta a kezét, csakhogy ezúttal a másik kabátjába dugta, így érintkezett a sima hátával. Bai Luo Yin haja égnek állt. Olyan volt, mintha az ülése alatt egy elektromos kapcsoló lett volna.

– Mit csinálsz? – vicsorgott dühösen Gu Hai felé.

Gu Hai a tenyerével megdörzsölte a hátát. Apránként, mintha le akarta volna törni Bai Luo Yin elszántságát.

– Kölcsönveszem a testhődet, hogy egy kicsit felmelegítsem a kezemet!

Bai Luo Yin arca haragossá vált.

– A kezeid még a testemnél is melegebbek. Még néhány napig elvisellek, csak várd meg, amíg a lábad teljesen felépül, és meglátod, hogyan állok bosszút rajtad! Te szemétláda!

 

– Gu Hai, valaki keres téged odakint.

Gu Hai elfordította a fejét, hogy egy gyors pillantást vessen Bai Luo Yin-re, aki legyintett.

– Nem fogok segíteni, tegye meg az, aki akarja.

Gu Hai az ajtó felé ugrott, de amint Bai Luo Yin látóteréből kikerült, azonnal normális lépésekre váltott. Amikor meglátta ki keresi, szerencsésnek tartotta, hogy Bai Luo Yin nem jött vele. Ahogy Sun testőr meglátta a fiút, a szíve azonnal megnyugodott, elmosolyodott, majd elindult felé. Megveregette a vállát és cukkolta.

– Fiatalúr, végre megtaláltalak.

Gu Hai arca azonnal megnyúlt.

– Mit keresel itt?

– Valami közbejött, muszáj volt felkeresnem. Beszéljünk a kocsiban.

Gu Hai szemöldöke bosszúsan összerándult.

– Ha van valami mondanivalód, akkor mondd el itt és most. Nincs időm követni.

Sun testőr alázatosan Gu Hai elé állt.

– A probléma az, hogy aki beszélni akar veled, az nem én vagyok!

Gu Hai homlokán kiugrottak az erek.

– Akkor csak menj vissza!

Miután befejezte a szavait, azonnal visszafordult.

– A parancsnok azt mondta, ha nem tudlak elhozni, akkor nem mehetek vissza.

Gu Hai azonnal megállt, szeme sarkából megpillantotta a hős katonai járművet. Ráadásul Sun testőr bürokratikus hangon és katonás arckifejezéssel beszélt. A fiú amikor tekintetét az emeletre irányította, látta, hogy az ablak nyitva. Ha Bai Luo Yin kijönne az osztályteremből, láthatná őt ebben a sarokban.

– Menjünk.

Gu Hai üres arckifejezéssel beszállt a kocsiba.

 

52 Xiao Hai vitája Jiang Yuan-nal

– Mit akarsz inni? – mosolygott Jiang Yuan Gu Hai-ra.

Gu Hai önelégülten mozdította állát a pincér felé, ezzel arra célozva, hogy nyugodtan elmehet.

– Nem akarok inni semmit, ha van valami mondanivalód, akkor mondd meg most rögtön.

– Megbeszéltem apáddal….

– Ha azt akarod, hogy visszamenjek, akkor be is fejezheted – Gu Hai félbeszakította a nőt. – Nem tudok veletek élni.

– Nem erről van szó…. –  nézett továbbra is fiúra. – Tévedsz, eszünkbe sem jutott kényszeríteni, hogy velünk élj. Az elképzelésünk a következő: visszamehetsz az otthonodba. Kiköltözünk, így nem kell egyedül bolyonganod. Kint élni jó, de nem olyan jó, mint a saját otthonod, igaz? Anyád olyan sokáig élt abban a házban, hiszem, hogy mélyen ragaszkodsz hozzá…

– Hogy mikor megyek vissza, hogyan megyek vissza, van bármi köze hozzád?

Jiang Yuan sokáig csendben nézte Gu Hai-t.

– Rájöttem, hogy nagyon hasonlítasz a fiamra.

Aztán hirtelen szívből jövő nevetésbe kezdett, ami magára vonta a körülöttük lévő emberek pillantásait.

– Mellettetek szóhoz sem lehet jutni.

Gu Hai egyszerűen csak hidegen nézett Jiang Yuan-ra, amíg a nő abban nem hagyta a nevetést, rádöbbent, hogy nem volt vicces, amit mondott. Amit Gu Hai a legjobban utált az az, amikor a mostohaanyja fiáról beszélnek előtte.

– Ne értsd félre, én…. mikor rád nézek, nem tudom, mit mondjak. A fiammal is ilyen a kapcsolatom. Akármit mondok, mindig ellenséges a hozzáállása. Úgy tűnik, képtelen vagyok kommunikálni a generációtokhoz tartozó emberekkel. Igyekszem tanulni….

– Befejezted? – szakította ismét félbe a nőt. – Ha igen, akkor elmegyek.

– Ne, kérlek várj! – Jiang Yuan felállt. – Még ha te nem is gondolsz anyaként rám, én úgy kezellek, mintha a fiam lennél. Remélem, hamarosan hazajössz. Ha útban vagyok, addig kiköltözhetek, amíg befejezed a főiskolai felvételi vizsgádat, miután saját, új életed lesz, visszaköltözöm.

– Nevetséges vagy – Gu Hai elfordította a fejét. – Ha tényleg őszinte vagy ezzel kapcsolatban, akkor miért kellett hozzámenned az apámhoz?

Jiang Yuan-nak elakadt a szava a fiú gúnyolódásán, és csak figyelte, ahogy nagy léptekkel kisétált.

 

Este nyolckor Gu Hai útban volt Tian Jin felé. Alig lépett ki a déli állomás bejáratából, amikor hirtelen szorosan megölelték

– Végre úgy döntöttél, hogy átjössz hozzám – panaszkodott Jin Lulu.

Gu Hai egy finom doboz holdtortát nyújtott át neki.

– Holnap van a fesztivál, ünnepeljük meg együtt.

Szavai meghatották a lány szívét.

– Ó, vettem neked néhány új ruhát, átöltözhetsz, amikor megyünk. Látod, mi van most rajtad? – Jin Lulu beszéd közben kihúzott egy laza fonalat Gu Hai gallérjából.

Tényleg ritkán látni ilyet, de ezúttal Gu Hai nem utasította vissza, talán azért, mert száz kilométer távolságra voltak, nem kellett aggódnia, hogy lelepleződik a személyazonossága. Amikor Gu Hai márkás ruhákba öltözött, magas és karcsú alakja sokak figyelmét felkeltette. Jin Lulu időről időre elgörbítette az ajkait.

– Ezt már megbeszéltük, ha visszamész Pekingbe, viselheted azokat a rongyos ruhákat, de amikor nálam vagy, ezeket kell hordanod.

Jin Lulu séta közben szüntelenül Gu Hai-t bámulta, mígnem a fiú pillantása találkozott az övével.

– Mit bámulsz?

A lány mosolyra húzta az ajkait.

– Észrevettem, hogy máris visszaváltoztál.

Gu Hai egy pillantást vetett felé.

– Mit értesz az alatt, hogy “visszaváltoztál”?

– Nemrégiben, amikor nálad voltam, úgy éreztem, mintha megszálltak volna. Időnként rám mosolyogtál, és néhány kellemes szót is mondtál. Korábban soha nem tettél ilyesmit. Most azonban, miután idejöttél, mintha visszatértél volna a normális kerékvágásba, már nem vagy olyan gyengéd, nem beszélsz sokat, közömbös vagy minden iránt…

– Szóval úgy érted, hogy korábban nem voltam jó hozzád? – szakította félbe a lányt.

– Nem, nem, nem… Épp ellenkezőleg, nagyon szeretem, amikor ilyen vagy, jobban érzem magam tőle, biztonságérzetet ad.

Gu Hai hirtelen megállt, fejét Jin Lulu felé fordította, és megkérdezte.

– Úgy gondolod, hogy tisztességes és komoly ember vagyok?

Egy horkantás hallatszott, ahogy Jin Lulu felnevetett.

– Micsoda ostobaság… Hát persze, hogy az vagy. Különben miért lennék veled?

 

53 Ez az a bolond!

Az óriáskerék fokozatosan a magasba emelkedett, és szemük elé tárult Tianjin gyönyörű éjszakai látványa. A páros kabinban csak két ember tartózkodott.

Jin Lulu összekulcsolta karját Gu Hai-al, miközben a keleti éjszakai égboltra mutatott.

– Nézd, a telihold ma este tényleg kerek.

De Gu Hai számára a telihold már soha többé nem lesz kerek. A szívében mindig lesz egy rés, minden őszi fesztivál alkalmával a családi összejövetel nehéz időszak számára. Bai Luo-nál akart vacsorázni, de Jiang Yuan tegnapi megjelenése miatt lemondott erről. Rájött, ha rossz kedve volt, Bai Luo Yin volt az, akit a legkevésbé sem akart látni. Talán azért, mert mostanában kicsit elragadta a boldogság, nem tudta elképzelni, hogy mogorva arccal látogassa meg a fiút. „Felejtsd el, csak essünk túl ezen a két napon!” – gondolta magában. Elmúlt este tizenegy, a járókelők szétszóródtak, az utcán többnyire párok voltak. Jin Lulu magával vonszolta Gu Hai-t a boltokba, fáradhatatlanul kérdezgette az eladót az árról, két különböző dolgot tartott a kezében összehasonlítani. Időnként megkérdezte Gu Hai véleményét, de ő mindig azt mondta, hogy „jó”.

– Van egy fehérneműbolt ott, előrébb. Kísérj el.

Gu Hai mélyet szippantott szája sarkában tartott cigarettájából, majd kifújta a füstöt Jin Lulu arca előtt.

– Szükséged van fehérneműre? Lapos….

Jin Lulu félbeszakítva a fiút a mellkasát verte.

– Szörnyű vagy!

Gu Hai felnevetett. Jin Lulu meglátta Gu Hai arcát a füstfüggöny mögött. Félig valóság, félig látomás. Megőrült érte, egy pillanatig nem tudta mit mondjon, a szíve verdesett, ez a személy hozzá tartozik. Végül egyedül ment be az üzletbe. Gu Hai az út szélén dohányzott. A fehérneműbolt mellett volt egy forgalmas cukrászda. Fesztivál alkalmából a vásárlók egy elegáns csomag holdtortát kaptak. A kirakata is tömve volt finomabbnál finomabb süteménnyel. Gu Hai eloltotta a cigarettáját, csendben nézte a holdtorták sokaságát a kirakatban, ahogy azok lassan csökkentek.

 

Villanyoltás előtt Bai Han Qi bement fia szobájába.

– Miért nem jött át ma Da Hai?

Bai Luo Yin betakarózott és közömbös arckifejezéssel válaszolt apjának.

– Honnan tudjam? Jó, hogy nem jött, ha itt van, nem tudok jól aludni.

Bai Han Qi leült az ágyára.

– Nem kérdezted meg tőle? Láttam, hogy a biciklijével jöttél, történt vele valami?

– Felnőtt, milyen rossz dolog történhetett vele?

– Hallgass ide, ez a gyerek, Da Hai nem rossz, ne piszkáld túlságosan. Ő tényleg boldog, hogy itt ehet, élhet. A testvéred akar lenni, ne kergesd el állandóan!

– Mikor űztem el őt? –  Bai Luo Yin összevonta szemöldökét, türelmetlen pillantást vetett apjára. – Egyszerűen elment anélkül, hogy bármit is mondott volna. Még az osztályteremben is sokáig vártam rá, de egyáltalán nem láttam. Voltam olyan kedves, hogy magammal hoztam az iskolatáskáját, és a biciklijét. Mégis az én hibám?

Bai Han Qi aggódva pillantott fiára, és a hangja kioktatóból gyengédre váltott.

– Jól van, jól van. Amit mondtam, az rossz volt, siess és aludj. Holnap korán kell kelni, ha nyaralni akarunk. –  Bai Han Qi lekapcsolta a villanyt, majd óvatosan becsukta az ajtót.

 

A környék homályossá vált, Bai Luo Yin hangulata sötét volt. Minden ok nélkül izgatott lett. Nem a nyaralás előtti várakozás izgalma, teljesen összezavarodott, az agya olyan volt, mint egy kusza kötél, amely egészen a torkáig nyúlt, fojtogató. Nem aludt jól az éjszaka. Nem terült szét, mint azelőtt. Időnként kinyújtotta a karját, de azonnal visszahúzta. Rájött, hogy nincs mellette senki és már majdnem hajnalodott. Kora reggel Zou néni egy kosár étellel jött át.

– Hol van Da Hai? Siess és hívd ide. Hát nem akart mindig segíteni? Ezúttal tényleg jól jönne a segítsége.

Bai Luo Yin zilált hajjal és piszkos arccal jött ki, álmosan válaszolt neki.

– Nincs itt.

Miután ezt mondta, fogkeféjét és a bögréjét fogva a csaphoz sétált. Az ősznek köszönhetően, amikor kiöblítette száját a hideg víz fájdalmasan lefagyasztotta fogát. Zou néni gondolkodott.

–  Mondd csak, miért nem jött át mostanában ez a gyerek? A múltkor azt mondta, hogy a kedvenc étele a kockára vágott csirke szójaszószban. Levágtam neki egy csirkét, hogy ehessen!

 

Gu Hai aznap éjjel álmodott. Először az édesanyjáról, aki egy lótuszos tó mellett pulóvert kötött neki. Már majdnem végzett, amikor az hirtelen a tóba esett. Gu Hai beleugrott a vízbe, remélte, hogy ki tudja húzni, de a lába beragadt a sárba. Hideg van! Gu Hai nem tudott feltápászkodni, sem segítségért kiáltani. Ekkor Bai Luo Yin megjelent a semmiből, folyamatosan kiabált felé.

–  Fogd meg a kezem, fogd meg a kezem……

Amikor felébredt, Jin Lulu telefonált. Gu Hai látta, hogy Jin Lulu keze összefonódott az övével.

– Apa, ma nem megyek haza, dolgom van. Tavaly az őszi fesztivál idején, nem voltál te is üzleti úton? Neked szabad elmenned, de nekem nem engedted, hogy kóboroljak?

Miközben arra várt, hogy a lány befejezze a telefonálást, kiszállt az ágyból.

– Felébredtél? – Jin Lulu mosolygott. – Apám megkért, hogy menjek haza. Nem akarok.

– Csak menj, én meglátogatom a nénikémet.

– Nem! –  Jin Lulu azonnal felállt. – Megegyeztünk, hogy közösen ünnepelünk, de el akarsz szökni? Figyelj, még gondolni sem gondolhat senki arra, hogy ma elválasszon minket. Veled akarok lenni.

 

Elmentek ebédelni, majd moziba. Amikor a film véget ért, Gu Hai azt mondta, hogy ki akar menni a mosdóba. Tíz perc után sem tért vissza. Jin Lulu nyugtalan lett, majdnem bement a mosdóba, hogy megkeresse. Ekkor megcsörrent a telefonja egy ismeretlen számról.

– Lulu, fogj egy taxit és menj haza! Visszamegyek Pekingbe.

– Te…. Átvertél! – Jin Lulu az üres színházteremben üvöltött. – Nem vagy ember!

– Vissza kell mennem, hogy meglátogassam az anyámat. Nem akarom, hogy egyedül legyen.

Jin Lulu néhány másodpercig kitartott mielőtt a keze petyhüdten leesett.

 

Bai Luo Yin egy tekercs sertéshúst tett a nagymamája táljára.

– Nagymama, egyél még egyet.

Bai nagymama harapott egy kis falatot, megmaradt fogaival óvatosan rágott, a szósz kifolyt a fogai közötti résen. Bai Luo Yin felkapott egy szalvétát, hogy megtörölje a száját.

– 􀂖@%#@%….huh?

Bai nagymama sokat bezélt, de Bai Luo Yin nem értett semmit.

– Anya, előbb le kell nyelned az ételt, aztán beszélj – panaszkodott Bai Han Qi.

Bai nagymama ránézett, gyorsan megrágott mindent, ami a szájában volt lenyelte, majd sürgetően Bai Luo Yinre nézett, hogy megkérdezze.

–  Mi van Xiao Yang-al?1

– Xiao Yang? – Bai Luo Yin szünetet tartott. – Nagymama, a családunk nem nevelt birkát már évek óta.

– Nem…. – Bai nagymama esetlen ajkaitól még zavarosabbá váltak a szavai. – Csak…. Csak…. Víz…. Nagy víz….

Bai Han Qi fogott egy pohár vizet, és odaadta nagymamának.

– Anya, inni szeretnél?

Bai nagymama megrázta a fejét, olyan nyugtalan volt, hogy a szeme sarkában megjelentek a ráncok.

– Hogy is hívták… Da Ge…. Da He….

Bai Luo Yin megértette.

– Nagymama, úgy érted, hogy Gu Hai?

– Hm… Hm… – Bai nagymama nem tehetett mást, mint bólintott.

Bai Luo Yin az evőpálcikájával a táljába bökött, gondolatban felhorkant, Csak egy napja nem jött, igaz? Miért aggódik mindenki ennyire érte?

 

Elmúlt este nyolc, a hold tökéletesen kerek volt, Bai Luo Yin egy doboz holdtortát vitt, és bekopogott a szomszédos házba, ahol egy idős házaspár lakott. Az öregember alig fújtatott, miközben kijött, hogy kinyissa az ajtót, amikor meglátta a fiút azonnal elmosolyodott.

– Bácsikám, hoztam egy kis holdtortát.

A nagypapa annyira boldog volt, hogy nem tudta, hogyan fejezze ki érzéseit.

– A mi Yin Zi-nk tud tényleg gondoskodik másokról! Még mindig nem felejtetted el meglátogatni a nagybácsit, gyorsan, gyorsan, gyere be és ülj le egy kicsit.

– Késő van, nem megyek be, csak elhoztam a barátom biciklijét.

– Milyen biciklit?

– Ezt. Elfelejtetted? Legutóbb az osztálytársam ezzel jött ki a házadból.

Az öregember egy pillanatig bámult maga elé, aztán eszébe jutott. Rámutatott a biciklire és hangosan azt mondta:

– Ez az a bolond?

Bai Luo Yin egy pillanatra megdöbbent, azt sem tudta, hogy ezt tréfásan mondta-e, vagy komolyan.

– Igen, pontosan ez az a bolond!

 

 

  1. Yang kínai szó jelentése birka.

 

 

54 Csak veled akarok lenni

Este tizenegy órakor, miután Bai Han Qi befejezte a zuhanyzást, a vállán lógó törölközővel és testéről csöpögő vízzel bement fia szobájába.

– Mielőtt lefekszel aludni, ne felejtsd el bezárni az udvari ajtót.

Bai Luo Yin bólintott, miközben szemei a számítógépre szegeződtek. Hirtelen a billentyűzetre csapott, és dühösen a képernyőre meredt. Már megint halott! „Mi történt ma, vagy meghalok, vagy a játék lefagy, nem játszom tovább!” Bai Luo Yin felállt, arrébb rúgta a székét, és kiment. A hold gyönyörű volt, kerek és fényes, amikor ránézett, legszívesebben leköpte volna.  Az ajtó még mindig tárva-nyitva volt, Bai Luo Yin felvette a rozsdás zárat, hidegnek érezte, a keze megfagyott, ahogy tartotta. Az ajtó alig csukódott be, amikor hirtelen egy nagy erő újra kinyitotta.

– Ne zárd be.

Egy fej jelent meg előtte amitől ledermedt. Gu Hai a semmiből bukkant fel, arca elnyűtt és fáradt volt. Amint meglátta Bai Luo Yin-t, szó nélkül szoros ölelésbe húzta. Bai Luo Yin érezte a kimerültséget Gu Hai testéből. A szíve gyorsan és hevesen vert, ez az ő szívverését is bizonytalanná tette. Amikor megölelte Bai Luo Yin-t, Gu Hai úgy érezte, hogy a szíve most már teljes. Miután meglátogatta néhai édesanyja sírját, hangulata levert lett. Útban Bai Luo Yin- hoz végig futott, félt, hogy már bezárták az ajtót, félt, hogy nem fogja látni a fiút. Ebben a pillanatban csak ez a hely, csak ez a személy, aki miatt úgy érezheti, hogy nincs egyedül. Hosszú csend után Bai Luo Yin azt mormolta.

– Azt hittem, hogy meghaltál odakint!

Gu Hai megkönnyebbülten sóhajtott fel.

– Amikor hallom, hogy gúnyolódsz rajtam, nagyon jó érzés.

Bai Luo Yin megérezte, hogy Gu Hai szorosan tartja őt, nehezen tudta ellökni magától. Ezért kíméletlenül megütötte a derekán lévő gyenge pontját, és egy méterrel arrébb repítette.

– Baszd meg! Már eleget szórakoztál odakint, és most zavarni akarod mások életét.

Gu Hai még levegőt sem tudott venni a fájdalomtól, ami akkor fogta el, mikor látta, hogy Bai Luo Yin be akarta csukni az ajtót. Megakadályozta, majd sötét szemével Bai Luo Yinre meredt.

– Ma este nem megyek sehova. Itt maradok.

– Itt maradsz? – horkant fel Bai Luo Yin hidegen. – Ha fizetsz, akkor talán megfontolom, hogy a disznóólban aludhass.

Gu Hai felnevetett. Egy kis erőt felhasználva végül bepréselte magát az ajtón. Megsimogatta Bai Luo Yin tarkóját, és meggyőző hangon azt mondta.

– Elég, elég. Ne légy mérges. Az én hibám, oké? Nem kellett volna szó nélkül elmennem, és nem kellett volna, hogy folyton aggódj miattam. Már késő van, és még mindig ébren vagy, és vársz rám.

Bai Luo Yin lesöpörte Gu Hai kezét.

– Ne legyél már ilyen undorító! Ki a fene várt rád?

– Akkor miért nem zártad be az ajtót? Emlékszem, hogy már este kilenckor be szoktad.

Bai Luo Yin dühe végül kitört, és még a lábát is felemelte. Gu Hai nem törődött vele, határozottan elindult befelé, és szoros ölelésbe húzta Bai Luo Yin-t. Tökéletesen illeszkedtek egymáshoz, még csak egy kis rést sem hagytak maguk között.

– Yin Zi, ne légy mérges, oké? Most jöttem vissza anyám sírjától. A szívem össze van zavarodva. Nem tudnál nekem engedni, csak most az egyszer?

Végül Bai Luo Yin merev teste fokozatosan elernyedt és felmelegedett Gu Hai puha és mély teste ölelésében.

 

Miután beléptek a szobába, Gu Hai letett egy dobozt az asztalra.

– Vettem neked holdtortát.

Bár Bai Luo Yin beengedte Gu Hai-t, de jeges arckifejezése változatlan maradt.

– Edd meg egyedül.

Gu Hai kinyitotta a holdtortás dobozt, csábító hangon megszólalt.

– Kimondottan neked készítettem. Tényleg nem akarod megkóstolni?

– Nem érdekel, hogy kinek csináltattad, mondtam, hogy nem.

Amikor Bai Luo Yin elfordította a fejét, egy hatalmas holdtortát látott maga előtt. Akkora, mint egy egész pizza! Telt és kerek, gazdag és dús volt, többféle töltelékkel, a színe magával ragadó, és a dobozból enyhe édes illat áradt.

– Végigfutottam néhány boltot, és csak ez az egy fogadta el a kérésemet, ne nézd le ezt a holdtortát. Normál esetben tényleg nehéz elkészíteni, ha nem vigyázol, akkor szétesik. Biztosíthatlak, hogy ebben a holdtortában nem kevesebb, mint tizenkét tojássárgája van, garantálom, hogy ha csak egy szeletet is eszel, máris jóllakottnak érzed magad.

Gu Hai ezt sugárzó örömmel mondta, amikor Bai Luo Yin meghallotta, a szíve kissé megremegett.

– Te  bolond vagy? Nem lett volna elég, ha néhány szeletet veszel? Miért kellett megvenned ezt a nagyot?

Gu Hai halvány mosollyal nézett Bai Luo Yinre.

– Nagyon nagy az étvágyunk, és szerettem volna veled együtt enni, ezért ez a legmegfelelőbb méret számunkra.

Bai Luo Yin gúnyosan bámulta. Gu Hai megértette Bai Luo Yin-t. Nem várta meg, hogy kinyissa a száját, egyszerűen belenyomott egy szeletet. Bai Luo Yin habozás után harapott egy falatot, ami puha és szivacsos volt. Megízlelhette az összes ízt, amelyek olyanok voltak, mint az elmúlt két nap érzései, vegyesek.

 

55 Da Hai lelepleződött

A szűk egyszemélyes ágy alatt két egyforma cipő feküdt. Gu Hai oldalra fordult. Látta, hogy Bai Luo Yin a hasán fekszik, karjai és lábai kényelmesen kinyújtva, ingje felcsúszva, felfedve széles hátát. Ahogy a holdfény rásütött, szabadon hagyott bőre olyan volt, mint azok a babtúrók, amelyeket Zou néni készített. Puhának és finomnak tűnt, Gu Hai nem tudta megállni, hogy ne érintse meg. Bai Luo Yin elfordította a fejét. Szemei félig csukva, arckifejezése közömbös volt. Gu Hai fellélegzett, miközben öntudatlanul kinyújtotta a kezét. Bai Luo Yin rájött mire készül, mert hirtelen megragadta a kezét.

– Tudod, miért szidtalak le?

Gu Hai tudta, hogy Bai Luo Yin nem fogja könnyen elengedni.

– Mert nem mondtam el neked, hogy hol voltam az elmúlt két napban?

Bai Luo Yin kinyitotta szemét. Olyanok voltak, mint egy sötét virág az éjszakában.

– Amiatt, mert amikor levertnek érzed magad, nem hozzám jössz.

Ez egy egyszerű mondat, mégis, amikor meghallotta, összeszorult a szíve. Nem számított arra, hogy a fiú aggódik érte, ez pont olyan, mint az ő érzései Bai Luo Yin iránt. Nagy nehezen megnyugtatta a szívét.

– Ez a fő oka annak, hogy ma megszidtalak – vonta össze a szemöldökét Bai Luo Yin. Keze könnyedén az ágyneműre csapott. – Egyáltalán nem tekintesz a barátodnak. Akkor legyünk csak idegenek!

Bai Luo Yin sértett és felháborodott arckifejezését látva Gu Hai mindkét szeme felcsillant.

– Túl sokat gondolkodsz. Nem tekintelek idegennek.

– Szóval, akkor?

Gu Hai mondani akarta, hogy hogyan zaklathatná a gondjaival. Azonban ezek a szavak túlságosan is tartalmasak, nem mondhatja ki hangosan! Attól fél, hogy ha megtenné, az az öreg óra ismét ráesne.

– Ne kérdezz többet. Mostantól kezdve, ha van valami, mindent elmondok neked. Rendben?

Bai Luo Yin nem az a fajta ember, aki sokáig neheztel, így nem szólt egy szót sem, ami nála azt jelenti, hogy beleegyezett. Gu Hai úgy érezte, hogy őszinte lehet Bai Luo Yin-hez a családi hátteréről. Korábban nem merte volna kimondani, mert nem látta tisztán, hogy a fiú milyen érzéseket táplál iránta. De miután a mai szavai nagyon megérintették, ezért kezdeményezte, hogy a vallomást tegyen.

– Valójában van valami, amit eltitkoltam előled.

Bai Luo Yin kuncogott.

– Azt akarod mondani, hogy nem erről a környékről származol, és a ház, amiben most élsz, valójában bérelt?

Gu Hai megdöbbent, felsőteste megmerevedett.

– Honnan tudtad?

– Az idős házaspár, akik melletted laknak, a nagybátyámék. – Gu Hai, szóhoz sem jutott. – Azt is el akarod mondani, hogy a családod valójában nagyon gazdag?

Gu Hai érezte, ahogy a hideg verejték végigsiklik a hátán, és valóban megdöbbent. Nem számított arra, hogy amikor két napra eltűnik, minden kiderül róla. Hiába tervezett el mindent gondosan, hosszú időn keresztül, Bai Luo Yin mégis képes átlátni rajta. Csak remélte, hogy holnaptól kezdve nem úgy fogja kezelni, mint egy idegent.

– Nem akarod megkérdezni, honnan tudom?

Gu Hai furcsa hangon, keserű szívvel megszólalt.

– Honnan tudod?

– Iskola kezdéskor láttam, ahogy a sofőröd minden nap eljön érted. Ezen kívül, amikor átültél a mögöttem lévő padba, láttam, hogy egy Breguet limitált kiadású óra van a csuklódon.

Gu Hai a párnára hajtotta fejét, szíve hevesen vert. „Ha már ilyen régóta tudtad, akkor mondhattál volna valamit! Olcsón adtam el a telefont, laptopot és karórát, ki fogja megtéríteni a veszteségemet?  Élesen Bai Luo Yin-re nézett, aki a kinti harmat felé pillantott, de látszott, hogy kineveti.

– Nevetni akarsz? Rendben, hagylak nevetni!

Vadul rávetette magát Bai Luo Yin-re, mint egy tigris. Szünet nélkül hánykolódtak egyik oldalról a másikra, míg végül kifulladtak. Gu Hai még mindig nem szállt le Bai Luo Yin-ről, aki addig nevetett, amíg a füle vörös nem lett.

– Még mindig durva vagy velem? Mondd csak, ki csapott be kit először?

– Oké, elismerem, hogy az én hibám, szándékosan eltitkoltam előled az igazságot! De cinkostárs vagy, fedeztél egy bűnözőt. Mit szólsz ehhez, nem vitatkozom veled többet, de ne taszíts el magadtól emiatt, és kvittek vagyunk!

Bai Luo Yin nem szólt egy szót sem. Gu Hai szívében volt egy kis bizonytalanság, belerúgott Bai Luo Yin lábába.

– Nem igazán vagy mérges, ugye?

– Olyan ember vagyok, aki szeret dühöngeni? – Bai Luo Yin Gu Hai-ra pillantott. –Miért kezeltél úgy, mint egy lányt? Azok, amiket részegen mondtam, csak a családjukra vonatkozott! Nem utálom a gazdag embereket, annyi BMW és Mercedes-Benz van az utcán, muszáj mindet egyenként összetörnöm?

Gu Hai erősen megcsípte Bai Luo Yin arcát.

– Miért nem mondtad korábban?

Bai Luo Yin megrúgta Gu Hai-t, hogy kiszabadítsa magát a szorításából.

– Még esélyt sem adtál arra, hogy elmondjam!

 

Nagyon jó érzés, amikor már nincs teher a szívben, nem kellett többé titokban élni. Gu hai minél többet gondolt erre, annál izgatottabbá vált. Bai Luo Yin felé fordult, hogy beszélgessenek, de ő már hason fekve elaludt. Könnyedén megveregette a hátát, és halkan suttogta.

–  Yin Zi, Yin Zi, ne aludj, Fordulj felém, aztán aludj. Ez a póz nem tesz jót a szívednek.

Nem bírta tovább nézni, kinyújtotta a kezét, hogy megragadja Bai Luo Yin vállát, és megfordította. De pár másodperc múlva Bai Luo Yin újra visszafordult, nagyon szeret hason aludni. Gu Hai ismét megfordította, de ő ismét visszafordult. Perceken keresztül ez ment, mire Gu Hai türelmetlen lett. „Rendben, ha a lágy módszer nem jó, akkor majd a kemény módszerrel csinálom.” Rácsapott Bai Luo Yin fenekére, mire az felnyögött, hirtelen kinyitotta szemét, a szemgolyója úgy nézett ki, mintha egy vad tigris ugrott volna ki belőle. Gu Hai hamar rájött, hogy túl erősen ütött. Nagyon óvatosan megdörzsölte a két gömbölyű húst, hízelegve neki.

– Jól van, jól van, nem ütlek meg többet. Aludj.

Bai Luo Yin szemei egyre homályosabbá váltak, és nem sokkal később elaludt.

 

Az éjszaka közepén Gu Hai felébredt, mert fázott. Ránézett a mellette lévő személyre, aki mélyen aludt. Látta, hogy Bai Luo Yin magára húzkodta a takarót, és mindkét lába kilóg. Ez a helyzet már többször előfordult. Akárcsak az előző éjszakákon, Gu Hai kiterítette a takarót, betakarta Bai Luo Yin-t, majd a takaró egy részét magára húzta. Észrevette, hogy a fiú ismét a hasán alszik. Eszébe jutott, hogy Bai Luo Yin egyszer azt mesélte, amióta a szülei elváltak, mindig az apjával élt. Rádöbbent, amíg ő az anyjával aludt körülbelül három-négy évig, Bai Luo Yin egyedül aludhatott. Nem kellett különösebb erőfeszítés, hogy Bai Luo Yin-t megfordítsa, azonnal kinyújtotta a karját, és átölelte. A fiú nagyon mélyen aludt, amikor Gu Hai ölelésbe húzta, nem adott semmilyen választ. Mély lélegzetének forrósága végig söpört Gu Hai arcán, aki a karnyújtásnyira lévő személy arcát nézte. Minél többször látja, annál szebb; minél többet nézi, annál jobban megkedveli. Öntudatlanul megdörzsölte Bai Luo Yin arcát. Saját maga is megdöbbent. „Mit csinálok itt, hogy az éjszaka közepén illetlen módon egy férfi testével babrálok? Az iránta érzett vonzalmam, nem haladja már meg kissé a normális mértéket?”  Rájött, hogy minden alkalommal, amikor Bai Luo Yin-el volt, a szíve sosem működött megfelelően. Olyan, mintha két program futna benne.

 

Kora reggel Bai Luo Yin miután felébredt észrevette, hogy Gu Hai karjaiban alszik. „A francba! Megint megölelt!”  Épp egy ütést akart adni neki, de a keze megdermedt a levegőben. Ez a srác nagyon békésen alszik. Aki látja ezt a jóképű, erős és férfias személyt ilyen ártatlanul és naivan aludni, biztosan nincs szíve megütni. Egy darabig bámulta mielőtt egy furcsa gondolat pattant ki az agyából. Amikor alszik ez a fiú, igazán vonzó. Feltételezhetően, ha soha nem ébred fel, sokkal jobb lenne……..A kis ördög Gu Hai szívében felugrott és sikoltott: “Hé, hé! Ha soha nem ébredek fel, az azt jelenti, hogy halott vagyok!”

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

The maximum upload file size: 1 MB. You can upload: image. Links to YouTube, Facebook, Twitter and other services inserted in the comment text will be automatically embedded. Drop files here

Ennek az oldalnak a tartalma nem másolható