TIOY66-70

66 Nem olyan jó, mint egy kutya

Mielőtt elaludt volna, Bai Luo Yin szándékosan az egész testét szorosan betakarta, akárcsak egy gubó, nem hagyott helyet a kiskapuknak. Ahogy várta, Gu Hai kinyújtotta a lábát, és elkezdte rángatni a takarót, ami Bai Luo Yin testét takarta, keresve minden rést, amibe be tudná dugni a lábát. Azonban erőfeszítése hiábavalónak bizonyult.

– Hogy tudsz ilyen kényelmetlenül aludni? Gyere, hadd segítsek, hadd lazítsam meg egy kicsit –  Gu Hai szemérmetlenül közelebb fészkelődött  Bai Luo Yin-hez.

– Hagyj békén!

Gu Hai lábai még mindig Bai Luo Yin takarójának kiskapuit keresték, anélkül, hogy feladta volna. Bai Luo Yin bosszús lett, Gu Hai mindkét lába olyan, mint egy féreg, folyamatosan a takarójának tetején kúsztak, ami szörnyen felbosszantotta.

– Mit akarsz? Ha nem akarsz aludni, csak tűnj el!

Gu Hai pupilláján féktelen gonoszság villant.

– Azt hiszem, a takaród nem elég meleg.

– Hogy meleg-e, vagy sem, annak van valami köze hozzád?

– Én meg tudlak melegíteni! – mondta, miközben Bai Luo Yin-re vetette magát.

Bai Luo Yin dühösen vett egy mély lélegzetet.

– Miért csinálod ezt minden este? Megőrültél? Nem tudsz rendesen aludni, akár csak egy éjszakát is? Ma nagyon fáradt vagyok, holnap hétvége van, te… Eh…

Gu Hai megharapta Bai Luo Yin érzéki állát.

– Te !!!!!…. – Bai Luo Yin két kézzel megragadta Gu Hai haját.

Gu Hai egyáltalán nem törődött az imidzsével, megragadta az alkalmat, hogy Bai Luo Yin takaróját felemelje, kinyújtotta a kezét, majd hirtelen az ölelésébe húzta, elégedettnek érezte magát, amint a karjaiban tarthatta.

– Yin Zi~~~~ – Az utolsó szótagot hosszúra nyújtotta.

Bai Luo Yin felhasználta erejét, hogy ellenálljon neki, de az mégsem törődött vele, sőt mi több, az incselkedése még inkább rosszabbá vált. Nem tehetett mást, csak csendben tűrni. Gu Hai keze Bai Luo Yin pizsamanadrágjába hatolt, lassan felfedezve azt. Bai Luo Yin ezúttal keményen válaszolt.

– Azt hiszed, amit csinálsz, az normális?

– Mi ebben a furcsa? – Gu Hai átmenetileg visszahúzta kezét, és teljes szívéből, őszintés mosolygott. – Ez rossz szokásom, szeretek közel kerülni a barátaimhoz, akiket kedvelek. Láttad Li Shuo-t ma, igaz? Általában minden alkalommal, amikor megérintem, engedelmes. De miért van az, hogy amikor rólad van szó, akkor nagyon nehéz?

Bai Luo Yin nagyon szégyellte magát Gu Hai szégyentelen beszéde miatt.

– Befejeznéd? Li Shuo azt mondta, hogy ő abszolút soha nem csinált ilyen jellegű dolgokat veled.

Gu Hai egy pillanatra megdöbbent, de még mindig ugyanolyan makacs volt, mint korábban.

– Csak zavarban volt ahhoz, hogy bevallja. Pont olyan, mint én, mindketten szégyenlősök vagyunk.

Bai Luo Yin az egyik öklét a másik kezére szorította, majd kirúgta Gu Hai-t a takarójából. Gu Hai nem bújt azonnal újra vissza, helyette a plafont bámulta, mélyen elgondolkodva.

– Mondd csak… miért kérdeztél ilyeneket Li Shuo-tól?

Bai Luo Yin nem szólalt meg. Gu Hai magában találgatott.

– Azt mondod, hogy tényleg ki akarod próbálni velem, de aggódsz, ezért elmentél Li Shuo-hoz, hogy megnyugodj?

Bai Luo Yin felvonta szemöldökét.

– Mondd, miért ugat ma A-Lang olyan hangosan? Ez nem szokásos, kimegyek és megnézem.

– A-Lang, A-Lang – szólongatta a kutyát Bai Luo Yin óvatosan.

A-Lang ugatása egyre hangosabb lett, megijesztette a többieket, Bai Luo Yin bekapcsolta a zseblámpát, hogy megnézze, aztán rájött, hogy A-Lang mancsai beszorultak a ketrec vasoszlopai közé. Bai Luo Yin óvatosan kihúzta, majd megsimogatta A-Lang fejét, hamarosan abbahagyta az ugatást, lefeküdt a ketrec bejáratához, miközben nyögött. Bai Luo Yin vérfoltot látott A-Lang száján. Valószínűleg attól, hogy amikor nem tudta kivenni a mancsait a vasoszlopok közül, a száját használta arra, hogy megharapja az oszlopokat. Bai Luo Yin megsajnálta A-Langot, ezért egy csókot nyomott a szájára. Gu Hai könnyek között állt a sivár őszi szél közepén. Sírt amiatt, hogy már jól kijöttek egymással, de ő még mindig nem olyan jó, mint egy kutya! Miután Bai Luo Yin visszament a szobájába, Gu Hai az ágyon ült, és rajzolgatott, miközben mélyeket lélegzett.

– Úgy tűnik, mintha a szám sarka megdagadt volna. Nagyon fáj.

Bai Luo Yin csettintett az ujjaival.

– Várj itt, van itthon kenőcsöm.

– Még mindig szükséged van kenőcsre? – Gu Hai szándékosan célzott Bai Luo Yin-re.

Bai Luo Yin tartotta a kenőcsös tubust, egy kicsi krémet nyomott a tamponra, majd Gu Hai szájára kente óvatos mozdulatokkal. Bár nem csókot kapott Bai Luo Yin-től, de hogy így gondoskodott róla, szívét izgatottá tette.  

– Milyen kenőcs ez? A hatása azonnal érezhető.

– Aranyér kenőcs – válaszolt  Bai Luo Yin nyugodtan.

Bai Luo Yin lefogta Gu Hai remegő vállát, türelmesen vigasztalva.

– Semmi baj, ezt a kenőcsöt bárhol alkalmazhatod, a múltkor, amikor a szám feldagadt, én is ezt használtam, és használt.

– Mi van, ha semmi bajom sincs? Vannak mellékhatások?

Bai Luo Yin keze szünetet tartott.

– Mellékhatások? Talán egy-két aranyér kialakul.

Gu Hai arca szurokfekete lett, mint az éjszakai égbolt, kivéve a csupasz fehér fogait. 

 

67 Ölj meg, ha tudsz

Amikor Bai Luo Yin először volt Gu Hai bérelt szobájába, látta, hogy nagyon rendezett, legalábbis sokkal rendezettebb, mint az ővé.

– Miért van még mindig itt a törött mobilod? – Bai Luo Yin felvette az ablakpárkányról.

Gu Hai éppen rendet rakott, és gondolkodás nélkül válaszolt.

– Elfelejtettem kidobni.

Bai Luo Yin átment a nagybátyja házához, kért egy csavarhúzót és csipeszt, majd leült és elkezdett szorgoskodni. Kevesebb, mint fél óra alatt szétszedte a telefont, megjavította, letörölte a képernyőt, majd visszatért Gu Hai-hoz, hogy átadja a telefont.

– Próbáld ki.

Gu Hai-nak voltak kétségei, ezért átvette a mobiltelefont, és kipróbálta. Normálisan bekapcsolt, a szöveges üzenetek működtek, a telefonhívás enyhe zajjal járt, de ez nem befolyásolta a normális működését.

– Félelmetes! – szemében csodálkozás látszott. – el volt törve, és mégis sikerült megjavítanod?

– Nem nagy ügy, az ilyen régi készülékek általában tartósak.

Gu Hai észrevette Bai Luo Yin intelligenciáját az ilyen dolgokban, és az iránta érzett rajongása kissé erősödött.

– Be kell csomagolnunk ezeket a dolgokat? – Bai Luo Yin az íróasztalra mutatott.

Gu Hai kiegyenesítette a derekát, és rápillantott.

– Rajtad múlik, csak vidd azokat a tárgyakat, amiket hasznosnak tartasz.

Bai Luo Yin összeszedte a funkcionális tárgyakat, és berakta őket a táskába, miközben meglátott néhány papírlapot, amelyek össze vannak ragasztva az íróasztal tetején. Ha soha nem látta volna ezt, akkor nem lett volna dühös. De így, azt kívánta, bárcsak élve lenyúzhatná a bőrét. Amint Gu Hai észrevette a reakcióját, anélkül, hogy szégyent érzett volna, elővett még több papírlapot a fiókból, és Bai Luo Yin arca előtt mutogatta.

– Nézd, a kézírásom hasonlít a tiédhez?

Bai Luo Yin dühösen nézett rá.

– Miért nem mesélsz nekem a kézírásgyakorlatodról, huh! Csak ezek miatt a fogalmazások miatt, a kínai irodalom tanár figyelmen kívül hagy!

– Akkor hagyd te is figyelmen kívül őt!

– Az egyetlen, akit figyelmen kívül kellene hagynom, az te vagy – csikorgatta forgait Bai Luo Yin.

– Nem merészelsz tudomást venni rólam? Csak próbáld meg. – Gu Hai szigorú tekintete Bai Luo Yin arcára siklott.

Bai Luo Yin nem mutatott gyengeséget, félelmet nem ismerve nézett szemtől szembe Gu Hai-val, pár másodperc után Gu Hai elhúzta az arcát.

– Ez itt… Nézd meg a kézírásomat, tényleg javul?

Valójában, Gu Hai azt akarta mondani, hogy a jelenlegi kézírása jobb lett ahhoz képest, amikor az iskola elkezdődött. Szükségét érezte, hogy hallja a másik véleményét.

– Miért nem mondasz semmit? Jó, vagy rossz?

Gu Hai gondolatban kiélezte agyarát, ha azt meri mondani, hogy nem jó, készült szétrúgni a hátsóját. Bai Luo Yin arrogánsan és finoman vetett egy pillantást Gu Hai-ra, halványan válaszolt

– Nem rossz!

Ez a “Nem rossz” megelégedettséggel töltötte el Gu Hai-t, ez a bók valóban sokat jelentett neki. Úgy érezte, mintha tíz üveg Red Bullt ivott volna meg, megtelt energiával. Bai Luo Yin-t szórakoztatta Gu Hai önelégült tekintete. Bai Luo Yin elmosolyodott.

Jin Lulu lenyugtatta a vonásait miközben az ajtóban állt. Az a harmonikus és vidám jelenet, amit az imént tisztán látott, tudatosította benne, hogy Gu Hai-val együtt töltött három év alatt soha nem látta így a fiút. Korábban Gu Hai testvérei azt mondták, hogy Gu Hai más, amikor Jin Lulu-val volt. De most rádöbbent, hogy Gu Hai-nak van egy harmadik arca is, amit még soha nem látott. Bájos, de mégis… nagyon fájt neki. Minden lány érzékeny, a testvérekről ne is beszéljünk, ha a barátja egy kutyát kényeztetne, még azt sem bírná nézni. Bai Luo Yin észrevette Jin Lulu-t, majd Gu Hai felé bökött, és célzott rá, hogy nézzen az ajtó felé. Gu Hai kissé meglepődött.

– Miért vagy itt?

Jin Lulu úgy találta, hogy Gu Hai harmadik arckifejezése csak egy röpke pillanatig tartott, amikor a tekintetét ráfordította, az ismerős kifejezés visszatért.

– Azt kérdezed, hogy miért vagyok itt? Ma hétvége van.

Gu Hai mintha nem tudna válaszolni, úgy érezte, hogy minden hét olyan gyorsan telik, egy szempillantás alatt itt a hétvége. Korábban úgy érezte, hogy a hétköznapokat nehéz elviselni, de most már nem is látja a dátumot, mintha minden nap egyforma lenne számára.

– Most azonnal indulok! És nincs mobiltelefonom, így nem tudtalak elérni.

Jin Lulu meglóbálta a telefont, amit az íróasztalról vett le.

– Akkor ez mi?

– Ez már nem ment régen tönkre?

Gu Hai alig fejezte be a beszédét, amikor a telefon megszólalt, Jin Lulu fogadta a hívást hideg arccal. Majd a földre dobta, az ép telefon darabokra tört, a kijelző darabkái szanaszét szóródtak. Gu Hai arca megváltozott, a döbbenettől a dühig. Képtelen volt uralkodni magán, Jin Lulu felé lépett, megragadta a vállát, és a sarok felé szorította,  majd nagyon hevesen kérdőre vonta.

– Ki engedte meg, hogy összetörd?

Jin Lulu visszafojtotta könnyeit, hangján egyáltalán nem látszott a beismerés nyoma.

– Hány mobiltelefont törtünk már össze a harcaink során? Csak emiatt a vacak miatt, ellenséges lettél velem szemben?

Gu Hai szemei kivörösödtek a haragtól.

–  Yin Zi épp most javította meg, ki a fene engedte meg, hogy eldobd?

– Én engedtem meg magamnak!!! És akkor mi van, ha ő az, aki megjavította?

Jin Lulu hirtelen többször is megtaposta a telefon tokját, a hang kegyetlenül irritálta Gu Hai dobhártyáját.

– Ledobtam, el is tapostam. Csak ölj meg, ha tudsz!

 

68 Egy kellemetlen érzés

A veszélyes összecsapás közepén egy kéz kinyúlt, és megragadta Gu Hai karját, akinek az idegei őrülten lüktetett.

– Hagyd abba, ez csak egy mobiltelefon, igaz?

Bai Luo Yin hangja rendkívül nyugodt volt, nem kellett hozzá sok erő, hogy Gu Hai-t blokkolja. Gu Hai kegyetlen és vad gondolatai lassan megnyugodtak, keze, amely Jin Lulu vállát szorította, fokozatosan ellazult.

– Gu Hai, te nem vagy ember!

Jin Lulu felsikoltott, és ellökte magától Gu Hai-t. Berúgta az ajtót, és kiviharzott a házból. Gu Hai mozdulatlanul állt a jelenlegi helyén, egyáltalán nem mozdult. Bai Luo Yin hirtelen megütötte a vállát.

– Te idióta, még mindig nem mész utána?

– Miért kellene? –  Gu Hai vöröslő szemgolyói Bai Luo Yin-re szegeződtek.

– Ő egy lány, aki messziről jött, hogy meglátogasson. Nem számít, mi történik, már három éve együtt vagytok. Le is feküdtél vele.

Gu Hai hallgatott. Bai Luo Yin megragadta Gu Hai gallérját, és rákiabált.

– A francba, férfi vagy, vagy nem?

Gu Hai elkapta Bai Luo Yin kezét, a hangja békés és nyugodt volt, mégis viharosan hullámzó érzéseket rejtett.

– Yin Zi, tudod jól, most csak rád vagyok hajlandó hallgatni. Tényleg azt akarod, hogy menjek?

Ebben a rövid pillanatban Bai Luo Yin szíve kihagyott egy ütemet.

– Igen, feltétlenül menned kell. Ha egy lány érzelmei kicsúsznak a kezéből, az könnyen rossz dologhoz vezethet.

Gu Hai megfordult, és kilépett az ajtón. Bai Luo lehajolt, hogy rendbe tegye a padlót. Amikor Gu Hai kisétált, Jin Lulu már egy másik sikátorba futott. Miután Gu Hai megpillantotta az árnyékát, azonnal nagy lépésekkel üldözőbe vette. Még egy pillanat sem telt el, és utolérte Jin Lulu-t. Látta, hogy a lány egy fa gyökere felé tart, ott leguggolt és elkezdett bömbölni. Gu Hai most látta először, hogy Jin Lulu így viselkedik. Nem értette, mi az oka a kettőjük közötti szakadéknak, Jin Lulu miatt van ez, vagy miatta. Korábban már átélte a szenvedélyes szerelem időszakát, és a veszekedés időszakát is. Ezek a minták váltakoznak egymással, de függetlenül attól, hogy melyik időszakban találják magukat, nem érezhetné úgy, hogy valami baj van a kapcsolattal. Jelenleg Gu Hai fáradtnak és kimerültnek érezte magát, nem tudta, hogy ebbe a kapcsolatban fáradt-e bele, vagy a dolgokba, amiket Jin Lulu-ért tett. Amikor a lány meglátta őt, abbahagyta a sírást. Nem akarta, hogy a fiú meglássa a gyengeségét.

– Gu Hai, ez az első alkalom, hogy utánam jöttél, amikor harcoltunk.

Gu Hai csendben figyelte Jin Lulu kipirult, síró szemeit, a sovány és makacs arca mögött valójában egy törékeny lány, a szíve gyötrődést érzett. Ahogy Zhou Shi Hu mondta korábban, ő a dédelgetett barátnője három éve, három év nem rövid idő.

– Legközelebb ne csináld ezt még egyszer – mondta a lánynak.

Jin Lulu szorosan átölelte Gu Hai-t, közben hangosan zokogott. Úgy gondolta, hogy vége van, mindig ez a gondolata támadt minden egyes veszekedésük után. Ezért szorongott, bár úgy érezte, hogy elvesztette az arcát, de szembefordult vele, hogy kibéküljön. Amikor Gu Hai átvette a kezdeményezést, ez megmutatta, és Jin Lulu igazán hálásnak érezte magát, mintha a legnagyobb kegyelemben részesült volna. Nem fog többé neheztelni a kapcsolati problémáik miatt, rájött, hogy az előbb túlzásba vitte. Nagyon sokáig álltak a fa gyökerei alatt, beszélgettek az életükről, korábbi ügyeikről, felidézve a közös emlékeiket. 

– Nem foglak bosszantani, soha többé nem foglak bosszantani – Jin Lulu letörölte könnyeit, majd megfogta Gu Hai kezét. – Menjünk, segítek neked költözni.

Amikor visszatértek a háziúr elmondta nekik, hogy Bai Luo Yin már elvitte a holmiját. Gu Hai bámulta az üres szobát, látta, hogy a padló tiszta és rendezett. A szíve összeszorult. Nem tudta, Bai Luo Yin hányszor ment oda-vissza, hogy elszállítsa a dolgait, mennyi ideig tartott. Ebben a pillanatban eszébe jutott Jin Lulu-nak, hogy megkérdezze.

– Tulajdonképpen hová költözöl?

– Yin Zi házába, mostanában nála lakom.

Jin Lulu kicsit lesápadt, de mivel épp most békültek ki egymással, nem zaklatta tovább ezzel a kérdéssel. Amikor ettek, vég nélkül beszélni kezdett az iskolai ügyeiről, a ribanc lányról, akit rendre utasított, egy rovarról, ami megjelent a menzán, arról, hogy hogyan jutott el az ételárustól, a szokatlan régimódi ruhákról, amit a tanára egész nap viselt, a borzasztóan szörnyű, egyedi készítésű egyenruhájukról, ami nagyon csúnya…… Gu Hai végig hallgatott, egészen addig, amíg egy tányér füstölt kacsafejet nem tálaltak fel. Elmosolyodott. és megszólalt.

– Yin Zi nagyon szereti ezt enni.

Gu Hai ezzel elrontotta Jin Lulu jó hangulatát.

– Gu Hai, hadd kérdezzek valamit.

Gu Hai felemelte tekintetét, hogy könnyedén válaszoljon.

– Mi az?

– Nem gondolod, hogy ahogy Bai Luo Yin-nel bánsz, az egy kicsit túl jó?

– Mi értelme van ilyen kérdést feltenni? – Gu Hai arca elsötétült.

Jin Lulu füstölgött a dühtől, felkapott egy darab kacsafejet, és a tányérjára tette. Gu Hai kissé furcsán érezte magát evés közben, letette a pálcikáit, és megszólalt.

– Miféle embernek nincs egy testvére, akivel rendkívül közel áll egymáshoz? Miért van az, hogy meg kell nehezítened a dolgát? Tényleg nem érted Yin Zi-t. Ha megismered és megérted őt, akkor biztosan nagyon fogod szeretni. Ne nézd a szegényes családi körülményeit. Tényleg tele van tehetséggel, és az ízlése is elég egyedi. Még ha nem is szeret mosolyogni, a lelke mélyén valójában egy szenvedélyes ember. Néha szeretne törődni veled, de túlságosan zavarban van, hogy kimutassa, ezért titokban teszi. Még ha át is látod a hazugságait, akkor is ellened fordul. Éles nyelve, de lágy szíve van, a beszédmódja senkit sem kímél, de a szíve valójában nagyon is kedves. Olyan hosszú ideig ingyen ettem és éltem náluk. Mindig is úgy tett, mintha ki akarna rúgni, de amikor tényleg elmentem, és fél napig nem tértem vissza, akkor nyugtalannak érezte magát. Ja igaz, elfelejtettem mondani, hogy kivételesen intelligens, szeret sok mindent megbütykölni. Egyszer megbuherálta az osztályunk ajtaját, hogy kívülről nem lehetett kinyitni, de bentről igen. A mobiltelefonja beleesett a folyóba, de mégis meg tudta javítani. 

Valójában Gu Hai csak néhány szót akart mondani, hogy csökkentse Jin Lulu aggodalmát, de amint a lány hallgatta ezt a monológot még féltékenyebbé és dühösebbé vált. Ez volt az első alkalom, hogy a fiú ennyit beszélt egyhuzamban előtte, ráadásul egy másik személyt dicsért. Gu Hai teljesen megfeledkezett róla, azt hitte, hogy amikor elragadóan és érdekesen beszélt, mások is érdeklődni fognak. Jin Lulu nagy nehezen visszafogta haragját, és hevesen rágta a tésztát. Az az érzés, hogy felsőbbrendűségét egy másik ember lecsupaszítja, rendkívül kellemetlen. Csak azért, mert férfi, Jin Lulu úgy érezte, hogy nem kellene így éreznie. Haragudott, hogy Gu Hai nem tudta megkülönböztetni, hogy ki a fontosabb? Amikor kiegyenlítették a számlát, azalatt az idő alatt, amíg a pénztáros a visszajárót számolta, Gu Hai még mindig nem tudta abbahagyni.

– Ma Yin Zi megdicsért engem, azt mondta, hogy javult a kézírásom.

Jin Lulu majdnem felkapta a recepciós pult tetején álló szerencsefát, hogy a földhöz csapja. 

Egész délután Gu Hai Jin Lulu- t kísérte a bevásárló körútján, mindenféle előkelő helyekre. Mielőtt este elaludt volna, Gu Hai úgy érezte, hogy a szíve üres, amikor lehunyta szemét, az egyetlen dolog, amit látott Bai Luo Yin arca. A gondolatmenete kusza lett, az egész elméje összezavarodott. Egy romantikus film ment a nagyfelbontású tévében, Jin Lulu nézte, miközben magában motyogott.

– Túl ostoba ez a lány, vagy mi? Ez a fickó is egy idióta. Tényleg egy gerinctelen gyáva, nem nézem tovább, aludjunk.

Ezután befészkelte magát a takaró alá és átölelte Gu Hai-t. A sötétség függönye fokozatosan lehullott, Gu Hai kábultan aludt el.

– Da Hai, készítettem egy újonnan kifejlesztett csúzlit. Lőjünk együtt egy madarat! – Bai Luo Yin megtörölte az orrát.

Gu Hai megdöbbent, a szeme előtt egy fehér és dundi gyermek állt, nagy szemei szikráztak, kis szája kinyílt és becsukódott, nagyon ismerősnek tűnt.

– Ki vagy te?

– Yin Zi vagyok!

Gu Hai megrémült.

– Miért zsugorodtál össze egy kis törpévé?

– Kit nevezel te törpének? – Bai Luo Yin Yin a kezét a kis derekára tette. – Nézd! Nézz magadra, még csak nem is vagy magasabb nálam!

Gu Hai lehajtotta fejét, és meglátta a kordbársony nadrágját és a kis pamutpárnás cipőjét, amelynek mérete kevesebb, mint harmincas. Kinyújtotta a kezét, és pufók karjai úgy néztek ki, mint egy darab lótuszgyökér.

– Mi folyik itt?

Bai Luo Yin nevetett, az arca kipirult.

– Már kicsi korunk óta ismerjük egymást.

– Kicsi korunk óta ismerjük egymást? – Gu Hai megrántotta Bai Luo Yin kezét.

Bai Luo Yin izgatottan beszélt.

– Így van! Gyerekkori barátok vagyunk!

Gyerekkori barátok? Ez nagyszerű… Gu Hai megszorította Bai Luo Yin arcát. Szóval tényleg ismerjük egymást kicsi korunk óta, már annyi éve együtt vagyunk. Ez igazán izgalmas. Mostantól kezdve mindig Bai Luo Yin-nel játszhatok, amíg fel nem növünk. Gu Hai vigyorgott, miközben szorosan átölelte a fiút. Bai Luo Yin csókot nyomott Gu Hai arcára, majd Gu Hai visszacsókolta. Ezután Bai Luo Yin ismét megcsókolta Gu Hai-t, majd Bai Luo Yin ismét megcsókolta az ajkát, és Gu Hai viszonozta a csókot. Miközben csókolóztak, Gu Hai hirtelen felébredt. A szálloda fényűző szobájában a meleg lámpa még mindig halványan ontotta fényét. Gu Hai érezte, hogy az ajkai kissé nedvesek, ezért a kezével megérintette, a szíve rögtön megremegett. Yin Zi, megint lerúgtad a takarót a földre?

 

69 Senkinek eszébe sem juthat, hogy hozzáérjen!

Kora reggel, amikor Jin Lulu felébredt, észrevette, hogy a mellette lévő személy már eltűnt. Lekászálódott az ágyról, és minden szobában Gu Hai-t kereste. Végül az erkélyen találta meg, dohányzott. Jin Lulu lustán ásított, majd Gu Hai felé sétált, és hátulról átölelte a derekát.

– Miért keltél fel ilyen korán?

Gu Hai könnyedén hümmögött, majd eloltotta a kezében lévő cigarettát. Jin Lulu megtalálta a hamutartót tele cigarettacsikkekkel, olyan volt, mint a levágott fehér kréta darabkái. Rendetlenség, ami tökéletesen leképezte Gu Hai hangulatát.

– Nem aludtál jól az éjjel?

– Nagyon jól aludtam.

Gu Hai levette Jin Lulu kezét a derekáról, megfordult, a szemei szürkék és sápadtak voltak.

– Pakold össze a holmidat, hazaviszlek.

Jin Lulu tekintete kemény volt, mint a vas, egy jó darabig Gu Hai-ra szegeződött, aztán kinyitotta száját, és megkérdezte.

– Miért vagy olyan türelmetlen, hogy máris elküldesz?

Gu Hai nem szólt semmit, visszament a szobába, és felvette kabátját.

– Együnk együtt, hívd meg Bai Luo Yin-t is. Tegnap előtte törtem el telefont, biztosan rossz benyomást tettem rá, úgyhogy együnk együtt, szeretném helyrehozni.

Gu Hai hallgatott, a lány ezt beleegyezésnek vélte. 

 

Amikor  megérkeztek Bai Luo Yin-hez, az épp akkor ébredt fel, az udvaron guggolt, mosta az arcát és a fogát. Amikor Jin Lulu meglátta, felsóhajtott.

– Ne mondd… ide fogsz költözni?

Gu Hai figyelmen kívül hagyta, tekintete folyamatosan Bai Luo Yin-re szegeződött, leírhatatlan érzés volt a szívében.

– Ilyen hideg időben hideg vízzel mos arcot? – kérdezte Jin Lulu. – Nem hagyják, hogy te is hideg vízzel mosd meg az arcodat, ugye?

Gu Hai nem szólt semmit, miközben az udvarra sétált, a lány követte. Amikor A-Lang meglátta, hogy egy idegen van ott, nagyon hangosan felugatott, megijesztve Jin Lulu-t annyira, hogy azonnal megfogta Gu Hai karját.

–A fenébe, ilyen ház, de mégis képesek felnevelni egy tibeti masztiffot?

Amikor Bai Luo Yin meghallotta A-Lang ugatását, felemelte a fejét, aztán pontosan az a jelenetet látta, mikor Jin Lulu megfogta Gu Hai karját, és belépett a házába.

– Ebédeljünk együtt!

– Rendben – válaszolt gyorsan Bai Luo Yin. – Bemegyek és átöltözöm.

Nem sokkal azután, hogy Bai Luo Yin belépett a házába, Gu Hai is bement, és otthagyta Jin Lulut egyedül az udvaron.

– Hé, várj!

Bai Luo Yin éppen fel akarta venni a ruháit, amikor meghallotta Gu Hai hangját, megállt.

– Mi a baj?

Gu Hai addig sétált, amíg Bai Luo Yin elé nem ért, megfogta mindkét kezével Bai Luo Yin arcát, összevonta a szemöldökét, és azt mondta.

– Miért van egy kis pattanás a fejeden?

Bai Luo Yin nem vette észre.

– Talán a gyulladás miatt van.

Gu Hai gonosz mosolyt eresztett meg.

– Rám gondolsz?

– Menj a pokolba!

Gu Hai több mint tíz órája tartó komor hangulata ebben a pillanatban kitisztult. Amikor ebédeltek, Jin Lulu szándékosan azt mondta Bai Luo Yin-nek.

– Gu Hai kezei veled jobban bánnak, mint velem.

– Miért gondolod ezt? – kérdezett vissza Bai Luo Yin.

Jin Lulu félig komolyan, félig viccelődve válaszolt.

– Mindig komor arcot vág, amikor velem van, de amikor veled, mindig mosolyog.

Gu Hai nyugodtan válaszolt.

– Te magad mondtad, hogy nagyobb biztonságban érzed magad, amikor hideg vagyok.

Jin Lulu nem értett egyet Gu Hai válaszával. Bai Luo Yin lazán elemezte.

– Ez így van, minden embernek mindig van két oldala. Az egyik a barátnőjével, a másik pedig a haverjaival. Mivel a barátnője előtt fenn akarja tartani a saját sármos imidzsét, hűvösen viselkedik. Ha nem így tenne, akkor hogyan tudná megnyerni a szívét? Amikor a haverjaival van, nem kell fenntartania az imidzsét, a hangulata teljesen más lesz. Laza, bolondos és ostoba. Emiatt keltette benned azt a benyomást, hogy közelebb állunk egymáshoz.

Jin Lulu végül elmosolyodott.

– Nézz rá, jobban beszél, mint te.

Gu Hai barátnője egy másik férfit dícsért, de Gu Hai-t még egy pillanatig sem zavarta. Ellenkezőleg, nagyon is büszkének érezte magát. Az ebéd vége felé Jin Lulu hirtelen azt mondta Gu Hai-nak.

– Próbáld meg megütni Bai Luo Yin-t.

Gu Hai ,egdöbbent. 

– Miért kellene megütnöm?

– Semmi, csak látni akarom, ahogy bolondoztok egymással mindig minden nap?

– Megőrültél? – Gu Hai hangja jegessé vált.

Jin Lulu valójában csak viccelt, csak játékos hangulatot akart teremteni, hogy tesztelje Gu Hai-t. A Bai Luo Yin iránti érzéseit, de Gu Hai reakciója megakadályozta, hogy tovább színleljen.

– Gu Hai, csak vicceltem, miért vagy ennyire mérges rám? Már felnőtt, miért baj, ha csak egy kicsit is megütöd? Csak finoman paskold meg. Nem tudnád megtenni?”

– Nem tudom! – Gu Hai minden egyes szót hangsúlyozott. – Ne is említsd nekem. Senkinek sem jutna eszébe, hogy megpaskolja őt!

Jin Lulu hirtelen eldobta az evőpálcikáit.

– Gu Hai, undorodom tőled!

– Ha undorodsz, akkor tűnj el!

Jin Lulu felrúgta a székét, majd kirohant az étteremből.

 

70 Gu Hai lelkiismerete

Miután Jin Lulu belerúgott a székbe, és elhagyta az éttermet, a környezetük elcsendesedett. Elég hosszú idő után Bai Luo Yin megkérdezte Gu Hai-t.

– Miért dühítetted fel?

Gu Hai sötét arca felderült.

–Miért mondod, hogy én dühítettem fel? Nem láttad, hogy szégyentelen volt? Nem kell engedni ennek a rossz szokásának, csak engedd el, ha kurvára el akar menni!

– Ti aztán tényleg…. – Bai Luo Yin tehetetlennek érezte magát. – Hogy jöttetek egyáltalán össze?

Gu Hai próbálta kordában tartani a dühét! Nem volt olyan hangulatban, hogy ilyen kérdésre válaszoljon. Bai Luo Yin felsóhajtott, majd megkeverte a táljában maradt tésztát, és könnyedén azt mondta.

– Oké, egyelőre nyugodjatok meg egy kicsit, az nem tesz jót, ha folyton veszekedtek egymással.

Gu Hai a maradék tintahalgombócot Bai Luo Yin táljára tette, majd megette csupaszon a tésztáját. Csendben mentek ki az étteremből.

Miután hazaértek, Bai Luo Yin odadobott egy dobozt Gu Hai-nak.

– Mi ez? –  Gu Hai kissé meglepődött. – Ez az enyém?

– Ostobaság! Én adtam, ha nem neked, akkor kinek?

Gu Hai kinyitotta a dobozt, hogy megnézze, majd meglátta a piacon kapható legújabb telefonmodellt. Valóban Gu Hai ízlésének megfelelt, még csak találgatnia sem kellett, hogy Bai Luo Yin választotta. Szívében kimondhatatlan érzés támadt, amikor Bai Luo Yin-re nézett, aki mellette mozgott, nem tudta, hogyan fejezze ki az érzéseit, egyszerűen csak átölelte.

– Yin Zi, te túl jó vagy hozzám.

– Menj, öleld meg az apámat! – Bai Luo Yin ellökte magától. – ő volt az, aki meg akarta venni neked, nem számít, hányszor állítottam meg.

Gu Hai az ablakon kikiáltott Bai Han Qi-nak

– Bácsikám, köszönöm!

– Ez a kölyök, miért köszönöd meg nekem? –  Bai Han Qi letörölte a homlokán lévő izzadságot a ruhájával. – Ha Yin Zi nem jött volna velem, nem tudtam volna, melyiket kellene megvennem. Számomra, ha egy telefon telefonálásra használható, és ha nem megy tönkre még akkor sem, ha leesett, az elég jó. De Yin Zi ragaszkodott hozzá, hogy egy teljes értékű telefont vegyek.

Gu Hai úgy érezte, mintha méz csöpögne a szívéből.

– Nem kell Yin Zire hallgatnod, nem tudja, hogy miről beszél!

Bai Luo Yin belerúgott Gu Hai fenekébe.

– Ezt mered mondani, még azután is, hogy megkaptad ezt a telefont?

Gu Hai boldogan nézett Bai Luo Yinre.

– Akkor mi a helyzet veled? Neked nincs mobilod.

– Mire használnám? – Bai Luo Yin nemtörődöm arckifejezést öltöt. – Egyszerűen nincs senki, akivel kapcsolatba akarok lépni, felesleges lenne.

– Kapcsolatba léphetsz velem! – Gu Hai közelebb lépett a fiúhoz.

Bai Luo Yin fogait csikorgatta.

– Mindig mellettem vagy, a nap 24 órájában, szükségem van telefonra, hogy kapcsolatba lépjek veled?

Gu Hai halkan felnevetett.

– Ez is igaz, de most nekem sincs senki, akivel kapcsolatba akarok lépni, így ez a telefon csak pazarlás számomra.

– Ne tedd! –  Bai Luo Yin Gu Hai-ra pillantott. – Ezt a telefont arra akarom használni, hogy eltereljem a figyelmedet rólam!

Gu Hai szája közelebb húzódott Bai Luo Yin füléhez, hangja csábítóan mély volt.

– Akkor később nem fogod igazán utálni ezt a telefont?

Bai Luo Yin egymás után többször azt kiáltotta, hogy “tűnés”! Aztán kirúgta Gu Hai-t a szobából. 

Gu Hai egy darabig odakint imbolygott, látta, hogy Bai Han Qi egy létrát állít a fal mellé, keményen fújtat, miközben megpróbált felmászni rajta.

– Bácsikám, miért mászol ilyen magasra?

– Két nappal ezelőtt esett az eső, a tető kicsit beázott, így felmegyek, hogy befoltozzam.

– Bácsikám, gyere le, felmegyek én.

– Honnan tudod, hogy kell ilyesmit csinálni?

Bai Han Qi letörölte az izzadtságát, ma nagyon meleg van, a délutáni nap ragyogott.

– Tényleg meg tudom csinálni, bácsikám, csak gyere le.

A beszélgetések között Gu Hai az ablakpárkányra lépett, keze megragadta az ereszt, aztán bukfencezett, és addig ugrált, amíg fel nem ért a tetőre, mit neki a létra. Amikor Bai Han Qi meglátta, kidülledtek a szemei, azt gondolta magában, hogy mit csinált ez a kölyök csak hogy feljusson? Az előbb még a földön beszélgetett, hogy tud csak úgy felrepülni a tetőre ilyen rövid idő alatt?

– Bácsikám, itt vagyok.

Valójában, amikor Bai Han Qi fiatal volt, a fizikai állapota is kiváló volt, de most, hogy öreg, a végtagjai már nem mozgékonyak és egy kicsit fél a magasságtól is.

– Tényleg meg tudod csinálni? – kérdezte kétkedően.

– Látva, hogy kimondtad ezeket a szavakat, én már…

Gu Hai azt akarta mondani, hogy ő már mindent átélt, megtett, amikor a hadseregben volt, de félt, hogy Bai Han Qi sok mindent kérdezne, ezért nem mondott mást, inkább kivette a vödröt Bai Han Qi kezéből, ügyesen ellapította a sarat és a cementmasszát. Bár nem volt profi munka, de láthatóan elég jól sikerült. Bai Luo Yin kisétált, majd a tető felé kiáltott.

– Apa, csak gyere le, hagyd, hogy megcsinálja, különben egy ingyenélő lenne a házunkban.

– Bácsikám, csak menj le!

Bai Han Qi elmosolyodott, óvatosan az ereszhez ment, kinyújtotta a lábát, hogy elérje a létrát. Gu Hai meglátta, hogy a nadrágzsebéből egy öreg, használt telefon lógott ki. A tetején lévő festékréteg egy része is lekopott. Egyből tudta, hogy utánzat, amit az utcai árusoktól vásároltak, és olcsó volt. 200 jüannál nem több. Amikor a saját telefonjára gondolt, Gu Hai szíve belesajdult. Bai Luo Yin csak néha, amikor elmentek inni, beszélt a családi állapotáról. Bai Han Qi fizetése kevesebb, mint 5 ezer havonta, és az egész családot el kellett látnia, Nagyapának és nagyanyának is van minden hónapban egy fix összegű orvosi kezelési költsége. Ezek a dolgok már így is a jövedelmének több mint a felét elvették, ráadásul a saját étkezési és italfogyasztási költségeik mellett, most már őt is etetniük kell. Még ha Bai Han Qi nem is mondta ki, tudta, biztosan összeszorította a fogát, hogy megvehesse neki azt a telefont.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

The maximum upload file size: 1 MB. You can upload: image. Links to YouTube, Facebook, Twitter and other services inserted in the comment text will be automatically embedded. Drop files here

Ennek az oldalnak a tartalma nem másolható