TIOY71-75

71 Csendes éjszaka

Este, lefekvés előtt Gu Hai megkérdezte.

– A bácsikám miért nem nyitott  Zou nénivel együtt a boltot?

– Miért tenné? – kérdezett vissza Bai Luo Yin.

– Gondolj csak bele, ez egy aranybánya, nincs bérleti díj, nem kell adót fizetni, a pincérek is megvannak. Ha a bácsi odamegy segíteni neki, az azt jelentené, hogy az üzlet mindkettőjüké, és a fizetése is jobb lenne, mint jelenleg.

Bai Luo Yin felsóhajtott.

– Jól gondolod, de apám biztosan nem hajlandó erre.

– Miért? – Gu Hai nem értette.

Bai Luo Yin ránézett, majd közelebb hajolt a füléhez. Gu Hai nagyon boldognak érezte magát, szinte az egész testét a másikhoz préselte. Bai Luo Yin felemelte a takarót, majd mindkettőjüket betakarta. A fejük közel volt egymáshoz, lábuk összesimult a takaró alatti kis térben.

– Mi az? – Gu Hai megdöbbent. – Zou néni nem özvegyasszony?

– Van egy férje, aki külföldön dolgozik.

Gu Hai teste lázba jött, ahogy megérezte a másik forró leheletét az arcán.

– Úgy érted, félnek, hogy az emberek pletykálnak róluk?

Bai Luo Yin egy pillanatig habozott, mielőtt a vállai megereszkedtek volna.

 – Mindig azt gondoltam, hogy Zou néni becsapta apámat. Szerintem már rég elvált. Gondolj bele, már annyi éve itt él, de a férje soha nem jött haza. Sem újévkor, sem más ünnepeken, ez normális?

Amikor Gu Hai látta a fiú arckifejezését, kedve támadt meghúzni a kis fülét.

– Figyelsz arra, amit mondok? –  Bai Luo Yin hirtelen gyomron csapta a másikat.

Gu Hai megfogta a kezét, elmosolyodott.

– Hallottam. Nem hiszed azt, hogy Zou néni özvegy.

– Így van, de az apám tagadja.

– Úgy hiszem, a bácsi a szíve mélyén tisztán látja.

Gu Hai beszéd közben durva ujjaival Bai Luo Yin tenyerét simogatta. Minden egyes eret, minden egyes hurkot és tekervényt könnyedén megérintett az ujjbegyeivel. Ez alkalmi dolognak tűnt, de volt benne egy csipetnyi szórakozás. Bai Luo Yin tenyerében az érzékeny idegek életre keltek, ettől a karja elzsibbadt. Ki akarta nyitni a száját és leszidni Gu Hai-t, de az hirtelen megállt a mozdulatban, és erősen megragadta a kezét.

 – Az apád egy másik nővel került intim kapcsolatba. Nem érzed magad feldúltnak?

– Nem, még bátorítottam is, hogy vegye feleségül Zou nénit – válaszolta közömbös hangon. – Amióta csak az eszemet tudom, apám mindig egyedülálló volt, nem akarhatom, hogy örökké így élje az életét. Nem igaz?

– Soha nem gondoltál arra, hogy apukád és anyukád újra összejöjjenek?

– Soha – vágta rá határozottan. – Inkább Zou néni legyen az. Nem akarom, hogy az apukám újra szenvedjen. 

Amikor Gu Hai ezt meghallotta, furcsa érzése lett.

– Valójában apám nem azért nem akar segíteni Zou néninek mert attól fél, hogy pletykálnának róluk. Gondolj csak bele, az a bolt már most is Zou nénié. Apa soha nem tenné félre a büszkeségét, hogy odamenjen és kérje az együttműködést. Férfiak vagyunk, meg kell értenünk ezt az érzést. Zou néni esetében ez határozottan lehetetlen – folytatta Bai Luo Yin.

– Ez is igaz – úgy tűnt Gu Hai elveszett a saját gondolataiban.

Csend volt a takaró alatt, majd Bai Luo Yin felemelte, kidugta fejét, szájtátva beszippantotta a levegőt. Gu Hai látta, ahogy a mellkasa ütemesen fel-le járt, ahogy csukott szemmel mélyeket lélegzett. A szíve akaratlanul is gyorsabban kezdett verni. Bai Luo Yin kissé kinyitotta az ajkait, férfias bájt sugárzott. Gu Hai biztos volt benne, hogy egy férfi ajka, nem olyan puha, mint egy nőé, ennek ellenére nagyon szeretné megcsókolni. Rádöbbent, hogy a gondolatai egyre jobban elferdültek, de nem állt szándékában korrigálni. Világosan tudta, hogy más férfi iránt nem érzett így, kizárólag csak Bai Luo Yin irányában. Talán azért, mert túlságosan csodálja, kedveli őt, és törődik vele. Ami miatt a barátság átlépte azt a határvonalat, amit Gu Hai még irányítani tudott. Mégsem állította le magát. Inkább élvezni akarta ezt az önfeledt boldogságot. 

Aznap este erős szél fújt, ezért Gu Hai odament, hogy becsukja az ablakot. Amikor ismét hátradőlt az ágyon, Bai Luo Yin hirtelen fészkelődni kezdett, a feje a legpuhább helyet kereste, amire rádőlhet. Végül Gu Hai vállán pihent meg. Meleg arcát szorosan a mellkasa bal felső részére hajtotta, tiszta és rendezett haja szétszóródott a nyakán, karjai átölelték a hasát, és nagyon elégedett arckifejezés ült ki az arcára. Gu Hai meglepődött, nem merte megmozdítani a karját, ami tartotta Bai Luo Yin súlyát, attól tartva, hogy ha megmozdul, a másik öntudatlanul elfordul tőle. Csak amikor a fiú légzése egyenletesé vált, akkor lazultak el a merev izmai. Lenézett az ölelésében lévő férfire, keze finoman megsimogatta Bai Luo Yin arcát, rendkívül óvatos volt, mintha egy ritka és értékes kincset érintene. Aztán lehunyta szemét, csendben várta, hogy jöjjön egy jó álom.

72 Bai Han Qi szerencséje

– Bai úr, a gyárigazgató keresi önt.

Bai Han Qi levette az arcvédőjét, majd fáradtan belépett a gyárigazgató irodájába.

– Lao Bai, jöjjön, üljön le.

Nem tudta, mi történt, az igazgató ma nagyon udvariasan beszélt, nem csak, hogy kihúzta a széket neki, de még egy csésze teát is töltött. Bai Han Qi zavarba jött, mit akar ez a férfi?

– Lao Bai! A gyárunk úgy döntött, hogy elbocsátja önt.

Bai Han Qi szíve egy pillanatra megállt, arca elsápadt, hirtelen megértette az igazgató viselkedését. A keze, amely a csészét tartotta, megremegett, felállt, és visszatette az asztalra a porcelánt. Egyenesen a gyárigazgató előtt állt, arcán sértett kifejezéssel.

– Igazgató úr, tudja, hogy a fiam még középiskolás, pontosan ez az az időszak, amikor szükségem van pénzre. Az egész családom is el kell tartanom, nem is beszélve a havi orvosi költségekről.

– Tudom – szakította félbe az igazgató. – Pontosan emiatt nagyon nem szeretnék elengedni valakit, aki már több mint tíz éve itt dolgozik!

– Akkor miért rúgott ki? – Bai Han Qi aggodalmasan ökölbe szorította az öklét. – Az egész családomat zsákutcába kényszeríti.

Hogy érti, hogy zsákutcába? – Bai Han Qi kijelentése összezavarta az igazgatót. – Szóval, még nem hívták fel?

– Kik? – Bai Han Qi zavarba jött.

Az igazgató türelmetlenül megvakarta a fejét.

– Így látva magát azt jelenti, hogy még nem kapott értesítést tőlük. Mi lenne, ha telefonálnék?

Éppen amikor befejezte a mondandóját, valaki kopogott az ajtón. A gyárigazgató odament, ajtót nyitott, egy kifogástalan öltönyt viselő férfi állt ott. Mosolyogva köszöntötte.

– Ó, jó napot! Már itt is van. Éppen hívni akartam!

Az öltönyös férfi mosolyogva bólintott, tekintete Bai Han Qi-ra siklott.

     – Ő az a személy?

Az igazgató rögtön a mellette álló férfira nézett.

– Ő itt Lao Bai, az a személy, akit keres.

A férfi kinyújtotta a kezét. Bai Han Qi bocsánatkérően elmosolyodott.

    – Poros a kezem.

Az öltönyös nem erőltette tovább a kézfogást. Az igazgató átvette a kezdeményezést, hogy bemutassa őt.

– Lao Bai, ő itt a Tong Jie Hűtőberendezések humánerőforrás igazgatója. Szólíthatja Miao menedzsernek.

Bai Han Qi bólintott Miao menedzser felé. A gyárigazgató töltött egy pohár vizet a menedzsernek, majd elnézést kért, és magára hagyta a két férfit.

– A helyzet a következő. Cégünk szeretné felvenni önt mérnöknek az informatikai részlegünkre. A havi fizetés az adózás után húszezer jüan. Minden hónapban van fizetett szabadság, a lakhatási támogatás ötezer jüan, a közlekedési támogatás kétezer jüan, az étkezési támogatás kétezer jüan. Végül az év végi bónusz hat havi fizetésnek megfelelő összeg. A munkaidő napi nyolc óra, ünnepek és szabadságok idején dupla szabadnapokkal.

Bai Han Qi füle elzsibbadt.

– Miao menedzser, az önök cége hamis pénzt nyomtat?

Amikor Bai Han Qi könnyedén félbeszakította, a menedzser szíve kissé összeszorult.

– Bai úr, maga tényleg vicces!

Bai Han Qi halkan felnevetett.

– Nem viccelődöm, csak az a körülmény, amit a cége felajánlott, túlságosan ésszerűtlen.

Miao menedzser elővette a névjegykártyáját.

– Ön már több mint tíz éve dolgozik ebben a gyárban, így biztosan ismeri a napi működését. A cégünk alkatrészeinek zömét önök gyártják. A gyárigazgatóval ismerjük egymást. Még mindig nem hisz nekem?

Bai Han Qi képtelen volt elhinni.

– A legfontosabb az, hogy nem sokat értek a technológiához. Hogyan lehetnék mérnök?

– Ne aggódjon emiatt. Amikor eljön az idő, lesz valaki, aki segít.

– Ha ez így van, miért nem keres közvetlenül egy mérnököt? Azzal sok gondot megspórolhat!

Miao menedzser folyamatosan ráncolta a homlokát. Nem értette a másik habozását. Ha róla lenne szó, nem hagyná elszalasztani ezt a lehetőséget.

– Bai úr, ha még mindig hezitál, hadd hívjam meg, hogy látogasson el hozzánk. Az irodáját előkészítettük az Ön számára.

Bai Han Qi félig álmodozó, félig éber állapotban követte Miao menedzsert. Belépett és körülnézett. Tágas és tiszta gyár volt, minden gépesített. Azok a pótalkatrészek, amelyeket saját kezűleg gyártott, ha összehasonlították ezekkel a kész termékekkel a szeme előtt, olyanok voltak, mint az apró szezámmagok.

– Bai úr, megérkeztünk.

Bai Han Qi összekapta magát és követte Miao menedzsert. A számára előkészített iroda több mint harminc négyzetméteres volt, tágas és jól megvilágított. Egy íróasztal volt a közepén, hátul egy nagy könyvespolc, rajta szakkönyvek, valamint kanapé, dohányzóasztal, légkondicionáló, TV. Minden szükséges meg volt benne. A franciaablak egy gyönyörű kis parkra nézett. Valóban megérdemli, hogy ezt nevezzék vezetői irodának. Bai Han Qi felsóhajtott a szívében.

– Ez lesz az irodája.

Ban Han Qi meglepődött.

– Mit mondott?

Miao menedzser türelmesen magyarázott.

– Ha beleegyezik, hogy itt dolgozzon a gyárunkban, a jövőben, ha bármi olyan van, amivel nincs megelégedve, akkor bármikor kicserélhetjük

Bai Han Qi szoborrá merevedett az iroda közepén. Miao menedzser kinyitott egy fiókot, és elővett egy barna papírzacskót.

– Ötezer jüan van benne, ha hajlandó elfogadni az őszinteségünket, kérem, vegye el, és holnaptól kezdve itt dolgozhat.

 

73 Da Hai meggyőzte Yin Zi-t.

Miután Bai Luo Yin és Gu Hai hazaértek az iskola után, Bai Han Qi előkészített a konyhában egy nagy asztalt tele étellel. A fia körbejárta az asztalt, majd az apja elé lépett és megkérdezte.

– Valami jó történt ma? Zou néni már elhagyta a kórházat? Pedig úgy emlékszem, az orvos két hetet mondott.

Bai Han Qi arca ragyogott a boldogságtól, ahogy ott állt. Szándékosan nem válaszolt a fia kérdésére.

– Apa, miért vagy részeg már az ivás előtt is?”

Bai Han Qi hangosan felnevetett, szakállát leborotválták, arcán élénken látszott a fiatalkori kecses tartása.

– Apádat eőléptették.

– Munkahelyi előléptetés? – Bai Luo Yin gyanakvó pillantást vetett rá. – Abban a vacak gyárban akad másik pozíció?

– Nem ott, egy másik cég kért fel, hogy dolgozzak nekik mérnökként.

Bai Luo Yin arckifejezése megváltozott, a hangja kissé tétova volt.

– Apa, ugye nem vertek át, igaz?

– Miről beszélsz? – Bai Han Qi ránézett. – Aláírtam a szerződést, a fizetés jó! Féltek, hogy nem hiszek nekik, ezért adtak 5000 jüant az őszinteségük jeléül! Egyik nap, ha lesz időd, elviszlek megnézni az új irodámat. Biztosan meg fogsz döbbenni!

Miután befejezte hümmögve megfordult, és nekiállt felszeletelni a húst. Bai Luo Yin egy ideig elképedve állt, majd nagy léptekkel kisétált.

– Gu Hai, gyere ide!

Gu Hai éppen kezet mosott az udvaron, látta, hogy Bai Luo Yin füstölögve kijött a konyhából, egyenesen a hálószobájába ment.

– Mi folyik itt? – Gu Hai megtörölte a kezét.

Bai Luo Yin nyugodtan, kérdő hangon kérdezte.

– Az apám ügyét te intézted el?

Gu Hai szándékosan úgy tett, mintha nem tudna semmit.

– Melyiket?

– Ne játszd a hülyét. Ki engedte meg, hogy egyedül csinálj valamit, és áthelyeztesd az apámat? Mi a szándékod? Meg akarod könnyíteni a családunk dolgát? Vagy csak a telefon miatt csináltad, mert úgy érezted, hogy tenned kell valamit?

– Bai Luo Yin, nem szeretem hallani, hogy ilyeneket mondasz. Hogy érted azt, hogy

megkönnyebbülést nyújtani? Mi a baj a családoddal? Mit kell megkönnyíteni? Minden nap láttam a bácsikámat a végkimerülésig dolgozni, hogy eltartsa ezt a családot, és a szívem nem bírta elviselni. Ő az apád. Hagyni akarod, hogy minden egyes nap a pokolban szenvedjen abban a vacak gyárban, csak az egód miatt?

Bai Luo Yin arckifejezése még mindig hideg volt.

– A családom ügyei nem tartoznak rád. Semmi közöd hozzá.

– Mondd még egyszer! – Gu Hai hangja haragossá vált.

– Nem számít, hányszor mondom el, a válaszom akkor is ugyanaz marad. Majd mi aggódunk magunk miatt.

– Te… – Gu Hai összeszorította a fogait, körbenézett, végül felkapott egy kis seprűt, amivel Bai Luo Yin felé mutatott. – Nem hiszed, hogy megütlek?

Bai Luo Yin dühös pillantást vetett a másikra. 

– Tedd, ha mered! 

Ami Gu Hai-t illeti, ez nem merészség, hanem inkább akarás vagy nem akarás kérdése. Pár percig egyik fiú sem volt hajlandó megmozdulni. Majd Gu Hai hirtelen maga elé dobta a seprűt, és felsóhajtott. Bai Luo Yin elé sétált, majd halk rábeszélő hangon megszólalt.

– Tudom, hogy meg kellett volna beszélnem veled ezt a dolgot, de féltem, hogy a makacs természeteddel azonnal lehordasz, amint kinyitom a számat. Yin Zi, tényleg nem volt más szándékom az áthelyeztetéssel. A bácsi nem fog újságot olvasni és teázni egész nap. Ez a pozíció is megfelelő képességet igényel. A bácsikám egy rátermett ember, különben hogyan nevelhetett volna fel egy ilyen okos és intelligens fiút, mint te? Csak egy jó lehetőséget akartam adni neki, hogy képes legyen egyenesen és egészségesen állni Zou néni előtt.

Bár Bai Luo Yin nem szólt semmit, de a szeméből látszott, hogy összezavarodott. Egyrészt nagyon szerette az apját, őt is boldoggá tette az arcára kiülő öröm. Másrészt nagyon nyugtalan volt amiatt, hogy nem ő az, aki miatt ez lehetségessé vált. Úgy érezte nem törődött eléggé vele. Gu Hai megsimogatta Bai Luo Yin haját, türelmesen nyugtatgatta.

– A legutóbb, amikor Zou néninek segítettem, nem mondtál semmit. Amikor az apádról van szó, miért nem tudsz engedni?

Bai Luo Yin mereven megszólalt.

– Az más volt.

– Miért lenne más?

Bai Luo Yin nem tudta megválaszolni a miérteket, a szíve elnehezedett.

– Egy ilyen társadalomban nem kell a kapcsolatokra támaszkodni a túléléshez? Ha jó kapcsolataid vannak, az egy csodálatos dolog, miért vagy ilyen makacs?

– Nem arról van szó, hogy makacskodom… – Bai Luo Yin nagyon kínosan érezte magát. – Sok barátom van. Ha a családommal akadt problémám, gyakran kértem segítséget tőlük. De amikor rólad van szó, miért van ez másképp?

„Így van! Miért olyan más ez?” – Gu Hai szívében kétértelmű volt a válasz, ami izgatottá tette.

– Yin Zi! –  Bai nagymama kiáltása behallatszott.

Bai Luo Yin Gu Hai-ra pillantott, és azt mondta.

– Hagyjuk ezt most ennyiben. 

Ezután félrehúzta az ajtó függönyét, és kiment.

 

74. Humoros öreg Bai

– Nagymama, mi történt?

Bai nagymama egy összecsukható zsámolyon ült, és egy kis pamutpárnás matracot varrt, miközben motyogott.

– Pi Li Bao-t akarok enni.1

– Pi Li Bao? Mi az?  – Bai Luo Yin elgondolkodott, majd megkérdezte. – Paradicsom?

– Nem! –  Bai nagymama artikulálni kezdett. – Pi 一Li 一Bao!

Bai Luo Yin még mindig nem értette. 

– Ez Pi…..Pi…. –  a nagymama nyugtalan lett, kezével legyintett. –  Aj, nem tudok beszélni!

– Nagymama, ne aggódj!

Bai Luo Yin tekintetével Gu Hai segítségét kérte. Mostanában ő lett a nagymama tolmácsa. Korábban, amikor nem értették, hogy mit mond, Bai Luo Yin-t kérdezték, de most, hogy már ő sem értette, Gu Hai-t. Gu Hai egy pillanatra elmerült a saját gondolataiban, mielőtt hirtelen felcsillant a szeme.

– Nagymama, almát akartál mondani, igaz?

Bai nagymama boldogan vigyorgott, minden zápfogát látni lehetett.

– Igen… igen… ez Pi Li Bao…

Bai Luo Yin majdnem a földre zuhant. Szerencsére, Gu Hai agya nem úgy működik, mint más embereké, így képes volt megérteni nagymamát.

– Együnk!

Az egész család a kerek étkezőasztal körül ült, evés közben beszélgettek. Látszott, hogy Bai Han Qi hangulata kitűnő, ahogy öntudatlanul iszogatott egy fél üveg fehérbort, majd elkezdett beszélni a fiatal korában elért fényes eredményéről. Bai Luo Yin csendben hallgatta. Régen volt, mikor ilyen boldognak látta az apját, mint ma. Valójában nagyon meghatotta, amiket Gu Hai tett érte

– Da Hai! A legszerencsésebb dolog, ami valaha is történhetett, hogy a mi Yin Zi-nk találkozott egy olyan baráttal, mint te – Bai Han Qi kinyújtotta nagy kezét, hogy megütögesse Gu Hai vállát. –  A bácsikád köszönettel tartozik neked.

Bai Han Qi töltött egy pohár bort Gu Hai-nak, miközben beszélt. Gu Hai felállt, majd megitta a bort. Alig ült le a fenekére, amikor Bai Han Qi ismét megütögette.

– Da Hai! A bácsi rád is gondol! Ma kaptam egy kis pénzt, és azonnal elmentem a bútorboltba, hogy vegyek neked egy ágyat. Egész idő alatt rosszul bántam veled. Kénytelen voltál Yin Zi-vel egy ágyban szorongani, de most már minden rendben van. Vettem neked is egyet, ezentúl aludhattok külön ágyban, nem kell többé összepréselődni.

Bai Han Qi sokat beszélt, de a fia fülét csak ez a pár mondat ütötte meg, amin majdnem felnevetett. Gu Hai arca elzöldült, nem panaszkodott, de úgy tűnt, mintha valami tüske nőne a torkában.

– Bácsikám, nem kell pénzt költened, add vissza az ágyat, nagyon jól alszom Yin Zi-vel.

Bai Han Qi összeráncolta szemöldökét, nagyot sóhajtott.

– Hogy lehet ez rendben? Mivel itt élsz az otthonunkban, a nagybácsi nem bánhat veled igazságtalanul. Ne légy udvarias. Már rég meg kellett volna vennem az unokaöcsémnek – nevetett fel Bai han Qi. 

A megható szavai nem jutott el  Gu Hai szívéig.

– “Bácsikám, kérlek, hallgass meg, nem fogok sokáig itt élni, talán egy nap majd

hazamehetek. Ha veszel egy másik ágyat, az nem pazarlás?

Bai Han Qi ezúttal nem szólt semmit. Gu Hai reménykedni kezdett, képtelen volt lenyelni a rizst, csak arra várt, hogy Bai Han Qi telefonáljon, hogy visszamondja az ágyat.

Bai Han Qi ujjai néhányszor megkocogtatták az étkezőasztalt, majd ránézett a fiúra.

– Csináljuk így, aludj azon az ágyon. Ha hazamész, majd Yin Zi-é lesz. Az ő ágya régi, már rég ki kellett volna cserélni. 

Bai Luo Yin majdnem megfulladt a szájában lévő ételtől, letette az evőpálcikáját, ritkán

avatkozott bele egy beszélgetésbe.

– Gu Hai, mivel apám már megvette, nem kell ilyen udvariasnak lenned!

Gu Hai összeszorította a fogait. „Ha nem alszom veled egy ágyban, attól miért vagy ilyen boldog? „Te poronty, csak várj és meglátod, ma éjjel biztosan nem hagylak békésen aludni!”

 

 [1] Bai nagymama azt akarta mondani, hogy 苹果(Ping Guo: alma)

 

75 Az értelem harca

Gu Hai a hálószobába két egymás mellé helyezett egyszemélyes ágyat látott. Rajtuk egyforma lepedők és paplanok voltak. Egy pillantásra olyan volt, mintha egy kétszemélyes kollégiumi szobába lépett volna be.

– Látod? Ez a szoba amúgy is kicsi, és akkor még egy ággyal benne nem maradt hely a lábunknak! – Gu Hai mogorva arccal ült a saját ágyán, folyamatosan Bai Luo Yin-t bámulta.

– Ha nincs hely a lábadnak, akkor hogyan jutottál be ide, talán repültél?

Bai Luo Yin figyelmen kívül hagyta Gu Hai aggódó tekintetét, és bebújt a saját takarója alá.

– Egyedül aludni tényleg kényelmes!

Gu Hai dühösen ment a saját ágyához, és egy mondatot dobott a mellette lévőnek.

– Majd meglátod, holnap reggelre megfázol! Azt hiszed, hogy az ölelésem nélkül kényelmesen tudsz aludni?

– Több mint boldog vagyok, még akkor is, ha megfázom.

Bai Luo Yin hátat fordított, olyan volt, mint egy fegyver, provokálta Gu Hai törékeny szívét. Gu Hai felnyögött, mezítláb lépett az ágy deszkájára, hogy lekapcsolja a villanyt. Amikor visszafeküdt átdugta jéghideg lábát Bai Luo Yin takarója alá, egyenesen a sima és meleg hátába. Bai Luo Yin egész testében megborzongott. Megfordult, és megrúgta Gu Hai hasát, visszatolta a saját ágyába.

– Takarodj!

– Miért vagy ilyen szívtelen? Minden este átöleltelek, hogy elaludj. Amikor elengedtelek, jöttél, és megöleltél.

Gu Hai még be sem fejezte a szavait, amikor egy büdös zoknit dobtak hozzá.

– Ha ma este ide mersz jönni, akkor szobát cserélek apámmal.

Gu Hai gonosz mosolyt eresztett meg, oldalra feküdt a saját ágyán, majd megtámasztotta karjával a fejét. Mélyen ülő szempárja szikrázott és csillogott a sötét éjszakában. Mikor a másik ágyban abbamaradt a mocorgás, dúdolni kezdett és kezével verte hozzá az ütemet is.

“Ha nem találkoztam volna veled,

Hol lennék most?

Hogyan telnének napjaim?

Milyen lenne az élet?

Talán valaki mással ismerkedem meg,

és hétköznapi életet élek…

Könyörgöm, ne kelljen elhagynom téged,

Vonzalmat rajtad kívül senki iránt sem érzek…” [1].

Nincs még egy olyan dal, ami tökéletesen illett volna Gu Hai jelenlegi érzéseihez, mint ez. De Bai Luo Yin nem tudta tovább hallgatni, Gu Hai felé fordult, és azt mondta.

– Abba tudnád hagyni az éneklést?

– Ha nem akarod hallani, akkor énekelj te.

– Mi a fenéért kellene?

– Ha nem akarsz, akkor folytatom –  Gu Hai elkezdte játszani a hülyét. 

Bai Luo Yin egy pillanatig habozott mielőtt kinyitotta a száját, és énekelni kezdett. Pár perc után a másik oldalról halk horkolás hallatszott, hirtelen megállt, ránézett a mellette fekvő srácra. ”Bassza meg! Tényleg elaludt!”  Bai Luo Yin gondolatai pörögni kezdtek. Eszébe villant, mit mondanak Gu Hai-ra. A legkarizmatikusabb srác a 27. osztályban, a legférfiasabb, legérettebb, erős és jóképű herceg. De akárhogy nézte, ő csak egy éretlen és tapasztalatlan kis kölyköt látott. Bai Luo Yin vett egy mély lélegzetet, kényszerítette magát, hogy megnyugodjon. Elfordult, szorosan belebújt a takaróba, majd lehunyta a szemét, hogy elaludjon. Gu Hai nagyon sokáig várt, míg végül Bai Luo Yin légzése egyenletessé vált. A szája gonosz mosolyra húzódott, lágyan felemelte a takarót, majd lábujjhegyen lépésről lépésre a másik ágy felé haladt. Bai Luo Yin egyáltalán nem mozdult. Gu Hai felemelte takaróját, először az egyik lábát dugta be, majd egy másikat, végül egész testével bebújt.

–Eh!!!!…

Gu Hai hirtelen felpattant. Nevetés hallatszott mellette, az ágy is megingott. Összeszorította a fogait.

– Mit tettél az ágyadra?

Bai Luo Yin nevetve felemelt egy kerek, sötét valamit az ágyáról, és így szólt.

– Egy halott kaktusz az udvarról.

Gu Hai lehunyta szemét, miközben dühösen elfogadta a sorsát.

– Nem féltél attól, hogy ráfekszel, amikor megfordulsz?

Bai Luo Yin meglengette a kezében lévő kaktuszt.

– Biztos voltam benne, hogy mielőtt én ráfeküdnék, megelőzől.

Egy hideg hang hallatszott halkan a szobában.

– Olyan kegyetlen vagy!

Bai Luo Yin felhúzta az ajkait.

– Azt aratod, amit vetsz.

Gu Hai válla összecsuklott, szerencsétlennek tűnt.

– Segíts, szedd ki ezeket a tüskéket. Hogyan tudnék így aludni?

Bai Luo Yin tétovázott egy darabig mielőtt kikelt volna az ágyából, hogy felkapcsolja a villanyt. Amint a lámpák felgyulladtak, Gu Hai felfedezett valamit, amitől felpezsdült a vére. Bai Luo Yin csak alsónadrágot vett fel.

– Miért van rajtad ma ilyen kevés ruha?

Bai Luo Yin nyugodtan választolt.

– Korábban mindig így aludtam.

– Akkor, amikor velem alszol, miért takartad el mindenedet? – kérdezte Gu Hai sértetten.

– Találd meg az okot magadtól, most fordulj meg!

Gu Hai még mindig sértődötten fordult meg, Bai Luo Yin keresztbe tette a lábait, és Gu Hai mögé ült, gondosan megnézte a kis tüskéket a hátán. Minden alkalommal, amikor kihúzott egyet, titokban boldognak érezte magát. Gu Hai hátranyúlt a kezével, lopva megérintette sima combját.

– Azt akarod, hogy kirúgjalak?

Kora reggel Bai Luo Yin nagyon kényelmesen ébredt, de aztán meglátta Gu Hai ismerős arcát pontosan mellette feküdt. És nem csak ez. Gu Hai keze a keménységét fogta, a jelenet nagyon kellemetlen volt.

– Te szemétláda! –  Bai Luo Yin addig rúgta Gu Hai-t, amíg az fel nem ébredt. – Miért jöttél az ágyamba?

Gu Hai kinyitotta az egyik szemét, lusta hangon válaszolt.

– Ki alszik az ágyadban? Nézd meg rendesen, a sajátomban vagyok. 

Bai Luo Yin megdöbbent, lehajtotta a fejét, hogy megnézze. Gu Hai arrébb tolta az ágyát az övé mellé-

– Láttad, nem másztam át az ágyadba.

„Ez a srác tényleg ravasz!” – Bai Luo Yin gondolatban káromkodott, aztán Gu Hai ágyát tolni kezdte, de az meg sem mozdult, mintha összeszegelték volna őket.

– Miért nem lehet eltolni egymástól az ágyakat?

Gu Hai gondolkodó tekintettel végig nézett  Bai Luo Yin zaklatott és elkeseredett arcán.

– A családod aranyér kenőcsével ragasztottam össze. Nem azt mondtad korábban, hogy az aranyérkenőcsöd millió dologra jó?

 

[1] Teresa Teng: 我忪在乎你 –  Csak veled törődöm. 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

The maximum upload file size: 1 MB. You can upload: image. Links to YouTube, Facebook, Twitter and other services inserted in the comment text will be automatically embedded. Drop files here

Ennek az oldalnak a tartalma nem másolható