21. Mint a gyömbér, amely minél idősebb, annál csípősebb

Iskola után Bai Luo Yin tanácstalanul sétált. Egyrészt, azon töprengett, hogyan tudná Shi Hui-t rávenni, hogy teljesen lemondjon róla. Másrészt meg akarta győzni Gu Hai-t, hogy ne zaklassa tovább. Mérlegelve a lehetőségeit, úgy döntött, hogy Gu Hai élvez elsőbbséget. Az időjárás fullasztó volt. Beköszöntött az ősz, de mégis izzadtnak érezte a testét, pedig csak néhány lépést tett meg. Miközben nézelődött a boltok kirakatában, és a növények, az útszéli virágok között, hirtelen egy szó ragadta meg a tekintetét:

„Kenőolaj…”

Alig kezdődött el az első délutáni óra, Gu Hai egy fekete foltot vett észre a karján. Végig húzta az ujjait az asztalon, és látta, hogy feketék lettek. „Ez biztosan Bai Luo Yin műve. Olyan gyerekes.”  Felhorkant, megtisztította az asztalt egy nedves törlővel, és jelentkezett, hogy engedélyt kérjen a tanártól, hogy kimehessen. Bai Luo Yin elmosolyodott, amikor hallotta a zár kattanását. Gu Hai miután megmosta a kezét visszasétált az osztályterem hátsó ajtajához, csakhogy az nem nyílt ki. Óvatosan bekopogott, erre az egyik diák felállt segíteni. De, akármilyen erősen is csavarták a kilincset, az nem mozdult. A bejárati ajtóhoz ment, megpróbálta kinyitni, de hiába. Eszébe jutott az asztalán lévő fekete por, megértette, hogy mi történhetett. Az egész Bai Luo Yin piszkos trükkje. A valódi célja nem az volt, hogy a karját összekenje, hanem, hogy kizárja őt a teremből. „Azt hiszi, hogy nem tudok bejutni, ha bezárta az ajtókat?” Kiment az iskola épületéből, felnézett. A 27. osztály ablakai tárva-nyitva voltak. Harmadik emeleten volt, de Gu Hai számára, aki öt-hat éves kora óta gyakorolta a mászást, gyerekjáték. Körülnézett, nem látott senkit a közelben. A lába az ablakkereten, a keze megragadta az ablak melletti ereszcsatornát. Nagyon gyorsan mászott, kevesebb, mint fél perc alatt már a harmadik emeleten volt. Benézett az osztály egyik ablakán. Amikor látta, hogy a tanár éppen a táblára írt, a kezét a csatornáról gyorsan az ablakpárkányra tette. „Eh? Miért ilyen csúszós?”

Bai Luo Yin hangot hallott kintről. Tudta, hogy Gu Hai leesett, ettől elégedettnek és felszabadultnak érezte magát. Már nagyon régen nem szórakozott ennyire.

„Kopp, Kopp, kopp!”

A hangos kopogás megzavarta a gondolatait. „Nem ő esett el az imént? Hogy került ide ilyen gyorsan?”

Zhang igazgató dühösen kopogott az ajtón.

– Ki hívott, hogy elájult a tanár? És miért nem nyitják ki ezt az ajtót? Kinyitni! – kiabálta.

A tanár megdöbbent, sietve letette a könyvét, és rohant, hogy beengedje, csakhogy az ajtó nem nyílt ki.

– Uram, a hátsó ajtó is zárva van.

Zhang igazgató a kilincsen lévő matricára bámult. „Bai Luo Yin szabadalma”?

– Engedje meg – lépett az ajtóhoz Bai Luo Yin, és titokban kihúzta a gumiszalagot a zárból.

Ahogy  kinyílt meglátta Zhang igazgató dühös arcát.

– Te vagy Bai Luo Yin?

Egy percig habozott, majd bólintott.

– Gyere az irodámba!

A hangja megdöbbentett néhány diákot, akik éppen felébredtek az álmukból.

– Ha szépen fogalmazok, vandálkodsz. Ha szigorúan, komoly problémád van a gondolkodásmódoddal és az erkölcsöddel! Miért viccelődtél a hívással? És azt hiszed, hogy azt csinálhatsz az ajtózárral, amit akarsz? Felnőtt vagy, hogy tehettél ilyen gyerekes dolgot?

Bai Luo Yin füle csengett, feje összezavarodott, de egyértelműen tudta, ki hívta fel az igazgatót. Csak átkozni tudta azt a srácot, és azt kívánta, bárcsak eltörött volna a lába, vagy valami ilyesmi.

– Fizetned kell a közvagyon megrongálásáért. Holnapra hozz 100 jüant.

– Miért kell fizetnem? A zárak nem romlottak el. Meg tudom javítani.

– Babráltál velük, ezért fizetned kell. Ez a szabály.

– A családunk szegény, nem engedhetem meg magamnak.

– Fizetni nem tudsz, de a zárakat megbütykölheted, mi? És még viccelődsz a szabadalomról is. Nem akarsz fizetni? Add meg a szüleid telefonszámát. Elkérem tőlük.

– Jobb, ha tőlem kapja meg.

– Elég! Add meg a számot!

Bai Han Qi egyszerű és őszinte hangja hallatszott a telefonból.

– Ki az?

– A fia iskolájának az igazgatója vagyok. Két zárat tönkre tett az osztályteremben. Kértem, hogy fizesse ki a bírságot, de azt mondta, hogy a családja szegény. Hallani akartam, hogy mennyire?

– A házunk zárja majdnem öt éve elromlott. Még csak ki sem cseréltük, de egyetlen tolvaj sem tört be. Mondja csak, maga szerint mennyire szegény a családunk?

Zhang igazgató mély legevőt vett úgy megdöbbent. Bai Luo Yin majdnem hangosan felnevetett. Ahogy az várható volt, egy öreg gyömbér megfelelő fűszeres ízt ad.

21. A boldogság triviális dolgokból fakad

Egy melankolikus napon végre eleredt az eső, végül heves felhőszakadás lett belőle. Az iskola első emeletén Bai Luo Yin boldogan nézte. Végre több száz jüan vízköltséget tudtak megspórolni. A legtöbb diák, aki a kollégiumban lakott, kinyitotta az esernyőjét, és sietett vissza. A többiekért eljöttek a szüleik. Bai Luo Yin a faliórára nézett, mielőtt az ég besötétedik, jobb, ha hazaér.

Amikor Gu Hai kilépett az iskola kapuján, a sofőrje várt rá.

– Ma nagyon esik az eső. Jobb, ha nem egyedül taxizol.

A sofőr tekintete könyörgő volt. Gu Hai azonban látta, hogy egyáltalán nem szülői aggodalom volt benne, hanem a következmények miatti. Ennek ellenére beszállt a kocsiba.

– Xiao Hai, a tábornok meghívott téged egy családi vacsorára. Azt mondta, ma van az úrnő születésnapja.

Gu Hai feje az ülés fejpárnáján pihent. „Anyámnak már nincs születésnapi ünnepsége, csak a halálának évfordulója.”

– Vigyél a lakásomra.

– Xiao Hai…

– Azt mondtam, vigyél a la … – elhallgatott, mert észrevett valakit. Kinyújtotta a kezét és intett a sofőrnek. – Vezess lassabban.

Odakint, a szakadó esőben Bai Luo Yin mezítláb ment az úton tetőtől talpig átázva. Ruhája a testéhez tapadt, kirajzolódott arányos termete. Lépte egyenletes volt, nem sietett.

Az autó lassan követte Bai Luo Yint, nyoma sem volt annak, hogy tudatában lenne, hogy követik. Folyamatosan törölgette az esőcseppeket az arcáról. Gu Hai látta, hogy az ajka kissé sápadt. Eltűnt az aznapi lendülete.

– Xiao Hai, meddig követjük őt?

– Csak kövessük tovább.

– Miért nem hívod fel és mondod neki, hogy szálljon be a kocsiba?

Amikor Gu Hai jeges pillantást vetett a sofőrre, az azonnal befogta a száját. Az eső végig esett, amíg Bai Luo Yin haza nem ért. Messziről lehetett látni Bai Han Qi-t, amint az esőben Zou néninek segít az asztalok és székek pakolásában. Amikor esett a területet elöntötte a víz. Ezért nem volt senki, aki itt állított volna fel reggeliző bódét Zou nénin kívül. Ő kifejezetten egy csendes és nyugodt helyet keresett.

Bai Luo Yin felgyorsította a lépteit, hogy segítsen apjának feltenni a műanyag takarófóliát. Bai Han Qi felkiáltott.

– Menj be, egyedül is meg tudom csinálni!

 – Ne beszélj butaságokat! Siessünk!

Gu Hai autója leparkolt a sikátor bejáratánál. Miközben figyelte Bai Lou Yin-t és az apját, akik azon vitatkoztak, hogy ki fogja a nehezebbet cipelni, megmagyarázhatatlan melegség járta át a szívét. Talán az életnek ilyennek kellene lennie, kicsinek és jelentéktelennek, nem egy étkezésnek, amit csalinak használnak, hogy hazacsalogassanak.

– Vigyél haza. – A sofőr felsóhajtott, és elindult.

Bai Han Qi átnyújtott 20 jüant a fiának.

– Holnap vegyél valami reggelit az utcán. Ebben a heves esőben a reggeliző bódé valószínűleg nem lesz nyitva.

Bai Luo Yin megtörölte nedves haját, miközben visszaadta a pénzt az apjának.

– Nem baj, ha néha éhes maradok.

– Csak vedd el – mondta az apja bosszúsan. – A családunk nem olyan szegény, hogy ne tudnánk reggelizni.

– Akkor miért nem adsz többet? Ennyivel nem tudok jóllakni Zou néninél.

Bai Han Qi megütötte a fia fejét.

– Te kis…!

Miután kinevették magukat, 50 jüant dobott a fiának.

Másnap reggel ébredés után Bai Luo Yin rendet rakott, majd egyenesen az iskolába ment. Nem vette el a pénzt, de nem azért, mert nem akarta, elfelejtette. Csak amikor megérkezett Zou néni bódéjához, akkor jutott eszébe, hogy az ma zárva van. Utált visszafordulni, ezért éhes gyomorral folytatta útját. Amikor az osztályterembe ért, és éppen le akarta tenni a táskáját, megdöbbent. Az asztalán egy nagy zacskót látott. Volt benne minden, nyugati stílusú péksütemény, amit nem szeretett. Kenyér, szendvicsek, pudingos lepény, de a kedvencei is: szezámmagos bélszín torta, párolt töltött zsemle, rostélyos sütemény és nyolcféle ízesítéssel készült zabkása. Többször is körülnézett. Senki sem figyelt rá. Felemelte a zacskót, meglátott alatta egy cetlit, amin ez állt:

„Ez a tiéd.”

Yin You Qi felé nézett, aki aludt, azt sejtette, hogy tőle kaphatta. Rajta kívül senki sem tudta, hogy ennyit eszik. „Hát akkor kiszolgálom magam.”

23. Gu Hai kedvel téged.

Bai Luo Yin megevett mindent, ami ízlett neki. A maradékot You Qi asztalára tette.

– Hagytam neked is.

You Qi kábultan nézte a csomagot. Elvigyorodott.

– Honnan tudtad, hogy még nem reggeliztem?

Nagyon meghatódott. You Qi reggelit vett neki, pedig ő maga még nem is evett. You Qi felült, és a zacskóban lévő ételre nézett, majd elfordította a fejét, és elmosolyodott.

– Visszafizeted azt a napot, amikor meghívtalak?

Bai Luo Yin miután ezt meghallotta, érezte, hogy valami nincs rendben. „Úgy tűnik, nem You Qi az, aki ezeket megvette.”

– Még ne edd meg – fogta meg You Qi kezét.

You Qi a homlokát ráncolta.

– Megbántad, hogy nekem adtad?

– Nem te vetted nekem?

Ez a kérdés nem You Qi-ből váltottak ki reakciót, hanem a mögötte ülőből. Gu Hai nézte, hogy Bai Luo Yin milyen élvezettel eszik, és azt hitte, hogy elfogadta a jó szándékát, de mint kiderült, fogalma sem volt róla, kitől kapta.

Bai Luo Yin érezte, hogy valaki megveregeti a vállát.

– Ha nem akarod megenni őket, akkor csak dobd ki.

– Szóval akkor te vetted ezeket?

Gu Hai nem mondott semmit, de arckifejezése bőven elég volt ahhoz, hogy Bai Luo Yin választ kapjon.

– Miért nem mondtad ezt korábban? Ha tudtam volna, hogy tőled van, inkább éhen haltam volna, minthogy megegyem!

– De már megetted.

Bai Luo Yin legszívesebben kihányta volna.

– Ki kérte, hogy ide tedd?

Gu Hai dühös lett. „Még soha nem tettem ilyet. Még amikor a barátnőm palacsintát szeretett volna enni, akkor sem voltam hajlandó sorba állni érte.”

– Ha bánod, akkor fizesd ki. Összesen 32 jüan. Nos, azokat nem számolom, amiket nem ettél meg, úgyhogy adj 30 jüant, az elég lesz.

Bai Luo Yin összeszorította a fogait, de nem bírt leállni.

– A családod reggelit árul a megélhetésért? Visszaesett az üzlet, hogy ilyen mocskos trükkökkel álltok elő?

– Igen, reggelit árulunk, és a magadfajta bolondok átverésére szakosodtunk.

– Te szemétláda.

Bai Luo Yin megfordult, és látta, hogy You Qi nekiállt enni. Dühös volt, ezért a fiún vezette le a dühét.

– Megengedtem, hogy egyél?

A szünet után a diákok kis csoportokra oszlottak, és elindultak a laborba. You Qi Bai Luo Yin mellett ment, és kötekedni kezdett vele.

– Valójában Gu Hai nagyon jó hozzád.

– Jó hozzám? –  Bai Luo Yin semmit sem akart jobban, mint kitépni You Qi nyelvét. – Miért mondasz ilyen ostobaságokat? Melyik részéből gondolod, hogy jó hozzám?

You Qi megigazította a gallérját, nem siette el a választ.

– Gondolj csak arra a reggelire, amit ma reggel vett, és arra az erőfeszítésre, amit a megvásárlásába fektetett. Azokat a süteményeket és kenyereket könnyen meg lehet venni egy szupermarketben. De a kiflikért, hamburgerekért, palacsintákért, tojásos lepényekért, azokért sorba kellett állnia különböző standoknál!

Bai Luo Yin arckifejezése kissé megenyhült, de a hangja semleges maradt.

– Talán mindet egy bódéban vette meg.

– Láttál már olyan bódét, ahol ennyi féle reggelit árulnak? Ha nekem kellett volna sorba állnom, elfogyott volna a türelmem. – Bai Luo Yin a mai reggelire gondolt, és hirtelen zavarba jött. – Miért vagy mindig olyan kemény Gu Hai-al? – folytatta Yoi Qi tovább.

– Kemény vagyok vele? – Bai Luo Yin igazságtalannak érezte. – Ő az, aki szerint egy szemétláda vagyok! Ő az, aki mindig piszkál. Ha valaki el tudja érni, hogy figyelmen kívül hagyjon, háromszor meghajolok előtte!

You Qi szórakozottan nézett rá.

– Valóban? – kis szünet után folytatta. – Azt hiszem, Gu Hai kedvel téged. Akárhányszor hátra nézek, mindig azt látom, hogy bámul. Zavarba ejtő. Ő egy fiú, mégis egész nap téged bámul.

– Mit gondolsz, miért csinálja? Biztos azon gondolkodik, hogyan tudna megtréfálni!

– De amit a szemében látok, az csodálat!

– Bai Luo Yin, miért arra mész?

Az ismerős hang hallatán a fiú arca felderült. Odalépett Yang Meng-hez, és megragadta a vállát.

– A következő óránk gyakorlati óra lesz, úgyhogy irány a labor.

– Ó – mosolygott Yang Meng, majd You Qira nézett. – Ki ő?

– Az osztálytársam, aki előttem ül, You Qi – mutatta be Bai Luo Yin.

Yang Meng bólintott.

– És?

– És mi?

– Folytasd. Biztosan nem csak ennyi.

Bai Luo Yin megsimogatta Yang Meng fejét.

– Mit akarsz még, mit mondjak?

Yang Meng meglepődött.

– Még nem mondtad meg a nevét!

Bai Luo Yin egy percig szóhoz sem jutott. Eközben You Qi frusztráltnak tűnt.

– A nevem You Qi.

Yang Meng felnevetett.

– Miért van ilyen furcsa neved?

Ezt hallva You Qi arca rideg lett.

– Vigyázz, mit mondasz.

– Ha nem tetszik, akkor menj és változtass nevet.

Egész úton a laborig beszélgettek, amíg You Qi meg nem kérdezte Bai Luo Yint.

– Az előbbi srácnak mi is volt a neve?

– Yang Meng.

– Mi a… az én nevem értelmesebb, mint az övé!

Bai Luo Yin mosolygott.

– Igen… jól mutattok egymás mellett.

– A haverod elég jóképű, majdnem olyan, mint én.

– A laborban van kénsav, vigyázz, mert megdobhatlak vele.

Bai Luo Yin nyugtalan volt angol órán. Egyik pillanatban forróság öntötte el, mintha valami égetné, aztán a másikban végig futott rajta a borzongás, mintha valaki jégkockákat tett volna az ingébe.

„Azt hiszem, Gu Hai kedvel téged. Akárhányszor hátra nézek, mindig bámul.”

Az előbb még forróságot érzett, de most mintha valaki végigfutott volna a hátán. Lassan megfordította a fejét. „A fenébe, ez pontosan az, mint amit You Qi mondott!”

– Miért bámulsz?

– A fejed úgy forog, mint egy kormánykerék, ha nem figyelek rád, és beleesnél egy árokba, mit csinálnál?

– Nyomasztó a légkör, szerintem mindenki álmos. Csináljunk valamit. Ki énekel a legjobban ebben az osztályban? Megkérem, hogy adjon elő egy angol nyelvű dalt, hogy élénkítsük a hangulatot – mondta a tanár. – Na, ki akar énekelni?

Mindenki elhallgatott. Az angoltanárnő tanácstalanul mosolygott.

– Ki akar ajánlani valakit?

Hosszú csend után egy hang hallatszott az osztály hátsó részéből.

– Bai Luo Yin.

Bai Luo Yin ebben a pillanatban legszívesebben megfojtotta volna Gu Hai-t.

– Bai Luo Yin? Az előbb hallottam, hogy valaki téged ajánlott.

A fiú felállt, majd a lábával addig lökte a székét, amíg az oda nem tolta a padot Gu Hai mellkasának. Mivel felállt, énekelnie kellett. Kiválasztotta a kedvenc dalát, és halkan rázendített. Nagyon rövid volt, de megdöbbentette Gu Hai-t. Ezt a dalt az édesanyja gyakran énekelte gyerekkorában. Még ennyi év elteltével is, ahogy meghallotta, felidézte benne a megható gyemekkori emlékeket. Amikor az osztály megtapsolta Bai Luo Yin-t az visszahozta Gu Hai-t a gondolataiból. A mellette ülő osztálytársa azt mondta.

– Bai Luo Yin, te tényleg tehetséges vagy. Hogyan adhatta Isten ezt a sok tehetséget egyetlen embernek? Ha csak egyet át tudnál adni, az nagyon jó lenne.

Bai Luo Yin még döbbent volt a dicsérettől, amikor egy hideg hang hallatszott mögüle.

– Azt hittem, hogy ezzel a szájjal csak eszel és átkozod az embereket.

Teltek a napok, az osztály minden diákja tudta, hogy Gu Hai és Bai Luo Yin ellenségek. Ha Bai Luo Yin keletet mondott, akkor Gu Hai nyugatot. Még a stréberek is megkérdezték Bai Luo Yint.

– Miért ellenséges Gu Hai veled?

– Beteg.

Azon kívül, hogy őrültnek tartotta Gu Hai-t, nem talált más okot. Őszintén szólva nem tudta elképzelni, hogy egy pszichológiailag ép ember miért akart állandóan veszekedni vele. Meg akarta kérdezni Gu Hai-tól, hogy miért viselkedik így vele, amikor másokkal normális. Minden alkalommal, mielőtt kimondhatta volna a véleményét, Gu Hai máris megkezdte a támadásokat. Annak érdekében, hogy ne veszítsen, Bai Luo Yin csak ellentámadást tudott indítani. Ahogy telt az idő, a tervei, hogy gyorsan véget vessen bármilyen vitának, teljesen hiába valóvá váltak.

24. Sajátos apa

– Fiam, a lány megint hív.

Bai Luo Yin éppen csak evett néhány falat rizst, de elment az étvágya.

– Apa, azonnal tedd le.

Amikor az apja meg akarta szakítani a vonalat, hirtelen kikapta a kezéből a telefont.

– Felejtsd el, csak add ide.

Sok hónap után végre megérkezett az igazi ősz. Bai Luo Yin dideregve egy fa alatt állt. Már jó ideje minden este az iskola után hosszú videohívásokat folytatott Shi Hui-val. Ez nagyon fárasztó volt. Úgy érezte, mintha csökkent volna a védekezőképessége. Nem akarta, hogy így legyen, ezért tegnap este szándékosan nem hívta fel. A lány emiatt hívta ma.

– Zavarónak tartasz?

– Többet ne keressük egymást.

– Nem, ezt semmiképpen sem teheted. Ha mégis megteszed, akkor minden nap zaklatni fogom az apádat.

– Csak tedd, amit akarsz.

Bai Luo Yin letette a telefont, kivette a SIM-kártyát, és visszament a házba.

– Máris befejezted a hívást?

– Igen – bólintott.

Az apja kíváncsian kérdezte.

– Ki volt az?

– Még ha el is mondanám, akkor sem ismernéd őt. Egyébként mennyi összeg van még a SIM kártyádon?

Bai Han Qi elgondolkodott.

– Kevesebb, mint 20 jüan.

– Akkor vegyél egy újat.

Kettétörte a SIM-kártyát. Az apja megpróbálta megállítani, de már túl késő volt. Csak bámulta a törött kártyát, amelyet már évek óta használt.

– Annyi szám van a kártyán, és most minden eltűnt.

Bai Luo Yin  megveregette az apja vállát, hogy megvigasztalja.

– Ne aggódj. A telefonod egész nap itthon van, és egyetlen hívás sem érkezik. Felesleges megtartani ezeket a számokat.

Bai Han Qi felsóhajtott, és a fia szájára pillantott.

– Hogy van a sebed a szádban? Jobban érzed magad?

– Most már jobb – Bai Luo Yin a szobája felé indult. – Még kell egy kis kenőcs. Hová tetted?

– A második fiókban van, abban a sárga tubusban.

Korábban az apja kente a szájára, de most maga akarta megtenni. Átkutatta a fiókot, és végül meglátta.

“Ma Ying Long aranyér kenőcs.”

„Ez nem lehet…” Újra beletúrt a fiókba, de nem találta. Az első és a harmadik fiókot is átnézte.

– Apa, hova tetted?

Bai Han Qi megpróbálta összerakni a SIM-kártyát, de rájött, hogy ez hiábavaló kísérlet. Végül feladta és elrakta.

– Nincs a második fiókban?

– Már átkutattam, nincs itt!

Bai Han Qi bement a fia szobájába, felvette a sárga kenőcsöt.

– Ez az. Ma Ying Long aranyér kenőcs…

Bai Luo Yin arca elsötétült.

– Ez szájfájás, és te aranyér kenőcsöt használtál rá?!

– Mi a baj? –  mosolygott a fiára. – Amikor a nagymamád legutóbb ízületi gyulladást kapott, ezt használtam.

– Az ízületi gyulladás és szájfájás ugyanaz?!

– Van valami különbség? Az az 502-es ragasztó használható műanyagra és cipőre is, ugye? Ne érdekeljen, hogy milyen kenőcs, a legfontosabb, hogy a sebed meggyógyuljon, ugye? – nyúlt a fia szája felé.

Bai Luo Yin ingerülten kitolta az apját, és becsukta az ajtót. Bai Han Qi kopogott, miközben kiabált.

– Nem arról van szó, hogy nem akarok pénzt költeni, de ez a kenőcs tényleg működik. Ha nem hiszel nekem, akkor kérdezd meg az orvost! Ő is azt mondaná, hogy ez a gyógyszer mindent meg tud gyógyítani.

A másik oldalról nem hallatszott sem mozgás, sem hang. Bai Han Qi ismételten kopogtatott.

– Fiam, már régóta használod ezt a krémet, csak még néhány napig alkalmazd, és rendben leszel.

Bai Luo Yin élete monoton rutinná vált. Az iskolában Gu Hai-al küzdött, esténként pedig Shi Hui-val volt elfoglalva. Kimerült mentálisan. Nap mint nap egyik katasztrófa a másik után következett.

Nehezen aludt el éjszaka, és reggelre az orra bedugult. Ahogy körülnézett meglátta a takaróját a padlón – a megfázás elkerülhetetlen volt. Útban az iskolába megállt egy klinikánál. Az orvos megvizsgálta és felírt neki egy csomag Bai Jia Hei¹ gyógyszert. Amikor megérkezett az iskolába, anélkül, hogy megnézte volna, kivett egy tablettát és lenyelte. Később kiderült, hogy egy feketét vett be. Eszébe jutott az orvos utasítása.

– Nappal a fehér tablettát vedd be, így nem leszel álmos; a feketét este, és akkor mélyen fogsz aludni.

¹ szó szerint: “Fehér plusz fekete”. Népszerű megfázás elleni gyógyszer Kínában.

25. Bai Luo Yin incidense

A reggeli órától a déli szünetig Bai Luo Yin egyszer sem emelte fel a fejét. Egy olyan nyugtalan ember számára, mint Gu Hai, egyszerűen elviselhetetlen volt, hogy jólnevelten üljön az osztályterem hátsó részében. Ezért kihíváskánt fogta fel, és az időt azzal töltötte, hogy különböző módszerekkel kísérletezett, hogyan lehetne őt felébreszteni. Fáradhatatlan erőfeszítései ellenére úgy tűnt, hogy egyik akciója sem vezetett eredményre. Még odáig is elment, hogy Bai Luo Yin székét keményen megütötte. A hirtelen zaj miatt mindenki bámulni kezdte, de Bai Luo Yin ugyanolyan mozdulatlanul feküdt. Luo Xiao Yu szerette Bai Luo Yin-t felszólítani, hogy válaszoljon a kérdéseire. Ez az óra sem volt kivétel.

– Bai Luo Yin.

A fiú, akinek bal orcája alvás közben vörösre gyűrődött, felállt, és folyékonyan adta meg a helyes választ. Többé-kevésbé mindenki hozzászokott ehhez. De Gu Hai más volt. Szkeptikus maradt, és eltökélte, hogy kideríti az igazságot. Az első találkozásuk óta kételkedett abban, hogy valóban alszik-e. „Hogyan tudnának az emberek egyszerre aludni és tanulni?” Annak ellenére, hogy többen azt mondták, ez Bai Luo Yin veleszületett tulajdonsága, képtelen volt elhinni ezt a magyarázatot. Azt gondolta, nem alszik. Hogy bebizonyítsa gyanúját, a harmadik óra végeztével elment az iskola gyengélkedőjébe altatóért. Visszatérve az osztályba porrá zúzta a tablettákat, és Bai Luo Yin vizes palackjába szórta.

Bai Luo Yin még mindig kábult volt, amikor a délutáni óra elkezdődött. A megfázás elleni gyógyszerek jól ismertek erős nyugtató tulajdonságaikról. Ha rossz sorrendben veszi be őket, könnyen lehet, hogy egész nap aludni fog. Érezte, hogy ajkai enyhén kiszáradtak, felvette a vizes palackját, és lenyelt néhány kortyot. „Ez furcsa…” gondolta. A víz enyhén kesernyés ízű volt. Minél többet ivott, annál szomjasabb lett. Addig ivott, amíg teljesen ki nem ürült. Mivel egyetlen csepp sem maradt, kiment, hogy hozzon még. Újratöltötte a palackot forró vízzel, és az íróasztala sarkába tette, hogy hagyja lehűlni. Egy idő után eluralkodott rajta azálmosság. Ezúttal úgy aludt, mint a bunda. Az első két órán egyik tanár sem szólította fel, így Gu Hai nem tudta bebizonyítani a gyanúját. A harmadik és a negyedik óra önképzés volt, ami nyugodt és csendes, tökéletes az alváshoz. Bai Luo Yin mozdulatlanul aludt egész idő alatt. Még akkor sem rezzent meg, amikor az egyik könyve a földre esett. Ezután az osztályfőnök elkezdte összegyűjteni a házi feladatokat. Amikor a fiú asztalához ért, halkan szólt.

– Bai Luo Yin, a matek házi feladatod.

Nem érkezett válasz. Az osztályfőnök megveregette Bai Luo Yin fejét, és újra megszólalt.

– Hé, ébredj! Kérem a házifeladatodat.

You Qi is hátra fordult, hogy megpróbálja becsapni.

– Jön a tanár úr!

Bai Luo Yin mozdulatlan maradt. Ezúttal a többiek is aggódni kezdtek. A fiú mindig éber maradt a szundikálás közben, ha valaki szólította, azonnal magához tért. You Qi kíváncsian felemelte Bai Luo Yin fejét. Az arckifejezése megváltozott.

– Eh, miért ilyen sápadt?

Ezt meghallva Gu Hai, akinek a gondolatai elkalandoztak, gyorsan magához tért. „Ugye nem allergiás az altatóra?” You Qi Bai Luo Yin mellé sietett, és megrázta a vállát, miközben szabad kezével megsimogatta a színtelen arcot. Idegesen szólította.

– Bai Luo Yin? Bai Luo Yin?!!

Nincs válasz. You Qi nagyon nyugtalan lett.

– Elájult. Gyorsan, be kell vinnünk a gyengélkedőbe.

Miközben beszélt, Bai Luo Yint a hátára emelte, és megpróbálta cipelni. Jó szándéka ellenére nem tudott felállni, mindketten a padlóra zuhantak. Gu Hai, aki oldalról figyelt, nem bírta tovább, félrelökte You Qit az útból.

– Mozdulj! Majd én elviszem.

Erőfeszítés nélkül a hátára emelte, majd gyorsan elindult vele You Qi-vel a nyomában.

– Mondd csak, hogy tudod úgy cipelni, mintha egy madarat cipelnél?

You Qi kifulladt annak ellenére, hogy nem volt rajta semmilyen extra teher. Alig tudta tartani a lépést. Gu Hai számára, aki mindig is plusz súlyokkal edzett, ez semmiség volt. Kevesebb, mint egy perc alatt leértek az iskola gyengélkedőjéhez. Az iskolaorvos egy fiatal nő volt. Amikor meglátta a két jóképű srácot, akik egy beteg, szintén jóképű férfit cipeltek, érezte, hogy felpezsdült a vére.

– Hé Gu Hai, mi szél hozott már megint ide?

Korábban, amikor itt volt az altatóért, a nő mindenféle kérdéseket tett fel neki. Végül el tudott szabadulni, abban a hitben, hogy soha többé nem kell visszajönnie. Ki gondolta volna, hogy ilyen hamar ismét itt van.

– Ismered őt? – kérdezte You Qi.

Gu Hai nem szólt egy szót sem, miközben szemei továbbra is Bai Luo Yinre szegeződtek. Amikor az iskolaorvos You Qi-re nézett, hirtelen felderült az arca.

– Te… You Qi vagy?

You Qi bólintott.

– Szóval te vagy az iskola bálványa! A kinézeted pont olyan, amit mondanak rólad. Legutóbb két lány, aki vizsgálatra jött, megállás nélkül rólad beszélt…

You Qi a fecsegését hallgatva ideges lett miután tekintete Gu Hai-ra siklott, észrevette az arckifejezésében bekövetkezett változásokat.

– Siess, nézd meg! – sürgette You Qi az iskolaorvost. – A beteg ott van, jobb, ha odamész és megvizsgálod.

Amikor az orvos Bai Luo Yinhez lépett, a szemei ismét felcsillantak.

– Ő nem Bai Luo Yin?

Egy rideg hang fúródott a fülébe.

– Ha még egyszer értelmetlen dolgokat beszélsz, holnapra bezáratom az iskolai gyengélkedőt, mehetsz, és folytathatod a szegényes életedet.