86   Az abszurd szerelmes levél

Amíg óra után Gu Hai kiment a mosdóba, egy srác alattomosan Bai Luo Yin asztalához szaladt. Az osztályban mindenki egyetértett, ha Gu Hai ott van az asztalánál, nem lehetett Bai Luo Yin közelébe férkőzni. Ha egy diáklány jött, Gu Hai szemében látható kifejezés elijesztette. Ha egy srác, még arrafelé sem mert nézni soha többé, nemhogy megszólítani Bai Luo Yin-t.

– Bai Ge, kérlek, segíts nekem ebben.

Bai Luo Yin gyors pillantást vetett a srácra.

– Mi a baj?

– A szomszéd osztályból tetszik egy csaj. Szeretnék szerelmes levelet adni neki. De tudod milyen az írásom, igaz? Minden alkalommal, amikor esszét írok, elkalandozok a témától, félek, ha magam írom a levelet, el fog szökni.

– Milyen korszakot írunk? Még mindig szerelmes levelet írsz – Bai Luo Yin-t egyáltalán nem érdekelte ez a dolog.

– Mert most éppen olyan korszak van, ahol a szerelmes levél írása megmutatja az igazi őszinteséget.

A srác behajlította a térdét, lopva az ajtó felé pillantott, majd halkan könyörgött.

– Bai Ge, kezdetektől fogva osztálytársak vagyunk, ez az első alkalom, hogy segítségért könyörgök! Látod, a tollbamondásban megnyerted az országos aranyérmet, a cikkeid megjelennek az újságban. Nagyon szeretném, ha segítenél. Melyik lány tudna ellenállni az írásstílusodnak?

You Qi gúnyolódott mellette.

– Meg kellene kérned, hogy az arcát is kölcsönadja, akkor még tökéletesebb lenne.

– Húzz innét! – a fiú vészjósló pillantást vetett, majd rögtön utána visszafordult Bai Luo Yin felé könyörgő tekintettel, a tenyerét összefonta, majd meghajolt.

– Bai Ge, Bai Ge, kérlek, segíts nekem.

Bai Luo Yin forgatni kezdte a szemét.

– Azt akarod, hogy segítsek szerelmes levelet írni, igaz?

– Igen. – bólintott a másik.

– Akkor lemásolod a levelet?

– Nem, nem fogom lemásolni a levelet, hanem elküldöm az írásodat. Nem megmondtam már korábban? Az én írásaim silányok, és túl kínos megmutatni, végül is te vagy a legalkalmasabb arra, hogy megírd.

Bai Luo Yin tétovázott egy kicsit, majd bólintott. A srác nagyon boldog volt, majd teljes sebességgel levett egy illatos levélpapírt és egy cédulát az íróasztaláról. Közben Gu Hai belépett a hátsó ajtón. A srác sietve leült a saját helyére, azelőtt, mielőtt Gu Hai Bai Luo Yin asztalához ért volna. Bai Luo Yin kinyitotta a papírt, néhány betű volt ráírva. „A lány neve: Dong Na.” Önkéntelenül felnevetett, és hamarosan a mosolyt felváltotta a meglepetés. „Dong Na? 12 tekercs vécépapír? Hogy tudtál beleszeretni Dong Na-ba?” A középiskola első évében osztálytársak voltak, így a lány felismeri a kézírását. Emiatt ez nem lesz könnyű. Meg kell változtatni az írásmódot. Bai Luo Yin egész óra alatt írt. Gu Hai a tenyerébe támasztotta az állát, tekintete Bai Luo Yinre szegeződött. „Vajon mit ír? Nem figyel a tanárra? Nem alszik?” Gu Hai tudta, hogy Bai Luo Yin nem szokott házi feladatot írni az órán.

Óra után Bai Luo Yin ritkán veszi a kezdeményezést, hogy megforduljon.

– Lemegyek vásárolni, jössz vagy nem?

Gu Hai vallomása után ez volt az első alkalom, amikor a fiú meghívta őt, hogy kísérje el. Össze kellett szednie magát, hogy ki tudja préselni a fogai közül a “Nem”-et!  

Gu Hai odament Bai Lou Yin asztalához. Elővette a küzdelmének eredményét, majd a  szeme elé tartotta. Meglepő módon nem okozott csalódást, inkább a szíve egy pillanatra megdermedt, ujjaji, amelyekkel kivette a levelet, megremegtek.

„Ha véletlenül  nem találkozunk,

talán az elmém örökre komolytalan marad,

ha elengedném összefonódott karjainkat,

attól tartok, hogy egész életemben a bánat marad.

A szemed könnyedén képes átrepülni elmém hurrikánján,

terméketlen földeken,

az éjszaka sötétjében,

próbálva megérteni a tájat.

A hosszú utazás,

elég lesz ahhoz, hogy törékeny szívem fakóvá és sápattá váljon,

egy pillantás a kerek holdra, az őszi fodrozódásra.

Olyan tisztán, mint a vágyott könnycseppek.

Ha meghalnék,

hogy lehetnék nyugodt?

Hogyan lehet a szerelem érintetlen,

csak szeretni kell egymást,

akkor az élet nem lesz sajnálat.”

Ezek a szavak nekem íródtak? Gu Hai nem tudta, hogy ezek a szavak Wang Guo Zhen költő verseiből származnak, félreértette őket, mivel Bai Luo Yin fáradságos munkával egy diáklánynak írta. Minden egyes mondat, amit olvasott, olyan volt, mintha szögek szurkálnák a szívét, azt hitte, hogy Bai Luo Yin ezért nem adott neki egyértelmű választ. A sokk még hevesebb volt, mint amikor látta, hogy Jin Lulu egy másik férfival ment szállodába. Az csak a hangulatát befolyásolta, de ez a legérzékenyebb részét érintette. A szívét. Gu Hai többször mély levegőt vett, majd nehezen, de erőt vett letörtségén. Érzelmei között elhatározta, hogy megakadályozza ennek az ügynek a kibontakozását. Kivett egy másik papírlapot Bai Luo Yin teleírt levélpapírja alól, kezébe vette, és meglátta a lány nevét. Erre elkezdte írni a támadást, szégyenletes és éles szavakkal. Ezután a saját maga által írt levelet tette a szép borítékba, és kivette Bai Luo Yin által írtat. Bai Luo Yin visszajött, a boríték sértetlenül feküdt az iskolapadban. Egy zacskó pisztáciát dobott Gu Hai íróasztala felé. Gu Hai szíve majdnem megrepedt! „Azok után, amit velem tettél, még mindig boldoggá akarsz tenni?” Bai Luo Yin kivette a levélpapírt, majd egy kicsit nézegette, csak azért, hogy megnézze a nevet, de a tartalmát nem ellenőrizte, mert a kézírás hasonlított. Bai Luo Yin felsóhajtott magában. „Pedig figyeltem a kézírásom stílusára, hogy lehet, hogy ennyi idő után visszaváltozott?” Bai Luo Yin szépen ráírta a fiú nevét a borítékra, még volt néhány perc, amíg az óra véget ért, gyorsan kiszaladt, majd átadta a levelet Dong Na-nak. A buzgó és aggodalmas mozdulat ismét megdöbbentette Gu Hai szívét. Egész óra alatt az járt a fejében, hogy bár képes volt meghamisítani a szerelmes levelet, de azt, akit Bai Luo Yin a szívében szeret, nem lehet meghamisítani. Amikor az óra végén a csengő megszólalt, mielőtt az osztály kiözönlött volna, egy jajveszékelés hallatszott a hátsó ajtó felől.

– Ki az a Guan Da Zhi? Hozzátok elém!

A fiú, látva, hogy Dong Na a nevét szólította, izgatottan, mégis ügyetlenül lépkedett. Ki gondolta volna, hogy a lány felpofozza Guan Da Zhi-t. Csak lélegzetvétel hangja hallatszott, ahogy az osztály egy pillanat alatt elhallgatott. Guan Da Zhi nem tudta elképzelni, miért jár a szerelmeslevélért egy pofon!

– És te is, Bai Luo Yin! – Dong Na úgy kiáltott, mintha kifulladt volna. – Osztálytársad voltam az első évben, és mégis segítettél neki becsapni engem, segítettél, hogy bolonddá váljak!

– Bolonddá? – Bai Luo Yin megdöbbent.

Gu Hai is hallotta anélkül, hogy tudta volna, mi történik.

– Ne tettesd magad többé! Ne hidd, hogy nem ismertem fel a kézírásod! Én, Dong Na, megtapasztaltam azt, amit te „szégyentelennek” nevezel! Ha most nem szidnálak le, a vezetéknevem nem lenne Dong többé!

Ahogy Gu Hai meghallotta, amit a lány mondott, Bai Luo Yin mellé állt, mint egy hős.

– Befejezted már? Ha végeztél, akkor tűnj el!

Dong Na letörölte a könnyeit, majd sírva Bai Luo Yin-hez vágta a „Szerelmeslevelet”. Miután a bohózatnak vége lett, Bai Luo Yin úgy érezte, hogy közöttük kell lennie, aki okozta ezt a problémát, újra kinyitotta a gyűrött levélpapírt, gondosan elolvasta a tartalmat. Csak néhány szó elég volt, az arca elsötétült. Nem kell mondania semmit, ilyen kézírás, ami tényleg hasonlónak tűnt, ilyen szégyenteljes és éles nyelvezet, ez biztosan a mögötte álló személytől származott. Miután az óra véget ért, Bai Luo Yin mérgesen Gu Hai felé fordult.

– Titokban megváltoztattad a tartalmat, ugye?

Gu Hai természetesen vallotta be.

– Igen!

Bai Luo Yin nagyon dühös volt, hogy legszívesebben összetörte volna az íróasztalt:

– Hogy tudtad tönkretenni a dolgokat? Akadályoz téged valamiben?

– Azt kérdezted, miben akadályoz? – Gu Hai tekintete meg sem rebbent. – Írtál egy szerelmes levelet egy lánynak, ahhoz, hogy ne törődjek vele, először az égiekkel kell szembeszállnod!

Bai Luo Yin ledermedt egy pillanatra miután megértette a helyzetet.

– A szerelmes levelet Guan Da Zhi kérte, hogy írjam meg Dong Na számára!

Egy huhogás, ami ezután következett, az Gu Hai hosszú hallgatása volt. Boldogság töltötte el a szívét, tulajdonképpen nem ő írta a szerelmes levelet Dong Na számára. Azért írta, hogy segítsen egy másik fiúnak. Az imént még tele volt gyűlölettel, aztán hirtelen úgy érezte, mintha édes mézet nyalogatna. Bai Luo Yin ragyogó arcát gyengéden megdörzsölte.

– Miért nem mondtad korábban?

Bai Luo Yin gyűlölettel csikorgatta a fogait, lesöpörte Gu Hai kezét.

– Mosolyogni merészelsz! Elkövettél egy erkölcstelen cselekedetet, mégis tudsz mosolyogni?

– Mit követtem el? Azokat a szavakat csak azért írtam, hogy irgalmat mutassak! – Gu Hai arcának színe visszatért. –  Még ha Guan Da Zhi kérése is volt, hogy írd meg a levelet, mit tehetnék, hiszen én rontottam el a helyzetet? Ki engedte meg neki, hogy

fárasszon téged? Üldözze maga a lányt. Csaló, nem kellene segítened neki!

Bai Luo Yin úgy érezte, hogy képtelen kommunikálni Gu Hai-al, fogta a táskáját és kisétált.

87  A perverz ösztönök

– Gyere ide! – Gu Hai egy húzással magával rántotta Bai Luo Yin-t fölényes és elragadó arckifejezéssel. – Figyelj, nehogy el kezdj hisztizni velem egy ilyen jelentéktelen dolog miatt!

Bai Luo Yin füstölgött.

– Gu Hai, ez nem csak egyszer vagy kétszer történt. Nem gondolod, hogy már

túlságosan beleavatkoztál? Nem csináltam veled semmit, igaz? Nézd meg a mostani helyzetet. Amikor valaki meglát, azonnal kitér előlem, attól félve, hogy provokálják a mindenhatót, téged.

Gu Hai kissé felhúzta a szemöldökét.

–  Úgy érted, hogy szándékodban áll valamit kezdeni velem?

Bai Luo Yin izgatottan előhúzott egy cigarettát. Hosszas keresgélés után nem találta az öngyújtóját. A mellette álló diák mozdult, hogy meggyújtsa, azonban Gu Hai megállította. Fogta az öngyújtót, hogy meggyújtsa a sajátját, majd a azzal meggyújtotta Bai Luo Yin cigarettáját. Mellettük a diák szemtelenül bámulta őket.

– Mit bámulsz?

Gu Hai fújt egy füstgomolyagot felé, amitől az fuldokolni és köhögni kezdett, majd elment. Így Bai Luo Yin és Gu Hai egyedül maradtak.

– Yin Zi, a szavak, amiket az imént mondtál, azért tetted, hogy megerősítsd, van még remény kettőnk között?

– Gu Hai, nem volt még elég? – Bai Luo Yin a homlokát ráncolta. – Azért mondtam, hogy emlékeztesselek. Nem érdekel, ha otthon bajt keversz, de ne merészeld az iskolában. Sok szem figyel minket! Még mindig azt akarod, hogy együtt lógjunk a a jövőben? Vegyük csak a mai napot példának. Felfogod, milyen pletykákat szülne? Mondd meg, hogy kellene most viselkednem Guan Da Zhi előtt?

Gu Hai reszkető kézzel szívott bele cigarettájába.

– Szóval nem bánod, ha otthon bajt keverek? Igazat mondasz nekem?

„Aargh!!!” Bai Luo Yin felüvöltött magában.

—

– Nagymama, ez az új masszázsfotel, amit neked vettem. Nagyon kényelmesen fogod érezni magad, ha beleülsz. Kezelheti a gerincedet, és enyhítheti a fáradtságodat is, és segít ellazulni. Ez a legmegfelelőbb egy olyan idős embernek, mint te.

– Ez tényleg jó, nem igaz #Y%?

– Nem is olyan drága – válaszolta Gu Hai az értelmetlen kérdésre. – Nagyapa, vettem neked egy készüléket az agyi trombózis kezelésére, könnyen használható. Nézd meg ezt a gombot, a készüléket ennek a gombnak a megnyomásával tudod elindítani. Ha végeztél, akkor csak kapcsold ki.

– Lesz elektromos szivárgás?

– Egyáltalán nem, ez teljesen biztonságos – mosolygott Gu Hai a nagypapára. – Bácsikám! Múltkor említetted, hogy fel akarod újítani a WC-t és a fürdőszobát. Felvettem a kapcsolatot egy lakberendező céggel, körbekérdeztem, az ő áraik a legolcsóbbak – mondta, majd Zou néni felé fordult. – Nénikém, a fiad most kezdte az általános iskolát, igaz? Vettem egy számítógépet. Add oda neki, hogy úgy játszhasson vele, ahogy akar.

Az elmúlt napokban Gu Hai-nak nem volt semmi dolga, ezért vásárolgatott. Hatalmas

dolgokat is, mint szekrényt, mosógépet, sportfelszerelést. Kisebbeket is, mint például párnát, tárolót, dobozokat, kézmelegítőt. Nincs semmi, amit Gu Hai ne tudna megvenni. Az ablakpárkány tetején egy sor kenőcs volt elrendezve, sérült bőr kezelésére, pattanásokra való kenőcsök, asztma, nátha, gyulladás, és az életenergiát növelő gyógyszerek. Az a bizonyos mindenre használható aranyérkrémet teljesen eltüntette. A ragasztókat, melyekkel Bai Luo Yin a cipőjét ragasztgatta, mind Gu Hai vásárolta.

– Hadd segítsek, ez a ragasztó nagyon erős. Nem könnyű lemosni, ha rácsöpög az ember a kezére – Gu Hai kinyújtotta a kezét.

– Nem szükséges! – Bai Luo Yin a lábát használta, hogy ellökje Gu Hai-t. – Csak törődj a saját dolgoddal, magam is meg tudom ragasztani.

Gu Hai Bai Luo Yin mellé guggolt, figyelte a férfias kezek munkáját, ami óvatosan megcsípte a tubus ragasztót, egy kicsit megkente, majd egy kicsit elkente. A ragasztó egyenletesen oszlott el, az öt ujja nagyon összehangoltan és harmonikusan dolgozott, nyoma sincs kiömlött ragasztónak. A ragasztótubus szája tiszta és rendezett volt, egy csepp ragasztó sem veszett kárba. Bai Luo Yin nagyon belefeledkezett a munkájába, hogy amikor felpillantott, csak akkor vette észre, hogy Gu Hai is odaadással nézi őt.

– Mostantól kezdve nem kell többé sorban állnod, amikor gyógyszert veszel a nagyinak. Értesítettem a kórházat, hogy egyeztessenek egy fix időpontot a nagymama orvosi vizsgálatára. Amikor kell, egy szakember fogja kiszállítani a gyógyszereket. Ez a telefonszáma, csak fel kell hívnod, és egyeztetni az időpontot, aztán már el is van intézve.

Bai Luo Yin elkomorult.

– Visszautasítom, inkább magam állok sorba. Nem akarok másnak gondot okozni.

– Hogy érted azt, hogy gondot okozni? – Gu Hai-nak sikerült belegyömöszölnie Bai Luo Yin kezébe a névjegykártyát. – Ez a munkája. Még ha te nem is lépsz vele kapcsolatba, ő majd magától felhív.

Bai Luo Yin kezével Gu Hai homlokára mutatott.

– Figyelj, ne használd a családom befolyását rajtam!

Gu Hai felnevetett.

– Honnan tudtad?

Bai Luo Yin szíve olyan volt, mint egy tiszta tükör, ezért Gu Hai megtanult okosan gondolkodni. Többé már nem kezelte a dolgokat egyedül, ehelyett igyekezett elnyerni a családja szívét, hogy Bai Luo Yin szívébe férkőzőn. Mindenki jól tudja, hogy Bai Luo

Yin gyenge pontja a családja.

– Egy nagy pattanás nő a homlokomon, nyomd ki! – Gu Hai hirtelen nekinyomta a homlokát Bai Luo Yin mellkasának.

Bai Luo Yin félrelökte Gu Hai haját, és megnézte. Valóban, van egy nagy pattanása.

– Még nem érett meg! Várd meg, amíg elég érett lesz, mielőtt összenyomod.

Bai Luo Yin mulatságos mosolyt váltott ki Gu Haiból.

– Még azt is megkülönbözteti, hogy ez a dolog érett vagy sem?

– Természetesen – Bai Luo Yin gúnyos komolyságot vett fel. – Ha akkor nyomod ki, amikor még éretlen, vérezni fog, és nehezebben gyógyul be.

– Nem probléma, csak nyomd ki, nem bírom tovább.

Gu Hai ráült a székre, és arra kényszerítette Bai Luo Yin-t, hogy elé álljon. Mindkét hüvelykujja Gu Hai homlokának közepén lévő pattanásra telepedett, és megszorította.

Mivel nem látott semmilyen reakciót, egyre nagyobb erőt kezdett használni, amíg el nem kezdett vérezni. De Gu Hai most sem reagált. Tekintete Bai Luo Yin derekának és hasának körvonalaira szegeződött, és fel-le pásztázta őt. Ezután kinyújtotta a kezét. Ahogy az várható volt, az arca elég vastag ahhoz, hogy hiába vérzett, egyáltalán nem reagált. Bai Luo Yin éppen gondolkodott, amikor hirtelen érezte, hogy valaki erőteljesen gyúrja a fenekét. A teste hirtelen megfeszült, és vad tekintetét Gu Hai-ra szegezte. A főbűnös eufórikus arckifejezést öltött, gonoszkodó tenyerei gyengéden simogatták azokat a telt, rugalmas és tökéletesen kerek popsikat. Egy pillanattal később a keze a derekának szexi ívét követte.

– Valamiféle halálvágyad van?

Bai Luo Yin vicsorgott, és megrántotta Gu Hai gallérját, miközben Gu Hai megragadta a karját. Egy darabig dulakodtak, majd együtt dőltek le az ágyra. Gu Hai lélegzete azonnal elnehezült, és hangossá vált. Bai Luo Yin szívverése gyorsulni kezdett, látása hirtelen elhomályosult. Gu Hai gonosz és kéjes mosolyt eresztett meg, és úgy rágta Bai Luo Yint, mint egy kiéhezett farkas. Az utolsó erőteljes csók óta Gu Hai vágyott erre az ízre, de Bai Luo Yin soha nem adott neki semmi esélyt, hogy a közelébe férkőzzön. Ezért Gu Hai titokban csorgatta a nyálát. De ma nem tudta visszafogni magát. Az elméje az első csók óta megbabonázta. Gu Hai mindvégig azt hitte, hogy a csók csak előjáték a szerelemhez, semmi több. Azonban az érzés, amikor Bai Luo Yin-el csókolózott, nyilvánvalóan más volt. Minden alkalommal, amikor a nyelve Bai Luo Yin szájába hatolt, úgy érezte, mintha az egész világ az övé lenne. Bai Luo Yin a határán volt annak, hogy kitépje Gu Hai haját, furcsa érzés járta át a szívét. Amikor magába és az érzéseibe nézett, az igazat megvallva, tényleg nem tudta visszautasítani, olyannyira, hogy valójában egy kicsit kényelmesnek érezte. „Hogy lehet ez? Miért van ez a világ ennyire összezavarodva?” Gu Hai ritmusos mellkasa Bai Luo Yin karjához tapadt. Bai Luo Yin érezte türelmetlenségét, őrjöngését és ragadozóvá válását. Minden alkalommal, amikor Bai Luo Yin ellenállt, és nem számított, hogy milyen erősen húzta a haját, csak növelte Gu Hai vágyát, hogy megdugja. A pulcsiját hirtelen lehúzta magáról, felfedve az alatta lévő pólót. Gu Hai keze alá tapogatott. Bai Luo Yin szíve majdnem szétrepedt, és az alhasa bizsergett. A karjai kétségbeesetten harcolni kezdtek, egészen odáig, hogy teljes erejéből maga fölé rántotta Gu Hai fejét.

– Hagyd abba!

Bai Luo Yin pupillájából egy szikra robban ki. Nem tudta, hogy a saját hangja Gu Hai-t vagy saját magát figyelmeztette. Gu Hai hevesen lélegzett, kezei Bai Luo Yin mellkasán maradtak, közvetlenül a mellbimbójánál, és nagyon meg akarta érinteni.

– Da Hai, Yin Zi, együnk! – Bai Han Qi hirtelen kiáltott, amitől mindketten ledermedtek.

Bai Luo Yin ellökte magától Gu Hai-t, rendbe szedte a ruháit, lenyugtatta légzését, majd kisétált.

Éjjel, alvás előtt Gu Hai a saját paplanja alatt feküdt, ami kidudorodott. Még nem állt fel teljesen, de az a hatalmas dudor könnyen elijeszthette az embereket.

– Hé, Yin Zi, az a te izéd nagyon puha, ugye?

Bai Luo Yin behunyta a szemét, nem figyelt erre a tüzes fenevadra. Gu Hai nem bírta megállni, hogy a tenyerével végig ne dörzsölje Bai Luo Yin fenekét, amit a takaró takart.

– Érzékeny vagy itt? Amikor ma hozzád értem, csiklandós volt?

Bai Luo Yin megfordult, hogy kétszer is rácsapjon Gu Hai hasára.

– Befejezted vagy sem? Abbahagynád?

– Szerencsére nem céloztál lejjebb, különben eltört volna a dolgom. Más szóval, kemény vagyok.

Bai Luo Yin arca pipacs pirossá vált, mintha megégett volna, kényelmetlenül hátat fordított, nem törődött Gu Hai-val. Egy perverz, aki a alattomosan az ember háta  mögött veri ki, és ingerli a másikat, illetlenül bevonva a szexuális fantáziájába. Nem lenne olyan rossz, ha nem lenne ennyire őszinte, hiszen mindketten férfiak. Mégis, ez a perverz nem csak illetlenül viselkedik, de a szája még mocskosabb.

88 Ez tényleg nagyon kínos!

Fang Fei kisétált az irodaépületből, és meglátta Gu Hai autóját, ami odalent parkolt.

Intett a kezével Gu Hai felé. A fiú elmosolyodott, majd letekerte az autó ablakát.

– Nagyon régen láttalak utoljára, merre jártál mostanában? – kérdezte Fang Fei, miközben kinyitotta a kocsi jobb oldali ajtaját, és beült.

– Nem mentem sehova, csak két helyre járok. Az iskolába és haza.

– Haza? – lepődött meg Fang Fei. – Szóval, a hidegháború közted és apád között már véget ért?

– Nem mentem vissza abba a házba.

– Még mindig az új lakásodban élsz?

Gu Hai csak mosolygott, miközben nagynénjére szegezte a tekintetét.

– Történt valami jó dolog mostanában? Nagyon boldognak tűnsz.

– Milyen jó dolgok történhetnek velem? –  Gu Hai a kormánykerékre koppintott az ujjaival. –Ráadásul vannak olyan dolgok, amelyek rendkívül nyugtalanítanak!

Fang Fei arckifejezése nyugtalanná vált.

– Ne mondd, hogy azért jöttél, mert azt akarod, hogy segítsek? Tudtam, hogy ha jössz, az sosem jó dolog.

– Nem. – válaszolt Gu Hai határozottan. – Csak meg akarok veled beszélni valamit.

– Megbeszélni valamit? – Fang Fei arckifejezésén egy csipetnyi gyanakvás volt. – Jin Lulu megkeresett, hogy béküljetek ki?

– Semmi köze ennek hozzá.

– Nézd, azt hiszem, tényleg miatta van. Nem tudnál egy kicsit határozottabb lenni? Ő az a fajta személy….

– Hagyd abba! – Gu Hai felemelte az egyik kezét. – Tényleg nem miatta van.

– Akkor mi történt?

A fiú jóképű arcán egy csipetnyi arrogancia jelent meg, mintha a mondatok, amiket mondani fog, nagy büszkeséggel töltenék el.

– Aki most tetszik nekem, az egy srác.

Fang Fei szemgolyója majdnem kirepült az autó ablakából.

– Nem… Xiao Hai, hagyd abba a hülyéskedést. Mondd el az igazat… – Fang Fei összefüggéstelenül beszélt, keze folyamatosan Gu Hai erős testét bökdöste. – Hogy lehetsz ilyen? Nagyon férfias, még ha véletlenszerűen választanék is valakit az utcán, nem lenne olyan férfias, mint te.

Gu Hai gúnyolódott.

– Talán túl sok bennem a férfihormon. Egy nő egyszerűen nem tud többé kielégíteni.

Fang Fei felnevetett.

– Fiú, csak megijesztesz, igaz? Jin Lulu keményen megbántott, és most bosszút állsz a társadalmon, igaz?

– Az igazat mondom.

Fang Fei nevetése fokozatosan megmerevedett; tekintete egy ideig Gu Hai-ra szegeződött. Látta, hogy az arca egyre impozánsabbá válik, egyáltalán nem úgy tűnt, mintha viccelődne, tehetettlennek érezte magát.

– Te… Tulajdonképpen mi történt veled?

– Majd elmondom, miután hazaértünk.

Fang Fei töltött egy csésze kávét Gu Hai-nak, majd gondterhelt arccal ránézett.

– Magam sem tudom, miért tetszik ennyire. Abban is  biztos vagyok, hogy a szexuális irányultságom normális. Soha nem fogok érdeklődni egy másik férfi iránt, miközben az utcán sétálok. De ez nem így van, ha róla van szó. Ha csak egy napra is elszakadnék tőle, hiányozna, annyira, hogy nem tudnék aludni éjszaka. Feltétel nélkül jól akarok bánni vele, ha tudnám, az egész világot a kezébe adnám.

– Ennek a fickónak tényleg rengeteg bája van!

Amint Bai Luo Yin bájai szóba kerültek, Gu Hai úgy beszélt, mint egy fecsegő, amint

kinyitotta a száját, nem tudta abbahagyni. Újra elmondta Fang Feinek mindazt, amit

számtalanszor, extravagánsan, és nagy lelkesedéssel beszélt. Olyan volt, mintha Bai Luo Yin lenne a leghatalmasabb ember az egész világon a négy égtáj minden élőlénye, a föld és a pokol között. Fang Fei teljesen ledermedt. Ennyi év után a nagynénjeként még soha nem látta, hogy Gu Hai-t megszállták volna, nem is beszélve arról, hogy még dicsért is valakit. Ez tényleg furcsa. Pontosan ez a fajta arckifejezés, ez a fajta hozzáállás volt az, ami miatt Fang Fei megdöbbent. „Ki ez a fickó? Sikeresen elérte, hogy a kisöcsém így megőrüljön!”

– Mi a baj a mai srácokkal? Elengednek egy gyönyörű nőt, de ragaszkodnak, hogy egy másik fickóval legyenek együtt.

– Mind? – Gu Hai Fang Fei felé fordította a tekintetét. – Van még egy srác a közeledben, aki szintén ilyen?

– Nem erről van szó, hanem nagyon sok ilyen srác van. Elfelejtetted? A kommunikációs média területén, egész nap a médiával foglalkoztam, rengeteg ilyet láttam. Valaki, akit jól ismertem, aki ráadásul a legjobb barátnőm volt barátja, nem tudom, mi baja lett, de hirtelen már egy másik sráccal van. Ő is állandóan szorong. A szülei is sürgették, hogy gyorsan házasodjon meg, de ő mégis egész nap egy másik sráchoz ragaszkodott, ezért nagyon szorong! Te is szorongsz.

Gu Hai megmozdította az ajkát.

– Én nem emiatt szorongok.

Fang Fei arckifejezése kissé lomha lett.

–  Akkor miért?

– Nem fogadott el.

– Szóval fél napig zavartál, csak azért, mert ő nem szeretett vissza! Tulajdonképpen mit csináltál azzal a vak bolonddal?

Fang Fei által használt kifejezés miatt Gu Hai úgy érezte, mintha a fél életét elvették volna. Arca megváltozott.

– Nem arról van szó, hogy nem kedvel, csak nem fogad el, pedig érzem, hogy

ő is érez irántam valamit.

– Ezzel a dologgal kapcsolatban nem tudok segíteni, nem akarlak félrevezetni, feltételezem, ha a nénikém megtudná, biztosan eljönne hozzám – suttogta Fang Fei.

– Akkor csináljuk ezt, hívd fel a legjobb barátodat, akit korábban mondtál, és kérd meg, hogy jöjjön ide, én majd beszélek vele.

– Csak beszélgessetek, én megyek.

Fang Fei felkapott egy csésze kávét, majd visszament a saját hálószobájába. Egy magas és jóképű férfi ült Gu Hai előtt. Nem úgy tűnt, mintha beszélgetni akartak volna, inkább mintha verekedni készülnének.

– Szóval úgy érted, hogy megengedte neked, hogy a házában lakj, és még azt sem utasította vissza, hogy vele aludj egy ágyban?

Gu Hai bólintott a fejével.

– Igen, a kapcsolatunk pont olyan, mint amit az előbb mondtam neked, jó, és elég intim is. Csak éppen nem engedte, hogy megérintsem, nem ismerte el, hogy kedvel ő is.

– Mit kellene bevallani? – mosolyodott el a férfi. – Nem ismerte már be?

Gu Hai szemei annak a fickónak a vékony ajkaira fókuszáltak, tetszett neki, amit most hallott. – Mivel már hallotta a vallomásodat, és nem mutatta az elutasítás jelét, ez csak azt bizonyítja, hogy a szíve mélyén elfogadta. Gondolj bele, ha hetero srác vagy, akkor egy másik srác bevallja neked az érzéseit, nem fogsz ellenségesen viselkedni? Megengednéd neki, hogy nálad lakjon? Természetesen megijednél és elkerülnéd őt! Nem azt mondom, hogy ő abnormális, hanem azt, hogy már elfogadott téged. Talán már régóta tudott róla, egyszerűen csak úgy tett, mintha nem tudna semmit, és szándékosan játszadozott veled.

– Tulajdonképpen értem, amit mondtál, de a probléma az….

– Nem engedi, hogy megérintsd? – fejezte be a férfi Gu Hai szavait. Gu Hai felállt, majd megrázta a kezét. – Valójában nehéz megoldani ezt a problémát, minden rajtad múlik.

Gu Hai türelmesen várta az utasítást.

– Négy szó, „csak akkor, ha mered!”

Gu Hai kissé összeszűkítette a szemét.

Hétfő délután egy fizikai vizsgálatot tartottak az iskolában. You Qi a ruhája cipzárját babrálta, miközben kibökte, ami eszébe jutott.

– Hallottam, hogy az egyik fizikai vizsgálaton ezúttal teljesen le kell vennünk a ruháinkat. Húsz srác egy vizsgálóhelyiségben, minden diáknak azt a részét is meg kell vizsgálni.

Bai Luo Yin tudatlannak tűnt, de valójában megpróbálta leplezni zaklatott elméjét. Óra után elment megkeresni az az osztályfőnök-helyettes. Ő volt a felelős az összes fizikai vizsgálattal kapcsolatos ügyekért.

– Kérlek, ne tegyetek Gu Hai-t és engem egy csoportba.

– Miért? – lepődött meg a helyettes. – Nem jó a kapcsolatod Gu Hai-jal? Emiatt tettelek szándékosan egy csoportba vele.

Bai Luo Yin arca megnyúlt.

– Nem kell tudnod, csak ne tegyél vele egy csoportba.

– Gyerünk, menjünk – veregette meg Gu Hai Bai Luo Yin vállát.

Bai Luo Yin könnyedén válaszolt.

– Nem vagyunk egy csoportban, a mi csoportunk az óra után megy.

Gu Hai arcszíne megváltozott.

– Amúgy sincs óra, menjünk együtt. Ha itt vársz az osztályteremben, unatkozni fogsz!

– Kicsit álmos vagyok, alszom.

Miután Bai Luo Yin befejezte a szavait, az arcát az asztalára fektette. Gu Hai-nak nem volt más választása, minthogy elsétáljon.

A tornaterembe érve látta, hogy a diákok egy másik osztályból csoportosan sétálnak ki, miközben arról a „dologról” beszélgettek. Gu Hai ekkor rájött, hogy a vizsgálaton belül ellenőrizni kellett „azt” a testrészt is. Nem csoda, hogy nem akart velem egy csoportba kerülni, biztosan tudott erről. Gu Hai feldúlt volt: „Ha kihagyom ezt a lehetőséget, hogy megnézzem, egyáltalán nem fogom tudni látni? Ma este egyszerűen levetkőztethetlek! Kisfiú, te tényleg megnehezíted a dolgomat.”

Bai Luo Yin épphogy csak elbóbiskolt, amikor az osztályfőnök-helyettes bement, és mindenkit magához hívott.

– Az előző csoport már majdnem végzett, a következő csoportnak gyorsan kell mennie. Mert sok osztály együtt csinálja a fizikai vizsgálatot, így a sor nagyon hosszú lett. Épp most néztem a csoportot, ahol a legkevesebb ember van, a nemi szervek vizsgálata a leggyorsabb.

Számtalan köhögés és füttyszó hallatszott az osztályteremben, minden lány elpirult. Amikor Bai Luo Yin lement, az előző csoport még mindig nem fejezte be a vizsgálatot,

sorban álltak a nemi szervek vizsgálóterme előtt. Gu Hai elfordította a fejét, és a távolból Bai Luo Yinre kacsintott. Bai Luo Yin tisztában volt vele, de egyszerűen figyelmen kívül hagyta Gu Hai zavaró tekintetét.

– 27. osztály, kérem, gyertek be.”

Bai Luo Yin a tekintetét Gu Hai-ra szegezte, aki belépett a szobába, majd az ajtó határozottan becsukódott, Bai Luo Yin megkönnyebbülten sóhajtott fel. Gu Hai volt az első, aki levette a nadrágját. Tíz másodperccel később a vizsgálóterem ajtaja hirtelen kinyílt, majd hét vagy nyolc diák rohant ki. You Qi zavartan kérdezte.

– Miért ért véget ilyen gyorsan?

Az egyik diák közülük az ágyéka felé mutatott, arcán félelem volt.

– Csak megvárom a következő csoportot, ezt tényleg kínos megmutatni!

Több diák behúzott fejjel a sor leghátsó részébe menekült. Ennek hatására az orvos kijött, és összeráncolt szemöldökkel azt mondta.

– Miért csak pár fiú van ebben a csoportban? Páran gyertek be!

Bai Luo Yin megdöbbent. Az orvos felé mutatott, és így szólt.

– Úgy értem, ti, srácok, miért nem vagytok még mindig bent? Mozogjatok!

89 A fizikai vizsgálat válsága

A fiúk  három sorba voltak osztva. Bai Luo Yin örült, mert Gu Hai mögött állt. Az orvos körbejárt, óvatosan megvizsgálta a növekedési állapotukat.

– Te, gyere ide.

Egy alacsony és kistermetű, kipirult arcú diák sétált be egy kis szobába. You Qi halkan megkérdezte Bai Luo Yint.

– Mi történt vele?

Bai Luo Yin nyugodtan mondta You Qi-ne.

– Két tojás, egy nagy és egy kicsi.

You Qi kuncogott. Gu Hai megfordult, és a mögötte álló két srácra nézett.

– Minek örültök ennyire?

Amikor You Qi meglátta azt a dolgot, ami Gu Hai alsó testén lógott, a mosoly az arcán egy szempillantás alatt megmerevedett, tekintetét máshová irányította. „Bassza meg! Most már értem, hogy azok a fickók miért rohantak ki az előbb. Ha ennek a fickónak a dolga feláll, elképzelni sem lehet, milyen csodálatos lesz! Ha továbbra is összehasonlítom a dolgainkat, akkor csak feldühít!” You Qi agya már annyi vulgáris képet játszott le; ha Gu Hai dolga behatol egy gyufaszál-szerű testű kislányba, az említett lány biztosan elhányja magát!

Az orvos hátulról vizsgálgatta a diákokat, egészen addig a pillanatig, amíg Bai Luo Yinhez nem ért, elmosolyodott és megveregette a hátát.

– Kisfiú, a tested nem rossz, lehet belőled pilóta!

A magnéziumfények Bai Luo Yin lábai között lévő dologra fókuszáltak, nyugodtan hagyta, hogy mindenki láthassa. Milyen ember az, aki nem örül, hogy megmutathatja a saját dolgát! Azonban ő kivétel, amikor Bai Luo Yin találkozott azokkal a nyomorult szemekkel, nagyon szerette volna, hogy kivájhassa a szemgolyóit. Amikor az orvos megérkezett Gu Haihoz, levegőt sem kapott. Ennek a kölyöknek, nem csak az alsó része, de az arckifejezése is nagyon ijesztő. Az orvos nem merte alaposan megvizsgálni, csak elsétált Gu Hai mellől.

Iskola után néhány diák összegyűlt és vidáman pletykált a hátsó ajtóban.

– Hallottátok? Ma, miután a fizikális vizsgálat befejeződött, azt az orvost megverték!

– Tényleg? Miért?

– Azt kérdezed, miért? Biztosan azért, mert megsértette valakinek az önbecsülését! Gondolj bele, mindenki, aki rosszul fejlődik, behívták a kisszobába, miközben a többi diák mindent látott. Nem tudta volna négyszemközt csinálni?

– Ennek van értelme.

Bai Luo Yin az iskolatáskáját rendezte, már éppen indult volna vissza, amikor meghallotta, hogy az osztályfőnök-helyettes hátulról szólította őt.

– Bai Luo Yin, valamit el kell mondanom neked, alkalmas, hogy most beszéljünk?

Bai Luo Yin kisétált az osztályból, és az osztályfőnök-helyettes egy kazánházba vezette, ahol csak ketten voltak bent.

– Előbb készülj fel lelkileg, ez még nem biztos, ez csak egy gyanú.

Bai Luo Yin csak egy szót ejtett ki.

– Mondd!

Az osztályfőnök-helyettes körülnézett, majd odasúgta Bai Luo Yinnek.

– Vettek tőled vért a mai vizsgálaton, hogy megvizsgálják a májadat, igaz? A teszteredményed pozitív lett. Gyanítják, hogy hepatitis B. Persze, ez nem biztos, lehet, hogy csak vírushordozó vagy. Nem csak te vagy az osztályban, van még két másik diák is! Menj a kórházba, hogy kivizsgáljanak.

Bai Luo Yin arca megváltozott.

– Hogy lehet ez? A középiskola első évében megcsináltattam. Akkoriban nem volt semmi probléma!

– Ez… Te is tudod, a májbetegség fertőző, Lehet, hogy kapcsolatba kerültél egy

hepatitis B-s beteggel, ezért elkaptad.

– De már kaptam védőoltást!

– Az nem hatásos! Az imént elmentem ahhoz a kettőhöz, ők is ugyanolyanok, mint te. Ők is kaptak, de mégis megvan ez a probléma. Ami ezt a dolgot illeti, jobb, ha elmész a kórházba. Egy biztos diagnózist, ha időben kiderül, akkor korán kezeltetheted, és talán meg is gyógyítható. Ne aggódj, nem mondom el a többieknek.

Miután ezt mondta, elment, és csak Bai Luo Yin maradt egyedül, elképedve.

Gu Hai sokáig várta Bai Luo Yin-t az osztályteremben, de nem látta visszajönni, majd a kazánházba ment, hogy megkeresse, de ott sem találta. Rendet rakott Bai Luo Yin táskájában, majd becsukta az ajtót és kisétált. Végül megtalálta Bai Luo Yin-t a pályán.

– Vége a tanításnak. Nem mész haza: Miért ülsz itt a pályán.

Bai Luo Yin nem szólt egy szót sem, az arca szerencsétlennek tűnt. Gu Hai valami furcsát érzett, majd leguggolt és Bai Luo Yinre nézet.

– Mi történt?

– Semmi. Csak itt akarok maradni egy ideig.

Gu Hai ugratta Bai Luo Yin-t.

– Csak azért, mert néhányszor „oda” néztem, boldogtalan lettél?

– Tűnj el! –  Bai Luo Yin arca elsötétült.

Gu Hai vigyorgott, és megrántotta Bai Luo Yin-t.

– Kelj fel, nem jó, ha itt ülsz ebben az évszakban, túl hideg van, menjünk haza!

Bai Luo Yin nagyot sóhajtott.

– Nem akarok hazamenni.

Amennyire Gu Hai emlékszik, csak két alkalom volt, amikor Bai Luo Yin nem akart hazamenni. A legutóbbi az volt, amikor a családi háttere lelepleződött. Ezúttal nem tudta, hogy mi az oka, de biztos komoly lehet. Ez a fiú kívülről keménynek tűnt, de valójában érzékeny szíve van.

– Miért nem akarsz hazamenni? Elmondanád? –  kérdezte Gu Hai gyengéden.

Bai Luo Yin azonnal visszautasította.

– Nem.

– De akkor sem ülhetsz csak úgy itt! Gyere! Menjünk hozzám!

Bai Luo Yin egy ideig habozott, de mégis felállt, és Gu Hai-val együtt elhagyta az iskolát.

Hazafelé menet Bai Luo Yin fejében sok minden kavargott. Az emberek mindig ilyenek,

amikor valami a fejük fölött lebeg, mindig azt gondolják, hogy nem lehet probléma. Most, hogy van, minden aggodalom előjött. A nők, mert túl sokat gondolkodnak, mindent nagyon alaposan átgondolnak, míg a férfiak azért érezték magukat nyugtalannak, mert nagyon mélyen gondolkodnak. Az ő korukban még éretlenek, vagy félérettek, a gondolataik folyamatosan ingadoznak, könnyen elérzékenyülnek apró dolgokon, kissé hiányzik belőlük a racionalitás, képtelenek mindent alaposan és higgadtan feldolgozni. Bai Luo Yin elgondolkodott rajta, ha tényleg beteg, akkor mi fog történni az apjával. „Két beteg ember van már a házban, mindkettő gyógyíthatatlan, életük végéig gyógyszert kell szedniük. Ha nekem is szükségem lesz rá, hogyan fog apám tovább élni? Milyen munkát fogok kapni ilyen betegséggel, és mekkora korlátozást fog ez jelenteni! Minden nagyszerű tervemet a jövőre nézve, muszáj így tönkretenni?”

– Yin Zi, tényleg elviszlek magamhoz.

Bai Luo Yin Yin elmerült a saját gondolataiban, nem hallotta Gu Hai egyetlen szavát sem.

Hosszú volt az út, mire leparkolták a járművüket, az ég teljesen besötétedett. Bai Luo Yin ekkor döbbent rá, hogy Gu Hai-nál van. De nem számít, amikor az ember hatalmas csapást szenvedett el, már nem törődik az élet ilyen triviális dolgaival. Gu Hai kinyitotta a hűtőszekrényét, és kivett néhány fagyasztott gombócot.

– Csak ez van, megeheted.

Gu Hai már megkérte a házvezetőnőt, hogy menjen el, így egyedül kellett megfőznie.

Nem tudta, mennyi ideig kell, ezért megkóstolta, pedig csak pár perc telt el. Miután még néhányszor megkóstolta, és végre azt érezte, hogy teljesen átfőtt, sietve lekapcsolta a tüzet. Gu Hai átnyújtott egy tálat Bai Luo Yinnek.

– Edd meg a gombócokat, amíg még meleg.

Bai Luo Yin meg sem mozdult, szemei továbbra is az ablakon kívüli tájat bámulták. Tizennyolcadik emeletről a kilátás nagyon jó, még a messzi éjszakai táj is látható.

– Azt akarod, hogy megetesselek? – Gu Hai elgondolkodva nézett rá.

Bai Luo Yin nem válaszolt. Gu Hai türelmesen fogott egy gombócot, beleharapott a felébe, majd a másik felét Bai Luo Yin szája elé nyújtotta.

– Baobei, gyerünk, nyisd ki a szádat, edd meg ezt.

Bai Luo Yin kifejezéstelenül bámulta Gu Hai-t, majd hirtelen megszólalt.

– Hepatitisz B-m van.

Gu Hai keze, amely a kanalat tartotta, megállt a levegőben, majd megkérdezte.

– Ki mondta neked ezt?

– Az osztályfőnök-helyettes. Az mondta, hogy megjöttek a teszteredmények, úgy tűnik, hogy van valami rendellenes a májammal, azt gyanítják, hogy hepatitis B.

Gu Hai csak hanyagul válaszolt.

– Ne hallgass a hülyeségeire, fogalma sincs arról, amit mondott! Gyerünk, először edd meg ezt a gombócot, ha nem eszed meg, akkor kihűl!

Bai Luo Yin hirtelen dühbe gurult, minden jel nélkül elkezdett Gu Hai-ra fújni.

– Nem te vagy az, aki ésszerűtlen? Mondtam neked, hogy hepatitis B-m van, de te még mindig ugyanazzal az evőpálcikákkal és egy tálból akarsz velem enni. Meg akarsz halni?

Gu Hai arckifejezése is megváltozott, a félig megevett gombócot határozottan Bai Luo Yin szájába tömte, majd az evőpálcikákkal, amiket Bai Luo Yin az előbb használt, felvett egy másik gombócot és megette. Bai Luo Yin szíve egy rövid időre megállt.

– Gu Hai, tényleg ilyen messzire kell menned értem?

– Nem arról van szó, hogy milyen messzire megyek érted. Egyszerűen lehetetlen, hogy neked ilyen betegséged van.

– De igen! – Bai Luo Yin felvonta a szemöldökét. – Azt mondtam, hogy van, tehát van!

– Oké, oké, van – csikorgatta Gu Hai a fogait. – De hagyd mára, szórakoztass engem, csak csináld, ahogy akarod, együtt leszek veled, oké?

– Idióta vagy! – kiáltott fel Bai Luo Yin.

– Igen, egy idióta vagyok! – Gu Hai visszaüvöltött. – Ma megmutatom neked, hogy milyen idióta vagy. Azt hiszed, hogy beteg vagy, igaz? Úgysem akarsz mást hallani, nem igaz? Rendben, ma teljesen meggyógyítalak, minden betegségedet el fogom venni!

Miután ezt mondta, egy gombócot tett a szájába, majd átadta Bai Luo Yinnek, szájról-szájra. Bai Luo Yin erősen összeszorította a fogait, de Gu Hai a kezével széthúzta állkapcsát, míg végül a fél gombócot beletömte.

90 Egy őrült éjszaka

Düh és szeretet keveredett Bai Luo Yin mélyén, úgy érezte, hogy rossz helyre került. Ha korábban tudta volna, hogy Gu Hai így fog hozzáállni, inkább hazament volna. Gu Hai látta, hogy Bai Luo Yin felállt, és az ajtó felé indult, határozottan, de óvatosan visszahúzta. „Ha valakinek ilyen problémája van, ki lenne nyugodt? Pont most van a legnagyobb szüksége a vigasztalásomra, miért szorongatom folyton?”

– Yin Zi –  Gu Hai nagy léptekkel üldözőbe vette, majd az ajtóban átölelte. – Ne félj, minden rendben. Szombaton menjünk a kórházba, hogy megcsináltassuk a vizsgálatot. Biztos vagyok benne, hogy nem lesz semmi baj.

Bai Luo Yin hangja kissé halk és szomorú volt.

– Tudod garantálni?

– Igen! – Gu Hai megfordította Bai Luo Yin testét, és arra kényszerítette, hogy ránézzen. – Amit mondtam, tényleg igaz. Ha azt mondom, hogy nincs semmilyen betegséged, az azt jelenti, hogy biztosan nincs!

Bár tudta, hogy Gu Hai csak vigasztalta, de Bai Luo Yin sokkal jobban érezte magát. Gu Hai megveregette a fejét.

–  Légy jó fiú, és edd meg a gombócokat.

– Akkor biztos, ami biztos, ma nem jöhetsz a közelembe.

Gu Hai még nem ette meg a gombócokat, de máris fuldoklott.

 – Nem kerülhetek közel hozzád? Mit gondolsz, miért hoztalak ide?

Miután megették a vacsorát, Bai Luo Yin megfürdött, Gu Hai pedig kint nézte a tévét. De csak a fürdőből kihallatszó víz csobogását hallotta. Szeme nem tudott pár másodpercnél tovább a TV-n maradni anélkül, hogy egy pillantást vetett volna a fürdőszoba ajtajára. A víz homályos hangja hallatszik az egyik pillanatban, majd a következőben szünetelt. A zuhanyzó Bai Luo Yin képe folyamatosan megjelenik Gu Hai agyában. „Mostanra már biztosan levette az alsónadrágját, most a hátát kellene dörzsölnie, most a habokat kellene mosnia a testéről, igaz? Már egy ideje nem hallatszik hang, vajon „azt” a helyet mossa?”

Gu Hai keze megkarcolta a kanapé párnáját. Miután Bai Luo Yin befejezte a fürdést, fürdőlepedőbe burkolózott, és kiment.

– Van egy tartalék pizsamád?

Gu Hai visszatért mély gondolataiból.

– Igen, van egy a szobámban, várj, hozom.

Bai Luo Yin bement vele a szobájába. Gu Hai keresgélt a szekrényében, talált egy még nem hordott köntöst, odaadta Bai Luo Yinnek.

– Vedd fel ezt.

Talán Bai Luo Yin-nek sok minden nyomta a lelkét, talán nincs kedve a nyűglődéshez, azonnal levette a törülközőt, mindent felfedve Gu Hai előtt. Gu Hai szíve kihagyott egy ütemet, a lélegzete olyan volt, mint egy dobpergés. Bár már délután is látta, de akkor tíz másik szempárral. Most csak az ő szemei számára tárult fel. Akkor ez egy messziről jövő pillantás volt, most egy vad csodálat közelről. Bai Luo Yin kinyitotta a köntöst, felvette, majd kisétált. Bár ez csak egy kecses pillantás volt, mégis elég volt ahhoz, hogy Gu Hai szíve megdobbanjon. „Ez valamiféle csendes célzás?”

Bai Luo Yin a számítógép előtt ült, tekintetét a képernyőre szegezte, de csak az egészségügyi vizsgálat teszteredményére tudott gondolni. Játszott egy játékot, hallgatta a zenét, elméje egyre ingerültebbé vált, végül két szót gépelt be a keresőbe: „Hepatitis B”, amire mindenféle információ megjelent.

“A Hepatitis B vírus egyfajta mikroorganizmus, fertőző, nehezen kontrollálható; nagyon sok ember hordozza ezt a vírust, minél kevésbé látható a fertőzés, annál nehezebb megfékezni; a hepatitis B valószínűleg lassan fejti ki hatását, hosszú időre van szüksége a gyógyuláshoz, sok pihenésre. Hatással lesz a tanulmányokra és a karrierre is, mentális nyomást és anyagi terhet jelenthet a betegnek. És más betegség, például májcirrózis vagy májrák alakulhat ki, valamint halál.”

Azok a gombócok, amiket Bai Luo Yin megevett, fojtogatták a mellkasát, képtelenné tették arra, hogy lélegezzen.

Gu Hai miután befejezte a zuhanyzást, kiment. Látta, hogy Bai Luo Yin a számítógép előtt ül, félig vizes hajjal. Szexi ádámcsutkája gyakran mozgott, szorosan összezárta a száját a feszes állkapocs felett. Arckifejezése állandóan változott. úgy érezte, mintha a szoba minden fényét elnyelte volna az arca. Gu Hai gyors léptekkel Bai Luo Yin felé indult, kissé lehajolt, átölelte Bai Luo Yin mellkasát. Vékony ajkát Bai Luo Yin füléhez közelítette, forróság szivárgott át rajta.

– Mit nézel?

Bai Luo Yin szíve ingerült volt.

– Menj hátrébb! Nagyon idegesítő vagy!

Gu Hai még mindig mosolygott, tele gonosz szándékkal.

– Megtanultad, hogyan kell vonakodva üdvözölni?

Bai Luo Yin a fogait csikorgatta.

– Utoljára figyelmeztetlek, maradj távol tőlem!

– Miért vagy ilyen? – Gu Hai igazságtalannak érezte. – Te voltál az, aki elcsábított engem. Úgy öltözködsz, mintha mi sem történt volna, te vagy a legrosszabb!

Bai Luo Yin bosszankodott.

– Mikor csábítottalak el?

Gu Hai kétértelmű tekintete Bai Luo Yin testét vizsgálta.

– Ki volt az, aki előttem öltözött át jó lassan? Ne hidd, hogy nem láttam. Hagytad, hogy kíváncsian nézzelek, igaz? Szándékosan hagytad, hogy felizguljak, igaz?

– Aaaaaahhh!!!!!! –  Bai Luo Yin  fogott egy törölközőt, és Gu Hai szájába tömte. – Miért jöttél ide?

Bai Luo Yin már aludni készült, amikor Gu Hai betolta az ajtót és bement, nem tudta megállni, hogy ne kérdezzen rá.

Gu Hai azt válaszolta, miközben becsukta az ajtót.

– Aludni jöttem!

– Annyi szobád van, miért itt kell aludnod? Már mondtam neked korábban, nem igaz? Ne kerülj túl közel hozzám, tudod, hogy az izzadságon keresztül is terjedhet?

– És még mi máson – kérdezte Gu Hai miközben levette a ruháit.

Bai Luo Yin úgy érezte, hogy Gu Hai teljesen figyelmen kívül hagyta az aggodalmait, mondhatott bármit. Ezért felállt az ágyról, és eltervezte, hogy átmegy egy másik szobába aludni. De még mielőtt a lába a földre ért volna, Gu Hai visszadobta őt az ágyra.

– Emlékszem, hogy nyálon keresztül is átvihető, nem?

Miután ezt mondta, Gu Hai lehajolt Bai Luo Yin teste fölé, és csókot nyomott rá. Bai Luo Yin köntöse elkezdett kibomlani, Gu Hai lába megérintette Bai Luo Yin bőrét, testük hője ebben a pillanatban elkezdett keveredni. Gu Hai szemét gonosz vörös árnyalat mérgezte. A fogai könnyedén rágcsálták Bai Luo Yin vékony ajkát, érezte Bai Luo Yin ellenállását és nyugtalanságát, érezte a félelmet a szíve mélyéről. Gu Hai Bai Luo Yin füléhez vitte ajkait, ami puha volt. Aki puha füllel született, az általában nem tudott ellenállni a meggyőzésnek.

– Yin zi. Ne félj. Semmi sem fog történni. Még ha történne is valami, elkísérlek.

Gu Hai hangja nem volt mély, de valamiféle intenzív megnyugtató hatással volt Bai Luo Yin szívére. Levette tekintetét Gu Hai arcáról, amely karnyújtásnyira volt tőle. Gu Hai gyengéden megsimogatta Bai Luo Yin arcát, és halkan megszólalt.

– Ne félj! Itt vagyok neked!

Bai Luo Yin megragadta Gu Hai kezét.

– Jól vagyok, ne légy ilyen, nem kell kockáztatnod miattam.

„Milyen kockázat? Én csak ki akarom használni ezt a lehetőséget, hol máshol találhatnék ilyen jó lehetőséget, mint most? Ezt teljes mértékben ki tudom használni, és még önzetlenség látszata mögé is bújhatok.”

– Úgy tűnik, hogy a szexuális érintkezés is a hepatitis B terjedésének egyik módja.

– Nem lehet! – Bai Luo Yin meglökte Gu Hai-t. – Egyáltalán nem teheted! Ne légy hülye!

– Nagyon is tudatában vagyok annak, amit csinálok.

Gu Hai leszorította Bai Luo Yin, egész testsúlyával ránehezedett Bai Luo Yin kezére.

Csak pár szó játszódott le folyamatosan az agyában: „Csak akkor, ha mersz… csak akkor, ha mersz… csak akkor, ha mersz… csak akkor, ha mersz…” Nem tudott tovább várni, ez az, amit a legjobban akart, minden, ami az agyában volt, a szép és ragyogó bőr. Tisztán emlékezett arra, hogy Bai Luo Yin nem viselt semmit a köntös alatt, még alsónadrágot sem. A vágytól, hogy egyesüljön a testük, és eggyé váljanak Gu Hai agya majdnem felrobbant. Bai Luo Yin keze Gu Hai húsába fúródott, a kétségbeesés és a menekülés utáni vágyakozás érzése összefonódott benne, felébresztve minden érzékelő idegét. Gu Hai lassan mozdult, Bai Luo Yin nézett, mintha arra várt volna, hogy megbüntessék. Megrémült, belülről szétesett, mégis elkerülhetetlenül vágyott, hogy ez a pillanat gyorsabban eljöjjön. Talán a várakozás kínzóbb, mint a fogadás.

Gu Hai nyelvének hegye megérintette Bai Luo Yin fülcimpáját. Provokált, incselkedett és pajkosan köröket rajzolt rajta, mielőtt végül ajkával lágyan megszívta, nyelvével nyomta és feldúlta. Bai Luo Yin határozottan rúgott Gu Hai lábába, nem tudott mást mondani, csak azt, hogy „Nem”. Ez volt az első alkalom, hogy egy férfi így játszott vele. Megaláztatás, kínzás, tehetetlenség, és … minden. Rossz gondolatok szaladtak át az agyán. De képtelen volt ellenállni, Gu Hai nyelve túl forró volt. Gyűlölte magát, amiért ilyen gyenge volt, szégyentelenül vágyott ennek a férfinak a vigasztalására.

– Yin Zi, nem tudok már uralkodni magamon… – Gu Hai forró leheletét Bai Lou Yin a nyakán érezte.

Bai Luo Yin hangja kissé megremegett.

– Ne kényszeríts rá, hogy megtegyem.

Gu Hai hirtelen kioldotta Bai Luo Yin fürdőköpenyét, durva hüvelykujját rátette az egyik mellbimbóra Bai Luo Yin dühös pillantása alatt. Anélkül, hogy foglalkozott volna Bai Luo Yin tiltakozásával, dörzsölni kezdte magát a lábai között.

– Ah…

Bai Luo Yin szája sarkából nyögés szökött ki, a mellkasából kellemes érzés áramlott alá, és elakadt a lélegzete. Megalázva érezte magát. Úgy gondolta, hogy ez a bizonyos pont csak a nők érzékeny pontja, ezért nem igazán törődött velük. Így amikor Gu Hai keze megérintette és játszott vele, nem tudott ellenállni a szokatlan érzésnek.