111 Ne zavarj minket

Amikor Gu Hai kisétált a hálószobából, Jiang Yuan még mindig beszélgetett.

– Yin Zi, lezuhanyozol vagy sem?

Általában, akár akarta Bai Luo Yin, akár nem, visszautasította, de ma tétovázott egy kicsit. Egyrészt Gu Hai perverz és illetlenül perzselő tekintete, másrészt Jiang Yuan zavaró csevegése. Ehhez képest úgy érezte, hogy a fürdőszoba sokkal biztonságosabb hely. Amikor Jiang Yuan meglátta Bai Luo Yin-t felállni, azonnal szelíd mosoly jelent meg az ajkán.

– Kettőtöknek olyan jó a kapcsolata. Megkönnyebbültem.

A hálószobában Bai Luo Yin fogta a pizsamákat, és besétált a fürdőszobába, Jiang Yuan azonban még mindig beszélt:

– Nagyon szeretem látni, hogy ilyen közel álltok egymáshoz. Minél többet látom, annál boldogabb vagyok.

Gu Hai becsukta az ajtót, és hidegen felhorkant:

– Ettől egyszer még sírni fogsz.

A fürdőszobában két zuhanyzó és egy kád volt. Gu Hai már elfordította a forró vizet és megtöltötte a fürdőkádat. Amikor már majdnem túlcsordult, Bai Luo Yin elzárta, és elkezdett készülődni. Gu Hai lángoló tekintete szórakozottan figyelte Bai Luo Yin minden egyes mozdulatát. Bai Luo Yin kitörő bizsergést érzett, különösen a dereka alatti területen. Megfordult, és megpillantott egy bizonyos magas, nagydarab és erős férfit, aki éppen a teste mosdatása közepette állt, mintha mi sem történt volna. Több mint háromszáz izma tetőtől talpig kivételesen szemet gyönyörködtető volt. Bai Luo Yin nem tudott nem vetni egy-két pillantást rá. A várakozásokkal ellentétben Gu Hai nagyon is normálisnak tűnt. Nem fordított figyelmet Bai Bai Luo Yin tekintetére. „Csak képzelődöm?” Bai Luo Yin félretette nyugtalanságát és aggodalmát, majd gyorsan meztelenre vetkőzött.

A víz nagyon forró volt, ködfátylat képezve, Bai Luo Yin teste köré tekeredett, feltárva a glória köröket. Gu Hai gyors pillantást vetett a szeme sarkából. A lábujjhegytől fokozatosan felkapaszkodva. Azok a tökéletesen egyenes, hosszú lábak megremegtették Gu Hai-t. Az a kicsi és keskeny fenék, bár kicsi volt, mégis tökéletesen kerek és tömör, igazán lenyűgöző. Gu Hai úgy hallotta, hogy akine zömök feneke van, kivételesen erőteljes szexuális késztetéssel van megáldva. Ráadásul az a magas és egyenes hát a nyaktól a farokcsontig feszes és sima. Magától értetődik, hogy az arcvonásai halálosan gyönyörűek. Gu Hai nem tudta megállni, hogy ne fantáziáljon arról, hogy Bai Luo Yin katonai egyenruhát visel. Határozottan jóképű és elbűvölő lenne. Miközben ezen gondolkodott, Bai Luo Yin közeledett felé meglengetve azokat a hosszú lábait. Gu Hai visszatartotta a lélegzetét. Bai Luo Yin kinyújtotta a kezét Gu Hai feje felé, majd lassan egy furcsa mosoly jelent meg a szája sarkában. Gu Hai-t azonnal elektromossággal töltötte el ez, szédülni kezdett.

– Kinyitottad a hideg vizet – mondta Bai Luo Yin, de Gu Hai elméjébe nem értek el a szavak.

Bai Luo Yin visszatért a saját helyére, csendben átkozódva magában. Nem csoda, hogy nincs gőz, amikor zuhanyozott, kiderült, hogy ez az idióta még télen is hideg vízzel fürdött. Gu Hai összeszedte magát, és megérezte végre a víz hőmérsékletét. Odakint fütyült az északi szél, Gu Hai a fürdőszobában hideg vízzel leöblítette a testét, de az még mindig izzott.

– Akarsz a kádban fürödni? – kérdezte Gu Hai.

Bai Luo Yin megrázta a fejét:

– Nem, befejeztem a fürdést.

– Miért mész ki ilyen korán, talán azért, mert beszélgetni akarsz az anyáddal?

Bai Luo Yin lekapcsolta a melegítőt, és törölgetni kezdte a testét.

– Ki mondta, hogy kimegyek?

Gu Hai szünetet tartott:

– Nem mész ki, nem fürdesz meg ismét. Akkor miért maradsz itt?

– Nézem, ahogy zuhanyozol! – Bai Luo Yin egy halvány vigyort eresztett meg.

Gu Hai arcán mosoly szivárgott át:

– Akkor miért nem segítesz nekem tesztelni a kád vízhőmérsékletét?

Bai Luo Yin lába, amelyet nemrég még felemelt, ismét lengedte.

– Hadd vegyem fel előbb a ruháimat.

„Ne hidd, hogy nem tudom, mi zajlik a hülye fejedben. Azt akarod, hogy behajoljak, és úgy teszteljem a vizet a csupasz seggemmel? Azt hiszed, hogy egy tudatlan lány vagyok, aki egész nap képregényeket olvasott? Ilyen egy álnokot!”

– Azt akarom, hogy most csináld!

Bai Luo Yin a fogashoz sétált, és lazán megszólalt:

– Ha tényleg ennyire türelmetlen vagy, akkor csináld egyedül.

Éppen amikor befejezte a beszédet, egy pár nyirkos kéz megragadta a derekát. Ezután az egész háta is nedves lett. Gu Hai állát a vállához dörzsölte, és Gu Hai meleg ajkai megtámadták az arca egyik oldalát.

– Tűnj el! Szárazra töröltem magam.

– Csitt… – Gu Hai Bai Luo Yin ajkaira tette az ujját, és halkan azt mondta: – Az anyukád kint van.

– És akkor mi van, ha kint van? – Bai Luo Yin a könyökével Gu Hai hasába bökött: – Kopj le!

Gu Hai nem ment el, ehelyett még közelebb préselte magát Bai Luo Yinhez. A keze, amely Bai Luo Yin derekán volt, a nyakára simult. Meggyőző testtartást öltött, hangja csábítóan mély lett:

– Bai Luo Yin, te túl okos vagy. Mindig átlátsz a kis tervemen. Hogyan fogom túlélni? Hogyan fogja túlélni az én kis Hai-m? Minél okosabb vagy, annál jobban meg akarlak dugni. Nagyon, nagyon akarom…

Miközben beszélt, Gu Hai az alatta lévő kis Hai-ját arra használta, hogy enyhén dörzsölje Bai Luo Yin fenekét. Bai Luo Yin már hozzászokott az ilyen szavakhoz, a válasza nem volt olyan heves, mint az elején. Hátranyúlt, és hirtelen megragadta Gu Hai kis szörnyetegét, megszelídítve azt egy kicsit, majd lehajtotta a fejét, hogy Gu Hai-ra nézzen.

– Tényleg ezt akarod?

Gu Hai Bai Luo Yin vállát bökdöste az állával.

– Annyira akarod, hogy már nem bírod tovább?

Gu Hai a fogaival Bai Luo Yin vállát rágcsálta, hogy megmutassa türelmetlenségét, és hogy már nagyon várja, hogy továbbléphessen.

– Akkor csak edd meg azt a két csomag serpenyőben sült húsízű farkat!

– Mi tartott ilyen sokáig? – Jiang Yuan mosolyogva figyelte Bai Luo Yint és Gu Hai-t.

Gu Hai félvállról válaszolt:

– Nem úgy volt, hogy télen sok forró fürdőt veszünk?

– Ez igaz – Jiang Yuan intett a két fiúnak: – Anya hámozott nektek gyümölcsöt, gyertek ide és egyetek.

Nem tudták, miért, de amikor meghallották az „anya” szót, hirtelen libabőrösek lettek.

– Felejtsd el! – válaszolt fanyarul Bai Luo Yin. – Bemegyek a szobámba, hogy megcsináljam a házi feladatot.

– Nem kell aggódnod, nem baj, ha nem csinálsz ilyen munkát. Ez a fajta vizsgaorientált oktatás irracionális. Az agyatoknak teljesen kipihentnek kellene lennie, és szabadidőtöknek is kell legyen, mégis arra kényszerítenek benneteket, hogy tanuljatok. Ezért van az, hogy még ha a diákok be is jutottak egy top egyetemre, és négy évig tanultak, a társadalom legalsó szintjén még mindig a legalacsonyabbak. A felsőosztálybeli társadalom soha nem lesz képes elviselni ezeknek a diákoknak a hatását.

Gu Hai hidegen felnyögött, majd bement a hálószobájába. Jiang Yuan felállt, és megrántotta Bai Luo Yin kezét, mielőtt finoman azt mondta:

– Fiam, hagyd, hogy anya megszárítsa a hajadat.

– Nem szükséges, megtöröltem –  Bai Luo Yin felakasztotta a törölközőt a mellette lévő fogasra, megrázta a fejét, hogy megszabaduljon a lehulló hajától.

– Hogy lehet ez elég? – Jiang Yuan megszólalt, miközben odahozta a hajszárítót, és intett Bai Luo Yinnek, hogy üljön le. – Szárítsd meg. Ha nem száraz, reggel megfájdulhat a fejed.

– Már több mint tíz éve így csinálom, de még soha nem fájt a fejem!

Jiang Yuan megsértődött. A keze, amely a hajszárítót tartotta, lecsüggött, ahogyan elgondolkodva beszélt:

– Igaz, egy szempillantás alatt nagyon sokat nőttél. Rengeteg rossz szokás alakult ki, ezt nagyon nehéz megváltoztatni.

Gu Hai tudta, hogy Jiang Yuan újra ki akarja fejezni a szeretetét, ezért nagy lépésekkel besétált, és kikapta Jiang Yuan kezéből a hajszárítót:

– Majd én megszárítom a haját.

Bai Luo Yin még mindig makacskodott:

– Nem akarom. Nem vagyok hozzászokva.

– Szárítsuk meg gyorsan a hajad, hogy azonnal aludhassunk.

Így Gu Hai Bai Luo Yin mögé állt. Miközben Bai Luo Yin haját szárította, addig Jiang Huan kihasználta az alkalmat, hogy elmondja látogatásának célját.

– Luo Yin, Xiao Hai, már ismeritek egymást. A kapcsolatotok is nagyon jó. Ha jobb környezetet akarok biztosítani nektek, talán megfontoljátok, igaz? Beszéltem erről az apáddal, két évre külföldre akarunk küldeni téged. A tengerentúli oktatás minősége és az itteni nem ugyanaz. Mások gyerekei is külföldre akartak menni, de nem tudtak. Mivel megvan ez a lehetőség, ne tartsd magad többé vissza. Fiúként nem kell vonakodni, hogy távol leszel az otthonodtól. Legyen benned ambíció, megértetted?

Bai Luo Yin egy ideig hallgatott, majd azt mondta:

– Már most is nagyon élvezem az életemet.

„Én is…” Gu Hai a szíve mélyén egyetértett Bai Luo Yinnel.

– Az a hétköznapi középiskola számomra egy nélkülözhetetlen élettapasztalat.

– Ugyanez lenne, ha a tengerentúlon járnál középiskolába. Sok új barátra tehetsz szert. Gazdag és érdekes élményekben lesz részed. Ráadásul sokkal tartalmasabb és csodálatra méltóbb lenne, mint itt.

– A hajad már száraz – Gu Hai megdörzsölte Bai Luo Yin haját.

Bai Luo Yin felállt, és azt mondta Jiang Yuan-nak:

– Ne pazarold rám többé az idődet, nem szokásom, hogy a szülőkre hagyom a döntéseket.

Jiang Yuan mondani akart valamit, de Gu Hai lekapcsolta a nappaliban a lámpákat.

– Az agyunknak szüksége van a pihenésre, úgyhogy csak csinálj, amit akarsz.

Jiang Yuan teste hirtelen megmerevedett. Aztán lassan felállt a kanapéról, és azt mondta a fiúknak:

– Akkor pihenjetek csak, én megyek.

Amint az ajtó becsukódott, ördögi tekintet jelent meg az arcukon.

– A francba! Ez kurvára idegesítő volt… kurvára zavaró.

– Honnan van kulcsa ehhez a helyhez? Ha minden nap átjön, akkor egyáltalán élhetünk?

Gu Hai nyugodtan elgondolkodott. Bai Luo Yinre mutatott és azt mondta:

– Gyorsan, cseréld ki a zárat.

Így, este 10-kor mindketten az ajtóval voltak elfoglalva. Bai Luo Yin homlokán verejtékgyöngyök képződtek, ez az ajtózár sokkal bonyolultabb volt az iskolai zárhoz képest. Vett egy mély lélegzetet, és azt mondta Gu Hai-nak, a segédjének:

– Szükségem van egy csavarhúzóra.

– Akkor mit tegyünk? – kérdezte Gu Hai. – Kölcsönkérjünk egyet a szomszédtól?

– Már nagyon késő van, nem jó, ha másokat zavarunk, igaz? – Bai Luo Yin elgondolkodott. – Máskülönben lemehetsz a földszintre, hogy vegyél egyet.

– Venni a földszinten?

Bai Luo Yin még csak fel sem emelte a fejét:  

– Igen, csak vedd meg a kisboltban.

Gu Hai arckifejezése megváltozott. Bai Luo Yin amikor látta, hogy nem mozdul, gonosz mosolyt eresztett meg:

– Menj le abba a kisboltba, ahol farkakat akartál venni.

Gu Hai nekilökte Bai Luo Yint az ajtófélfának. Összeszorította a fogait, és azt mondta:

– Szóval, erről fogsz beszélni a végtelenségig?

Bai Luo Yin ismét felnevetett.

112 Közös Életük Alapja

Kora reggel Gu Hai-t az öt órakor megszólaló telefon hangja keltette. Az ébredés utáni zavarodottság állapotába kerülve éppen csak annyira rebbentette fel a szemét, hogy megpillanthassa a sötét környezetét. Meglepetésére csillagok ugrottak be a látóterébe. Valóban ritka volt csillagokat látni ebben a fényes, mégis komornak tűnő városban, így ezeknek az égitesteknek a látványa még jobban összezavarta. Nem tudta megállapítani, hogy már reggel van-e vagy sem. „Bassza meg! Ki az a hülye barom, aki ilyen rohadt korán beállította az ébresztőt?” Néhány másodpercig mozdulatlan maradt, kábult és ingerült volt. Míg végül rádöbbent. Az idióta, valójában ő maga volt. Ezzel a felismeréssel képes volt elég erőt gyűjteni ahhoz, hogy egy kicsit szélesebbre nyissa a szemét. Az egyik pillanatban nyitva voltak, a másikban szorosan zárva. Küzdve a késztetéssel, hogy visszaaludjon, megfordult és lazán megnézte Bai Luo Yin békésen alvó arcát. Végül Gu Hai képes volt kierőltetni magát az ágyból.

A kora reggeli sötétségben Bai Luo Yin-t az öntudatára kényszerítette, hogy valaki gyengéden megcsókolta az arcát. A csókok olyan gyengédek voltak, nem is bánta, hogy felébredt tőlük. Lehunyta a szemét, és még néhány percig élvezte Gu Hai csókjait. Amikor újra kinyitotta, a lámpa már égett. Látta, hogy Gu Hai a szekrény mellett állt, és ruhákat keresett.

– Mennyi az idő? – kérdezte Bai Luo Yin, miközben felült.

Gu Hai odadobott neki néhány ruhát:

– Ezeket vedd fel ma. Kicsit hideg van odakint.

A meleg takarót oldalra tolva, Bai Luo Yin kirángatta magát az ágyból, és kiment a fürdőszobába, hogy megmossa az arcát és a fogát. Miközben ezt tette, egy ismerős illat, egy olyan, ami arra kényszerítette, hogy kidugja a fejét a fürdőszoba ajtaján, elkezdett behatolni az orrlyukaiba. Látta, hogy Gu Hai ott állt a konyha sarkában, gondosan és aprólékosan tányérra tette a Zou néni től vásárolt ételeket. Ez a látvány Bai Luo Yin-t megállásra késztette, a fogkefe még mindig lazán lógott a szája szélén. Csendben kiszámolta a lakásuk és Zou néni étterme közötti távolságot, valamint az oda-vissza út idejét. Ezekkel az információkkal meg tudta határozni azt az időt, amikor Gu Hai felkelt. Reggeli közben Bai Luo Yin nem tudta megállni, hogy meg ne kérdezze:

– Miért nem vártad meg, hogy felébredjek, hogy inkább elmenjünk enni?

– Megvárni, hogy felébredj? – horkant fel Gu Hai. – Még enni sem lenne időnk, ha ezt tenném.

– Akkor miért nem ébresztettél fel korábban?

– Nem tudod az okát, hogy miért? – vágott vissza Gu Hai, miközben fogott egy félig megharapott tojást és Bai Luo Yin szájába nyomta.

Miután beszálltak a liftbe, Bai Luo Yin Gu Hai mögé állt. Ahogy közeledtek az első emelet felé, Gu Hai hirtelen elfordította a fejét, rendkívül undorító arckifejezést vágott, amely váratlanul érte Bai Lou Yin-t. Megrúgta Gu Hai lábát, és azt mondta:

– Befejeznéd, hogy ilyen gyerekes vagy?

Gu Hai ennek annyira örült, nem tudta megállni, hogy ne mosolyogjon, miközben Bai Luo Yin felé indult, hogy megigazítsa a gallérját és felhúzza a kabátját. Végül az ajtók kinyíltak, és a páros kisétált a liftből.

A hideg időjárásnak köszönhetően a bicikli, amivel minden nap mentek, szintén kihűlt. Így a “testmozgás” kedvéért úgy döntöttek, hogy inkább kocognak az iskoláig. Ma Bai Luo Yin egyszer sem érezte úgy, hogy a reggeli órák alatt aludnia kellene. Nem volt biztos benne, hogy ennek az volt az oka, hogy fél órával többet aludt a szokásosnál, de Gu Hai büszke volt magára emiatt. Óra közben Gu Hai szokása volt, hogy kinyújtotta a karját, és megérintette Bai Luo Yin hátát. Ez nem olyan cselekedet volt, amelynek az volt a célja, hogy szexuális reakciót váltson ki. Ez olyasmi volt, amit akaratlanul tett, mert a tudatalattija azt akarta, hogy hogy megbizonyosodjon arról, hogy ez a személy valóban létezik. Eleinte Bai Luo Yin egy kicsit bosszús volt, amikor Gu Hai megérintette a hátát. Néha annyira ingerült lett, hogy nem tudta megállni, ne forduljon meg és átkozta őt. Ez volt akkor. Mint minden dolog, az idő megváltoztatta Bai Luo Yin hozzáállását ehhez a szokáshoz. Akár bevallotta, akár nem, mostanra már hozzászokott. Még addig is eljutott, hogy saját akaratából megfordult, és ellenőrizte a mögötte álló személyt, amikor egy ideig nem nyúlt hozzá. Az óráknak dél körül vége lett, és úgy döntöttek, hogy vesznek egy kis kaját, és haza indulnak. Az emeletükre érve meglepődtek, amikor felfedezték, hogy valaki ismét kinyitotta a lakásuk ajtaját. A látványtól megtorppantak. „Mi folyik itt? Tegnap nem cseréltük ki a zárat? Lehet, hogy ez egy tolvaj?” Lassan befelé haladtak a nappaliba, és mindenféle veszélyre utaló jelet kerestek. Végül nem találtak okot a pánikra, mivel minden olyan volt, mint amikor reggel elhagyták. Beléptek a konyhába, és meglátták Jiang Yuan alakját, aki odabent mozgott.

– Kicsikéim, hát visszatértetek! Anya készített ételt. Menjetek, mossatok kezet, és készüljetek az evéshez.

Gu Hai homlokán erősen lüktetni kezdett az ér. Gyorsan visszahúzta Bai Luo Yin-t a nappali felé.

– Mi folyik itt? Nem cseréltük ki a zárat? Hogy tudott megint bejutni? – mondta Gu Hai összeszorított fogakkal. – A fenébe is! Még arra is van képe, hogy egy lakatost hívjon, hogy szétszedje a zárat?

Éppen amikor visszamentek volna a konyhába, hogy megkérdezzék a nőt, Jiang Yuan belépett a nappaliba, gyönyörű arcát ragyogó mosoly díszítette. Olyan arckifejezést viselt, mintha a nap csak miatta sütött volna ragyogóan.

– Így van, elfelejtettem mondani nektek. A zár elromlott. De ne aggódjatok emiatt, már megjavíttattam – mondta, majd gyorsan visszatért a konyhába, és hümmögve kipakolta az ételt azt az étkezőasztalra.

Bai Luo Yin a bejárati ajtóhoz sétált, és ránézett. A zár pontosan ugyanúgy nézett ki. Ő és Gu Hai olyan keményen dolgoztak tegnap, hogy kicseréljék, mégis ez a nő könnyedén átjutott rajta. Annyira profi módon volt megcsinálva, hogy az egyetlen jel ami látható volt, az amit előző nap a csavarhúzóval csinált. Elég volt egy pillantás, és megállapíthatta, hogy nem lakatos törte fel, személyesen az anyja csinálta. Gu Hai odalépett hozzá, és mellé állt. Hidegen nevetni kezdett.

– Végre megértettem.

Ezt hallva Luo Yin felnézett.

– Mit?

– Végre megértem, hogy az apádnak, aki olyan őszinte és becsületes, miért van egy ilyen okos gyereke, mint te. Bebizonyította, hogy ő az anyád, te pedig a fia vagy. Már tudom, az apám miért olyan engedelmes az anyáddal szemben.

Bai Luo Yin éles pillantást vetett Gu Hai-ra. Nem tetszett neki, hogy Jiang Yuannal egy szuszra említik. Mégsem tagadhatta le a tényt, hogy sok jó génje tőle származott. A páros a konyhába indult.

– Elhatároztam, hogy mától kezdve minden nap átjövök, hogy ételt készítsek, kimossak, és kitakarítsam a fürdőszobát. Nincs sok dolgom, így jó lenne, ha itt lennék, és segítenék nektek.

Bai Luo Yin és Gu Hai arca borzalmas kifejezést öltött. Jiang Yuan hozzátette:

– Természetesen nem maradok sokáig. Csak délben és késő este fogok beugrani.

Gu Hai arca elsötétült. „Hogy lehet ilyen visszataszító? Miből gondolja, hogy azt csinálhat, amit csak akar?” Jiang Yuan Bai Luo Yin és Gu Hai felé tolta az ételt.

– Egyetek gyorsan.

Bai Luo Yin pálcikái egyáltalán nem mozdultak. Egyenesen Jiang Yuanra nézett kifejezéstelen szemekkel.

– A mai nap után, tudnál többé ne jönni, és zavarni minket? – mondta Bai Luo Yin. Minden egyes szavát megnyomva, ami kifejezte elszántságát.

Gu Hai már korábban is ki akarta mondani ezeket a szavakat, de visszafogta magát, hiszen Bai Luo Yin édesanyjáról volt szó. Jiang Yuan ajkai annyira elfehéredtek, hogy még az ajakfesték sem tudta elrejteni az érzelmeit.

– Luo Yin, anyának hiányzol. Ha anya egy napig nem lát téged, a szívem…

– Nem hiányzom neked – szakította félbe Bai Luo Yin. – Te csak ki akarod használni a helyzetet.

Jiang Yuan szemei könnybe lábadtak.

– Soha nem láttalak, hogy meglátogattál volna, amikor még az apámmal éltem. Akkor már nem éltél jól?

– Azért, mert volt valaki, aki gondoskodott rólad. De most…

– De most én fogok vigyázni rá – szakította félbe Gu Hai. – Nem hittél mindig is a nyugati oktatási rendszerben? Nos, már tizenhét évesek vagyunk. Elég idősek ahhoz, hogy függetlenek legyünk. Ha attól félsz, hogy nem fog jól élni, már most garantálom neked, hogy mindig itt leszek, hogy megmosdassam, hogy kimossam a ruháit, hogy ételt készítsek neki. Ha fájdalmai vannak vagy fáradt, tudni fogom. Amíg garantálod, hogy nem lépsz be újra azon az ajtón, biztosan jól fogunk élni. De ha ragaszkodsz hozzá, hogy idegyere zavarni minket, akkor nem tudom garantálni, hogy holnap találkozunk.

Gu Hai hangja nem volt hangos, de volt benne tekintély… olyan, amely képes volt arra, hogy a földet megremegtesse. Ettől kezdve Jiang Yuan nem jött többet az otthonukba. Alkalmanként elküldött valakit, hogy ruhákat és paplanokat hozzon nekik, amiket nem használtak. Mindet az egyik szobába dobálták be, így elkezdtek felhalmozódni. Bai Luo Yin Gu Hai lakásában kezdett élni, eltekintve a szombatoktól és vasárnapoktól, amelyeket apja házában töltött. A két fiú között kialakult egy rendszeres rutin. Gu Hai mindig fél órával korábban ébredt, megvásárolta a reggelit, és megvárta, amíg Bai Luo Yin felébred, hogy együtt ehessenek. Bai Luo Yin bűntudatot érzett emiatt, ezért megkérdezte Gu Hai-t, hogy vehetnék-e felváltva reggelit. Ahogy az várható volt, Gu Hai azonnal visszautasította. Az ok az volt, hogy ő vezethetett, Bai Luo Yin pedig nem tudott, ezért tovább tartana neki az út Zou nénihez és vissza. Viszont Gu Hai elkezdte tanítani Bai Luo Yin-t vezetni. Az óra után egyenesen hazamentek, megvacsoráztak, majd edzettek. Vagy edzőterembe mentek, vagy kosárlabdáztak. Addig játszottak, amíg a ruhájuk át nem izzadt. Utána általában forró zuhany vagy fürdő következett. Az éjszaka hátralévő részét mindenféle triviális dologgal töltötték. Soha nem veszekedtek, ami kivételesen békéssé tette a lakást. Az ok valószínűleg az volt, hogy nem volt min vitatkozni. Ha a szobájuk rendetlen volt, akkor mindketten figyelmen kívül hagyták. Az sem okozott gondot, ha a piperecikkeik eltűntek, vagy szanaszét hevertek a szobában. Egyszerűen azt használták, amit láttak, függetlenül attól, hogy tiszta volt-e vagy sem. Azon sem vitatkoztak soha, hogy melyik tévécsatornát nézzék, mivel a preferenciáik többé-kevésbé azonosak voltak. A legnagyobb problémájuk az étel volt. Gu Hai megígérte, hogy főzni fog Bai Luo Yin számára. És mivel ő az a személy, aki tartotta magát a szavaihoz. A legjobb dolog, amit Bai Luo Yin mondhatott Gu Hai főztjéről, az az volt, „Nem fogok ételmérgezésben meghalni.” Volt azonban egy étel, amiben Gu Hai jó volt. Ez volt a főtt tojás. Minden nap főzött tojást, és minden alkalommal, amikor igazán jól megfőtt, Bai Luo Yin megdicsérte őt. Minden hétvégén, mint egy rituálé, visszamentek Bai Han Qi otthonába. Zou néni nem győzte nekik az ételeket elkészíteni. Egyik délután Zou néni úgy döntött, hogy elég volt, és elment a lakásukba, hogy vigyen nekik több napra való ételt. Az a kedves nagynéni volt, aki még extra adagot is készített a szabadidejében, és átvitte nekik. Tette ezt minden fenntartás nélkül. Gu Hai szorgalmas és felelősségteljes volt, amikor a piszkos szennyesük kimosásáról volt szó. Különösen igaz volt ez, amikor Bai Luo Yin ruháiról volt szó. Az övéit bedobta a mosógépbe, de Bai Luo Yinét gondosan, kézzel mosta ki. Bai Luo Yin többször is mondta neki, hogy egyszerűen dobjon be mindent a gépbe, de Gu Hai nagyon makacsul ragaszkodott, hogy kézzel mossa ki. Nem tartott sokáig, mire Bai Luo Yin rájött, hogy valójában Gu Hai csak az alsónadrágját mosta kézzel. Minden este Gu Hai a fürdőszoba mosdókagylója előtt állt és nagy elszántsággal súrolta, súrolta, súrolta. Bai Luo Yin nem tudta megérteni, hogy Gu Hai hogyan tudott könnyedén több mérföldet futni egyszerre anélkül, hogy lihegett volna, mivel a ruhamosástól kipirult és levegő után kapkodott.

113 Békés éjszaka

Eljött a péntek reggel, és magával hozta a hideg téli levegőt. Bai Luo Yin kényelmesen feküdt a takaró alatt. Épp most ébredt fel, és fogva tartotta az ágyuk hihetetlenül megnyugtató melege és puhasága. Már majdnem viszaaludt, amikor úgy döntött, hogy lerázza magáról az álmosságot. Körülnézett a szobában, tekintete önkéntelenül az ablakok irányába vándorolt. Az ég odakint már világosnak, de még mindig borúsnak tűnt. „Mennyi az idő?” Megpróbálta megmozdítani a karját, hogy elővegye a telefonját, csakhogy rájött, milyen szorosan körbe van bugyolálva. Nagy erőfeszítéssel sikerült kiszabadítania magát, és elérnie az éjjeliszekrényt. “Hajnali 5 óra 20 perc. Még mindig korán van.” Bai Luo Yin morogva visszafeküdt.Szeretett volna visszaaludni, de a pillantása megakadt a fehér pelyhek kis csomóin, amelyek az ablakpárkányon képződtek. „Havazik?” Ezzel a gondolattal Bai Luo Yin tágra nyitotta a szemét, és megpróbált azonnal felülni. Valóban havazott. Úgy tűnt, hogy a tél első hóesése bekúszott Pekingbe az éjszaka közepén, varázslatos fehér paradicsommá változtatva az egész várost. Bár a havazás kellemetlenséget okozott mindenkinek, senki sem panaszkodott, hiszen jó volt látni, ahogy hullott. Bai Luo Yin hátradőlt a fejtámlának, és tapogatni kezdte a mellette lévő teret. Egy bizonyos valaki hiányzott.

Nem volt szokatlan, hogy az utak télen csúszóssá válnak, és az embereket arra kényszerítik, hogy lassabban és óvatosabban vezessenek, nehogy balesetet szenvedjenek. Tudva ezt, Gu Hai-nak a szokásosnál jóval korábban kellett kelnie, nem csak azért, hogy elkerülje a tömegeket, akik megpróbáltak eljutni a munkába vagy az iskolába, hanem azért is, hogy az útviszonyok ne romoljanak. Gu Hai éppen megállt az épületük bejáratának közelében, amikor meglátta Bai Luo Yin alakját a hó közepén. Gyorsan megállította az autót, és odarohant hozzá. Amikor végre odaért, akkor látta, hogy a fején és a vállán már vékony hóréteg gyűlt össze.

– Mit keresel itt kint? Túl hideg van – kiáltott fel. Gu Hai olyan szemekkel nézett rá, amelyek Bai Luo Yin iránti mélységes aggodalmáról árulkodtak, felemelte a kezét és megsimogatta az arcát. Jéghideg volt. A fagyos érzés, amely üdvözölte, egyenesen Gu Hai szívébe vándorolt, amitől az fájdalmasan lüktetett. – Siess, és menj be! Legalább felöltözhettél volna, ha már ki akartál jönni!

Összevont szemöldökkel, gyorsan belökte Bai Luo Yint, úgy kezelve őt, mint egy kisgyereket. Káromkodott rá, majd enyhén megrúgta a fenekét. Az igazat megvallva, az oka, amiért Bai Luo Yin úgy döntött, hogy ilyen sokáig kint marad a hidegben, mert aggódott, hogy Gu Hai esetleg balesetet szenvedett. Látta, hogy az utak csúszósnak tűntek, ezért úgy döntött, hogy kint várakozik. Úgy gondolta, ha tényleg történt vele valami, akkor jobb, ha szenved a hidegben, mintha bent várakozna a lakásuk kényelmében. Az elméje egész idő alatt ijesztő forgatókönyvekkel kínozta. Amikor meglátta Gu Hai autóját az épület felé közeledni, az aggodalmát felváltotta a megkönnyebbülés. Olyan volt, mintha maga a tavasz érkezett volna meg, melegséggel és élettel árasztva el a szívét. Egyenesen a konyhába mentek, ahol Gu Hai megparancsolta Bai Luo Yinnek, hogy üljön le és várjon, amíg előkészíti az asztalt. Egymás után kerültek elő a gőzölgő, forró húsos zsemlék, a vékonyra szeletelt savanyúsággal megrakott kongó és a pácolt húsok, zöldségek és a meleg szójatej az asztalra, tányérokkal, tálakkal, evőpálcikákkal és csészékkel együtt. Végre eljött az evés ideje. Épp mozgatni akarta az evőpálcikákat, amikor észrevette a finom izzadsággyöngyöket, amelyek csöpögtek Gu Hai hajáról a nyakára és az arcára. Különösen a homloka volt izzadságtól áztatott. Csak egy pillantás és Bai Luo Yin meg tudta állapítani, hogy ami Gu Hai arcán és nyakán volt, az nem olvadt hó.

– Miért izzadsz? – kérdezte.

Gu Hai közömbösen válaszolt:

– Volt egy autóbaleset az úton. Hatalmas forgalmi dugót okozott. Nem tudtam tovább várni, ezért kiszálltam a kocsiból és elrohantam. Természetesen semmiképpen sem hagyhattam, hogy éhen halj – miközben Gu Hai beszélt, letörölte a homlokáról az izzadságot.

Ezek a szavak mélyen megütötték Bai Luo Yint. „Vajon mire hajlandó ez a fickó hogy gondoskodjon rólam?” Természetesen soha nem engedte volna, hogy ezek a szavak elhagyják a száját. Anélkül, hogy észrevette volna, szeme és ajkai kezdték elárulni őt. Gu Hai-ra bámult mosolyogva és olyan szemekkel, amelyek az iránta érzett szeretetéről árulkodtak. Észrevéve, hogy Bai Luo Yin nem eszik, hanem szikrázó őzike-szerűséggel nézi őt, Gu Hai nem tudta megállni, hogy ne mosolyogjon.

– Meghatódtál? Ha meghatódtál, akkor hadd dugjalak meg – mondta Gu Hai pajkosan.

Bai Luo Yin szelíd tekintetét, amely az imént a szeméből sugárzott, éles tekintet váltotta fel.

– Gu Hai, te bunkó! Előbb-utóbb tönkretesz téged a szád.

Gu Hai fondorlatosan felnevetett e szavakra, majd folytatta az evést. Miután megreggelizett, Bai Luo Yin teste ismét melegnek és élénknek érezte magát. Elkezdtek készülődni az iskolába, pillanatokon belül készen álltak az indulásra. Mielőtt elindultak volna kifelé az ajtón, Gu Hai Bai Luo Yinhez lépett, és rátett egy pehelykabátot. Mivel már volt rajta gyapjúkabát, Bai Luo Yin nem látta semmi okát annak, hogy Gu Hai miért kényszerítette, hogy felvegye.

– Láttál már valaha valakit gyapjúkabátot és pehelykabátot együtt viselni?

Bai Luo Yin letépte magáról a pehelykabátot.

– Azt akarom, hogy viseld, hát vedd fel! Nem vagy lány. Kinek akarsz tetszeni azzal, hogy ilyen keveset viselsz? – Gu Hai hangja meglehetősen szigorú volt, amikor ragaszkodott ahhoz, hogy a kabátot Bai Luo Yinra terítse.

Bai Luo Yin nem volt hajlandó engedelmeskedni ennek a hülye fattyúnak. Úgy küzdött ellene, mintha az élete múlna rajta.

– Akkor miért nem veszed fel te?

– Nem fázom – mondta gyorsan Gu Hai.

– Én sem! – vágott vissza Bai Luo Yin elszánt hangon.

Gu Hai ujja egyenesen Bai Luo Yin homlokára mutatott:

– Keresed a bajt? – kérdezte összeszorított fogakkal.

Bai Luo Yin a türelme határához közeledett:

– Miért viselném ezt, ha te nem vagy hajlandó?

Összevont szemöldökkel Gu Hai könyörtelenül Bai Luo Yin homlokára bökött. Aztán, minden további szó nélkül megfordult és besétált a hálószobába. Nemsokkal később egy másik pehelykabátot fogott a kezében. Magára vette, majd intett Bai Luo Yinnek, hogy tegye ugyanezt. Jobb lehetőség híján Bai Luo Yin felvette a pehelykabátot. Ezután felkapott egy sálat, amit szándékosan elrejtett valahol a nappaliban, és hátulról közelítette meg Gu Hai-t, és a nyaka köré tekerte. Gu Hai érezte, hogy valami meleg borítja a nyakát, miközben az ajtóhoz közeledett. Értetlenül megállt, lenézett, és látta, hogy egy ragyogó vörös sál van véletlenszerűen a nyaka köré tekerve. Megfordult, és meglátta Bai Luo Yin-t kifejezéstelen arccal. Eltartott egy ideig, mire Gu Hai képes volt bármit is mondani. Egyszerűen csak hitetlenkedve bámulta Bai Luo Yin-t, miközben ostobán vigyorgott. Aztán, mintha álmából ébredt volna, beszélni kezdett:

– Félsz, hogy meg fogok fázni, de túlságosan zavarban vagy ahhoz, hogy kimondd?

Bai Luo Yin nem ismerte el, de nem is tagadta. Nem tudta megfelelően kifejezni az elégedettséget, amely sikeresen meghódította a szívét. Gu Hai határozottan Bai Luo Yin vállára tette a kezét, és magához húzta.

– Yin Zi, annyira jó vagy hozzám.

Bai Luo Yinre melegség áradt, miközben oldalpillantást vetett Gu Hai-ra. Még mindig kifejezéstelen arccal, azt mondta:

– Nem jobban, mint te hozzám.

Ezek a szavak többet jelentettek annál, mint amit Gu Hai kezelni tudott. Megkérdezte:

– Hogyan vagyok én jó hozzád?

– Jó vagy hozzám, de egy kicsit ostoba – Bai Luo Yin mindent megtett, hogy elnyomjon egy mosolyt.

Végül egy enyhe mosoly szökött ki Bai Luo Yin elszíneződött ajkairól. Nem volt annyira nyilvánvaló, de mégis ragyogó volt abban a pillanatban, amikor megjelent. Olyan volt, mint a hópelyhek, amelyek beborították a földet. A semmiből jelent meg, és felderítette az egész világot, különösen Gu Hai világát. Ruhájukban úgy néztek ki, mint két medve, akik megszöktek az állatkertből. A sok réteg vastag ruhadaraboktól még zömökebbnek tűntek, és mivel ennyire be voltak bugyolálva, nehezen tudtak mozogni, és lassan kellett menniük, hogy eljussanak az iskolába. Miközben úton voltak, Gu Hai észrevette, hogy a virág- és ajándékboltok mindegyike a szokásosnál korábban nyitott ki. Ráadásul mindegyikben több poszter és kivágott, gyönyörű almás minták lógtak a bejáratukon.

– Várj, karácsony van? – kérdezte Gu Hai.

Bai Luo Yin meglehetősen bizonytalan volt. Megráncolta a homlokát, és azt mondta:

– Azt hiszem, igen.

Gu Hai kivette a zsebéből a mobiltelefonját, és ránézett. Karácsony volt! Mivel nem volt barátnőjük, nem tettek erőfeszítéseket, hogy felkészüljenek a Karácsonyra.

Megérkeztek az osztálytermükbe, de az teljesen üres volt. Kinéztek az ablakon, egy maroknyi embert láttak a játszótéren. Bai Luo Yin az asztalához lépett, és több tonna almát talált rajta. Olyan sok volt, hogy néhány még az asztalfiókjába is begurult. Gu Hai is talált rengeteg almát az asztalán és a fiókjában. Az íróasztalukon lévő almahegyek azonban semmik voltak You Qiéhoz képest. Miután megtudták, hová ment az egész osztály, Bai Luo Yin és Gu Hai mentek, hogy csatlakozzanak hozzájuk havat lapátolni.

– Gu Hai, cseréljünk lapátot – mondta Bai Luo Yin egy idő után.

Gu Hai megfordult. Hirtelen egy hógolyó keményen az arcába csapódott, behunyta a szemét. Amikor újra kinyitotta, Bai Luo Yin már messze volt.

– Te szemétláda! Hogy merészelsz velem mocskos játékot játszani? – kiabálta Gu Hai, miközben ledobta a lapátot, és utána eredt.

Nem tartott sokáig, mire Gu Hai utolérte Bai Luo Yin-t. Hamarosan heves hógolyócsatába keveredtek. Annyira jól szórakoztak, hogy a többi diák sem tudta megállni, hogy ne csatlakozzon hozzájuk. Szétszóródtak kis csoportokban, és maréknyi hóval támadni kezdték egymást. Hatalmas hógolyócsata tört ki az iskola közepén. Mindannyian futottak, nevettek, kacsáztak, és hógolyókat dobáltak egymásra. Órákig játszották ezt a játékot, amíg ki nem merültek. Ahogy az várható volt, a ruháik alaposan átáztak. Ebben a pillanatban Bai Luo Yin azt gondolta, hogy Gu Hai bölcs volt. Míg a többi diák annyira átázott, hogy a válluk is reszketett, Gu Hain és rajta még mindig még ott volt a pehelykabát, miután levették a gyapjúkabátjukat. Óra közben You Qi megfordult, és átadott Bai Luo Yinnek egy alma alakú öngyújtót ajándékba. Bai Luo Yin szótlanul elvette. Gu Hai ezzel szemben a legkevésbé sem volt titokzatos. Egyszerűen megveregette Bai Luo Yin vállát és azt mondta:

– Egy lány adta nekem ezt a sálat. Azt is mondta, hogy kifejezetten nekem kötötte. Mondd csak, mit gondolsz, mit gondol?

Anélkül, hogy megfordult volna, egy komor aura lebegett Bai Luo Yin felett, miközben hidegen azt mondta:

– Kedvel téged.

Bár Gu Hai nagyon örült Bai Luo Yin válaszának, az elméje még nem volt elégedett. Felbátorodva tovább kérdezte:

– Akkor szerinted vissza kellene adnom neki? Jó szándékkal kötötte nekem. Ha visszaadnám neki, nagyon megbántódna.

– Akkor tartsd meg.

Gu Hai még mindig akart mondani valamit, de mielőtt megtehette volna, Bai Luo Yin félbeszakította őt azzal, hogy megfordult, és kinyújtotta a kezét, hogy megállítsa.

– Ez a te problémád, ne engem kérdezz.

A mögöttes jelentése az volt: „Ez csak rajtad múlik!” Gu Hai egy kis szünetet tartott:

– Mi lenne, ha viselném?

Ezek a szavak Bai Luo Yin idegeit borzolták; a háta hirtelen megmerevedett, mint egy fagyott rúd. Zacskó zörgés hallatszott a háta mögül, majd Gu Hai szüntelenül kopogtatni kezdett Bai Luo Yin hátát:

– Fordulj meg és nézd meg, jól áll-e rajtam?

Bai Luo Yin arcán az izmok annyira megfeszültek, hogy a fájdalom végigkúszott rajta, de még mindig nem figyelt Gu Hai-ra. Gu Hai vetett rá egy pillantást, és felnevetett, majd magában motyogott. “Felejtsd el. Jobb, ha visszaadni neki, mivel nem kedvelem, és nem akarom hitetegni.” Bai Luo Yin megmerevedett izmai hirtelen ellazultak, és a szemében lévő sötétség elhalványult. Gu Hai tudta, hogy ha folytatja a kötekedő szavait, Bai Luo Yin arcára még több érzelem ült volna ki. De nem tehette meg. Nem tudta volna elviselni, hogy Bai Luo Yin szenvedjen.

Péntek volt. Eredetileg korábban akartak hazatérni, de végül úgy alakult, hogy sétáltak egyet az utcán. A kinti gyűzsgés arra ingerelte őket, hogy sétáljanak egyet az utcák forgatagában. Mindenütt fiatal szerelmesek voltak, friss virágokat, plüssállatokat, csokoládét cipeltek. Nem számított, hogy melyik üzletről van szó, a bejáratokban mindenféle ilyen ajándékok voltak. Gu Hai megdörzsölte a kezét, mivel elég hideg volt. Ezt észrevéve Bai Luo Yin léptei megálltak egy kis bolt bejárati ajtajánál. Bent rámutatott a lógó kesztyűre, és megkérdezte:

– Mennyibe kerül?

– 45 – válaszolta a pénztáros.

Miután Bai Luo Yin kifizette, megfordult azzal a szándékkal, hogy odaadja a kesztyűket Gu Hai-nak, de látta, hogy eltűnt. Azonnal körbenézett, de Gu Hai már elszaladt egy közeli sarki bolt felé. A másik tudta nélkül vettek egy pár kesztyűt. Végül Gu Hai volt az első, aki Bai Luo Yin hideg kezére húzta. Aztán ellopta a szavakat Bai Luo Yin ajkáról.

– Nincs semmi jó, amit adhatnék neked, úgyhogy csak fogadd el ezt.

A szeméből áradó melegséget látva Bai Luo Yin ajka egy szelíd mosolyra húzódott. Fogta a kezében tartott kesztyűt, és Gu Hai kezébe tette.

– Mindketten fiúk vagyunk. Nem tudok semmi különlegeset kitalálni, amit adhatnék, ami örömet okozna neked, de itt van ez.

Hazafelé menet elhaladtak a nemzetközi színház mellett. A kijelző a szilveszteri különleges előadást közvetítette. Gu Hai megállt, Bai Luo Yinre nézett, és azt mondta:

– Mi lenne, ha megnéznénk egy filmet?

Bai Luo Yin kissé megdöbbent, hiszen nagyon régóta nem járt már ilyen helyen. Utoljára akkor volt moziban, amikor Shi Hui-t kísérte el. A film címére sem emlékezett. Csak arra, hogy Shi Hui sokat sírt, és ő annyit tudott tenni, hogy adott neki egy zsebkendőt. Még azt sem tudta, kik voltak a színészek. Bai Luo Yin egy másodpercig habozott, mielőtt követte Gu Hai-t a moziba. Rengeteg karácsonyi film volt, amelyeket különböző kategóriákba soroltak. Voltak köztük romantikus, idősebbeknek szóló filmek, stb… Gu Hai és Bai Luo Yin gondosan kiválasztott egyet. Úgy gondolták, hogy a nyolcas szám a legmegfelelőbb számukra. Ez egy monoton film volt, lövöldözéssel, horrorral és robbanásokkal. Amint beléptek, amennyire látták, néhány hely kivételével mind üres volt.

– Tényleg nagyon békés itt!

– Badarság! Ki néz horror- és erőszakfilmet karácsony este?

Az emberek vagy bérelni akartak egy kis különtermet a moziban, hogy élvezhessék a filmet, vagy egy romantikus filmet néztek idegenek között. Amikor elfáradtak, könnyen rádőlhettek egymás vállára és szundíthattak egyet. Ki lenne olyan, mint ők! Egyáltalán nem voltak fáradtak, és minél többet nézték, annál izgatottabbak lettek. Mire a film harmadik része elkezdődött, abban a tágas nyolcas szobában, már csak ketten maradtak! Rendkívül izgatottan figyelték az akciót, vakmerően kiabáltak a képernyőre korlátok nélkül. Csak a befejező dal kezdetéig helyezték a fejüket a másik vállára. Ennek eredményeképpen a fejük egymásnak csapódott. Kissé megfordulva néztek egymásra, a fények még mindig szikrázva csillogtak koromfekete szemükben.

– Az a 300 jüan teljesen megérte! – mondta Gu Hai lelkesedéssel.

– Ez a legkielégítőbb film, amit életemben láttam – mondta Bai Luo Yin rögtön utána.

Miután sokáig hallgattak, félrekapták a fejüket, egymásra néztek, és felnevettek. Hamarosan fáradt arccal hagyták el a színházat.

114 Furcsa telefonhívás

Karácsony napján Gu Hai és Bai Luo Yin úgy döntöttek, hogy Bai Han Qi házába mennek, hogy együtt ebédeljenek a család többi tagjával. Miután megtömték a gyomrukat a finom ételekkel, amelyeket Zou néni készített, szeretetteljesen játszottak Ah-Langgal, mielőtt a délután hátralévő részét pihenéssel töltötték. Eljött az este, mivel karácsonyi vacsorát rendeztek Li Shuoval, és Zhou Shi Hu-val, siettek haza. Az eredeti terv szerint elmentek volna vacsorázni négyen, de mivel Gu Hai nem hagyta abba a hencegést, hogy milyen rendkívüliek a konyhai képességei, úgy döntöttek, hogy inkább otthon töltik az ünnepséget. Útközben Gu Hai egy kicsit nyugtalannak érezte magát.

– Mit együnk ma este? – kérdezte Bai Luo Yintől.

Bai Luo Yin egy darabig gondolkodott, majd azt mondta:

– Hotpot szeletelt bárányhússal.

– Ezt akarod enni?

– Ez az egyetlen étel, ami nem árulja el a tényleges főzési tudások.

E szavak hallatán zavarba jött Gu Hai. Bai Luo Yin felé fordult, és hagyta, hogy szurokfekete pupillái veszélyesen bámuljanak.

– Azt mondod, hogy nem jól főzők?

– Tényleg nem tudod, hogy jó-e vagy sem?

Ezektől a szavaktól Gu Hai levegőt is elfelejtett venni. Megragadta Bai Luo Yin nyakát:

– Még az általam főzött tojás sem jó? – kérdezte dühösen.

– Azt miért nem kérdezed meg, hogy a víz, amit forralsz, jó-e ivásra vagy sem, he?

– Te kibaszott…

Gu Hai keserűen elvette a kezét Bai Luo Yin nyakától. Sötét arccal, felgyorsította a lépteit, és egy jó méterre megelőzte. Bai Luo Yin megpróbálta felkelteni Gu Hai figyelmét, párszor köhintett. Gu Hai nem vett róla tudomást. Egy darabig még így sétáltak, amíg Bai Luo Yin nem bírta tovább.

– Még mindig dühös vagy? Olyan érzékeny vagy.

Valójában Gu Hai haragja már régen alábbhagyott, de amikor meghallotta, hogy Bai Luo Yin azt mondta, hogy érzékeny, Gu fiatalúr felhördült. Nagyon megsértődött, és úgy döntött, hogy felgyorsítja a lépteit. Pillanatok alatt sikerült eltűnnie Bai Luo Yin látóteréből. Más választása nem maradt, Bai Luo Yin felgyorsított, és utána eredt. Sok-sok küzdelem árán sikerült utolérnie.

– Oké, oké. Az étel, amit készítesz, nem olyan rossz, de van mit fejlődnöd.

Gu Hai tovább sétált. Nem csinált semmit, és nem törődött azzal, hogy a mellette lévő személyre pillantson.

– Ne légy ilyen. Csak azért mondom ezt, hogy segítsek neked fejlődni!

Gu Hai még mindig sötét kifejezéssel sétált. Bai Luo Yinnek már elege lett. Nem tudta elviselni, hogy ez a keményfejű ember figyelmen kívül hagyja a megbékélésre irányuló erőfeszítéseit. Belerúgott Gu Hai fenekébe.

– Keresed a bajt, mi?

Ettől Gu Hai megtorpant, de teljesen rezzenéstelen maradt. Bai Luo Yin kifogyott az ötletekből. Mivel nem volt jobb mondanivalója, így szólt:

– Ha még mindig ilyen kibaszott makacs leszel, akár hiszed, akár nem, el fogom mondani Li Shuo-nak és Zhou Shi Hu-nak, a fasz ízű húsos rágcsálnivalórós alakításod!

Gu Hai szája sarka megrándult, nem tudta tovább játszani ezt a játékot. Végül engedett saját érzelmeinek, és durva, de szoros ölelésbe húzta Bai Luo Yin-t. Aztán az orrára mutatott, ügyelve arra, hogy ne bökje meg túl erősen.

– Te kibaszott szemétláda, olyan rossz vagy.

Miután kibékültek, elmentek a szupermarketbe. Vettek több kiló frissen szeletelt, birkahúst, valamint a hot-pothoz szükséges hozzávalókat, beleértve a saját zöldségeiket is. Ezután siettek haza.

Mire Li Shuo és Zhou Shi Hu megérkeztek a lakásukba, a hot-potban lévő víz, amit Gu Hai gondosan előkészített, már felforrt. Az étel csábító illata szétterjedt egész otthonukban, megigézve a vendégek orrát, amint beléptek az ajón. Li Shuo és Zhou Shi Hu fiatal mesterek voltak a saját házukban, és életükben egyetlen konyhai eszközhöz sem nyúltak. Ezért nem tehettek mást, mint hogy megsimogatták Gu Hai vállát – aki szintén fiatal mester volt –, és dicsérő szavakkal halmozták el, miután megérezték az étel illatát. Li Shuo szólalt meg először.

– Gu Hai, félelmetes és nagyon ügyes vagy. A tiszteletem irántad teljesen új szintre emelkedett.

Zhou Shi Hu, aki Gu Hai másik oldalán állt:

– Ez igaz! Két évvel ezelőtt senki sem hitte volna el, hogy Gu Hai képes lesz megtanulni főzni.

– Igen, igen! Ez kibaszottul váratlan. Tudod, nem reggeliztem és nem is ebédeltem emiatt – tette hozzá Li Shuo.

– Még fényképezőgépet is hoztam magammal.

Bai Luo Yin csodálkozva nézte Li Shuo és Zhou Shi Hu arcát, miközben folytatták a hízelgést Hu Hainak. Nem tudta megállni, hogy ne piruljon el szégyenében. Rájött, miért volt Gu Hai olyan magabiztos és büszke. Mind a négyen ittak és ettek. Nagyon élvezték a két üveg előre elkészített Mai Tai-t, amit Li Shuo csempészett ki a házából. Amint az ital a gyomrukba került, az arcuk vörösödni kezdett, és beszédesebbek lettek.

– Ez nem lehet! Te… te vagy… az a Jiang… Jiang valami… a fia? – Li Shuo keze hevesen az asztalra csapott, miközben beszélt. A hot-potbóla leves egy része is kiömlött.

Zhou Shi Hu, aki szintén hitetlenkedett, hozzátette:

– Miután ekkora felfordulást csináltatok, ti ketten… tényleg testvérek vagytok?

Bai Luo Yin mindezek alatt hallgatott. Gu Hai megkérdezte tőle:

– Kérsz még egy kis fűszert?

– Meg tudom csinálni magam is.

Bai Luo Yin keze mozdulni kezdett, de Gu Hai már elkapta a tálját. Tett rá húst és egy kis levest. Aztán kortyolt egyet a tálból, hogy megnézze, megfelelő-e az ízesítése. Bólintott, hogy rendben van, majd visszaadta a tálat Bai Luo Yinnek.

– Megteszi.

Li Shuo és Zhou Shi Hu csodálkozva bámulták a jelenetet, amely az imént bontakozott ki a szemük előtt. A barátjuk megtanult törődni, és jól gondoskodni valakiről. Ezt felfedezve nem bírták megállni a viccelődést.

– Hűha! Ez a nagy testvér elég felelősségteljes.

Bai Luo Yin ránézett a két srácra, és lazán megszólalt:

– Én vagyok az idősebb.

– Mi?!!! –  Li Shuo és Zhou Shi Hu egybehangzóan mondták.

Annyira megdöbbentek, hogy semmit sem tudtak mondani egy ideig. Aztán nevetni kezdtek. Persze Gu Hai tudta, hogy miért nevettek. Hirtelen egy pár evőpálcika csapódott a két fickó fejére. A következő dolog, amit láttak, egy éles szempár volt.

– Ti meg min nevettek!? – kiáltotta Gu Hai.

Li Shuo elégedett volt Gu Hai szerencsétlenségével:

– Da Hai, ki gondolta volna, hogy ez a nap neked is eljön, te szemétláda! Milyen érzés, hogy valaki a fejedre lép? Nem jó érzés, igaz?

– Tűnés! – ordította Gu Hai, miközben Li Shuo lábába rúgott.

Li Shuo tovább nevetett.

– Hé! Hogy lehet, hogy csak azt tudod, hogyan legyél kegyetlen velem, mi? Ha ennyire képes vagy, miért nem átkozódsz a bátyádra?

– Miért kéne átkozódnom rá? – vágott vissza Gu Hai.

Li Shuo tovább provokálta:

– Átkozódj rá!

Zhou Shi Hu is provokálta:

– Igen! Átkozd meg, ha mered! Rajta!

Gu Hai megfordult, hogy Bai Luo Yinre nézzen, akit mélységesen hidegen hagyott a játékuk. Élvezte az ételét, mintha senki más nem lett volna ott. Eközben Gu Hai nagy csatát vívott. „Megátkozzam vagy sem?” Tulajdonképpen az, hogy valaki átkozódjon ivás közben, nem volt valami komoly dolog, amin az embernek gyötrődnie kellett volna. Nem szoktak-e itt-ott amúgy is káromkodni, amikor viccelődtek? Mégis, Gu Hai nem tudott semmit sem mondani a mellette ülőnek. Látva, ahogy Bai Luo Yin ott ült, és olyan jólnevelten ette az általa készített ételt, amit olyan őszintén készített, miért akarná bárki is megátkozni őt? Nincs más választása, mint megadni a tiszteletet az idősebb felé. Egy mérföldkő! Ez volt az első alkalom, hogy Gu Hai lealacsonyította a büszkeségét bárki előtt. Li Shuo és Zhou Shi Hu nem tudták elhinni. Úgy nevettek, hogy a nyáluk is kifolyt. Zhou Shi Hu addig ivott, amíg az ajkai el nem fáradtak. Valamikor az éjszaka folyamán megrántotta Bai Luo Yin karját, és azt mondta:

– Igazán csodállak, hogy le tudtad győzni Gu Hai-t. Nem tudod, mennyi rosszat mondott rólad a múltban.

Bai Luo Yin ahelyett, hogy megsértődött volna a kijelentés utolsó része miatt, csak büszkeséget érzett Zhou Shi Hu szavai miatt, és elkezdett érdeklődni:

– Mik voltak azok a rossz dolgok, amiket mondott rólam?

Gu Hai bámulni kezdett Zhou Shi Li felé.

– Ne merészeld elmondani, baszd meg!

– Mondd!

A szavak, amelyek Bai Luo Yin ajkaiból jöttek ki, élesek és tiszták voltak. Zhou Shi Li befejezte az evést, mielőtt újra Bai Luo Yinhez szólt volna. Megrántotta, hogy üljön le a kanapé egyik oldalára, és elkezdte mesélni, hogy Gu Hai hogyan rágalmazta és rontotta el a jellemét előtte és a barátai előtt. De természetesen eltúlozta a történet egyes részeit, hogy még érdekesebbé tegye. Bai Luo Yin nem vett a szívére semmit abból, amit mondott. A fejében minden szó, csak egy vicc volt. Addig hallgatta, amíg nem tudta nyitva tartani a szemét. Hirtelen minden elsötétült.

Hajnali háromkor Bai Luo Yin a mobiltelefonja hangjára ébredt. Elaludt a kanapén. Körülnézett a szobában, és Gu Hai-t förtelmes állapotban találta: elájult a szőnyegen. Nem tudta megmondani, hogy Li Shuo és Zhou Shi Hu mikor mentek el. Csak annyit tudott, hogy a konyhában és a nappaliban is rendetlenség volt. A mobiltelefonja továbbra is csörgött. „Ki a fene hív ilyenkor?” Bai Luo Yin még mindig kissé szédelegve követte az irányt, ahonnan a hang jött. A falnak támaszkodott, miközben a szobájuk felé tartott. Végül megtalálta, ránézett és egy furcsa számot látott. Bai Luo Yin megnyomta a zöld ikont, egy másodpercig hallgatott, mielőtt lustán megszólalt:

– Halló? – A vonal másik végén lévő személy nem válaszolt. Bai Luo Yin egyetlen hangot sem hallott. – Halló? – Összeráncolta a szemöldökét.

– Bai Luo Yin.

Ez a három szó. Ez a hang. Úgy csapódott rá, mint egy nehéz szikla. Összetörte és addig fúródott a fejébe, amíg ki nem józanodott.

– Shi Hui?

A másik oldalról enyhe, gyorsan elfojtott zokogás hallatszott, amit csend követett. Bai Luo Yin nagyon nyugtalannak érezte magát.

– Honnan tudod a telefonszámomat?

Az illető figyelmen kívül hagyta a kérdést; ahelyett, hogy válaszolt volna, folytatta, hogy elmondja, ami a fejében volt.

– Tavaly ilyenkor együtt voltunk. Idén az egészet egyedül töltöm. Itt nagyon élénk az élet az utcákon. Mindenki mellett van valaki, de én teljesen egyedül sétálok ennek a furcsa városnak az utcáin…, és rád gondolok. Amit mondok… nem rossz, ugye? Hiányzom neked? Talán most is van melletted valaki…

Bai Luo Yin meglepődött. Miután az illető befejezte a beszélgetést, gyorsan összeállt a kép.

– Shi Hui, ne légy ilyen. Szakítottunk.

– Tudom, már elfogadtam ezt a valóságot. Csak a mai nap különleges. Olyan élénk és ünnepélyes itt. Nem tudok uralkodni az érzelmeimen. Soha nem gondoltam arra, hogy újra összejöjjünk. Én…én…csak azt akarom mondani, hogy nagyon hiányzol. Nagyon, nagyon hiányzol. Azt hiszem, képtelen vagyok kisétálni azokból az emlékekből, amiket megosztottunk egymással…

Bai Luo Yin elindult az erkély felé. A hideg falnak támaszkodott, és erőltette, hogy megnyugodjon.

– Minél tovább ragaszkodsz, annál jobban nem fogsz tudni kijönni belőle. Ne kérdezz semmit rólam. Töröld a számomat. Törölj minden üzenetet, ami velem kapcsolatos… törölj ki engem.

– Ezt nem tehetem – Shi Hui szelíd hangjába zokogás vegyült. – Tudod, hogy az egyetlen, ami miatt sikerült eddig eljutnom, mert mindig is úgy képzeltem, hogy… újra jóban leszünk.

Bai Luo Yin ujjbegyei emelkedni kezdtek, a semmi felé. Az éjszaka hideg szele fújta az arcát, ami bizonytalanná tette.

– Ez lehetetlen.

Miután ezt kimondta, Bai Luo Yin mély levegőt vett, és letette a telefont.

115 Késő esti kihallgatás

Bai Luo Yin kint állt az erkélyen, amíg a testét és elméjét átjáró forróság lecsillapodott. Amikor végül fáradt lábait lassan visszahúzta a nappaliba, az első dolog, amit meglátott, Gu Hai volt, aki mozdulatlanul aludt a padlón. Amit senki sem tudott Gu Hai-ról, az az volt, hogy amikor alszik, alig mozdul meg, de mindig tudatában volt a környezetének (különösen, ha annak bármi köze volt egy bizonyos személyhez). Azonban, azon az éjszakán ez a szörnyeteg a feledés homályába itta magát. Olyannyira, hogy még akkor is, amikor Bai Luo Yin telefonja kitartóan csörgött, a teste megőrizte tökéletesen mozdulatlan testtartását. Gu Hai békés arcát látva Bai Luo Yin gyorsan megállt. Figyelte, ahogy Gu Hai mellkasa a lélegzetvételével összhangban hullámzik, és ahogy ajkai enyhén szétnyílnak, felfedve egy csipetnyit a fogait. Ahogy nézte őt, arra gondololt, hogyan fogja a hálószobába vinni. Rendkívül ritka volt, hogy Gu Hai ilyen állapotba került. Úgy lehet jellemezni, mint amikor valaki egy mélyen szunnyadó, nyugodt és vad párducba botlik. Csak egy vékony inget és egy hosszú nadrágot viselt, a teste nyugalomban. Bár pihentnek tűnt, erős karjai és lábai mégis erőt sugároztak, látszólag készen állt arra, hogy bármelyik pillanatban előreugorjon és lecsapjon. Bai Luo Yin elgondolkodott azon, hogy Gu Hai milyen sokféle aspektussal rendelkezett. Amikor dühös volt, az erőteljes tekintet több mint elég volt ahhoz, hogy bárki reszkessen a félelemtől. Amikor komoly volt, olyan volt, mint egy töltött puska, és ha egyszer felébredtek az érzelmei, azokat nem lehetett egykönnyen lerázni. Amikor rossz volt, kiszámíthatatlanul rossz volt, és a rossz viselkedése bárkit megdöbbentett. Az ilyen típusú karakterek bonyolultnak tűnhettek, de a valóságban egyszerűek és tiszták voltak. Bai Luo Yin is ilyen volt – egy temperamentumos ember. Bár az általában nyugodt viselkedése más benyomást keltett, mint Gu Hai-é, valójában gyorsan megharagudott. Az egyik másodpercben utálta, de a következő másodpercben felismerte minden jó tulajdonságát. Például tegnap este még legszívesebben pofon vágta volna, ma viszont már vigyázni akart ra. Gu Hai-t figyelve Bai Luo Yin úgy találta, hogy nincs szíve felébreszteni őt. Végül úgy döntött, hogy megpróbálja ágyba vinni. Közeledett hozzá, óvatosan becsúsztatta a kezét a teste alá, és megragadta a derekát. Bár egy kicsit nehezebb volt nála, Bai Luo Yin tudta, hogy képes arra, hogy felemelje. Gu Hai petyhüdt karját a nyaka köré fonva egyenletesen haladt a hálószoba felé. A szobába érve óvatosan az ágyra fektette, lassan levette a cipőjét és levetkőztette. Amikor Gu Hai hirtelen halkan felnyögött, Bai Luo Yin megdermedt, de a srác aludt. Bai Luo Yin nem tehetett mást, minthogy ismét megbámulta. Felfedezett néhány apró részletet az arcán. Mint például, rövid, de sűrű szempillái elegánsan keretezték a szemének peremét, a magas orrnyereg mennyire szigorúvá tette az arcát, és az ajkai mélyvörös árnyalatából is látszott, hogy egy férfié. A semmiből Bai Luo Yin ujjai belemerültek Gu Hai sűrű hajába. Leengedte a fejét, és veszélyesen közel hajolt – olyan közel, hogy érezte, ahogy Gu Hai lehelete súrolja az ajkait. Ajkaik találkoztak. Bai Luo Yin meglepődött önmagán, nem tudta, mit csinál, és azt sem, hogy miért vannak ilyen késztetései. Elméje teljesen összezavarodott, mivel a testi vágyak átvették az irányítást. Ahogy Bai Luo Yin felfeszítette Gu Hai állkapcsát, erős szeszszag támadta meg az orrlyukait. De a nyelve akarva-akaratlanul betört. Mintha megbabonázták volna, durván kihasznált és elvett. Nem hagyta abba. Még akkor sem, amikor a fájdalom behatolt az agyába, mikor a nyelve végigsiklott Gu Hai fogain. Még akkor sem, amikor a vér szaga megtámadta az orrát. Hamarosan nyállal keveret vér csordogált végig a szája sarkán. Hirtelen Gu Hai felébredt, felemelte a karját, és Bai Luo Yin nyakát hátulról megragadva, ugyanolyan erővel válaszolt a nyomulásr. Bai Luo Yin nem állt meg. Amikor a tekintetük összeakadt, nem fordította el a fejét. Nem volt nyoma félénkségnek vagy félelemnek, ami az arcára telepedett volna, vagy elborította volna az elméjét. Felült, és erőteljesen lerántotta Gu Hai ingét, kirántotta a bőrövét. Bai Luo Yin valahogy türelmetlen és kiéhezett vadállattá változott néhány perc alatt. Ahogy gyorsan lerángatta Gu Hai nadrágját, az öv súrolta csípőjét, és egy fájdalomhullámot küldött a területre. Cserébe Gu Hai hevesen megtépte Bai Luo Yin ingét, a gombok szanaszét repültek, megragadta a nadrágját, és lerántotta a bokája felé egyetlen gyors mozdulattal. A Gu Hai elméjében keringő szenvedély vörös lángokat rajzolt a szemébe. Az érzés nem csak teljesen felébresztette, de fel is emelte a vágyát a csúcsra, miközben arra késztette, hogy még többre vágyjon. Gu Hai hagyta, hogy a vágyai átvegyék az irányítást, átfordult, és Bai Luo Yin-t a teste alá dobta, így az a hasán feküdt. Szétfeszítette a lábait, és megfogta a fenekét, érezte a rugalmas, mégis feszes izmokat a kezei alatt. Mivel nem tudta tovább tartani, Gu Hai megcélozta Bai Luo Yin szűk folyosóját, de nem járt sikerrel. Bai Luo Yin megpróbálta megfordítani a testét, de Gu Hai határozottan lenyomta a mellkasát, hogy lent tartsa őt.

– Hagyod, hogy megdugjalak vagy sem? – Úsztak Bai Luo Yin fülébe a vulgáris szavak.

Bai Luo Yin ökölbe szorította a kezét, és hagyta, hogy az arca belesüllyedjen az ágyneműbe. Kissé fájdalmasan tompa hangon szólalt meg.

– Nem, nem teheted.

Gu Hai egy kicsit nagyobb erővel mozdította előre a csípőjét. Érzékelve ezt a tolakodó érintést, Bai Luo Yin teste hevesen megremegett – látszólag küzdött ellene.

– Miért nem hagyod? – Gu Hai domináns hangon kérdezte, miközben a szívverése felgyorsult.

Bár ebben az állapotban volt, mégis érezte, hogy Bai Luo Yin nem a szokásos énje –az arcára kirajzolódó zavarodott és aggódó arckifejezés is arra késztette Gu Hai-t, hogy megálljon a cselekvésben. Éppen amikor szenvedélyes harcba keveredtek, fülsértő csengőhang hallatszott, ami mindkettőjüket meglepte. Bai Luo Yin teste megrándult, hogy kissé ellökje Gu Hai-t.

– Ki hívhat ilyenkor? – motyogta Gu Hai ingerülten magában, miközben odanyúlt, hogy megragadta a telefont, de Bai Luo Yin keze egy lépéssel gyorsabb volt. Elkapta a készüléket és kikapcsolta anélkül, hogy ellenőrizte volna a számot.

– Telemarketingesek – válaszolta Bai Luo Yin azonnal.

Gu Hai nem vett tudomást erről, gyorsan elmozdította a testét, ami váratlanul érte Bai Luo Yint. Hamarosan Bai Luo Yin érezte, hogy fogak vájnak enyhén a fenekébe; rúgott és megpróbálta felemelni a lábát, de ismét lefogták. Ezután Gu Hai egyik kezével Bai Luo Yin mindkét kezét a háta mögé húzta, teljesen mozgásképtelenné tegye. Mostanra Bai Luo Yin csak annyit tehetett, hogy ott feküdt – kénytelen volt elfogadni a szerelem okozta megaláztatást. Gu Hai gyengéden végigharapta és rágta a fenekét, mielőtt lassan a közepére váltott. Ezt tudva Bai Luo Yin kétségbeesetten versenyezni kezdett Gu Hai erejével, és önmagával is. Másodpercek alatt Gu Hai nyelve megnyalta azt a pontot, amit Bai Luo Yin soha nem merne megemlíteni. Amikor akaratlanul hátravetette a fejét, és az álla a fejtámlának ütközött nem akart mást, mint hangosan káromkodni.

– Gu Hai, te szemétláda! – Bai Luo Yin felkiáltott a fájdalomtól, ami az idegeit kezdte gyötörni.

– Szemétláda? – Gu Hai mosolygott, az a fajta mosoly, amely egy csipetnyi őrültséggel volt megperzselődve. – Lehetek még szemetebb.

– Da Hai… Da Hai…

Bai Luo Yin hirtelen felkiáltott. Olyan könyörgés volt a hangjában, amit Gu Hai még soha nem hallott. Bár a szíve tombolt a vágyaktól, abban a pillanatban meglágyult, amikor a saját neve elhagyta Bai Luo Yin kissé szétnyílt ajkait. Hátulról szorosan átölelte Bai Luo Yin-t, és megtámasztotta az állát.

– Yin Zi, mitől félsz?

E szavak hallatán Bai Luo Yin gyorsan lehunyta a szemét, azt akarta, hogy lüktető szívverése megnyugodjon és elcsendesedjen. Gu Hai egy kicsit megmozdította az ujját, hogy ismét megbökje azt az érzékeny pontot.

– Miért nem engeded?

Bai Luo Yin reménytelenül mondta:

– Félek a fájdalomtól.

Valójában ez a bizonyos ok csak egy nagyon kis helyet foglalt el Bai Luo Yin szívében, de Gu Hai számára rendkívül fontos volt. Bai Luo Yin egyszerűen elmondhatta neki az igazat. Hirtelen nyugodt kacaj hallatszott a szobában, amikor Gu Hai megveregette Bai Luo Yin puha fenekét.

– Szóval, te is tudsz félni?

Érzelmeit leplezve Bai Luo Yin Gu Hai-ra sandított.

– Mi lenne, ha én dugnálak meg?

Gu Hai nem hagyta magát elriasztani, szándékosan provokálta Bai Luo Yint.

– Gyere, nincs ellenvetésem.

Bár ez egy lehetőség volt számára, Bai Luo Yin mozdulatlanul feküdt az ágyon, mint egy döglött hal. Gu Hai továbbra is nevetett, de nyilvánvaló volt, hogy készül valamire. Figyelmeztetés nélkül Bai Luo Yin közelébe ment, és azt suttogta:

– Baobei, ez csak egy darabig lesz nehéz, kérlek, viseld el.

Bai Luo Yin első reakciója az volt, hogy ellenkezik, mivel azt hitte, hogy Gu Hai erősen fog nyomulni. De végül Gu Hai csak szorosan összefogta a két lábát, és behelyezte a lüktető tagját a combjai közé. Nemsokára előre-hátra lökdösőtt, provokálva ezzel Bai Luo Yin belső combjainak legérzékenyebb és leggyengébb pontját. A forróság, ami felgyülemlett, izgatta a területet, és égette a testében lévő idegeket. Bár ez csak száraz szex volt, mégis több mint elég ahhoz, hogy Bai Luo Yin megalázva érezze magát. Bai Luo Yin többször is megpróbálta meglazítani lábait, de hiába, mivel Gu Hai brutális ereje minden alkalommal megállította. Csak annyit tehetett, hogy összeszorította a fogait és elviselte. Gu Hai forró és nehéz lélegzetvétele miatt, ami fölötte lebegett, Bai Luo Yin még jobban felizgult. Lenyúlt, hogy megnyugtassa saját lüktető tagját, de úgy érezte, hogy ez nem elég. Még több kell. Gu Hai meglepetésére Bai Luo Yin hevesen megfordult, és nagy erővel lenyomta, mielőtt ugyanazt a módszert alkalmazta volna, amit ő az imént, hogy kielégítse magát. Gu Hai hagyta, hogy Bai Luo Yin tovább ingerelje magát. Még bátorította is. De mivel Bai Luo Yin rajta volt, keresett egy módot, hogy stimulálja magát, Gu Hai több mint hajlandó volt kipróbálni. Az éjszaka folyamán mindketten elérték a csúcspontot, amikor a testük megrándult, kielégítő nyögések hasítottak végig a szobán.

A következő napok békésen teltek. Mivel Shi Hui nem hívta, Bai Luo Yin felszabadult. Talán meghatotta az aznapi alkalom, ami akaratlanul is érzéseket keltett benne. Az igazság az, hogy ki ne érezné magát egy kicsit őrültnek, miután elment egy szakítás után?

Hamarosan elérkezett az újév napja. Bai Luo Yin és Gu Hai hazatértek ünnepelni. Zou néni és Bai Han Qi a konyhában voltak elfoglalva, míg Bai Luo Yin a holmijával babrált a szobájában. Gu Hai viszont az udvaron volt, és egy kisfiút cukkolt. Meng Tong Tian Zou néni fia volt, akit kis démonnak bélyegeztek. Idén lett hét éves, de az arcán valahogy máris kirajzolódott a melankólia.

– Mi a baj, hogy ennyi idősen már aggódódsz? – kérdezte tőle Gu Hai kíváncsian.

Meng Tong Tian felsóhajtott, miközben apró ajkai megrándultak, és úgy tűnt, mintha beszélni akarna, de megállította magát. Pajkosan mosolyogva Gu Hai szándékosan megrántotta a kis kezét.

– Van barátnőd?

Meng Tong Tian azonnal elmosolyodott.

– Van… de lehet, hogy nincs…?

– Talán van?

Gu Hai nagy keze megcsípte Meng Tong Tian karcsú lábát, miközben nevetett. Ez a kölyök vicces. A kisfiú hangulata megingathatatlan maradt, ahogy az üres kifejezés eluralkodott rajta. Egy idő után végül azt mondta:

– Halálra fog kínozni.

– Ki?

Meng Tong Tian vállát hátrahúzta, miközben lábával köröket rajzolt a földre.

– Természetesen rá gondolok.

Gu Hai már tudta, de ennek ellenére folytatta a kötekedést:

– Hogyan kínoz téged?

– Nem mondta, hogy együtt vagyunk, de azt sem, hogy nem. Ezt szándékosan teszi velem?

Gu Hai hangos nevetésben tört ki, mielőtt megveregette Meng Tong Tian fejét.

– Te határozottan az én jó kisöcsém vagy. Próbáljuk meg együtt a legjobbat kihozni magunkból!

Éppen amikor befejezte, Bai Luo Yin telefonja megcsörrent. A mobiltelefon az iskolatáskájában volt, amelyet ajtó melletti padra dobott. De mivel Bai Luo Yin a szobájában volt, lehetetlen volt, hogy meghallja. Nem hallgatott el, ezért Gu Hai kivette a táskából a telefont, és felvette.