26 Te vagy a gyógyszerem
– Bevett két tabletta altatót?
Gu Hai You Qi-re nézett, akinek az arckifejezése hirtelen megváltozott.
– Láttam az asztalán gyógyszert, de nem néztem meg milyen. Megfázott, így feltételeztem, hogy arra való.
Az iskolaorvos hallgatta, miközben tekintete You Qi arcára szegeződött.
– Mi lenne, ha idehoznád azt a gyógyszert. Megnézem.
Amikor You Qi a kérésnek megfelelően kiment a szobából, Gu Hai közelebb lépett a betegágyhoz, és óvatosan leült a szélére, csendben figyelte az alvó Bai Luo Yin-t. Még nem látta ilyen nyugodtnak. Ha verbálisan szidalmazná is őt, valószínűleg az sem zavarná meg a békés álmát.
– Ne aggódj, jól van. Az életjelei rendben vannak. Gyanítom, hogy amikor egyszerre bevette a kétféle gyógyszert, az enyhe diazepám-túladagolást1 okozott. Rendbe fog jönni mire felébred. De figyelnie kell rá, hogy legközelebb egy altató elég – mondta az orvos.
Néhány perccel később You Qi visszatért a szobába a gyógyszerrel, és átadta.
– Látod? Pontosan úgy néz ki, mint a nátha kezelésére használt gyógyszer.
Az iskolaorvos bólintott, odalépett az ágyhoz, megérintette Bai Luo Yin homlokát.
– Úgy tűnik, infúzióra van szüksége. Kicsit lázas, ami a gyógyszer-túladagolással együtt fáradtságot és akut álmosságot okozott – mondta az orvos, majd átment egy másik szobába.
You Qi Bai Luo Yinhez sétált, és Gu Hai felé fordult.
– Majd én gondoskodom róla, te visszamehetsz. Egy ember elég.
– Menj csak vissza – felelte Gu Hai.
Ez a három szó könnyednek tűnhetett, de a hangsúly egyértelművé tette Yuo Qi számára a másik fiú álláspontját. Gu Hai ezután minden figyelmét Bai Luo Yin felé fordította. Betakarta egy takaróval, amit az iskolaorvos adott neki. Ahogy You Qi figyelte a viselkedését, összezavarodott. Egy kívülálló szemszögéből nézve Gu Hai és Bai Luo Yin teljesen különbözőek voltak, olyan összeegyeztethetetlenek, mint a tűz és a víz. Ennek ellenére világosan látta, hogy Gu Hai kedveli Bai Luo Yint. Általában közömbös szokott lenni másokkal szemben, de ha Bai Lou Yin-ről volt szó, mindig figyelt a fiúra. Szerette kínozni, azonban abban a pillanatban, amikor valami rossz történt ő volt az, aki a legjobban aggódott. You Qi megértette a helyzetet. Olyan volt ez, mint amikor egy fiú először éli át a szerelmet. Bár Bai Luo Yin és Gu Hai mindketten fiúk, a cél ugyanaz volt: a másik figyelmének felkeltése. You Qi számára úgy tűnt, hogy Bai Luo Yin volt az, akit Gu Hai akart. Az igazat megvallva nemcsak ő volt az egyetlen, aki csodálta Bai Luo Yin-t. You Qi is.
– Akkor felírok neked gyógyszert.
Az orvos megszakította You Qi álmodozását.
– Milyen gyógyszert?
– Van itt a rendelőmben agytáplálék-kiegészítő, és úgy gondoltam, hogy haza is vihetnél belőle. A tanulás fárasztó, szükséged lehet az agyadat táplálékkal ellátni.
You Qi az orvosra pillantott, és gúnyosan megjegyezte.
– Akkor edd meg te magad.
Gu Hai sokáig bámulta Bai Luo Yin-t, miközben hason feküdt a matracon. Egyre inkább úgy érezte, hogy hasonlít valakire. Az orrának és szájának látványa egyfajta Déjà vu érzést keltett. Bai Luo Yin krákogása azonnal megzavarta a gondolatait.
– Szomjas vagyok…
Bai Lou Yin szájába édes és frissítő folyadék folyt, kezét ösztönösen kinyújtotta, hogy megragadja a poharat, de ahelyett egy kezet érintett meg. Megpróbálta kivenni, de Gu Hai félresöpörte a kezét, és a poharat a szájához emelte. Amikor Bai Luo Yin úgy érezte, hogy eleget ivott, ellökte Gu Hai kezét.
– Apa, már nem vagyok szomjas.
Gu Hai merev arckifejezése megenyhült.
– Miért vagy ilyen udvarias?
Bai Luo Yin megérezte, hogy valami nincs rendben. Ahogy kinyitotta a szemét az első dolog, ami a látóterében megjelent, Gu Hai arca volt.
– Miért vagy itt? – morogta.
– Ne mondd, hogy nem ismered fel az apádat?
Bai Luo Yin ökölbe szorította a kezét, és kinyújtotta, hogy megüsse Gu Hai-t, de Gu Hai lenyomta a matracra.
– Ne mozogj már! Tű van a kezedben.
Bai Luo Yin lenézett, és észrevette, majd az infúziós zacskót is a feje fölött.
– Mi történt?
Gu Hai bűntudat nélkül elmagyarázta az eseményeket, amely ehhez a pillanathoz vezetett. Úgy viselkedett, mintha nem miatta vette volna be Bai Luo Yin az altatót.
– Mondd el, mivel provokáltalak, és bocsánatot kérek érte – szólalt meg.
Ekkorra már tényleg elege lett az egészből. Gu Hai megengedhetett magának mindent. Ha tönkretette a saját egyenruháját, akkor könnyedén vett másikat, de neki csak egy garnitúrája volt. Ha megsérül és kórházba kerül, egy infúzió ára tíz napi élelemét fedezi. Gu Hai megérezte min gondolkodik.
– Megengedhetem magamnak, hogy kifizessem az összes költségedet, de nem fogok leállni az ugratásoddal.
Bai Luo Yin csalódottan a párnához hajtotta a fejét, és Gu Hai-ra nézett, képtelen volt visszafogni a dühét.
– Kurvára beteg vagy?
Gu Hai felnevetett.
– Igen, az vagyok.
– Ha beteg vagy, akkor menj és vedd be a gyógyszered.
– Te vagy az én gyógyszerem.
Bai Luo Yin hidegen nézett Gu Hai-ra.
– Hogy érted ezt?
– Ha azt akarod, hogy meggyógyuljak, akkor el kell viselned a szenvedést.
1 A diazepám (válium) nyugtató hatású gyógyszer.
27 A kormánytisztviselő fiának sorsa
Az első havi vizsgaeredményeket kiosztották. Amikor Gu Hai átnézte, látta, hogy azok sokkal magasabbak, mint amire számított, felderült az arca. Büszke volt arra, hogy tanulás nélkül ilyen jól teljesített.
– Mi a pontszámod?
Nagyon szerette volna tudni Bai Luo Yin eredményét, mivel átaludta az összes órát.
– Az összpontszámról beszélsz?
Gu Hai bólintott.
– Én 521-et kaptam, és te?
– Még nem számoltam össze.
– Add ide, majd én összeadom neked.
Anélkül, hogy megvárta volna a választ, Gu Hai felkapta Bai Luo Yin összes vizsgapapírját. Bai Luo Yin kigúnyolására akarta használni a pontszámokat. Végül is, a sportban való előnyén kívül, Gu Hai nem tudta legyőzni Bai Luo Yin-t semmilyen más tantárgyból.
– Matek, 150… – meglepődött. Ránézett a vizsgán szereplő névre, hogy valóban Bai Luo Yiné-e. Tökéletes eredmény. – Nyelv és irodalom, 126… – ismét megdöbbent. Megnézte a saját nyelv és irodalom pontszámát, 96.
Összeadta Bai Luo Yin pontjait.
– Ez nem igazságos – megpróbált nyugodt maradni. Ha Bai Lou Yin kézírásával adná be a fogalmazását, ő akkor sem kapna 40 pontnál többet. – Átfogó tudomány 237, angol 131… és az összesített pontszám 694?
Ezekkel a pontszámokkal Bai Luo Yin biztosan a legjobb eredménnyel teheti le a pekingi egyetem felvételi vizsgáját. Gu Hai nem tudta elhinni. Bai Luo Yin mindig aludt az órákon, és mégis ilyen jól teljesített a vizsgákon.
– Csaltál?
– Az előttem ülő személy You Qi, mögöttem pedig te vagy. Kiről leshetnék?
You Qi összpontszáma 400 pont körül volt.
Mellettük egy diáklány nem tudta megállni, hogy bele ne szóljon.
– Bai Luo Yin pontja a legmagasabb az osztályban. Mindig is a legjobb öt közé tartozott az iskolában.
Gu Hai megértette, hogy Luo Xiaoyu miért volt olyan előzékeny Bai Luo Yin-el szemben, és a diákok miért dicsérték állandóan.
– Szörnyű vagy! – paskolt a fiú nyakára.
– Hogy lehetek én szörnyű?
– Elpusztítottad a tudás megszerzésének képességét.
– Azt a képességemet is elpusztítottad, hogy elviseljem a bolond embereket! – vágott vissza Bai Luo Yin gúnyosan.
Gu Hai épp válaszolni akart, amikor hirtelen kicsapódott a hátsó ajtót.
– Bai Luo Yin, te rohadt szemétláda!
A váratlan közönségesség hatására a zajos osztály egy pillanat alatt elhallgatott.
Bai Luo Yin ránézett az ordító fiúra, Wu Fang-ra. A gimnázium kezdete óta nem jöttek ki egymással. Az ok nagyon egyszerű volt, a lány, akit Wu Fang megpróbált üldözni, Bai Luo Yinbe volt szerelmes. Ráadásul a családja jómódú volt. Egy gazdag és befolyásos ember fia, és az iskola tisztviselői is tisztelték. Ezért nem tudta elviselni, hogy egy olyan szegény emberrel szemben veszítsen, mint Bai Luo Yin.
– Bai Luo Yin, jobb, ha jó leszel hozzám, különben leleplezem a szégyenletes múltadat. Ha tényleg megteszem, lássuk, hogy van-e még merszed ebbe az iskolába járni! Ne hidd, hogy csak azért, mert jó jegyeid vannak, azt csinálsz, amit akarsz. Bár a legmagasabb pontot érted el az egész iskolában, de az a nap, amikor felbosszantasz, az lesz az a nap, amikor repülsz innen.
Bai Luo Yin felállt, és odasétált Wu Fanghoz, szavai élesek, mégis nyugodtak voltak.
– Milyen szégyenletes múltam van? Miért nem mondod el? Hallgatlak.
Wu Fang arrogánsan felnevetett.
– Tényleg azt akarod, hogy kimondjam? Attól tartok, hogy amikor befejezem, te
sírva fogsz majd a földön térdelve könyörögni, hogy kíméljelek meg.
Egy rövid, de hűvös hang szólalt meg.
– Ha van merszed, akkor mondd ki.
– Rendben, ne feledd, hogy te vagy az, aki megengedte, hogy beszéljek. Mindenki
figyeljen! Csak egyszer mondom el. Az osztálytársad Bai Luo Yin egy rakás szemét. Az anyja megszülte, de nem nevelte fel. Tisztában vagytok vele, hogy mi az anyja? Ha kimondom, nagyon megdöbbentek. Várjatok egy percet. Már nem is úgy hívják. Most már “a fiatal nő”, aki rossz lépést tett az életben…
Az osztályban néhányan megdöbbenésüket fejezték ki, míg mások az undorukat. A legtöbben nem hitték el, hogy Bai Luo Yinnek ilyen az anyja. Mindannyian azt gondolták, hogy Wu Fang irigy volt, ezért szándékosan kitalálta ezt a történetet, hogy megalázza őt. Bai Luo Yin egyetlen szót sem szólt, de az arckifejezése üres volt, és a felkarján lévő erek lüktettek.
– Nézzétek Bai Luo Yin-t. Látni, hogy valóban az anyja törvénytelen gyermeke.
Egy anyátlan személynek ugyanolyan riadt tekintete lesz, mint most neki.
Bai Luo Yin ahogy odalépett Wu Fanghoz, és felemelte a karját, készen arra, hogy lecsapjon, az arcára vérpermet fröccsent. Wu Fang nem értette, mi történt, és Bai Luo Yin is megdöbbent. Gu Hai másodszor emelte fel az öklét, és újra megütötte Wu Fangot, amitől a fiú arca teljesen eltorzult. Az orrlyukaiból hatalmas mennyiségű vér folyt lefelé miközben többször is azt kiáltotta:
– Baszd meg! Meg mertél ütni? – Gu Hai felé vetette magát, de Gu Hai
könyörtelenül megrúgta Wu Fang térdkalácsát.
Wu Fang vérfagyasztóan sikoltott, és a földre zuhant. Ezután Gu Hai megragadta a gallérját, és kirángatta őt az osztályteremből a bejárati ajtóig. A folyosón mindenki hallotta a pofonok hangját. Emberek rohantak feléjük, akik megpróbálták megállítani a verekedést. Azonban miután látták a földön zajló jelenetet mindenki megijedt és szemet hunyt. Gu Hai többször ütött, amíg a másik arca felismerhetetlen nem lett, a fogai is kihullottak.
– Kérj bocsánatot! – mutatott Gu Hai Bai Luo Yin felé.
– A fenébe is, miért kellene bocsánatot kérnem tőle? Ha még egyszer megütsz,
akkor holnapra rács mögé juttatlak. Ha nem hiszel nekem, csak próbáld ki.
Ha Gu Hai egy átlagos középiskolás diák lenne egy átlagos háttérrel, a kormánytisztviselő fiának megverése elkerülhetetlenül rács mögé juttatná. Gu Hai öklét vér borította. Bal kezével lefogta Wu Fang fejét, közben a jobb kezével többször is lecsapott. Néhány arra járó lány annyira megijedt, hogy azonnal felsikoltottak. A tanárokat is megrémítette. Ahelyett, hogy azonnal megállították volna, inkább hívták a biztonságiakat, hogy avatkozzanak be.
– Kérj bocsánatot!
Wu Fang sírva fakadt fájdalmában. Úgy érezte közeledik a halálhoz. Az egyik fiú diák az osztályból, aki végignézte a jelenetet, nem tudta tovább tétlenül nézni. Odament Gu Hai mellé, és jó szándékkal figyelmeztette.
– Gu Hai, hagyd abba az ütlegelést! Még bajba kerülsz!
Gu Hai nem hallgatott rá, és tovább rugdalta Wu Fang combját.
– Kérj bocsánatot!
Wu Fang teste rángatózott a földön.
Bai Luo Yin csendben állt a sarokban, nagyon megdöbbent. Nem értette, hogy Gu Hai miért megy ilyen messzire, hogy megvédje a becsületét. You Qi meglökte Bai Luo Yin-t és azt mondta.
– Meg kell győznöd, hogy hagyja abba. Ha ez így folytatódik, valaki meghalhat.
Bai Luo Yin odasétált Gu Haihoz, de mielőtt bármit is mondhatott volna, Gu Hai felemelte három ujját.
– Háromig számolok. Ha még mindig nem vagy hajlandó bocsánatot kérni, kidoblak az ablakon. Ha nem hiszel nekem, csak próbáld ki.
– Egy, kettő…
Wu Fang hirtelen erősen belekapaszkodott Gu Hai lábába. Az arca felismerhetetlenségig szétroncsolódott.
– Én… sajnálom…
Amint Wu Fang kinyitotta a száját, folyni kezdett belőle a vér. Amikor a bámészkodók meglátták, félelmükben hátráltak egy lépést. Gu Hai megragadta Wu Fangot, arra kényszerítette, hogy térdeljen le a földre, és meglökte, a fejét Bai Luo Yin lába elé nyomta.
– Mondd, hogy az unokája vagy, és hogy egy fattyú.
Bai Luo Yin rájött, hogy ez nem jó fordulat. Be akart avatkozni, és megállítani Gu Hai-t, hogy ne menjen túlzásba, de elkésett. Gu Hai úgy megütötte Wu Fang-et, hogy feldagadt az ínye.
– Elég! – Bai Luo Yin határozottan megrántotta Gu Hai-t. – Siessetek, és vigyétek a kórházba!
– Állj fel! – üvöltött Gu Hai.
Amióta Bai Luo Yin ismeri Gu Hai-t, még soha nem látta őt ilyennek. Nem lehetett szavakkal leírni, hogy milyen kegyetlen és félelmetes volt.
– Kérj bocsánatot!
Wu Fang arca még mindig Bai Luo Yin lábához tapadt.
– Én vagyok… az… unokád… – zokogás. – Egy fattyú… – zokogás.
Amikor Gu Hai eldobta Wu Fangot, és felállt, az egyenruhája eleje foltos volt.
Bai Luo Yin némán, üres szívvel állt a két fiú között. Nemsokára sziréna hanga hallatszott. A diákok tömege, akik a jelenetet figyelték, elgyengült térdekkel oszlottak szét. Szinte mindenki visszament az osztályterembe. Az egészségügyi személyzet megtámasztotta és felemelte Wu Fangot a hordágyra. Tíz perccel később minden visszatért a normális, békés állapotába. A vért alaposan feltakarították a gondnokok. Ennek ellenére a fémes szaga még mindig érezhető volt.
– Gu Hai, gyere ki egy pillanatra.
Bai Luo Yin elfordította a fejét, hogy ránézzen Gu Hai-ra. A diákok azt fontolgatták, hogy az incidens után Gu Hai visszatérhet-e az iskolába ezután vagy sem.
28. Amikor a hozzáállás kezdett megváltozni
Két óra telt el, de senki sem látta vagy hallott Gu Hai hollétéről. A szünetben mindenki róla beszélt, miközben Bai Luo Yin tágra nyílt szemmel ült az asztalán. Amikor eljött az idő, hogy hazamenjen, azonnal összepakolta a holmiját és kisétált a hátsó ajtón. Egyenesen a biztonsági osztály irodájába ment. Bai Luo Yin már kitalálta, hogy mit tegyen, ha a kényszerhelyzet bekövetkezik. Ha valami rossz történne Gu Hai-val történne, lenyeli a büszkeségét, és Jiang Yuan segítségét kéri. Bár nem kedvelte a fút, Gu Hai miatta vált bűnbakká. Ha nem verekedett volna a nevében, akkor most ő lenne az, akit kihallgatnának. Annyira elmerült a gondolataiban, hogy észre sem vette az előtte álló személyt.
– Miért jöttél ide?
Bai Luo Yin hirtelen megállt, és meglátta a lépcső végén álló Gu Hai-t. Egyikük sem mozdult. Egymásra meredtek, egy méter távolságot tartva egymástól. Bai Luo Yin most először nézett Gu Hai-ra új megvilágításban.
– Te… visszamész a dolgaidért? –kérdezte.
Gu Hai lazán megtett két lépést.
– Honnan tudsz rólam ennyi mindent?
– Még visszajöhetsz?
– Még mindig visszajönni miért?
Bai Luo Yin arckifejezése megváltozott, ahogy megragadta Gu Hai karját, arcán aggodalom látszott.
– Ez mind az én hibám. Keresek valakit, aki kihúz téged ebből a zűrzavarból.
Gu Hai egy ideig hallgatott, majd hirtelen felnevetett.
– Miről beszélsz? Hazamegyek enni, aludni, és holnap jövök iskolába. Melyik zűrzavarból akarsz kihúzni?
Bai Luo Yin hirtelen nem értette a helyzetet.
– Hogyhogy nem történt veled semmi?
Gu Hai kuncogott.
– Miért, azt akarod, hogy valami történjen velem?
Bai Luo Yin nem szólt egy szót sem. Gu Hai megveregette a vállát.
– Megyek, rendben? Csak azért jöttem vissza, hogy felvegyem a dolgaimat.
– Várj.
Gu Hai érezte, hogy Bai Luo Yin erősen szorítja a karját.
– Mi a baj? Még mindig nem hiszed el nekem? Ha azt mondom, hogy rendben van, akkor tényleg rendben van.
– Ez nem így van.
Bai Luo Yin gyorsan levette Gu Hai-ról vérfoltos kabátját, majd levette a sajátját is és átadta Gu Hai-nak.
– Vedd ezt fel az órán – mondta, majd elment.
Gu Hai felvette a lyukakkal teli felsőt, és egy ideig mozdulatlanul állt a lépcsőn. Ahhoz képest, hogy Bai Luo Yin arca mindig mogorva volt, az egyenruhája kellemes illatú.
Bai Luo Yin kabát nélkül sétált haza. A szél erősen fújt aznap este, hideg volt, így önkéntelenül dörzsölgette a karját. Miután átment egy háztömbön, a nénikéje, aki éppen az utcát söpörte, meglátta Bai Luo Yin fagyos alakját, és mivel ismerte, összeszorult a szíve.
– Felveheted az egyik kabátomat, és később visszahozod.
– Jól vagyok, nénikém, futok, így már nem fogok fázni.
– Ó, rendben… csak vigyázz az autókra az utcán!
Egy kereszteződésen áthaladva, ahol Bai Luo Yinnek nyugatra kellett volna fordulnia, a lába észak felé fordult, a járda felé vette az irányt. Csúcsforgalom volt, és az emberek éppen munkából jöttek ki. A nyüzsgő tömegben állva Bai Luo Yin fázott és magányosnak érezte magát. „Az osztálytársad Bai Luo Yin egy rakás szemét. Az anyja megszülte, de nem nevelte fel.” Agyába vésődtek ezek a szavak.
Gu Hai taxival ment haza. Amikor megálltak egy lámpánál, megpillantotta Bai Luo Yint. Még hátulról is könnyen felismerhető volt, főleg, hogy nem volt rajta az egyenruhája, de formás alakja és ruganyos léptei is kitűntek a hatalmas tömegből.
– Uram, meg tudná állítani a kocsit a sarkon?
– Rendben.
Gu Hai kiszállt a taxiból, és követte Bai Luo Yin-t. Tudni akarta, hogy mit csinál ilyen késő este ahelyett, hogy hazamenne. Sok utca mellett haladtak el, és sötétedett, amikor Bai Luo Yin megállt egy ételbódé előtt.
– Főnök, adjon nekem 5 üveg sört, 20 sertésnyársat, 5 marha inat, 5 csirke rostélyost, 3 halnyársat.
Bai Luo Yin elsorolta az összes ételt, amit enni akart, majd keresett magának egy helyet, ahová leülhet. Hamarosan kihozták a sör az asztalához. Azonnal fogott egy üveget, és nagyokat kortyolt belőle, majd lassan elkezdte feltörni a mogyorót.
– Ennyi ételt rendeltél magadnak, meg tudod enni mindet?
Amikor meghallotta az ismerős hangot, Bai Luo Yin felnézett, és meglátta Gu Hai-t. A nyugodt kifejezés megmaradt az arcán, bár még mindig kétkedve nézte Gu Hai-t, aki azt állította nem kapott semmilyen büntetést. Nem látott aggodalmat Gu Hai arcán.
– Főnök, adj egy másik tálat és evőpálcikát! – kiáltotta.
Gu Hai boldogan mosolygott.
– A rabszolgaéletem végre véget ért!
Bai Luo Yin ivott pár korty sört, hangjából hiányzott a szokásos szúrós és közömbös hangnem.
– Ha valami olcsóbbat akarsz, akkor menj máshová.
Gu Hai hallgatott, felkapott egy sertésnyársat, és beleharapott. Tulajdonképpen egész jó íze volt. Mindig is úgy gondolta, hogy az út menti bódék ételei nagyon koszosak. De most, hogy itt ült, és nézte a körülötte lévő élénk jelenetet éhesnek érezte magát.
29. Iszogatva, hogy a szívünk jóllakjon
– Ne igyál túl sokat, nem tesz jót a gyomrodnak.
Gu Hai kikapta a poharat Bai Luo Yin kezéből, de a fiú visszavette, és megitta. Miután befejezte, csuklott egyet, és a másik kezében lévő húsnyársat kezdte enni. Gu Hai hirtelen elvette a nyársat, és a szájába tömte. Bai Luo Yin arca megnyúlt.
– Rengeteg étel van itt, mi a fenéért nyúltad le az enyémet?
– Mert boldoggá tesz.
Bai Luo Yin mérges arccal a bódé felé kiáltott.
– Főnök, adj még egy sört!
Gu Hai egy pillanatra megdöbbent, mielőtt odakiáltott a tulajdonosnak.
– Elég volt, főnök! Nem kell idehozni!
– Ha bajt akarsz okozni nekem, csak tűnj el!
Végül Gu Hai nem tudta visszafogni Bai Luo Yin-t, aki kedvére evett és ivott. Amikor Bai Luo Yin egyre többet és többet kezdett beszélni, Gu Hai tudta, hogy túl sokat ivott.
– Valójában az anyám nem ilyen. Bár kiskorom óta nem gondoskodott rólam. Egyszerűen csak lenézte apámat, ennyi az egész. Ő csak reálisan gondolkodik, és luxusban akar élni…
– Hiszek neked – Gu Hai nem tudta megállni, hogy ne mosolyogjon. – Szerencsére még láthatod az édesanyádat. Az én anyám már elment.
Bai Luo Yin hitetlenkedve nézett Gu Haira. Mindig azt hitte, hogy Gu Hai élete tökéletes, olyannyira, hogy az már untatta, ami miatt másokat piszkált.
– Tudom, mire gondolsz – gyújtott cigarettára Gu Hai, és Bai Luo Yinre nézett mosolyogva. – Rajtad kívül láttad már valaha, hogy mást is ugratok?
Bai Luo Yin kinyújtotta a kezét, és Gu Hai átnyújtott neki egy cigarettát.
– Mindvégig tudtál a családi helyzetemről? – kérdezte Bai Luo Yin megtörve a kettőjük közé beállt csendet.
Gu Hai bólintott.
– Tudtam egy kicsit.
– Tehát az ok, amiért piszkálódtál és provokáltál, mindaz csak azért volt, hogy megvigasztald a saját szívedet?
Gu Hai elnyomta a cigarettáját, ivott egy korty sört, és visszatartotta a nevetését.
– Ezt nem úgy hívják, hogy „keresd a hibákat”, ezt úgy hívják, hogy „törődés”. Különleges módon gondoskodom rólad.
– Ne használd a toleranciámat arra, hogy a szemérmetlenségedet tápláld – nevetett fel Bai Luo Yin.
Gu Hai is felnevetett. A köztük lévő gyűlölet fokozatosan eltűnt. Gu Hai folytatta a disznónyársak grillezését, Bai Luo Yin pedig tovább ivott. Ahogy nézte Gu Hai-t, aki a forró grill előtt foglalatoskodott, hirtelen úgy érezte, hogy ez a férfi nagyon is megközelíthetővé vált. Talán a közös tragédiájuk váltotta ki Bai Luo Yin szívében a szimpátiát. Talán Gu Hai igazságérzete volt az, ami Bai Luo Yin-t meghatotta, vagy talán csak az alkohol hatása volt. Bai Luo Yin hirtelen ki akarta önteni a szívét ennek a személynek.
– Sok barátom van. Mindig együtt vannak, amikor boldogok, de amikor nehézségekkel küzdenek, csak magukban tartják a problémáikat.
Gu Hai a saját barátaira gondolt, és egy vigyor húzódott a szája sarkába.
– Általános probléma a férfiak között, ezen nem lehet segíteni.
Bai Luo Yin ivott még egy keveset.
– Régebben volt egy barátnőm. Csinos, és a családja nagyon gazdag, de szakítottunk.
Ezen az estén Bai Luo Yin sok mindenről beszélt, Gu Hai pedig csendben ült mellette és hallgatta. Minden fenntartás nélkül beszélt a fájdalmáról és a nehézségeiről, többek között arról, hogy a családi helyzete milyen akadályokat gördített a szerelmi kapcsolata elé. Beszélt Shi Hui-val való távkapcsolatáról, valamint a jövőjével kapcsolatos aggodalmairól, a konfliktusairól az anyjával, és nem is beszélve a fájdalmas gyűlöletről, amelyet a társadalmi osztályok okozta szakadék ellen érzett. Amikor befejezte, Gu Hai érezte, hogy ismét felemelkedik közöttük a gát, vissza a helyére, ahova Bai Luo Yin emelte. A fiú részeg volt, amikor felállt, hogy pisilni menjen. Gu Hai-nak alig sikerült egy kihalt helyre rángatnia. Bai Luo Yin a cipzár felé nyúlt, hogy lehúzza. Amikor Gu Hai látta, hogy Bai Luo Yin épp ki akarja engedni, az arckifejezése megváltozott, és gyorsan megállította Bai Luo Yin-t.
– Ne pisilj még! Előbb húzd le a nadrágodat, aztán csinálhatod!
– Már levettem!
Bai Luo Yin felemelte a kezeit, hogy megmutassa a tenyerét, miközben kipirosodott arccal vigyorgott. Gu Hai szórakozottan felhorkant.
– Mit vettél le? Nincs még mindig rajtad?
Bai Luo Yin lenézett, ahogyan az várható volt, a nadrág még mindig a derekán csimpaszkodott.
– Minek vegyem le, tudok pisilni, így megspórolom a fáradságot.
– Kinek spórolod meg a fáradságot? – Gu Hai Bai Luo Yin elé lépett, egyik kezével lehúzta a nadrágját, míg a másik kezével Bai Luo Yin kezét megfogta, majd segített neki tartani a tagját.
– Fogd meg ezt, és pisilj.
Bai Luo Yin engedelmeskedett, és elkezdett pisilni. Gu Hai kihasználta a helyzetet, a holdfényben lopva megnézte Bai Luo Yin tagját. Minden férfinak van egy közös problémája, amikor látják egy másik férfi férfiasságát. Mindig összehasonlítják a méretét a sajátjukkal. Miután Bai Luo Yin befejezte, Gu Hai-ra nézett.
– Nem akarsz pisilni?
– Most nem.
Bai Luo Yin Gu Hai nadrágjára mutatott.
– Akkor vedd le a te nadrágodat is, hasonlítsuk össze kié a nagyobb!
Gu Hai mosolyogva felhúzta Bai Luo Yin nadrágját.
– Legközelebb.
Ahogy Bai Luo Yin elindult, pár lépésenként valamibe beleütközött. Gu Hai nem bírta tovább, ezért leguggolt, hogy Bai Luo Yin-t a hátára vegye. Bai Luo Yin karjai Gu Hai vállán pihentek, és a forró lehelete súrolta Gu Hai-t nyakát. Gu Hai érezte, hogy a fiú az arcát a nyakához fészkelte.
– Álmos vagy?
– Én? – Bai Luo Yin kábultan válaszolt.
Gu Hai hangja még soha nem volt ilyen gyengéd.
– Aludj egy kicsit, és hamarosan hazaérsz.
– Ki fog aludni? – Bai Luo Yin hirtelen felemelte a hangját és megütötte Gu Hai bal arcát. – Megint ki akarod vágni a kabátomat?
Ettől az ütéstől Gu Hai arca megfájdult. A türelem, amit Bai Luo Yin iránt érzett másokkal szemben megmagyarázhatatlan volt. Még ő maga sem értette, miért nem tudott dühös lenni, amikor ezzel az ostoba sráccal állt szemben.
– Bunkó!
Bai Luo Yin a sötét és üres utca felé kiáltott.
– Ha még egyszer ilyeneket mondasz, akár hiszed, akár nem, beledoblak egy árokba.
Bai Luo Yin nem szólt egy szót sem, Gu Hai fülébe szuszogva elaludt. Talán a sok beszéd, végre felszabadította a mellkasát. Gu Hai érezte Bai Lou Yin nyálát végigcsorogni a nyakán, lefolyt a mellkasára. A forróság beágyazódott a szívébe, felébresztve az érzelmeket, amelyeket idáig elfojtott.
– Bácsikám.
Amint Bai Han Qi meglátta a fiát, az aggodalma eloszlott. Sietve magához húzta Gu Hai hátáról.
– Végre megtaláltam őt! Nem vagyok elég bátor ahhoz, hogy elmondjam a nagymamának, gyorsan, menj be a házba!
– Nem megyek be – válaszolta Gu Hai, miközben levette a kabátot, amit viselt, és odaadta Bai Han Qi-nek.
– Ez Bai Luo Yin kabátja. Elég hideg van manapság, kérlek, adj neki több ruhát, amit felvehet.
– Eh.. – Bai Han Qi hálásan nézett Gu Hai-ra. – Nagyon köszönöm a mai segítségedet.
– Semmiség. Zavart volt, ezért ivott egy kis alkoholt, de holnap reggelre rendbe jön.
Bai Han Qi bólintott, és ahogy figyelte Gu Hai távolodó alakját sóhajtott.
– Miféle család képes felnevelni egy ilyen jó gyermeket, mint ő?
30. Az apa és a fiú nagy vitája
Amikor Gu Hai hazaért, már elmúlt este tíz óra. A házában égett a villany, pedig ő lekapcsolta. Ahogy kinyitotta az ajtót, és belépett egy alakot látott a kanapén ülni. Gu Wei Ting fagyos arckifejezéssel ült ott. Pillantása csendben követték Gu Hai mozdulatait, ajkait pedig erősen összeszorította. A fiú nem nézett az apjára miközben nyugodtan letette az iskolatáskáját, és levette a cipőjét. Ezután a hálószobájába ment, hogy átöltözzön, azonban látta, hogy a szekrénye üres.
– Hol vannak a ruháim?
Gu Wei Ting szíve összeszorult. Már majdnem egy hónapja nem látta a fiát, és ha ma nem hívta volna az iskolaigazgató, még mindig a katonai bázison lett volna. Most is ott kellene lennie. Nemcsak haraggal, hanem vágyakozással is jött. Mindenről gondoskodott. elsimította a problémát, amiket Gu Hai okozott. És most csak egyetlen szót akart hallani: “Apa”, de a fia első szavai a ruháiról szóltak. Amikor Gu Hai nem kapott választ, tekintete a földön fekvő bőröndre esett. Gu Wei Ting nem kertelt.
– Összecsomagoltam a holmidat, hazajössz velem azonnal. Egy szót sem szólok az iskolai verekedésedről. Holnap küldök valakit, aki gondoskodik az áthelyezésről. Menj vissza a régi iskoládba. Jiang Yuan elhozza a fiát is. Ugyanabban az iskolában fogtok tanulni, úgyhogy meg kell próbálnod elfogadni őt, mint a testvéredet.
Gu Hai lassan elfordította a fejét, és az ablakon keresztül az éjszakai égboltot nézte.
– Ne várd, hogy visszamegyek veled, semmi esélye!
Miután ezt mondta, Gu Hai elindult, hogy visszahúzza a bőröndjét a szobájába, de Gu Wei Ting lába megállította, így nem tudott megmozdulni.
– Ma vissza kell térned. Akár akarod, akár nem, vissza fogsz jönni. Ez parancs.
Gu Hai hevesen nézett az apjára.
– Nem vagy a parancsnokom, nincs jogod parancsolni. Még ha meg is ölsz, akkor sem fogok együtt élni azzal a családdal! Testvér? Milyen testvér? Csak egyszer mondom el, bárhol is legyen az a család, soha nem teszem be oda a lábam!
Gu Wei Ting hirtelen felállt, megragadta Gu Hai nyakát, és az ablakhoz vonszolta. Gu Hai lakása a 8. emeleten volt. Ha egy kicsit meglökné, biztosan lezuhanna.
– Inkább meghalsz, minthogy haza gyere, igaz? Ma meg foglak ölni. Ha megvan benned a kellő erő, mersz, ne sikíts, és úgy fogok tenni, mintha soha nem lett volna olyan fiam, mint te!
Gu Hai összeszorította az állkapcsát, miközben a teste megfeszült. Sötét szeme az éjszakai égboltba fúródtak, eggyé válva azzal. Egyikőjük sem volt hajlandó megmozdulni. Gu Wei Ting nagyobb erőt adott bele, a fia teste félig a levegőben lógott. Amikor látta, hogy Gu Hai egyáltalán nem küzd, meghátrált és visszahúzta. Közömbös volt, ő megizzadt, megrázta a helyzet.
– Most már elégedett vagy? – Gu Hai az apjára nézett. – Kérlek, menj haza. Megyek és lezuhanyozom, aztán alszom. Holnap iskolába kell mennem.
– Ha nem gondoskodnék mindenről, tényleg azt hiszed, hogy ilyen jól élnél? Tudnál bérelni egy ekkora lakást? Szólók, hogy mindenedet megvonhatom a mai naptól kezdve! Kevesebb, mint egy hónap múlva könyörögnél, hogy vegyelek vissza!
– Most, hogy elérted a célodat, miért vesztegeted még mindig itt az idődet? Megvonhatod a járandóságomat, sőt, most rögtön megteheted. Csak menj haza és várj! Meglátjuk, hogy visszamegyek-e könyörögni neked!
– Azt hiszed, nem merném megtenni?
– Álmomban sem hinném. Nincs olyan dolog, amit ne mernél megtenni.
Gu Wei Ting ökölbe szorította a kezét és ráncolta a homlokát. Ha még fiatal lenne, és egy ilyen gyalázatos fiúval állna szemben, agyonlőtte volna. De most, hogy öreg volt, és elvesztette a feleségét, kezdte megérteni, mit jelent egy család.
– Nekem nincs olyan fiam, mint te. – mondta komor arccal és távozott.
Gu Hai egy pillanatig döbbenten ült a kanapén, majd halkan kifújta a levegőt. Nem érezte magát kellemetlenül. Valahányszor veszekedett az apjával egy ideig belülről őrlődött, ma azonban nagyon boldognak érezte magát. „Nincs zsebpénz? Tehát a közeljövőben piszok szegény lesz.” Ez azt jelentette, hogy a közte és Bai Luo Yin közötti társadalmi szakadék nem lesz többé! Gu Hai úgy nézett ki, mint akit megszálltak. Kipakolta az összes holmiját, majd felhívta a főbérlőjét abban az istentelen órában, és közölte vele, hogy kijelentkezik. Szándékában állt bérelni egy szobát Bai Luo Yin házának közelében. Minél lepukkantabb, annál jobb. Elhatározta azt is, hogy eladja minden értéktárgyát, különösen a limitált kiadású mobiltelefonját, mivel egy használt, régi telefonra akarta cserélni. A márkás cipőjét is lecseréli az utcai bódékban árult kalózkiadványokra. A márkás óráját is levette, ha nincs, akár rajzolhat is egyet a csuklójára.
