81 Gyere és ments meg!

– Fiam, mehetsz te a biciklivel az iskolába, én busszal megyek dolgozni.

Bai Luo Yin és apja előtt egy régimódi bicikli állt. Bai Luo Yin megragadta a kormányt, majd szólt You Qi-nak.

– Szállj fel. El akarok menni egy körre, régen ültem biciklin, szeretném kipróbálni.

– Fel tudsz ülni? – Bai Luo Yin kételkedett.

You Qi megütögette mellkasát.

– Nem probléma. Én tekerek.

Bai Luo Yin kételkedő pillantással felült. Amikor You Qi elkezdett pedálozni a bicikli hevesen imbolyogni kezdett. Bai Luo Yin teste is jobbra-balra dőlt, követve a bicikli mozgását. Meglátott előttük egy vízelvezető árkot, ezért gyorsan leugrott, meg akarta ragadni a hátsó állványt, de nem tudta, így You Qi belehajtott az árokba. Szerencsére nem volt széles, így a bicikli nem esett bele, de a kormány megütötte You Qi alsó részét. Amikor Bai Luo Yin mellé ért, keresztbe tette a lábait a földön fájdalmas arckifejezéssel az arcán.

– Mondtam, hogy én tekerek, de ragaszkodtál hozzá. Nagyon fáj?

You Qi intett a kezével.

– Ne beszéltess.

Bai Luo Yin ezt egyszerre találta viccesnek és kínosnak. Végül Bai Luo Yin felsegítette a sérült apját, és folytatta a biciklizést.

Gu Hai az elmúlt két napban a nagynénje fényűző házában volt. Mivel ez messze van az iskolától, úgy tervezte, hogy csak néhány napra költözik oda. Elindult megnézni a China World Trade Center közelében lévő ház belső kialakítását. Ha elégedett lesz vele, akkor oda fog költözni. A taxi egyenletesen haladt az úton, az ablakon kívüli táj minden alkalommal változott. Hamarosan az iskolához vezető úton haladtak át. Két napja nem látta Bai Luo Yint. Visszafogta a titkos vágyakozást, ami a szívében feltörni készült. Úgy ment az iskolába – a nagynénje házából –, mintha mi sem történt volna az életében. Az autó megállt a kereszteződésben, Gu Hai az ablakból meglátta Zou néni üzletét, tele volt vásárlókkal. Zou néni sziluettje halványan látszott az ajtófüggönyök közötti résen. Még csak két nap telt el, de Gu Hai-nak máris hiányzott Zou néni házi kosztja. Érezte az édes illatot, amely fokozatosan beáramlott a kocsiba, és a levegőben terjengett.

– Már majdnem megérkeztünk – a sofőr emlékeztette Gu Hai-t, hogy készítse elő a pénzt.

Keresett aprópénzt, és amikor már éppen oda akarta adni a sofőrnek, amikor a szeme megakadt két emberen. Bai Luo Yin az apjával volt, beszélgettek és nevetgéltek, miközben tolták a biciklit, és bementek az iskola kapuján.

A harag lángjai égni kezdtek Gu Hai szívében, a fájdalom és a harag összefonódott az elméjében. Bai Luo Yin hátára meredt, majd az arcát bámulta, amely úgy nézett ki, mintha semmi sem történt volna. Féktelen érzései ismét megtámadták egész testét. „Tehát kiderült, hogy az a aki boldogtalannak érzi magát, csak én vagyok.”

Az autó már megállt, a sofőr kinyújtotta a kezét, hogy átvegye a pénzt, de Gu Hai nem mozdult.

– Mi történt? – kérdezte zavartan a sofőr.

– Semmi, csak nem akarok iskolába menni, kérem, vigyen haza.

– Haza? – a sofőr közelebb hajolt, majd folytatta. – Otthon felejtette a táskáját?

Gu Hai nem szólt egy szót sem, komoly és szigorú arckifejezése, ami a visszapillantóban látszott ijesztő volt. A sofőr józan volt, nem kérdezte tovább, és tett egy U-fordulót, hogy visszamenjen.

Miután két napig otthon maradt, Bai Luo Yin úgy érezte, hogy készen áll arra, hogy normálisan szembenézzen Gu Hai-val. De miután bement az osztályterembe, rájött, hogy ez nagyon nehéz. A mögötte lévő hely üres volt, az elsőtől az utolsó óráig. Senki sem ült mögötte. Bai Luo Yin minden hangra éberen figyelt, szíve összeszorult, a nap nagyon lassan telt. Azonban, ha Gu Hai tényleg jött volna, nem tudta elképzelni, hogy mit tehetne. Soha nem tapasztalta meg ezeket az érzéseket korábban, így nem tudta kezelni, amikor neki adták Gu Hai dolgait.

– Ez Gu Hai házi feladata, nem jött, ezért odaadom neked.

Bai Luo Yin lazán átlapozta a könyvet, klasszikus kínai mondatok voltak benne, amelyeket Gu Hai emlékezetből írt. Első pillantásra azt hitte, hogy ez a saját kézírása, de amikor alaposan megnézte, felfedezte az enyhe eltéréseket. Minden egyes szót vonásról vonásra írtak, látszott rajta az író türelme, komoly és rendíthetetlen erőfeszítései. Ha Bai Luo Yin nem tudta volna világosan, hogy mit írt, ezek a szavak becsapták volna. Az érzelmek, amelyek benne voltak, az ok, amiért utálnak elválni egymástól, azért, mert az életük túl mélyen, túl szorosan összefonódott. Nemcsak Gu Hai kézírása, hanem Bai Luo Yin sok szokása is összefonódott Gu Hai-éval. Amikor együtt sétáltak az utcán, és egy ismerős jelenetet láttak, együtt nevettek; amikor együtt ettek, te csak azt teszed a tálamba, amit nem szeretsz, én pedig azt teszem a tálamba, amit nem szeretek. Mindig egymás papucsát vették fel véletlenül, és rossz törölközőt fogtak miután felébredtek reggel. Egymás kabátját vették fel, és egymás testének illata egész nap a másik testén terjengett. Bai Luo Yin a végére lapozott, és három oldalt látott, tele apró, szorosan írt szavakkal. Az egyik oldal teljesen tele volt “白 (Bai)”, a másik tele volt “洛 (Luo)”, és a harmadikon pedig  “因 (Yin)”. Amikor az emberek gyakorolják a kalligráfiát, öntudatlanul gyakran azt írják, ami a fejükben megjelenik. Bai Luo Yin nem mert belegondolni, hogy mi járhatott Gu Hai fejében, miközben írta azokat a szavakat, amikkel megtöltötte a három oldalt. Az óra után Dan Xiaoxuan megkérdezte Bai Luo Yint.

– Hová ment Gu Hai?

– Nem tudom.

– Tényleg nem tudod, hogy hol van? – Dan Xiaoxuan egy kis bájjal eltúlozta. – Nem felváltva jöttök mindketten? Te ma jössz, ő pedig holnap. Minden nap eljön valamelyikőtök, és otthon közösen tanultok….

– Gu Hai tegnap eljött az iskolába? – szakította félbe a fiút Bai Luo Yin.

Dan Xiaoxuan bólintott.

– Igen, az elmúlt két nap, amikor te nem voltál itt, ő jött.

Bai Luo Yin arckifejezése megváltozott, de nem szólt egy szót sem. Miután a második óra véget ért, az osztály képviselője Bai Luo Yin felé sétált.

– Ez Gu Hai iskolai könyve. Mivel nincs itt, kérlek írasd alá.

Bai Luo Yin egy kicsit habozott, de mégis elvette. Iskola után az iskolatanács megkereste Bai Luo Yint.

– Ez egy expressz csomag Gu Hai-nak, nem tudom, miért az iskolába küldték, vidd el neki.

Amikor Li Shuo és Zhou Shi Hu eljöttek a privát klubba, hogy megkeressék Gu Hai-t, éppen egyedül ivott, hogy elnyomja a bánatát. Egy-egy ember mindkét oldalán, és hülyeségeket beszéltek, mint a gondoskodó testvérek.

– Da Hai, a szakítás az szakítás, korábban, amikor még együtt voltatok, nem mertem mondani. Mi a jó abban a Jin Lulu-ban? Gyönyörű? Dögös teste van? Sok ilyen lányt találsz az utcán.

– Igaz, egész nap nagyképűen viselkedik, és kihasználja mások előnyeit minden egyes alkalommal. Mindig úgy tesz, mintha az lenne, aki nem, nagyon utálom hallgatni, ahogy beszél, ha nem is miattad, de már sokszor bosszankodtam miatta!

– Da Hai, már korábban szakítanod kellett volna vele, nézd csak meg a pincérnőket körülöttünk, ők sokkal szebbek, nem igaz?

– Így van, csak nézd meg a mi képesítésünket, melyik lány ne akarna téged?

Mindketten úgy voltak vele, hogy te mondasz egy mondatot, én meg mondok egy másikat, senki sem tudja, hányat. Gu Hai több üveg bort megivott, bíborvörös szemgolyója megállás nélkül bámulta két barátja száját. A falon lévő aranylevél egyre káprázatosabbá vált, a kezében lévő borospohár egyre homályosabbá. Szemei elkalandoztak, nem tudta, merre járt az elméje. Nyomorúság és vágyakozás követte a torkán lecsorduló bort. Li Shuo már éppen indult volna, hogy pincért hívjon, amikor hirtelen Gu Hai lelökte, amíg a kanapéra nem esett.

– Da Hai, mi történt veled? – döbbent meg Li Shou.

Gu Hai, mintha nem hallotta volna, mindkét kezével megcsípte Li Shuo arcát, kiabált és kínjában megkérdezte.

– Nem vagyok jó neked? Ki mással bántam én, Gu Hai, eddig ilyen jól?

– Jól van, jól van – Li Shuo vele tartott. – Soha senkivel nem bántál még ilyen jól, mint ahogyan velem.

– Akkor miért kellett ilyen kegyetlen szavakat mondanod?

Li Shuo átváltozott Jin Lulu bőrébe, és kényszerítette magát, hogy azt mondja.

– Mert olcsó vagyok. Kurva olcsó vagyok!

– Ki mondta, hogy olcsó? – Gu Hai hátrahúzta Li Shuo haját, a feje mögé, és megharapta a homlokát. – Ki engedte, hogy azt mondd, hogy olcsó vagy?

– Jaj, Da Hai! Mikor tanultál meg harapni? – Li Shuo sírva panaszkodott.

Erre Zhou Shi Hu hangos nevetésben tört ki. Gu Hai még mindig szenvedett és bánkódott, mint korábban, néha magában motyogott, néha dühösen káromkodott, de nem mondott mást, csak ezt a pár szót.

– Miért vagy ilyen kegyetlen? Nem hiányzom neked?

Zhou Shi Hu bűnbánóan felsóhajtott.

– Ez a Jin Lulu tényleg egy katasztrófa!

– Yin Zi – Gu Hai hirtelen szorosan átölelte Li Shuo-t –, hiányzol.

„Yin Zi?” Li Shuo és Zhou Shi Hu megdöbbent egy pillanatra, miért hangzik ez a név olyan ismerősen? Gu Hai nem hagyott időt nekik, hirtelen elszakította Li Shuo ingét és megharapta a mellkasát, amitől Li Shuo felsikoltott a fájdalomtól.

– Nem törődsz velem, igaz? Nem veszel komolyan, igaz? Ma megduglak, ha van merszed, egy szót se szólj! Ha ma nem tudlak megdugni, amíg nem leszel engedelmes hozzám, nem hívhatsz Gu Hai-nak!

– Nincs merszem!!! – Li Shuo felnézett az égre, miközben egy hangosan kiabálni kezdett. – Hu Zi!!! Hu Zi!!! Gyorsan, gyere és ments meg!

82 Gu Hai akaratlanul is megmutatta valódi érzéseit.

Gu Hai öt napja hiányzott az iskolából. Bai Luo Yin összeszedte Gu Hai holmiját, a házi feladatát, a dolgozatokat, a sportcuccokat és egy levelet is, amelyet a gyámjának címzett. Délután a második óra után Dan Xiaoxuan átadott egy cédulát Bai Luo Yinnek.

„Úgy hallottam, hogy Gu Hai iskolát fog váltani, igaz ez?”

Bai Luo Yin értetlenül bámulta azt a cédulát, ez az első alkalom, hogy válaszol egy papírra.

„Honnan tudod?”

„Ma bementem az osztályfőnöki irodába, úgy tűnt, hogy a tanárral beszélt erről az ügyről.”

Bai Luo Yin már nem válaszolt, gondolatai az egész órán vándoroltak.

…

– Apa, elmegyek egy kicsit.

– Már késő van, hová mész? – Bai Han Qi kiment, és utána futott. – Nem vacsorázol?

Bai Luo Yin felült a biciklire és befordult a sikátorba. A hely, ahol Gu Hai megszállt, Peking legforgalmasabb részén volt. Összehasonlítva a sikátorhoz, ahol Bai Luo Yin lakott, ennek a helynek teljesen más volt a hangulata. Az egyik tiszta, régi helyi pekingi íz, míg a másik tele volt erős és modern üzleti atmoszférával. Elhaladt az egyik tágas utcán a másik után, drága autókat, magas rangú vezetőket, gyönyörű nőket, sikeres közéleti személyiségeket látott. Miután megnyomta a csengőt, egy középkorú, nyugodt tekintetű nő nyitott ajtót.

– Elnézést, Gu Hai itt lakik?

A középkorú nő tetőtől talpig alaposan megvizsgálta Bai Luo Yint, kissé gyanakvóan megkérdezte.

– Ki vagy te?

– Az osztálytársa.

A középkorú nő látta, hogy Bai Luo Yin nem olyan idős, van egy csipetnyi ártatlanság az arcán, amit nem tudott elrejteni, nem volt nagy a valószínűsége, hogy csaló, így bekísérte őt a földszintre, egy magánszobába. Gu Hai az ágyon feküdt, élvezte a masszőr jó szolgáltatásait. Jelenlegi élete pihentető, de egyben unalmassá is vált. Minden reggel edzőteremben tornázik, délután otthon marad, este pedig mindig masszázsra jár a klubhelyiségbe, és időnként megkér egy terapeutát, hogy jöjjön és tisztítsa ki az elméjét.

– Gu úr, valaki keresi önt, azt mondta, hogy az osztálytársa, csak azt szeretném kérdezni, hogy beengedhetem-e?

Gu Hai a masszázságyon feküdt, nem nyitotta ki a szemét, a hangjában egy csipetnyi lustaság és közömbösség.

– Engedd be.

Pár perccel később a középkorú nő bekísérte Bai Luo Yint. Egy hete nem látták egymást, és abban a pillanatban, amikor Bai Luo Yin meglátta Gu Hai-t, hirtelen úgy érezte, hogy a köztük lévő távolság nagyon nagy lett. A beállt csendben Gu Hai kissé kinyitotta a szemét, és látott egy ismerős arcot, ugyanakkor ismeretlen is volt számára. A szívében lévő lyuk, amely alig gyógyult be, hirtelen, egy szempillantás alatt újra felszakadt, a terapeuta szavai teljesen háttérbe szorultak, a korábban kényelmes masszázs hirtelen fájdalmassá vált.

– Miért jöttél? – kérdezte hidegen.

Bai Luo Yin mély levegőt vett, nagyon igyekezett, hogy a hangja minél normálisabb legyen.

– Oda akarom adni a dolgaidat.

Gu Hai uralkodó pillantást vetett Bai Luo Yin felé.

– Gondolod, hogy még mindig szükségem van azokra?

Ez a fajta hozzáállás kétségtelenül Bai Luo Yin szívébe szúrt. Gu Hai-nak nem kellett kinyitnia a szemét, hogy felismerje, milyen képet vághat Bai Luo Yin.

– Hogy szükséged van-e rá vagy sem, az a te dolgod, a tanár csak arra kért, hogy  adjam oda, ennyi az egész. Ha nincs rá szükséged, akkor dobd ki. – Gu Hai egy darabig nem szólt semmit. – Ide teszem a dolgaidat, én visszamegyek – zárta le Bai Luo Yin.

Amikor Gu Hai hallotta a fokozatosan elhalkuló lépteit, úgy érezte, mintha a szívét apránként kivágnák. Amikor meghallotta az ajtó nyitódásának hangját, Gu Hai hirtelen felállt, és kiáltott.

– Bai Luo Yin! – Bai Luo Yin léptei azonnal megálltak. – Jobb lenne, ha visszajönnél ide!

Bai Luo Yin nem törődött vele, kinyújtotta a kezét, hogy elfordítsa a kilincset. Gu Hai hirtelen leugrott a masszázságyról, néhány nagy lépést tett az ajtó felé, és addig rángatta Bai Luo Yin ruháját, amíg az hátra nem esett. A masszőr meghajolt, és elhagyta a szobát. Gu Hai mély lélegzetet vett, hideg és éles tekintettel meredt Bai Luo Yinre.

– Szóval, most már ilyen lesz a hozzáállásod velem szemben?

Bai Luo Yin megigazította a ruháját, és jéghidegen nézett Gu Haira.

– Milyen hozzáállást akarsz tőlem? Eldobtam a büszkeségemet, hogy idejöjjek és lássalak. Én, Bai Luo Yin, szembe mentem a saját elveimmel, mert első alkalommal aggódtam. Látni akartam, hogyan boldogulsz mostanában. És te? A kezdetektől fogva még csak a szemembe sem néztél! Van merszed, hogy megkérdőjelezd a hozzáállásomat?

– Én más vagyok? – kérdezte Gu Hai halkan.

Bai Luo Yin nem szólt semmit, egyszerűen összeszorította a fogait. Gu Hai felkiáltott.

– Bai Luo Yin! Nézz rám rendesen, más vagyok, mint korábban?

Bai Luo Yin makacsul feszült arckifejezést öltött.

– Csak egy státusz miatt van szíved halálbüntetésre ítélni engem? Csak azért, mert hirtelen nem vagyok az a személy, aki jól bánik veled?

Gu Hai arca komoly és szigorú volt, fájdalmas arckifejezést viselt, mintha kifaragták volna egy késsel. Nem tudta leplezni saját érzéseit; egy húzással ölelésébe vonta Bai Luo Yin-t. Szorosan átölelte, kitört belőle az egész heti vágyakozása, és a könnyei cserbenhagyták, mert nem tudta visszatartani.

– Bai Luo Yin, azt a napot leszámítva, amikor anyám meghalt, soha nem sírtam senkiért.

Az eleredő könnyek, és e szavak után, Bai Luo Yin úgy érezte, mintha késekkel szurkálnák a szívét. Nem mintha azt gondolta volna, hogy Gu Hai nem bánik vele jól. Kicsi korától fogva az apjával lazán élték az életüket. Az első ember, aki megkötötte a cipőfűzőjét, az Gu Hai; az a személy, aki minden este számtalanszor betakarta őt, az Gu Hai; ő az, aki két darab marhahúst tett a tányérjába, amikor rament ettek. Gu Hai még akkor sem fogta vissza magát, amikor kényeztette és dédelgette őt, engedett neki, és gondoskodott róla, hogy ne érezze magát megbántva. Olyannyira, hogy az egyhetes különélés után úgy érezte, mintha elveszítette volna a szerelem világát. Úgy tűnt, hogy a levegő abban a pillanatban megállt, Gu Hai lélegzete fokozatosan egyenletes lett.

– Csak menj el.

Bai Luo Yin mozdulatlanul állt. Gu Hai addig lökte, amíg az ki nem lépett az ajtón.

– Menj!

A szépségszalon az utca sarkán Teresa Teng régi dalát játszotta:

“Csak az érdekel. Csak veled törődöm.

Ha nem találkoztam volna veled,

Hol lennék most?

Hogyan telnének napjaim?

Milyen lenne az élet?

Talán valaki mással ismerkedem meg,

és hétköznapi életet élek…

Könyörgöm, ne kelljen elhagynom téged,

Vonzalmat rajtad kívül senki iránt sem érzek.”

 Bai Luo Yin a könnyek határán volt, felidézte azt az éjszakát, amikor Gu Hai ezt a dalt énekelte. Emlékezett magára, lenézte és gúnyosan nézett rá. Azonban ebben a pillanatban nagyon szerette volna még egyszer hallani, ahogy Gu Hai énekel neki.

….

Amikor Bai Luo Yin hazaért, a nagymamája és a nagypapája szobájában égett a világítás. Az apja a szobájában ült, gondolataiba merülve, miközben Gu Hai dolgait bámulta. Amikor meghallotta az ajtó csukódásának hangját, felállt és kisétált.

– Miért ilyen későn jöttél vissza? Hol voltál?

Bai Luo Yin könnyedén válaszolt.

– Azért mentem, hogy átadjam az osztálytársam holmiját.

Bai Han Qi éppen el akarta hagyni fia szobáját, de úgy érezte, hogy mondani akar valamit. Megállt az ajtóban, tétován és bizonytalanul.

– Yin Zi.

– Hm?

Bai Luo Yin a holnapi órákra szükséges tankönyveket az iskolatáskájába tette.

– Da Hai már jó ideje nem jött át, igaz?

Bai Luo Yin megállt, lehajtotta a fejét és hümmögött. Bai Han Qi mellé ült, az arcát bámulta, és megszólalt.

– Légy őszinte apával, összevesztetek, igaz?

– Nem.

– Ha nem, akkor miért nem jött el hozzánk? – Bai Han Qi egy kicsit nyugtalannak érezte magát.

Bai Luo Yin gépiesen cselekedett.

– Van saját háza! A családjuk helyzete nagyon jó, miért lenne mindig a mi vacak házunkban?

Amikor Bai Han Qi meghallotta ezeket a szavakat, biztos volt benne, hogy valami probléma lehet közöttük.

– Yin Zi, Da Hai egy igazán jó gyerek, nem fogsz találni olyat, mint ő. Nem mintha hízelegni akarnék neki, de Zou néni ügyében nem tett nagy erőfeszítéseket? Ilyen hűséges, segítőkész és melegszívű fiút tényleg nem lehet találni. A barátok közötti veszekedés egy hétköznapi dolog, már felnőttél, széles látókörűnek kell lenned. Ne hagyj cserben egy ilyen jó gyereket triviális dolgok miatt.  Határozottan nem éri meg!

Bai Luo Yin letette a táskáját, lehangoltan nézett apjára.

– Ami ezt a dolgot illeti, tényleg nem tudom elviselni.

– Ő csak egy kisgyerek, mit tett, hogy ennyire feldühített? – Bai Han Qi felnevetett minden aggodalom nélkül. – Ellopta a barátnődet?

– Nem, az apja az, aki ellopta a te feleségedet.

Bai Luo Yin nem akarta, hogy az apja tovább beszéljen Gu Hai-ról, ezért nyersen elmondta az igazságot.

– Hogy érted ezt? – Bai Han Qi nem kapcsolt.

Bai Luo Yin felsóhajtott, és nagy nehezen beszélni kezdett.

– Az a férfi, aki összeházasodott az anyámmal, az az apja.

Bai Han Qi egy ideig nem mozdult, majd megnyugodott.

– Te…. Ezt már a kezdetektől fogva tudtad? Tehát úgy érted, hogy eltitkolta az igazságot és szándékosan közeledett hozzád?

– Egyikünknek sem volt fogalma róla, amíg pár napja anyám meg nem keresett. Véletlenül összefutott vele, akkor tudtuk meg.

Bai Han Qi arcán megdöbbent és hitetlenkedő kifejezés ült.

– Tehát kezdetben egyáltalán nem tudtatok erről a dologról?

Bai Luo Yin bólintott a fejével.

– Micsoda véletlen! Hogy is hívjátok ezt ti, fiatalok? Ez sors, igaz? Nem egy nagyon jó dolog? A kapcsolatotok közelebb került egymáshoz! Később, amikor meglátogatod anyukádat, akkor láthatod őt is.

Bai Luo Yin egy pillanat alatt ledermedt.

83 A hurrikán, amely végigsöpört a tengeren!

– Nem bánod?

– Miért bánnám? Anyád már sok éve elment. Régen elváltunk. Neki is keresnie kellett egy másik partnert. Ő egy nő, jó dolog, ha talált valakit, akire támaszkodhat. Tudom, hogy anyukád sokszor felkeresett. Nem kellene haragudnod rá, hibáztatnod, elvégre ő egyike azon kevés embereknek ezen a világon, aki őszintén jól bánik veled.

Bai Luo Yin a padlóra pillantott.

– Úgy érzem, hogy önző.

– Aj, fiam! – Bai Han Qi mindkét kezével felemelte Bai Luo Yin arcát. – Ki nem önző. Tételezzük fel, ha rólad lenne szó, és nem házasodsz meg többet, képes lennél egyedül élni?

Bai Luo Yin nem tagadta, de nem is ismerte el, végül csak egyszerűen odavetett egy mondatot.

– Miért nem mondtad ezt korábban?

Bai Han Qi nem tudta, hogy nevessen vagy sírjon.

– Nem hagytad, hogy beszéljek!

Bai Luo Yin összegörnyedt, mit tegyek? Ez az ügy már ilyen messzire ment… Bai Han Qi arckifejezése megváltozott.

– Miért az anyukádról beszélünk? Nem Gu Hai-ról volt szó? Figyelj rám, bocsánatot kell kérned tőle, aztán meglátjuk mi fog történni.

– Nem fogok bocsánatot kérni! – utasította vissza azonnal Bai Luo Yin.

– Nézd meg ezt a fiút, hogy lehetsz ilyen meggondolatlan? – mondta Bai Han Qi kissé türelmetlenül. –Ő volt az, aki miatt az apja és az anyád összeházasodtak? Nem egy áldozat ő is egy összetört családból? Csak azért, mert nem kedveled az apját, megnehezíted a fia életét? Nem számítana, ha nem jönnétek ki jól egymással. De nem így van, nagyon jó volt hozzád…

– Akkor sem kérek bocsánatot.

– Te… Még azután is, hogy kimondtam azokat a szavakat?

– Apa, ne aggódj emiatt. Tudom, mit kell tennem – Bai Luo Yin meglökte apját. – Feküdj vissza aludni.

– Három napon belül vissza kell hoznod Gu Hai-t ide.

– Rendben, tudom.

Bai Han Qi visszament a saját szobájába, Bai Luo Yin még sokáig állt az ajtóban, nagyon feldúltnak érezte magát belül. Egyrészt az apja szavai miatt, másrészt Gu Hai miatt. Ha korábban tudta volna, hogy Bai Han Qi hozzáállása ilyen lesz, nem mondott volna ilyen szavakat, most még ha vissza is akarja vonni, nem tudja. „Tényleg bocsánatot kell kérnem?” Azon az éjszakán folyamatosan forgolódott az ágyán, és nem tudott aludni. Végül egy réteg márványfehér színű hajnali égbolt jelent meg a horizonton. Elhatározta, hogy megkeresi Gu Hai-t, nem számít, hogy mi lesz a vége, nem számít, hogy mi mindent kell tennie, hogy nevetségessé válhat. Úgy döntött, hogy összeszorítja a fogait, és a lehető legnagyobb erőfeszítéseket téve helyreállítja a kapcsolatukat.

Kora reggel a lehullott leveleken gurultak a kerekek, Bai Luo Yin Gu Hai biciklijén ült tele elszántsággal. “Lejjebb a tested, lejjebb az arcod, lejjebb a büszkeséged. Ha egy ember lehajtja a fejét, nem jelent semmit….” Bai Luo Yin úgy mormolta magában, mint egy megakadt lemez, miközben tekert. Egy lejtő volt előtte, ami után egy nagy kanyar következett, így meghúzta a féket, miközben lefelé gurult a lejtőn. De amikor a kanyarban befordult, hirtelen eldőlt. Két ember felé gurult, és mert a kerékpár fékje nem működött igazán jól. Bár Bai Luo Yin letette a lábát, hogy időben megállítsa a kerékpárt, mégis beléjük ütközött. Kora reggel, a sűrű köd miatt Bai Luo Yin nem látta tisztán, hogy kik voltak, csak annyit tudott kivenni, hogy mindketten 20 év feletti hasonló magasságú férfiak.

– Sajnálom testvér, a fék nem működik igazán jól, súlyosan megsérültél? – kérdezte Bai Luo Yin udvariasan.

Az a két fickó egymásra pillantott anélkül, hogy bármit is mondtak volna. Megindultak feléje és megkötözték a kezét. Bai Luo Yin megdöbbent, hogy manapság még mindig csinálnak ilyen biciklis csalást^[1]. Még akkor is, ha ez tényleg az, nem kell ilyesmit csinálni! Bai Luo Yin rájött, hogy nem voltak tisztában azzal, hogy ez a helyzet nem jó, ezért gyorsan használta a kezét, ami nem volt még megkötve. Meglendítette a biciklit, hogy feléjük csapódjon, kihasználta a rést, amikor mindketten hátráltak, eldobta a biciklit és elfutott. A sikátor elég szűk volt, a két férfi elég sok időt töltött azzal, hogy kitérjenek a bicikli elől, mire újra üldözni kezdték, Bai Luo Yin már megfordult. Ereje nem volt nagy, de az állóképessége elég erős volt, és emellett ismerős volt az itteni domborzati viszony. De Bai Luo Yin alábecsülte ezt a két rendkívüli embert. Éppen amikor kijutott a harmadik sikátorból, elállta az útját a az a két erős test. Tisztán látta, hogy az előtte álló két férfi, ha nem is profi bérgyilkosok, de jól képzettek, testalkatuk hasonló volt Gu Hai-éhoz. Hiába próbálkozott, nem tudta lerázni őket. Ez a bizonyíték arra, hogy mindent előre elterveztek. Ha nem is ütközik velük, akkor is elfogták volna. Bai Luo Yin gondolkodni kezdett, hogy kit provokált mostanában.

– Testvér, sajnáljuk, de velünk kell jönnöd.

Az egyikük a kezén lévő bilinccsel babrált, és lépésről lépésre Bai Luo Yin felé indult, a fiú nem akarta, hogy elrabolják, addig rugdosott, amíg meg nem rúgta az egyik férfi állkapcsát. Nem számítottak arra, hogy Bai Luo Yin meggondolatlanul provokálni merészeli őket. A másik férfi látta, hogy a társát megfélemlítették, és már-már verekedésbe akart keveredni Bai Luo Yin-el, de az a férfi, akinek megrúgta az állát, megragadta őt. Az a férfi káromkodott egyet, majd mindketten megindultak Bai Luo Yin felé. Egyikük ügyesen lefogta Bai Luo Yin tarkóját, a másik hátracsavarta a karját. Bai Luo Yin behajlította a derekát, majd két rúgást célzott a lágyékuk felé, azok hamarosan futottak, mint az őrültek, sírtak és sikoltoztak, mégsem merték megütni Bai Luo Yint. A fiú megfigyelte, hogy nem merték bántani, az öklei úgy összpontosultak, mint egy esőcsepp, a lábával továbbra is rúgott. Egyik férfi sem támadt rá, csak meg akarták bilincselni. Amig kis idő múlva Bai Luo Yin szemét be nem kötötték, és a testét egy kötéllel meg nem kötözték, tényleg embertelenül megverték őket.

– Láttam egy rendőrt, tűnjünk el innen gyorsan.

Bai Luo Yint bedobták egy autóba, homályosan hallotta a beszélgetésüket.

– Bassza meg, soha életemben nem éreztem még ilyen bosszúsnak magam, nézd meg a könyökömet, baszd meg! Mint egy lecsupaszított húsdarab.

– Csak neked? Amikor a seregben voltam, ki mert volna ellenem menni? Nagy veszteségekkel néznének szembe aznap.

– Nem azt mondtad, hogy egyetlen fiú nem jelenthet gondot? Mondtam, hogy hívd Wang Yu-t, hogy jöjjön, de azt mondtad, hogy nincs rá szükség.

– Honnan tudtam volna, hogy vannak trükkök a tarsolyában?

– Rendben, ne beszéljünk erről többet. Siess és indítsd be a kocsit. Valaki fontos ember vár!

Amikor a kocsi megállt kiemelték Bai Luo Yint.

– Megsérült?

Bai Luo Yin fülében ismerős hang hallatszott, szíve hirtelen megremegett.

– Nem, nem mernénk!

– Az arcunkra nézve tudnád, hogy egyáltalán nem ütöttük meg.

Könnyed nevetés tört ki.

– Köszönöm!

– Nem kell megköszönni. Ha később még valamire szükséged van, akkor keress meg minket nyugodtan.

Bai Luo Yin érezte, hogy valaki felemeli a testét. Bár meg volt kötve, de érezte, hogy a teste ismerős, széles vállakkal találkozott. Az ajtó kinyílt, az ágyra pottyant. Az a férfi elkezdte a testén lévő köteleket óvatosan kioldani, de nem vette le a szemkötőjét. A bilincset sem vette le az egyik csuklójáról, hanem az ágy egyik oszlopához zárta. Bai Luo Yin a szabad kezét akarta használni, hogy levegye a szemkötőjét, de azt megragadta valakinek a keze. Ez az érintés nagyon ismerős volt. A szíve összeszorult, nem tudta elfogadni a saját gyanúját. Ebben a pillanatban Bai Luo Yin szemkötőjét levették. Gu Hai arca tisztán megjelent a szeme előtt, és a gonoszság féktelen érzését hordozta, a kétségbeesés utáni végletet, abnormális izgatottságot és a készségét, hogy mindent kockára tegyen. Reményének utolsó szála is elszakadt, összeszorította a fogait, és Gu Hai-ra meredt.

– Mit akarsz?

– Azt kérdezed, hogy mit akarok? – Gu Hai kéjjel telve gyengéden simogatta Bai Luo Yin arcát .

Olyan volt, mintha egy Baobei-t simogatna, csakhogy ez inkább csendes uralkodás volt.

– Nem akartál elhagyni engem? Nem akartad megszakítani velem a kapcsolatot? Nem számít, mi lesz, képes leszek helyreállítani a kapcsolatunkat, igaz? Ezért egyszerűen bebörtönözlek ide. Még ha el is akarsz menni, nem fogsz tudni! Olyan szívtelen vagy. Nem törődsz velem. Szóval, egyszerűen rákényszerítelek, hogy törődj velem, rákényszerítelek, hogy szeress!

Bai Luo Yin majdnem belehalt a Gu Hai iránti érzett dühébe, nem akart egy szót sem szólni, úgy érezte, hogy tegnap este ostoba döntést hozott.

– Miért nem beszélsz? – kérdezte Gu Hai.

Bai Luo Yin becsukta a szemét, nem akart Gu Hai-ra nézni.

– Nem akarsz rám nézni? Ha nem akarsz nézni, van egy módszerem, amivel rávehetlek, hogy kinyisd  a szemed!

Gu Hai lehajtotta a fejét, minden előkészület nélkül, megcsókolta Bai Luo Yin vékony ajkát. Bai Luo Yin teste elzsibbadt, és döbbenten nyitotta ki a szemét. Gu Hai szemei csukva voltak, elmerült, igazán szenvedélyes volt. Bai Luo Yin érezte, hogy Gu Hai keze a derekán kissé remegett. Egy pillanat alatt mintha egy tengeri hurrikán söpört volna végig a szívében

 [1] Leggyakoribb csalás Kínában. Szándékosan összetörnek autókat, majd kártérítést követelnek.

84 Az őrült vallomás!

– Te…

Bai Luo Yin torkából homályos hang tört elő, de elnyelte a cuppogó hang, mert Gu Hai vadul szopogatta az alsó ajkát. Utat tört magának Bai Luo Yin szájába és nyelvének hegyével megérintette az ínyét. A nedves érzés áramütést okozott az egész testében. Még soha nem tapasztalt ilyen intenzív ingadozást az érzelmeiben, tűz perzselte fel a mellkasát, vadul felbőgött a kéjes vágytól. Nem elég, még többet akart. Annak érdekében, hogy Bai Luo Yin fogai ne harapjanak belé, Gu Hai mindkét kezét rátette Bai Luo Yin arcára. Hogy nyitva tartsa a száját, a nyelvét belekényszerítette a forró üregbe, hogy felfedezze azt. Abban a pillanatban, amikor a nyelvük összeért, erős elektromos áram cikázott át minden egyes testrészén. Gu Hai erőszakos mohósággal fosztogatta Bai Luo Yin száját, fáradhatatlanul kergetve a kitérő nyelvet. Harapott, nyalt és szívott. Ha tehette volna, egészben lenyelte volna Bai Luo Yint. Ez a csók, és a csók egy férfi és egy nő között más. Nincs benne túlzott előjáték, vagy bármilyen émelyítő érzés, ami elönti őket. Minden kívül volt a intenzív érzelmekből, amelyek a szívük mélyéről jöttek, meghaladva azt, amit a testük el tudott viselni. A dominancia és a hatalom harcát szabadította el. Heves és vad volt, olyan pusztító erőt hordozott, ami hasonló volt a tomboló hegyekhez és háborgó tengerekhez, apró darabokra zúzta az érzéseiket. Végül Gu Hai ajkai hosszú időre visszahúzódtak Bai Luo Yin duzzadt ajkairól, miközben kezei még mindig szilárdan tartották az arcát. Bai Luo Yin összes haját az arcából hátrafelé tolta a feje mögé, teljesen felfedve jóképű arcát. Ez volt az az arc, ami lenyűgözte őt, ami horogra akasztotta a lelkét, mint egy kábítószer, és amely minden akaraterejét elszívta.

– Baobei… – Gu Hai szórakozottan nézett Bai Luo Yinre. – Már tudtál az érzéseimről kezdetektől fogva, igaz? Már tudtad, hogy az irántad érzett érzéseim nem hétköznapiak, igaz? Amikor megcsókoltalak, nem ért váratlanul, igaz?

Bár Bai Luo Yin nagyon jóképű volt, arckifejezése drasztikusan megváltozott.

– Gu Hai! Te…

– Még ne szidj le! – Gu Hai gyorsan eltakarta Bai Luo Yin száját a kezével. –Először hallgass végig. Ha végeztem, akkor szidhatsz kedvedre. Tudom, hogy már nincs jó benyomásod rólam a szívedben, ezért ma teljesen tönkreteszem. Őszintén szólva, az lenne a legjobb, ha elkezdenél gyűlölni. Utálj inkább, minthogy távolságtartó és közömbös legyél irántam. Bai Luo Yin, jól figyelj. Én, Gu Hai, soha nem testvérként láttalak téged. Azért bánok jól veled, mert kedvellek. Úgy szolgállak, mint egy szeretőt, és szeretnék veled egy ágyban aludni, mert meg akarlak dugni. Még a nyögéseidet is hallani akarom álmaimban…

Bai Luo Yin-nek elakadt a szava.

– Tényleg azt hiszed, hogy illetlen vagyok? Hogy perverz vagyok? Megmondom neked, nem hibáztathatsz más embereket. Csak magadat hibáztathatod! Ki mondta neked, hogy legyél ilyen elbűvölő? Ki mondta, hogy legyél ilyen kacér? Ki mondta neked, hogy már azzal is elbűvölsz, hogy rám mosolyogsz? Bai Luo Yin, ne merészelj úgy tenni, mintha ártatlan lennél. Kizárt, hogy ne tudtál volna már ezekről a mocskos gondolataimról. Szándékosan elcsábítottál! – Gu Hai még ezek után sem fejezte be a vulgáris vallomását. – Bai Luo Yin, elmondom, soha nem fogom megbánni, amit ma mondtam! Meg akarsz szidni engem, igaz? Akkor szidj meg, amennyit csak akarsz! Minél többet szidsz, annál izgatottabb leszek. Minden alkalommal, amikor megszidsz, arra késztetsz, hogy keményen megdugjalak! Tudod, hogy ez a dühös tekinteted, a toleranciád, a kínos viselkedésed, az arckifejezésed, mindez nagyon csábító, ugye? Ha nem lenne az illemérzetem, akkor már régen levettem volna a nadrágodat! Oké, most már nyugodtan szidhatsz, meghallgatlak.

Bai Luo Yin úgy érezte, hogy az Ég gonosz tréfát űz vele azzal, hogy ezt elviselteti vele. Gu Hai obszcén és sértő beszéde alatt sikerült ellenállnia mindennek, és szilárdan állt a nyomás alatt.

– Nem foglak szidni – Bai Luo Yin szokatlanul nyugodt hangon válaszolt.

Gu Hai ítélkező tekintete egy pillanatig Bai Luo Yin arcán időzött, próbálta megérteni mit is mondott az imént. Végül kissé megtört és fájdalmas mosolyra fakadt.

– Feladod? Megbántad, hogy megismertél egy olyan valakit, mint én, ugye? Azt akarod, hogy eltűnjek az életedből, igaz? De én nem fogok! Rávettél engem, hogy fülig szerelmes legyek beléd, és mégis el akarsz futni? Szó sem lehet róla!

Ha Bai Luo Yin kezében egy tégla lett volna, biztosan Gu Hai száját találta volna el vele.

– Gu Hai, meg fogsz fizetni mindazért, amit mondtál.

– Nem érdekel! – Gu Hai szemében láthatóan túlzott érzelmek mutatkoztak. – Mindaddig, amíg láthatlak minden nap, hajlandó vagyok bármilyen árat megfizetni.

– Rendben, akkor hallgass figyelmesen. Azt terveztem, hogy ma reggel megkereslek. Bocsánatot akartam kérni tőled! Egész éjjel apámmal beszélgettem, és egyáltalán nem érdekli a helyzeted. Sőt, sürgetett, hogy kérjelek meg, hogy gyere haza, és én beleegyeztem! De elraboltak korán reggel, megkötöztek, és a tetejébe megalázott egy őrült. Mondd meg, mit tegyek?

Ekkor Gu Hai-on volt a sor, hogy elakadjon a szava.

– Engedj el! – vicsorgott Bai Luo Yin agresszíven.

Bai Luo Yin szavai alatt Gu Hai arckifejezése megváltozott.

– Te… az igazat mondod? –  Gu Hai titokban örült, de ugyanakkor nagyon is nyugtalan volt. – Badarság! – Óvatosan az alatta lévő fiúra pillantott, egy kicsit előrehajolt. – Mi van, ha megint szándékosan bolonddá teszel?

Valamilyen természeti katasztrófa áldozatához hasonló hozzáállással Gu Hai felvette a telefonját, és felhívta Bai Han Qi-t.

– Bácsikám…?

– Da Hai, miért nem jöttél el hozzánk mostanában? Hiányzol a nagybácsinak és a nagymamádnak. Minden nap újra és újra rólad beszél.

– Bácsikám, Yin Zi mindent elmondott neked? – miközben beszélt, titokban Bai Luo Yin felé pillantott.

– Igen, Da Hai. Yin Zi nagyon éretlen, ezért megkértem, hogy keressen meg. Valószínűleg nemsokára ott lesz.

– Oh… – Gu Hai csüggedten válaszolt. – Lehet, hogy hamarosan ideér. Megyek és megnézem. Akkor később találkozunk, bácsikám…

A helyzet hirtelen megfordult, és Bai Luo Yin arcára nyugodt kifejezés ült. Tekintete éles volt, mint egy kés, amely dühösen vájt Gu Hai arcába, ahogy követelte:

– Oldozz el!

Miután letette a hívást, Gu Hai közelebb lépett Bai Luo Yinhez, még mindig ugyanolyan szemérmetlenül, mint korábban. A kezdeti hatalmaskodó és brutális viselkedése gyengédséggel teli arckifejezéssé változott.

– Ha eloldoználak, mit tehetnék, ha elszöknél?

– Ne aggódj, nem fogok elfutni!

Tétován engedve Bai Luo Yin követelésének, Gu Hai kioldotta a bilincset. Bai Luo Yin olyan volt, mint egy vadállat, ahogy Gu Hai karját rángatta és addig rúgta, amíg le nem esett az ágyról. Azonban ezek a rúgások nem voltak elég erősek ahhoz, hogy eltörje a lépét, ezért megragadta a kemény fém bilincset, majd folytatta Gu Hai ütlegelését, amíg teljesen ki nem adta a dühét.

– Baobei, ne légy dühös.

– Mit mondtál, kit akarsz megdugni?

Gu Hai eltakarta a fejét, hogy megvédje az ütéstől, amiről tudta, hogy jön, és mély levegőt véve visszavágott Bai Luo Yinnek, miközben a szája sarka gonosz vigyorba csavarodott.

– Az a férj, aki nem akarja megdugni a feleségét, nem jó férj.

– Te…! –  Bai Luo Yin morgott, és elkezdte kergetni Gu Hai-t a házban.

A sok futás és hánykolódás után mindketten kimerültnek érezték magukat, ezért Bai Luo Yin nyugodtan leült az ágyra, hogy megpihenjen. Miután lenyugodott a légzése elindult az ajtó felé.

– Hová mész? – Gu Hai egész testével eltorlaszolta az ajtót.

Bai Luo Yin hevesen felordított.

– Semmi közöd hozzá!

– Ez nem fog menni – Gu Hai komolyan ránézett. – Még nem fejeztük be a beszélgetést, és te csak úgy el akarsz menni?

– Mi mást lehetne még mondani?

Néhány százmillió agysejt, amit Bai Luo Yin több mint tíz év alatt felhalmozott, elhalt a túlzott dühkitörése miatt.

– Elég szenvedélyesen vallottam neked, úgyhogy valamilyen választ adnod kellene!

– Miféle választ? –  Bai Luo Yin kétségbeesett. – Még jó, hogy nem vertelek halálra.

– Hogy miféle válasz? – Az ajtókeret szélének dőlt, gonosz és illetlen mosoly terült szét az ajkán. – Épp most mondtam, hogy tetszel nekem. Nem tudnál válaszolni valamit?

Bai Luo Yin füle iszonyatosan elvörösödött.

– Gu Hai, abba tudnád hagyni ezt az őrült viselkedést?

– Ki viselkedik őrülten? – Gu Hai határozott testtartással és tekintettel állt. – Minden, amit mondtam, a szívem legmélyéről jött!

Bai Luo Yin kis idő után végül megszólalt.

– Mindketten fiúk vagyunk.

– És akkor mi van? – felelte Gu Hai bátran. – Elfelejtetted azt a napot, amikor sétáltattuk a kutyánkat? Még egy kutyát és egy macskát is láttunk randizni.

– Hogy lenne ez ugyanaz?

Gu Hai nevetséges összehasonlítását hallgatva Bai Luo Yin legszívesebben a falba verte volna a fejét és meghalt volna. Ennek ellenére Gu Hai még mindig ragaszkodott hozzá, és azt mondta.

– Nem számít, hogy hím vagy nőstény, hím macska vagy nőstény kutya. Csak mondd meg; kedvelsz vagy nem?

Bai Luo Yin ádámcsutkája egy kicsit meg-megbicsaklott, láthatóan ideges volt, de egy idő után végre azt válaszolta.

– Nem kedvellek.

Ettől a kijelentéstől Gu Hai megfeszült, és megdermedve állt az ajtó előtt. Bai Luo Yin megpróbálta félrelökni Gu Hai-t az útból, bosszúsan vicsorgott.

– Mozgás! Haza akarok menni! – Gu Hai egyáltalán nem mozdult. Mivel Bai Luo Yin nem kapott választ, egyre ingerültebbé vált. – Mit akarsz még?

– Szóval nem kedvelsz engem, mi? Akkor ez megkönnyíti a dolgodat! Továbbra is bezárva tartalak, és csak akkor engedlek el, ha viszontszeretsz!

– Gu Hai!!!

Megfordulva, Gu Hai szorosan Bai Luo Yin köré tekerte erős karjait, aki ugyanolyan magas volt, mint ő, és újra összepréselte ajkaikat. Figyelmen kívül hagyva Bai Luo Yin őrjöngő rúgásait. Bai Luo Yin vonagló testét továbbra is szilárdan és szorosan fogta. Továbbra is szenvedélyesen szívta Bai Luo Yin nyelvét, újra és újra az ajkaival. Amikor a vér fémes íze Gu Hai szájában elterjedt, visszanyerte korábbi vad energiáját, mintha ezer ló vadul száguldozna benne. A szíve olyan hevesen dobogott, hogy úgy érezte, mindjárt kiugrik a mellkasából.

– Yin Zi! – Gu Hai hozzáállása meglehetősen kompromisszumos megközelítést hordozott. Bai Luo Yinre nézett és azt mondta. – Őszintén kedvellek téged. Tudom, hogy ezt a kezdetektől fogva érzed. Ne foglalkozz a szemtelen megjegyzéseimmel, de ezeket a szavakat el kell hinned. Nem foglak arra kényszeríteni, hogy tisztázd a kapcsolatunkat. Csak tudni szeretném, hogy a szívedben mit érzel. Nem kell azonnal választ adnod, tudok várni. Továbbra is üldözni foglak, és sok szeretettel össze foglak zúzni. Nem hiszem, hogy nem tudom elérni a szívedet!

85 Hív nagy testvérnek!

– Már régóta szerettem volna családi vacsorát tartani, de apáddal újra és újra átgondoltuk a dolgot. Úgy éreztük, hogy előbb meg kell ismernünk egymást, hogy együtt tudjunk enni. – Jiang Yuan Gu Wei Tingre nézett, és elmosolyodott. – Nem kell bemutatnunk őket egymásnak újra, igaz?

– Nincs rá szükség, már ismerik egymást, csak együnk, miközben beszélgetünk.

Gu Hai és Bai Luo Yin az egyik oldalon ültek, Jiang Yuan és Gu Wei Ting a másik oldalon. Gu Wei Ting ekkor Bai Luo Yin táljára helyezett egy tengeri uborkát. Egy másodperccel később Gu Hai elvette a tengeri uborkát Bai Luo Yin táljából, majd majd a saját táljára tette. Gu Wei Ting hangja kissé merev volt.

– Még mindig nagyon sok tengeri uborka van a tányéron, miért vetted el Luoyin táljából?

– Nem szereti! – válaszolta Gu Hai. – Ha ezt megeszi, akkor hasmenése lesz.

Jiang Yuan szívből nevetett.

– Nézd meg ezt a két gyereket, a kapcsolatuk tényleg jó. Ó, igaz, ezt még nem volt alkalmam megkérdezni, melyik hónapban van Xiao Hai születésnapja? Mindketten ugyanabban az évben születtetek, de a hónap biztosan más, igaz? Tudnunk kell, hogy ki a nagy testvér és ki az öcs!

Ezt hallva mindketten úgy érezték, hogy nem tudják lenyelni az ételt, önbizalmuk megrendült, féltek, hogy a másik idősebb lesz. Jian Yuan nyitotta ki először a száját.

– Luoyin a holdnaptár májusában született, mi van Xiao Hai-val?

Gu Wei Ting félbeszakította.

– Ő is májusban született.

Ettől még idegesebbek lettek. Ezúttal Gu Hai kérdezte először Bai Luo Yint.

– Melyik nap?

– Május elseje.

Villámcsapás a semmiből! Gu Hai majdnem leesett a székéről.

– És mi van veled? – kérdezte Bai Luo Yin.

Gu Hai csak ült egyenesen, félt, hogy lebukik, ezért kihívó arckifejezést öltött magára.

– Én is május elsején születtem. Hány óra…

Gu Wei Ting kíméletlenül félbeszakította Gu Hai-t.

– Nem május 6-án születtél?

Jiang Yuan addig nevetett, amíg az arca el nem vörösödött.

– Xiao Hai mindig a nagy testvér, ki gondolta volna, hogy ezt a mi Luoyinunk fogja elragadni tőle.

Gu Hai magában káromkodott: „Ez a te hibád, csak egy kicsit később kellett volna megszülnöd.” Bai Luo Yin ajkának sarkában egy mosoly jelent meg. A vacsorájuk már majdnem a véget ért, amikor Jiang Yuan hirtelen megszólalt.

– Mivel a kapcsolatotok igazán jó, költözzetek vissza az otthonunkba! Így kényelmesebb lesz mindkettőtökről gondoskodnom. Lesz egy sofőr, aki mindkettőtöket elvisz az iskolába. Így én és az apátok is nyugodtak leszünk.

Bai Luo Yin letette a pálcikáját, és egyenesen Jiang Yuan-nak mondta.

– Nem fogok ideköltözni. Alkalmanként veled enni, már a határom.

Ami Bai Lu Yin hozzáállását illeti, ez nem volt váratlan Jiang Yuan számára, elvégre szüksége van egy kis időre, hogy alaposan elfogadja a családjukat. Most az a fontos, hogy Gu Hai-t visszahozzák. Mivel Bai Luo Yin és Gu Hai kapcsolata nagyon jó, ha Gu Hai hazajön, akkor az Bai Luo Yin-t is meg tudja győzni, hogy vele jöjjön.

– Xiao Hai, látod, ha kint élsz….

– Nem jövök vissza – szakította félbe Gu Hai Jiang Yuant. –Visszaköltöztem a Világkereskedelmi Központba, ott nagyon jó.

– Ó… Szóval így van – Jiang Yuan kissé zavarba jött. – Ha elégedett vagy azzal, akkor élj ott. Ha egyedül élsz ott, nem fogod magad egyedül érezni? Ha véletlenül baleset történne, senki sem tudna segíteni.

„Igen, nem csak egyedül vagyok, de nagyon magányosnak is érzem magam. Ha rá tudod venni a fiadat, hogy éljünk együtt, azonnal anyának szólítanálak.” Gondolta Gu Hai, de hangosan ennyit mondott.

– Van egy házvezetőnő.

Evés közben Gu Hai megpakolta Bai Luo Yin tálját, és halkan azt mondta.

– Egyél ebből, képes kezelni az impotenciát.

Bai Luo Yin majdnem felkapott egy csésze forró vizet, és Gu Hai fejére öntötte, szeme az étkezőasztalon keresgélt, majd az összes megmaradt bika péniszt^[1] Gu Hai táljába tette.

Mire vége lett a vacsorának az ég besötétedett. Gu Hai és Bai Luo Yin együtt sétáltak az utcán. Jiang Yuan azt mondta, nem kell megzavarni ezt a két gyereket, hadd cseréljenek eszmét, talán egy nap, amikor már rendezték magukban, kellemes érzéssel térnek haza.

– Egy kicsit még mindig éhes vagyok – dörzsölte meg Hu Hai a hasát.

Bai Luo Yin könnyedén válaszolt.

–  Ilyen helyen nehéz addig enni, amíg jóllakik az ember.

– Nem akarsz venni egy kis harapnivalót, mielőtt hazamész? – javasoltsa Gu Hai.

Bai Luo Yin résen volt.

– Hová?

– Hozzám! – vigyorgott Gu Hai, mint egy gengszter.

– Már jóllaktam – Bai Luo Yin távolságot tartott tőle.

Gu Hai szánakozó arckifejezést színlelt, hogy megnehezítse Bai Luo Yin dolgát.

– Ha akarod, akkor visszamehetünk hozzád.

A valódi jelentése az volt, hogy ha én egy lépést hátrálok, akkor neked is vissza kell hátrálnod egy lépést.

– Nem kell eljönnöd hozzám.

– Miért nem mehetek? – Gu Hai sietve tett két lépést, és elállta Bai Luo Yin útját – Bácsikám többször is hívott, és megkért, hogy menjek!

– Apám csak udvarias volt, és azt hiszed, hogy tényleg komolyan gondolta – utasította el Bai Luo Yin Gu Hai-t, majd tovább sétált.

Gu Hai szorosan követte őt.

– A nagybácsi becsületes ember, soha nem hazudna arról, amit mondott.

Bai Luo Yin megállt.

– Tényleg menni akarsz?

– Badarság.

– Akkor csináljuk ezt, hívj nagy testvérnek, és akkor ezúttal engedek.

Bai Luo Yin szája sarka arrogánsan megrándult, majd taxit hívott.

– Ne légy ilyen! – Gu Hai megrántotta Bai Luo Yin karját. – Muszáj így viselkedned?

Bai Luo Yin megalkuvást nem tűrő arckifejezést öltött magára. Gu Hai elhallgatott egy időre, tekintetét Bai Luo Yinre szegezte.

– Mit szólnál, ha kétszer nagy testvérnek hívnálak?

Bai Luo Yin gyanúsnak érezte. Gu Hai közelebb lépett Bai Luo Yinhez, és illetlenül azt mondta.

– Megengednéd, hogy együtt aludjak veled a szobádban?

– Még ha ezerszer hívnál is nagy testvérnek, akkor sem lenne értelme!

Gu Hai gonosz mosolya megtört, de az elutasítás után is követte Bai Luo Yin-t. Szemérmetlenül a fiú dereka alatti pontra szegezte tekintetét. Korábban soha nem volt ez a probléma; még ha egy férfi szupermodell állt is előtte, az a fickó nem különbözött volna egy halom fától. De most, amikor Bai Luo Yin magas alakját, feszes és hosszú lábait, feszes fenekét nézi, nem tudja megállni, hogy a képzelete el ne szabaduljon. Ha egy nap kedvemre játszhatnék vele, nem lenne olyan addiktív, mint a drogok?

Hosszú az út, sokáig sétáltak. Régen az utcán sok mindenről beszélgettek visszafogottság nélkül, de ma egyikük sem kezdett el beszélgetni. Az egyik oldalon valakinek gonosz szándéka van, a másik oldalon valakinek megváltozott a lelkiállapota. Mielőtt a határt átlépnék, még mindig be lehet csapni önmagukat és másokat is, és a saját útjukat járni. Ha a határt átlépik, minden szó és cselekedet hozzáállássá válik, ami meghatározza, hogy hová jut a kapcsolat. Fújt a szél, egy levél végül lehullott, még akkor is, ha sokáig küzdött. Bai Luo Yin arcán végigsöpört, és egy ismeretlen hely felé sodródott. Bai Luo Yin megfordította a fejét, és Gu Hai-ra nézett, a levél a gallérján lógott. Kinyújtotta a kezét, hogy levegye. Gu Hai megfordult, és Bai Luo Yinre mosolygott. Gu Hai borostája fiatalosságot és bájt árasztott az utcai fények alatt. Gu Hai a régi ruháit viselte, és elbűvölően nézett ki. Bai Luo Yin nem tudta elviselni, hogyan hagyhatna egy ilyen kiváló fiút így elpazarolni.

– Gu Hai, mindketten visszatérhetünk még a helyes útra? – Bai Luo Yin végül megszólalt.

Gu Hai magához tért az álmodozásából.

– Mit mondasz?

– Azt hiszem, hogy az útjaink elkanyarodtak, vissza tudlak még húzni a helyes útra?

– Soha nem leszel képes visszahúzni engem! – mondta Gu Hai gondolkodás nélkül. – Az ösvény, amelyen járunk, nemcsak elhajlott, hanem veszélyes is. Negyvenöt fokos szögben ferdén, az oldalán egy szaros gödör van. Nincs más választásunk, mint nekitámaszkodni a falnak, felvenni a sebességet, majd futni előre. Ha csak egy kicsit is megállunk, biztosan beleesünk!

– Tényleg undorító vagy.

Gu Hai vigyorgott, majd bement Bai Luo Yin házába.

– Da Hai! Nagyon hiányoztál a bácsikádnak.

Amikor Bai Han Qi meglátta Gu Hai-t, azonnal megölelte, és bevezette a házba.

– Bácsikám, te is hiányoztál nekem. – Gu Hai majdnem “apának” szólította.

Bai Luo Yin figyelmen kívül hagyta a két őrültet, és bement Bai nagymama szobájába. Gu Hai sétált egyet az udvaron, végül bement a konyhába.

– Bácsikám, még éhes vagyok, van valami ennivaló?

Amikor Bai Han Qi meghallotta Gu Hai kérdését, bement, és kinyitotta a rizsfőzőt, látta, hogy maradt majdnem két tál főtt rizs, majd kinyitotta a hűtőszekrényt, hogy keressen még valamit.

– Szerencsére még maradt egy tányér vese, a bácsi majd felmelegíti neked.

Alvás előtt Gu Hai benyomta magát az ajtón.

– Miért nem engedted, hogy veled aludjak? Nem aludtunk együtt korábban is?

Bai Luo Yin határozottan állt.

– A korábban az korábban volt. A most az most van. Azelőtt kedveltelek, többé már nem kedvellek.

Gu Hai arca olyan volt, mint az acél, nem vette komolyan, szemérmetlenül mutogatott az ujjával Bai Luo Yin ágyékára.

– Attól félsz, hogy nem tudsz majd éjszaka uralkodni magadon?

Bai Luo Yin megrúgta Gu Hai-t, hogy kiszabaduljon. Miután az ajtó becsukódott, Bai Luo Yin bosszankodott magában: „Én nem tudok uralkodni magamon? Megettél egy tányér bikacombot, egy tányér vesét, és még mindig van arcod, hogy ezt kérdezd?”

 [1] Erős afrodiziákumként tartják számon Kínában. Azt mondják a Viagrához hasonló tulajdonságokkal rendelkezik, így növeli a nemi vágyat.