96 Tudod, mit akarok

Yang Meng minden tanítási szünetben elment Bai Luo Yin osztályába. Amikor a hátsó ajtó kinyílt, mindenki tudta, hogy Yang Meng az, és Bai Luo Yin azonnal megkérdezte.

– Miért vagy itt megint?

A szünetben Bai Luo Yin hallott valamit Yang Mengtől. Az óra alatt pedig You Qitől. Nem úgy tűnt, hogy bármelyikük is hazudott volna. Az egyik szánalmasnak, a másik pedig ártatlannak tűnt. Bai Luo Yin rosszul érezte magát, hogy kettőjük közé került. De volt még egy személy, aki bajt okozott. Nem segített megoldani a helyzetet, hanem veszekedésbe kezdett. A tanítás végén az első dolog, amit Gu Hai látott, amikor kinyitotta a hátsó ajtót, az Yang Meng volt. Yang Meng néhány lépést hátrált, megijedt, amikor meglátta Gu Hai-t. Úgy érezte, hogy olyan személy, akit nagyon nehéz megközelíteni. Bai Luo Yin is eléggé rideg. Nem értette, hogy hogyan kerülhetett közel egymáshoz ez a két ember.

– Veled akarok menni! – Yang Meng alacsony teste még Bai Luo Yin vállig sem ért, mégis ragaszkodott hozzá, hogy felugorjon, és megölelje őt. Az iskola kapujához érve Bai Luo Yin megállt, majd Yang Mengre nézett.

– Most már rendben van, igaz? Az iskolai kollégiumban lakik, nem mehet ki, nyugodtan hazamehetsz.

– Ki mondta ezt? – Yang Meng kiegyenesítette a nyakát. – Legutóbb, amikor elmentem hozzád, követett. Nem, veled kell mennem!

Gu Hai nyugodt, de sötét arckifejezéssel Bai Luo Yin mögött volt, a biciklijét fogta, miközben várta.

– A múltkori különleges eset volt, igaz? Kiszökött az iskolából, miközben kockáztatta a jegyeit. Ha nem lesz jó az átlaga, fizetnie kell a kollégiumért. Mindezt csak azért, hogy szidalmazzon téged, megéri neki?

– Akkor is szeretnék veled együtt menni – makacskodott Yang Meng. – Óvoda óta mindig együtt mentünk. Hány éve is volt ez? Ha nem lett volna az előző osztályelnököd, aki elhúzta állandóan az órát, akkor lett volna alkalom, hogy ne együtt menjünk? Ha erre gondolok, elszomorodom. Láthatod, hogy egyedül vagyok. Szerinted könnyű nekem?

– Oké, oké… –  Bai Luo Yin kedvesen megveregette Yang Meng vállát. – Menjünk együtt.

A mögöttük álló személy arca komorabbá vált. Bai Luo Yin Gu Hai-ra pillantott. 

– Menjünk együtt hárman.

Gu Hai hirtelen belerúgott a bicikli pedáljába, felült a biciklijére és eltekert, nem válaszolt.

 – Nem… – Yang Meng képtelen volt megérteni. – Mi a baja? Miért van az, hogy amikor ránézek, egyáltalán nem mosolyog rám?

Bai Luo Yin arca megnyúlt. 

– Semmi, ne is törődj vele!

– Legutóbb, amikor gúnyolódott velem, pontosan ugyanezeket a szavakat mondtad! Yin Zi, miért vagy egy ilyen emberrel?

Bai Luo Yin nem szólt egy szót sem. Yang Meng furcsán ment. Szinte táncolt, pár lépésenként elfordította a fejét. Bai Luo Yin nem bírta tovább nézni.

– Yang Meng, tulajdonképpen mi bajod van? Megkérdeztem You Qi-t, azt mondta, hogy egyáltalán nem zaklat, nem áll közel hozzád. Azt mondta, hogy szándékosan viszályt szítasz köztünk!

– Bassza meg! – Yang Meng felemelte a karját és azt kiabálta: – Az a kibaszott szemétláda!

Amikor Bai Luo Yin ezt látta, megértette a lényeget. Valami baj lehet You Qi és Yang Meng között. You Qi határozottan zaklatta Yang Menget. Ez nem kétséges. És Yang Meng nem is túlozza el a dolgot. 

– Megérkeztél, menj be – Bai Luo Yin megveregette Yang Meng tarkóját.

Yang Meng lopva körülnézett. Megállt, és még néhány pillanatig nézelődött, amíg meg nem bizonyosodott róla, hogy senki sincs ott, majd nyugodtan bement a házába. Miután Bai Luo Yin hazakísérte Yang Menget, hazaindult. Gu Hai a bejáratnál állt, mellette parkolt a biciklije. Egy halom cigarettacsikk hevert a lába mellett. Gu Hai láttán Bai Luo Yin rosszkedvűen megszólalt.

– Menj be!

Még azután is, hogy Bai Luo Yin bement, nem látta Gu Hai árnyékát, hogy követné őt.  Bai Luo Yin belerúgott a küszöbbe, szíve tele volt haraggal. „Szóval most már így viselkedsz velem? Ha tényleg képes vagy rá, akkor csak állj kint egész éjjel!”

– Fiam, hazaértél? Mi van Da Hai-val? – kérdezte az apja.

Bai Luo Yin nem szólt semmit, letette az iskolatáskáját, bement a hálószobájába, és becsapta az ajtót. Pár perc eltelt, de még mindig semmi mozgás kívülről. Bai Luo Yin nem tudta, hogy Gu Hai még mindig kint áll-e, vagy már bejött. Nem sokkal később Zou néni hangja hallatszott kintről.

– Da Hai, miért nem mész be? Mi a baj ezzel a gyerekkel? Miért duzzogsz? Jaj, jaj… És miért dohányzol még mindig! Menj be gyorsan! Nagyon hideg van itt!

Amikor Bai Han Qi ezt meghallotta, azonnal kiment. Nem sokkal ezután odarohant Bai Yuo Yin szobájához, és bekopogott az ajtón.

– Fiam, gyere ki! – kiabálta egy szigorú hang.

Bai Luo Yin kinyitotta az ajtót. Bai Han Qi elkeseredett.

– Miért vagy ilyen tudatlan? Miért zárod ki Da Hai-t a házból? Mivel provokált téged megint? Mondom én, olyan makacs vagy, csak az jó, amit te csinálsz. Da Hai igazán jó gyerek, apádnak nincs ilyen jó testvére, mint neked. 

– Ki zárta ki őt? – válaszolta dühösen Bai Luo Yin. – Ő volt az, aki nem hajlandó bejönni!

– Ha nem kényszerítetted volna, szerinted nem jött volna be?

– Ki kényszeríti őt? – kiabálta Bai Luo Yin.

Bai Han Qi mély levegőt vett, bosszús volt.

– Ne mondj ilyet, azonnal hívd be!

– Nem megyek! – Bai Luo Yin leült a székre.

Bai Han Qi is felkiáltott.

– Ha te nem mész, akkor megyek én!

– Nem kell menned!

Bai Luo Yin fel akart állni, hogy megállítsa Bai Han Qi-t, de már túl késő volt. Az apja már nagy léptekkel kifelé tartott. Bai Luo Yin összeszorított foggal követte őt. ” Gu Hai, te tényleg kegyetlen vagy. Most ezt a trükköt használod, mi? Te vagy az, aki rosszul csinálja, és még mindig felidegesítesz. Gyerünk, és fagyj halálra!”

– Da Hai, hallgass a nagybácsi szavaira, gyere be! Ne fáraszd magad azzal, hogy vitatkozol vele, kiskora óta szeret szórakozni.

Bai Luo Yin hirtelen megrúgta az ajtót, és kiment.

– Apa, nem kell győzködnöd, csak hagyd, hogy kint álljon!

– Szerintem neked kellene kint állnod! – vonta fel a szemöldökét Bai Han Qi.

 – Bácsikám, ne foglalkozz velem, csak menj be. Én itt maradok egy kicsit. Frissítő! – fordult Gu Hai Bai Han Qi felé. – Ez felüdülés – hangsúlyozta ki ezt a két szót.

Bai Luo Yin határozottan Gu Hai-ra szegezte a tekintetét.

– Szóval nem jössz be, igaz?

– Nem te vagy az, aki miatt kint kell állnom? – kérdezte Gu Hai.

Bai Luo Yin erőt vett magán, hogy berángassa az apját. Gu Hai csak bámulta Bai Luo Yin-t anélkül, hogy bármit is mondott volna. „Kegyetlen vagy, hogy így kint hagysz? Nem tudnál mondani valamit, hogy rábeszélj? Néha, mindenki lehet gyenge és törékeny, szükség van egy kis szeretetre, nemigaz?”

– Jegeseső esik! – sóhajtott fel Bai Han Qi, miközben az ajtóra nézett.

Bai Luo Yin látta, hogy jégkristályok borították a cipőket, végül visszament a házba.

Tíz perc elteltével homlokráncolva futott ki az ajtón. Gu Hai még mindig ott állt tele energiával, mint egy katona, aki őrszolgálatot teljesít. Bai Luo Yin beszívta a hideg levegőt, majd dühösen azt mondta.

– Gyere be!

Gu Hai először nem válaszolt. Aztán felhúzta az ajkát, és elmosolyodott. Nagyon 

boldognak érezte magát. Bai Luo Yin bement a házba, és átnyújtott Gu Hainak egy forró vizes zacskót. Gu Hai beletette a kezét, szándékosan közelebb lépett Bai Luo Yinhez, felvonta a szemöldökét. 

– Ez olyan meleg! Mikor töltötted fel? Hogyhogy nem láttam, hogy ezt csinálod? – kérdezte.

– Használod vagy sem? Ha nem, akkor add ide! – Bai Luo Yin kinyújtotta a kezét, hogy megragadja.

Gu Hai blokkolta őt, és érezte, hogy Bai Luo Yin keze hidegebb, mint az övé.

– Miért hideg a te kezed is? – Gu Hai arcáról hirtelen eltűnt a mosoly.

Bai Luo Yin elhúzta a kezét, és barátságtalan hangon szólalt meg:

– Amíg te kint álltál, apám nagyon feldúlt lett. Hogy lett volna képem bent maradni a házban?

Gu Hai meghatva érezte magát. A forró vizes zacskóval felmelegítette a saját kezét, majd Bai Luo Yin kezét is magához húzta, hogy azt is felmelegítse. Bai Luo Yin egy kicsit ellenállt, de Gu Hai nem engedte el. Egyszer-egyszer Gu Hai belelélegzett a zacskóba. Bár kissé kínos volt, de leírhatatlan melegség áradt belőle. Este, alvás előtt Bai Luo Yin a szobájában áztatta a lábát. Gu Hai nem ment be. Miután Bai Luo Yin végzett, kiment, hogy körülnézzen. Látta, hogy Gu Hai a konyhában van, de nem tudta, mivel van elfoglalva.

– Bácsikám, már egy ideje forr, már kész van?

– Igen, ennyi elég lesz. Tálalhatod.

Gu Hai megtöltött egy tálat a gyömbérlevessel, és óvatosan kivitte. Amikor meglátta Bai Luo Yint az udvaron, nem tudta megállni, hogy ne panaszkodjon.

– Miért jöttél ki? Menj vissza! Nagyon hideg van!

Bai Luo Yin a tálban lévő gyömbérlevest nézte. Megmozdította az ajkait, de nem szólt egy szót sem.

– Megkóstolod? – kérdezte Gu Hai.

Bai Luo Yin megevett két kanállal.

– Egy kicsit csípős.

– Minél erősebb, annál jobban elűzi a hideget. Egyél még egy kicsit.

– Te nem eszel? – pillantott Bai Luo Yin Gu Hai-ra.

Gu Hai szívét elöntötte a szeretet érzése.

– Majd eszem, miután te befejezted a tiédet.

Mindketten megettek egy nagy tál gyömbérlevest, majd aludni készültek. Gu Hai hirtelen meglátott egy zúzódást Bai Luo Yin bokáján. Elállt a lélegzete. Megrántotta Bai Luo Yin lábát, anélkül, hogy bármit is tett volna.

– Hogy szerezted ezt? – kérdezte

– Még kérdezed, hogyan szereztem ezt? Napközben valaki idióta volt és megrúgott.

Gu Hai bosszankodott, eszébe jutott, hogy nem használt ekkora erőt. Ujjai finoman végigsimítottak azon a területen, de nagyon dühösnek érezte magát. Bai Luo Yin bántotta magát, az egy dolog, de az, hogy ő bántotta Bai Luo Yin-t, az egy másik dolog. A tüzes arrogancia, amit délután érzett, összeomlott, csak a bűntudat és a megbánás maradt.

– Fáj? – kérdezte Gu Hai.

Bai Luo Yin kihasználta az alkalmat, hogy visszavágjon.

– Ki akarod próbálni, hogy megvernek?

Gu Hai hirtelen lehajolt, és ajkait gyengéden a zúzódásra nyomta. Bai Luo Yin teste megmerevedett, azonnal ellökte magától.

– Hagyd abba a hülyéskedést, az apám odakint van!

– Nem érdekel, annyira aggódom. Csak egy csókot akarok. Különben nem fogom tudni túltenni magam rajta.

– Miért ilyen nagy dolog ez? – Bai Luo Yin zavarba jött és dühös lett. – Csak vicceltem! Egyáltalán nem fáj. Gyakran nekimegyek valaminek, nem nagy ügy. Siess és kelj fel!

Nemcsak hogy nem mozdult, Gu Hai még intenzívebben csókolta azt a területet. Először csak az ajkaival érintette, de aztán még a nyelvét is használta. Bai Luo Yin arckifejezése megváltozott, majd belerúgott Gu Haiba.

– Nem szégyelled magad?

Gu Hai nevetett, és megragadta Bai Luo Yin lábát, szégyentelenül, mégis aggodalommal telve beszélt.

– Tudom, hogy hibás vagyok, nem kellett volna így bánnom a haverjaiddal. De Yin Zi, én tényleg képtelen vagyok uralkodni az érzelmeimen. Nagyon bizonytalannak érzem magam belül. Ha tudnál megerősítést adni, nem éreznék így, nem kínoznám magam.

„Ha megerősítést adok neked, nem lesz többé biztonságérzetem” gondolta magában Bai Luo Yin, de kívülről közömbösnek tettette magát.

– Milyen biztonságérzetet akarsz? Nem elég az, hogy minden nap itt lógsz? Mennyit akarsz még?

Gu Hai erőteljesen megragadta a takarót, majd betakarta magát és Bai Luo Yin-t.

Szorosan átölelte a mellette fekvő fickót, nem hagyva közte semmiféle rést. Az ajkát az ajkára illesztette, majd Bai Luo Yin füléhez nyomta.

– Tudod, hogy mit akarok.

97 Végre választ kaptam

Légzésük egyre nehezebbé vált a takaró alatt, mellkasuk egymáshoz préselődött, érezték egymás szívverését. Bai Luo Yin izgalomba jött, a koromsötét éjszaka lett a legjobb védelme. Érezte, hogy Gu Hai arca egyre közelebb kerül. Egy kicsit hátrébb húzódott, de nem tudta elkerülni Gu Hai-t, aki megszívta az alsó ajkát. Aztán a nyelve hegyével megnyalta ajkait, lassan, mintha Bai Luo Yin türelmét tesztelné. Amikor Gu Hai érezte, hogy Bai Luo Yin teste elkezdett ellazulni, lassan elhúzódott. Egy “cuppanással” elvált az ajkuk egymástól, vegyes érzést hagyva maga után. Bai Luo Yin egyre jobban hozzászokott a csókhoz. Kezdetben ez csak egy elfogadás volt, szinte undorító. De már tényleg élvezte. Gu Hai szeretetteljes tekintete Bai Luo Yin szemébe nézett. Szüksége van a válaszára, nemcsak fizikailag, hanem érzelmileg is. És félt is a választól. Gu Hai nyelve végigsöpört Bai Luo Yin állán, mintha arra várna, hogy Bai Luo Yin engedélyt adjon neki a folytatásra. Már nem volt olyan heves, mint korábban. Ezúttal Gu Hai valóban lágy és gyengéd volt. Pontosan úgy, ahogy ígérte: „Bárhol és bármikor szerethetlek, mindig figyelembe veszem az érzéseidet. Tisztelni foglak, mint embert, várni fogok rád, amíg el tudsz fogadni. Bár mindig próbállak irányítani, és néha átlépem a határt, de mélyen a szívemben vagy, és senki sem remélheti, hogy elérhet téged. Ha egy nap végre az enyém leszel, az életem legnagyobb megtiszteltetése lesz.”

Bai Luo Yin kissé kinyitotta a száját, belül szétesett, de meg is könnyebbült. Gu Hai azonnal bedugta a nyelvét. Bai Luo Yin szájának minden szegletét végigsöpörte. Bai Luo Yin nem volt jó csókolózó, és Gu Hai még soha nem csókolt ilyen gyengéden senkit, mint most. Így a csókolózás közben hamarosan elakadt a lélegzetük. De ez a légszomj mégjobban felizgatta őket. Gu Hai vékony ajkai hevesen szívták Bai Luo Yin nyelvét, újra és újra, ízlelgetve a nyelvének ízét, amíg ki nem fojt a nyál Bai Luo Yin szájából. Abban a pillanatban, amikor Gu Hai elhúzta az ajkait Bai Luo Yinről, észrevette a nyálat Bai Luo Yin ajkán. Ez olyan kéjes látvány volt, hogy Gu Hai torka összeszorult. Képtelen volt visszafogni magát, és újra megcsókolta Bai Luo Yin-t. Ezúttal Bai Luo Yin volt az, aki először dugta be a nyelvét. Gu Hai megdöbbent. Hirtelen megfeszítette a karját, amely Bai Luo Yint ölelte. Bai Luo Yin nyelve Gu Hai szájában kutatott, még ő maga sem számított rá, hogy ilyen kezdeményező lesz. Gu Hai játékosan használta nyelvének hegyét, hogy ingerelje Bai Luo Yin-ét, éreztetve, hogy tudni akarja, mire képes a másik.

Bai Luo Yin megfogta Gu Hai fejét, a nyelve mélyen Gu Hai szájában. Gu Hai nem számított arra, hogy Bai Luo Yin ilyen merész tud lenni. Kinyitotta a szemét, egy jóképű és izgatott arc jelent meg előtte. Egy olyan arc, amitől a szíve gyorsabban vert, és az arcát elöntötte a gyengédség. Bai Luo Yin kinyújtotta és megforgatta a nyelvét, közelebb húzva Gu Hai szívét magához. Gu Hai pompás ékszere kezdett kiegyenesedni, átölelte Bai Luo Yin fejét, ajkai elkezdtek az arcán játszadozni. Megcsókolta a homlokát, megharapta az orra hegyét, megnyalta a borostáját. Egészen addig, amíg Bai Luo Yin nyakához nem ért. Könnyedén megcsócsálta a világos bőrt rajta, majd megszívta.

– Yin Zi, alszol már? – hallatszott Bai Han Qi hangja kívülről.

Bai Luo Yin teste megmerevedett. Amikor éppen válaszolni akart, Gu Hai keze eltakarta a száját. Ezután Gu Hai harapdálni és nyalogatni kezdte Bai Luo Yin mellkasát. Kihasználta az alkalmat, hogy kinyújtsa a lábát, és a térdét Bai Luo Yin ágyékához dörzsölte. Szorongás, félelem és izgalom keveredett Bai Luo Yin elméjében. A kopogó hang még mindig ott volt. Bai Luo Yin homloka tele volt izzadsággal. testének minden porcikáját megharapta, és megszívta Gu Hai, aki még ilyen helyzetben is bátor volt. Lélegzetét Gu Hai tenyere alatt forrónak érezte.

Végül az ajtóból, távolodó lépések hangja hallatszott. Ahogy Gu Hai leengedte a szájat takaró tenyerét, Bai Luo Yin ráförmedt.

– Meg akarsz halni?

Gu Hai a saját farkát Bai Luo Yin farkához dörzsölte, enyhén felnyögött, majd azt mondta.

– Te is élvezted, igaz?

Bai Luo Yin dühös lett, és megragadta Gu Hai farkát. Ettől a hirtelen érintéstől megnőtt a kezében. Olyan volt, mint egy kis szörnyeteg, a mérete riasztó volt, és erőteljesen állt.

– Mozgasd a kezed! – Gu Hai Bai Luo Yinre nézett, és szinte könyörgött neki.

Bai Luo Yin még soha nem érintette más férfi farkát, el akarta húzni a kezét, de Gu Hai keze a helyén tartotta. Aztán lassan mozgatta az aljától a fejéhez, érezte a ráncokat rajta és a tenyere közötti súrlódást. Gu Hai halkan felnyögött, állkapcsát Bai Luo Yin mellkasára helyezte, tekintete kéjes volt.

– Baobei, gyorsabban, kérlek. Mindketten férfiak vagyunk, miért szégyenlősködsz?

Bai Luo Yin gondolatban felkiáltott; „Pontosan azért, mert mindketten férfiak vagyunk!” Gu Hai kinyújtotta a kezét, hogy Bai Luo Yin combjai közötti kis szörnyeteghez érjen. Kisujja finoman megsimogatta Bai Luo Yin szeméremszőrzetét, ettől Bai Luo Yin arca kipirult. Aztán hevesen mozgatni kezdte a kezét, megérintette az érzékeny csúcsot, és Bai Luo Yin megremegett. Talán az örömtől, de Bai Luo Yin elragadtatta magát, és a keze újra pumpálni kezdett. Ez még jobban felizgatta Gu Hai-t. Gu Hai szégyentelenül parancsolt Bai Luo Yinnek,

a lélegzete egyre akadozóbbá vált.

– Egy kicsit lejjebb… Csináld gyorsabban… Igen…. Ez jó érzés….

Gu Hai technikája nagyon jó volt, váltogatta a mozdulatait, hogy stimulálja Bai Luo Yin-t, aki nem tudott többé uralkodni magán. Az élvezet elfeledtette vele a saját védelmét és elveit. Az izgalomtól könyörgött a kielégülésért. Gu Hai megharapta Bai Luo Yin testét, és újra és újra azt kiáltotta, hogy “Yin Zi”. Amikor Bai Luo Yin meghallotta, hogy Gu Hai a nevét kiáltja, érezte, hogy a védelme egy pillanat alatt összeomlott, és Gu Hai-t az ölelésébe húzta. Tompa nyögések hallatszottak, ahogy testük remegett az orgazmusban. Ez így folytatódott,  amíg a légzésük fokozatosan ellazult. Takarójukat átitatta az izzadság. Gu Hai kezével letörölte Bai Luo Yin izzadtságát, óvatosan megkérdezte.

– Jól érezted magad?

Bai Luo Yin nem válaszolt. Az elméje még mindig kábulatban volt. Ez már másodszorra történt meg, Bai Luo Yin már másodszor korholta magát. „Miért nincs egyáltalán önuralmad?”

– A fenekem nedves a sok izzadságtól – ugratta Gu Hai Bai Luo Yin-t. – Hadd nézzem meg, hogy nedves-e a tiéd is.

– Tűnés! – kiabálta Bai Luo Yin.

Gu Hai egy darabig Bai Luo Yinre szegezte tekintetét, majd halkan válaszolt.

– Yin zi, előbb hallgass meg, ne légy dühös.

Bai Luo Yin tudta, hogy Gu Hai nem fog semmi tisztességeset mondani, ezért gyorsan félbeszakította.

– Ne mondj semmit, nem akarom hallani.

Gu Hai az ölelésébe húzta őt.

– Mi van, ha mégis ragaszkodom hozzá, hogy elmondjam?

Bai Luo Yin a kezével eltakarta Gu Hai száját. Gu Hai keze hirtelen Bai Luo Yin háta felé nyúlt, és lassan elindult le a hátán, amíg el nem érkezett a feneke közötti ponthoz. Bai Luo Yin hirtelen megragadta Gu Hai kezét. A tekintete vad volt. Gu Hai kissé összeszűkítette a szemét, hangjába izgalom vegyült.

– Tényleg, nagyon akarom.

– Soha! – Bai Luo Yin megragadta Gu Hai kezét, és visszadobta. – Ha ezt akarod használni, hogy adj magadnak egyfajta biztonságérzetet, hadd mondjam el neked, ne is gondolj arra, hogy bármikor is megkaphatod!

A döbbenettől Gu Hai kemény farka lelankadt.

– Yin zi, tévedsz – mondta Gu Hai, majd hosszú hallgatás után folytatta. – Nem emiatt akarok veled lenni. Egy normális férfi vagyok. Ha csak ezt akarnám, akkor nem mennék el, és keresnék egy lányt? Azért akarok veled lenni, mert nagyon kedvellek, ezért vágyom az érintésedre. Tulajdonképpen tényleg tiszta vagy a fejemben, annyira, hogy nem akarlak bemocskolni.

– Gu Hai, mindketten férfiak vagyunk. Minden, amit megtehetünk, már megtörtént.

Gu Hai megrántotta Bai Luo Yin kezét.

– Nekem mindegy, hogy mit tehetünk, és mit nem. Én csak tudni akarom, hogy mi vagyok én neked a szívedben?

– Nem gondolod, hogy nevetséges, ahogy két férfi beszélget ezekről a dolgokról? – pillantott Bai Luo Yin Gu Hai-ra.

Gu Hai nem volt hajlandó feladni.

– Még ha nevetséges is, akkor is meg kell kérdeznem, kedvelsz engem?

Bai Luo Yin figyelmen kívül hagyta Gu Hai-t, és megfordult. Gu Hai közelebb ment hozzá. 

– Meghatódtál?

– Alszom – válaszolta Bai Luo Yin közömbösen.

Gu Hai megcsípte Bai Luo Yin csupasz fenekét.

– Azt hiszed, hogy 2 kilót fogsz fogyni, ha beismered?

Bai Luo Yin nem tudta visszafogni a dühét, megfordult, és Gu Hai arccsontjára csapott.

– Miért kérdezed, ha már tudod a választ?

Gu Hai teste visszahanyatlott az ágyra; elöntötte a boldogság.

98 A főbűnös lebukott

Kora reggel Bai Luo Yin felébredt álmából. Kivette az alsónadrágot a takaró alól és felvette. Ezután, észrevette, hogy valami nincs rendben. Felemelte a fejét, és látta, hogy egy bizonyos valaki áll a tükör előtt az alsójában, miközben borotválkozik.

– Rossz alsónadrág van rajtunk – szólalt meg Bai Luo Yin.

Gu Hai lehajtotta a fejét, hogy megnézze, majd Bai Luo Yin-re nézett. A szája környékét hab borította, csábító mosolyt eresztett meg.

– Csodálkoztam is, hogy miért szorít ennyire.

– Annyira el vagy telve magaddal! – Bai Luo Yin Gu Hai-ra pillantott. – Az alsónadrágunk nyilvánvalóan ugyan az a márka.

– Oh – Gu Hai gonosz mosolyt eresztett meg. – Szóval, alattomosan megnézted az alsóm márkáját?

Bai Luo Yin felháborodott, kinyújtotta a lábát, hogy belerúgjon Gu Hai kemény fenekébe. Gu Hai nem tudott megfelelően védekezni, az arca a tükörnek ütközött, amit foltos lett a habtól.

– Gyere ide átöltözni! – szidta le Bai Luo Yin Gu Hai-t.

Gu Hai megfordult pajkos arckifejezéssel.

– Oké, cseréljük le a alsóneműt. Vedd le!

Bai Luo Yin megdöbbent.

– Vedd le az alsónadrágot. Ha nem veszed le, akkor hogyan akarod kicserélni? – indult meg Gu Hai az ágy felé, hogy levegye a nadrágját.

Bai Luo Yin néhány lépést hátrált, de Gu Hai könyörtelenül üldözte. Addig kergetőztek, amíg mindketten az ágy tetejére estek. Egyikük baljós tekintettel ütötte, és rúgta a másikat. A káromkodásokkal vegyes nevetés, ezt az álmos reggelt sokkal élénkebbé tette.

– Yin zi! Yin zi! – hallatszott kintről Yang Meng hangja.

Bai Luo Yin kinézett az ablakon, erőt vett magán, hogy lelökje magáról  Gu Hai-t.

– Vedd fel gyorsan a ruháidat, Yang Meng már meg is jött.

– Miért jön már megint? – Gu Hai összeráncolta a szemöldökét.

Bai Luo Yin figyelmeztette.

– Ne legyél vele megint gonosz!

– Igen, tudom – válaszolta Gu Hai akaratlanul.

Yang Meng felemelte az ajtó függönyét. Látta, hogy Gu Hai épp öltözködött, Bai Luo Yin pedig a cipőjét vette fel. A takaró az ágyon összegyűrve, pár zokni elszórva az ágy alatt. A szoba levegője nehéz volt a férfi hormonok illatától. Két magas és jóképű férfi a saját dolgaival volt elfoglalva, a jelenet akár harmonikus is lehetett.

Együtt mentek Zou néni reggelizőjébe. Yang Meng értetlenül bámulta, hogy mennyit tudott enni a két fiú. Az ő adagjának több, mint ötszörösét ették. Az utcán Gu Hai kényelmesen biciklizett elöl, Bai Luo Yin Yang Menggel követte.

– Szóval ti ketten mindig is együtt éltetek? – kérdezte Yang Meng halkan.

Bai Luo Yin azonnal válaszolt.

– Körülbelül két hónapja.

Yang Meng meglepődött.

– Nem utálod, hogy mással kell aludnod?

Amikor Gu Hai ezt meghallotta, érezte a beteljesülés érzését, és lelassított. Bai Luo Yin vetett egy gyors pillantást Gu Hai-ra, majd könnyedén válaszolt.

– Nem volt hova mennie. Mit tehettem volna? Így hát úgy döntöttünk, hogy együtt fogunk élni.

Gu Hai letette a lábát a földre, dühösen felvonta a szemöldökét. Bai Luo Yin felé bámult, egyértelműen fenyegetve őt. „Kisfiú, azt hiszed, hogy előtte a feleségemnek neveznélek?!” 

Séta közben Bai Luo Yin majdnem végzett a magyarázatával róla és Gu Hai állapotáról, Yang Meng rémülten felkiáltott.

– Micsoda? Azt mondod, hogy ő a mostoha apád fia? Annak…. Annak a tábornoknak a fia?

Bai Luo Yin bólintott a fejével. Gu Hai csendben hallgatta, nem szakította félbe, és nem is állította meg őket. Ez amúgy sem szégyenletes dolog. Ha Bai Luo Yin hajlandó beszélni róla, akkor hadd tegye. Előbb-utóbb Li Shuo-nak és Hu zi-nek is világosan el kell magyaráznia ezt a dolgot. Mivel Yang Meng nem értette a helyzetet, nem tehetett mást, mint hogy félbeszakította Bai Luo Yin-t.

– Szóval az anyukád hozzámegy az apukájához? Vagy az ő anyukája megy hozzá az apukádhoz?

Bai Luo Yin egyszer megütötte Yang Meng fejét.

– Még kérdezed? Természetesen az anyám ment hozzá az apjához.

– Akkor miért lakik a házadban? Ez egyszerűen nem logikus – pislogott értetlenül Yang Meng.

Bai Luo Yinnek hirtelen megfájdult a feje, ezt a dolgot valóban nehéz elmagyarázni.

– Nem jön ki jól az apjával, én pedig nem jövök ki jól az anyámmal. Szóval csak úgy megtörtént, így alakult.

Yang Meng bólintott, bár nem egészen értette. Megdörzsölte a kezét.

– Ez tényleg drámai! Szerencsére azok a fickók, akiket akkor felbéreltem, elszaladtak. Máskülönben, ha tényleg elmentek volna, hogy bajt okozzanak az esküvői szertartáson, és tönkretették volna a házasságot, akkor nem kaptál volna ilyen jó testvért, mint ő!

Bai Luo Yin még mindig nem tudta elfelejteni ezt a dolgot.

– Ó, igen, nem is kérdeztem. Valójában mi volt a baj azokkal a fickókkal? Hogy vehették csak úgy el a pénzt és mondhattak fel?

Yang Meng nehezen tudta megmagyarázni.

– Szóval az történt. Aznap volt két riporter, akik videokamerát vittek. Amikor az a négy ember meglátta, hogy vannak riporterek, felbolydultak, attól féltek, hogy benne lesznek az újságban. Mentek, hogy ellopják a kamerát. Ki gondolta volna, hogy az a két riporter pánikba esik! Amikor elkezdték üldözni őket, az a kettő eldobta a kamerát és elfutott. Nem hibáztathatom a nagybátyámat, mert nem talált megfelelő embereket. Csak négy nyomorultat, akik miután megkaparintották a kamerát, csak úgy elmenekültek. Úgy hallottam, hogy még el is adták magas áron.

Gu Hai megállította a biciklijét. Yang Meng, aki Gu Hai mögött haladt, megijedt, ettől.

– Mit mondtál? Te küldtél valakit, hogy bajt okozzon az esküvői szertartáson?

Yang Meng Bai Luo Yinre mutatott. 

– Ő volt az, aki megkért, hogy tegyem meg.

– Kivel találkoztak?

– Két riporterrel – Yang Meng még az ujjával is mutatta a számot.

Gu Hai arca elzöldült.

– És aztán?

Yang Meng mindent bevallott.

– És aztán…. ellopták azoknak a riportereknek a videokameráját.

A több mint három hónapos rejtély végül csak így oldódott meg. Miután sokáig nyugtalankodott kiderült, hogy a bűnös előtte van Kitartóan nyomozott, ki lehetett a főbűnös, és váratlanul kiderült, hogy az ő elbűvölő, és bájos jó felesége volt az. Gu Hai bánattal bámult rájuk. Amikor Bai Luo Yin meglátta Gu Hai reakcióját, a szíve egy kicsit kihagyott, de nem tudta megállni, hogy ne szólaljon meg.

– Azt a két riportert, te voltál az, aki odaküldte? – Gu Hai nem mondott semmit, de az arcára volt írva a válasz. – Azért küldted őket te is oda, hogy szabotálják az esküvői szertartást?

Gu Hai arckifejezése csúnyán elkomorult. Yang Meng az oldalán most már mindent megértett, nem tehetett mást, mint hogy a mellkasát verte.

– Ó, Istenem! A két fél valójában partnerek voltak, de meghiúsították egymás tervét.

Bai Luo Yin és Gu Hai kínosan egymásra néztek. Yang Meng béketeremtő lett, megveregette Gu Hai vállát, majd Bai Luo Yin-ét.

– Mindkettőtöknek boldognak kell lennie, ezt hívják sorsnak. Gondolj bele – fordult Gu hai felé –, hogy ha a házasság nem történik meg, nem hagyod el az otthonodat, és nem jössz át ebbe az iskolába, nem találkozhattál volna Yin zivel. És te sem – most Bai Luo Yin felé fordult – találkozhattál volna olyannal, akinek ugyanaz a tulajdonsága, mint neked. Aki olyan szerencsétlen, mint te, aki szívesen hagyja, hogy nálad lakjon, aki odaadóan szeret, akivel mindent megbeszélhettek. Nem lenne ilyen erősek az érzelmeitek egymás iránt. Igazam van, ugye?”

Gu Hai és Bai Luo Yin hallgatólagosan végigsöpörték tekintetüket Yang Meng-en.

– Még ha nem is mondtad volna, akkor is tudtuk már.

Minden nap iskola után Bai Luo Yin meglátogatta a kutyaketrecet, hogy megnézze A-Lang állapotát. 

– Menjünk, vigyük el A-Langot sétálni – mondta Bai Luo Yin Gu Hai-nak.

Gu Hai kinyitotta a ketrecet, és kiengedte A-Langot. Amint a kutya kint volt, Bai Luo Yin-hez szaladt. Bai Luo Yin az ölelésébe vonta, játszott vele egy darabig. Látta, hogy Gu Hai égett a féltékenységtől. 

Kelet irányába, a folyópart felé vették az irányt. Az idősek gyakran mentek a folyópartra sétálni. Az utcán A-Lang minden alkalommal ugatott, amikor meglátott egy idegent,  ez mindenkit, aki arra járt, arra késztetett, hogy maradjon távol tőlük. Ahogy leértek a folyópartra, egy csapat veréb repült el a fejük felett. A hideg miatt a víz felszínén vékony jégréteg képződött. A szél az arcukba csapott. Bai Luo Yin keze fázott, lilás lett, amivel tartotta a pórázt, teste reszketett. Gu Hai felé fordult, feljebb húzta a cipzárját. Bai Luo Yin tekintete a folyó túlsó partjára szegeződött. Zou néni piros kasmírkabátba volt öltözve, keze a zsebében volt, nevetett. Egyszerű és őszinte arca illett a naplemente enyhe, vöröses színéhez. Olyan volt, mintha visszament volna a húszas éveibe, a munkától fáradt és fásult arca eltűnt. A férfi, aki ott állt mellette, teljesen megváltoztatta az összképet. Szép ruhába öltözött, és melegen mosolygott a nőre. Mozdulataiból eltűnt a megszokott esetlenség. Észre sem vették, hogy a folyó túloldaláról két ember figyeli őket. Egymásra néztek, meg sem próbálták elrejteni a tekintetükben lévő vonzalmat. Bai Luo Yin szíve összeszorult. 

Nagyon boldognak érezte magát, de valahogy mégis szomorú volt.

– Válaszd ki az időpontot, és intézd el a dolgot.

Gu Hai ezzel az egy mondattal elrontotta a környező hangulatot. Bai Luo Yin Gu Hai-ra pillantott.

– Azt hiszed, a házasság egy egyszerű dolog?

– Csak aggódom.

Bai Luo Yin zavarba jött.

– Miért?

– Ha együtt fognak élni, nem leszel harmadik kerék? Amikor eljön az idő, harmadik kerékként, az új házunkban fogunk együtt élni, a saját boldog életünket. Milyen szép lesz.

Bai Luo Yin elhallgatott egy időre, majd megveregette A-Lang fejét.

– Fiam, gyerünk, harapd meg!

99 A szegény ember jött, hogy bajt csináljon

Szombat reggel Gu Hai szép ruhába öltözött, leguggolt az ágy mellé, majd megcsípte Bai Luo Yin arcát.

– Elmegyek egy időre.

Bai Luo Yin éppen csak felébredt álmából, hangja kissé lomha volt.

– Hová mész?

– A bátyám ma tért vissza; találkozom vele a repülőtéren.

Bai Luo Yin megdörzsölte a szemét.

– A bátyád? Az édestestvéred? Miért nem hallottalak még soha beszélni róla?

– Nem édestestvérem, hanem az unokatestvérem. Külföldön él, nem sok lehetőségünk van arra, hogy találkozzunk. Ezúttal is az üzleti ügyei miatt jött haza. Csak néhány napig lesz itt, aztán visszamegy.

Bai Luo Yin felült.

– Akkor menj el, mielőtt elkésel.

Gu Hai egy darabig Bai Luo Yinre bámult.

– Mit fogsz ma csinálni?

– Nincs semmilyen tervem. Talán megcsinálom a házi feladatomat, vagy talán elmegyek Zou nénihez, hátha tudok valamiben segíteni.

– Ne szaladgálj sehova! – Gu Hai úgy beszélt, mintha egy kisgyereket győzködne.

Bai Luo Yin a homlokát ráncolta.

– Ne törődj velem, csináld gyorsan a saját dolgaidat.

Gu Hai lágyan megsimogatta Bai Luo Yin arcát, majd kisétált. 

Miután elment, Bai Luo Yin nem tudott tovább aludni, ezért felöltözött és kiment.

– Nénikém.

Zou néni épp a reggelizőjében készült, amikor meglátta Bai Luo Yin-t, az arcán szelíd mosolygás áradt szét.

– Yin zi, máris eljöttél.

Bai Luo Yin bólintott, és addig sétált, amíg a konyhába nem ért, a szakácsok a saját dolgaikkal foglalatoskodtak. Zou néni már nemcsak reggelit árul, hanem ebédet és

vacsorát is, mint egy kis étteremben. Mert az ár alacsony, a higiénia tiszta, és az ételek íze is jó, minden nap tele van emberekkel. Ha néhányan nem kaptak helyet, akkor rendelnek, és hazaviszik. Minden alkalommal, amikor Bai Luo Yin átjött, Zou néni bement a konyhába, és főzött neki.

– Zou néni, erre nincs szükség. Bármit meg tudok enni.

Zou néni megrázta a fejét.

– Ez nem gond.

Miközben ezt mondta, egy vendég hangosan kiabált odakintről.

– Kérek még egy marhahúsos tésztalevest.

Zou néni tekintete megváltozott, mintha egy csipetnyi szomorúság jelent volna meg a szemében, de nem akarta, hogy Bai Luo Yin meglássa. Utasítást adott a mellette álló szakácsnak. A szakács nem volt hajlandó.

– Hány napja eszik ez az ember fizetés nélkül?

Amikor Bai Luo Yin ezt meghallotta, megdöbbent.

– Zou néni, ez a személy fizetés nélkül eszik?

– Ne is törődj vele – Zou néni megragadta Bai Luo Yin karját. – Semmi baj, nem evett annyit. Gyere, ülj ide. Ezt neked készítettem.

Bai Luo Yin megragadta Zou néni szorgos kezét, és szigorúan megkérdezte. 

– Nénikém, mi a baj?

Zou néni megmozdította az ajkát, mégsem szólt semmit. Bai Luo Yin nagy léptekkel elindult az étkező felé. A férfi még mindig kiabált a sarokból.

– Nem lehetne egy kicsit gyorsabban? Mennyi időt várjak még?

Mellette mindenki fizetett már a pénztárnál, és megkapta a számát, miközben várakozott. Az ő asztala volt az egyetlen, amelyik üres volt, mégis szemérmetlenül kiabált a pincérekkel, és sértegette őket. Bai Luo Yin szándékosan rápillantott, ez a férfi nem tűnt rablónak, úgy tűnt, mintha a szegénysége miatt szenvedne. A mellkasán láthatóak voltak a bordák. Bai Luo Yin nem látta a valódi korát, mert az arca megváltozott a megpróbáltatásoktól. Amikor az egyik pincér feléje lépett kezében egy tál tésztát tartva, ez a férfi hirtelen rávillantott.

– Mit lődörögsz itt? Már annyiszor kiabáltam!

A pincér akaratlanul az asztalára tette a tálat, majd aggódva távozott. Szándékosan megnehezítette minden pincér dolgát. A szakács egész nap elfoglalt volt miatta, és mégis mindig panaszkodott, hogy íztelen az étel. A többi vendég sorban állt a rendelési számokért, ő volt az egyetlen, aki egyenesen odasétált a pult felé, és elfoglalt egy nagy asztalt. Mindig elzavart mindenkit, aki le akart ülni mellé. Bai Luo Yin kihúzott egy széket, majd leült vele szemben.

– Ki engedte meg, hogy oda ülj? – bámult a férfi Bai Luo Yinre, miközben a tésztáját ette.

Bai Luo Yin hidegen válaszolt.

– Én engedtem meg saját magamnak, hogy leüljek..

Az a férfi rácsapott az asztalra, Zou néni hirtelen kirohant.

– Meng Jian Zhi, ne legyél hálátlan.

Az a Meng Jian Zhi nevű férfi visszaköpte a tálra a tésztáját, ujjával a néni orra felé felé mutatott.

– Te olcsó nőszemély még mindig vitatkozni mersz velem? Undorító kurva! Mi van akkor, ha ingyen eszem itt? A kötelességed, hogy támogass, a kötelességed, hogy etess, és te mégis megsértettél, te undorító nőszemély…

Bai Luo Yin megragadta Meng Jian Zhi gallérját, addig rúgta, amíg az asztal alá nem esett.

– Kit szidalmaztál?

Meng Jian Zhi nem ütött vissza, helyette az asztal alá kuporodott, sírva fakadt. Felkiáltott a fájdalomtól.

– Aú! Aú! Megütöttél egy embert!

Az összes vendég már kirohant, az ajtó zárva volt, az ablakokból leskelődtek.

– Meng Jian Zhi! Tűnj el! – Zou néni hirtelen felkiáltott.

Bai Luo Yin megérezte, hogy van valami közöttük. Meng Jian Zhi megragadta az egyik asztallábat, arcán szenvedő kifejezés látszott.

– Haldoklom, csúnyán megütöttél, ezért kártérítést kell fizetned. Ha nem fizetsz, akkor nem megyek el.

Bai Luo Yin sejtette, hogy ez a fickó nem tudta elérni a sikert. Egy gyáva, aki szeret egy becsületes embert megfélemlíteni. A saját szegénysége miatt képes zaklatni, és bosszút állni más emberen. Talán Bai Luo Yin testtartása miatt, talán azért, mert már senki sem láthatta, néhány pincér Meng Jian Zhi felé vonult és megrúgta.

Zou néni nem bírta elviselni, előre lépett, hogy mindenkit megállítson.

–  Ne üssétek meg még egyszer! – Megálltak. Zou néni arcán könnyek csordultak végig. – Vigyétek ki őt.”

Amikor az a férfi ezt meghallotta, azonnal abbahagyta a sírást, dühösen újra káromkodni kezdett.

– Zhou Xiu Yun, te egy ribanc vagy. El mersz kergetni engem! Te egy semmirekellő vagy, a szíved túl gonosz, ha a fiunk rád néz…

– Eszedbe jutott, hogy van egy fiad? – kiabálta Zou néni. – Tűnj el!

Páran kivonszolták Meng Jian Zhi-t. Bai Luo Yin felkísérte a síró Zou nénit az emeletre.

– Yin zi, még a reggelidet sem etted meg. És ezt is látnod kellett. Várj itt, hozok valamit neked.

– Nem szükséges – állította meg Bai Luo Yin  a nénit. – Nem vagyok éhes.

Rájött a lényegre, hogy Meng Jian Zhi lehet az a fickó, aki elment, hogy üzletet csináljon. Most hirtelen megjelent itt, biztos azért, mert valahonnan hallotta, hogy

Zou néninek van egy kis étterme. Eljött, hogy követelje a jussát.

– Zou néni, az apám tud erről?

Bai Han Qi nevét hallva Zou néni arckifejezése megváltozott. Azonnal megragadta Bai Luo Yin kezét, és halkan kérte.

– Ne beszélj erről a dologról apádnak. Amilyen temperamentumos, biztosan megveri Meng Jian Zhi-t.

– Még mindig szereted őt?

– Nem arról van szó, hogy szeretem – Zou néni arca tele volt aggodalommal. –Csak attól félek, hogy megzsarolja apádat! Láttad, milyen undorító volt, igaz? 

– De ugye nem hagyhatod, hogy csak így bajt csináljon? Amikor bajban voltál, egyáltalán nem törődött vele. Most, hogy épp eltelt néhány szép napod, szemérmetlenül idejött. Nénikém, nem szabad elpuhulnod.

– Yin zi – Zou néni megrántotta Bai Luo Yin kezét. – A néni tudja, hogy jók a szándékaid, de ő mégiscsak a gyerekem apja. Ez az én szerencsétlenségem, ezt egyedül kell elintéznem. Yin zi, figyelj rám. Ne beszélj erről az ügyről az apáddal, majd én magam mondom el neki.

Amikor ezt meghallotta, Bai Luo Yin tanácstalan volt.

– Nénikém, egy dolgot kérdeznék tőled. Elváltál tőle?

Zou néni leengedte a tekintetét, a fényes asztallapra nézett, halványan felsóhajtott. – Valójában nem voltunk házasok. Olyan szegények voltunk, ráadásul akkoriban nem sokan kaptak házassági bizonyítványt. Két ember együtt ült, és együtt evett, ennyi elég volt. Kezdetben szerettünk volna házassági bizonyítványt szerezni, de aztán elszökött egy másik nővel. Három évig nem tért vissza, ez az ügy lezáratlanul maradt. Azokat a napokat nagyon nehéz volt elviselni, az anyósom folyamatosan

engem szidott, azt mondta, hogy a fia miattam nem jön vissza. Annyira dühös voltam, hogy fogtam a fiam, és leléptem. Azóta eltelt öt év. Öt évig nem vette fel velem a kapcsolatot. Azt hittem, hogy teljesen megszabadultam ettől embertől. Ki gondolta volna, hogy…? Ó, nem is mondom ki többet. Minél többet mondom, annál jobban feldúltnak érzem magam.

Bai Luo Yin még nem válaszolt, amikor meghallotta Bai Han Qi kiáltását lentről.

– Fiam, fiam, odafent vagy?

Zou néni gyorsan letörölte a könnyeit, megigazította a ruháját, és halkan figyelmeztette Bai Luo Yint.

– Ne mondj semmit apádnak, ezt ne feledd!

Bai Luo Yin vonakodva bólintott. Bai Han Qi felment az emeletre, vett néhány mély lélegzetet, majd Bai Luo Yinhez szólt:

– Da Hai hívott az előbb, azt mondta, hogy később idejön érted, azt szeretné, ha együtt ennél vele.

Bai Luo Yin érdektelennek tűnt.

– Nem akarok menni.

– Már beleegyeztem helyetted – dörzsölte meg Bai Han Qi a fia fejét. – Csak menj. 

Bai Luo Yin nem szólt semmit, lement a lépcsőn. Az apja sokáig bámult utána, majd Zou néni felé fordult és megkérdezte.

– Miért fekszik egy férfi a bolt előtt?

Zou néni megpróbálta leplezni. 

– Valószínűleg egy koldus.

– Miért tartózkodik egy koldus a boltunk előtt? Várj itt, odamegyek, hogy elkergessem.

– Ne tedd! – Zou néni hirtelen megrántotta Bai Han Qi ruháját. Érzékelve a férfi meglepett tekintetét, a nő azonnal uralkodott a feldúlt arckifejezésén. – Csak egy koldus, ne törődj vele. Néhány nap múlva elmegy

– Te… túlságosan figyelmes vagy – Bai Han Qi úgy tett, mintha mérges lenne Zou nénire.

Zou néni mosolyt erőltetett, majd követte Bai Han Qit a földszint felé.

100 Bemutatkozik az unokatestvér

Bai Luo Yin alig ült be a kocsiba, amikor Gu Hai megkérdezte tőle.

– Mit csináltál ma?

– Ó, csak elmentem Zou nénihez – válaszolta közömbösen.

Gu Hai érezte a változást Bai Luo Yin hangulatában, ma reggel még jól volt, de most rossz hangulatban volt. „Ki bosszantotta fel a feleségemet?” Gu Hai kinyújtotta a kezét, hogy megpiszkáljon néhány hajszálat Bai Luo Yin szeme előtt, és óvatosan megkérdezte.

– Mi történt?

– Semmi, induljunk.

Gu Hai elindította a kocsiját, majd átadott egy dobozt Bai Luo Yinnek.

– Mi ez?

Gu Hai erőlködve tolatott az autójával a sikátorban, így nem válaszolt. Bai Luo Yin kibontotta, hogy megnézze. Egy telefon volt.

– Miért vettél nekem egy telefont? – kérdezte Gu Hai-t. – Nincs rá szükségem.Add oda valaki másnak.

– Miért ne lenne rá szükséged? Reggel óta nem láttalak.

Bai Luo Yin az anyósülésre támaszkodott, lehunyta a szemét, a hangja fáradt és álmos volt.

– Már megint van pénzed?

– Nincs.

Bai Luo Yin kinyitotta a szemét.

– Nincs pénzed, és mégis megvetted ezt?

– Visszatért a gazdagság istenem, igaz? – Gu Hai az unokatestvérére gondolt.

Bai Luo Yin lenézett Gu Hai-ra.

– Te mindig másokon élősködsz!

Gu Hai vigyorgott, mosolya kétértelmű volt.

– Adott nekem, tehát költenem kell.

Egy férfi csendben ült az ablak előtti fotelban, egy ötcsillagos szálloda luxus különtermében. Fekete öltönyt viselt, amihez egyszerű, de elegáns nyakkendőt vett fel. A szobában lévő fénytől a vonásai élesebbé váltak, az arcát mintha jéghideg réteg borította volna. Bár hallotta az ajtónyitás hangját, arckifejezése egyáltalán nem változott.

– Bátyám, ő Bai Luo Yin.

Az a férfi nem emelte fel a szemét, csak egy halk “hmm”-el válaszolt.

– Ő a bátyám, Gu Yang.

Bai Luo Yin gondolatban azt válaszolta Gu Hai-nak, hogy a családodban mindenki Gu? Miután leültek, a pincérek elkezdték felszolgálni a nyugati ételeket az asztalukhoz. Bai Luo Yinnek az elejétől fogva nem volt étvágya, nem nyúlt semmihez a tányérján, csendben gondolkodott Zou néni dolgain. Gu Hai megkérdezte Bai Luo Yin-t.

– Nem vagy éhes?

Bai Luo Yin ekkor felvette a kését és a villáját

– De.

Gu Yang mellette hirtelen beszélni kezdett, a hangjából hidegség szivárgott át.

– Hailuoyin.[1]

Bai Luo Yin ekkor felemelte a fejét, hogy Gu Yangra nézzen, egy pillanatra megdöbbent. Az arca hasonlított Gu Hai-éra, de a személyiségük teljesen ellentétes volt. Miután Gu Hai ezt meghallotta, egy pillanatra megállt, úgy tűnt, hogy csak most vette észre ezt a bizonyos részletet.

– Ha a nevünket kombinálod, abból kábítószer lesz. Ez a végzet. Máris megfertőztük egymást, egész életünkben eszünkbe se juthat védekezni ellene.

A vacsora nagyon csendes volt. Úgy tűnt, hogy Gu Hai csak be akarta volna mutatni Bai Luo Yint Gu Yangnak. Nem állt szándékában, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz. Végül is, Gu Yang és Bai Luo Yin temperamentuma túlságosan hasonlóak, nagyon nehéz lenne kijönniük egymással. Ha Gu Hai nem lenne ott, és egyedül vacsoráznának, biztosan halálra fagyasztanák egymást. Gu Yang időről időre mindig Gu Hai-ra pillantott. És valahányszor ezt tette, Gu Hai tekintete mindig Bai Luo Yin felé irányult. A vacsora során Gu Yang nem nézett Bai Luo Yin szemébe. De Bai Luo Yin tekintete sűrűn rajta volt. Hidegnek, élesnek és keménynek érezte a férfit. A megfélemlítés homályos érzése szivárgott át a tekintetén.

Hazafelé Bai Luo Yin végig csendben maradt. Gu Hai érezte, hogy Bai Luo Yin hangulata rossz, még rosszabb lett, mint korábban. Nem tudta, hogy ez Gu Yang miatt van-e vagy sem.

– A bátyám szégyenletes ember, de a benyomása veled szemben nagyon jó.

Bai Luo Yin nem mondott semmit. Gu Hai látta, hogy mellette ülő jóképű arca még mindig elégedetlen, nem tudta megállni, hogy meg ne simogassa, miközben hízelgett neki.

– Nem tetszett, hogy meghívott vacsorára? Később, amikor visszamegyek, majd

leszidom őt helyetted.

Bai Luo Yin az autó ülésére támaszkodott, behunyta a szemét, az agya összezavarodott. Az autó simán haladt az úton, amikor Gu Hai hirtelen a fékre lépett. Bai Luo Yin teste megingott. Kinyitotta a szemét.

– Mi történt?

Gu Hai az ujjával a tőlük nem messze lévő két sziluettre mutatott, és azt mondta.

– Miért érzem úgy, hogy az a nő ott, annyira hasonlít Zou nénire?

Zou néni nevét hallva Bai Luo Yin arca azonnal megváltozott. Kinézett az autó ablakán, három árnyék mozgott, egy férfi, egy nő és egy kisgyerek. A gyerek először a férfival volt, majd a nő elragadta tőle. Ezután a férfi addig rugdosta a nőt, amíg az el nem esett, majd a férfi a karjában kapta a gyereket és elrohant. A nő felállt, és könyörtelenül üldözni kezdte a férfit. Bai Luo Yin hirtelen kinyitotta az autó ajtaját, és elfutott. Gu Hai hátulról követte őt.

– Meng Jian Zhi, te nem vagy ember. Add vissza a gyereket!

Miközben Bai Luo Yin gyorsan futott, Zou néni veszekedett Meng Jian Zhi-vel. Arcán porral kevert könnyek, a szája sarkain vérnyomok voltak.

– Ő az én fiam. Miért kellene neked adnom? – Meng Jian Zhi megrántotta a küszködő gyereket.

Gu Hai arca elkomorult, egy rántással elkapta a gyereket, majd egy rúgást mért Meng Jian Zhi arcába. Meng Jian Zhi több mint 2 métert repült, majd a földre zuhant és meg sem mozdult. Zou néni sietve ölelésébe húzta fiát, szótlanul nézte Meng Jian Zhi-t. Gu Hai odasétált Meng Jian Zhihez, megragadta a gallérját, majd hirtelen gyomorszájon vágta. Meng Jian Zhi azonnal vért köpött.

– Yin zi! – kiáltott fel Zou néni. – Állítsd meg Da Hai-t, ne hagyd, hogy még egyszer megüsse!

Bai Luo Yin megrántotta Gu Hai-t.

– Elég, ő Zou néni volt férje.

– Értem. – válaszolta Gu Hai hidegen. – Azért, mert ő annak a fiúnak az apja, ezért akarom megütni.

Meng Jian Zhi felállt a földről, Gu Hai felé vetette magát, majd megragadta a lábát, és nem engedte el, nem számított, hogy Gu Hai milyen erősen rúgott bele. A teste úgy vonaglott a földön, mint egy sárban úszó csuka.

– Szóval még mindig zsarolni akarsz? Rendben van, akkor három percen belül megkapod a kárpótlásod.

Miután ezt mondta, Gu Hai elővette a telefonját. Zou néni fogta a fiát, majd Meng Jian Zhi felé rohant, és ráordított.

– El kell menned! Nem engedheted meg magadnak, hogy bántsd őt! Ha még élni akarsz, akkor menj el!

Meng Jian Zhi még mindig nem engedte el. Bai Luo Yin a szemével jelzett Gu Hai-nak, megkérte, hogy várjon egy kicsit.

– Menj gyorsan! – kiáltotta Zou néni ismét, miközben fia hangosan sírt.

Meng Jian Zhi akaratlanul felállt a földről, gyűlölettel nézett Gu Hai-ra.

– Csak várjatok, mindannyian csak várjatok rám! – ordította, majd sántikálva kelet felé sétált.

A kocsiban Zou néni még mindig a fiát tartotta, képtelen volt magához térni az ijedtségből. A nő fészkelődött szorosan a fiához simult, érezte a létezését, attól félt, hogy a következő pillanatban valaki elragadja tőle. Gu Hai a visszapillantó tükrön keresztül nézte őket, hirtelen eszébe jutott az édesanyja, aki elhunyt. Tudta, ezt a dolgot nem lehetett többé Bai Han Qi elől eltitkolni. Gu Hai végül elindította az autót, és elvitte Zou nénit és a fiát Bai Luo Yin otthonába. Amióta ez a férfi megjelent, Zou néni és a fia nem maradhatott egyedül a házukban. Az egyetlen személy, akire számíthatnak, az Bai Han Qi. Zou néninek nem volt más választása, mint elmondani Bai Han Qi-nak az igazat. Bai Han Qi nem mondott semmit, azonnal becsukta az ajtót, és nem engedte el Zou nénit.

– Da Hai, engedd meg, hogy Yin zi néhány napig nálad maradjon. Te is tudod, nincs sok szoba ebben a házban – mondta Bai Han Qi zavartan.

Zou néni vörös és duzzadt szemmel félbeszakította.

– Maradhatunk a sufniban.

– Hogy engedhetném meg, hogy a sufniban maradjatok? – ráncolta össze Bai Han Qi a szemöldökét. – Én maradok a gyerekkel, te maradj Yin zi szobájában. Ha bármi történik, csak kiabálj.

A gyerek Zou néni ölelésében volt. 

– Anyával akarok maradni.

Gu Hai megcsípte a gyerek arcát.

– Hány éves is vagy? És még mindig anyukáddal alszol? Nem vagy szégyenlős?

Amiért Gu Hai megcsípte, azonnal bosszút állt rajta, és rálépett Bai Luo Yin lábára. Aztán kihívó arckifejezéssel ránézett Gu Hai-ra. Gu Hai meglepődött, hogy milyen okos ez a gyerek.

– Rendben, akkor csináljuk ezt. Da Hai… –  Bai Han Qi megveregette Gu Hai vállát –, elnézést a zavarásért.

Bai Luo Yin aggódva nézett az apjára. 

– Akarod, hogy én is itt maradjak? Majd alszom veled egy szobában, így maradhatnak együtt. Arra az esetre, ha tényleg történne valami, én is tudok segíteni.

Gu Hai arckifejezése megváltozott, azonnal tiltakozott.

– Szerintem erre nincs szükség. Nem bízol a nagybácsi erejében? Különben is, ma jó párszor megrugdaltam, ez elég ahhoz, hogy eltűnjön legalább néhány napra. Nem kell itt maradnod, gyere haza velem!

Bai Luo Yin oldalpillantást vetett Gu Hai-ra, szándéka túl nyilvánvaló volt. Gu Hai hajthatatlan maradt, olyan lehengerlő viselkedéssel, mint egy katona. Kihúzta magát, tekintetét Bai Han Qira összpontosította, és várta az utasítását.

– Rendben van, Yin zi, csak menj Da Hai-jal – mondta Bai Han Qi. 

Gu Hai azonnal Bai Luo Yin vállára tette a kezét, szélesen vigyorgott, miközben elindultak ki a házból. 

 [2] Igen, ez heroin, ahogy mindannyian tudjuk XD