106 Elintézve

Meng Jian Zhi még mindig Bai Luo Yin otthona közelében tartózkodott. Elmélázva sétálgatott, azon gondolkodott, hogy mit csináljon, hogy kizsarolja a 200 ezer jüant. Elhatározta, hogy elmegy a végsőkig, mivel nincs veszteni valója. Így visszasétált Bai Luo Yin háza felé. Még meg sem érkezett, amikor a tibeti masztiff dühösen megugatta.

Rájött, hogy ma nem tud bemenni a házba, ezért arra gondolt, minden eszközt kihasznál, hogy pénzt szerezzen, különben nem fogja tudni véghezvinni a tervét.

„Kirabolni valakit? De ilyenkor kit raboljak ki? Egy nő nem merne kimenni ilyen késő este, én pedig nem tudnék kirabolni egy férfit.” Amikor éppen gondolkodott, hirtelen egy sziluett lépett be Meng Jian Zhi látóterébe. Mivel sötét volt, nem tudta, hogy férfi vagy nő, de az aprócska alakját látva megfordult a fejében, akár meg is próbálhatja kirabolni.

Yang Meng sétált, miközben az arcát dörzsölte, ami a korábbi esése miatt feldagadt. Nem mert kiabálni, csak vadul futott egészen idáig. Magában káromkodott, hogy miért ilyen szerencsétlen. Hirtelen valaki elé lépett.

– Add ide a pénzed – Meng Jian Zhi hangosan kiáltott.

Yang Meng először megijedt. De miután meglátta, hogy az előtte álló személynek hasonló a testalkata van, mint neki, nem is félt többé. Görnyedt a háta, egyik lába rövidebb, mint a másik, és az egész testéből kellemetlen szag áradt. Amikor Meng Jian Zhi látta, hogy Yang Meng nem ad semmilyen választ, egy lépéssel közelebb lépett, és dühösen mondta.

– Add ide gyorsan a pénzed!

Yang Meng gúnyolódott rajta.

– Ilyen kis tested van, és mégis ki mersz rabolni engem?

– Te most lenézel? Én mondom neked, ez a kis test bőven elég ahhoz, hogy kiraboljon téged.

Újabb lépést tett, miközben beszélt. A kellemetlen szag bekúszott Yang Meng orrlyukába. Nem tudta megállni, hogy ne köhögjön.

– Koldus vagy, és arra gondolsz, hogy szakmát váltasz? Lennie kell elég motivációdnak, hogy ennél jobbat csinálj!

Meng Jian Zhinek nem volt kedve Yang Menget hallgatni, megiramodott Yang Meng felé. Yang Mengnek nem volt elég ideje, hogy kikerülje őt, úgy érezte, mintha egy halomnyi bűzlő szar zuhant volna rá.

– Testvér, nagybácsi, nagypapa, kérem, álljon fel gyorsan. Adok magának pénzt, rendben?

Meng Jian Zhi erősen megragadta Yang Menget, és nem engedte el.

– Előbb add ide!

Yang Meng kivett a zsebéből 15 jüant (~735HUF)

– Csak ennyi van nálam.

Meng Jian Zhi gyanútlanul azonnal megragadta azt a pénzt, és elsietett. Yang Meng felállt a földről, fel-alá járkált egy darabig, hogy a szagot kiszellőztesse. De nem múlt el el teljesen, így amikor belépett Bai Luo Yin házába, A-Lang hirtelen rávetette magát. Nem tehetett mást, mint hogy felsóhajtott.

– Valaki kirabolt téged?

Yang Meng bólintott.

– Nos, nem egészen így történt, magamtól adtam oda. Nagyon büdös volt, de megragadott, és nem engedett el.

Bai Luo Yin keserű nevetést eresztett meg.

– Ez Meng Jian Zhi volt.

– Huh? – Yang Meng etátotta a száját. – Ez volt Meng Jian Zhi?! Ha korábban tudtam volna, hogy ő az a hülye bolond, egyszerűen megvertem volna! Bassza meg, a semmiért pazaroltam el a 15 jüant.

Bai Luo Yin nem szólt semmit. Yang Meng újra felkiáltott.

– Nem lehet, hogy azt a pénzt arra fogja használni, hogy plakátot nyomtasson, ugye?

– Nem, 15 jüanból nem fog tudni sokat nyomtatni. Különben is, ennie kell.

Yang Meng leült az ágyra, keresztbe tette a lábait, összevonta a szemöldökét, és egy időre elmerült a gondolataiba. Hirtelen támadt egy zseniális ötlete, odahúzta Bai Luo Yin-t és azt mondta.

– Van egy egy ötletem, de nem tudom, hogy hatásos lesz-e vagy sem.

– Mondd.

Yang Meng ekkor súgott valamit Bai Luo Yinnek.

Másnap kora reggel Meng Jian Zhi vett két párolt zsemlét, kényszerítette magát, hogy jóllakjon. Ezután elment az élelmiszerboltba és vett egy olcsó hangszórót, majd visszament a sikátorba. Hergelte magát, miközben várta a csúcsidőszakot, amikor az emberek munkába mennek. Fokozatosan egyre több ember sétált el mellette, mindenki megbámulta. Három ember ült tőle nem messze, mintha tudták volna, hogy hamarosan előadásba kezd. Meng Jian Zhi párszor könnyedén köhintett, majd jajveszékelni kezdett a hangszóróján keresztül.

– Valaki elragadta tőlem a feleségemet, a fiam nem ismert meg, a világon ki lehetne szánalmasabb nálam?! Zhou Xiu Yun te gonosz asszony, elhagytál engem és elmentél egy másik férfival, te….

– Ó, Istenem!

Hirtelen egy hangos kiáltás hallatszott mellőle, ami megrémítette Meng Jian Zhi-t. Oda fordította a fejét, és látta, hogy nem messze tőle egy férfi ül, aki hangosabban sírt, mint ő, miközben a földet ütötte.

– A feleségem megszökött egy másik férfival, még meg is mérgeztek, amíg gennyes nem lett az egész testem, hogy még a csontjaimat is látni lehetett. A saját fiam a mostohaapjával együtt felgyújtották a házamat! Ki a szánalmasabb nálam? Ki a szánalmasabb nálam?

Meng Jian Zhi nem értette, miért avatkozik bele a dolgába. Nem törődve vele, hangosabb hangon folytatta.

– Zhou Xiu Yun, te….

– Aaahhh….

Egy kiáltás hallatszott a keleti oldalról, megszakítva Meng Jian Zhi síró hangját. Egy személy sírt, miközben a földön hempergett. A sírása egyre hangosabb lett, mintha meg akarna halni.

– Mondd meg, miért van ilyen kegyetlen sorsom? 38 év után végre lett egy barátnőm. Nem volt könnyű őt elvennem, de valaki megerőszakolta, még a szennyvíz árokba is bedobták.

– Miről beszélsz? – a déli férfi elkezdett beszélni. – A lányomat megerőszakolta a mostohaapja. Nemcsak megerőszakolta, hanem meg is ölte, darabokra vágta a testét, és beletette műanyag zacskóba, majd a házunk előtt felhalmozta őket! A szívem…. Ez nagyon fáj, annyira, hogy meg akarok halni!

Ez a férfi okosabb, hirtelen a földre zuhant, egész teste görcsbe rándult, majd elájult. A körülöttük lévő hatalmas tömeg, aki eddig is figyelte őket, hirtelen tapsolni kezdett, miközben éljenezték ezeket az embereket. Néhányan még érméket is dobáltak a földre. Meng Jian Zhi megállt, a problémája nem elég szánalmas, senkit sem érdekelte. Látta, hogy azok hárman úgy tűntek, mint akik temetéseken szoktak sírni, összeszorította a fogát, majd elsétált.

Bai Luo Yin besétált az osztályba, Gu Hai már ott volt.

– Reggeliztél? – kérdezte tőle Bai Luo Yin.

Gu Hai csak hidegen válaszolt neki egy “ng”-gel. Bai Luo Yin rájött, hogy valami baj van, de You Qi hívta őt, mielőtt megkérdezhette volna tőle.

– Mi a helyzet azzal a dologgal?

Bai Luo Yin megveregette You Qi vállát.

– Még nem sikerült, még keményebben kell próbálkoznunk, elvtársam.

You Qi egy jóképű mosolyt eresztett meg.

– Te vagy a legjobb a történet kitalálásában, én csak egy kicsit káromkodtam!

– Köszönöm! – Bai Luo Yin lazán válaszolt.

You Qi legyintett.

– Miért beszélünk még mindig ezekről a dolgokról?

Gu Hai csak kifejezéstelenül bámulta azt a kettőt, akik a tegnapi teljesítményüket osztották meg egymással. Nem kérdezett semmit, teljesen közömbösnek tűnt.

Miután Meng Jian Zhi terve kudarca fulldt, összegyűjtött néhány üdítős palackot, és visszaváltotta őket körülbelül 10 jüanért. Ezután elment a nyomdába.

– Segítsen nekem kinyomtatni valamit. Nem tudok gépelni, úgyhogy diktálnám, és gépelje be nekem. Megtenné?

A boltban lévő gépírónő udvariasan válaszolt neki.

– Természetesen.

– A feleségem neve Zhou Xiu Yun. Elszökött egy másik férfival, akit Bai Han Qi-nek hívnak. Együtt élnek….

Meng Jian Zhi éppen a beszéd közepén járt, amikor a gépírónő hirtelen megállt. Felemelte a fejét. Meng Jian Zhi-re nézett, nem hitt a szemének.

– Maga Meng Jian Zhi?

Meng Jian Zhi megdöbbent.

– Honnan tudja a nevemet?

A gépírónő, aki az imént még udvarias volt, hirtelen dühös lett, felemelte a zsámolyt, és megütötte vele Meng Jian Zhit, miközben ráordított.

– Még van képe bejönni az üzletembe? Ezt a szemétládát! Ez a söpredék! Sok más internetező nevében, kinyirlak!

Meng Jian Zhi úgy próbált kimenekülni, hogy gurulni és kúszni kezdett.

Délután szokatlanul nagy volt a nyüzsgés, a sikátor tele volt a hírcsatornák autóival.

– Nénikém, jó napot! A Beijing Evening News riportere vagyok, csak kérdezni szeretnék valamit. Ismeri ezt a Zhou Xiu Yun nevű személyt?

– Xiao Zhou ah! Hogyne ismernénk őt? Mi, idősek, mindig az éttermébe járunk reggelizni. Ő egy jó ember!

– Akkor kérdezném. Mivel régóta ismeri őt, látta valaha a férjét jönni látogatóba? Vagy hallotta valaha, hogy a férje küldött neki pénzt a megélhetésükhöz?

– Nem! Több mint két éve ismerem Xiao Zhou-t, még azt sem tudtam, hogy van férje! Egyedül neveli a gyerekét, nehéz lehet neki.

Fang Fei egész délután a tévécsatorna stábját vonszolva járkált, végül, amikor elkapta a tettest, izgatott lett. Megrántotta a stábtag karját, aki a kameráért felelt, és azt mondta.

– Gyorsan, vegyétek fel! Ott van!

Meng Jian Zhi látta, hogy négy vagy öt ember hirtelen megindul felé. Elégedettnek érezte magát. Nem kell az olcsó hangszórót használni, és bekerül a tévébe. Felszedett egy téglatöredéket a földről, majd írni kezdett a fehér falra.

Iskola után Bai Luo Yin rendet rakott az iskolatáskájában, majd hátra fordult.

– Ma te….

– A bátyám azt akarja, hogy hazamenjek – szakította félbe Gu Hai.

Bai Luo Yin mondani akart valamit, de Gu Hai fogta a táskáját, és ridegen kisétált a hátsó ajtón.

107 Apa, házasodj meg!

Amikor Bai Luo Yin hazaért, hatalmas tömeget látott a háza közelében. Mindegyikük tartott valamit a kezében, amit a tömeg közepére dobáltak, miközben káromkodtak. Néhányan még a kezüket is ütésre emelték. Bai Luo Yin magas volt, így tisztán látta, mi is történt valójában. Egy személy a földön feküdt, elszenvedve a körülötte lévő emberek támadását. Néhányan zöldségeket, néhányan nyers tojást, néhányan kavicsot dobáltak rá.

– Ha nem olvastam volna a mai esti újságot, nem tudnám, hogy vannak ilyen emberek ezen a világon!

– Így van! Hogy lehet ez az ember ilyen rohadt?

– Láttam őt a tévében, elment az étvágyam tőle!

– Ezt a fajta söpredéket azonnal börtönbe kell zárni, hogy ne tudjon ártani másoknak!

Amikor Bai Luo Yin meglátta, hogy Liu bácsi a szomszéd sikátorból újságot tart a kezében, halkan megkérdezte.

– Liu bácsi, megnézhetem az újságját?

A bácsi leengedte a szemüvegét, és felhúzta a szemhéját, hogy Bai Luo Yinre nézzen, aztán átadta neki az újságot. Liu bácsi megveregette Bai Luo Yin vállát.

– Fiam, nehéz neked. Amikor hazaérsz, menj és vigasztald meg apádat, mondd meg neki, hogy ne vegye a szívére. Nem kell vitatkozni ezzel az emberrel többé. Mindannyian tudtuk, hogy milyen ember az apád.

– Igen! –  Zhang néni vele tartott. – Azon a napon mondtam róla néhány rossz dolgot. Biztos hallotta, ha később hazamész, kérlek, kérj a nevemben bocsánatot tőle.

Miután Bai Luo Yin bement a házba, még mindig hallotta a kiabálást kívülről.

– Ne gyere ide a jövőben, megütlek, ha még egyszer meglátlak itt!

– Ha még egyszer el mersz menni Xiao Zhou éttermébe, nem engedlek el!

– Takarodj! Tűnj el gyorsan!

A kezében lévő újságot annyira szorongatta, hogy csúnyán összegyűrődött. Az egész címlapoldal erről szólt. Nagyon ritka, hogy egy ügy még aznap megjelenjen a hírekben. Bai Luo Yin tudta, hogy a felhajtás a szerencsén múlt, de ahhoz, hogy egy hírmédia beszámoljon valamiről, mindenképpen erős kapcsolatra van szükség. Rengeteg idős ember volt, ők alig használták az internetet, így az információikat vagy az újságokból, vagy a televízióból szerezték. Ráadásul ezek az emberek nagyon közel álltak Bai Han Qi-hez, az ő véleményük és a hozzáállásuk befolyásolja az apja érzéseit. Tehát Bai Luo Yinnek nagy szüksége van a média támogatására.

Gu Yang a nappali sarkában állt, és a nadrágját vasalta. Időnként egy-egy pillantást vetett Gu Hai-ra. A fiú egy labdajátékot nézett a tévében, miközben erősen markolta a mobiltelefonját. Már régóta tartotta merev testtartását. Gu Yang könnyedén köhintett néhányszor, majd hidegen megkérdezte.

– Miért vagy ennyire koncentrált, amikor csak egy reklámot nézel?

Gu Hai tekintete a tévéképernyőre szegeződött. Felemelte a távirányítót, és lazán átkapcsolta a csatornát. Gu Yang csendben elővette a saját telefonját, majd küldött egy üzenetet Gu Hainak, aki meglepődött; mintha elérkezett volna a várva várt pillanat. Azonnal megigazította a helyzetét, felemelte a telefonját, majd megnyitotta a képernyőt, arcán megmagyarázhatatlan izgalommal. De hamarosan rájött, hogy ez csak egy üres üzenet Gu Yang-tól. Az arca hirtelen elsötétült, lassan hátrafelé fordította a tekintetét.

– Keresed a bajt?

Gu Yang az imént kivasalt nadrágot oldalra tette, majd gondosan egymásra halmozta. Éles tekintetét Gu Hai arcára szegezte.

– Tévedésből küldtem.

Gu Hai legszívesebben felkiáltott volna: „Azt hiszed, könnyű nekem várni egy hívásra?”

– Vársz egy hívásra? –  Gu Yang leült Gu Hai mellé.

Gu Hai félredobta a telefonját, szándékosan arrogáns és komolytalan képet öltött magára.

– Kinek a hívására várnék? A tiédre?!

– Ezt nem tudhatom.

Gu Hai felállt, és kiment a mosdóba. Mivel sokáig várt a hívásra, a  hólyagja majdnem szétpukkadt. Gu Yang a hátát bámulta; kissé felhúzta ajkai sarkát. Csak akkor, amikor kedves kisöccsére nézett, meg tudott jelenni egy kis melegség az arcán. Nem sokkal azután, hogy Gu Hai belépett a mosdóba, megcsörrent a telefonja. Egy szöveges üzenet volt.

– Megérkezett az üzenet, amire vártál.

Gu Hai letörölte a vizet a kezéről, Gu Yang mellett a telefonjára nézett.

– Már megmondtam, nem várok semmit.

Gu Yang látta, hogy Gu Hai szemét elöntötte az aggodalom; nem tudta megállni, hogy ne gúnyolódjon magában: „Kicsi korod óta minden, ami a fejedben jár, az arcodra van írva, és mégis el akarod rejteni előlem az igazságot?”

– Akkor nem kell megnézned.

Miután ezt mondta, Gu Hai telefonját a másik oldalára tette. Gu Hai vetett egy pillantást Gu Yangra, az őt bámulta, mintha várta volna, hogy bolondot csináljon magából. Gu Hai szíve kihagyott egy ütemet, felvette a TV távirányítót, és merev arccal folytatta a csatornák váltogatását. Öt perc telt el, Gu Hai telefonja ismét megcsörrent egy újabb üzenetről. Kényelmesen, kereszbe tett lábakkal ült a kanapén, miközben tökmagot evett. Tele volt a győzelem iránti elszántsággal. A szíve olyan volt, mint egy homokzsák, és ez a két üzenet olyan volt, mint két ütés, ami célba talált. Nem vette észre, hogy ujjai a kanapé karfáján kopognak. Úgy egyenesedett ki a háta, mint egy vaslemez, ajkai kissé szétnyíltak. Mindezek a jelek felfedték a jelenlegi érzéseit, nyugtalan volt. A csendet hamarosan Gu Hai telefonjának csengőhangja szakította meg. Gu Yang felvette a telefont, és a képernyőre nézett.

– Yin Zi…. Úgy tűnik, hogy a kisöcséd hív. Akarod, hogy segítsek lekoptatni?

Gu Hai olyan volt, mint egy vad leopárd, aki egy hegy tetején lévő sűrű erdő belsejéből száguld ki, rávetette magát Gu Yang lábára, és kikapta a kezéből a telefont. Másodpercekkel később nyugtalanul belépett a hálószobájába, és becsapta az ajtót. 

Bai Luo Yin küldött két üzenetet, Gu Hai pedig egyáltalán nem válaszolt, így felhívta őt. Nagyon sokáig várta, hogy felvegyék. De senki sem szólt semmit. Még egy „halló”-t sem. Bai Luo Yin torkára fagytak a szavak. Mindketten sokáig hallgattak. Gu Hai szólalsz meg először, a hangja hideg és kemény volt.

– Mi a baj?

Bai Luo Yin a jujube fa alatt állt, és a farkát csóváló Ah-Langra nézve megkérdezte.

– Te küldted a riportereket?

– Nem én voltam – válaszolta Gu Hai hidegen.

– Tényleg?

– Nem beszéltél nekem a problémádról. Mi a fenéért hívnám fel a riportereket? – Gu Hai szavai durvák voltak. – Hát nem vagy magad is nagyon rátermett? Te magad írtad azt a posztot. Rengetegen felfigyeltek rá, szóltak hozzá. Lett egy saját kis csoportod, hogy még nagyobb zajt keltsen. A mesterműved mindenhol ott van. Természetes, hogy a média is megkeres. Mi köze van ennek hozzám?

Bai Luo Yin most értette meg, ez a fickó feldúlt. Ő egy ilyen típusú ember, erős testtel, mint az acél, de lágy szívvel, mint a puding.

– Azért nem szóltam, mert a személyazonosságod túl különleges. Nem akartalak belerángatni ebbe a zűrzavarba.

– Maradjak visszafogott? És te kapod az összes nyilvánosságot? Mi a különbség az identitásunkban? A te anyád nem az enyém is? Az apám nem a tiéd is?

Bai Luo Yin egy darabig hallgatott, majd közömbösen válaszolt.

– Az anyám a nagynénéd. Az apám pedig a nagybátyád. – Gu Hai szíve úgy érezte, mintha valami kemény ütés érte volna. – Nem ismertük el a jelenlegi személyazonosságunkat, igaz?

Gu Hai képtelen volt válaszolni.

– Azt hiszem, ezt a problémát egyedül is meg tudom oldani.

Gu Hai hangja a telefon másik oldaláról sokkal lágyabban hangzott, de egy enyhe bosszúság még mindig hallatszott.

– Soha nem kételkedtem a képességeidben. Elismerem, hogy néha bölcsebb és előrelátóbb vagy, mint én, higgadtabb, és alkalmazkodóbb vagy nálam. De nem kellene elrejtened előlem a problémádat, igaz? Még You Qi és Yang Meng is részt vett a tervedbe. Miért zártál ki engem? Nem segíthetek átnézni a száladat? Nem segíthetek kapcsolatba lépni a fórum moderátorral? Én csak egy gazdag gyerek vagyok, aki csak az apám hatalmára támaszkodhat? – Gu Hai hatalmasat sóhajtott, mielőtt folytatta volna. – Tudod, hogy miért nem vettem fel a kapcsolatot a nagynénémmel? Azért, mert tisztellek téged. Nem akartam, hogy az erőfeszítéseid elpazarolódjanak! Ha benne lenne a kezem, ez a Meng Jian Zhi már régen elment volna. Miért kellett volna eddig várnom? Bai Luo Yin, a személyazonosságod és az enyém között nincs különbség. Megkeresheted az anyádat, vagy az apámat. Miért nem mentél el hozzájuk? Miért érzed úgy, annak ellenére, hogy egyedül is meg tudod oldani ezt a problémát, hogy  benne van a kezem? Kezdetektől fogva falat építettél közénk. Vajon le tudjuk-e valaha is bontani?

Ezúttal Bai Luo Yin volt a soros, hogy csendben maradjon, amíg Gu Hai le nem tette a telefont. Kiment a hálószobájából, majd Bai Han Qi felé sétált, aki éppen Zou néni fiával játszott az udvaron.

– Apa.

Bai Han Qi felállt, csendesen, meghatódva nézett Bai Luo Yinre.

– Fiam, már felnőttél, képes vagy gondoskodni a saját problémáidról. Én már öreg vagyok, nem vagyok olyan jó, mint te.

Bai Luo Yin halvány mosolyt eresztett meg.

– Apa, házasodj meg.

Bai Han Qi hirtelen fiára szegezte a tekintetét, az agya mintha leállt volna.

– Házasodj meg – mondta ki újra Bai Luo Yin.

– Fiam, sajnálom. Nehéz életet éltél velem több mint tíz éven keresztül.

– Apa és fia vagyunk, nem kell bocsánatot kérned. Több mint 10 éve a terhedre vagyok. Új életet kellene kezdened.

Bai Han Qi hirtelen szorosan megölelte Bai Luo Yin-t.

– Fiam, nem számít, mi történik, apa legkedvesebb embere ebben az életben te vagy, senki más.

Bai Luo Yin elrejtette a szeme mélyén lévő fájdalmat, majd kissé megveregette apja vállát.

– Ne légy szentimentális. Valójában én vagyok az, akinek elege van belőled. Ha egyszer megházasodsz, én is szabad leszek. Azt csinálhatok, amit csak akarok. Én is új életet fogok élni.

Bai Han Qi szeméből csendesen kicsúszott egy könnycsepp.

108 Lao Bai esküvője

Az esti hívás után Gu Hai mindent elmondott, ami a szívét nyomta. Éjszaka nagyon jól aludt. Reggel Gu Hai lement Gu Yanggal a földszintre. Gu Yang elment az autóért, míg Gu Hai a bejáratnál várta őt. Ekkor egy bicikli jött, és megállt Gu Hai előtt. Meglepődött. Nem gondolta volna, hogy Bai Luo Yin kezdeményezni fogja, hogy megkeresse, miután tegnap este leszidta. Úgy tűnt, hogy a feleségét nem lehet mindig elkényeztetni. Néha egy-két szidás jótékony hatással van az érzelmi kölcsönhatásukra. Gu Hai egy kicsit büszke volt magára, de nem mutatta ki. A tartozkodó, hűvős viselkedése Bai Luo Yin felé megmaradt.

– Miért jöttél ide? Nem szégyelled magad, hogy egy ilyen törött biciklin ülsz?

Bai Luo Yin céltudatosan nem vitatkozott vele. Elővett egy zacskót, benne, meleg töltött zsemlével. Kifejezéstelenül nyújtotta őket Gu Hai felé, akinek édes illat csapta meg az orrát. Gu Hai szeme követte a zacskót, és tátva maradt a szája, de úgy tett, mintha nem érdekelné.

– Mi ez?

Bai Luo Yin kivett egy zsemlét, és Gu Hai szájába tömte.

– Párolt zsemle. Zou nénitől vettem az imént. Nem ettél ilyet már napok óta, igaz?

– Miért vetted nekem ezeket?

Gu Hai ezt mondta, miközben a zsemlét rágta.

– Ha nem akarsz enni, akkor csak add ide nekem.

Bai Luo Yin éppen eltette volna a zacskót, amikor Gu Hai kinyújtotta a kezét, hogy elkapja. Valójában Bai Luo Yin csak incselkedni akart Gu Hai-jal. Amikor látta, hogy megragadja a zacskót, Bai Luo Yin lazán hagyta. Egy luxusautó lassan megállt előttük. Gu Yang leeresztette az autó ablakát, és Gu Hai-t bámulta.

– Még mindig szükséged van rám, hogy elvigyelek az iskolába?

Gu Hai szája tele volt, így nem tudott válaszolni neki. Azonnal megrázta a fejét. Gu Yang Bai Luo Yin felé fordította a tekintetét. A fiú mosolygott rá. Az autó ablaka lassan felhúzódott. Bai Luo Yin mosolya áthatolt a golyóálló autóablakon. Sok évvel később Gu Yang még mindig emlékezett erre a mosolyra. Olyan volt, mint egy természetes gyémánt. A felszínen iszonyúan káprázatosnak tűnik, mégis szilárd és áthatolhatatlan belül.

Egy héttel később Gu Yang elment, és Bai Han Qi és Zou néni esküvőjének napja végül is elérkezett. Azon a kora szombat reggelen Bai Luo Yin házának sikátorában nagy volt a nyüzsgés: ott volt két nagy piros “喜”^[1] plakát az ajtóra ragasztva, több színes fény lógott a bejáratnál, miközben sok piros papír volt szétszórva a földön. Bai Han Qi meghívta a keresztfiát, és az irodai részlegének embereit. Amikor megérkeztek Zou néni házához, egy csapat nagynéni állta útjukat. Ott volt Zou néni éttermének néhány pincére is.

– A piros boríték ^[2] túl vékony.

Bai Han Qi átpréselte magát a tömegen, és elindult befelé. Nagy nehezen, de végül meglátta azt a kis nyílást az ajtónál. Abban a pillanatban, amikor már éppen be akart lépni, több néni is megjelent, és ismét elállta az útját.

– Énekelj, énekelj!

Bai Han Qi megvakarta a fejét. Olyan régen volt már, hogy utoljára daltolt. Fia felé fordította a fejét, de csak azt látta, hogy „segíteni akarok, de nem tudok semmit sem tenni” képet öltött magára.

– Itt hagylak, csendben… Kérlek, töröld le a könnyeket a szemedről…

Mindenki megdöbbent, hogy miért énekel ilyen dalt, hiszen ma van esküvője napja. Bai Han Qi zavarba jött.

– Csak ezt az egy dalt ismerem!

Valaki bent a házban újra kiabált.

– Akkor hadd énekeljen a fiad-

Apja életre szóló boldogsága érdekében Bai Luo Yin kénytelen volt hangosan énekelni mindenki előtt.

– Még mindig nem engedsz be minket?  – Bai Han Qi aggodalmasan kiáltott. – Vége a dalnak. Hadd lássam a feleségemet, és vigyem haza magammal.

– Nem, most 100 fekvőtámaszt kell csinálnod.

A vőfélyek teli torokból kiabálták.

– Meg akarod ölni Lao Bai-t?

– Ha nem tudod megtenni, akkor keress valaki mást, aki megteszi.

Ezúttal Bai Han Qi fogadott fia csatlakozott. Gu Hai egy karcsú, nyugati stílusú öltönyt viselt. Segített az apjának, és egy perc alatt megcsinálta a fekvőtámaszokat, de mintha nem is hatottak volna rá.

– Tényleg nagyon erős! – A házból több nő kiadós nevetése hallatszott.

Bai Han Qi megdörzsölte a homlokát, majd vigyorgott.

– Most akkor beengedsz minket vagy sem?

A koszorúslányok még mindig nem akarták feladni. Kényszerítették Bai Han Qi-t, hogy olvasson el néhány oldal fogadalmat hangosan. Aztán arra kényszerítették, hogy találjon ki néhány rejtvényt, míg végül megkérdezték tőle:

– Kit szeretsz a legjobban az életedben?

Bai Han Qi megdöbbent, de a mellette álló vőfélyei biztatták.

– Válaszolj gyorsan! Mondd, hogy a feleségedet szereted a legjobban!

A házban lévő nénikék egyszerre beszéltek.

– Csak az igazat, nincs szükség rá, hogy becsapj minket.

Bai Han Qi tréfásan mosolygott.

– A fiamat.

Bai Luo Yin mosolya néhány másodpercre megdermedt, majd Bai Han Qi hátára csapott, mielőtt dühösen megszólalt.

– Apa, nem vagy buta?

A mellette álló vőlegény is panaszkodott.

– Lao Bai, mit mondasz most ilyenkor?

Bai Han Qi olyan őszintének és naivnak tűnt, ahogy válaszolt.

– Nem kértek meg, hogy mondjam az igazat?

Hasonlóképpen, a házban lévő nénikék sem voltak elégedettek a válaszával. Így a házban: “Hogy lehet ez rendben? Neked csak a fiad van a szemedben. Ha a mi Xiao Zou-nk hozzád megy feleségül, nem fog szenvedni?” hagzottak el. Kinyílt ajtó, majd hirtelen újra becsukódott. Bai Han Qi annyira aggódott, hogy megizzadt.  Bai Luo Yin ökölbe szorította a kezét, mielőtt előrelépett és bekopogott az ajtón.

– Anya, nyisd ki az ajtót! Az a személy, akit apám a legjobban szeret az egész világon, az te vagy.

Odabent Zou néni megijedt, majd hirtelen nyugtalanná vált. Annyira őszintén meghatódott, hogy könnyek csillogtak a szemében. Mezítláb szaladt az ajtó felé, és a nővéreit sürgette:

– Nyissátok ki gyorsan az ajtót.

A délutáni bankettet a Dong Lai Shun étteremben tartották. Ezután visszamentek az udvarra este. Csak a közeli családtagjaik és barátaik maradtak. Több tíz ember ült a kerek asztaloknál, 5 asztalra voltak osztva. Ittak, ettek, és koccintottak. Zou néni fiát mindenki bíztatta, hogy szólítsa Bai Han Qi-t “apának”. Ez a gyerek kis szája elég határozott volt. De amikor pénzt adtak neki, azonnal felé fordította a fejét, és dudorászó hangon „apának” szólította. Bai Han Qi hangos nevetésben tört ki, ölébe kapta, és megcsókolta. Bai Luo Yin annyit ivott, hogy részeg lett. Bizonytalanul lépkedett, majd belerúgott egy zsámolyba, amin Yang Meng és You Qi ült, mielőtt dühösen beszélni kezdett:

– Adtál ajándék pénzt?

You Qi és Yang Meng egymásra pillantottak, majd csak nevettek.

– Nem adtál pénzt, és mégis mersz itt enni!

Miután Bai Luo Yin befejezte a szidást, megfordult, és elindult Bai nagymama és Bai nagypapa felé, hogy viccelődjön velük. Mindketten Tang öltönyt viseltek, és az arcuk vörös volt. Bai nagyapa még elővette az Erhuját ^[3] és játszott rajta; vidám hangok csendültek fel a sikátorban.

Gu Hai kiment a kocsijáért, és amikor visszatért, látta, hogy Bai Luo Yin ott áll apja hálószobájának ablakpárkánya mellett, és befelé néz. Szokatlanul élénk volt bent; egy csapat férfi ugratta az ifjú párt a nászéjszakájukon. Kiabáltak és nevettek újra és újra. Gu Hai mellé állt. Csendesen nézte Bai Luo Yin-t, a nedves arcát és a felhúzott ajkait. Nem tudta, hogy sír-e vagy nevet. Bai Luo Yin ezen arckifejezése Gu Hai szemében rendkívül kedves volt.

– Bácsikám, magammal viszem Yin Zit a lakásomra – Gu Hai megnyerően Bai Han Qira mosolygott.

– Már olyan késő van, maradjatok itt. Előkészítettem a szobát.

– Később elrontjuk a jó dolgodat – nevetett Gu Hai, majd segített Bai Luo Yinnek belszállni a kocsiba.

Miután kiléptek a liftből, Bai Luo Yin Gu Hai hátára támaszkodott, és azt mondta, hogy szeretne felmenni a tetőre. Gu Hai nem szállt be újra a liftbe; helyette a lépcsőn ment fel az emeletre, és vitte Bai Luo Yin-t a hátán. Bai Luo Yin szeméből hirtelen könnycseppek hullottak. Először csendben volt, de hamarosan hangosan sírni kezdett. Bai Luo Yin könnyei az arcáról az állkapcsára folytak, míg végül Gu Hai nyakára hullottak. Mivel még soha nem látta Bai Luo Yin-t így elveszíteni az önuralmát, Gu Hai úgy érezte, hogy a szíve darabokra szakad. A ölelésébe húzta a fiút, gyengéden és lágyan megsimogatta a fejét:

– Yin Zi, ne sírj. Az apád még mindig az apád. Nem számít, hányszor nősül meg, ő akkor is téged fog a legjobban szeretni.

Mint valaki, aki ugyanezen az élményen ment keresztül, Gu Hai igazán megértette a szomorúságát.

– Nincs senki, aki még egyszer ilyen szörnyű ételt főzne nekem.

Gu Hai ránézett Bai Luo Yinre, nem tudta, hogy nevessen vagy sírjon:

– Még mindig azt akarod enni?

– Nincs senki, aki újra a csatornába dobná az alsónadrágomat és a ruháimat. Senki sem fogja kenegetni a számat aranyér kenőccsel…

Bai Luo Yin könnyek között nevetett, majd lefeküdt a jéghideg cementpadlóra. Gu Hai segített Bai Luo Yinnek felállni, majd ismét az ölelésébe vonta. Letörölte a könnyeit. Szeretettel, gyengéden azt mondta:

– Főzhetek neked, garantálom, hogy még rosszabb lesz, mint apádé; kimoshatom a ruháidat, vehetünk egy csomó alsónadrágot, kimoshatjuk, aztán egyesével kidobjuk őket. Megígérhetem neked, hogy ezen a világon, apádon kívül, senki sem bánna veled jobban, mint én.

Az éjszakai égbolt fokozatosan beszivárgott Gu Hai szemébe, tele volt elszántsággal és gyengédséggel. Talán holnap reggel Bai Luo Yin azt fogja mondani neki, hogy nem emlékszik semmire. De Gu Hai nem fogja tudni elfelejteni ezt a pillanatot. Ezen az éjszakán, a háztetőn egy sráccal volt, aki a szívét sírta ki neki, mondván, hogy azt akarja, hogy szeressék.

[1] két ‘喜’: dupla boldogságot jelent, általában esküvői szertartásnál.

 [2] pénzt tartalmaz ajándékként.

 [3] A kínai kéthúros hegedű.

109 Da Hai bátran megvédi a feleségét.

Miután Bai Han Qi megnősült, tárgyalások folytak Gu Hai és Bai Luo Yin között. A kémiaóra alatt Bai Luo Yin az asztalán feküdt, amikor hirtelen meghallotta, hogy a telefonja rezeg az iskolatáskájában. Egy üzenet volt Gu Hai-tól, pedig még 20 centiméterre seincsenek egymástól.

„Baobei, beszéljük meg ezt. Továbbra is a házadban fogsz lakni, vagy el akarsz költözni hozzám?”

Bai Luo Yin a kémiatanárra pillantott, majd titokban egy mondattal válaszolt Gu Hainak.

 „Továbbra is otthon fogok lakni.”

Gu Hai felemelte a telefonját, hogy ránézzen, majd elkomorult.

„Apád megnősült, felnőttél, és már nem vagy gyerek. Jó az, ha továbbra is az otthonodban maradsz?”

„Nem akarok megválni a nagyapámtól, a nagymamámtól, és Ah-Langtól.”

Gu Hai ökölbe szorította a kezét, csontjai recsegő hangot adtak.

„Hétvégén hazamehetsz, csak gondold úgy, mintha iskolai kollégiumban laknál. Az én lakásom még közelebb van az iskolához.”

Bai Luo Yin lustán gépelt a telefonján.

„Nem vagyok hozzászokva.”

„Mindazonáltal, ha főiskolára mész, akkor is kollégiumban kell laknod, igaz? Mi van, ha lehetőséged lesz a tengerentúlra menni? Mindenesetre a családtagjaidat nem sokat láthatod majd. Minél hamarabb ki kellene költöznöd, hogy elkerüld a nehéz időket a jövőben.”

„Nem fogok kiköltözni.”

Gu Hai így válaszolt:

„Te már a feleségem vagy. Hogy maradhatsz továbbra is a szüleidnél?”

Miután Bai Luo Yin megnézte ezt az üzenetet, hirtelen kiegyenesedett a háta. Azonnal hátra fordította a fejét, hogy éles pillantást vessen Gu Hai-ra, ahogy Gu Hai várta. Bai Luo Yin hüvelykujja gyilkos tekintettel nyomta meg a billentyűzetet.

„Ha még egyszer mer…”

Még be sem fejezte az üzenetét, amikor démoni hangot hallott elölről.

– Bai Luo Yin, Gu Hai, mindketten gyertek ide! – A kémiatanár dühös volt. Összeszűkítette ördögi szemeit, és a két diákra meredt, akik suttogva beszélgettek egymással.

Bai Luo Yin és Gu Hai felálltak, és már éppen készültek kimenni, amikor a tanár ismét kiáltott.

– Hozzátok ide a telefonotokat is!

Egymásra néztek. Egyfajta baljós előérzetük volt. Gu Hai fogta a telefonját, és bátran elindult előre. A két jóképű srác nyugodtan állt a többi diák előtt.

– Olvassátok el azokat az üzeneteket, amiket az imént küldtetek. Itt mindenki előtt.

Gu Hai elővette a telefonját. Az első szó, ami megjelent a szeme előtt az volt:

„Baobei.” Bai Luo Yin agyát a „feleség” szó töltötte ki.

– Nem fogtok olvasni? Ha nem, akkor segítek!

A kémiatanár hatalmaskodva lépett feléjük. Megragadta a telefonjaikat, majd dühösen babrált velük nagyon sokáig. A dákok vártak, de ő mégsem szólt semmit. A két bűnős arca megfeszült. Vajon a tanár úgy érezte, hogy ez már túl sok, ezért nem tudta hangosan felolvasni? Aztán a tanár sötét arccal megkérdezte:

– Hogyan lehet feloldani a telefont?

Zavarba jöttek. Nemcsak a telefonjukat kobozta el, hanem még fel is kellett hangosan olvasniuk a sok üzenetet mindenki előtt.

Miután az óra véget ért, mindketten a lépcsőnél álltak. Egyikük a kezét a zsebében tartotta, erős és férfias, tele volt vitalitással; a másik egyenesen állt, a szemei élesek voltak, akár egy kiváló diáknak.

– Azt hiszem, el kell lopnunk a telefonjainkat, hogy visszaszerezzük őket.

Bai Luo Yin kissé összeszűkítette a szemét; ritkán értett egyet Gu Hai ötletével.

– Igen, az ő temperamentumával, ha magunktól megyünk és kérjük el a, annak nem lesz jó vége. Akár el is lophatjuk. Visszakapjuk a telefonjainkat, és kihasználhatjuk ezt az alkalmat, hogy megzsaroljuk őt. Mivel elkobozta, vissza kell adnia, nem igaz?

Valahányszor Gu Hai Bai Luo Yin gonosz mosolyára nézett, bizsergést érzett a szívében. Ő csak Bai Luo Yin száját akarta megcsócsálni. Bai Luo Yin tekintete szokatlanul éles volt, megérezte a veszélyt, azonnal hátrált egy lépést.

– Hogyan lopjuk el? – kérdezte Gu Hai.

Bai Luo Yin határozott testtartást vett fel.

– Ez egy kicsit bonyolult, fel kell törnünk a zárat.

Gu Hai majdnem elfelejtette, hogy Bai Luo Yin a zárfeltörés mestere.

– Azonban egy ideig tanulmányoznom kell a zárat.

Hétfő délután, az utolsó két órában a tanárok megbeszélést tartottak. Bai Luo Yin és Gu Hai titokban kimentek az osztályteremből, és a kémiatanár irodája felé indultak. Miután meggyőződtek róla, hogy senki sincs a közelben, Bai Luo Yin lekuporodott az ajtó zárja mellé, és tanulmányozni kezdte. Gu Hai feladata az volt, hogy figyelje a környéket, hátha jön valaki. Ha ez egy diák volt, azonnal elzavarta, de ha egy tanár volt, Gu Hai figyelmeztette Bai Luo Yin-t, hogy álljon meg. Hamarosan Bai Luo Yin felállt, és mély levegőt vett. Gu Hai felé sétált.

– Egy vasdrót és egy étkezési kártya megteszi.

Miután megkapta az összes szerszámot, Bai Luo Yin gyorsan munkához látott. Gu Hai figyelte a környező hangokat. Bai Luo Yin mozgása igazán gyors volt. Még egy perc sem telt el, és máris kinyitotta a zárat. Ráadásul a zár kívülről nem tűnt sérültnek. Gu Hai elgondolkodott: „Amíg a kezed a miénk, addig soha nem fogunk éhen halni.” Bai Luo Yin belerúgott Gu Haiba.

– Gyorsan, menj befelé.

Ezúttal Gu Hai volt a soros, hogy bemenjen és megkeresse a telefonjukat, míg Bai Luo Yin kint maradt. Nagyon csendes volt. Időnként egy-két sziluett jelent meg a lépcsőházban, de az emeletre mentek. Bai Luo Yin ide-oda sétált az iroda előtt. Hosszú ideig várt, hallotta a kutató hangokat az irodából, de mégsem látta Gu Hai-t kijönni. Végül füttyszó hangja hallatszott bentről. Bai Luo Yin bedugta a fejét.

– Megtaláltad?

Gu Hai büszkén mutatta a kezében lévő dolgokat, tekintete gonosz volt.

– Találtam két egészségügyi betétet és egy bugyit.

Bai Luo Yin beletörödően felsóhajtott. Még nem találták meg a telefonokat, de máris egy ismerős sziluettet láttak közeledni. Bai Luo Yin arckifejezése megváltozott. Már messziről kiáltotta:

– Jó napot, tanárnő.

Gu Hai teste megremegett. Nagy léptekkel rohant az ablak felé, amikor megpillantotta a telefonjaikat. Gyorsan a zsebébe tette őket, és leugrott az ötödik emeletről a harmadikra. A légkondicionáló szellőzőventilátorának tetején landolt. A hangos landolástól a diákok, akik épp a tanítás közepén voltak, meglepődtek:

– Valaki leugrott az épületből!

Gu Hai nem állt meg. Azonnal megragadta a második emeleti védőkorlátot, majd leugrott a földre. Az ablak mellett ülő diákok kinyújtották a nyakukat, és döbbenten lenéztek. A kémiatanárnő bólintott Bai Luo Yin felé, majd az irodájá elé lépett. Amikor éppen elő akarta húzni a kulcsát, észrevette, hogy az ajtaja nyitva van.

– Furcsa, úgy emlékszem, hogy bezártam az ajtót!

Motyogta magában a kémiatanárnő, miközben belépett az irodájába. Szerencsére, mielőtt Gu Hai kiment, minden holmiját visszatette az eredeti helyére, így a tanárnő nem látott semmi furcsát. Amikor Bai Luo Yin nem hallott hangokat az irodából, tudta, hogy Gu Hai már kiugrott az ablakon. Renmlte, hogy az öt emelt után még mindig életben van. A lépcső felé rohant, még le sem ért az aljára, amikor beleütközött Gu Hai-ba.

 – Megszereztem!

Gu Hai mosolya elbűvölő és lenyűgöző volt. Bai Luo Yin szívből csodálta Gu Hai ügyességét, és Gu Hai is megmutatta őszinte elismerését Bai Luo Yin intelligenciája iránt. csodálattal a szemükben néztek egymásra, mintha nem találnának senki mást, aki jobb lenne a másiknál ezen a világon. Hirtelen Bai Luo Yin arckifejezése megváltozott.

– Jaj ne, elfelejtettem megjavítani a zárat…

Bai Luo Yin sietve visszafordult, de még néhány lépést sem tett, amikor a kémiatanárnő kiment az irodájából.

– Eh? Miért nem működik ez a zár?

Bai Luo Yin ismét visszafordult, és menekülni akart. A kémiatanárnő hirtelen mindent megértett. A két diák felé kiáltott, akik elszaladtak.

– Mindketten! Azonnal gyertek vissza ide!!!

Az iroda ajtaja zárva, a két diák a fallal szemben állt. A kémiatanárnő egy sodrófa vastagságú botot tartott, és meglengette mögöttük. Felemelte a botot, felkészülve arra, hogy a fenekükre csapjon.

– Emeljétek feljebb a feneketeket!

Gu Hai összeráncolta a szemöldökét, és engedetlenül válaszolt.

–  Tanárnő, még mindig testi fenyítést alkalmaz a középiskolásokkal szemben?

– Középiskolás diák? – A nő a fogát csikorgatta. – Tisztában vagy vele, hogy középiskolás vagy, de egy középiskolás diák valóban képes ilyen dolgokra?

Gu Hai kiegyenesítette a nyakát, nem szólt többet. A botütés számára nem volt más, mint egy csiklandozás. A tanárnő arca elsötétült, Gu Hai-ra meredt, mert az nem adta fel, megütötte Gu Hai fenekét a bottal. Gu Hai úgy gondolta, hogy a  tanárnőnek nem sok ereje lehet, ezért lazán felemelte a fenekét. De amint a nő megütötte, érezte, hogy a dereka alatti terület elzsibbad. Mivel a bot nagyon vastag volt, nem szúró jellegű fájdalom volt, inkább tompa fájdalomnak tűnt. Emellett a fájdalom lassan hatolt befelé. Tényleg elég sok erőt használt fel.

– Most te jössz. –  A tanárnő a botjával Bai Luo Yinre mutatott.

Gu Hai arckifejezése hirtelen megváltozott, arra gondolt, hogy a felesége egy ilyen vastag botot vajon el tudja-e viselni. Még ha ő ki is bírja, férji büszkesége nem. Bai Luo Yin még nem igazította ki a helyzetét, amikor hirtelen meglátta maga előtt Gu Hai-t.

– Mester, csak üssön meg! Minden az én ötletem volt. Én voltam az, aki Bai Luo Yin-t kényszerítette. Csak nézze meg az arcát, egy pillantással láthatja, hogy olyan arca van, mint akinek a tanulmányai kiválóak és a viselkedése is. Ha tényleg megüti, képzelje el, mekkora veszteséget szenved az osztályunk!

A tanár felhorkant.

– Már két éve tanítom őt, még akkor is, amikor te még nem voltál itt. Nem volt jó. Nem kell a testvéri hűségedet mutatni nekem, nem fogadom el ezt a viselkedést. Nem futhat el többé.

Miután ezt mondta, elhúzta Gu Hai-t Bai Luo Yin mellől, de Gu Hai nem mozdult. Csúnya tekintet volt az arcán. Bai Luo Yin hirtelen meglökte Gu Hai-t.

– Lépj félre, nem ez az első alkalom, hogy verést kapok.

„Nem ez az első alkalom, hogy megütnek, de nekem ez az első alkalom, hogy látom, hogy megütnek!” Gu Hai továbbra is védte Bai Luo Yin-t a kezével, mintha a kincsét védené. A kémia tanárra nézett:

– Tanárnő, az igazat megvallva, Bai Luo Yin a kisöcsém.

Bai Luo Yin annyira feldúlt volt, hogy hirtelen válaszolt.

– Ki a kisöccséd? Nyilvánvalóan a bátyád vagyok!

Gu Hai gyors és heves pillantást vetett Bai Luo Yinre, „nem csak azért mondtam ezt, hogy megvédjelek? Miért vagy ilyen őszinte?!” A tanár felé fordította a fejét, és továbbra is kegyelemért könyörgött.

– Apám azt mondta, hogy ha a kisöcsémet megütik, engem is meg fog ütni, amikor később hazamegyek. Ha megüti őt, akkor ő is meg fog ütni engem még egyszer. Ne üsse meg. Csak engem üssön egyedül.

A kémiatanárnő elkomorult, és meglengette a kezében lévő botot.

– Amit mondasz, az ésszerű.

Gu Hai felsóhajtott.

– Akkor csináljuk így, nem téged ütlek meg, hanem egyenesen őt fogom megütni. Az apád úgyis meg fog ütni. Így spórolhatok az energiámmal is, és te is eggyel kevesebb verést kapsz.

110 Csak mert ő az

Miután a kémiatanárnő megszólalt, a kezével húzta Gu Hai-t, de Gu Hai inkább meglökte.

– Te… te… te… te… – Apró szemei tökéletesen kerekek voltak, ahogy Gu Hai-ra bámult, haragot lehetett látni a szemében. – Lázadni akarsz ellenem? A tanárod vagyok!

– Lehet bármi, amit akar, de nem ütheti meg őt!

A kémiatanár hirtelen olyan volt, mint egy veszett oroszlán, és hevesen Gu Hai-ra rontott. Felemelte a botját és megpróbálta megütni Gu Hai-t. Gu Hai felemelte a karját; könnyedén megragadta a botot a kezével. A kémiatanárnő vissza akarta venni a botját, de az egyáltalán nem mozdult. Gu Hai csupán egy kis erejéből megragadta a botot, és a hónaljába helyezte, a tekintete mélyén egy kis dominanciát lehetett látni.

– Két lehetőséget adok: vagy engem üt meg, vagy senkit sem.

A tanárnő hevesen toporzékolt a magas sarkú cipőjével, hangja éles és fülsértő volt.

– Ki vagy te, hogy megkérsz engem, hogy válasszak? Nézz meg rendesen, én vagyok a tanárod! Milyen jogod van neked, hogy így beszélj velem a követelményekről? Ha ma meg akarom ütni, akkor meg fogom ütni, ahogy én akarom. Tanárként jogom van hozzá!

– Szóval nem fog választani? Az rendben van.

Gu Hai sötét pupillái hirtelen elnehezültek. A tanár szeme láttára gyorsan jobbra, az asztal felé lendítette a botot, akár egy hurrikán. BAM! A bot két darabra tört; a szilánkok szétszóródtak a földön. Az íróasztalon is megjelent egy hosszú jel. A kémiatanár elképedt. Gu Hai Bai Luo Yin vállára tette a kezét, majd kifelé suhant.

– Gyere vissza ide! – A kémiatanárnő toporzékolt a magas sarkú cipőjében, majd kergetni kezdte őket, figyelmen kívül hagyva a megjelenését. Hangosan kiabált a folyosón. – Olyanok vagytok, mint az Ördög! És akkor mi van, ha jók a jegyeitek? Hiába jók a jegyeitek, a jövőtök semmi sem lesz. A társadalom söpredékévé váltok.

Miután kisétált az iskola épületéből, Gu Hai arca még mindig sötét volt.

– Undorító nőszemély, már régóta tudom, hogy csak egy szemétláda! És még ő beszélt a társadalom szabályairól nekem. Én vagyok a kibaszott szabály, és akkor mi van?

– Te… – Bai Luo Yin nem tudta, mit mondjon.

Gu Hai az ujjával Bai Luo Yin orrát bökdöste, figyelmeztetve őt.

– Ne mondd, hogy nem volt szükség arra, hogy ilyen messzire menjek! Ne mondd, hogy nem baj, ha megütnek! Nem akarom hallani, hogy ezt mondod. Én mondom neked, ez komoly, ez különösen komoly. Nincs ennél komolyabb dolog.

Látva ezt a tigrisszerű, vad és kemény arckifejezést Gu Hai-on, Bai Luo Yin hirtelen felnevetett.

– Igazából azt akartam mondani, hogy ez igazán kielégítő volt.

Gu Hai üres tekintettel bámult, fejét Bai Luo Yin felé fordította. Majdnem elfelejtette, hogy az ötlet, hogy visszalopják a telefonjaikat, elsősorban ennek a srácnak az ötlete volt. Gu Hai elvigyorodott, majd megcsípte Bai Luo Yin arcát.

– Gazember.

Mivel ennek a két csirkefogónak már nem volt kedve órára menni, átugrottak a falon és kisétáltak az iskolából. Körbesétáltak egy élelmiszerpiacot, és kipróbáltak minden ottani ételt. Mindketten egy-egy rúd kandírozott gyümölcsöt tartottak a kezükben, és ettek, miközben gúnyolódtak a kémiatanárnőn, felidézve a „székrekedt” tekintetét, amit rájuk vetett. Amikor egy-egy érdekes részről beszélgettek, figyelmen kívül hagyták az emberek tekintetét, és féktelenül toporzékoltak az utcán, mint az őrültek.

Az éjszakai égbolt fokozatosan beborította egész Pekinget. A fényes virágüzlet az utcasarkon instrumentális zongoramuzsikát játszott, a Salut d’Amour-t. Mindkét lábuk verte az ütemet. Magas és karcsú árnyékuk fokozatosan kiterjedt az utcai fények alatt. Egy sötét sarkon Gu Hai hirtelen magához húzta Bai Luo Yin-t és megcsókolta, miközben senki sem volt a közelben. Aztán megfordította a fejét, megnyalta Bai Luo Yin ajkának sarkát, és halványan azt mondta.

– Édes.

Gu Hai életének elmúlt több mint tíz éve alatt nem volt még egy hasonló pillanat, amit ennyire élvezett volna. Egy hétköznapi beszélgetés és egy egyszerű szemkontaktus Bai Luo Yin-nel képes leírhatatlan vigaszt nyújtani neki. Még ha csak egy csendes sétáról van is szó az utcán, csak azért, mert a másik személy ő, ez a sötét és komor út azonnal ragyogóvá és magával ragadóvá válhat. A szürke téglák és a vörös tetőcserepek fokozatosan távolodtak. Helyükre megerősített magas épületek és nagy kúriák vasbeton falai léptek. Az utca tágas lett, és a gyalogosok léptei sietősebbé váltak. Még mindig lazán sétálgattak; szabadidejüket azzal töltötték, hogy a forgalmat és a gyalogosokat figyelték. Két gyönyörű nő haladt el mellettük. Bai Luo Yin füttyentett nekik, míg Gu Hai illetlenül kiáltotta.

– Szépségek!

Találkozott a tekinbtetük, majd egymás karját megrántva felgyorsították a lépteiket. Nem sokkal később egy másik nő haladt el előttük. Gu Hai izgatottan megveregette Bai Luo Yin vállát.

– Mit gondolsz róla?

Bai Luo Yin a nőre nézett, majdnem nekiment egy villanypóznának előtte. Ez a hölgy kemény és zömök testalkatú, vad tekintetű. Úgy járt, mint egy buldózer, a mozdulatai nagyon darabosak.

– Miért szereted ezt a típust? – Bai Luo Yin ezt egyáltalán nem tudta felfogni.

Gu Hai azt mondta.

– Azok a lányok, akik túl gyengédek és szerények, nem elég jók a keféléshez!

Bai Luo Yin oldalpillantást vetett Gu Hai-ra, de nem szólt egy szót sem. Gu Hai ekkor Bai Luo Yin füléhez közel tette a száját, és azt suttogta:

– Soha nem lesz jobb senkivel a dugás, mint veled.”

Bai Luo Yin hirtelen dühös lett. Megragadta Gu Hai-t az inge gallérjánál fogva, nekilökte egy hirdetőtáblának, és hevesen megrúgta. Gu Hai kezei a tábla széleibe kapaszkodtak, nem tudta megállítani a nevetését. Addig hülyéskedtek, míg végül megérkeztek Gu Hai lakásához.

– Miután ilyen hosszú utat gyalogoltam, megemésztettem az összes ételt, amit megettem – állt meg Gu Hai.

Mélyen legbelül Bai Luo Yin is ugyanezt érezte. Így hát együtt sétáltak a lakás melletti kisbolt felé. Gu Hai megkérdezte:

– Van valami, amit szeretnél enni?

Bai Luo Yin elgondolkodott:

– Vegyél nekem két csomag guobát.^[1]

– Milyen ízűt szeretnél?

– Csirkéset.

Gu Hai besétált a boltba. Nem volt kedve a polcokhoz menni, hogy megkeresse őket, így azonnal megkérte a mellette álló eladót:

– Adjon két csomag serpenyőshús ízesítésű faszt.^[2]

A nő nem értette, hogy mit mond. Pár másodperc múlva az egész arca kipirult. Gu Hai úgy gondolta, hogy nem hallotta tisztán, ezért hangosan megismételte.

– Két csomag serpenyőshús ízesítésű faszt kérek.

Bai Luo Yin eltakarta a száját a kezével, majd kirohant a boltból. A bolt tulajdonosa addig nevetett, amíg a szája össze nem rándult:

– Fiatalember, nekünk tényleg nincs ilyenünk.

Gu Hai ekkor rájött a hibájára. Merész arcot vágott, és kényszerítette magát, hogy a polcokhoz menjen és levett két csomag guobát. Véletlenszerűen elvett néhány rágcsálnivalót is, kifizette őket, és sietve kiment. Bai Luo Yin úgy nevetett, hogy a földön görnyedt. Gu Hai neheztelve figyelte Bai Luo Yint.

– Mi olyan vicces?

– Gu Hai, én mondom neked, ez határozottan karma. Reggeltől estig soha nem viselkedsz komolyan. Így ezúttal elszóltad magad, mi?

Gu Hai akár teljesen szégyentelenné is válhat.

–  Csak farkat akarok enni, ez rossz? Akkor megeszem a tiédet ma este.

A liftben is viccelődtek. Ez Bai Luo Yin egyik rossz szokása. Amikor nem mosolyog, akkor egyáltalán nem mosolyog. De ha egyszer nevetett, nem tudta abbahagyni. Amikor kinyilt a lift ajtaja, Bai Luo Yin lába gyengének érezte magát. Gu Hai elő akarta venni a kulcsát, de látta, hogy az ajtó már nyitva van.

– Elfelejtetted bezárni az ajtót? – kérdezte Bai Luo Yin.

Gu Hai arcszíne megváltozott. Azonnal kinyitotta az ajtót, és megállapította, hogy bent világítanak a fények. Bai Luo Yin is felfedezte, hogy valami nincs rendben. A mosolya fokozatosan megszűnt, követte Gu Hai-t befelé. Egy csipetnyi édes illat lengte be a szobát. A korábban rendetlen papucsok, amelyek lazán hevertek, mind rendezetten a cipőtartóban voltak elhelyezve, a nappali rendezett volt, minden nagyon tiszta, a teásasztalon egy csokor friss virág állt. A hálószobából egy sziluett lépett ki.

– Megjöttetek!

Yiang Yuan elmosolyodott, miközbena fiúkra nézett. Az arcuk megnyúlt, és a szájuk szinte tátva maradt.

– Miért vagy itt?

Jiang Yuan szünetet tartott, majd halkan kimondta:

– Apátok aggódik értetek, ezért eljöttem meglátogatni.

– Hogyhogy nálad van ez a kulcs? – kérdezte Gu Hai.

– Ó, apád adta nekem. Két kulcskészletet másoltatott ehhez a lakáshoz: egy neked, és egy neki. Azért tette ezt, hogy kényelmesebbé tegye a dolgokat. Tegyük fel, ha egy nap szükséged lesz valamire, bármikor meglátogathat téged.

Gu Hai megőrizte nyugodt tekintetét:

– Ha jönni akarsz, nem kellene előbb szólnod?

Jiang Yuan bocsánatkérően elmosolyodott:

– Nincs meg a telefonszámod, ezért nem tudtam kapcsolatba lépni veled. De nem kell aggódnod, csak egy kicsit rendet tettem. Nem nyúltam a dolgaidhoz.

Gu Hai abbahagyta a beszédet, egyenesen bement a hálószobába, hogy átöltözzön. Jiang Yuan határozottan megragadta Bai Luo Yin kezét, és a kanapéra rángatta.

– Yin Zi, anya hallotta, hogy apád feleségül vette azt a nőt.

Bai Luo Yin frigid lett:

– És akkor mi van?

Jiang Yuan bosszúsan nézett Bai Luo Yinre:

– Hogy mondhatsz ilyet? Annak a nőnek van egy fia; a szíve elfogad téged? Az apád is, ő épp csak megnősült és azonnal elzavart téged…

– Saját akaratomból jöttem ide – Bai Luo Yin félbeszakította Jiang Yuan szavait. – Bedfejeznéd, hogy apámat rágalmazod valahányszor, amikor csak találkozunk? Azt hiszed, ezzel jobban nézel ki?

– Yin Zi, félreértetted anyát. Anya nagyon törődik veled. Még csak 17 éves vagy. Még gyerek vagy, hogy lehet téged így nevelni? Anyának sok nehézsége volt, nehéz lett volna felnevelni, gondoskodni rólad. De anya most már meg tudja csinálni, haza jönnél velem, hogy gondoskodjak rólad, és kárpótoljalak?

Jiang Yuan ilyen megható szavakat mondott, Bai Luo Yin mégis csak két szóval válaszolt.

– Túl késő.

 [1] A guoba egyfajta kínai snack.

[2] „给我濥两袋锅肉味儿的鸡巴”kínai „szójáték”, nem fordítható pontosan magyarra. Talán úgy érthetőbb, ha azt feltételezzük, hogy nem jutott eszébe a snack neve, és „izé” helyett, mivel Gu Hai szabadszájú, faszt mond.