116 Őrült ifjú mester
– Halló?
Egy ideig csend uralkodott, mielőtt a másik oldalon lévő személy megszólalt:
– Bai Luo Yin?
Az illető hangját átitatta a női vonzerő. Mindössze ebből a három szóból nem volt nehéz megállapítani, hogy a nő megfelelően uralja a kiejtését, ékesszóló, rendkívüli kecses hangszínnel rendelkezik. Ha a róla alkotott kép kizárólag a hangján alapult volna, el lehetne képzelni, milyen gyönyörűséges. Talán Gu Hai szíve kissé gyorsabban dobogott volna, ha ez a hang őt keresi és nem Bai Luo Yin-t. Ez már önmagában is egy másik történet volt.
– Ki vagy te? – Gu Hai bosszakodva kérdezte, a hullámzó hang miatt.
– Elnézést, Bai Luo Yin-t keresem. Kérhetem, hogy adja oda neki a telefont? – az illető nagyon udvariasan beszélt.
Gu Hai egyik szemöldöke felszaladt:
– Ha nem mondja meg, hogy ki maga, nem adom oda neki a telefont.
Egy pillanatra néma és kínos szünet következett. Olyan volt, mintha a női hang tulajdonosa elgondolkodott volna valamin, mielőtt megszólalt:
– A barátnője vagyok.
Gu Hai felnevetett ezeken a szavakon. Az arcához szirította a mobilt, és agresszív hangon belekiabálta:
– Te a barátnője vagy, én a pasija.
Ezután azonnal letette a telefont, anélkül, hogy esélyt adott volna az illetőnek bármi mást is mondani. „Hülye, értelmetlen, téveszmés…” kezdetben ezek a szavak törtek fel Gu Hai fejében, de hamarosan úgy érezte, hogy tévedett. Az illető Bai Luo Yin-t a teljes nevén szólította.[1] Ez csak azt jelenthette, hogy az illető nem tévedésből tárcsázta a számot, kétségtelenül Bai Luo Yin-t hívta. Egy olyan erős gondolkodású ember számára, mint Gu Hai, az egyetlen lehetőség az volt, hogy utánajárjon az igazságnak. A másik szobában Bai Luo Yin a fiókban kutatott valami után. És ahogy keresgélt, hirtelen megérintett valami fémes dolgot, és kihúzta. Egy óra. Bár a fiókban volt, és a többi holmi eltakarta, még mindig vadonatújnak és fényesnek tűnt. Olyan volt, mint amikor ajándékba kapta. A ‘Hui’ karaktert vésétk bele. Visszaemlékezett, hogy Shi Hui-nak is van egy, amin a ‘Yin’ karakter van. Egy ilyen kaliberű dolognak az árát nem is kell megemlíteni. Végül is, ez egy egyedi darab volt, szerelmesek órája. Miközben bámulta, egyáltalán nem vette észre Gu Hai jelenlétét a háta mögött. Másodpercek alatt az órát hirtelen kikapták a kezéből. Gu Hai durva hüvelykujja végigsimított az óra felületén, miközben elmosolyodott:
– Nem rossz. Ez drága márka?
Csend lett úrrá a helyiségben, és Bai Luo Yin úgy tűnt, nem szívesen beszél a témáról. Látva, hogy nincs reakció, Gu Hai vetett rá egy gyors pillantást, majd átfordította az órát. Megnézte az alsó kagylóba ágyazott logót. A meleg, sötét pupillái azonnal méreggel teltek meg.
– Mi ez? Te szemétláda! Csak egy pillanatra nézek félre, és máris titokban bújkálsz a szobádban, és a régi szeretődre gondolsz? – Gu Hai megrúgta Bai Luo Yin kemény fenekét.
Nem törődött vele, Bai Luo Yin nyugodtan visszaszerezte az órát, és bedobta a fiókba. Az arcára volt írva, hogy nincs kedve magyarázkodni. Gu Hai, amilyen makacs volt, nem volt hajlandó elengedni a dolgot.
– Nosztalgiázol? Biztos felidézed azokat a szerelmes és romantikus napokat, ugye?
Bai Luo Yin kissé összeszűkítette a szemét, megforgatta, majd bosszusan Gu Hai-ra nézett. Amikor végül megszólalt, a hangjában a zavar csak úgy zengett.
– Szórakoztatónak találod ezt? Belebotlottam, miközben a fiókban kotorásztam, és megnéztem. Csak egy pillanatra, ennyi az egész. Nézzenek oda, hogy ilyen komolyan veszed a dolgokat, mint egy kibaszott kislány.
– Kit nevezel te lánynak? – Gu Hai arca elsötétült, miközben odanyúlt és megcsípte Bai Luo Yin állát. – Mi az? Nem viccelődhetek veled? Valóban komolyan veszi valamelyikünk? Ha nem vagy bűnös, akkor miért aggódsz?
Ezekre a vádló szavakra Bai Luo Yin pupilláin vörös lángok villantak át. A nyüzsgő szóváltás közepette a telefon vette át a vezetést, és hangosan megcsörrent. Gu Hai egy pillantásra lehajtotta a fejét, csak hogy lássa, hogy ugyanaz a szám-e, amit korábban felvett.
– Tessék, megint a barátnőd hív. – Ezt hallva Bai Luo Yin már nem tudta leplezni a hirtelen változást, ami kiült az arcára. – Tényleg a barátnőd az?
Bár Gu Hai nyugodtan kérdezte ezt, a szíve egyáltalán nem volt az. Ehelyett összeomlott. Egy gyors pillantást vetve rá, Bai Luo Yin egyszerűen elvette a telefont, és kisétált a szobából anélkül, hogy bármit is mondott volna. Gu Hai egyedül állt összeszorított fogakkal, mintha az élete múlna rajta. Testének minden pórusát átitatta a düh. Abban a pillanatban, amikor Bai Luo Yin arckifejezése megváltozott, Gu Hai sejtette, hogy ki az, aki hívja. Ezt követően kérdések láncolata árasztotta el az elméjét. „Mióta tartják a kapcsolatot? Titokban hívta fel őt, amikor nem voltam mellette? Nem szakítottak? Hogy mondhatja még mindig, hogy a barátnője?” Köztudott, hogy az emberek előszeretettel képzelegnek, különösen a szerelmesek. Mivel Bai Luo Yin háttal állt Gu Hai-nak, nem látta tisztán az arckifejezését. Ez vezetett ahhoz, hogy az agyában számos abszurd forgatókönyvet varázsoljon elő:
„– Shi Hui, hiányzom neked?
– Yin Zi, tényleg hiányzol. Az előbb egy rohadt fickó azt mondta, hogy ő a pasid.
– Ne hallgass rá. Ő csak az öcsém.
– Tényleg? Yin Zi, tudod… Még mindig szeretlek.
– Shhh! Halkabban, nehogy az a szemét meghalljon minket. Valójában, én is szeretlek…
Francba, francba, francba!!!!” Gu Hai belsőleg sikoltozott, miközben ilyen kínzó gondolatok úsztak a fejében. Ezzel szemben a tényleges beszélgetés így zajlott:
– Shi Hui, ne okozz több bajt, oké? Már mindent elmondtam, amit el kellett mondanom. Nem akarom megismételni még egyszer.
– Még ha szakítottunk is, attól még lehetünk barátok. Nem tudnánk beszélgetni?
– Számomra a szakítás azt jelenti, hogy idegenek vagyunk.
– Bai Luo Yin, ha tényleg nem érdekellek, akkor nem zavarhat, ha hívlak, igaz?
– Engem nem zavar, de valaki mást igen.
– Bai Luo Yin, hogy érted ezt?
– Már van valaki, akit szeretek. Ennyi.
Ezzel Bai Luo Yin azonnal kikapcsolta a telefont. Éppen akkor, amikor vissza akart térni, Zou néni hangja visszhangzott a konyhából.
– Yin Zi, itt az ideje enni. Gyorsan, hívd Da Hai-t is.
Szerencsére az a hangoskodó Gu Hai még mindig a szobában volt. Bai Luo Yin megfordult, bekopogott az ablakon, és hidegen mondta:
– Gyere ki és egyél.
A kis ebédlőasztalnál Gu Hai rendkívül jól el tudta rejteni érzelmi feldúltságát. Boldogan ette az ételt, és élvezte mindazt, amit elé tettek. Szüntelenül kérte, és adta az ételt másoknak. A látszat olyan jól sikerült, hogy még Bai Luo Yinnek is megeresztett egy vidám mosolyt. De Bai Luo Yin nagyon jól tudta, hogy az a hitvány fiú valószínűleg valamiben mesterkedik. Jobb elővigyázatosnak lenni, hogy elkerülje a ketyegő bomba beindulását.
Aznap délután Gu Hai azonnal elment, miután kapott egy telefonhívást, Bai Luo Yin a nagyszüleivel maradt. Amikor besötétedett az ég, kapott egy hívást Gu Hai-tól. A hangjában nem volt semmi különös, sürgette Bai Luo Yin-t, hogy siessen haza. Néhány másodpercig Gu Hai nevét bámulta a híváslistán, majd felsóhajtott. Megérezte, hogy Gu Hai semmiképpen sem fogja könnyen elengedni a korábbi ügyet. Mire hazaért, és kinyitotta az ajtót, Gu Hai szenvtelen arckifejezéssel egyenesen ült a kanapén. A testtartásából ítélve úgy tűnt, veszekedni akar. Nem gondolkodott túl sokat, Bai Luo Yin lazán odasétált hozzá.
– Nyisd ki és nézd meg – mondta Gu Hai meglehetősen hűvösen.
Bai Luo Yin egy pillanatig üres tekintettel bámult, amíg észre nem vette, hogy egy doboz áll a teásasztalon.
– Mi ez?
Bai Luo Yin meglehetősen kíváncsi volt, engedelmeskedett és kinyitotta a dobozt. Egyetlen pillantástól majdnem megvakult. A dobozban egy ezüst nyaklánc, egy arany karkötő, egy gyémántgyűrű és egy márkás karóra lapult.
– Mit csinálsz? – kérdezte döbbenten Bai Luo Yin.
Gu Hai végül felemelte az állát, hogy ránézzen:
– Ez mind a tiéd.
– Enyém?
Bai Luo Yin vetett még egy pillantást. A dobozban mindenből kettő volt. Gu Hai felállt a kanapéról, és mellé állt.
– Gyere, segítek felvenni.
Éppen a kezét akarta megfogni, amikor Bai Luo Yin hirtelen megállította.
– Megőrültél? Én csak egy ember vagyok. Miért viselnék ennyi ékszert?
Amikor Gu Hai ismét megszólalt, rettentő komolyan beszélt:
– Nem csak te leszel az egyetlen, aki viseli őket, én is fogom.
– Azért tűntél el egy egész délutánra, mert elmentél megvenni ezeket a dolgokat?
– Van még más is – mondta Gu Hai, és egy hatalmas ládát húzott elő a sarokból. Egyenként kipakolta az egyes tárgyakat. Volt csuklópánt, amire mindkettőjük neve rá volt hímezve, bőröv, iskolatáska, amire sok arc volt nyomtatva, és még alsónadrág is, amin rajta volt a méretük. Amikor a láda aljára ért, Gu Hai felfordította. Két tárgy egymásnak ütközött és kiestek. Bai Luo Yin felvette, hogy megnézze. Egy pár körömvágó olló volt, amire a mottójuk volt vésve. „Az a férj, aki nem akarja megdugni a feleségét, nem jó férj!”
– Baszd meg! – Bai Luo Yin megkövült.
Egy olyan valaki számára, mint Gu Hai, nem volt semmi, amit ne tudott volna megvenni. Azonban Bai Luo Yin számára ez nem olyasmi volt, amire valaha is gondolt volna. Olyan tárgyak voltak, amelyek párban jöttek.
– Honnan van ennyi pénzed? – kérfezte idegesen Bai Luo Yin.
Gu Hai a legkevésbé sem aggódott, miközben a zsebébe tette mindkét kezét egy cigaretta lazán lógott az ajkai között.
– A bátyámtól kaptam körülbelül 30 000 dollárt, mielőtt elment.
– Nem azt mondtad, hogy azt a pénzt a megélhetési költségeidre akarod fordítani?
Gu Hai oldalra pillantott, és karját a kanapé szélén pihentette, mielőtt halványan megszólalt:
– Még mindig maradt egy kevés. Nem költöttem el az egészet.
– Mennyi maradt?
Bai Luo Yin megfordult, hogy megnézze az ékszeres dobozt, nem érezte olyan optimistán a helyzetet. Gu Hai egy darabig a zsebében kotorászott, mielőtt előhúzott belőle körülbelül 30 dollárt, és Bai Luo Yin kezébe nyomta. A megmaradt morzsolt készpénzre pillantva Bai Luo Yin dühösen összeszorította a fogait. Még akkor is, ha a pénz nem az övé volt, nem tudott nem elkeseredni.
– Gu Hai, tényleg megéri ilyen messzire vinni a dolgokat csak két óra miatt? Még akkor is, ha nem pazaroltad volna el azt a sok pénzt, a dolog közte és köztem lehetetlen.
Mint egy engedelmes gyermek, Gu Hai csendben hallgatta, de ahogy az utolsó szavak a fülébe kúsztak, odasétált Bai Luo Yinhez, megállt mellette, és egyenesen a szemébe nézett.
– Tényleg komolyan gondolod, amit az előbb mondtál?
– Miért hazudnék neked?
Gu Hai arcán szikrázó fény csillant meg, miközben megragadta Bai Luo Yin vállát és kegyetlenül megrázta:
– Miért nem mondtad ezt korábban?
Bai Luo Yin próbálta elfojtani a dühét, de nem sikerült:
– Nem hagytad, hogy megmagyarázzam!
Gu Hai fogai az ajkába mélyedtek, miközben hűvösen megveregette Bai Luo Yin vállát:
– Gyere ide!
Mindössze egy ezredmásodperc kellett ahhoz, hogy Bai Luo Yinre baljós előérzet zúduljon. Elindultak a lift felé, és lementek vele a legalsó szintre. Gu Hai elővett egy kulcsot, hogy kinyissa a saját garázsuk ajtaját. Bai Luo Yin előtt két egyforma autó állt: egy vadonatúj és egy látszólag teljesen új. A régebbi volt az az autó, amelyet Gu Hai általában vezetett. Bai Luo Yin egyetlen pillantással tudta, honnan származik az új autó, anélkül, hogy Gu Hai bármit is mondott volna. Amikor tekintetével kissé jobbra nézett, Bai Luo Yin arca azonnal zöldbe borult. Két vadonatúj mountain bike állt oldalt, meglehetősen hűvös aurával. Gu Hai szeme sarkából megragadta Bai Luo Yin növekvő dühét, mielőtt könnyedén köhintett:
– Hmm… egy pillanatra elvakultam, és hirtelen ötlettől vezérelve megvettem őket.
Bai Luo Yin dührohamában Gu Hai hátára ugrott, és megverte őt. Erősen tartotta az öklét és még néhány percig folytatta, amíg azt nem érezte, hogy az energiája elszáll. Rendkívül csalódottan és kissé kifulladva Bai Luo Yin ezután megkérdezte:
– Honnan van a pénz?
– A betétkönyvet használtam, amit anyukám hagyott rám.
Bai Luo Yin e szavak hallatán sírni akart:
– Csak nem azt akarod mondani, hogy házat is vettél?
Gu Hai oldalra nézett, majd vissza rá. Amikor újra megszólalt, egy csipetnyi vonakodás volt a hangjában:
– Tudod, milyen drágák manapság a házak. Csak egy kis pénz maradt a betétkönyvben, úgyhogy várj, amíg én…
Bai Luo Yin elvesztette az önuralmát, miközben felüvöltött. A dühtől füstölögve megragadta Gu Hai-t a nyakánál fogva, és dühösen bámult rá, mintha lyukat akart volna fúrni belé. Meg akarta átkozni őt, de semmi sem jött ki a száján. Minden, amit mondani akart, elakadt az ajkai sarkában. Miután a dühe fokozatosan alábbhagyott, a maradék kevés energiájával elengedte Gu Hai-t. Aztán lekuporodott a fal sarkához, és teljesen csendben maradt. Ahogy a szívében felszállt egy szúrás, Bai Luo Yin végtelenül sajnálta Gu Hai anyját fiának impulzív cselekedetei miatt. Valójában nem a pénz volt az, ami miatt így érzett. Tudta, hogy Gu Hai-nak van, de mégis csomóba rándult a gyomra.
1:Kínában a teljes névvel való megszólítás, tisztelgés nélkül, ismerősséget jelez, vagy sokkal szorosabb kapcsolatot.
117 Az ifjú mester illetlen viselkedése
Hosszú idő után, mintha esküt tett volna, Gu Hai bátran mondta:
– Nem bánok meg semmit!
Bai Luo Yin szemei kissé kitágultak, ahogy hallgatta, olyannyira, hogy az arca zöld lett a dühtől.
– Még ha te nem is bánod meg, én igen!
Ha korábban tudta volna, mindig magánál tartotta volna a mobiltelefonját. Ki gondolta, hogy Shi Hui hirtelen hívni fogja, és hogy Gu Hai lesz az, aki véletlenül felveszi. Gu Hai Bai Luo Yin felé sétált, és leguggolt mellé, majd megsimogatta a haját, megpróbálta megvigasztalni.
– Mit számít ez? Csak néhány dolgot akartam venni neked. Még akkor is, ha mindent elveszítek, több mint hajlandó vagyok rá. Különben is, még nem értük el azt a szintet. Két nappal ezelőtt néztem a híreket, és volt egy fickó, aki kivágta a saját veséjét, és eladta, hogy vegyen egy nyakláncot a barátnőjének. Hozzá képest én sokkal okosabb vagyok. Én legalább megengedhetem magamnak ezeket a dolgokat.
– Miért hasonlítod magad hozzá? – mondta Bai Luo Yin komoran, miközben Gu Hai-ra pillantott a szeme sarkából: “Ő egy kibaszott őrült!”
– Ki nem csinált még őrült dolgokat fiatalkorában?! Ki ne viselkedett volna önként úgy, mint egy kibaszott idióta a szerelem kedvéért? Csak még nem szeretsz annyira, te szemétláda, honnan is tudhattam volna, hogy ki van a szívedbe zárva.
– Már megint ezt hozod fel? – Bai Luo Yin dühe ismét felszökött, miközben ellökte magától Gu Hai-t.
Ez a durva lökés Gu Hai testét kissé oldalra billentette, és arra kényszerítette, hogy visszalépjen, majdnem a földre zuhant. Kissé megmozdult ebben a kínos helyzetben, mielőtt leguggolt volna Bai Luo Yin mellé. Egy darabig némán maradtak ebben a helyzetben, egyikük sem szólalt meg. Valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag nem volt meleg a garázsban ezen a hideg éjszakán. Bár nem váltottak szavakat, már kialakult egy csendes egyetértés közöttük. Hosszú idő után Gu Hai rágyújtott egy cigarettára, és átadta Bai Luo Yinnek, aki visszautasította.
– Tudod, az általam vásárolt dolgok mindig megőrzik az értéküket. Az arany és a gyémánt jó befektetésnek! Ha egy nap nem lesz több pénzünk, amit elkölthetünk, eladhatjuk őket.
Ezeket a pimasz szavakat hallva Bai Luo Yin heves dühöt érzett Gu Hai iránt. Gu Hai megfordult, hogy egy pillantást vessen rá, mielőtt kinyújtotta volna a kezét, hogy megcsípje az arcát, de Bai Luo Yin gyorsan kitért előle. Nem hátrált meg, kinyújtotta a karját, és Bai Luo Yin-t belerántotta az ölelésébe. A keze gyengéden megsimogatta Bai Luo Yin makacs állát.
– Le kellene borotválnod a szakálladat – mondta Gu Hai szinte halkan. – Segítek neked.
Bai Luo Yin mozdulatlanul maradt a férfi ölelésében, nem értett egyet az ötlettel, de nem is ellenezte.
– Elég legyen. Ne gondolkozz ezen többet – Gu Hai a lágy hangját és kedves szavait használta, hogy meggyőzze. – Ha már megvettem őket, nem tudnál legalább egy kicsit örülni neki?
Bai Luo Yin ajkaira enyhe duzzogás rajzolódott ki. Gu Hai közelebb lépett Bai Luo Yinhez, és könnyedén megcsókolta a fülét. Az ingerlő “Baobei, baobei, az én aranyos baobeim…” szavakkal. Ha máskor lett volna, Bai Luo Yin már rég megpofozta volna Gu Hait. Bár Bai Luo Yin egyik fele felháborodott, a másik még mindig a bűntudat és a nyugtalanság vastag rétegét rejtette. Látva ezt a szégyentelen és bosszantó viselkedést, gyűlölködő érzelem duzzadt fel a szívében, és nem tehetett mást, mint hogy azonnal szembefordult Gu Hai-jal, és beleharapott az ádámcsutkájába. Gu Hai nem zavartatta magát ettől a cselekedettől, elnyomta a cigarettacsikket, és felhúzta Bai Luo Yint.
– Túl hideg van ahhoz, hogy itt guggoljunk. Kelj fel, üljünk be egy kicsit a kocsiba.
Gu Hai átadta a kocsikulcsot Bai Luo Yinnek, aki aztán kinyitotta az ajtót, és beült. Amint a belső világítás bekapcsolt, a napnál is világosabb volt, hogy minden teljesen vadonatúj. Bár az autó nagyonb váratlanul jött, Bai Luo Yin őszintén elégedett volt. A fényűző belső kialakítás, meglehetősen kényelmes vezetési környezettel. Amikor kezét a kormánykerékre tette, érezte, hogy izgalom kavarog a szívében. Más szóval, viszketett, hogy beindítsa az autót, és elmenjen vele egy őrült kocsikázásra.
– Vigyél el minket holnap ezzel az autóval egy fűtött uszodába. Régóta nem voltam már ott, és az itteni klubházban lévő túl hideg, attól tartok, hogy nem fogod bírni – mondta Gu Hai.
E szavak hallatán, amelyeket mindenféle habozás nélkül mondott, Bai Luo Yin arcán ijedt tekintet jelent meg.
– Ugye tudod, hogy csak néhány na óta gyakorlok? Azt akarod, hogy úgy vezessek, mintha…
– Rendben van, megpróbálhatod. Nem számít, mi történik, én veled leszek. Ha balesetet szenvedünk, legalább együtt halunk meg.
Bai Luo Yin vonakodott, de a gondolat, hogy megpróbálja, ott motoszkált a fejében. Gu Hai megveregette a karját:
– Gyere, nézz hátra!
– Mit lehet ott megnézni?
Bár ezek a szavak Bai Luo Yin ajkain jöttek ki, mégis követte Gu Hai-t, és beült az ülésre.
– Elég kényelmes – mondta Bai Luo Yin, miután leült.
Gu Hai közelebb húzódott, és forró leheletét Bai Luo Yin arca fölé engedte.
– Tényleg ennyire kényelmes?
Mivel a belső tér meglehetősen szűk volt, Bai Luo Yin számára gyakorlatilag nem maradt hely, hogy megmozduljon, amikor Gu Hai hirtelen bepréselte magát. Ördögi keze odanyúlt, és kiragadta az autó távirányítóját a kezéből, majd a kocsiból halkan kattogó hang hallatszott. Ezt meghallva Bai Luo Yin fejét azonnal aggodalom töltötte el. Gu Hai bezárta az autó ajtaját. „Bassza meg! Átvertek!”
– Gu Hai, te szemétláda! Azt akarod, hogy megüsselek?
– Gyere, próbálj megütni! Minél többször ütsz meg, annál több energiám lesz. Gyerünk, üss meg!
Bai Luo Yin fejbőre teljesen elzsibbadt:
– A garázsban vagyunk.
– És akkor mi van? Ez a mi garázsunk. Ki jönne be ide rajtunk kívül?
Ahogy a visszapillantó tükör felé pillantott, Bai Luo Yin láthatta saját eltorzult képét, düh és zavar egyaránt keveredett a kipirult arcán. Ellenkezni akart, de nem volt hozzá ereje. A másodperc töredéke alatt Bai Luo Yin feje fölött a mennyezet és a láthatatlan égbolt forogni kezdett. Csak egy jóképű arcot látott, tele bájjal és gonosz bujasággal, amely árnyékot vetett a kocsi tetejére. A bizonyos valaki keze benyúlt a nadrágjába és nemsokára lélegzetvétel és zihálás hatolt be egy időre a belső térbe, miközben az autó ringatózott az elszigetelt garázsban. Hamarosan Bai Luo Yin érezte, hogy a teste elernyed. Mielőtt a fejét az ajtónak támasztotta az ablakra tapadt, hátradőlt az ülésben, miközben hangja halk, töredezett morgásban tört ki. Bai Luo Yin még mindig az izgalom állapotába volt, nem tudta lenyugtatni magát. Látása elmosódott, ahogy az ablakon keresztül egyenesen a koromfekete falra nézett. Kissé lomhának érezte magát, de elégedett volt. Így ahelyett, hogy mondott volna valamit, mozdulatlan maradt és hallgatott. Gu Hai gyengéden visszahúzta Bai Luo Yin-t maga felé, és a tarkóját megszorította, arra kényszerítve, hogy egyenesen rá nézzen.
– Az enyém vagy – mondta Gu Hai szigorúan.
Bai Luo Yin megmozdította az ajkait, de semmi sem jött ki belőle.
– Fenntartások nélkül meg tudok bocsátani neked, teljesíthetem minden kívánságodat. De egy dolgot ne felejts el, soha nem fogom eltűrni, hogy valaki más legyen a szívedben.
Gu Hai éles szemében most nem a béke vagy a nyugalom volt. Ehelyett az egész lényét nyugtalanság és félelem emésztette fel. Valaki az ő termetével keménynek és erősnek tűnt, de ami a lénye legmélyén feltűnt, az a fájdalom és a zavarodottság volt. Minél mélyebbek voltak az érzései, annál jobban félt a szíve attól a lehetőségtől, hogy elveszíti az egyetlen fontos személyt az életében. Bai Luo Yin-t. Félelme olyan mélyen fúródott belé, hogy még gondolni sem mert rá.
– Ha elárulsz engem, nem leszek elnéző veled – mondta Gu Hai rendíthetetlen tekintettel.
Bai Luo Yin megpróbált kitérni azok elől a szúrós szemek elől, ezért inkább kissé oldalra fordult. Azonban Gu Hai arca ismét a látóterébe került.
– Komolyan mondom. Ha én, Gu Hai, szívtelen leszek, egész hátralévő életedben rettegni fogsz.
A következő nap kora reggelén Bai Luo Yin kivitte új autóját az útra. De mivel nem volt elég tapasztalt, az autó meglehetősen lassan haladt. Gu Hai az anyósülésen ült, és gúnyolódott rajta:
– Utcai versenyt rendezel azzal a kerekesszékkel ott?
Bai Luo Yin figyelmen kívül hagyta Gu Hai gúnyos szavait, és a saját tempójában hajtott tovább. Közel két órát vett igénybe, mire céljukhoz értek. Ebben az órában nem sokan voltak az uszodában. Miután átöltöztek, bementek a medencébe. Bár a víz meleg volt, az első érintéskor mégis hűvösnek érezték a bőrükhöz képest.
– Nem rossz. Elég gyorsan úszol.
Miután ezt mondta, Gu Hai keze Bai Luo Yin mellkasa felé lopakodott, és tapogatta a területet néhány másodpercig, mielőtt megszorította volna. A “kedves” nagylelkűségéért cserébe Bai Luo Yin vadul megragadta a fejét, és lenyomta a víz alá. Gu Hai felhúzta a testét a medence szélére, és elindult a tízméteres ugródeszka felé, majd Bai Luo Yinre nézett és füttyentett. Ezt meghallva Bai Luo Yin megfordult a hang irányába, hogy lássa, ahogy Gu Hai elrugaszkodik a levegőbe, mielőtt a teste függőlegesen kiegyenesedik. Ahogy belecsobbant a vízbe, a merülés megegyezett a tankönyvekben szereplő tökéletes merüléssel. A víz felszíne hullámzott, Bai Luo Yin szemei felcsillantak. „A francba, ez annyira király!” A búvárkodás és más úszástechnikák sok apró technikai készségeket, nem csak az alapvető rutinokat ígényelnek. Nem beszélve a tíz méterről. Még egy háromméteres merülés is elég volt ahhoz, hogy egyesek elájuljanak. Mivel a víz hőmérséklete az alján hűvösebb volt, Gu Hai a fűtött medence felé úszott, hogy felmelegítse a testét. Végül, miután egy ideig vízalatt úszott, felbukkant újra a felszínre, de Bai Luo Yin eltűnt. Hirtelen füttyszó hangja rezonált a nyílt térben, ami megijesztette Gu Hai-t.
– Ne ugorj, ez veszélyes! – harsant fel Gu Hai.
Sajnos Bai Luo Yin teste már merőleges pozíciót vett fel, mielőtt beért volna a vízbe. Miután Bai Luo Yin teste belefúródott a vízbe, nem bukkant fel újra. Abban a másodperc töredékében Gu Hai elvesztette a józan eszét. Szemei gyorsan körbejárták a medencét, miközben úszott a hely felé, ahová Bai Luo Yin beugrott. Beleugrott, de még mindig nem volt nyoma, még az árnyékának sem. Újra körbeúszta a területet, de semmi. Csak amikor az oxigénhiánytól feladta a tüdeje, kényszerítette magát, hogy kijöjjön a vízből. Miután lenyelt néhány kis levegőt, újra alámerült a vízbe. Hirtelen Gu Hai érezte, hogy testének alsó fele megfagy. Vízcsobbanások zúdultak oldalról, és a medence széle felé repültek. Bai Luo Yin hűvösen bukkant elő, arcára pajkos nevetés ült ki, miközben Gu Hai úszónadrágját tartotta.
– Gyere, mindjárt indulunk – kiáltotta, és meglengette az úszógatyát.
Gu Hai szemei tágra nyíltak, miközben gonoszul nézett Bai Luo Yinra.
– Dobd ide.
– Nem szeretsz illetlenül viselkedni? Ennek elég illetlennek kell lennie.
Éppen amikor Bai Luo Yin kimondta ezeket a szavakat, több gyönyörű lány lépett be az uszodába. Beszélgettek és vihogtak, miközben együtt ugrottak a medencébe. Gu Hai lehajtotta a fejét és lenézett. „A francba! Mi a fenéért ilyen tiszta a víz? Halálosan zavarba akarsz hozni?!” Azok a gyönyörű lányok felé úsztak. Nem volt más választása, Gu Hai csak annyit tehetett, hogy meztelenül messze úszott tőlük. Bai Luo Yin a medence fedélzetén állt és kiabált:
– Hé! Ki ejtette el a fürdőnadrágját?
E szavak hallatán kínos zavar kúszott Gu Hai arcára, és csikorgatni kezdte a fogait. A lányok a kiáltás forrása felé fordultak, és tekintetük Bai Lou Yin kezében lévő úszónadrágra szegeződött. Másodpercek alatt szégyenlősen máshová néztek, és káromkodva körülnéztek.
– Ki a fenéhez tartozik ez? Rohadt huligán!
Gu Hai túlságosan szégyellte magát ahhoz, hogy odanézzen, visszamerült a víz mélyére, és nem volt hajlandó kijönni. Bai Luo Yin eközben tovább nevetett, amíg a térdei el nem gyengültek. Ey idő múlva, amikor a lányok elfordultak, átadta Gu Hai-nak az úszónadrágot. De amikor beértek az öltözőbe, Gu Hai durván kínozta őt egy darabig.
118 Félelmetes ellenfél
Ahogy teltek a napok, ismét eljött a félévi intenzív vizsgák ideje. A gyakorlati vizsgák és a különböző iskolai feladatok minden diákot szorult helyzetbe hoztak. Bár hangosan nem mondták ki, a tanárok titokban versengtek egymással, hogy melyik osztály kapja a legmagasabb pontszámot – ezért minden nap meghosszabbították az órákat. Korábban kihasználták, hogy még világos van, és gyorsan hazaindultak, de most a diákoknak gyakorlatilag késő éjszakáig kellett maradniuk, és tanulniuk. Ez a fajta szigorú tanulási környezet volt a közvetlen oka annak, hogy Bai Luo Yin szokása lett órákon aludni. Mostanában képes Bai Luo Yin megszabadulni ettől a káros szokástól Gu Hai állandó figyelmessége alatt, de most kimerült. Annyi feladat volt, amit be kellett fejezni. Nem tudta megállni, hogy ne aludjon. Az önképzés ideje alatt Bai Luo Yin folyamatosan írt, amíg be nem fejezte, utána lepihentette a fejét és elaludt. Gu Hai felnézve nem tudta megállni, hogy ne bámulja Bai Luo Yin alvó alakját. Valamiért összeszorult a mellkasa. „A francba, nem tehetek semmit. Akár aludhatnék is…” Ezekkel a gondolatokkal kivette az íróasztalából a pehelykabátját, és felállt, hogy Bai Luo Yinra terítse.
Az osztályteremben hosszú ideig csend volt, mivel mindenki a saját tanulmányaira koncentrált. De minden figyelmeztetés nélkül egy hangos kirohanás borította fel a nyugalmat, ami sok diákot arra késztetett, hogy a hátsó ajtó felé forduljanak. Nem lehet őket hibáztatni, egy ilyen unalmas és érdektelen önképzési időszakban az izgalom legkisebb jele is felkelti bárki kíváncsiságát. Különösen akkor, ha ez az izgalom nem számított apróságnak, mert a hátsó ajtóban egy gyönyörű lány állt. Magas termetét kihasználva Gu Hai a gyönyörű lány felé fordult. Még Gu Hai is, akinek az ízlése inkább az agresszívebb típusú lányok felé hajlott, kénytelen volt beismerni magának, hogy az a lány valóban rendkívül szép. Tejfehér volt a lány, szinte áttetsző arcbőre, nagy, babaszerű szemei, amelyek a nyugatiakéhoz hasonlóan voltak megformálva, és a sötét pupillái mintha az okosság és a kifinomultság keverékét tartalmazták volna. Talán a beszéde is ugyanolyan kifinomult, mint minden más. A testalkata, jobb szó híján, hibátlan – egy gyönyörű lány, akit karcsú derékkal, nagy keblekkel és hosszú, formás lábakkal áldott meg a sors. Világhírű márkás ruhákba burkolózott tetőtől talpig, és a külseje mellett a bája és a kecsessége is szárnyalt. Modern kifejezéssel élve: magas, gazdag és gyönyörű. Ennek következtében a fiúk csoportja képtelen volt visszaülni. A szemükkel lerántották a ruhákat a lány testéről. Ez a lány nem volt átlagos ember. Annyi szempár fókuszált rá, mégis képes volt arra, hogy nyugodt maradjon, miközben egy bizonyos személyre koncentrált. Amikor az óra véget ért, és senki sem mozdult a helyéről, a lány elindult befelé. Gu Hai figyelte, ahogyan kecsesen Bai Luo Yin előtt lévő asztalhoz lépett. Aztán leguggolt, kezével finoman megmarkolta az állát, mielőtt felfedte a ragyogó mosolyát. Ez a mosoly annyira édes, hogy Gu Hai testén a szőrszálak is felálltak. „Mit csinálsz? Megpróbálod elcsábítani a feleségemet előttem? Biztos belefáradtál már az életbe!”
– Szükséged van valamire? – kérdezte Gu Hai hidegen.
A lány ajkán szívmelengető mosoly jelent meg, ahogy tekintetét Gu Hai-ra irányította.
– Köszönöm nem.
Ezzel aztán tovább folytatta, hogy azokkal a homályos, szeretettel telt szemekkel nézze az alvó személyt. Gu Hai titokban gyűlölettel összeszorította a fogait. „Miért vagyok én férfi?” Az osztályterem hangulata felélénkült, ahogy számtalan srác féltékeny tekintete végigpásztázta a termet.
– Luo Yin?
Bai Luo Yin továbbra is mélyen aludt, teljesen megfeledkezve a környezetéről. A lány energikusnak tűnt, ahogy türelmesen várt rá. Pár perc múlva, egy üres asztalt húzott magához, hogy leüljön. Ismét az állát fogta, és csendesen bámulta a férfit, anélkül, hogy bármit is mondott volna. Gu Hai a lányt szemlélve fogadkozott magában, hogy ha Bai Luo Yin nem ébred fel, akkor az a lány minden bizonnyal végigvárja az egész tanítási napjukat. Nemsokára a híres mondás kúszott be csendesen az elméjébe: „Aki jön, az rossz szándékkal jön.” Talán tökéletesen leírta a helyzetet. Mivel You Qi ült legközelebb Bai Luo Yinhez, nem tudott tovább mozdulatlanul maradni. A fő problémája az volt, hogy a lány olyan erősen meglocsolta magát parfümmel, hogy az sértette az orrlyukait. Nem bírta tovább elviselni, azonnal megfordult, és Bai Luo Yin asztalára kopogtatott:
– Hé, ébredj fel. Valaki keres.
Bai Luo Yin megpróbálta elűzni az álmosságot, és türelmetlenül felegyenesedett. A szemeit még ki sem nyitotta, amikor egy ismerős hangot hallott.
– Fent vagy?
Bai Luo Yin arca ebben a pillanatban megdermedt, azt gondolta, hogy álmodik. Mivel kábultnak érezte magát, csendben maradt. A lány meglengette a kezét Bai Luo Yin arca előtt, próbálta felkelteni a figyelmét:
– Mi az, már fel sem ismersz?
Bai Luo Yinnek nagy erőfeszítéssel sikerült válaszolnia.
– Shi Hui , miért jöttél vissza az országba?
E szavak hallatán Gu Hai egész teste azonnal megdermedt, mint egy hideg betontömb. A szíve, a tüdeje, a hasa és minden más belső szerve fokozatosan elvesztette a működését. Mivel Bai Luo Yin egyszer már említette ezt a nevet részegségében, és idegesen elvette a telefonját, hogy fogadhassa a hívását, Gu Hai egy kicsit kíváncsi lett rá. Mindig is úgy gondolta, hogy az a lány csupán az élénk képzeletének szüleménye, egy képzeletbeli ellenség. Szinte elképzelhetetlen volt számára, hogy valóban létezik. Mégis, legnagyobb meglepetésére, a szeme előtt materializálódott. Ráadásul olyan félelmetes testtartásban. Gyönyörű és bájos, pontosan megfelelt Bai Luo Yin elvárásainak. Gu Hai még Bai Luo Yin boldog arckifejezését is el tudta képzelni, ha ők ketten együtt hemperegnének az ágyban. Egyszer nem lenne elég, lenne egy második is. És miután végeztek, Baobei-nak szólítanák egymást, és továbbra is édesen suttognának, miközben felkészültek a következő menetre. Gu Hai szíve gyorsan kivérzett. Amikor a csengő hangja jelezte a következő óra kezdetét, Shi Hui csendben azt mondta Bai Luo Yinnek:
– Megvárlak.
Aztán kilépett az osztályteremből, hogy tovább várakozzon az ajtó előtt. Az egész óra alatt, bár Gu Hai nem csinált semmit, valójában egyfolytában pörgött az agya. Fogta a grafikonpapírt, és elkezdett egy stratégiai kompozíciót felvázolni: az egyik oldalon a hűséges emberei álltak, mögötte több tízezer katonával együtt. Egységük áthatolhatatlan, szoros kötelékük abból keletkezett, hogy közös gyűlöletük volt az ellenség ellen. A területükért készek és hajlandóak voltak vért ontani, fejüket veszíteni, feláldozni értékes életüket. Miközben Gu Hai ezzel foglalatoskodott, Bai Luo Yin feje is kaotikusan tombolt. Az osztálytermen kívül állt egy olyan személy, akivel nem lehetett könnyen elbánni, és mögötte egy olyan személy ült, akivel még nehezebb volt megbirkózni. Ahogy ott ült, képtelen volt befogadni az óra anyagát, érezte, hogy kések fúródnak a hátába. Kíváncsiságból megfordult, csakhogy egy szokatlanul meleg szempárral találkozott. Furcsa módon az egyik szem mintha vidáman nevetett volna, míg a másik keserűen, őrült módon. Ettől a pillantástól hideg futkosott Bai Luo Yin gerincén, gyorsan elfordult. Az óra végén összeszedte a holmiját, és Gu Hai heves pillantásától kísérve felkészült a távozásra. Shi Hui még mindig az ajtóban állt és várt. A folyosó ablakrésein hideg áramlott be. Bai Luo Yin éppen akkor lépett ki, amikor Shi Hui az arca elé tette a kezét, hogy egy kicsit felmelegedjen, és bár az arca vörösre színeződött, még mindig mosoly ült rajta. Meglepő módon, nem volt panasz vagy türelmetlenség a szemébe.
– Te… – Bai Luo Yin nem találta a szavakat.
Shi Hui szólalt meg először:
– Vacsorázzunk együtt-
Jó ideig csend volt közöttük, mielőtt Bai Luo Yin tompán azt mondta:
– Tegyük át egy másik napra. Mivel sokáig ülttél a repülőn, biztos fáradt vagy. Menj haza, és és pihenj.
– Nem vagyok fáradt – felelte Shi Hui halkan. – Pihentem egész nap.
A hátsó ajtónak támaszkodva Gu Hai monotonul elhajított egy mondatot.
– Menj. Egészen idáig eljött, csak hogy téged lásson, és még a tanítás végét is megvárta. Tényleg van szíved visszautasítani?
Bai Luo Yin gúnyos pillantást vetett Gu Haira. Bólintott a fejével, bár maga sem volt biztos benne, hogy miért tette ezt. Ezt látva Gu Hai pupillája elsötétült. „Te szemétláda! Adok neked mozgásteret, és te tényleg elfogadod? Fel akarsz dühíteni?” Shi Hui ragyogó és vidám mosollyal megragadta Bai Luo Yin karját, és távozni készült. De Gu Hai elállta az útjukat:
– Nem lenne egy kicsit helytelen, hogy csak őt hívod meg?
Shi Hui gyengén elmosolyodott, miközben Bai Luo Yinre nézett, majd vissza Gu Hai-ra. A mosolyába rejtett késekkel rejtve, Gu Hai Shi Hui-ra nézett:
– Vigyél magaddal, én is szeretem a csinos lányokat.
Shi Hui egy pillanatra megijedt, de hamarosan ragyogó és nagylelkű mosoly díszelgett az arcán.
– Rendben, mehetünk együtt.
Az úton Shi Hui az első utasülésen ült, míg Bai Luo Yin és Gu Hai elfoglalták a hátsó ülést. Kezdetben senki sem szólt semmit, és megtartották maguknak a gondolataikat. Shi Hui elégedettnek érezte magát, belenézett a visszapillantótükörbe, majd kinézett az ablakon. A hátul ülők a saját szellemi csatájukat vívták, miközben a tekintetük egymást gyilkolta.
– Bai Luo Yin! Gyorsan, nézd meg azt a kivilágított ösvényt ott, emlékszel? Az a szőlőskert, ahová elmentünk szőlőt szedni. Akkor még a hátadon is vittél, miközben én szedtem a szőlőt, amíg a kosarunk meg nem telt.
Hogy Bai Luo Yin emlékezett-e vagy sem, senki sem tudta. Ettől függetlenül kitörölhetetlenül beívódott Gu Hai emlékezetébe.
Az étteremben, bár egy meleg megvilágítású, romantikus különteremben ültek, a légkör szokatlanul furcsa volt. Shi Hui elővett egy díszesen becsomagolt dobozt, és átadta Bai Luo Yinnek:
– Ezt neked hoztam.
– Köszönöm.
Amikor Bai Luo Yin átvette a dobozt, érezte, hogy egy szempár telepszik a karjára, amputálva azt. Shi Hui elővett egy másik dobozt, és átadta Gu Hai-nak:
– Ez a tiéd.
– Nincs rá szükségem – mondta Gu Hai szarkasztikusan.
Shi Hui továbbra is lelkes maradt:
– Miért nincs rá szükséged? Ha már itt vagy, ne szerénykedj.
Miután ezt mondta, Gu Hai kezébe nyomta a dobozt, és nagyon őszinte mosolyt öltött magára. Minél aranyosabban, tisztességesebben és előzékenyebben viselkedett, Hu Hai annál jobban undorodott tőle. Mivel Shi Hui nem tudta, hogy Gu Hai ellenségesen viselkedik vele szemben, kezdeményezte a beszélgetést.
– Te biztosan Gu Hai vagy, igaz?
Gu Hai szeme elismerően eltolódott. Shi Hui tovább mosolygott:
– Úgy tűnik, jól tippeltem. Te biztosan Gu tábornok fia vagy, és Bai Luo Yin öccse. Nehéz elképzelni, hogy ilyen jól kijöttök egymással. Nagyon erős lehetsz, hogy Bai Luo Yin elfogadta ezt a kapcsolatot.
Gu Hai pillanatok alatt kérdésekkel teli halálos pillantást vetett Bai Luo Yinre. „Nem azt mondtad, hogy még sosem beszéltetek erről? Honnan tud mindent?” Bai Luo Yin szemei visszatámadtak: „Honnan tudnám? Soha nem beszéltem vele erről.” Azzal a két fiú máshová vetette a tekintetét. Bai Luo Yin összeráncolta a homlokát: „Bassza meg, van egy áruló.”
119 Éjféli nyomorúság
Miután hazaértek, Bai Luo Yin a fürdőszobába igyekezett, hogy lezuhanyozzon, míg Gu Hai leült a kanapéra. Megpróbálta megnyugtatni magát, miközben az előtte lévő tálca szőlőfürtöt bámulta. Miután Bai Luo Yin végzett, kisétált Gu Hai még mindig ült a helyén. Azonban az előtte lévő tálcán az egykor szépen egymás mellé fűzött szőlőszemek mindegyike letépve, és a belőlük kifolyó vöröses-lilás lé beborította az egész tálcát. Néhány másodperc alatt képes volt megfejteni Gu Hai gondolatmenetét. Miután megnyomta a hálószoba ajtaját, nem tudta megállni, hogy titokban ne átkozódjon, amiért bajba keveredett. Amikor belépni készült, Gu Hai jéghideg hangja megszólalt, ami megállásra kényszerítette.
– Gyere vissza! – Gu Hai keze keményen az asztalra csapott, miközben szemei felizzottak.
Bai Luo Yin mozdulatlanul állt az ajtó előtt, miközben tekintete Gu Hai felé siklott. Hidegen kérdezte:
– Mi az?
– Adj magyarázatot!
Az aggodalom, amire Gu Hai utalt, olyan világos volt, mint a nap Bai Luo Yinnek. Akkoriban a hátán vitte Shi Huit, hogy szőlőt szedjen.
– Mit kell megmagyarázni? Akkoriban még jártunk. Teljesen normális, hogy ilyen dolgokat csináltunk. Milyen jogon kéred számon ezt tőlem? Ha ez a helyzet, mivel lefeküdtél Jin Luluval, nem kellene levágnom a kibaszott farkadat?!
Ezeket a harcias szavakat hallva Gu Hai nem tudott semmit mondani. Mire Bai Luo Yin bepréselte magát a szobába, és elhelyezkedett a lepedőkön, elmúlt tizenegy óra. Ahogy lehunyta a szemét, az elsöprő kimerültség, ami eluralkodott rajta, végül teljes erővel rátört. Miközben próbálta pihenni hagyni a szemét, hirtelen egy pár idegesítő láb lebegett az övé felett, mielőtt szemérmesen rápihentek. Azok a lábak az övéhez dörzsölődtek újra és újra, amíg a fejbőre el nem zsibbadt a dühtől. Végül Bai Luo Yin nem bírta tovább elviselni, és dühösen dorgálta.
– Hadd aludjak nyugodtan!
Ezekre a szavakra Gu Hai Bai Luo Yin fejére tette a kezét, és maga felé fordította. A sötét éjszakában a szurokfekete szemek, kétségtelenül megijesztettek volna bárkit, aki rájuk nézett.
– Nem tudnál egy kicsit kedvesebben beszélni velem?
Bai Luo Yin némi erőt véve, határozottan megragadta Gu Hai csuklóját.
– Nem így beszéltem veled mindig is?
– Biztos vagy benne? Milyen viselkedés ez?
Gu Hai-t majdnem megverte Bai Luo Yin e vádló szavak miatt.
– Mondd csak, kivel szemben nem viselkedtem jól? – kérdezte összevont szemöldökkel Bai Luo Yin.
– Vele szemben nincs ilyen hozzáállásod!
Tudva, hogy Gu Hai ismét bajra vadászik, Bai Luo Yin gondolatban felkészült, de most, hogy szembesült vele, rendkívül dühös volt rá.
– Miféle hozzáállást láttál nálam vele szemben? Amikor kint állt és várt az osztályterem előtt, láttad, hogy odamentem hozzá? Amikor ettünk, szedtem-e neki ételt? Vagy azt mondod, hogy megpróbáltam megakadályozni, hogy elmenjen?
Gu Hai szemét sötétség fojtogatta, ahogy dühösen nézett Bai Luo Yinre. Sikerült minden egyes szótagot kihangsúlyoznia.
– Ha nem lettem volna ott, akkor biztosan ezt tetted volna.
Bai Luo Yin azonnal fellángolt, ökölbe szorította a kezét, és Gu Hai mellkasára csapott.
– Takarodj innen a picsába!
– Azt mondod, hogy menjek el? – kérdezte szigorúan Gu Hai, mielőtt könyökét kegyetlenül Bai Luo Yin alhasába nyomta. Bai Luo Yin nem hátrált meg, többször belerúgott Gu Hai vádlijába, miközben üvöltözött vele.
– Igen, így van! Hagyjál már, baszd meg! Nem akarok egy ésszerűtlen emberrel lefeküdni!
Ahogy Gu Hai dühe egyre nőtt, megragadta Bai Luo Yin gallérját, és közelebb húzta magához.
– Nem akarsz lefeküdni velem? Vele akarsz lefeküdni? Meg akarod dugni őt, ugye? Kibaszott szemétláda, meg akarod dugni?
Bai Luo Yin testében forrt a vér, amitől a nyomás megemelkedett. Minden csepp türelmét amit valaha tartogatott, teljesen kimerült, határozott ökle végigsöpört Gu Hai arcán. Ezúttal az erő nagyobb volt, mint korábban. Még maga Gu Hai is úgy gondolta, hogy az orra és a szíve is ugyanazt érezte. „Csak egy mondatot mondtam róla, és te tényleg odáig mentél, hogy ekkora erőt használsz? Ki üthetett meg engem azelőtt? Bai Luo Yin, egész életemben csak a te öklöd alatt szenvedtem.” Gu Hai bizarr gondolkodásmódja volt a közvetlen oka a verekedésüknek, ahogy egymás haját markolták, és öklüket használták, és rugdostak. A harc addig tartott, amíg le nem estek az ágyról. De még akkor is, amikor a testük a padlónak csapódott, nem hagyták abba. Igazság szerint nem voltak teljesen hajlandóak harcolni. Bai Luo Yin a kezével használt több erőt, míg Gu Hai szája mocskos volt és szarkaztikus. Ha nem mondott volna semmit, talán Bai Luo Yin csak néhányszor ütötte volna meg. De Gu Hai szüntelenül provokálta őt. A végén, feldühödve a fejében feltámadó szégyenérzettől, Bai Luo Yin Gu Hai ágyékába rúgott. Ez teljesen kiütötte Gu Hai-t. Nem látott mást, csak vöröset, felállt, elfordult, és az ajtó felé sétált. Bai Lou Yin miután megpillantotta Gu Hai arckifejezését és reakcióját, érezte, hogy a mellkasát összeszorul. Gyorsan felállt, és elkapta Gu Hai-t.
– Engedj el – mondta Gu Hai monoton hangon.
Bai Luo Yin nem volt olyan, aki könnyen meghátrált, megrántotta Gu Hai-t az inge gallérjánál fogva, és teljes erejéből az ágy felé vonszolta. Amint az ágyra fektette, súlyával Gu Hai-ra nehezedett, és lenyomva tartotta a vállát. Akadozva légzett, miközben látszólag zavartan nézett le rá. Hamarosan izzadságcseppek csöppentek le a homlokáról, és Gu Hai csupasz mellkasán landoltak. A tekintetük összeakadt, de egyikük sem szólt egy szót sem. Hosszú idő után Bai Luo Yin lehajtotta a fejét, és lazított a szorításán. Lassan ráfeküdt Gu Hai-ra, fejét a kulcscsontja mellé fészkelte, amitől az arcán lévő izzadságot Gu Hai mellkasára dörzsölte. Mindeközben a haja lazán elszóródott Gu Hai füle mellett, akaratlanul is csiklandozva azt. Lélegzete durva reszketésként zúgott a fülében, és a szívverése túlzottan sprintelt.
– Gu Hai, ilyen megvetendő személy vagyok a szívedben?
Ebben a pillanatban Gu Hai megmerevedett teste egy kicsit ellazult. Amikor Bai Luo Yin lefogta őt, a szíve már egy víztócsává olvadt. Abban a pillanatban, amikor meghallotta a kérdésben rejlő sérelmet, a harag, amely átvette az irányítást felette teljesen eltűnt. Kezei Bai Luo Yin hajába fúródtak, mielőtt gyengéden megsimogatta volna. Aztán halványan válaszolt:
– Nem.
– Akkor miért vagy ilyen makacs?
Gu Hai őszintén mondta:
– Nem tudom.
– Ebben az esetben, tudnál egy kicsit jobban bízni bennem?
Válasz nélkül Gu Hai kissé felkapta a fejét, és megcsókolta Bai Luo Yin-t, érezte az őszinteséget, amely ajkaik között áramlott, ahogy kölcsönösen keresték egymást. Feltétel nélkül hitt Bai Luo Yinben – hitt a jellemében, a viselkedésében, hitte, hogy a saját megérzései nem voltak rosszak. Maga sem értette, miért gyötrődött még mindig. Nem sokkal később úgy szedték fel a paplant a padlóról, mintha mi sem történt volna, és szégyentelenül átölelték egymást, hogy elaludjanak.
Másnap Bai Luo Yin egyenesen Yang Meng tantermébe ment, abban a pillanatban, amikor vége lett az önképzésnek. Yang Meng nagyon meglepődött, amikor kilépett az osztályteremből, és csak Bai Luo Yin-t látta, aki megvetően bámult rá. Ezt látva, lazán megveregette a vállát, és megkérdezte:
– Lehet, hogy…? Ah… miért keresel?
Idővesztegetés nélkül Bai Luo Yin egy sarokba húzta Yang Menget, és elkezdte vallatni őt.
– Te mondtad el Shi Hui-nak a mobilszámomat?
Yang Meng egy másodpercig szünetet tartott, majd visszakérdezett:
– Ezt most miért kérdezed?
Ezt hallva Bai Luo Yin megerősítette gyanúját, szembefordult Yang Menggel és megcsapkodta a fejét.
– Te kibaszott…, visszajött!
– Ez nem lehet – dadogta Yang Meng. – Ő… ő… ő… tényleg visszajött?
Bai Luo Yin szemei elsötétültek, miközben felháborodottan dorgálta:
– Ez a te jótetted.
– A francba, Yin Zi, te túlságosan laza vagy! Egyetlen telefonhívással rávetted, hogy visszajöjjön. A tehetséged nem kis dolog! – Yang Meng vidáman megveregette Bai Luo Yin vállát. – Mondd csak, ezért jöttél, hogy megköszönd nekem?
– Kurvára meg kell köszönnöm! – Bai Luo Yin összeszorított fogai között káromkodott.
Yang Meng még mindig huncut mosollyal az arcán folytatta:
– Hagyd abba a színlelést. Tényleg nagyon boldog vagy, ugye?
Bai Luo Yin vett egy mély lélegzetet, és elfordult, hogy távozzon. Yang Meng csak ekkor vette észre, hogy Bai Luo Yin arckifejezése kellemetlen. Utána ment és magyarázni kezdett:
– Yin Zi, hallgass meg. Nem akartam elmondani neki, de folyton könyörgött. Már tudod, hogy én egy lágyszívű ember vagyok. Az sem segített, hogy sírt a telefon másik oldalán. Hogy lehettem volna szívtelen?
Bai Luo Yin nagyot sóhajtott, majd megállt, és megkérdezte:
– Miről beszéltél vele?
– Nem mondtam sokat. Arról kérdezett, hogy mi a helyzet mostanában, ezért csak őszintén elmondtam neki. Ó, igaz is, megemlítettem az új státuszodat Gu vezérőrnagy mostohafiaként.
„Új státusz?” Ettől a két szótól Bai Luo Yin arca zöldbe borult, míg az áruló félelem nélkül folytatta a beszédet, mintha nem félne a haláltól.
– Yin Zi, az igazat megvallva, kibékülhettek. Mivel visszatért hozzád, gondolkodj el rajta egy kicsit. Biztosan maradna, ha megkéred. Nem a távolság miatt szakítottatok? Most, hogy visszatért, ez nem lehet többé probléma. Nem akarod megragadni ezt a lehetőséget?
– Nem emiatt szakítottunk. Eleve nem is illettünk egymáshoz.
– Nem illettetek egymáshoz? – Yang Meng szemei csillogtak. – A családod státusza miatt? Nos, most már nincsenek különbségek! Lehet, hogy az apja kormánytisztviselő, de a mostohaapád státusza magasabb, mint az övé!
Bai Luo Yin kinyújtotta az egyik kezét, hogy megállítsa.
– Elég legyen, ne mondj többet!
Ezzel csendesen távozott, maga mögött hagyva a zavart Yang Menget. Miután visszatért az osztályterembe, az iskolatáskájában lévő mobiltelefon folyamatosan rezgett. Elővette, de csak egy üzenetet látott Shi Hui-tól. “Holnap délben ráérsz? Menjünk el beszélgetni. Pár nap múlva indulok.” Bai Luo Yin gondolkodás nélkül odadobta a mögötte állónak.
– Válaszolj helyettem.
Egyetlen pillantás az üzenetre elég volt, hogy Gu Hai szíve megdermedjen. „Te szemétláda! Szándékosan dobtad rám ezt a nehéz helyzetet. Ha nem válaszolok vissza, az azt jelentené, hogy nem bízom benned. Ha válaszolok, akkor szándékosan nehezítem meg a helyzetet magamnak!”
– Válaszoljak én? – Bai Luo Yin lazán kérdezte.
Gu Hai tétovázott, mielőtt megkérdezte:
– Akarsz menni?
Bai Luo Yin őszintén válaszolt:
– Akarok.
Gu Hai addig nevetett, amíg az arca el nem zsibbadt:
– Akkor csak menj. Ne hagyd a jó szándékát elvesztegetni.
Bai Luo Yin halványan elmosolyodott:
– Akkor válaszolj.
Gu Hai soha nem gondolta volna, hogy az “oké” szó beírása egy mobiltelefonon ilyen nehéz feladat lehet. Miután elküldte az üzenetet, Gu Hai visszaadta a telefont Bai Luo Yinnek. Majd kipréselt magából néhány szót:
– Feltétel nélkül hiszek benned.
Bai Luo Yin szája sarka felhúzódott:
– Köszönöm.
120 A baj szombat délután egy bizonyos kávézóban
Shi Hui könnyű sminket viselt, ami még inkább kiemelte természetesen csinos arcát.
– Hogy vagy? – kérdezte Bai Luo Yin megtörve a csendet.
Shi Hui felkapott egy kiskanalat, és kényelmesen megkeverte a kávét a csészében, miközben nagy, ragyogó szemei időnként Bai Luo Yinra pillantott.
– Találgass.
– Az arcszínedből ítélve elég jól.
Shi Hui ajkaira mosoly kényszerült:
– Azt hiszed, van merszem szerencsétlennek látszani előtted? Csak egy kicsit elragadtattak az érzelmeim, és úgy döntöttél, hogy megszakítod a hívást. Nagyon megijedtem. Tényleg.
Bai Luo Yin csendben maradt.
– Elnézést, uraim, mit szeretnének rendelni?
– Hadd nézzem meg… oké, két pohár gyümölcslevet.
– Megkérdezhetem, milyen ízű legyen?
– Válasszon nekünk! – mondta egy katona, miközben ő és a bajtársa Bai Luo Yin melletti asztalhoz mentek. Olyan hangosak voltak, hogy hagjuk visszhangzott a kávézóban, és Bai Luo Yin figyelmét is felkeltette. Hanyag oldalpillantást vetett rájuk. A két katona megpróbált diszkréten körülnézni, de ahogy ezt tették, a tekintetük találkozott Bai Luo Yinéval. Aztán, mintha mi sem történt volna, közömbösen elfordultak, és folytatták a hangos beszélgetést. Egy ilyen tágas kávézóban a két katona ragaszkodott ahhoz, hogy átpréseljék magukat hozzájuk.
– Mi a baj? – kérdezte Shi Hui.
Bai Luo Yin megrázta a fejét:
– Semmi.
A két katona közel lépett egymáshoz, és suttogva mondták:
– A tábornokunk fiának határozottan jó szeme van. Nézd csak meg, milyen rendes az a lány!”
– OH, annak a fickónak tényleg nincs szerencséje.
Bár Shi Hui hallgatott, a pillantása Bai Luo Yin arcára tapadt, mintha transzba esett volna.
– Yin Zi, nagyon megváltoztál.
Bai Luo Yin meglepődve nézett fel rá:
– Valóban? Nem is tudtam.
Shi Hui halványan elmosolyodott, felfedve két gödröcskét.
– Helyesebb lettél.
Bai Luo Yin nem válaszolt, miközben ajkai sarka hátrahúzódott. A két oldalsó katona ismét megszólalt.
– Amit kértem, az frissen facsart gyümölcslé volt, miért adtál nekem mesterségesen ízesített gyümölcslevet?
– Uram, egyértelműen azt mondta, hogy bármit választhatok.
– Hé, most visszabeszélsz? Úgy állítja be, mintha egy magamfajta katona zaklatna egy pincér! Menj, hívd ide az igazgatót!
– Sajnálom, uram, a menedzser nincs itt. Kicserélem magának.
Beszélgetésük ismét félbeszakadt, ami Shi Hui-t kissé elkedvetlenítette. Bai Luo Yin azt mondta:
– Mi lenne, ha helyet cserélnénk?
Shi Hui elmosolyodott és bólintott:
– Valójában én is erre gondoltam.
Alig néhány perce ültek át, amikor a katonák újabb lármát csaptak. “Véletlenül” kiömlött egy pohár gyümölcslé, ami alkalmat adott nekik arra, hogy asztalt cseréljenek, amely “véletlenül” közel volt ahhoz, ahol Bai Luo Yin és Shi Hui ült. Még ha Bai Luo Yin ostoba is lett volna, akkor is átlát a szándékukon.
– Mi lenne, ha ideülnél mellém. Kicsit közelebb ülhetünk, és hallhatjuk egymást a zajtól – Shi Hui óvatosan szembefordult Bai Luo Yinnel, attól tartva, hogy visszautasítja. Bai Luo Yin a két katonára pillantott, és gyorsan leült Shi Hui mellé.
Ismerős illat suhant be Shi Hui orrán, ahogy a szomorúság, amit érzett, egyre valóságosabbá vált. Ránézett Ba Luo Yin kezére, visszaemlékezett, hányszor húzták végig őt számtalan utcán, vagy hányszor törölték le a könnyeit. Ami egykor ismerős volt neki, mostanra furcsává vált.
– Bai Luo Yin, ha nem lenne a dátum a kijelzőn, azt hinném, hogy soha nem szakítottunk, vagy soha nem mentem volna el külföldre. És hogy itt éppen egy újabb randevún vagyunk.
Ezt hallva Bai Luo Yin elszánt tekintete egy másodperc töredékére megingott.
– Bai Luo Yin, tudod, hogy miért jöttem vissza?
Bai Luo Yin kényszerítette magát, hogy válaszoljon:
– Miattam.
– Pontosabban, néhány szavad miatt, amit mondtál.
A lányra nézve a köztük felépített távolság fokozatosan elhalványulni látszott. A srác szinte látta, hogy a lány szeme sarkában könnyek képződnek; könnyek, amelyek hamarosan lecsorognak a rózsaszínű arcán, ha nem tudná visszatartani őket.
– Azt mondtad, hogy már van valaki, akit kedvelsz. Nem tudom elengedni. Nem hiszek neked. Személyesen akartam megkérdezni, hogy ki az a valaki. Ha határozott választ tudsz adni, azonnal elhagyom ezt a kávézót, és veszek egy repülőjegyet.
Bai Luo Yin ajkai megmozdultak, de nem szólt semmit. Nem tudta, hogy a szíve tétovázik-e, vagy inkább nem tudta kimondani az igazat.
– Tudtam. Hazudsz nekem – Shi Hui könnyei végül lecsordultak, ahogy puha ujjai megragadták a Bai Luo Yin karját. Bizonytalan hangon mondta: – Bai Luo Yin, nem fogok elmenni.
Amikor az utolsó pár szó megütötte Bai Luo Yin dobhártyáját, azonnal kijózanodott; minden világosabbnak tűnt. Ismét Shi Hui felé fordult, de ezúttal keményebb hangon szólt hozzá.
– Nincs szükség arra, hogy tudatlanságot színlelj. Még ha itt is maradsz, akkor is lehetetlen, hogy újra összejöjjünk.
– Miért? – Shi Hui képtelen volt uralkodni az érzelmein, végül Bai Luo Yin karjába kapaszkodott, és zokogni kezdett. – Már nem szeretsz engem?
Bai Luo Yin-ek végül nem volt szíve eltolni Shi Huit magától. Az oldalt álló két katona nem bírta tovább nézni, ahogy egymásnak suttogtak.
– Ő nem kedvel téged, de én kedvellek. Idejöhetsz. Én biztosan nagyon foglak szeretni.
– Ez a fickó elég szívtelen.
– Ha! Hamarosan nagy bajban lesz.
Gu Hai a gyakorlótéren állt, és nyugodtan bámulta a távolba a katonákat, akik szigorúan edzettek. Nemsokára egy fiatal tiszt lépett oda, ahol állt, és tisztelgett neki. Látva őt, Gu Hai rápillantott és egy biccentést adott neki. A tiszt végül ellazította a testét, és rámosolygott Gu Haira.
– Hol voltál mostanában? Régen láttalak.
– Ok nélkül elfoglalt voltam.
A tiszt ismét felnevetett:
– Gu vezérőrnagy nemrég távozott.
Figyelmen kívül hagyva, amit mondott, Gu Hai egyenesen megkérdezte:
– Van puska?
A tiszt a laktanya felé fordult, és hangosan kiáltott:
– Hozd a legjobb puskát!.
Gu Hai mindkét kezével megfogta a puskát, és a lőtér felé sétált. Ott már két mesterlövész gyakorolt, és körülbelül 100 méterre előttük több mozgó célpont volt. Gu Hai csendben maradt, miközben a töltényeket a töltényhüvelyébe helyezte. Miután talált egy jó pozíciót, követte az előtte lévő mesterlövész gyors lépteit. Amikor az a mesterlövész lőtt, Gu Hai is lőtt. Ezután még több lövést adott le ugyanarra a célpontra – közel hat golyó landolt ugyanott, míg a maradék célt tévesztett. Gu Hai összeráncolta a szemöldökét, elégedetlenül az eredménnyel. Mivel jó ideje nem nyúlt fegyverhez, észrevette, hogy a képességei kissé megcsúsztak. Hamarosan a mesterlövészek letették a puskáikat, és a mögöttük álló fiatalember felé fordultak, és nem tudták megállni, hogy meg ne veregessék Gu Hai vállát, miközben megdicsérték.
– Fiatalember, nem lőssz rosszul. Gyakoroltál már korábban?
Hangos üvöltés tört ki, mielőtt Gu Hai válaszolni tudott volna.
– Mi folyik itt? Miért nem gyakoroltok? A vállai olyasvalami, amit képesek vagytok véletlenszerűen megveregetni?
A mesterlövészek arckifejezése megváltozott, ahogy lehajtották a fejüket, és hangosan tisztelegtek parancsnokuk előtt. Miután engedélyt kaptak, megfordultak és elsétáltak. A tiszt bocsánatkérően nézett Gu Hai-ra.
– Most helyeztek át őket ide, és nem ismertek fel téged.
Gu Hai azt válaszolta vissza, hogy – Rendben van –, mielőtt felvette a puskát, és ismét célozni kezdett. A tiszt csendben távozott, de mielőtt messzire jutott volna, meglátta, hogy két katona sietve felé rohant.
– Ti ketten, mit csináltatok? Egész délután titeket kerestelek! Komolyan megszegtétek a magatartási kódexet.
Gu Hai letette a puskát, és odasétált a tiszthez. A két katona lehajtotta a fejét, egy szót sem mertek szólni.
– Én engedtem ki őket. Volt valami, amit el akartam velük intézni.
A másodperc töredéke alatt a tiszt arca visszanyerte szelídségét.
– Szóval ez történt. Akkor felejtsétek el, hahaha…
Amikor a tiszt végül távozott, a két katona idegesen lopva Gu Hai-ra pillantott. Valójában, Gu Hai még náluk is idegesebb volt. Ha nyugton tudott volna maradni, akkor nem futott volna végig az idevezető úton.
– Mi folyik itt?
A két katona a “te mondod, én mondom” pillantásokat váltott, mivel egyikük sem tudott megszólalni. Minél tovább voltak így, Gu Hai annál jobban ingerült lett.
– Te beszélj először! – mutatott Gu Hai a bal oldali katonára.
A katona letörölte az izzadságot a homlokáról, és óvatosan így szólt:
– Ők valójában csak a régi időkre emlékeztek. Nem volt semmi rendkívüli.
A jobb oldali katona őszinte volt, és azonnal visszavágott, amikor meghallotta a bajtársa szavait.
– Hogy érted, hogy nem mondtak semmi szokatlant? Elfelejtetted, miért tért vissza az a lány az országba?
Gu Hai tett egy lépést előre, miközben a szemében lévő kegyetlen tekintet a jobb oldali katonára lőtt.
– Miért tért vissza?
A bal oldali katona megrántotta a jobb oldali katona ingujját, hogy figyelmeztesse őt. „Nem szabad, semmiképpen sem szabad elmondania neki az igazat. Ha azt mondod, hogy a lány magától tért vissza, Gu fiatalúr biztosan dühös lesz. Ha ezt elmondanánk neki, szerinted élhetnénk még egy napot?” A jobb oldali katona erőteljes mosollyal válaszolt vissza.
– Ez a fickó az. Felhívta a lányt, és megkérte, hogy térjen vissza az országba.
– Igaz, igaz, igaz – parolázott rá a bal oldali katona. – Eredetileg a lány nem akart visszatérni, de a fickó rábeszélte, hogy tegye meg.
Gu Hai agyában felcsendült egy zümmögés, mielőtt az arca borzalmasan elsápadt. A bal oldali katona meglökte a másik katonát, és intett neki, hogy próbálja meg vigasztalni Gu Hai-t.
– Gu… Gu fiatalúr, valójában… a lány nem így gondolta, de a fickó… szemérmetlenül ragaszkodott hozzá, hogy maradjon.
– Igaz, a fickó tényleg nem törődött azzal, hogy megmentse az arcát. Abban a pillanatban, hogy leültek, nem hagyta abba a lány dicséretét, különösen azt, hogy milyen gyönyörű. Folyamatosan bámulta őt, szemrebbenés nélkül.
– Ráadásul meg is ölelte a lányt, és nem volt hajlandó elengedni.
– Ennyi elég – szakította félbe Gu Hai. – Ne mondj többet, értem én. Elmehettek.
– Ez… – a bal oldali katona megvakarta a fejét, és gúnyosan Gu Hai felé fordult. – Nem tudnál néhány jó szót szólni a nevünkben a tábornok őrnagynál? Legalább háromosztályú érdemeket kapjunk!
– Hadd kapjatok érdemeket? – Gu Hai erősen összeszorította az öklét: – Felbosszantottatok, és mégis érdemeket kértek? Miféle érdemeitek vannak?
A jobb oldali katona egy másodpercig nem volt hajlandó megmozdulni, de aztán óvatosan azt mondta:
– Mi segítünk levezetni a haragodat!
– Igen, megverhetjük! Az a szemétláda három napig nem fog tudni felkelni az ágyból.
– Három napig? Fél hónapig nem fog tudni felülni!
Gu Hai olyan mérges lett ettől, hogy megszólalni sem tudott.