121 Nem tudsz legyőzni
Amikor Gu Hai hazarohant, Bai Luo Yin pakolgat. Ahogy figyelte őt, észrevette, hogy a fején minden hajszál sértetlen, de ami még fontosabb, képes volt mozogni. Átmenetileg megkönnyebbült, de amikor meglátta, hogy Bai Luo Yin a ruháit és piperecikkeit egy táskába pakolja, pánikba esett.
– Mit csinálsz?
Bai Luo Yin nem válaszolt, pakolt tovább, a háta merev volt. Ezt látva Gu Hai odalépett, és durván megragadta Bai Luo Yin karját. A férfi megkövült. Bai Luo Yin szemének sarkában fekete és kék színek sorozata jelent meg, és a duzzanat miatt aszimmetrikusnak tűntek. Az orra felszíne megduzzadt, az álla is megsérült, és számos véraláfutás borította a tarkóját, lefelé haladva, mielőtt az inge gallérja eltakarta volna a bőrét. Gu Hai erőltette a szemét, de az ing alá nem látott be. Azok a katonák valóban kegyetlenül bántak vele. De a szerencse, hogy Bai Luo Yin nem volt alantas gyáva. Még ha meg is verték, ez nem volt olyan mértékű, mint amilyennek azok a katonák beállították – nagyon eltúlzottnak.
– Yin Zi… – szólalt meg Gu Hai sajnálkozással a hangjában.
Ki akarta nyitni Bai Luo Yin felsőjének a gombjait, de Bai Luo Yin erősen lefogta a kezét. A tekintete furcsán merev és makacs volt.
– Ne vágj ilyen képmutató képet, ez undorító.
Mint egy tőr, úgy fúródott ez a mondat egyenesen Gu Hai szívének közepébe. Az ujjai remegni kezdett a látása elhomályosodott, amikor Bai Luo Yin lecsapta a kezét. A kezét maga mellett tartva Gu Hai figyelte, ahogy Bai Luo Yin az egyik szobából a másikba sétál, majd visszatért, hogy felhúzza kabátja cipzárját. Ezután a bejárati ajtó felé vette az irányt, hogy felvegye a cipőjét. Gu Hai-t ellentmondásos gondolatok tépázták, miközben hatalmas léptekkel odasietett, és Bai Luo Yin-re szegezte tekintetét.
– Hová akarsz menni?
– Nem tartozik rád, hogy hová megyek.
– Haza akarsz térni? – kérdezte tovább Gu Hai.
– Nem megyek haza. Nem fogok ilyen szégyentelen dolgot tenni.
– Akkor hová akarsz menni?
Bai Luo Yin hideg és merev szemei egyenesen Gu Hai szemébe meredtek:
– Ismétlem, nem tartozik rád, hogy hová megyek.
Úgy tűnt, hogy egy jégpenge mélyen Gu Hai szívébe hatol, teljesen megfagyasztva azt, ahogy blokkolta az ajtót.
– El akarsz menni hozzá?
E szavak hallatán Bai Luo Yin erős késztetést érzett arra, hogy arcon vágja. Meg akarta képelni ezt a képmutató és barbár srácot, aki élvezte az igazság kiforgatását. De képtelen volt felemelni a kezét. „Felesleges… ez csak egy időpocsékolás” – gondolta magába.
– Így van, hozzá megyek – mondta egyszerűen.
Csak másodpercekbe telt, hogy Gu Hai szíve súlyos sérüléseket szenvedjen. Bánat, felháborodás, ellenszenv, düh – mindezek az érzelmek szorosan összepréselődtek a mellkasában.
– Te kérted, hogy jöjjön vissza?
Bai Luo Yin megmarkolta a táskáját, és összeszorította a fogait, majd kipréselte magából:
– Igen.
– Kényszerítetted, hogy maradjon?
– Természetesen. Nincs szükség erre az ostoba kérdezősködésre. Elismerem, mindent bevallok. Amióta itt lakom veled, minden nap felhívtam őt. Egy pillanat sincs, hogy ne gondolnék rá. Nem is tudod, milyen boldog voltam, amikor a két katonád követett minket. Tudtad? Kerestem az indokot, hogy megszakíthassam a kapcsolatunkat. Olyan kurva jó voltál hozzám. Tudsz minden rohadt dolgot a szívemben, percről percre a legapróbb részletekig. Utasítottad azokat a katonákat, hogy addig verjenek, amíg a fejem ki nem tisztul. Most végre elmondhatom neked, Hai, elég volt!
Gu Hai kifejezéstelen maradt az ajtóban. Úgy tűnt, hogy az összes érzelem, amit valaha érzett, elhalványult ezekkel a szavakkal. Nem lakozott benne többé semmiféle melegség.
– Most már elmehetek? – kérdezte Bai Luo Yin hideg és közömbös hangon.
Gu Hai merev tekintete Bai Luo Yin arcára siklott.
– Minden igaz, amit mondtál?
Bai Luo Yin szája kissé szétnyílt, mielőtt egy megtört mosoly telepedett az arcára.
– Akár igaz, amit mondtam, akár nem, még mindig nem tudod? – Gu Hai szótlanul elsötétült szemekkel nézte. – Tűnj el az útból!
Látva, hogy Gu Hai nem mozdul, Bai Luo Yin határozottan oldalra lökte őt, és megrúgta az ajtót. Nemsokára merev háta fokozatosan eltűnt a liftben.
Az északi szél fütyült Bai Luo Yin mellett, amint az épületen kívülre került. A hideg levegő keveredett a teste hőmérsékletével, szomorú és keserű érzést keltett. Furcsa nyomás telepedett a szívébe, öntudatlanul is tudta, hogy talán összetört a szíve. Egész életében még soha nem érzett ilyesmit senki iránt: teljes csalódottságot. Azt kívánta, bárcsak agyonverhetné, de tudta, az sem tisztítaná ki a szívében lévő haragot. „Miért nem hittél nekem? Megígérted, de nem tudtad betartani. Túl magasak voltak az elvárásaim veled szemben? Olyan jó voltál hozzám, hogy nem láttam a hibáidat? Olyan jó voltál, hogy elhittem minden egyes szavad, amit mondtál, minden kétség nélkül.”
Ezután Bai Luo Yin három napon keresztül nem vett részt az órákon. A mentsége az volt, hogy otthon volt, de valójában egy szállodában bujkált egész idő alatt. A záróvizsgák alatt Bai Luo Yin és Gu Hai különböző vizsgatermekbe kerültek, és utána egyik fiú sem járt be órákra. Mivel azóta nem látták egymást, a téli szünet zökkenőmentesen kezdődött. Bai Lou Yin nem ment haza, mert az arcán lévő sebek még nem halványultak el, még néhány nyugodt napot akart eltölteni. Nem sokáig tartott, az apja hívogatta őt, de minden alkalommal azt mondta, hogy Gu Hai-nál van, és nem sokára hazatér. Anélkül, hogy sokat gondolkodott volna Bai Han Qi megkönnyebbült. Végül Shi Hui elment Gu Hai-hoz. Amikor találkoztak, Shi Hui első szavai így hangzottak:
– Meg tudod mondani, hová ment Bai Luo Yin?
Egy hé alatt, amíg nem látta a két fiú egymást, Gu Hai szíve olyan lett, mint egy száraz, kietlen terület. A név hallatán felszakadtak a sebek, és elöntötték az érzelmek.
– Nincs veled?
Shi Hui tehetetlen mosolyt erőltetett magára:
– Jó lett volna, ha velem lenne, de nem láttam őt már egy hete.
E szavak hallatán Gu Hai azt kívánta, bárcsak pofon vághatná a saját arcát. „A francba, ismét félreértettem őt.”
– Talán hazatért.
Shi Hui megrázta a fejét:
– Nem ment. Elmentem hozzájuk, és az apja azt mondta, hogy veled van.
Gu Hai arckifejezése megfeszült, miközben felállt, hogy távozzon.
– Semmi baj, nem lesz semmi baja. Ő egy igazán intelligens ember – mondta Shi Hui gyengén.
– Mivel nincs itt, szükséges, hogy tovább beszélgessünk?
A lány ránézett és elmosolyodott:
– Persze, nem csak ezért kerestelek.
Talán van valami köze Bai Luo Yinhez, gondolta magában Gu Hai, és visszaült. Semmiképpen sem hagyhatta veszni a lehetőséget, hátha a lány tudott valamit. Shi Hui Gu Hai keserű hideg szemébe pillantott. Ritkán fordult elő, hogy ilyen arckifejezést lásson bárkinek az arcán – még kevésbé egy férfién. Nem értette miért ilyen hideg és távolságtartó.
– Úgy tűnik, nem kedvelsz engem.
Gu Hai szemérmetlenül válaszolt:
– Nem mondhatom, hogy nem kedvellek, de azt sem mondhatom, hogy kedvellek. Egyszerűen csak nincsenek érzéseim irántad.
– Keményen fogok dolgozni azon, hogy megkedvelj – mondta Shi Hui mosolyogva.
Gu Hai morgott, majd hidegen visszavágott:
– Csak térj a lényegre.
Ahogy a férfira nézett, látta, hogy a szemeiben a tehetetlenség vastag rétege rakódott.
– Meg akarlak kérni, hogy segíts meggyőzni meggyőzni Bai Luo Yint, hogy béküljön ki velem.
Gu Hai szeme sarkában gúny lebegett. „Azért jöttél, hogy megkérj, hogy meggyőzzem Bai Luo Yint, hogy béküljön ki veled? Na ja, koppani fogsz kisanyám.”
– Ez lehetetlen.
Shi Hui pupillája megremegett:
– Miért?
– Már nem kedvel téged.
Ami Shi Hui-t illeti, ezek a szavak, amelyeket valaki olyan mondott, aki Bai Luo Yinhez közel áll, majdnem ugyanaz volt, mintha személyesen tőle hallotta volna. Talán, mivel Bai Luo Yin az a fajta ember volt, aki mindig más szemszögből nézte a dolgokat, amit mondott, ellentmondhatott a szívében lévő igazsággal. De Shi Hui őszintén szólva képtelen volt rájönni, hogy milyen indítéka lehetne ennek a „barátnak”, hogy becsapja őt ezzel. Shi Hui sötét és komor arcszínnel harapdálta ajka sarkát.
– Akkor… meg tudod mondani, hogy van-e most valaki, akit kedvel?
Gu Hai szokatlanul határozottan válaszolt:
– Van.
Shi Hui arcszíne még csúnyábbá vált:
– Akkor meg tudod mondani, hogy ki az a nő?
– Pontosan előtted ül.
Ezt hallva Shi Hui idegesen, zavartan nézett körül, miközben Gu Hai megkocogtatta az asztal felületét az ujjával.
– Ne fáradj a kereséssel, én vagyok az.
Shi Hui úgy nézett ki, mintha villámcsapás érte volna – egész teste megremegett, ahogyan hitetlenkedve ránézett Gu Hai-ra. „Bai Luo Yin kedvel egy férfit? Hogy lehet ez?!” Külföldön sok ilyen embert látott, nem számított sokkoló újdonságnak. De Bai Luo Yinről ezt Shi Hui nem volt hajlandó elfogadni.
– Te… csak viccből ugratsz engem?
Gu Hai apatikusan játszott a kezében lévő öngyújtóval, miközben robusztus arcának kontúrja uralkodó módon rajzolódott ki.
– Azt hiszed, hogy ugratlak?
Shi Hui szíve azonnal megdermedt, még a lába is önkéntelenül megremegett, ahogyan felidézett néhány eseményt. Eszébe jutott, az, hogy amikor felhívta Bai Luo Yin-t, egy srác vette fel, és azt mondta, hogy ő Bai Luo Yin pasija. Akkoriban nem törődött vele, de most rájött, hogy Gu Hai hangja mennyire ismerősen hangzott. És azt is, hogy amikor először jött megkeresni Bai Luo Yin-t, Gu Hai ragaszkodott hozzá, hogy velük menjen. Aztán, amikor ő és Bai Luo Yin a kávézóban beszélgettek, az a két kellemetlen katona…
– Van még valami, amit mondani szeretnél? – nézett Gu Hai Shi Huira.
Shi Hui egykor szelíd szemei hirtelen megkeményedtek, a hangjában megingathatatlan határozottság áradt.
– Elfogadott téged?
Gu Hai szívtelenül visszavágott:
– Ha nem fogadott volna el, akkor most itt lennék, és ezeket a szavakat mondanám neked?
– Akkor miért tűnt el hirtelen?
– Ez a mi dolgunk. Semmi közöd hozzá.
Shi Hui nem tudta, honnan van ekkora magabiztossága, de egy mosoly rajzolódott ki az arcán.
– Bai Luo Yin nem kedvel téged. Az ok, amiért ilyen abnormális érzéseket táplált irántad, az az volt, hogy elmentem. A szíve üresnek érezte magát, ezért aggódva keresett valakit, aki betölti. Mióta visszatértem, már nincs szüksége rád. Hamarosan rá fogsz jönni, hogy az egyetlen ember, akit mindvégig szeretett, az én voltam.
– Nagyon gazdag a fantáziád – mondta Gu Hai, miközben az arckifejezése egyáltalán nem változott.
Shi Hui felnevetett:
– Képzelet vagy sem, akkor is ez az igazság. Bai Luo Yin nagyon racionális ember a saját elveivel. És ezeken az elveken belül a bolondozás rendben van, de soha nem fog igazán elfogadni egy férfit.
Gu Hai halványan felnevetett:
– Széplány, alábecsültem a mentális képességedet.
Shi Hui megragadta a táskáját, felállt, és Gu Hai mellé lépett, mielőtt kissé elválasztotta volna puha és rózsás ajkait.
– Nem tudsz legyőzni engem.
122 Végül túl késő
Miután Gu Hai találkozott Shi Hui-val, számtalanszor felhívta Bai Luo Yin-t, de soha nem tudta elérni. Félelemtől összeszorult szívvel, elszántan igyekezett Bai Luo Yin háza felé. Bai Han Qi éppen hazaért a munkából, és leült a padra, hogy pihenjen egy kicsit. Mielőtt azonban a feneke bemelegedhetett volna, sietve felállt, éppen akkor, amikor Gu Hai alakja feltűnt a látóterében. Ahogy boldogan odasétált Gu Haihoz, a tekintete néhány másodpercre egy mögötte lévő pontra siklott. Bai Luo Yin nem volt ott.
– Yin Zi nem jött veled?
Mivel előre tudta, hogy Bai Luo Yin biztosan elrejtőzött Bai Han Qi elől, nem állt szándékában elmondani neki az igazat.
– Szia bácsikám, Yin Zi nem tudott eljönni, és megkért, hogy vigyek el neki néhány dolgot.
Ezt hallva Bai Han Qi szemében a csalódottság fokozatosan elhalványult, és helyette elmosolyodott.
– Akkor gyorsan menj be és szedd össze, ami kell.
Gu Hai lazán átlapozott néhány dolgot Bai Luo Yin szobájában, majd gyorsan kiment, Bai Han Qihez:
– Bácsikám, kölcsönkérhetem a mobilodat egy pillanatra? Szeretném, felhívni Yin Zit, mivel nem találom a dolgokat, amiket kért.
– Ez a kölyök… nem kell habozni, hogy bármit is kölcsönkérj tőlem. A szobámban van, az ágyam melletti szekrényen. Csak hozd ki magad.
Miután Gu Hai megszerezte Bai Han Qi mobilját, gyorsan felhívta Bai Luo Yin-t. Ahogyan az várható volt, azonnal kicsörgött.
– Apa, mi a baj?
Már hosszú ideje nem hallotta Bai Luo Yin hangját, így váratlanul kissé feldúltnak érezte magát, és nem szólt semmit. Miután Bai Luo Yin újra köszönt, de nem hallott választ, megkérdezte:
– Apa, mi folyik itt? Miért nem mondasz semmit?
– Yin Zi.
A másik oldalról csend, és egy pillanat múlva a hívás „du, du-val” ért véget. Gu Hai nem lepődött meg, hiszen ő tehet róla, hogy így alakultak a dolgok. Bai Luo Yin számára természetes volt, hogy megbünteti őt. Nem akarta feladni egyetlen próbálkozással, még néhányszor felhívta, mielőtt végül kikapcsolta a telefont. Az ég már sötétedett, de ahelyett, hogy hazament volna, Gu Hai a rendőrőrsre hajtott.
– Hé! Gu fiatalúr, miért ül itt?
Gu Hai meglehetősen türelmetlen volt, és gyorsan azt mondta:
– Segíts nekem valamiben.
– Mondd.
– Azt akarom, hogy segíts nekem megtalálni valakit. Ez a legutóbbi telefonhívás felvétele; segíts megtudni ennek a személynek a pontos tartózkodási helyét.
– Ööö… ez egy kicsit bonyolult. Találnod kell egy szakembert ezen a területen, és az a néhány rendőr, aki ma este szolgálatban van, nem tudja, hogyan kell csinálni.
Gu Hai arcszíne elsötétült.
– Akarod, hogy megpróbáljam? Kicsit lassú lesz, de ha nem jövök rá, akkor hívom Xiao Jiangot. Bármi is legyen, ma este biztosan megtaláljuk neked ezt a személyt.
Gu Hai bólintott:
– Ha ez az egyetlen lehetőség.
A hívás után Bai Luo Yin továbbra is nyugtalan maradt – sejtette, hogy Gu Hai elmondta Bai Han Qi-nak az igazat. Félt, hogy az apja aggódni fog, így fel akarta hívni, de ugyanakkor nem akarta bekapcsolni a telefonját. Miközben azon gondolkodott, hogy mit tegyen, végül úgy gondolta, hogy másnap hazamegy. Belefáradt a szállodában való tartózkodásba. Ami Gu Hai-t illeti: „… bassza meg, úgy veszem, mintha soha nem is létezett volna.” Ezzel a gondolattal Bai Luo Yin elkezdte összeszedni a holmiját. Mire végzett, már este fél tizenegy volt. Bai Luo Yin terve egyszerű volt: lezuhanyozni, aludni, és másnap reggel hazatérni. De alighogy levette a kabátját, megdermedt, amikor meghallotta a csengőt, úgy gondolta, hogy a az ajtó túloldalán Gu Hai állhatott. „Ilyen gyorsan megtalálta ezt a helyet? Az nem lehet, ugye?” Idegesnek érezte magát, az ajtóhoz sétált, és benézett a kukucskálónyíláson, de csak Shi Hui arca bukkant fel a látóterében. Abban a pillanatban, hogy kinyitotta az ajtót, leírhatatlan csalódottság érzése söpört végig a szívén. Miután Shi Hui belépett a szobába, egész testében reszketett. Gyönyörű arca lila árnyalatú volt a hidegtől, mindkét keze úgy megfagyott, hogy nem tudta kinyújtani őket, a haja kissé kócos volt, és a csinos hajdíszek most ferdén lógtak a fején. Ami még rosszabb volt, hogy egy vékony ködréteg beborította a pupilláit, amitől még nyomorultabbnak tűnt.
– Te… – Bai Luo Yin nem találta a szavakat: – Siess be gyorsan.
Shi Hui gyorsan a fűtőtesthez szaladt, és a kezét fölé helyezte, miközben Bai Luo Yin bekapcsolta, és egy csésze meleg vizet is öntött neki.
– Melegedj egy kicsit – Bai Luo Yin átadta a csészét Shi Hui-nak.
Shi Hui több kortyot ivott belőle, amíg a remegő lábai végül visszatértek a normális állapotba. – Hogy találtad meg ezt a helyet?
Shi Hui komoran mondta:
– Már több napja kereslek. Mindenhol, hátha van valami hír rólad. Aztán felkerestem az összes közeli internetkávézót, szállodát és éjszakai klubot. Ahogy keresgéltem, végül megtaláltam ezt a helyet. Azt hittem, hogy el akartál bújni előlem, ezért… te… – Shi Hui addig beszélt, amíg a könnyek lecsordultak az arcán.
Bai Luo Yin nézte, ahogy a lány a fagyott, vörös kezével törölgette a könnyeket. Nem tudta megállni, hogy ne ragadjon meg egy zsebkendőt, és ne adja át neki.
– Buta lány, ne sírj! Nem miattad van.
Shi Hui karjai azonnal Bai Luo Yin derekát ölelték, mielőtt lehajtotta volna a fejét a férfi vállának hajlatába, és hangosan felsírt.
– Ha tényleg gyűlölsz engem, akkor elmondhatod nekem, és most azonnal elmehetek. Csak ne bújj el előlem, jó? Tudod, mennyire aggódtam?
A meghatottság és a bűntudat érzése egyaránt összecsapott Bai Luo Yin szívében, miközben a kezével könnyedén megveregette Shi Hui hátát, és ezzel vigasztalta őt.
– Ne sírj! Tényleg nem hibáztatlak semmiért. Ha továbbra is így sírsz, holnap már nem lesz szemed.
Shi Hui zokogása abbamaradt, miközben tehetetlenül Bai Luo Yinre pillantott, és szemérmesen megkérdezte:
– Tennél egy hűvös törülközőt a szememre?
Bai Luo Yin bólintott, és elment egy nedves törülközőért. Shi Hui engedelmesen lehunyta a szemét, és ahogy hűvös törülköző érintkezett a szemével, sűrű szempillái egy pillanatra megrebbentek; ez a finom viselkedés minden bizonnyal bárkit elcsábítana arra, hogy kényeztesse őt.
– Korábban mindig addig bosszantottál, amíg sírva fakadtam, de még akkor sem akartál hízelegni nekem. Ehelyett megvártad, amíg abbahagyom, aztán lehűtötted a szemem.
Hirtelen Bai Luo Yin felidézte azt a rövid időszakot – nagyon szép volt és úgy tűnt, mintha csak tegnap történt volna, de most, hogy ez az ember ismét közvetlenül előtte ült, minden a távoli múlttá vált. Nem értette, hogy mi okozhatta a dolgok változását.
– Rendben – Bai Luo Yin letette a törülközőt, és halványan azt mondta: – Melegedj még egy kicsit, és utána hazaviszlek.
Shi Hui arckifejezése megdermedt, mielőtt bánatos hangon megszólalt.
– Mennyi az idő? Az összes unokatestvérem korán lefekszik, ki engedne be?
– Minden nap ilyen későig kerestél, mielőtt hazamentél?
– Nem igazán – mosolygott szégyenlősen Shi Hui. – Általában nyolc vagy kilenc körül hazaértem. Már szinte az összes helyet végigkutattam a környéken. De mivel már csak néhány hely volt hátra, kicsit késő lett.
Miután ezt mondta, tüsszentett egyet. A homlokához érve Bai Luo Yin arca megfeszült.
– Lehet, hogy lázas vagy. Elkísérlek a kórházba.
– Nem megyek. Tudod, hogy a kórházakat utálom a legjobban. Nem lesz semmi bajom. Csak aludnom kell egy kicsit.
Mivel Shi Hui már így fogalmazott, ésszerűtlen lenne, ha Bai Luo Yin kitenné őt. Felsóhajtott és felállt:
– Akkor aludj itt, én megyek, kérek egy másik szobát.
Shi Hui hirtelen erősen megragadta a kezét, mintha bele akarta volna ágyazni a körmét a fiú húsába.
– Félek egyedül aludni, és ráadásul lázas is vagyok.
Végül Bai Luo Yin nem ment el, és nem is zuhanyozott le. Egyszerűen csak bedobta az összes ruháját a táskájába.
– Hozzászoktam, hogy meztelenül alszom, nem bánod? – kérdezte Shi Hui szégyenlősen.
Anélkül, hogy felemelte volna a fejét, hogy ránézzen, Bai Luo Yin azt mondta:
– Nem baj, aludj csak, ahogy csak akarsz.
A franciaágyon Shu Hui egy kis helyet foglalt el, a másik oldalon hagyva. Miután azonban már nem bírta tovább, elaludt, annak ellenére, hogy a srác nem feküdt le. A félhomályos éjszakában Bai Luo Yin egyedül állt az erkélyen, és szívta a cigarettát az egyiket a másik után.
– , már hullafáradt vagyok. Fúúúú, igazán bosszantó, ha az ember nem ért ehhez a szakmához!
Figyelmesen a képernyőre bámulva Gu Hai eszébe véste a címet, majd megfordult, hogy mosolyogva nézzen Zhang helyettesre.
– Köszönöm, Zhang bácsi.
Mielőtt Zhang helyettes válaszolhatott volna, Gu Hai kirohant, és egyenesen a szállodába hajtott. Mire megérkezett a szállodába, valamivel elmúlt éjfél. Elment a a recepcióra, hogy megerősítse Bai Luo Yin pontos szobaszámát, és mint kiderült, az ugyanaz volt, amit Zhang helyettes mondott. Gu Hai megkönnyebbülten sétált a szoba felé. Megnyomta a csengőt, de senki sem válaszolt. Shu Hui aludt, és mivel Bai Luo Yin még mindig az erkélyen volt, nem hallotta a csengőt. Gu Hai kirohant a szállodából, és felnézett, hogy megkeresse Bai Luo Yin szobáját, csakhogy a villanyt már lekapcsolták. „Talán már el is aludt? Jöjjek vissza holnap?” Gu Hai egy másodpercig habozott, de még mindig nem hagyta abba, attól tartva, hogy holnap reggelre Bai Luo Yin észreveszi és elköltözik. Ha ez megtörténik, és Gu Hai nem lesz ott, lehet, hogy nem fogja tudni újra megtalálni. Ezt szem előtt tartva Gu Hai leguggolt Bai Luo Yin szobája előtt, és várt. Várt és dohányzott azzal a szándékkal, hogy megvárja a napfelkeltét. Miután Bai Luo Yin befejezte a dohányzást, visszatért a szobába, és csak halványan hallotta, ahogy Shi Hui álmában motyogja, hogy fázik. Amikor felkapcsolta a villanyt, látta, hogy Shi Hui karjai és vállai szabadon vannak. A fényben a tiszta bőre még világosabbnak és finomabbnak tűnt, és a dekoltázsa is kilátszott. Bai Luo Yin a másik irányba nézett, miközben lehajolt, és felhúzta a paplant, hogy eltakarja Shi Huit. Éppen amikor lekapcsolta a villanyt, Shi Hui megint motyogni kezdett, hogy fázik, mintha csak felébredt volna. A homlokát megérintve Bai Luo Yin érezte a lázból eredő izzadtságot. Körülnézett, de a szobában csak egy ágy és egy takaró volt. Hosszú ideig tépelődött, mielőtt végül felült az ágyra, és szorosan átölelte Shi Huit. Az éjszaka közepén Shi Hui kinyitotta a szemét, és látta, hogy Bai Luo Yin teste ki van téve a hideg levegőnek. Semmi sem takarta, de őt a paplan teljesen elfedte. Oda akarta adni a takaró felét Bai Luo Yinnek, azonban a férfi olyan szorosan ölelte őt, hogy még a karját sem tudta kihúzni. Rendkívül meghatottnak érezte magát, ahogy a boldogság mindent elsöprő érzése rátört. Bai Luo Yin jóképű arcát ilyen közel magához látva nem tudta megállni, hogy ne húzódjon közelebb hozzá, hogy ellopjon egy csókot. Ezután elégedetten lehunyta a szemét. A valóságban Bai Luo Yin egyáltalán nem aludt. Tiszta fejjel és tudatában maradt mindennek, egészen addig, amíg a napfény fel nem tűnt.
123 Nyugodjunk meg mindannyian
A következő nap kora reggelén Shi Hui még mindig aludt, míg Bai Luo Yin türelmesen tűrte a elviselhetetlen éjszakát. Ahogy elgondolkodott mindazon, ami történt, megkordult a gyomra, ami arra késztette, hogy a földre tegye a lábát. Először reggelizni akart mielőtt felébresztené a lányt. De ahogy Bai Luo Yin kinyitotta az ajtót, majdnem elállt a lélegzete. A szemei kitágultak és az arca halálsápadt lett. Cigarettacsikkek borították a padlót, valamint valaki magányos alakja, aki az ajtónál guggolt a fal sarkában. Nem kellett sok ahhoz, hogy lássa, az illető egész éjjel ébren volt. Gu Hai arca borotválatlan volt, halvány árnyékkal, ami a nyugtalanság beteges vonását hangsúlyozta. Amikor meghallotta az ajtó feltörését, felnézett, és meglátta az arcot, amelyre vágyott. Nyugodtan felállt. Bai Luo Yin elé lépett, pislogott néhányat, hogy megpróbálja lerázni magáról a fáradtságot, de az obsidián szemei még így is élettelenek voltak.
– Felébredtél?
Bai Luo Yin kifejezéstelen arccal lassan bólintott, amely látszólag elrejtette a jelenlegi érzelmeit. Hét nap telt el anélkül, hogy látták volna egymást. A fájdalmas gyötrelem, hogy hiányzik neki, régóta átjárta Gu Hai testének minden szervét. Így abban a pillanatban, amikor szeme Bai Luo Yinre esett, minden ok és kétely gyorsan eloszlott, és hogy a másik megbocsátott-e neki, vagy sem, többé számított. Gu Hai csak arra a fájdalomra tudott gondolni, hogy nem tudta átölelni azt a személyt. Egy nagy lépést tett előre, és Bai Luo Yin-t szoros ölelésbe vonta.
– Gyere haza – mondta Gu Hai őszinte hangon.
E két szó hallatán Bai Luo Yin nem válaszolt, helyette mozdulatlan maradt. Úgy érezte, mintha jégeső zúdult volna rá, amitől teljesen lefagyott. A jéghideg érzés százszor jobban elzsibbasztotta az érzékeit, mint Gu Hai-ét, aki egész éjjel kint volt.
– Összeszedem neked a holmidat.
Hirtelen Bai Luo Yin kinyújtotta a karját, hogy elzárja Gu Hai útját. Szelíd mosollyal Gu Hai megcsípte Bai Luo Yint, és elkezdte hízelegni neki.
– Még mindig mérges vagy? Nem tudnál mosolyogni, miután egész éjjel itt gubbasztottam?
„Gu Hai…” Csak ezt a nevet ismételgetve a fejében, Bai Luo Yin nem tudott másra gondolni. De egy másodperccel később érezte, hogy egyfajta üresség emészti fel. Bai Luo Yin arcának nyugtalanító kifejezését látva Gu Hai érezte, hogy valami nincs rendben. Azonban nem kérdőjelezte meg, mivel úgy gondolta, hogy Bai Luo Yin haragja vele szemben még nem csillapodott. Egészen addig, amíg egy homályos hang a fülébe nem csapódott.
– Bai Luo Yin.
Miután végre felébredt, Shi Hui feje felemelkedett a párnáról, amikor észlelte, hogy Bai Luo Yin nincs mellette. Aztán észrevéve, hogy az ajtó kissé résnyire nyitva van, nem tehetett mást, mint hogy kiáltott. Abban a pillanatban Gu Hai arcáról minden szín elfogyott, ahogy a szemei kitágultak, és az ajka szétnyílt. Egy csipetnyi félelem és hatalmas düh töltődött be az elméjébe – úgy tűnt, a szíve bármelyik pillanatban megrepedhet és elsorvadhat. Halálosan sápadt arcát elfordította, és Bai Luo Yin szemébe nézett egy pillanatra, mielőtt berúgta a bejárati ajtót. A hirtelen hangos puffanást hallva Shi Hui leült az ágyra, és megrántotta a takarót, hogy eltakarja a mellkasát, de meglepő módon a háta, a válla és a karja jelentős része még mindig szabadon volt. A lány egy másik személyt vett észre a hálószoba ajtajának túloldalán. Nem kellett sok idő, hogy Gu Hai tekintete a hálószobáról Bai Luo Yinre vándoroljon. A csend, amely súlyosan rátelepedett a szobára, olyan mértékű volt, hogy bárki, aki arra járt volna, reszketett a teljes félelemtől. Hosszú idő után Gu Hai halványan megszólalt:
– Őszintén szólva, körülbelül éjfélkor találtam meg a pontos tartózkodási helyedet. Amikor ideértem, a lámpákat már lekapcsoltad, de mivel féltem, hogy megzavarom az alvásodat, úgy döntöttem, hogy inkább kint leguggolok, hogy megvárjalak.
Amikor Bai Luo Yin végül megszólalt, a hangja mély és megtört volt.
– Akkor, miért… miért nem csengettél be?
– Attól féltem, hogy megzavarná az alvásodat.
– Akkor miért nem mentél el?
– Attól féltem, hogy ha reggel visszajövök, akkor már nem lennél itt.
Bai Luo Yin csendben maradt. Gu Hai anélkül, hogy egy újabb szót is szólt volna, megfordult, és elindult. Ezt látva Bai Luo Yin hirtelen előre lépett, és habozás nélkül Gu Hai után eredt. A keze belekapaszkodott Gu Hai karjába, túlságosan szorosan rögzítette őket. Gu Hai megpróbálta lecsillapítani dobogó szívét, mielőtt végül megfordult, bár úgy tűnt, mintha nem lenne feldúlt, az őt körülvevő komor és baljóslatú levegő eloszlatta ezt az elképzelést.
– Bai Luo Yin, azt tanácsolom neked, hogy ezúttal el kell engedned, mert nem akarok átkozódni, vagy megütni téged. Ha nem akarod, hogy tovább szenvedjek, akkor kérlek, engedd el a kezem.
Amikor Bai Luo Yin vonakodva elengedte Gu Hai kezét, egy kínzó fájdalom sikeresen behatolt a szívébe, és elvágta minden reményét, így belül üres és halott lett. Shi Hui teljesen fel volt öltözve, és az ágy szélén ülve várta Bai Luo Yin-t, amikor az belépett. Mivel nem láthatta a férfi arckifejezését, nem bírta megállni, hogy ne kérdezzen:
– Az a személy Gu Hai volt az előbb?
Bai Luo Yin egyszerűen bólintott, és kivitte a csomagját a szobából. Shi Hui csendben követte. Látva, hogy Bai Luo Yin rossz hangulatban van, tudta, hogy Gu Hai volt az oka. Ami pedig a történteket illeti, Shi Hui sejthette. Miután kisétáltak a szállodából, Bai Luo Yin Shi Huira nézett, és azt mondta:
– Hívj egy taxit, és menj haza.
– Szeretnék még egy kicsit veled maradni – mondta Shi Hui, miközben leste, hogy Bai Luo Yin nem ellenkezik-e.
Nem tette. Pontosabban szólva, nem számított neki, hogy Shi Hui mellette van-e vagy sem. Mivel nem észlelt választ, Shi Hui a fiú hallgatását elfogadásaként értelmezte, és továbbra is boldogan maradt mellette. Miután hosszú ideig úgy sétáltak, hogy egyikük sem szólt semmit, Shi Hui beszélni kezdett, hogy megtörje a kínos érzést.
– Gu Hai nem kedvel engem?
Bai Luo Yin visszamormogta:
– Nem, nem miattad van. Engem nem kedvel, ennyi az egész.
Shi Hui felsóhajtott:
– Őszintén szólva nem tudom, hogy állnak a dolgok kettőtök között, de azt hiszem, hogy meg kellene bocsátanotok egymásnak. Így minden félreértés megoldódhat. Továbbá, te zárkózott is vagy, és hajlamos vagy mindig elnyomni minden érzésedet, és magadban tartani a problémáidat. Ha egy kicsit meg tudnád nyitnád a szívedet, szerintem sokkal többet nyernél, mint ami most van.
Bai Luo Yin igazából egy szót sem hallott Shi Hui szavaiból. A szíve teljesen flegma volt, hogy csak a körülötte lévő finom és apró hangokat hallotta. Hirtelen megfordult, csak azt látta, hogy két füves alak eltűnt az utca végén.
– Mi a baj? – kérdezte Shi Hui.
Bai Luo Yin halványan válaszolt:
– Semmi.
Addig sétáltak, amíg a sikátorba nem értek, de a furcsa lépések még mindig ott maradtak a fülében. Shi Hui elmosolyodott, és azt mondta:
– Én most hazamegyek, te pihenj le.
Bai Luo Yin felemelte a kezét, és leintett neki egy taxit.
– Ha hazaérsz, ne felejts el gyógyszert bevenni – utasította Bai Luo Yin.
Shi Hui bólintott:
– Kora reggel megkereslek.
Bai Luo Yin még most sem hallotta, amit Shu Hui mondott. Amint a taxi elment, a szeme ide-oda vándorolt. Már nem látta azt a két gyanús árnyékot, ami arra késztette, hogy azt gondolja, hogy… „a francba, mivel egész éjjel nem aludtam, hallucinálok.” Tovább töprengett, miközben ment a sikátorban egészen a háza ajtaja felé.
Másnap történt egy incidens. Shi Hui attól félt, hogy Bai Luo Yin elfelejtette a megállapodásukat, ezért üzenetet küldött neki emlékeztetőnek, azonban ő nem látta azt a bizonyos üzenetet. Fáradt és kimerült lelke, valamint a tegnap esti esemény kimerítette, gyorsan elájult. Másnap kora reggelig mélyen aludt, amikor egy hívás érkezett.
– Halló?
A telefon másik végéről csak zajokat és több hangot hallott összevissza. Bai Luo Yin kivette Shi Hui hangját, azonban nagyon homályos volt. Szólongatta, de a lánytól nem érkezett válasz. Még arra is gondolt, hogy Shi Hui talán akaratlanul nyomta meg a hívás gombot. De a sejtése szertefoszlott, amikor meghallotta egy férfi robbanékony hangját, aki káromkodott. Ezután az illető azonnal letette a telefont. Bai Luo Yin megrándult és kijózanodott. Átfutotta a telefonjában lévő üzeneteket, és felfedezte, hogy az utolsó üzenet, amit Shi Hui küldött neki, reggel 7 órakor érkezett. A következő állt benne: „Már a házad sikátorában vagyok, gyere ki”. Újra átnézte a korábbi üzeneteket, és látta, hogy tegnap este is küldött Shi Hui egy üzenetet, amelyben emlékeztette, hogy korán reggel jönni fog. Bai Luo Yin az órájára nézett, már fél nyolc volt. Tárcsázta Shi Hui számát, de nem ment át. Hirtelen eszébe jutott az a két sunyi árnyék, akik tegnap követték őket. Gyorsan felöltözött, és arcmosás nélkül kirepült az ajtón. Mivel a reggeli köd nagyon sűrű volt, hogy három méteres egyetlen árnyékot sem tudott kivenni. Egyik sikátorból a másikba ment, nem találta Shi Hui alakját, ami nyugtalanná tette, és belekiáltott a nyílt térbe. Semmi. Hideg borzongás tört rá. Rohamléptekkel ment, ahogy minden zugban kutatott, míg végül egy halk sikolyt hallott. Ahogy követte a hang irányát, nem sokkal előtte három alakot pillantott meg, és az előtte lévő látványtól minden vére felgyorsult. Shi Hui egy fal sarkához volt szorítva; a haja kócos volt, a ruhája pedig elszakadt. Két maszkos férfi, fekete ruhába öltözve, gyakorlatilag a nőre támadtak, miközben sértéseket és fenyegetéseket szórtak, miközben obszcén viselkedést tanúsítottak. Shi Hui egy darabig küzdött, de aztán az egyik maszkos férfi hasba rúgta. Bai Luo Yin előre rontott, és őrülten leteperte a két embert. A dulakodás közben a fiú észrevette, hogy ez a két férfi alig nyúlt hozzá, célpontjuk Shi Hui volt. Még akkor is, amikor megrúgta őket, az a kettő csendben tűrte, és kegyetlen kezüket inkább Shi Hui felé nyújtották. Bai Luo Yin megragadta az egyik férfi csuklóját azzal a szándékkal, hogy lágyékon rúgja, de a dulakodás eredményeként a férfi ujjának mandzsettája szétszakadt, felfedve egy fűzöld inget. Belegondolva, hogy egy katonán kívül senki sem viselne ilyen zöld színű inget, Bai Luo Yin hirtelen visszaemlékezett arra a pillantásra, amit Gu Hai vetett rá, mielőtt elment. „Ha én, Gu Hai, szívtelen leszek, egész hátralévő életedben rettegni fogsz.” Villant be elméjébe, amit egyszer mondott neki Gu Hai.
Talán, amit a szemek érzékeltek, nem feltétlenül volt igaz. Gu Hai egész éjszaka töprengett. Rájött, hogy a gyanakodás és az árulástól való félelem helyett, jobb lenne a bizalmat választani, még akkor is, ha naivnak tűnne. Shi Hui volt az egyetlen személy, aki az ágyon feküdt, míg Bai Luo Yin teljesen fel volt öltözve. Talán a lány kihasználta a helyzetet. És talán Bai Luo Yin nem is feküdt azon az ágyon, még akkor sem, ha két párna volt rajta, még akkor sem, ha nyilvánvaló volt, hogy Bai Luo Yin feje nyomot hagyott rajta. De ő nem gondolkodhat így. Ha ezt tenné, veszítene. Soha nem engedheti meg, hogy ez a helyzet kialakuljon! Ennek eredményeképpen Gu Hai úgy döntött, hogy a legjobb, ha elmegy és megkeresi Bai Luo Yin-t, hogy minden kiderüljön. Nem adhatja meg annak a lánynak a legapróbb lehetőséget sem. Nem érdemli meg Bai Luo Yint. És nem is szeretné, ha így végződne. Ezzel a harci akarat újra fellángolt a lelkében. Bement a fürdőszobába, hogy megmossa az arcát, de amikor halványan meghallotta a hangot, gyorsan megtörölte az arcát a kezével, és elindult, hogy kinyissa az ajtót. Az ajtó túloldalán Bai Luo Yin állt. Abban a pillanatban boldogság tört fel Gu Hai szívében. Arra gondolt, hogy ha Bai Luo Yin hajlandó lenne magyarázatot kezdeményezni, nem kellett volna ilyen szemtelenül dacos arcot vágnia.
– Ki mondta, hogy visszajöhetsz? – Kérdezte tréfás hangon.
Mintha mi sem történt volna. Az arckifejezése teljesen más volt, mint tegnap. Amikor az ajtó előtt állt, Bai Luo Yin tisztázni akarta a félreértéseket Gu Hai-jal. De számára Gu Hai jelenlegi hangulata túlságosan megnehezítette a dolgot. Annyira, hogy egyáltalán nem talált okot arra, hogy vele maradjon.
– Azok a te embereid voltak, igaz?
Gu Hai zavarba jött:
– Milyen emberek?
Bai Luo Yin besétált a szobába, és erőszakosan a falhoz lökte Gu Hai-t. Kegyetlen és szívtelen tekintete összeütközött Gu Haiéval.
– Ők voltak azok az emberek, akiket felbéreltél, hogy kövessenek minket? Azokkal az emberekkel megtámadtattad Shi Huit?
Gu Hai is fellángolt:
– Mikor béreltem fel embereket, hogy erőszakoskodjanak vele?
Bai Luo Yin arca kifejezéstelen volt:
– Gu Hai, túl kegyetlen vagy.
Mintha felébredt volna, Gu Hai hirtelen felismerésre jutott. Minden világos lett, annyira, hogy keményen zúdult rá. Ekkor értette meg, hogy Shi Hui mire gondolt. „Nem tudsz legyőzni engem.”
– Gu Hai, te tényleg nem vagy normális ember.
Gu Hai keze Bai Luo Yin nyakába mélyedt, miközben halkan kérdezett:
– Azt hiszed, én tettem? – Bai Luo Yin szemei nem fókuszáltak semmire. – Azt kérdeztem, szerinted én tettem? – harsant fel Gu Hai.
Amikor Bai Luo Yin nem válaszolt, Gu Hai dühösen megszorította Bai Luo Yin nyakát, amíg az arca lilássá nem vált, és a légzése akadozni kezdett. De az a pár sötét szem még mindig nem rendült meg. Ezt látva Gu Hai tudta a választ, és a szívét azonnal elöntötte egy hűvös, és magányos üresség.
– Azért jöttél, hogy bosszút állj rajtam? Akkor jobb, ha gyorsan lecsapsz, mielőtt túl késő lenne. Használd ki, hogy még mindig vonakodok visszavágni. Irányítsd vissza rám azt a kis sérelmet, amit ő kapott.
Bai Luo Yin állta a sarat.
– Nem értékeled ezt a lehetőséget? Akkor hadd mondjam el neked most rögtön. A mai nap után te, Bai Luo Yin olyan vagy, mint bármelyik másik ember az utcán. Ha meg akarsz ütni, meg akarsz átkozni, ezek mind csak a képzeleted szüleményei lesznek. Korábban nem azért hagytam, hogy azt csinálj, amit akarsz, mert gyáva vagyok, hanem mert szeretlek. Most rájöttem, hogy te… nem éred meg.
– Takarodj a picsába – folytatta kis idő után Gu Hai közömbösen.
Bai Luo Yin megmerevedett lábai az ajtó felé tolódtak, miközben minden egyes lépése Gu Haiban fülébe szúrt, amitől a láthatatlan húr a szívében még jobban megfeszült.
– Bai Luo Yin, emlékezz erre. Én voltam az, aki elengedett téged. Ettől a naptól kezdve semmi sem lesz köztünk! Amikor rájössz az igazságra, még ha sírva térdelnél is és könyörögnél nekem, én, Gu Hai, egyetlen pillantást sem fogok vetni rád!
124 Egy véletlen találkozás az utcán
– Hé, Da Hai nem a téli szüneten van? – kérdezte Li Shuo Zhou Sihut.
– Már régen el kellett volna kezdődnie. Nézd meg, milyen nap van.
Amikor Li Shuo ránézett a naptárra, teljesen visszahőkölt.
– Már 22-e van… Holnap van a kisebbik újév napja.1
– Pontosan, ezért mondtam, hogy szüneten van.
– Tsk… ésszerű lenne, hogy felhívjon minket. Elmehetnénk együtt ünnepelni, sőt, ha nem is tudunk személyesen találkozni, egy egyszerű telefonhívás is elég lett volna.
Zhou Sihu felsóhajtott, és lomhán válaszolt:
– Talán elfoglalt valamivel, és elfelejtkezett rólunk.
Hirtelen fondorlatos mosoly terült el Li Shuo ajkán, miközben megbökte Zhou Sihu karját.
– Hé, nem gondolod, hogy egész nap a szobájában bujkál, lopakodik és a bátyjával játszik?
– Te… csak nézz magadra! Te és a hülye erkölcstelen viselkedésed! – Zhou Sihu megpaskolta Li Shuo fejét. – Miféle játékokat játszana két fickó együtt?
Li Shuo megpaskolta a barátját:
– Legutóbb, amikor a házukban jártunk, elég boldog életet éltek!
Zhou Sihu már e szavak hallatán is nevetésben tört ki, ahogy a képek elárasztották a fejét arról a napról amikor együtt vacsoráztak. Megsimogatta az állát, és azt mondta:
– Talán…
– Ha, ha… – Li Shuo felállt, és Zhou Sihu felé szólt. – Menjünk, nézzük meg.
Zhou Sihu szorgalmasan követte. Útközben beszélgettek.
– Különösen szeretem, amikor Gu Hai és Yin Zi együtt vannak, mert nagyon szórakoztató őket ugratni.
– Igen, igen. Ez az első alkalom, hogy Da Hai ennyire odavan egy másik emberért.
Miközben beszélgettek, megérkeztek Gu Hai lakására, de hamarosan rájöttek, hogy senki sem nem nyitott ajtót, bármennyire is csengettek vagy dörömböltek. Felhívták Gu Hait, de nem érték el. Végül megkérdezték az ingatlankezelő személyzetet, aki közölte velük, hogy az elmúlt napokban nem látta a hely tulajdonosát.
– Talán utazik? – nézett rá Li Shuo Zhou Sihura.
Zhou Sihu összevonta a szemöldökét:
– Még ha utazik is, akkor is legalább hívnia kellett volna minket, nemigaz?
Éppen amikor ezen agyaltak, jött Gu Hai hívása.
– A katonai bázison vagyok, mi a baj?
– Tényleg azt kérdezed, hogy „mi a baj”? Olyan sokáig voltál szabadságon és még csak egy szót sem szóltál egyikünkhöz sem. Mér azt hittük, hogy valaki elrabolt téged.
– Oké, keressetek meg a bázison.
Azzal mindketten elhajtottak az új úti céljuk felé.
Gu Wei Ting a víztározó partján állt, ünnepélyes szemekkel egy alakra szegeződve messze a vízben. Aki egyre távolodott, mielőtt végül eltűnt a látóteréből, és otthagyta őt a viharos hullámok mögött. Sun Jingwei2 fogta a távcsövet, és átadta Gu Wei Tingnek. De Gu Wei Ting csak kinyújtotta a kezét, hogy letakarja:
– Nincs rá szükség.
Sun Jingwei egy csipetnyi tétovázást mutatott, mielőtt megszólalt.
– Mi lenne, ha szólnék valakinek, hogy menjen ki a hajóval, és Gu Hai szálljon be. Ilyen hidegben nehéz lenne megmenteni, ha valami történne.
– Nem ő az egyetlen, aki úszik! Olyan sok katona gyakorol, miért csak vele történhetne valami?
– Nem teheted őt egy szintre azokkal a katonákkal!
„Ő a te fiad! Az egyetlen drága fiad! Nem lehetsz ennyire szívtelen.” Természetesen Sun Jingwei soha nem merte volna hangosan kimondani ezeket a szavakat. Gu Wei Ting szigorú tekintete Sun Jingwei arcára siklott, miközben a hangja elszíneződött.
– Mikor lettél ilyen csibész? Mi lenne, ha te is lemennél velük?
E szavak hallatán Sun Jingwei nem tudta megállni, hogy ne borzongjon meg, miközben lenézett a vékony jégrétegre, amely már kialakult a víz felszínén.
– Már azzal is óvatos vagyok, ha csak itt állok. Több tél is eltelt azóta, hogy utoljára bementem a vízbe, de ha visszagondolok arra, amikor fiatalabb voltam, nem volt olyan nehéz úszni ilyen hideg időben, még tíz mérföldet sem.
Sun Jingwei még mindig a saját dicsőséges múltját kergette, amikor Gu Wei Ting megfordult, és elment. Mikor Sun Jingwei magához tért, és gyorsan tett egy finom célzást egy oldalt álló tiszt felé.
– Siess, és küldj oda néhány embert, hogy őrködjenek. Ha a tábornok azt mondta, hogy „nincs szükség van rá”, gondolod, hogy tényleg úgy értette, hogy „nincs szükség”? Ha valami történne, a halottak leszünk!
Miután megérkezett az irodájába, Gu Wei Ting egyszerűen belekortyolt a teájába. – Meddig marad?
– Úgy hallottam, Liu úr azt mondta, egy hétig. Napközben a katonákkal edz, éjjel pedig itt marad. Kifejezetten berendeztek neki egy háromszobás helyet. Bár a körülmények nem a legjobbak, de a többi kantinhoz képest elég jó. Az étkezését külön neki készítik, és valakit küldenek a szobája takarítására is, úgyhogy minden rendben lesz.
Gu Wei Ting emlékezetében már régen volt, hogy ő és Gu Hai az újévet együtt ünnepelték. Régebben, valahányszor eljött az újév, mindig volt valami feladata, amit el kellett intéznie. Gu Hai mindig az édesanyjával ünnepelt, aki rendszeresen utazott a katonai bázisra. Míg ő a bázison maradt és étkezett, más családoknál bevásárolni mentek a gyermekeikkel az újév alkalmából. Egy szempillantás alatt a fia máris olyan nagyra nőtt.
Amikor Li Shuo és Zhou Sihu sietve megérkezett, Gu Hai már visszaúszott.
– Gu fiatalúr, valakik keresnek téged.
Gu Hai letörölte a homlokán lévő izzadtságot, miközben Li Shuo és Zhou Sihu felé fordult, és elindult feléjük. A két fiú megdöbbent. Ahogy az előttük álló személyre néztek, nem tudtak nem megremegni. Gu Hai deréktól felfelé csupasz volt, csupán alsónadrág volt rajta. Gu Hai fogta a törölközőt, és megtörölte az izzadtságát, miközben mindketten nagyot nyeltek. Úgy tűnt, hogy a szemük megtelt Gu Hai iránti tisztelettel és csodálattal, ahogy felnéztek rá. Miután befejezte a napi rutinját, Gu Hai tele volt energiával, és elég jó hangulatban volt. Amikor nagy keze Li Shuo fejére nyomódott, mintha egy kismadárkát a fejénél fogva ragadtak volna meg. Miután megvárta, hogy Li Shuo megnyugodjon, Gu Hai megkérdezte:
– Mi az, hiányoztam?
Zhou Sihu hátradöntötte a fejét, és hagyta, hogy szája hideg ködöt eresszen.
– Épp most voltunk a házadnál. Az ingatlanügynökség embere azt mondta, hogy már régóta nem látott téged.
– Ó, igen. Nem jártam ott – mondta Gu Hai, és a törülközővel letörölte a vizet a testéről.
– Akkor a bátyád nincs veled? – kérdezte Li Shuo gúnyosan.
Gu Hai mozdulata egy másodpercre megmerevedett, mielőtt gyorsan visszatért a normális kerékvágásba.
– Soha többé ne említsd előttem ezt a nevet.
– Ó! Nem voltál még pár napja is olyan gyengéd vele szemben? Miért nem kedveled őt hirtelen?
Gu Hai kiegyenesítette a derekát. Szigorú kifejezés terült szét az arcán, mielőtt megszólalt.
– Nem viccelek.
Li Shuo még mindig kérdőre akarta vonni, de Zhou Sihu gyorsan oldalba bökte, majd boldogan Gu Hai felé fordult.
– Hé, menjünk, és keressünk valami szórakoztató elfoglaltságot.
– Oké – Gu Hai olyan testtartást vett fel, amely jelezte, hogy menni akar.
Zhou Sihu megköszörülte a torkát:
– Akkor, Da Hai… legalább fel kellene venned valami ruhát, mielőtt elindulsz!
Gu Hai felnevetett:
– Várjatok itt rám, mindjárt jövök.
Nézték, ahogy Gu Hai elsétál, Li Shuo nem tudta megállni, hogy ne dörzsölje meg a karját.
– Ha ránézek csak arra tudok gondolni, hogy nagyon hideg van. Szerencsére nem vagyok az apjának a fia, különben már régen felakasztottam volna magam.
– Gu tábornok nem szülne egy ilyen gyávát, mint te! Nem akarlak megsérteni téged, de gondolj bele magad. Olyan gyenge és puhány vagy, mégis van képed szimpatizálni vele?
Li Shuo a könyökével Zhou Sihu hasába bökött:
– Azt hiszed, te jobb vagy, mint mint én? A pofád fényesebb, mint bármelyik lány segge.
Bai Luo Yin egy teljes hétig ki sem lépett a házából. Ezen a napon rángatta ki végül Shi Hui, csak azért, hogy kimozdítsa otthonról. Miután Li Shuo leparkolt a kocsival, és követte Gu Hai-t és Zhou Sihu-t, a távolba nézett, és hunyorított a szemével. Bai Luo Yin jelent meg a látóterében. Pontosabban, először Shi Hui-t vette észre.
– Hé, az ott nem Yin Zi?
Ezt hallva Zhou Sihu megfordult, hogy Bai Luo Yin irányába nézzen, és füttyentett. Bai Luo Yin tekintete természetesen Gu Haion pihent meg. Gu Hai azonban úgy tűnt, hogy nem tartja méltónak arra, hogy szemtől szembe nézzen bármelyikükre is, mivel sötét obszidián szemei máshová szegeződtek. Nem másképp nézett ki, mint korábban, sőt, még a hangulata is jobbnak tűnt, ahogy ott állt egy méltóságteljes, mégis uralkodó aurával. Bai Luo Yin képtelen volt elképzelni, hogy ennek az embernek a vérmérséklete olyan, mint egy gyermeké.
– Yin Zi, mutass be minket. Ki ez a csinos lány? – mosolyodott el Li Shuo kéjesen.
Shi Hui kecsesen és magabiztosan mondta:
– Shi Hui vagyok.
– Tsk, tsk… Yin Zi, milyen szerencsés vagy! – veregette meg Zhou Sihu Bai Luo Yin vállát. – Titokban tartani egy ilyen szerelmet nem jó. Mikor fogsz meghívni minket egy vacsorára?
Bai Luo Yin alig tudott valamit mondani. Pillantása még mindig Gu Hai arcába mélyedt. Gu Hai ugyanolyan mosolygós arckifejezéssel nevetett, mint Li Shuo és Zhou Sihu. Amikor Gu Hai megfordult és elment, Bai Luo Yin még mindig nem talált benne semmi különöset. Hamarosan a hármas belépett a szórakoztató központba.
Zhou Sihu gyakran visszanézett és felsóhajtott:
– Milyen kibaszott szép lány!
Li Shuo egyetértően bólintott:
– Látva őket így együtt, úgy néztek ki, mint egy házaspár. Nem gondolod te is így, Gu Hai?
Gu Hai mozdulatlanul maradt, anélkül, hogy bármit is mondott volna. Zhou Sihu megbökte Li Shuo-t, akinek ekkor eszébe jutott, hogy mire figyelmeztette őket Gu Hai korábban. Gyorsan összeszorította az ajkait. Amikor Shi Hui észrevette, hogy Bai Luo Yin még mindig ugyanazon a helyen állt, miután a három fiú elment, megrántotta az ingujját.
– Kicsit fázom, miért nem keresünk egy helyet, ahová leülhetünk?
Bai Luo Yin ezúttal végre visszatért az eszéhez.
– Kisasszony, a turmixa.
Shi Hui udvariasan azt mondta, hogy “köszönöm”. Ezután nem történt semmi mozgás. Csendben nézte Bai Luo Yin-t, aki közvetlenül szemben ült vele, de Bai Luo Yin tekintete szünet nélkül máshová tévedt. Végül Shi Hui odahúzta az italát, mielőtt belekortyolt volna. De amint a fejét felemelte, Bai Luo Yin figyelme még mindig nem rá irányult. Már nem tudta megállni, hogy ne kiáltson oda neki,
– Bai Luo Yin. – A fiú többször megrázkódott, és hagyta, hogy érzéke ismét visszatérjen. – Emlékszel, hogy amikor még együtt voltunk, minden alkalommal, amikor turmixot rendeltem, mindig te vetted az első kortyot. Mert tudtad, hogy az első kortyot a legnehezebb kiszívni.
Bár olyan szelíden beszélt, a szavai mégsem kavarta fel Bai Luo Yin emlékeit. Ellenkezőleg, eszébe jutottak az otthoni vacsorai jelenetek. Minden alkalommal, amikor a fűszereket összekeverték, Gu Hai próbálta ki először, és tízből kilencszer valószínűleg még egy kis sót dobott bele, majd még egy kis levesalapot és vizet. Addig, amíg úgy ítélte meg, hogy elég jó, majd tett egy tálat Bai Luo Yin elé. Emellett minden alkalommal, amikor gombócot párolt, ki tudta, hányszor egy félig megharapott és nyers gombócot dobott a szemetesbe.
– Azt mondod, hogy az általam készített ételek nem jók?
– Akár jó, akár nem, még nem jöttél rá?
– A tojás, amit főztem, az sem jó?
– Miért nem kérdezed meg, hogy a víz, amit felmelegítesz, jó-e inni vagy sem?
– Te kibaszott…
1 A tizenkettedik holdhónap huszonharmadik napjára esik minden évben. Ez a nap a konyhai istennek való áldozatok bemutatásáról és a nagytakarításról szól Kínában.
125 A szerelem lassú feltárulkozása
Az elmúlt napokban Bai Han Qi és a felesége folyamatosan a kínai újév előkészületeivel volt elfoglalva. Korábban mindig nagy vidámságban volt részük, amikor mindenki összegyűlt, együtt ünnepeltek. És azokban a pillanatokban, amikor a vidám hangulat felemésztette őket, jó volt, de idén más volt a helyzet, hiszen a család két új emberrel bővült, így mindennek élénkebbnek kell lennie. Zou néni korábban bezárta az éttermet, vállalta, hogy otthon elintézi az újévi teendőket. Bai Han Qi viszont arra törekedett, hogy a második legyen. Bai Luo Yin is besegített időnként. De a legtöbbször Zou néni nem elégedett meg azzal, hogy Bai Luo Yin segítsen, és inkább a saját fiának parancsolgatott. A háztartásban mindenki tele volt örömmel, kivéve Bai Luo Yin-t. Még az apja is megérezte, hogy a fia kissé kilóg a sorból. Ma Zou néni a konyhában volt, és különböző édességeket készített és sütött. Bai Han Qi két kanna olajjal a kezében lépett be, mielőtt elhelyezte volna őket mellé állt. Sötét szemei kifelé néztek, miközben suttogott:
– Van egy olyan érzésem, hogy a fiam egy kicsit furcsa mostanában.
– A fiad? – Zou néni oldalpillantást vetett Bai Han Qira.
Bai Han Qi kínosan felnevetett:
– Rosszul mondtam, a fiunk.
– Állj egy kicsit távolabb, hogy az olaj ne fröccsenjen rád – Zou néni kinyújtotta a kezét és félrelökte Bai Han Qi-t, majd megkérdezte: – Hogy érted, hogy furcsa?
– Néhány nappal ezelőtt úgy éreztem, hogy rossz kedve van, ezért szemmel tartottam az elmúlt két napban. Láttam, hogy üres tekintettel bámul egy ékszerdobozt. Amikor aznap elment, belopóztam a szobájába, és belenéztem. Láttam, hogy valódi arany és gyémántok vannak benne. Honnan volt ennyi pénze, hogy megvegye ezeket a dolgokat? Ugye nem lopta el őket?
Zou néni halálos pillantást vetett Bai Han Qi felé:
– Azt mondod, kirabolt egy aranyboltot, és a bűntudattól, halálra rémült?
Bai Han Qi arckifejezése egy szigorú és egyenes férfié volt.
– Attól tartok, hogy ez volt az, ami történt. Még ha hagyjuk is, hogy feladja magát, legalább várjunk az újévig, igaz?
Zou néni karba tett kézzel állt, miközben a harag tüzével nézett Bai Han Qira.
– Minél tovább élsz, annál őrültebb leszel? A fiunk annyi nehézséggel nézett már szembe veled ennyi éven át, és még csak nem is gondolt a rablásra. Most, hogy egy kicsit jobb az élet, azt hiszed, hogy bűnöző akar lenni? Mit akarsz, mit mondjak neked most? Te, csak állj oda! Ne állj az utamba, menj, menj, menj.
Bai Han Qi eltorlaszolta az ajtót, úgy érezte, mintha rosszat tettek volna vele, ahelyett, hogy megértette volna, hogy mire gondolt a nő.
– Ez a nő! Ilyen idősen még mindig ilyen ingatag vagy! Magyarázd meg ezt. Csak pár napja vagyunk házasok, és máris megváltoztál. Azelőtt, még ha szidtál is, legalább mosolyogtál, de most csak nézz, magadra.
– Azért, mert még soha nem mondtál ilyen ostobaságot.
Bai Han Qi megvakarta a fejét és felsóhajtott. De amikor elfordult, Zou néni azonnal megállította.
– Gyere ide, valamit meg kell beszélnünk.
– Nem azt mondta az előbb, hogy az útban vagyok?
Zou néni kissé nyugtalan volt:
– Tényleg van valami megbeszélnivalóm veled. Pár másodperccel ezelőtt mi Yin Zi-nkről volt szó.
Ezt hallva Bai Han Qi gyorsan odasétált. Zou néni óvatosan mondta:
– Azt hiszem, a mi Yin Zi-nk épp a kölyökszerelmet tapasztalja.
– Ő már 17 éves, ez nem lehet kölyökszerelem – Bai Han Qi nem vette a szívére. – 17 évesen én már Yin Zi anyjával voltam.
– Azt hiszed, akkor is ugyanolyanok voltak a dolgok, mint most? Manapság a tanulással járó nyomás nagyon agresszív. Yin Zi a középiskola második évében van. Azt hallottam, hogy az emberek azt mondják, hogy a második év a legmeghatározóbb év. Ha nem koncentrál a tanulásra, akkor lemarad az osztálytársaitól.
Bai Han Qi nevetett:
– Bízom a fiamban.
– Nem akarlak megijeszteni – veregette meg Zou néni Bai Han Qi vállát. – Két nappal ezelőtt egy lány jött ide, és a mi Yin Zi-nket kereste. A sikátor bejáratánál állt, a saját két szememmel láttam, hogy együtt távoztak.
– Szép volt? – kérdezte Bai Han Qi szórakozottan.
– Szép, nagyon szép… de, miért kérdezed ezt?
Miután befejezték a vacsorát aznap este, Bai Han Qi bement Bai Luo Yin szobájába. Látta, hogy a fia egy halom deszkával volt elfoglalva.
– Mit csinálsz fiam? – leült Bai Luo Yin mellé.
Bai Luo Yin nem emelte fel a fejét, miközben válaszolt.
– Egy repülőgépmodellt akarok készíteni. Amint a félév újra kezdődik, az iskola egy repülőgép-modell kiállítást fog tartani.
– Meg tudod csinálni, fiam! – Bai Han Qi megveregette a fejét.
Bai Luo Yin egyetértően morgott, és szó nélkül folytatta a feladatát. Bai Han Qi úgy gondolta, hogy nem az ő dolga, hogy ott üljön, mennie kellene, de még nem fejezte be, amit mondani akart, de eléggé elbizonytalanodott.
– Szóval a kiállítás a félév kezdete után lesz? – kérdezte ismét. Bai Luo Yin bólintott. – Szóval, már most dolgozol rajta?
Bai Luo Yin keze megállt, és üres tekintettel az apjára nézett.
– Apa, pontosan mit akarsz mondani?
Nem volt nehéz látni Bai Han Qi arcán a zavarodottságot:
– Azt akartam kérdezni…
– Azt akartad megkérdezni, hogy Gu Hai miért nem jött haza velem, igaz?
– Igen… ez az. Erről akartam kérdezni korábban. A téli szünet kezdete óta csak egyszer láttam. Mi folyik itt pontosan?
Bai Luo Yin halványan válaszolt:
– Otthon ünnepli az újévet.
– Szóval így áll a dolog… ez jó. A legjobb, ha ilyen fontos napon visszatér a saját otthonába.
– Van még valami más is? – kérdezte Bai Luo Yin.
Bai Han Qi arckifejezése megdermedt, mielőtt kínosan felnevetett:
– Nincs semmi más.
Miután Bai Han Qi elment, Bai Luo Yinnek már nem volt kedve dolgozni. A szemei az ablakra tapadtak. Meng Tong Tian az udvaron volt, és bolondosan hadonászott egy bottal, ami a kezében volt. Egy idő után Zou néni behívta őt a házba, nem hagyott neki semmit, amit nézegethetett volna az egyetlen jujube fa kívételével. A fa levelei már rég lehullottak, ágai és kérgei csupaszon tűrték a téli időjárást. Csak bámult kifelé, amíg az idő alattomosan el nem telt, anélkül, hogy észrevette volna. Üzenet hangja riasztotta fel. Bai Luo Yin felvette a telefonját, hogy megnézze, de csak azt látta, hogy elmúlt este 11:00. Az üzenet Shi Huitól érkezett: “Holnap ráérsz?” Bai Luo Yin nem válaszolt, és félretette a mobilt, nem tudta, hányszor fordított már hátat ezeknek az üzeneteknek. Ahogy az várható volt, az elvesztett dolgok csak akkor voltak szépek, amikor elvesztette őket. Amint újra kézbe vette, a varázsa már el is tűnt. Amikor néhány nappal ezelőtt megkapta Shi Hui hívását, még érezte, hogy a szívverése felgyorsul és sokáig nem tudta lecsillapítani. Mostanra ez a fajta érzés elhalványult, és a gyönyörű múlt olyan múlandóvá vált. „Miért van ez így? Tényleg szívtelen ember vagyok?” Bai Luo Yin könnyedén felsóhajtott, és lehunyta a szemét. Az apja ismét belépett Bai Luo Yin szobájába, de amint látta, hogy fia szemei csukva vannak, arra gondolt, hogy már elaludt, ezért gyorsan lekapcsolta a villanyt. Bai Luo Yin keze a párnája mellett lévő mobiltelefon után tapogatózott, de helyette egy hideg tárgyat érzett az ujjai alatt. Egy körömcsipeszt. A mobiltelefon fényénél Bai Luo Yin láthatta a csipeszre szépen bevésett szavak sorát. „Az a férj, aki nem akarja megdugni a feleségét, nem jó férj!” A másik körömcsipesz Gu Hainál volt, és csak két szó volt rá vésve: „Baszd meg!” Bai Luo Yin felnevetett. Addig nevetett, amíg egy kis gyanakvás nem csírázott a szívében, és a gyanú miatt Bai Luo Yin nevetése fájdalommal és gyötrelemmel, és kétségbeeséssel volt átitatva. „Ne mondd, hogy az a szó, amit gyakran mondtam neki, az volt, hogy kopj le?” Nagyon késő éjjel Bai Luo Yin álmatlanságban szenvedett. Shi Hui újabb üzenetet küldött: “Nem tudok aludni, mit tegyek? Hiányzol, mit tegyek?” Ismét figyelmen kívül hagyva, Bai Luo Yin keze a saját alsóneműje felé nyúlt. Használta kezét, hogy megvigasztalja magát. Csak egy ilyen pillanatban tudott megszabadulni az összes zavaró gondolataitól, és csendben átadta magát ennek az egyszerű élvezetnek, amely lehetővé tette a teste számára, hogy fokozatosan forróvá váljon. Tűz lobbant lángra a szívében, és pislákolt. Először csak halványan, majd felrobbant, ami a szíve hőmérsékletét felgyorsította. Gu Hai arca hirtelen átvillant az elméjén, és a keze tudtán kívül megremegett, miközben zavarodottság vonult végig az arcán. Amikor Gu Hai segített neki kiverni, azt képzelte, hogy Gu Hai egy nő, csak akkor tudott teljesen belefeledkezni a pillanatba. „Ez képtelenség… miért van az, hogy csak miatta izgulok fel? Tényleg perverz lettem?” Szorongás, nyugtalanság, üresség, aggodalom. Minden egyes negatív érzelem felbukkant és harcolt az öröm ellen, amely elkerülhetetlenül végigfutott a testén. És ahogy e két ellentétes erő összeütközött, sem előretörni, sem visszahúzódni nem tudtak. Bai Luo Yin szíve és elméje mélységbe zuhant. Úgy érezte, mintha egy tűzgolyó gyújtotta volna fel a testét. Bai Luo Yin csendben feladta, és hagyta magát elsüllyedni, hagyta, hogy az érzései akaratlagosan cselekedjenek és felfalják őt. Elképzelte, hogy a saját keze Gu Hai keze. Elképzelte, ahogyan Gu Hai nyelvével lassan végigvándorolt a testén. Minél többet gondolt erre, annál jobban felizgult, minél többet gondolt rá, annál inkább nem tudott uralkodni magán. Olyannyira, hogy vágyat érzett arra, hogy belecsússzon Gu Haiba, és beléje döfjön. Ez a fajta szükséglet nagyon intenzív és erős volt. Ahogy elérte a csúcspontját, Bai Luo Yin képtelen volt megállítani egy nyögést:
– Gu Hai…
Úgy hangzott, mint egy suttogás, amely a füle közelében lebegett. Bai Luo Yin megrémült. „Miért kiáltottam a nevét egy ilyen pillanatban?”
Az éjszaka közepén Bai Han Qi arra ébredt, hogy könnyítenie kell magán. A fia kint guggolt a pizsamájában, és cigarettát szívott.
– Yin Zi.
Bai Luo Yin felállt és Bai Han Qira nézett:
– Apa, miért vagy ébren?
– Ki kell mennem a mosdóba. Miért guggolsz itt? Siess és menj vissza a szobádba. Meg akarsz betegedni az újévre?
Bai Luo Yin elnyomta a cigarettát, és tekintetét apjára szegezte.
– Apa, miután végeztél, gyere és aludj a szobámban.
Abban a pillanatban Bai Han Qi arcára pír kúszott. Amikor Bai Luo Yin még fiatalabb volt, egy takaró alatt aludtak, de most, hogy a fia idősebb lett, már egyáltalán nem kérte, hogy az apja ugyanabban a szobában aludjon. Ma volt az első alkalom örökkévalóság óta. Bai Han Qi előre lépett, és vidám arckifejezéssel megfogta Bai Luo Yin fejét.
– Olyan régóta nem voltál itthon, mégis úgy viselkedsz, mint egy elkényeztetett gyerek?
Bai Luo Yin nem szólt semmit. Bai Han Qi megveregette fia fenekét, mielőtt leszidta:
– Menj be, hideg az arcod.