126 Majdnem a kötél végén
– Apa, valamit kérdeznem kell tőled.
Amikor Bai Han Qi megfordult, az arca csak néhány centire volt Bai Luo Yintől. Kiegyenesedett, miközben egy komoly és ünnepélyes kifejezés rajzolódott ki az arcán. Így látva őt, Bai Luo Yin kissé kínosan érezte magát.
– Mi ez az arckifejezés? Csak kérdezni szeretnék valamit.
– Oh… – Bai Han Qi megnyugodott. – Azt hittem, hogy a nemzeti ügyekről akarsz beszélni.
„Ha nemzeti ügyekről akartam volna megbeszélni, akkor nem téged kérdezlek…” – gondolta magában Bai Luo Yin.
– Azt akartam kérdezni, hogy szerinted milyen ember Gu Hai?
Bai Han Qi egyik ujja azonnal felugrott, hogy megbökje Bai Luo Yin fejét.
– Mit is mondtam? Biztos voltam benne, hogy valami probléma van köztetek.
Bai Luo Yin nagyot sóhajtott:
– Először is, ne aggódj emiatt. Csak mondj objektív véleményt Gu Hai-ról, mint emberről.
– Ez a fiú csodálatos.
Ezután Bai Han Qi elismerően felemelte a hüvelykujját. Bai Luo Yin az ágyon feküdt, állát a párnára támasztva, csendben várta, hogy az apja folytassa. Azonban az csak párszor morgott, hogy megerősítse Gu Hai kiválóságát.
– Ennyi?
– Igen, mi mást lehetne még mondani?
Bai Luo Yin arcán ott lógott a vereség levegője. Bai Hai Qi-re pillantott:
– Nem tudnál egy kicsit pontosabban fogalmazni? Például a jellemét, a személyiségét, a viselkedését másokkal szemben és így tovább…
Bai Han Qi törte a fejét, mielőtt megfontoltan válaszolt:
– Nincsenek problémák. Az ő karakterével, a személyisége elég jó, és a másokkal szembeni viselkedése is az.
„Mi? Ez ugyanaz, mintha egyáltalán nem mondanál semmit…, felejtsd el.” Gondolta Bai Luo Yin, mialatt magára húzta a takarót. De váratlanul az apja újra elkezdett beszélni.
– Da Hai…, az a kölyök. Jó a családi háttere, mégsem hiú. Ambiciózus, szorgalmas és nagylelkű. Ami a legjobban tetszik benne, az az, hogy reális. Soha nem játszana piszkos trükköket, és nem csapná be az embereket. Korábban mindig azt hittem, hogy a fiatal korosztálynak nincs lelkiismerete, de most már tudom, hogy ez egyáltalán nem így van. A mai gyerekek közül néhányan nagyon lelkiismeretesek, míg mások nem. De Da Hai nagyon egyenes ember, nyílt, és őszinte személyiség. Ha tetszik neki valami, vagy valaki, akkor tetszik neki, de ha nem, akkor nem. Világosan különbséget tud tenni aközött, amit szeret, és amit gyűlöl. Ahogy én látom, komolyan gondolja, amit mond, és abszolút kiáll mellette.
Bai Luo Yin csendben hallgatta, amíg újra kinyílt a szeme, és megkérdezte:
– Jól meg tudod állapítani, hogy valaki jó-e vagy sem?
– Természetesen. Lehet, hogy az agyam nem olyan jó, mint a tiéd, de határozottan jobban ismerem az embereket, mint te. Mióta élek én? Hány emberrel találkoztam már? Te nem sokat éltél, az a kevés ember, akivel találkoztál, csak annyit tesz ki, ahány ujj van a kezeden.
– Gondolod, hogy ha valaki, mint Gu Hai, ingerült lenne, tenne valamit? – kérdezett tovább.
– Mint például? Mondj egy példát.
– Például, ha nem tetszene neki egy lány, és úgy találná, hogy egy szemétláda, felbérelne valakit, aki megerőszakolja őt… ilyen dolgokat?
– Hogy lehet ez? – Bai Han Qi könnyedén leütötte a kérdést. – Da Hai lelkiismerete abszolút becsületes és rendes. Soha nem tenne semmi ilyen gonosz és erkölcstelen dolgot.
– Mi van, ha tényleg gyűlöli a lányt?
– Még ha gyűlölné is a lányt, akkor sem lehet rosszabb az anyádnál, igaz? Tett valami ilyesmit az anyáddal? És mi van azzal a Meng Jianzhi fickóval, aki csak azt tudta, hogyan kell felhúzni az embereket? Mit csinált Da Hai? Csak néhány ütést adott neki, nem megölte.
Bai Luo Yin nem szólt egy szót sem, miközben tekintete fokozatosan a fal felé irányult. Amikor a szemei homályossá váltak és az öntudatlanság lassan intett neki, Bai Han Qi megveregette a fia teste köré tekert takarót, és mormogta:
– Esküszöm a fejemre, Da Hai, soha nem tenne semmi ilyesmit. Ne légy ostoba, ne töprengj ezen tovább. Siess és aludj.
„Tényleg félreértettem őt?” Bai Luo Yin szemhéja is hamarosan elnehezült, nemsokára ő is elaludt. Elmúlt éjfél, könnyedén aludt, füle mellett apja horkolásával kísérve. Nem tudta megkülönböztetni, hogy álmodik-e vagy visszaemlékezik. Egy jelenet játszódott le előtte arról az éjszakáról, amikor Bai Han Qi megnősült. Gu Hai a hátán cipelte fel a tetőre, és szorosan átölelte. “Ígérem, apádon kívül senki sem lesz hozzád olyan jó, mint én”.
Sun Jingwei legőszintébb és legszívélyesebb rábeszélésére Gu Hai most először egyezett bele, hogy hazatérjen újévre, hogy Gu Wei Tinggel ünnepelje. Már a holdév tizenkettedik hónapjának 28. napja volt. Az utcák kietlenebbnek és kétségbeesettebbnek tűntek, mint valaha. Mivel a forgalom minden jele a csodával határos módon eltűnt, a sofőr akadálytalanul haladt. A pekingi lakosok körében köztudott volt, hogy valahányszor bármilyen ünnep van, a város elkerülhetetlenül szellemvárossá válik – üressé és magányossá. A tisztelt hagyományok és szokások, amelyek egykor mindenekfelett uralkodtak, az évek során fokozatosan csökkentek és az emberek egyre anyagiasabbá váltak. Ez viszont gyengítette az érdeklődésüket az ünnepek iránt.
Fél hónap telt el azóta, hogy Gu Hai visszatért a saját házába. Ezúttal csak arra volt szüksége, hogy összeszedjen néhány dolgot, mielőtt elmegy. Bai Luo Yin autója érintetlen, ugyanazon a helyen állt. Gu Hai azonban nem hagyta, hogy a tekintete rajta kalandozzon, miközben kihúzta a kulcsot a saját autója kulcslyukából, ment és beszállt a liftbe. A lift lassan emelkedett. Gu Hai egyedül állt az üres térben, amikor hirtelen egy gondolatsor bukkant fel az elméjében. Arra gondolt, hogy az elmúlt két hétben nem úgy élt, mint egy ember. Minden napját az evés mellett alvással és edzéssel töltötte. Egyszerűen nem adott magának időt vagy teret arra, hogy gondolkodjon, vagy elmélkedjen. Időnként felkeresett egy idősebb katonát, és meghallgatta, ahogy a hadseregben szerzett tapasztalatairól mesél, hogy elterelje a figyelmét. De amikor szelleme és energiája alattomosan visszatért a testébe, kijózanodott. Őszintén szólva, semmi különbség nem volt közte és a katonakutyák között, akik őrülten futkároztak a gyakorlótéren. Belenézett a szekrényekbe, átforgatott néhány ruhát. Úgy tervezte, hogy itthon marad néhány napig. Attól a naptól kezdve, hogy Bai Luo Yin szívtelenül megsebesítette, elhagyták az érzései. Korábban azt hitte, hogy a legnehezebb dolog, amit el kell viselnie, az, hogy egy fedél alatt éljen Jiang Yuanal, de most már ez sem jelentett problémát. Amikor a szekrény aljához ért, meglátott egy szépen összehajtogatott iskolai egyenruha felső, ami be volt csomagolva egy réteg ruhába. Az beburkolta, mint egy védődoboz. Ez volt az a kabát, amelyet Bai Luo Yin maga mosott ki neki kézzel. Akkoriban olyan értékes volt számára, hogy semmi más nem volt hozzá fogható a világon. Soha nem volt szíve felvenni. Így hát ott maradt érintetlenül. Mintha varázslatot mondtak volna rá, Gu Hai feltépte a csomagolást, és a földre dobta a kabátot. Kíméletlenül rátaposott. Minden egyes alkalommal, amikor a lába földet ért, úgy érezte, mintha csak az imént taposta volna meg a saját szívét. És hamarosan a szemébe kúszott a szívfájdalom régi komorsága. Egy másodpercet sem kímélve, a fájdalom a lénye legmélye felé vándorolt, és szorosan megragadta a láthatatlan húrokat, amelyek összetartották a szívét. Összeszorította, majd megtámadta azt az üresen és nyomorultul lüktető izmot. Semmit sem tehetett, hogy elhárítsa azokat a megingathatatlan szívfájdalmakat, ami elviselhetetlen volt… Annyira fájdalmas, hogy Gu Hai legszívesebben a falhoz ütötte volna a fejét. „Te kibaszott idióta! Kurvára maradj vele, amíg eleged nem lesz belőle! Csak hagyd, hogy hazudjon és játszadozzon veled. Előbb vagy utóbb eljön a nap, amikor kurvára szenvedni fogsz!”
– Holnap lesz a hónap harmincadik napja – mondta Shi Hui.
Bai Luo Yin némán nézett rá:
– Mikor mész vissza?
– Hova vissza? – Shi Hui ragyogó szemei felcsillantak.
– Vissza, külföldre. Nem hagyhatod csak úgy ott a tanulmányaidat, igaz?
Shi Hui arcán közömbös kifejezés terült el:
– Na és, a felhagyás az felhagyás. Melletted akarok maradni.
– Te…
– Ne mondj semmit! – Shi Hui befogta a fülét. – Nem akarom hallani, nem hallom.
A fiú csendben rágyújtott egy cigarettára. Shi Hui csak Bai Luo Yinre tudott koncentrálni, aki a látótere minden centiméterét beborította. Ez már az ötödik cigaretta volt, amit elszívott, mióta leültek. Hallotta, hogy a férfiak azért dohányoznak, hogy elüssék az időt. Bai Luo Yin gyakran dohányzott, emiatt azt gondolta, elviselhetetlennek találta a dolgokat. Shi Hui megpróbálta elhessegetni ezeket a gondolatokat, nem akarta hagyni, hogy felemésszék. De a tények arra kényszerítették, hogy újra és újra ilyen gondolatai legyenek. Mióta visszatért, Bai Luo Yin kifejezései csökkentek. Kezdetben még láthatott némi izgatottságot, de most már csak közönyös tekintetet maradt. Azt gondolta, hogy ha ilyen nagy sérelem éri a fiút, minden lehetséges módon gondoskodóbb lesz vele szemben. De a szokásos aggodalmak mellett itt-ott, semmi mást nem érzett. Néha fáradtnak is érezte magát emiatt, és titokban letörölte a könnyeit. Arra is gondolt, hogy feladja, de amikor még egyszer végiggondolta a dolgokat, nem tudta elengedni. Az érzéseket újra lehetett éleszteni és újraépíteni, de egy második ilyen személyt találni, mint ő, lehetetlen.
– Bai Luo Yin, miért nem megyünk együtt külföldre? Így a tanulmányaim nem szakadnak félbe, neked is jobbak a kilátásaid és szélesedne a világról alkotott képed. Korábban nem volt ilyen lehetőséged, de most, hogy van, miért nem használod ki, és teszel meg mindent? A kinti iskolák élete elég jó. Nem olyan, mint itt, ahol még a megélhetés is embertelen. Ha nem hiányoznál, nem jöttem volna vissza. Gondolkodj el rajta, jó?
Amikor a család három tagja evett, Jiang Yuan izgatottan mondta:
– Tudod, még mindig van remény arra, hogy Luo Yin külföldre megy.
Ezt hallva Gu Hai arcának színe megváltozott, mégis tudatlanságot színlelt, és tovább evett.
– Ő maga gondolt erre a lehetőségre? – kérdezte Gu Wei Ting.
– Többé-kevésbé.
Minél többet beszélt Jiang Yuan, annál boldogabbá vált, miközben felszedett egy darab halat Gu Hai számára.
– Xiao Hai, mehettek együtt. Így vigyázhattok egymásra.
– Nem akarok menni.
– Eh? Nem álltok közel egymáshoz? Olyannyira, hogy egyikük sem tudja elhagyni másikat?
Gu Hai hidegen feldörrent:
– Nem akarok menni.
Jiang Yuan még mindig mondani akart valamit, de Gu Wei Ting megszólalt.
– Ha nem akar menni, akkor ne erőltesd. Maradhat, és jelentkezhet a hadseregbe. Az ugyanolyan.
– Azt hiszem… – Jiang Yuan nevetett, mivel nem tudott mást mondani.
Gu Hai újra megszólalt:
– Nem akarok bevonulni a hadseregbe.
– Nem akarsz bevonulni a hadseregbe? – Ezúttal Gu Wei Ting szemöldöke rándult meg. – Miért nem akarsz? Kiskorod óta a hadseregben lógsz. Amikor nincs semmi dolgod, akkor mindig visszamész oda. Ha nem vonulsz be, akkor mit akarsz csinálni?
Gu Hai nyugodtan nézett Gu Wei Tingre, majd üres arckifejezéssel szólalt meg.
– Lehet, hogy visszamentem oda, de ez nem jelenti azt, hogy szeretem.
Miután befejezte a beszédet, letette a pálcikáit, és visszatért a szobájába. Gu Wei Ting fel akart állni, de Jiang Yuan kényszerítette, hogy maradjon.
– Újév van, ne gyakorolj rá több nyomást. Várjunk az újév utánig.
Ebben a pillanatban megcsörrent a telefon. Jiang Yuan megveregette Gu Wei Ting vállát:
– Felveszem, te maradj itt és egyél.
Amint a füléhez szorította a telefont, egy kedves hangot hallott, amely minden jót kívánt neki.
– Nénikém, boldog újévet kívánok.
– Ah, Shi Hui vagy, igaz? – Jiang Yuan szemöldöke felszaladt az örömtől, arca csupa mosoly volt. – Üdvözöld a családodat a nevemben.
– Rendben, nénikém.
Jiang Yuan azonnal témát váltott arra, ami a leginkább foglalkoztatta.
– Milyen volt a beszélgetésed Luo Yinnel? A múltkor nem azt mondtad, hogy talán elmegy külföldre tanulni a te kedvedért?
– Igen, ez igaz. De egy kis nehézségbe ütköztem. Bai Luo Yin azt mondta, hogy nem szívesen hagyja el az apját.
Jiang Yuan a homlokát ráncolta:
– Tudtam, hogy Lao Bai akadályozni fogja. Ne aggódj, átmegyek és elbeszélgetek vele, hogy próbálja meggyőzni.
– Hűha, a néni tényleg nagyon erős.
– Nem vagyok olyan erős, mint te, te buta lány! Már sokszor beszéltem vele erről az ügyről, de minden alkalommal figyelmen kívül hagyott. Most, hogy elgondolkodott rajta, minden bizonnyal a kemény munkádnak köszönhető.
– De… tényleg haszontalannak érzem magam.
– Te jó ég, kis szerencsecsillagom, neked több mint elég képességed van. Hallgasd meg a néni szavait. Mostantól kezdve sokkal többet beszélj vele erről, és folyamatosan emlékeztesd is. A te szavaid el fognak jutni hozzá. Az apját hagyd rám, a néni majd koncentrál rá. Egyszóval, dolgozzunk össze keményen!
– Igen nénikém, biztosan nem fogok csalódást okozni.
127 Minden remény elszállt
Az első holdhónap második napjától az ötödikig Jiang Yuan azzal foglalatoskodott, hogy meglátogassa a családot és a barátokat. Ezért a fia külföldre utazásának előkészületeit ideiglenesen félre tette. A hatodik napon sok nehézség után végre talált egy kis szabadidőt, hogy kipihenje magát. De mivel az utcán sétálgatott, összefutott az egyik régi osztálytársával, aki akkoriban tért vissza külföldről. Alig pár perc beszélgetés után képtelen volt visszautasítani, amikor a barátja lelkesen meghívta őt, hogy folytassák a beszélgetést. Energikus ember lévén, szívesen eleget tett, és elkísérte barátját vacsorázni. Miközben hallgatta a beszámolóját arról, hogy milyen nagyszerű az élet kint, Jiang Yuan alaposan meggyőződött jelenlegi törekvéséről. Ez nem csak megerősítette a meggyőződését, hanem még elszántabbá tette, hogy mindent végig csináljon. Nem volt más választás a fejében, külföldre kell küldenie Bai Luo Yin-t. Ha egyszer ott letelepedett, akkor természetes lesz, hogy ő is megy, és a fiával marad idősebb korában. Jiang Yuan rendkívül szép és aprólékos illúziót festett a képzeletében. Egyszer sem gondolt arra, hogy ez egy megerőltető feladat. Az ő meggyőződése, hogy nincs semmi, amit ne tudna elérni, ha a fejébe veszi. Vegyük például, amikor elhatározta, hogy megszakítja a kapcsolatát Bai Han Qi-val, és azt tervezte, hogy hozzámegy egy gazdag és befolyásos férfihoz. Mindenki körülötte azt hitte, hogy téveszméi vannak, gyakorlatilag őrült, és hogy ez csak a saját vágyálma. De végül a valóság neki kedvezett. Szemében nincs olyan nő, aki szerencsétlen csillagzat alatt születik, és kénytelen elviselni a megpróbáltatásokat. Csak olyan nők vannak, akik nem törekednek, vagy nincs bennük ambíció a fejlődésre. Odakint már sötét volt, amikor megérkezett a katonai bázison lévő villába. Jiang Yuan ételt készített és várt. Ahogy Gu Wei Ting és Gu Hai helyet foglaltak az asztalnál, felvette a táskáit, és a bejárati ajtó felé indult, hogy cipőt cseréljen. Miközben húzta, azt mondta:
– Van néhány elintéznivalóm, ti ketten egyetek!
Gu Wei Ting nyugodt maradt, miközben Jiang Yuanra pillantott.
– Hová akarsz menni ilyen késő este?
– El akarom intézni Luo Yin külföldre utazásával kapcsolatos ügyet.
– Ilyen gyorsan? – Gu Wei Ting összeszűkítette a szemét.
Jiang Yuan elmosolyodott:
– Gyorsan? Azon mérgelődöm, hogy túl lassan.
– Miért nem mész inkább holnap? Honnan tudod, hogy az illető elérhető-e, hogy fogadjon téged ilyen későn?
– Attól tartok, holnap valami közbejön, és ez az ügy még tovább fog késni. Ne aggódj, előre megbeszéltem az időpontot.
Jiang Yuan már felvette a cipőjét, és éppen kinyitotta volna az ajtót, amikor Gu Wei Ting újra megszólalt.
– Felbérelhettél volna valakit, aki elintézi ezeket a dolgokat helyetted.
– Akkor is mennem kellene, hogy magam nézzem meg, különben nem lennék nyugodt.
Ezután elbúcsúzott a két férfitól, és boldogan elindult kifelé. Valójában még nem sikerült kapcsolatba lépnie Bai Han Qi-vel, és ami még rosszabbá tette a helyzetet, hogy Bai Luo Yin-től sem hallott semmilyen új információt. De Jiang Yuan fejében ezek csak apró részletek voltak. Amikor minden leszervezve, több mint elég ideje lesz rá, hogy megbirkózzon velük.
Ezen a napon Gu Hai egész éjjel az anyja szobájában ült.
Bai Han Qi rendkívül korán ébredt reggel. Kinyitotta az Bai Luo Yin hálószobájának ajtaját, és azt mondta:
– Ma el kell mennem Tong Tian nagynénjéhez. Az ebéd már elkészült. A konyhában van, a szekrényben, úgyhogy csak melegítsd fel délután, és edd meg.
Miután végzett, elindult Zou nénivel és Meng Tian Tonggal, nagy és kicsi ajándékcsomagokkal a kezükben. Már az első holdhónap hetedik napja volt, amikor Bai Luo Yin kézbe vette a mobiltelefonját, és meglátott egy újabb üzenetet Shi Hui-tól. Meg sem nézte, úgy válaszolt rá. “Ma találkozni akarok veled.” Néhány másodperccel később Shi Hui válaszolt. “Mikor?” Bai Luo Yin ekkorra már bement a fürdőszobába. A tükörrel szemben állt, és mosta a fogát. Valahányszor felnézett, tisztán láthatta az iskolai egyenruhát, ami szépen lógott mögötte.
Harmincadikán este, a holdújév előtt Bai Luo Yin elment Gu Haihoz. Tudta jól, hogy nem lesz ott. Igazság szerint nem is volt semmiféle szándéka, hiszen csak körül akart nézni, mivel az egyszer az otthona volt. Végül is a második otthona. Odabent minden ugyanolyan volt, mint amikor elment, kivéve a fürdőszobai szekrényt, ami nyitva volt, és a földön, a lába mellett ott hevert az iskolai egyenruha kabátja, széttaposva. A rajta lévő kosz és a gyűrődések bizonyították. Bai Luo Yin felvette, hazavitte, és kimosta. Még most sem száradt meg teljesen. Ahogy Bai Luo Yin elkezdte mosni az arcát, a bőre bizseregni kezdett, és érezte, hogy valaki kinyitotta az ajtót. Az arcán lévő hab azonban megakadályozta, hogy kinyissa a szemét, ezért gyorsan lefröcskölte vízzel, hogy lemossa magáról. Hirtelen egy nagyon erős erő megragadta a tarkóját, és a fejét belenyomta a vízbe, ami a mosdókagylót töltötte meg. Mire a fejét kihúzták a vízből, a fuldokolástól alélt lett. A szemét bekötötték. Az eseménysorozat, ami ezután történt, pontosan ugyanolyan volt, mint az első alkalommal, amikor elrabolták és Gu Hai-hoz vitték. Ezúttal azonban maga az illető tette. Hamarosan egy ismerős illat suhant el Bai Luo Yin orra előtt. Amikor beült a kocsiba, szembefordult az illetővel, és megkérdezte:
– Gu Hai?
A mellette ülő személy nem válaszolt, és ahogy vezetett, az arca hideg és távolságtartó maradt.
– Beszélj! – Bai Luo Yin merev, mégis kemény hangon felkiáltott.
Ha tényleg Gu Hai, úgy érezte, hogy teljesen felesleges, de attól tartott, hogy nem ő volt az.
– Te vagy Gu Hai vagy nem? – Egyre nyugtalanabb lett. – Gu Hai, te vagy az?
Bai Luo Yin többször is feltette a kérdést, és minden egyes alkalommal a hangjában lévő sürgetés fokozódott. Miután Gu Hai többször is hallotta, hogy a nevét szólítják, Bai Luo Yinre pillantott, csak az arckifejezését látva, kényszert érzett arra, hogy válaszoljon, de végül visszatartotta magát, és hallgatott. Bai Luo Yin-t az illető a vállára dobta és felvitte az emeletre. Abban a pillanatban Bai Luo Yin számára nem volt kétséges, hogy ki volt az a személy. Így a félelem hullámai Bai Luo Yin gyomrában felkúszott. A szobában lévő meleg miatt, ahogy beléptek, perceken belül izzadni kezdett. Aztán egytől egyig levetkőztették, némelyik ruhája szétszakadt, ahogy letépték róla. A nadrágját és az alsóját is letépték róla. Bai Luo Yin végül megszólalt:
– Gu Hai, tudom, hogy te vagy az. Nem kell így viselkedned.
Gu Hai nem hallott semmit. Egy szó sem jutott a fülébe, miközben előhúzta a saját tagját, és addig simogatta, amíg meg nem nőtt, forró és vastag nem lett. Ezután erőteljesen lenyomta Bai Luo Yin felsőtestét, és felemelte a derekát.
– Gu Hai, én mondom neked… mmmm…
Gu Hai egy törülközőt tömött Bai Luo Yin szájába, majd levette a szemkötőt, így ő is tisztán láthatott mindent, ami ezután következett. Mindenféle síkosító, előjáték, vagy akár csak figyelmeztetés nélkül, brutálisan beledöfte tagját Bai Luo Yinbe. Pillanatok alatt a rendkívüli fájdalom és a kín teljes erővel keringett Bai Luo Yin egész testében. Aztán, mintha a hirtelen támadástól szétszakadt volna, megrándult. Mivel mindkét keze a teste hátsó részéhez volt bilincselve, Gu Hai láthatta Bai Luo Yin kézfejéből kiálló ereket. Minden erecske csomóként megfeszült a fájdalomtól. „Fáj? Igen! Ma azt akarom, hogy érezd a fájdalmat, és emlékezz rá egész hátralévő életedben!” Gu Hai habozás nélkül mozdult – minden egyes döfés után, minden egyes visszahúzódás után, csak vöröset látott. Mielőtt eljöttek, Gu Hai ellopta Bai Luo Yin mobiltelefonját, és válaszolt Shi Hui üzenetére. Elküldte neki a címet, majd utasította, hogy tíz percen belül érkezzen meg. Bár Gu Hai lassított, az intenzitás nem csökkent. A fájdalom szétszaggatta Bai Luo Yin belső szerveit. Annyira fájdalmas volt, hogy a fogcsikorgatásának hangja felcsendült az egész szobában. Olyan fájdalmas volt, hogy mindkét lába kontrollálatlanul remegett. Olyan fájdalmas volt, hogy a feje megszédült. Fiatal kora óta sok megpróbáltatáson ment keresztül, és sok sebet kapott. De azok olyanok voltak, mintha tollak hullottak volna rá, ahhoz képest, amit most érzett.
Gu Hai küzdött az erőteljes fizikai izgalom és a szívében támadt bűntudat kettőségével. Úgy érezte, mintha az egyik pillanatban a mennybe jutott volna, majd a másikban a pokolba zuhant volna le. Ahogy Bai Luo Yin hátát elöntötte a hideg verejtékréteg, Gu Hai halványan hallotta, hogy Bai Luo Yin azt mondta, hogy “fáj”, még úgy is kivehető volt, hogy a törölköző a szájában volt tömve. Óvatosan letörölte az izzadságot Bai Luo Yin homlokáról, és suttogott:
– Baobei, egy kicsit fájni fog.
Ahogy kimondta, hirtelen teljes erővel beledöfte magát, hogy az őt és Bai Luo Yin-t elválasztó rés megszűnt, teljesen összekapcsolódtak. Bai Luo Yin úgy érezte, mintha a belei mindjárt felrobbannának. Ahogy Gu Hai felgyorsult, a tagja, ami körülbelül olyan vastag volt, mint a csuklója, vadul feltöltődött, és mélyen Bai Luo Yin belsejében tülekedett. Hamarosan Bai Luo Yin érezte, hogy forog a feje. „Ez kurvára fáj!” Annyira fájdalmas volt, hogy az egész testében minden ér megfeszült, mint egy kötél, arckifejezése eltorzult, és azt kívánta, bárcsak halálra verhetné magát egy bottal.
Végül egy sikoly szakította félbe Gu Hai mozdulatát. Valaki jó pár perce állt az ajtóban, és hevesen remegett. Sok szörnyű jelenetnek volt már szemtanúja, de semmi sem ütött nagyobbat. Rémület és félelem emésztette fel, ami most a szeme előtt lebegett, teljesen elpusztította az akaraterejét. Shi Hui menekülési szándékkal hátrált, de két férfi közé szorult!
– Hozzátok be!
Shi Hui sírt, sikoltozott és küzdött, miközben a szobába kényszerítették. Gu Hai kegyetlenül elmosolyodott, a hidegség mélyen belesüllyedt az arckifejezésébe.
– Nézd meg jól széplány!
Shi Hui tovább küzdött és vonaglott, miközben felkiáltott:
– Nem…, nem akarom!
Ezt hallva Gu Hai újra mozogni kezdett Shi Hui előtt. Erőszakosan és vadul, felfalta és meghódította azt, akit szeretett.
– Látod ezt? Ő az enyém!
Amikor a Bai Luo Yin szájába tömött törülközőt kivették, nem küzdött vagy kiabált. Összeszorította a fogait, nem volt hajlandó hangot kiadni, miközben az izzadság végiggördült az arcán. Elfordult a másik oldalra. Gu Hai ismét visszafordította Bai Luo Yin fejét. A jelenet, ami ezután következett, rémálommá vált, amely Shi Hui bőrébe vésődött. Ezután az egyik férfi elvitte őt. Az arca színtelen lett, a szemei elvesztették minden fókuszt, miközben továbbra is remegett. Magára hagyták, amíg egy férfi meg nem találta és kórházba nem vitte.
Gu Hai vadul döfködött, mielőtt hirtelen kihúzta, megsimogatta egy kicsit a tagját, és kilövelt az ondója. Bai Luo Yin egyszerűen mozdulatlanul feküdt az ágyon. Hosszú idő elteltével Gu Hai kinyitotta a száját, az összes hevesség, ami felemésztette őt eloszlott, csak a fájdalom és a bűntudat maradt utána.
– Tudom, hogy életed végéig gyűlölni fogsz azért, amit tettem. De inkább hagyom, hogy gyűlölj. Meg kellett tennem. Az a lány túlságosan manipulatív. Nem lehetsz vele… Ki kellett iktatnom őt, bármi áron. Ha nem teszem, nem adná fel egykönnyen. Nem nézhetem tétlenül, ahogy tönkretesz téged! Inkább most az egyszer fájjon és szenvedj, mint hogy évekkel később megbánd. Tudom, most már végeztünk. Nincs több ésszerűtlen kérésem. Csak nem lehetsz vele, de ha úgy döntesz, hogy valaki mással akarsz lenni, soha nem fogok beleszólni.
Amikor Gu Hai lassan kilazította a bilincset Bai Luo Yin csuklóján, a szemei vörösre váltak, amikor meglátta a vérnyomot, ami ott maradt.
– Bai Luo Yin, csak könnyezni tudok előtted. Elismerem, hogy egy fattyú vagyok. Soha nem tartottam be a szavaimat. Azt mondtam neked, hogy bízom benned, de megparancsoltam az embereknek, hogy tartsanak szemmel téged. Azt mondtam, hogy meg akarom szakítani a kapcsolatunkat, de e helyett elraboltalak és idehoztalak. Azt mondtam, hogy tisztellek, de megerőszakoltalak. Nem vagyok ember! De én tényleg igazán szeretlek!
Bai Luo Yin nem válaszolt, és nem fordította el újra a fejét.
– Bai Luo Yin gondoltál egyáltalán rám ilyen hosszú idő alatt?
Még mindig csend. Gu Hai remegő keze Bai Luo Yin haját simogatta.
– Az előbb nagyon fájt neked?
Bai Luo Yin egyik szemhéja sem mozdult a legkisebb mértékben sem. Gu Hai hirtelen megdermedt a helyén, mielőtt kiegyenesítette Bai Luo Yin testét, és az arcát a kezei közé szorította, és megszólította.
– Yin Zi, Yin Zi, ébredj fel!
Nem számított hányszor próbálta Bai Luo Yin fejét felemelni, az egyszerűen csak lógott lefelé. Gu Hai dühösen üvöltött:
– Siessetek, hozzatok ide egy orvost!
Ekkor az ott lévő két férfi megértette, hogy mi történt, és azonnal kihátráltak az ajtón. Anélkül, hogy több időt vesztegetett volna, Gu Hai egy vastag takarót tekert Bai Luo Yin teste köré, és erősen a mellkasához szorította. Fájdalom hasított a szívébe.
128 Bevallom, hibáztam
Az orvos, akit idehoztak, nagyon tapasztalt és nagy tudású volt. Évekig külföldön tanult, és sok hasonló esetet látott. De ez volt az első alkalom, hogy valaki ilyen mértékben megsérült. Sűrű szemöldökét a döbbenet jeleként összeráncolta a homlokán, és kétségek ültek ki az arcára. Egy darabig nézte a sebet, aztán összeszűkítette a szemét, és tekintetét Gu Hai felé fordította. Egy másodperccel később újra a sebet nézte, nem szól tegy szót sem. Gu Hai nyugtalanná vált:
– Doktor úr, hogy van?
– Jól van, ez csak egy felületi seb.
Nem tudta megnyugtatni aggódó szívét, Gu Hai magához húzta az orvost:
– Nem lesz semmi maradandó károsodás, igaz?
– Ez… – az orvos gondterheltnek tűnt. – A legjobb, ha nem hagyjuk, hogy ez másodszor is megtörténjen.
Az orvos úgy értette, hogy jobb, ha másodszorra nem lesznek ennyire durvák, azonban Gu Hai félreértette, és ezt úgy értelmezte, hogy többé nem tehet ilyesmit. Az arca azonnal elsötétült, a komor sötétség alá temették ezek a szavak. De ezen a ponton egy percet sem tudott arra szánni, hogy ezen gondolkodjon. Bai Luo Yin súlyosan megsebesült. Ami még fontosabb, hogyan tudna segíteni neki abban, hogy minél hamarabb meggyógyuljon.
– Doktor úr, ha ez csak egy felületi seb, hogyan ájulhatott el?
Az orvos együttérzően nézett Bai Luo Yinre és felsóhajtott.
– Azt kérdezed, hogy lehet, hogy elájult? Természetesen a fájdalom miatt.
Amint meghallotta a „fájdalom” szót, Gu Hai ajka elsápadt. Az orvos türelmesen elmagyarázta:
– A végbélnyílást körülvevő szövetekben bőséges mennyiségű idegvégződések vannak, amelyek többsége közvetlenül kapcsolódik a gerincvelőhöz. Ami a fájdalmat és egyéb érzéseket közvetíti és érzékeli. Emellett tele van erekkel is. Ezért ez a terület érzékenyebb a fájdalomra. El kellene menned és meglátogatnod egy kórházi betegszobát, ahol azok vannak, akik aranyér műtéten estek át. Csak menj el, és nézd meg. Egészséges és erős férfiak, mint te is, hidd el, úgy jajgatnak, mint egy szellem és üvöltenek, mint a farkasok. Nem akarlak megijeszteni, de ez a fajta fájdalom meghaladja egy átlagos ember tűrőképességének határát.
Gu Hai mozdulatlanul állt, termete megmerevedett, mint egy fapálca. Póker arccal próbálta kiszámítani az időt, hogy meddig csinálta. Sajnálkozás gyűlt fel a szívében Bail Luo Yin eltorzult arca láttán. Igazán azt kívánta, bárcsak ezer darabra vághatná magát.
– Segíts lefogni őt. Először el kell látnom a sebét – mondta az orvos.
Gu Hai magához tért, és gyorsan elment kezet mosni. Amikor visszaért, ahogy az orvos utasította, lefogta Bai Luo Yin derekát. Amikor az orvos óvatosan szétválasztotta a fenekét, Gu Hai nem merte közelebbről megnézni, mivel tudta, hogy mennyire súlyos a helyzet az orvos arckifejezését látva.
– Ha ellenkezik, erősen le kell fognod, hogy ne sértsék meg ezek a műszerek.
Gu Hai arckifejezése megváltozott:
– Mi? Eszméletlen, hogyan tudna küzdeni?
Az orvos ismét fájdalmas szavak sorát mondta, ami súlyosan megütötte Gu Hai-t. Inkább meghalna, mint egy másodperccel is tovább lélegezzen.
– Valószínűleg fel fog ébredni a fájdalomtól.
Amikor az orvos egy speculumot használt, hogy kissé kitágítsa a végbélnyílást annak érdekében, hogy fertőtleníteni tudja a végbélnyálkahártyát, Bai Luo Yin hirtelen megmozdult. A szemei még fel sem nyíltak, amikor az ujjai szorosan ökölbe szorultak, miközben a fájdalom könyörtelenül bekúszott testének minden egyes centiméterére. Gu Hai szívének fájdalma felerősödött, szembefordult az orvossal, és felüvöltött:
– Nem tudna egy kicsit gyengédebb lenni? Azért van itt, hogy segítsen megállítani a fájdalmat, vagy azért, hogy megölje?
Az orvos idősebb volt, és ha egy gyerek kiabál vele, nem tűrte el.
– Ezt a folyamatot el kell végezni, akármelyik orvos is jön ide. Ha úgy gondolod, hogy nem kezelem elég jól, akkor most rögtön hívhatsz valaki mást.
A kitörő küzdelem után Bai Luo Yin a fáradtságtól ismét elvesztette az eszméletét. Sápadt, minden színt nélkülöző arccal Gu Hai még egyszer utoljára lenézett Bai Luo Yinre, és lefogta. Aztán jelzett az orvosnak, hogy folytassa. Ez a folyamat körülbelül öt percig tartott. Az orvos mindent megtett, hogy csökkentse a mozdulatokat és kíméletesebb legyen, de ez csak azt jelentette, hogy Bai Luo Yin még tovább szenvedett. A folyamat során négyszer vagy ötször tért magához, és minden alkalommal, fájdalmasan vonaglott és himbálózott. Gu Hai csak annyit tehetett, hogy lefogta őt, amíg Bai Luo Yin újra el nem ájult. Utána újra felébredt. Ez így ment tovább, mire az orvos végül kimondta, hogy végzett. Olyan volt, mintha a purgatóriumban tapasztalná meg a kárhozatot. Gu Hai szemei könnybe lábadtak, minden erejével igyekezett visszatartani őket, de az arcát borító izzadsággal együtt lefolyt, miközben a mellkasa összeszorult állapotban maradt. Az orvos nem tudta megállni, hogy ne nézzen Gu Hai-ra. Hogy lehet ez a gyerek ilyen gyenge és törékeny, amikor olyan erősnek tűnik? Még a sérült sem sírt olyan csúnyán, mint ő. „Ha tudtad, hogy így lesz, miért csináltad?”
– Jól van, elég volt. Csak azért ijesztettelek meg az előbb, hogy megtanuld a leckét. Mivel az ő teste gyengébb, mint a tiéd, sokkal érzékenyebb a fájdalomra. Semmi baj, egy ilyen nagy gyerek, mint ő, nem fog meghalni a fájdalomtól! De neked, ezt meg kell őrizned az emlékezetedben, legközelebb ne kövess el ilyen ostoba hibát!
Ezután Bai Luo Yin mellé lépett és rákötött egy infúziót. Utána kiadta Gu Hai-nak az utasítását:
– A következő néhány napban ne hagyd, hogy bármit is egyen. Súlyos sérüléseket szenvedett a végbél belső nyálkahártyája, így bármilyen székletürítés könnyen fertőzést okozhat. Egyelőre infúziót adtam neki. Az majd elég energiát ad neki, hogy folytassa a napi tevékenységét. Minden mást kerülni kell.
Gu Hai bólintott. Kis idő múlva egy nővér behozta a gyógyszereket, amelyek többsége helyi alkalmazású volt, és néhány szájon át szedhetőt. A csomagolásukon rajta volt a használati utasítás. Az orvos ott hagyta a gyógyszereket és az elérhetőségét Gu Hai-nak, tájékoztatva őt, hogy ha bármi különös történne, hívja. Nem sokkal ezután kirohant, a nővért hátrahagyva, hogy gondoskodjon a betegről, mivel neki máshová kellett mennie.
Amikor az infúzió lefolyt, az ápoló is távozni készült. Gu Hai azonban megállította a nővért, amikor észrevette, hogy Bai Luo Yin lázas. A nővér megmérte Bai Luo Yin lázát, és azt találta, hogy a szokásosnál magasabb. Hívta az orvost, aki visszasietett. Adott lázcsillapítót Bai Luo Yinnek, utasította Gu Hai-t, hogy ne hagyja Bai Luo Yin-t kihűlni. Mire elment, már elég későre járt. Gu Hai szorosan tartotta Bai Luo Yin-t meztelen testével két vastag paplan alatt. Így közvetlenül érezhette a fiú testhőmérsékletét, és fel is melegíthette az ágyat. Hamarosan mindketten iizzadtak az éjszaka folyamán, amíg Gu Hai meg nem érezte, hogy Bai Luo Yin láza lement.
Reggel Gu Hai hívott valakit, hogy hozzon új ágyneműt, hogy kicserélje. Az orvos is eljött ellenőrizni Bai Luo Yint. Adott még néhány utasítást, majd távozott. A nővér újabb infúziót kötött be, és miután lefolyt, ő is távozott. Bai Luo Yin végül dél körül ébredt fel. Ezt megelőzően Gu Hai még egy csepp vizet sem ivott, az ágy mellett maradt, egész idő alatt nem mozdult és nem adott ki egy hangot sem. Mentálisan kiáltott Bai Luo Yinnek, hogy gyorsan ébredjen fel. De ugyanakkor félt, hogy amint azok a sötét szemek kinyílnak, azt fogja mondani neki, hogy menjen el. Bai Luo Yin azonban nem táplált semmilyen érzést, kivéve egyet. A fájdalmat. A feje búbjától a talpáig, a csontjaitól a bőre felszinéig. Az egész testének minden egyes centimétere fájdalmat kiáltott. Nem mert visszaemlékezni semmire, nem mert gondolkodni. Inkább elhitte, hogy az egész csak egy álom volt. De most az a személy, aki ezt a rémálmot okozta, ott feküdt mellette. Azok az élettelen, véreres szemek őt pásztázták.
– Ébren vagy? – Gu Hai megpróbálta megérinteni Bai Luo Yin vállát. – Kicsit jobban érzed magad?
– Ne érj hozzám!
Úgy volt, ahogyan az várható volt. Bai Luo Yin félt attól, hogy bárki hozzáérjen. Úgy érezte, mintha az egész testét sebek borítanák. Nem akarta, hogy bárhol is megérintsék, hiszen még az arcán lévő idegek is fájtak, ahogy beszélt. Bai Luo Yin továbbra is az ágyon feküdt, az arcát Gu Hai felé fordította, a pillantása rászegeződött. Hosszú idő elteltével ebben a helyzetben a nyaka fájni kezdett, ezért a fejét a másik oldalra fordította, de egy zümmögő hang hallatszott a fejében. Attól a pillanattól kezdve, hogy Bai Luo Yin megállította őt, egészen addig a pillanatig, amikor a másik oldalra fordította a fejét, Gu Hai figyelte. Minden egyes részletet felszívott az agyába, mintha csak ez lett volna az egész, amit megtehetett. Tudta, hogy Bai Luo Yin ezeket a modorosságokat arra használja, hogy kifejezze a vele szembeni megvetését. Még ha a szívét fel is készítette erre, átélni mégis más volt. Gu Hai szíve összeszorult.
– Tudom, azt akarod, hogy eltűnjek a szemed elől. Bevallom, megbántam. Jogod van megválasztani, hogy kit szeretsz, kit nem. Jogod van megtapasztalni egy olyan szerelmet, ami nekem talán nem tetszik, jogod van külföldre menni. Én voltam az, aki makacsul hitt abban, hogy nekem van igazam, én voltam az, aki önző módon itt akartalak tartani. Ha tudtam volna, hogy ennyit fogsz szenvedni, akkor sem tettem volna meg, ha halálra vernek! Inkább hazudjon neked, még ha meg is sérülnél a jövőben, legalább nem kellene látnom… – mély levegő után folytatta. – Ha majd jobban leszel, ha meg akarsz rugdalni, nem fogom visszautasítani, vagy tiltakozni. De most kérlek, hadd maradjak itt. Te sem akarod, hogy bárki más lássa a sérülésedet, ugye? Minden méltóságodat leromboltam előtte, nehéz elfogadni, ugye? Nem akarom újra feltépni a sebeidet, de nem kell a szívedre venned. Természetesen nem próbálok mentséget találni magamnak. Csak nem akarom, hogy a szívedre vedd, amit mondok, és lehangolt legyél. Yin Zi, ha majd jobban leszel, megüthetsz párszor.
Egy idő után Bai Luo Yin már nem tudta elviselni a sok hangot és megszólalt.
– Abbahagynád a dumát?
Az egész teste fájt. A lelke fáradt volt, csak egy kis nyugalomra és csendre vágyott. De mióta kinyitotta a szemét, ez a személy mellette vég nélkül fecsegett, amitől úgy érezte, hogy mindjárt felrobban az agya. A teste már a határán volt, és már nem volt energiája gondolkodni.
– Miért nem hagysz beszélni? – Gu Hai még mindig ragaszkodott hozzá.
Bai Luo Yin:
– Bosszús vagyok.
Gu Hai nem szólt egy szót sem, miközben Bai Luo Yin mellett feküdt, és csendesen figyelte őt. Nemsokára Bai Luo Yin ismét elaludt, és körülbelül két órával később ébredt fel, és kissé energikusabbnak érezte magát, bár a teste még mindig fájt. Amikor Gu Hai meglátta őt, kezdeményezően felállt az ágyból, és elindult az ablak felé. Attól tartott, hogy Bai Luo Yin azért nem fordította felé a fejét, mert kerülte őt. Vagy talán, ha mégis megfordulna, a nyaka ismét megfájdulna. A valóságban Bai Luo Yin nem gondolt semmire. Hajlandó volt megtenni bármit, amíg a nyakának kényelmes volt, mivel minden mozdulatát az befolyásolta, hogy a teste hogyan érzi magát.
– Kicsit éhes vagyok – préselte ki magából Bai Luo Yin a fájdalom között.
Gu Hai nem értette a szavait, gyorsan megfordult, és meglepett tekintettel megkérdezte.
– Mit mondtál?
Bai Luo Yin ismét kinyitotta a száját:
– Van valami ennivaló?
A mosoly Gu Hai arcán fokozatosan elhalványult, ahogy szomorúság váltotta fel. Már az is nehéz volt, hogy szóba álljon vele, de ki gondolta volna, hogy ez azért van, mert enni akart.
– Nincs semmi?
Gu Hai a fiú felé fordította a fejét, félve nézte az arckifejezését.
– Az orvos azt mondta, hogy még nem ehetsz.
– Ó, nem ehetek… – motyogta Bai Luo Yin kedvetlenül.
Gu Hai lágyan vigasztalta őt:
– Ne aggódj. Itt vagyok veled. Ha te nem eszel, én sem fogok. Együtt lehetünk infúzión. Mielőtt enni tudnál, semmiképpen nem fogok semmilyen ételhez nyúlni.
Bai Luo Yin már épp azt akarta mondani, hogy megőrült, de aztán látta, hogy Gu Hai összeszedte az összes ételt a házban, és habozás nélkül kidobta az ablakon.
129 Jobb szembenézni vele, mint elkerülni
Szavaihoz híven Gu Hai három napig nem evett semmit. Pontosabban, nem hagyta el a szobát sem ez idő alatt. Amikor Bai Luo Yin megkapta az intravénás folyadékot, Gu Hai is mellette volt, a kezéből egy cső állt ki. Az orvos nem bírta nézni ezt a jelenetet, és rosszallóan panaszkodni kezdett.
– Fiatalember, milyen lusta tud lenni? Mennyi időbe telik, hogy lemenjen és egyen valamit?
Gu Hai nem szólt semmit. Kinyújtotta a karját, és jelezte az orvosnak, hogy csak tegye meg. „Ha azt mondom, hogy szúrja be a tűt, csak tegye meg. Nem mintha nem fizetnék érte.” Három napnyi kezelés után Bai Luo Yin teste már majdnem teljesen normális volt, korlátozott mozgásától eltekintve. Amint a fizikai ereje visszatért, az éhség is követte. Meglehetősen jó volt, hogy minden nap csak feküdt az ágyban, mivel könnyen el tudott aludni. Így telt az idő. De egy olyan valakinek, mint Gu Hai, aki tökéletesen egészséges volt, és minden nap egy beteget ápolt, az éhség kínzó lehetett.
– Menj, és egyél valamit – bökte ki egyszerűen Bai Luo Yin.
Gu Hai megrázta a fejét, miközben a háta a fejtámlához ért. Kissé összeszűkítette a szemét, mintha valami mély gondolatba merült volna, és nem tudna szabadulni tőle.
– Ez már megtörtént és kész. Azzal, hogy bántod és kínzod magad, nem lesz semmi előnyöd, úgyhogy inkább menj és egyél. Még ha éhen is halsz, az sem változtat semmin.
Gu Hai arcából kiszaladt a vér, valószínűleg az elmúlt napok eseményei miatt.
– Nem a bizalmadat próbálom elnyerni azzal, hogy éheztetem vagy kínzom magam. Nincs étvágyam.
Erre nem tudott felelni Bai Luo Yin, lehunyta a szemét. Miközben várta, hogy az álom elragadta, érezte, hogy két kéz mozog a dereka mentén. Az orvos gyógyszert akart alkalmazni rajta. Az első néhány alkalommal, amikor felkente, Bai Luo Yin úgy találta, hogy a folyamat kellemetlen, sőt, igazából gyötrelmes, elvégre az orvos is férfi volt. Az, hogy a hátsóját egy másik férfi megérintette, nem volt sem nagyszerű, sem dicsőséges győzelem, különösen, ha a sérülést ilyen megalázó módon szerezte. Már csak ezért is, minden alkalommal, amikor a doktor úr jelen volt, a fejét a párna alá temette, és hallgatott, még akkor is, ha az orvosnak volt valami kérdése hozzá. Szerencsére az orvos jó, egyenes és becsületes ember, akinek nagyszerű orvosi etikája, és hozzáállása volt. Nemcsak, hogy soha nem gúnyolta Bai Luo Yint, de még néhányszor tájékoztatta is őt dolgokról, amikre a szexuális tevékenységek során figyelniük kell. Felvilágosította őket az egészséges szexuális életmódról és az ilyen esetekkel való találkozásáról. Bár ez nem volt helyénvaló és valószínűleg nem a legjobb alkalom az ilyen jellegű dolgok megvitatására, mégis eloszlatta Bai Luo Yin aggodalmát és nyugtalanságát. Ezután már nem használta a párnát a feje eltakarására. Még néhány udvarias szót is mondott és megköszönte, mielőtt az orvos távozott. Szánalmas volt azonban, hogy kevés szóváltás volt közte és Gu Hai között. Ebben a három napban a beszélgetéseik legfeljebb tíz mondatból álltak. Ha Bai Luo Yin nem kezdeményezett, hogy beszéljen, Gu Hai sem mondott semmit. Alkalmanként megkérdezte tőle, hogy ki kell-e mennie a mosdóba, és más hasonló dolgokat, és ha Bai Luo Yin nem válaszolt, az azt jelentette, hogy nem volt rá szüksége, és ha mégis akkor egyszerűen elfordította a testét. Pedig Gu Hai átment volna az ágy másik oldalára, és felsegítette volna. Szokás szerint, mielőtt elaludt volna, Gu Hai hozott egy tál forró vizet, és letörölte Bai Yo Yin testét.
– Ma nincs szükség a törlésre. Hamarosan úgyis hazamegyek, nem baj, ha egy kicsit koszos vagyok. Ha hazaérek, majd megfürdök.
A törülköző Gu Hai kezében félúton megállt a levegőben. Egy másodpercig habozott, majd felemelte a paplant.
– Mivel hamarosan elmész, ha még néhányszor megtörölhetlek, akkor kihasználom az esélyt. Lehet, hogy ez lesz az utolsó alkalom. Később már nem lesz rá lehetőségem, még ha akarom sem.
Bai Luo Yin nem mondott semmi mást. Egyszerűen lehunyta a szemét, és hamarosan elaludt, a meleg törölköző még mindig a bőrét dörzsölte. Miután Hu Hai befejezte a törlést, nagyon sokáig bámulta Bai Luo Yin alvó arcát, minden részletet bevésett az emlékezetébe. Az érzései kitörtek, és nem tudta visszatartani őket, ezért adott neki egy csókot. De hirtelen úgy érezte, hogy ha ilyesmit tesz, azzal csak még nehezebb lesz, ezért kihúzta magát, és felállt az ágyról.
Az éjszaka közepén Bai Luo Yin felriadt álmából, és látta, hogy Gu Hai elaludt. Mivel az arca olyan közel volt hozzá, Bai Luo Yin nyitva tartotta a szemét. Ez volt az első alkalom, hogy Gu Hai-t aludni látta, mióta idehozta. A múltban, függetlenül attól, hogy Bai Luo Yin mikor ébredt fel, Gu Hai szemei mindig nyitva voltak. Néha az ablak előtt állt, néha az ágy mellett, de legtöbbször csak csendben feküdt mellette az ágyon. Azok az antracit színű szemek mindig az ő arcába meredtek. Egyik este Bai Luo Yin megkérdezte Gu Hai-t:
– Miért nem alszol?
Ekkor Gu Hai nem válaszolt azonnal, de miután Bai Luo Yin mély álomba merült, Gu Hai hagyta, hogy a hangja bejárja az egész szobát.
– Meg akarom hosszabbítani a veled töltött időt.
Ma valószínűleg hullafáradt volt. Miután több napja nem fogyasztott semmilyen ételt, és nem alud éjszakákat, furcsa lett volna, ha képes lett volna tovább elviselni. Másnap reggel, amikor az orvos eljött, hogy ellenőrizze az egészségi állapotát, boldogan csapott Bai Luo Yin hátsójára.
– A fiatalember teste valóban csodálatos! Azt is gondoltam, hogy ilyen sérüléssel még legalább néhány napig feküdni fogsz, de ahogy elnézem, nem látok több problémát. Amikor hazamész, próbálj meg minél többet pihenni, és ne feledd, hogy alkalmazd a gyógyszereket időben.
Bai Luo Yin kiegyenesedett, és felállt. Miközben szembefordult az orvossal, azonnal feltette a legsürgősebb kérdését.
– Ehetek most már valamit?
– Ez… – az orvos egy másodpercig habozott: – Ez rendben lesz, de ne túl sokat. Inkább még folyékonyabb ételeket, zöldségeket és gyümölcsöket egyél. Emellett korlátozd a fűszeres ételek fogyasztását, jobb lenne, ha teljesen kerülnéd őket.
Bai Luo Yin elmosolyodott és bólintott:
– Értem.
Az orvos megveregette Bai Luo Yin vállát:
– Akkor én most elmegyek. Ha bármi probléma adódik, ne habozz, hívj fel.
Bai Luo Yin elkísérte az orvost a bejárati ajtóig:
– Vigyázzon magára.
– Rendben, nincs szükség arra, hogy kikísérj. Menj vissza.
Visszatérve a szobába, látta, hogy Gu Hai mozdulatlanul állt a fal mellett. Mióta az orvos megérkezett nem változtatott a testtartásán, és nem is szólalt meg. Bai Luo Yin éppen pakolni készült, amikor Gu Hai az éjjeliszekrény mellett lévő hátizsákra mutatott.
– A holmidat már összepakoltuk.
Ezt hallva Bai Luo Yin elment a hátizsákjáért, és az ajtóhoz ment, hogy cipőt cseréljen. Az érzés, hogy elhagyhatta azt az ágyat és elhagyhatta ezt a szobát, csodálatos volt. Gu Hai is összepakolta a saját holmiját. Ez a hely az egyik lány unokatestvéréé volt, csak kölcsönkérte. Most, hogy Bai Luo Yin elmegy, nem volt szükség arra, hogy itt maradjon. Ketten sétáltak lefelé a lépcsőn anélkül, hogy beszéltek volna, és megálltak egy átjáró előtt, ahol gyakran jártak a taxik. Ahhoz, hogy taxit kapjanak, csak integetni kellett. Bai Luo Yin tett néhány lépést előre. Éppen fel akarta emelni a kezét, amikor Gu Hai hirtelen megragadta.
– Tényleg el akarsz menni?
Bai Luo Yin elszántan fordult Gu Hai felé:
– Mielőtt megtetted ezt velem, biztosan előre láttad a következményeket. Önként el kell fogadnod őket.
Gu Hai habozott, nem akarta elengedni, de végül úgy döntött, hogy lazít a szorításán. Elővett egy pénztárcát a táskájából, kivett belőle némi készpénzt, és odaadta Bai Luo Yinnek.
– Elfelejtettem betenni a pénzt a táskádba. Tartsd meg az útra.
Miután ezt mondta, megfordult és elsétált. Bai Luo Yin szeme Gu Hai hátán időzött. Erősnek és elszántnak, ugyanakkor magányosnak és kietlennek tűnt, és nem sokkal később az alakja elhalványult. Miután beszállt a taxiba, Bai Luo Yin kinyitotta a hátizsákot, és látta, hogy benne voltak a gyógyszerek, de a csomagolást és az üvegeket kicserélték valami másra. Valószínűleg azért, mert féltek, hogy Bai Luo Yin családja meglátja, mire vannak. Ruhák is voltak, amelyek mindegyike ki volt mosva, és alatta valami meleg volt. Bai Luo Yin kihúzta azt a valamit, hogy megnézze: uzsonnás dobozok, mindegyik réteg szorosan a másik fölé téve. Kinyitotta, rizskása és néhány közönséges, de egyszerű étel, például zöldségek és halak. Ezek mind az orvos által javasolt ételek. Bai Luo Yin számára, aki már három napja nem evett, ezek voltak a legfinomabb ételek. Miután megtöltötte a gyomrát étellel és vízzel, Bai Luo Yin nem ment haza, hanem inkább elment, hogy megkeressen valaki mást.
Az aznap történtek után Shi Hui képtelen volt kilépni annak a sötét jelenetnek az árnyékából. Szokatlanul depressziós lett, nem volt hajlandó senkivel sem kommunikálni. Hallgatott és időnként teljesen elkábult. Amikor a szülei így látták drága lányukat, rendkívül nyugtalanok lettek. Több pszichiátert is felkerestek, hogy adjon nekik tanácsot, de nem történt javulás. Ezen a napon a háztartás dajkája odasietett hozzá, és azt mondta neki:
– Valaki van odakint, aki téged keres. Azt mondta, hogy a neve Bai Luo Yin.
Shi Hui beteges arcán a legmélyebb sápadtság és a legvilágosabb szín suhant át. Azonnal cipőt váltott és kirohant az ajtón. Amikor Bai Luo Yin meglátta Shi Hui-t, a volt barátnőjét, aki személyesen látta őt egy másik férfival dugni, nem volt zavarban vagy szégyenkezett a lány jelenlétében, ahogyan azt elképzelte. Épp ellenkezőleg, kivételesen nyugodt volt. Valójában Shi Hui volt az, aki már nem tudott uralkodni az érzelmein abban a pillanatban, amikor a szemei megpihentek Bai Luo Yinon; a könnyei azonnal eleredtek.
– Mondd, hogy amit aznap láttam, az mind hamis volt!
Bai Luo Yin sokáig hallgatott, mielőtt nyugodtan megszólalt.
– Amit te láttál, az mind valódi volt.
Shi Hui vad és őrült dühvel nézett Bai Luo Yinre, és ököllel a férfi mellkasára csapott. Minden egyes ütéssel, ami lecsapódott, kiengedte magából a depressziót és a haragot, ami a szívében szunnyadt.
– Miért? Miért lettél ilyen? Ezt nem hiszem el. Még akkor sem fogom elhinni, ha meghalok.
Bai Luo Yin eltolta Shi Hui karját, már nem mutatta a szánalom vagy a gyengédség jelét sem, és a szavai sem tartalmaztak kegyelmet.
– Akkor is el kell hinned, ha nem akarod. Az igazság az, hogy az a személy, akit én szeretek, az Gu Hai.
Shi Hui vállai megremegtek, miközben könnybe lábadt szemekkel egyenesen Bai Luo Yinre meredt.
– Nem gondolod, hogy amit csinálsz, az szokatlanul kegyetlen?
Bai Luo Yin közömbösen mosolygott.
– Úgy gondolom, hogy a mentális kapacitásod elég erős ahhoz, hogy ezt elviseld. Mindezek után mégis rendeztél egy szégyentelen jelenetet, amelyben megerőszakoltattad magad azokkal a férfiakkal az utcán.
Shi Hui arcára halálosan sápadt szín ült ki; már nem mert egyenesen Bai Luo Yin lángoló szemébe nézni.
– Mikor tudtad ezt meg? Ki mondta neked?
– Senki sem mondta el nekem. Magamtól jöttem rá. Te okosabb vagy Gu Hainál, és amikor Gu Hai hazudik, sosem tudja jól leplezni.
Shi Hui hangja megremegett:
– Ha már… tudtad, miért nem lepleztél le?
– Nem akartalak leleplezni. Tudom, hogy a lányok érzékenyek tudnak lenni, és nem akartalak zavarba hozni. Először meg akartam tartani ezt a dolgot magamnak, és úgy tenni, mintha meg sem történt volna, de utána beszélni akartam veled, hogy tisztázzam, hogy lemondhass rólam. De végül nem tudtam beszélni veled, és megtörténtek mindezek a dolgok. Azt hiszem ő még türelmetlenebb volt, mint én… – Bai Luo Yin száján keserű és fájdalmas mosoly jelent meg.
Shi Hui egy másodpercre elveszett, és kábultan ült le a közeli kőpadra, hagyta, hogy a hideg érintése felemésztette a testét.
– Shi Hui, nem kell így viselkedned. Én nem sértegetlek téged. Minden lányt tisztelek, különösen azokat, akik kedvelnek. Megértem, hogy miért tetted mindezt, és a motivációdat, amiért azt akarod, hogy külföldre menjek. Hidd el, mindenre, amit értem tettél, emlékezni fogok. De én komolyan mondom, hogy nem kedvellek többé, és hogy köztünk vége. Remélem, hogy ugyanúgy tisztelsz engem és a döntésemet, mint ahogy én tisztellek téged. Ha ezt meg tudod tenni, akkor több hálával leszek irántad.
– Bai Luo Yin, megváltoztál. Hová tűnt a racionalitásod? Az elveid?
– Most már csak a szívemben hiszek. – Bai Luo Yin barátként egy utolsó tanácsot adott. – Bánj jól magaddal, elvégre te vagy a legfontosabb ember magadnak ezen a világon.
130 Ne légy túl kegyetlen
Az öt nap alatt, amíg Bai Luo Yin távol volt, a Bai háztartás teljes zűrzavarba került. Kezdetben Jiang Yuan már elintézte az összes szükséges formalitást, ami ahhoz volt szükséges, hogy elküldje a fiát külföldre. Folyamatosan kapcsolatban állt a külföldi iskolával, és próbált szoros kapcsolatot fenntartani velük. Mindezt azért tette, hogy minden az előírásoknak megfelelően történjen. Sőt, Jiang Yuan Bai Han Qi-vel is közölte a gondolatait ebben az ügyben, aki nem értett vele egyet, de nem tiltakozott. Egyszerűen kijelentette, hogy tiszteletben fogja tartani a fia döntéseit. De amikor elérkezett ez a kritikus pillanat, Bai Luo Yin eltűnt. Megkérdezte Shi Huit, de ő azt mondta, hogy nem tudja. Megkérdezte Yang Menget, de ő szintén azt mondta, hogy nem tudja. Aztán utolsó mentsvárként Gu Hai megkérdezésének ötlete is felmerült benne, de végül rájött, hogy Gu Hai is eltűnt. Végül Jiang Yuan nem csak a sérelmét, hanem a haragját és a neheztelését is a Bai háztartásra irányította. Újra és újra ragaszkodott ahhoz, hogy Bai Han Qi hagyjon fel azzal az ötlettel, hogy titokban tartsa, hol van a fiúk. Nem számított, Bai Han Qi hányszor magyarázta el neki, hogy fogalma sincs Bai Luo Yin hollétéről, a nő nem volt hajlandó meghallgatni. A zsarnoki cselekedetei nem értek véget. Magára vállalta, hogy kihívja a rendőrséget Baiék lakására, és megfenyegette, hogy elhurcoltatja Bai Han Qit az őrsre, és bezáratja. Bárkit, aki keresztezi az útját. Nem sokkal később teljes zűrzavar uralkodott az egykor csendes rezidencián. Bai Han Qi-nak esélye sem volt arra, hogy rendesen belépjen a házba, amikor Bai nagymamát kórházba vitték. Jiang Yuan gyanúja továbbra is lappangott az elméjében. Utasított egy csapat embert, hogy kövessék Bai Han Qi minden lépését, egy másik csoport pedig maradjon Baiék rezidenciáján. A bejárat árnyékában álltak, és figyelték, hogy van-e Bai Luo Yin felbukkanásának bármi jele. Jiang Yuan továbbra is pusztítást végzett minden földön, ahová lépett. Még a szomszédok is ingerültek lettek, és a fáradtság jól látható volt az arcukon. Minden nap, többször megszólalt a rendőrségi szirénák hangja is. Alig kezdődött el az újév, máris mindenki szívét a félelem emésztette. A normális esetben az ünneplésre szánt idő szorongásba burkolózott. Bai Hai Qi is meg akarta találni Bai Luo Yin-t. Még jobban aggódott, mint Jiang Yuan. Nem értette mire lenne jó ez a sok aggodalom. A két fiú egyszerre tűnt el, senki sem tudott kapcsolatba lépni egyikükkel sem. Hamarosan elérkezik az első holdhónap tizenötödik napja. Míg mindenki más azzal volt elfoglalva, hogy vásároljon, Bai Han Qinak viszont egy másodperce se maradt arra, hogy megálljon, vagy hogy rendesen lélegezzen. Minden nap kijelölt egy időkeretet, amikor a kórházba ment. Szerencsére Zou néni ott volt, hogy vigyázzon Bai nagymamára. Amikor hazatért, őriznie kellett azt a “banditákból” álló csoportot, akik zavart keltettek és bajt okoztak a környéken. Csak így tudott bocsánatot kérni a szomszédoktól is. De ami még jobban elkedvetlenítette, sőt kissé feldühítette, az nem más volt, mint Bai Luo Yin. Nem értette meg, hogy hogy tudott csak úgy szó nélkül elmenni. Valójában ez is Gu Hai hanyagságának volt köszönhető. Mivel minden hirtelen történt, elfelejtette felvenni a kapcsolatot Bai Han Qi-vel. Bai Luo Yin úgy gondolta, hogy amikor még eszméletlen állapotában volt, Gu Hai már akkor is hazugságot szőtt, hogy elrejtse az igazságot Bai Han Qi elől. Ezért nem gondolta, hogy szükség van arra, hogy kapcsolatba lépjen az apjával. Kora reggel Bai Han Qi felkapott néhány mélyhűtött kekszet és beletuszkolta a zsebébe, majd kilépett a bejárati ajtón. Korán akart kezdeni a kórházban, hogy később, amikor hazatér, még legyen elég ideje megkeresni a fiát. De amikor a sikátor elejére ért, Jiang Yuan feltartóztatta. Az elmúlt néhány napban a nő rendkívül meggyötörte. A dühének ereje és a lárma, amit okozott, teljesen kimerítette. Ráadásul elhatalmasodott rajta az aggodalom a fia holléte miatt.
– Hol van Yin Zi?
Jiang Yuan minden nap feltette ezt a kérdést neki. Ha nem szemtől szemben, akkor telefonált.
– Már mondtam, hogy nincs itthon. Én is őt keresem. Még nem volt ebből elég?
– Nem, még nem! – Jiang Yuan a táskáját használta, hogy megtámadja Bai Han Qi-t. – Te csak most keresed őt? Mit csináltál az elmúlt napokban? Mit csináltál az első napon, amikor a fiam elment? Egyértelműen te vagy az oka! Te és az a nő biztos megnehezítettétek a dolgát, és kidobtátok.
– Akkor Da Hai, hogyhogy nincs itt? Őt te dobtad ki? Huh?! – Bai Han Qi szemei kitágultak, ahogy dühösen Jiang Yuanra bámult.
Jiang Yuan arca grimaszba rándult. Ledobta a több ezer dolláros, márkás táskáját a földre. Szóhoz sem jutott, úgy kapkodta a levegőt. Bai Han Qi, akinek arca hamuszínű volt a dühtől, hagyta, hogy szemei továbbra is Jiang Yuanra összpontosítsanak.
– Már tizenhét éves, gyakorlatilag tizennyolc. Ha tényleg el akarna menni itthonról, akkor megvan a képessége, hogy gondoskodjon a saját életéről. Szükséges, hogy ennyi bajt okozz?
– Bai Han Qi, figyelsz egyáltalán magadra? Van értelme a szavaidnak? – Jiang Yuan gyönyörű arca eltorzult a dühtől. – Minek nézed a fiamat? Egy disznónak, akit bezártak a családod disznóóljába? Akkor eteted, amikor csak akarod, aztán bezárod, amikor csak akarod! Mit tanítottál neki ennyi év alatt? Láttad, hogy mivé vált? Hideg, távolságtartó, szívtelen, és nem ismeri a saját hibáit. Még a saját biológiai anyját sem ismeri fel.
Bai Han Qi kihúzta a mélyhűtött kekszet, és a földre dobta.
– Ez a saját gonoszságod, a saját hibád!
Miután ezek a szavak kirepültek a szájából, Bai Hai Qi megfordult, minden szándéka megvolt, hogy távozzon, de Jiang Yuan előrenyomult, és megpróbálta megakadályozni. Bai Han Qi gondolkodás nélkül oldalra lökte őt, amitől megtántorodott és a földre zuhant. Két fiatal férfi azonnal kiszállt a kocsiból, és belökték Bai Han Qit. Jiang Yuan haja összekócolódott, miközben könnyes szemmel kiabált.
– Ne bántsátok őt, különben a fiam elveszi az életemet.
Bai Luo Yin dél körül ért haza. Abban a pillanatban, ahogy belépett, meglehetősen furcsának találta a dolgokat, mivel egyetlen lélek sem volt otthon, még Bai nagyapa és Bai nagymama sem, akik mindig otthon voltak. Ah-Lang a ketrecében volt, és dühösen ugatott. Bai Luo Yin odament hozzá, és megsimogatta a fejét. Ah-Lang elcsendesedett, majd egy idő után a bejárati ajtó felé fordult, és ismét őrült ugatásba kezdett. Bai Luo Yin felállt, a bejárati ajtó felé ment. Ahogy kilépett, meglátott három árnyékot a nyugati oldalon. „Mi a fene folyik itt?” Miközben gondolataiba mélyedt, Zhang néni, az egyik szomszéd, a keleti oldalról odasétált. Amint a néni pillantása Bai Luo Yinre esett, hirtelen meglepetten tágra nyílt. Ezután megrántotta a fiú karját, megnézte a vállát, és kétszer megpaskolta.
– Te… te kis gazember! Még ha el is mentél játszani, hogyhogy nem szóltál semmit? Apád az elmúlt két napban mindenhol téged keresett. Már majdnem megőrült. A nagymamád annyira aggódott, hogy kórházba került.
Bai Luo Yin arca elsápadt, mielőtt gyorsan elővette a telefonját, és felhívta Bai Han Qit, de senki sem vette fel. Ezután felhívta Zou nénit, aki közölte vele, hogy a kórházban van. Bai Luo Yin sietve elindult a kórházba.
Ahogy Bai nagymama meglátta őt, a betegsége jobbra fordult. Bai nagyapa, Zou néni, és Meng Tong Tian mind ott volt, már csak Bai Han Qi hiányzott.
– Yin Zi, sikerült elérned apukádat? – kérdezte Zou néni.
Bai Luo Yin megrázta a fejét:
– Még nem.
– Próbáld meg még egyszer – Zou néni kissé nyugtalan lett. – Hogyhogy nem megy át a hívás? Az a Lao Bai1. Biztos elfelejtette magával vinni a mobiltelefonját, mielőtt elindult.
Bai Luo Yin újra tárcsázta Bai Han Qi mobilszámát.
Bai Han Qi-t “meghívták” Jiang Yuanhoz, és bezárták egy szobába. Teát, és cigarettát szolgáltak fel neki, de nem engedték el. A mobiltelefonját Jiang Yuan szorosan a markában tartotta. Éppen amikor Bai Luo Yin hívta, Jiang Yuan már elment, de amikor visszatért, a telefon megszólalt. Gyorsan odasietett, hogy felvegye. Amint meglátta, Bai Luo Yin nevét, izgatott lett, alig tudta stabilan tartani a telefont a kezében. Ahogyan az várható volt, ez a trükk hasznos volt: bezárni Lao Bai-t és Xiao Bai nem maradhatott mozdulatlanul.
– Yin Zi, végre jelentkeztél. Anya annyira aggódott és szorongott, hogy már majdnem meghaltam.
„Hogy lehet, hogy Jiang Yuan vette fel?” Bai Luo Yin zavarba jött, de attól félt, hogy Zou néni meghallja, ezért gyorsan kisétált a betegszobából.
– Hol van az apám?
– Az apukád velem van. Ha látni akarod őt, csak gyere ide. Majd küldök érted valakit.
Húsz perccel később Bai Luo Yin megérkezett Jiang Yuan lakására. Amint Jiang Yuan meglátta Bai Luo Yin-t, azonnal szoros ölelésbe húzta és zokogott.
– Yin Zi, hol voltál az elmúlt napokban. Betegre aggódtam magam.
Bai Luo Yin egyszerűen ellökte magától, és megkérdezte:
– Hol van az apám?
Bai Han Qi az ajtóban állt. Dühtől sápadt arca egyenesen Bai Luo Yinre meredt. Ahogy Bai Luo Yin feléje tartott, azonnal szemrehányást tett neki.
– Mit csináltál ezekben a napokban?
Bai Luo Yin még válaszolni sem tudott, amikor Jiang Yuan dühbe gurult.
– Miért kiabálsz vele?
Anélkül, hogy Jiang Yuanra figyelt volna, Bai Luo Yin apja mellé ment.
– Apa, mit keresel itt?
Bai Han Qi Jiang Yuanra pillantott, mielőtt tekintete visszatért Bai Luo Yinra:
– Fiam, menjünk haza, és beszélgessünk ott.
Olyan magatartást vett fel, mintha ismét el akart volna menni. Jiang Yuan odasietett, hogy blokkolja őket, Bai Han Qi felé bámult, majd kemény hangon megszólalt.
– Te elmehetsz, de a fiam itt marad.
– Miért kellene itt maradnia veled?
Jiang Yuan ezúttal képtelen volt uralkodni a haragján.
– Rengeteg bajba kerültem és még téged is meghívtalak, de miért? Tényleg azt hitted, hogy azért hívtalak ide, hogy teát igyál? Nem volt könnyű rávenni a fiamat, hogy idejöjjön, és most magaddal akarod rángatni? El akarod rejteni megint? Nem akarod, hogy még öt napig és öt éjszakán át lássam a fiam arcát? Bai Han Qi, nagyon embertelen vagy!
– Jiang Yuan, ne légy túl kegyetlen…
– Apa! – Bai Luo Yin hirtelen félbeszakította Bai Han Qi-t: – Haza kellene menned. Tudni akarom, hogy pontosan mit akar csinálni.
– Yin Zi, hogy hagyhatnálak itt egyedül? – Bai Han Qi nyugtalanná vált.
Bai Luo Yin megfordult, hogy apjára:
– Ne aggódj, nemsokára haza fogok térni.
Miután Bai Han Qi elment, Jiang Yuan behúzta Bai Luo Yin-t egy szobába, és megmutatta neki az elmúlt napok kemény munkájának eredményét. Körülbelül minden harmadik mondatban megemlítette Shi Hui nevét, mintha egy mágikus fegyver lenne, amellyel Bai Luo Yin leigázása érdekében hadonászhatott. Attól tartott, hogy Bai Luo Yin nem tudott arról az energiáról és időről, amit ő és Shi Hui együtt fektettek ebbe az ügybe, mindazokról a dolgokról, amiket érte, az ő érdekében tettek. Másrészt, semmiképpen sem akarta, hogy Bai Luo Yin megtudja, hogy titokban összefogtak és összeesküdtek, hogy becsapják őt. Mivel Jiang Yuan mindent elmondott ebben az ügyben, Bai Luo Yin tudta, miért hívták meg Bai Hai Qi-t ide. Azt is tudta, hogy Bai nagymama miért került kórházba. Sőt, azt is tudta, hogy miért nem volt senki sem otthon, és miért helyezték Ah-Langot a ketrecbe, ahol dühösen ugatott. És odáig is eljutott, hogy kitalálta, Gu Hai miért döntött hirtelen úgy, hogy tesz egy értelmetlen, abszurd, aljas, megvetendő dolgot.
1 Lao Bai: öreg Bai vagy Bai úr. Én meghagyom Lao Bai néven. Házaspárok szeretik így megszólítani egymást XD
