06. Aranyos öreg pár
– Mi? Át akarsz iratkozni egy másik iskolába?
Gu Hai bólintott.
– A mostani közel van a házunkhoz. Mivel elköltöztem, nehézkes oda járni.
– Hogy érted azt, hogy „elköltöztem”? – Fang Fei zavarba jött Gu Hai szavai miatt.
– Összevesztem az öreggel.
Gu Hai fél vállal a szekrénynek támaszkodott, és hanyagul rágyújtott egy szál cigarettára. Ezt látva Fang Fei kivette a kezéből.
– Ilyen fiatalon már függő vagy! Jobb, ha tudod, hogy a dohányzás hatással lehet a pubertáskorodra!
– A serdülésem már véget ért.
Fang Fei szeme önkéntelenül Gu Hai nadrágjára siklott. Ezután felemelte a tekintetét, és úgy tett, mintha mi sem történt volna, mielőtt témát váltott.
– Milyen iskolát keresel?
– Ezt rád bízom.
– Sejthettem volna. Amikor felkeresel, az sosem jó – mondta a nagynénje.
Gu Hai nevetett.
– Most már csak téged tartalak közeli rokonomnak.
Ezeket a szavakat hallva Fang Fei valóban meghatódott. Gu Hai gyerekkora óta közel állt hozzá, legyen az jó vagy rossz dolog, mindig hozzá futott.
– A férjem ismer néhány iskolaigazgatót.
– Akkor siess.
– Várj egy percet! – Fang Fei megragadta Gu Hai kezét. – Hadd tisztázzam! Ha nem egy közepesen jó középiskola, nem mehetsz oda. Ha a feltételek nem is lesznek olyan jók, de nem lehetnek rosszak.
– Amíg iskolába járhatok, nekem mindegy. Minden rajtad múlik.
Bai Luo Yin bekapcsolta a számítógépét, és bejelentkezett az e-mail fiókjába. Több mint húsz olvasatlan levele volt, mindegyik a tengerentúlról érkezett, ugyanattól a személytől, Shi Hui-tól. Mivel már szakítottak, olvasatlanul törölte őket, és még a kukát is kiürítette.
– Xiao Yin ah1, gyere ide! – kiabálta nagymamája a szomszéd szobából.
Bai Luo Yin gyorsan felállt, és odasietett hozzá. A kanapén ült, alacsony és duci megjelenése egy tiszteletreméltó kis Buddhára emlékeztetett. Ha nem beszélt volna, bárki, aki találkozott vele, azt hitte volna, hogy egy egészséges idős hölgy.
– Xiao Yin ah, „darabolj” egy almát a nagymamának, hogy megegye.
Bai Luo Yin azonnal felkapott egyet, és hámozni kezdte. De amikor a felénél tartott a nagymamája nem bírta tovább nézni, meghúzta az alma héját, és összefüggéstelenül motyogott mielőtt a szájába tömte volna a héjat. Bai Luo Yin megpróbálta megállítani.
– Ne azt edd, nagymama.
– Vastag, vastag.
Bai Luo Yin megértette, a nagymamájának nem tetszett, hogy túl vastagon hámozta.
Egy évvel ezelőtt Bai Luo Yin nagymamája nagyon szórakoztató volt. Családi összejövetelek alkalmával csak az ő hangját lehetett hallani. Ravasz volt, még tíz ember sem tudott vele versenyezni. Ebben az évben tüdőembólia miatt kórházba került. A rögök a véráramba jutva szétszóródtak a kisagyban, ez okozta a helytelen és összefüggéstelen beszédet. Például az, hogy az almát „hámozni” helyett azt mondta, hogy „darabolni”, apróságnak számított. Legtöbbször Bai nagypapát „nagybácsinak” szólította, vagy a nagynénjét „nagytestvérnek”; idővel még a fiatalokat is úgy szólította, mintha egy generációhoz tartoznának.
– Nagymama, visszamegyek a szobámba, mert bekapcsolva hagytam a számítógépet.
– Várj egy pillanatot, beszélgess a nagyival.
Ha Bai nagymama beszéde nem is volt olyan, mint korábban, tudott lelkesen társalogni – talán még jobban, mint valaha. Amikor valakit meg tudott szólítani, vég nélkül beszélt; emiatt a környéken mindenki kerülte őt, valahányszor meglátta. Igazság szerint képtelenek voltak megérteni miről beszélt.
– A cipők (az iskola) elkezdődött, ugye?2
– Egy hét múlva.
Bai nagymama aggódó arccal fogta unokája kezét.
– Tanulj jól, és ne okozz zavart. – (Ne légy arrogáns)3
Bai Luo Yin hangja olyan volt, mint amikor valaki egy gyereket akar rábeszélni valamire.
– Ne aggódj, nem fogok bajt okozni. – (Nem leszek arrogáns)
Pár perccel később Bai nagymama horkolni kezdett. Ő az átlagosnál többet tudott aludni. Reggel nyolckor kelt, evett, aztán visszafeküdt aludni délig, ebédidőben felkelt, ebédelt, majd újra aludt délután négyig. Ezután járkált a házban, vacsorázott, és amikor elérkezett a nyolc óra, lefeküdt.
Bai nagyapa és nagymama teljesen ellentétesek voltak. A nagypapája reggel négykor kelt, és kihajtott a háromkerekűvel, dél körül visszajött ebédelni, délután ismét elment, esténként hazatért vacsorázni, majd újra kiment, és késő este ért haza. Az egyetlen közös pont ebben a párban az, hogy mindketten zavarodottak voltak. Ez akkor nyilvánult meg, amikor tévéztek. Esténként öt műsort is néztek, és mindegyiket egyetlen műsornak tekintették, majd olyan hangosan vitatták meg, hogy mások is hallották.
Bai Luo Yin felemelte a kanapén lévő köntöst, és betakarta vele a nagymamáját, mielőtt kiment a szobából.
1-ah egy hangulatjelző, amely kifejezi a nagymama gyengédségét és ragaszkodását az unokájához
2 (xié) – cipő és 5 (xué) – iskola
3 (nào) – zajos; zavart / (ào) – arrogáns
07. Srác bő nadrággal és papuccsal
Bai Luo Yin-t egy telefonhívás riasztotta fel. Abban a pillanatban, ahogy felvette, Yang Meng vidám hangon beleszólt.
– Hé tesó, még mindig alszol? Ma kezdődik a suli, és a 27-es osztályba kerültél. Siess és gyere be. Garantálom, hogy kellemes meglepetésben lesz részed.
Bai Luo Yin zavartan ült fel. Ahogy belegondolt, milyen gyorsan elkezdődött az iskola, még fáradtabbnak érezte magát. Míg a többi diák már az osztályban ült, ő még mindig kényelmesen öltözködött. Útban az iskola felé rálépve egy kőre lenézett és észrevette, hogy papucsban indult el. Felejtsd el, már eddig eljöttem. Nem akarok hazamenni.
Másodéves, 27-es osztálynak itt kell lennie. Bai Luo Yin kinyitotta az ajtót, és belépett. Elkésett az óráról, de ahelyett, hogy magyarázatot adott volna, a társai pillantásától kísérve magabiztosan odasétált az utolsó szabad padhoz. Higgadtan kihúzta a széket, és letelepedett. A mellette ülő srác felé fordult.
– Épp most hagytál ki egy kivételesen jó lehetőséget.
– Milyen lehetőséget? – Bai Luo Yin érdektelennek tűnt.
– Nézd meg magad.
Felnézett, és egy pillanatra megállt a tekintete az osztályfőnök arcán. Ő volt az iskola egyik legnevesebb tanára. És mivel rendkívül szép volt, minden alkalommal, amikor az iskola sikeres eredményt ért el valahol, ő volt a képviselő; miközben minden férfi vágyott arra, hogy a tanítványa lehessen.
– A helyedben én mindenképpen kihasználnám ezt a késést, és bocsánatot kérnék tőle. Először baráti kapcsolatot alakíts ki vele, aztán onnan dolgozz tovább.
– Ha lesöpröd az asztalt, ő fogja kezdeményezni, hogy barátkozzon veled.
A padtársa elmosolyodott.
– Én még ezt sem merem megtenni.
Ebben a pillanatban Bai Luo Yin végre megértette, hogy Yang Meng mit értett „kellemes meglepetés” alatt. Őszintén szólva, nem érdeklődött az érett, gyönyörű nő iránt, különösen, ha az említett nő feltűnően hasonlított az édesanyjára.
Ahogy Bai Luo Yin rendezgette a dolgait az asztalon, az egyik golyóstoll a földre esett. Amikor lehajolt érte, hogy felvegye, akaratlanul is látta, hogy az előtte ülő diák szintén papucsban jött iskolába. Nem csak ennyi, még bő nadrággal is párosította – milyen feltűnő.
– Diákok.
Amint azok a szexi vörös ajkak szétváltak, az egész osztály teljes némaságba burkolózott, hogy még egy tű hangját is lehetett volna hallani, ha leesik.
– Én vagyok az osztályfőnökötök. A nevem Luo Xiao Yu, és ez a mobilszámom – mondta a tanárnő, miközben megfordult, hogy a táblára írjon. – Ezt még sohasem adtam ki egy diákomnak sem, úgyhogy érezzétek megtisztelve magatokat.
Erre mennydörgő taps hallatszott az osztályteremben. Csak két diák volt, aki nem vette a fáradságot, hogy leírja a számot. Az egyikük Bai Luo Yin. Tudta, hogy soha nem hívná fel, bármi is történne. A diákok felváltva mentek oda és mutatkoztak be. Amikor a bő nadrágot és papucsot viselő srác került sorra, Bai Luo Yin kíváncsian figyelte.
– Tianjinból jöttem, és a nevem You Qi (különleges).1
Bai Luo Yin arra várt, hogy kimondja a nevét, de a fiú már magabiztosan és könnyedén visszasétált. Bai Luo Yin egy pillanatig döbbenten bámult, mielőtt magában motyogott. Az én nevem You Qi (különleges)? Mi a baj a neveddel? Még ki sem mondtad, de máris visszatérsz!
Amikor azonban felnézett, látta, hogy a táblára írt két szó a következő: You Qi. A neve tehát „You Qi”. Remélte, hogy senki sem hallotta, ahogy magában motyogott.
1 You Qi azt jelenti, hogy „különleges” – Bai Luo Yin úgy gondolta, hogy You Qi azt mondta, hogy a neve különleges.
08 Hogyan olvasod ezt a karaktert
– Ezek az osztálytársaid adatai. Írd fel hely szerinti sorrendben, és tanítás után add oda nekem.
Bai Luo Yin anélkül, hogy a tekintetét ráemelte volna, csendben átvette. Utána elkezdte egyenként felírni a neveket egy papírlapra. Pár másodperc kellett ahhoz, hogy a közelében ülő fiúk irigykedő és csodáló szemekkel bámulják őt. Ezek a szemek egyértelműen azt mondták: Még csak a második nap az iskolában, és a tanárnő máris megkérte, hogy segítsen neki? Miért?
Az igazat megvallva, Bai Luo Yin már hozzászokott az ilyen helyzetekhez. Minden alkalommal, amikor beiratkozott egy új osztályba a tanár őt kérte meg, hogy írja meg az ültetési listát. Ez főként annak volt köszönhető, hogy szép volt az írása.
„Gao Chao, Wang Jian, Wei Ze Long, Gu Xin, Fang Xiao Shi…”
Bai Luo Yin gondosan írta a neveket. Amikor azonban felvette a negyedik papírlapot, elkomorult.
„Gu… Ke”? Ez lehetetlen.
„Gu… Mu”? Kinek van ilyen neve?!
„Gu… Lang”? Ez nem hangzik jól…
Zavarba jött az olvashatatlan írásjelektől, végül megütögette You Qi vállát.
– Hé, hogy olvasod ezt a karaktert?
You Qi lazán megfogta az egyik kezével a kártyát, miközben a másik kezével az orrnyergét dörzsölte. A csendben szemlélődő viselkedése elragadóvá tette You Qi-t. De bármennyire is szexi volt ez a póz a bámészkodó számára, néhány másodperccel később tüsszentett, ezzel összetörte a képet. Meggyőződött arról, hogy senki sem figyeli, elővett egy zsebkendőt, és kifújta az orrát mielőtt Bai Luo Yin-re nézett.
– Miért néz ki úgy, mint egy híresség autogramja?
– Utálom az ilyen embereket.
Mivel sok éven át volt felelős a nevek összeírásáért, Bai Luo Yin mostanra jól el tudott olvasni mindenféle kézírást. Erőssége ezen a téren félelmetes volt, olyannyira, hogy még a legvéletlenebb karaktereket és csúnyákat is felismerte. De amit a legjobban megvetett, az az volt, ha valaki lazaságot színlelve teljesen megváltoztatta a megfelelő betűszerkezetet. Ez nemcsak azt tette lehetetlenné, hogy elolvassa, hanem fejfájást is okozott neki.
– Nézd, a kártyára rá van írva a helyszáma. Menj oda hozzá és kérdezd meg, ne találgass!
Őszintén szólva, az ilyen emberrel Bai Luo Yin nem akart kapcsolatba kerülni. Lazán odasétált Gu Hai padjához. Egyesével felvette a könyveket, amelyekre rá volt írva Gu Hai neve. Megdöbbenésére azonban a név minden tankönyvben ugyanúgy volt írva. Eközben Gu Hai továbbra is a kezében lévő könyvet bámulta. Bai Luo Yin elvette tőle, és megnézte az első oldalt. Bár Gu Hai neve oda volt írva, de sajnos ugyanolyan olvashatatlanul.
– Mit akarsz? – Gu Hai hangja enyhén ingerültnek tűnt.
Bai Luo Yin ránézett.
– Az ültetési listát írom össze. Mondd meg a neved.
– Gu Hai.
Ezt hallva Bai Luo Yin egy pillanatra zavarba jött. Megnézte a karaktereket, majd a tulajdonosát.
– Ha ember vagy, akkor írj úgy, mint egy ember.
Nem volt nehéz megállapítani, hogy Gu Hai ingerült lett. Soha senki nem mert vele így beszélni, ilyen durva szavakat mondani az arcába, kivéve az apját. Ennek fő oka az volt, hogy az elmúlt tíz évben mindig jól kijött másokkal a státusza miatt. De most csak egy átlagos polgár volt. Igazából nem is olyan rossz érzés, ha néha megsértődsz.
Ez a karakter Hai? Bai Luo Yin mélyen ráncolta a homlokát a papírjára. Hogyan lehet ez a szó Hai? Még csak közel sincs hozzá! Bai Luo Yin kissé bosszankodva visszatért a helyére, és felírta a nevet a papírra.
09 Amit tényleg meg tudsz enni!
Ahogy kérte a tanár, Bai Luo Yin lemásolta az osztály 57 diákjának az ülésrendjét. Ezután kiosztotta az osztálytársainak. Amikor Gu Hai megkapta a papírt, ahelyett, hogy közvetlenül az asztalára tette volna, egy ideig csak bámulta. Gu Wei Ting kisfiú kora óta azt tanította Gu Hainak, hogy az ember kézírása pontosan elárulja az illető valódi jellemét és teljesítményét. Bai Luo Yin kézírása erős és temperamentumos volt, tegnap mégis keményen beszélt vele. A kézírása és a jelleme teljesen különbözött egymástól. Lehet, hogy a rossz hozzáállásom miatt? Erre rádöbbenve úgy döntött, hogy kipróbálja az elméletét. Miután megszólalt a csengő egyenesen Bai Luo Yin padja elé ment – ami történetesen You Qi helye volt – a listájával, és leült.
Mivel Bai Luo Yin elmerült a házi feladatában, nem nézett fel. Pár perccel később Gu Hai kinyitotta a száját, hogy megszólaljon.
– Ez a te kézírásod, igaz?
Bai Luo Yin kizökkenve a gondolataiból dühösen felkapott egy vonalzót, és rácsapott Gu Hai fejére.
– Van valami fontos mondanivalód? Ha nem, akkor ne zavarj!
Gu Hai a fiú arcára nézett. Igaza volt. A kézírás tükrözte a jellemét. Ha egyenként elemezte a vonásait, nem igazán illettek össze. De ha az egészet figyelte, meglehetősen egyedi volt. Hirtelen Bai Luo Yin könyvére mutatott, és azt mondta.
– Erre tudom a választ.
Bai Luo Yin rácsapott Gu Hai kezére és közben lesöpörte a vonalzót az asztalról.
– Köszönöm, de meg tudom csinálni magam is.
Gu Hai arca elsötétült, mivel a keze bepirosodott.
– Vedd fel a vonalzómat – parancsolta Bai Luo Yin.
Gu Hai nem mozdult.
– Miért vagy ilyen lassú? Nem mondtam, hogy vedd fel a vonalzót? Nem tudnád egy kicsit gyorsabban?
Egy pillantást vetve Gu Hai váratlanul engedelmeskedett, felvette a vonalzót, és tisztelettudóan visszaadta Bai Luo Yin-nek.
Amikor megszólalt a csengő, Gu Hai visszament a saját helyére, kezében egy papírdarabot szorongatva, amit Bai Luo Yin házi feladatából tépett ki. Valójában elismerést érzett a fiú kemény munkája iránt. Amikor az óra véget ért, You Qi összeszedte a holmiját, és Bai Luo Yin felé fordult.
– Menjünk enni.
– Nem vagyok kollégista, úgyhogy inkább otthon eszem – válaszolta Bai Luo Yin közömbösen és elindult kifelé.
You Qi utolérte.
– Ma én fizetek. Menjünk az ebédlőbe enni.
Ezt hallva Bai Luo Yin elbizonytalanodott, és azt mondta.
– Nem tudnál egy jobb helyet választani, ahova meghívhatsz?
– Iskolai büfé?! Valami bajod van vele?
De eszébe jutott Bai Han Qi szörnyű főztje, összerezzent és beleegyezett. You Qi mindvégig megőrizte hűvös tekintélyét. Nem szerette az iskolai egyenruhát viselni, ezért egyszerűen egy kockás inget vett fel helyette. Ráadásul a felső két gombot soha nem gombolta be, ami felfedte fél mellkasát. Bai Luo Yin tudta, hogy You Qi mindig magával hordta a fejhallgatóját, még akkor is, amikor az utcán sétált. És ha valaki köszönt neki, úgy tett, mintha nem hallotta volna. Azonban valahányszor Bai Luo Yin olyat mondott, ami bosszantotta, mindig elvesztette a türelmét. Ebből Bai Luo Yin gyanította, hogy You Qi fejhallgatója soha nem volt bedugva semmibe.
– Azt hiszem, tényleg rideg vagy.
Bai Luo Yin meglepődött, azt hitte, hogy rosszul hallotta You Qi-t.
– Én is olyan rideg vagyok, mint te?
– Csak úgy teszek, mintha – vigyorgott hirtelen You Qi. – De te tényleg csontig hatolóan rideg vagy. Olyan aurát árasztasz, ami azt üzeni, hogy „ne kerülj a közelembe”.
– Ne beszélj így.
You Qi nem válaszolt, körülnézett, hogy nincs-e valaki a közelben, és elővett egy zsebkendőt és kifújta az orrát.
– Náthás vagy? – nézett rá Bai Luo Yin.
– Honnan tudod? – kérdezte You Qi.
– Vak lennék, ha nem látnám!
Őszintén, ki nem tudja? You Qi az órákon többször kifújta az orrát, és a végén mindig elhagyta a helyét. Így amikor Bai Luo Yin felemelte a fejét, mindig egy halom használt zsebkendőt látott You Qi asztalán. Nem akart erre gondolni, mert hányingere lett tőle. Bai Luo Yin kényszerítette magát, hogy elterelje a gondolatait, különben el ment volna az étvágya.
– Hogy tudsz ennyit enni?!
You Qi kérdőn nézte az asztalon lévő tányérokat. Úgy érezte, mintha egy Wu Song1 szemtanúja lenne. A szeme láttára tűnt el: két tál étel, nyolc zsemle, egy tál sült foszlós palacsinta, három hamburger, egy tányér hideg tészta és egy tányér gombóc. És ez csak Bai Luo Yin rendelése volt!
– Ez hogy lenne elég? Még mindig éhes vagyok!
Ezekre a szavakra You Qi elöntötte a verejték. Mindig is fogyni akart, mivel úgy gondolta, hogy a lábai egy kicsit vastagok. Irigykedett Bai Luo Yin-re, mert ő nem volt sem túl kövér, sem túl vékony, a teste tökéletesen arányos. De ahogy You Qi látta, hogy Bai Luo Yin ilyen mennyiségű ételt magába tömött, tombolt a féltékenységtől.
– Szoktál edzeni? – kérdezte, mert többet akart megtudni róla.
Bai Luo Yin megette a tányérján maradt ételt, és megtörölte a száját.
– Nem igazán szoktam sokat mozogni, kivéve az iskolába járást.
– Ez egyszerűen ijesztő… szóval, hova megy az étel, amit megeszel?
Bai Luo Yin a hasára mutatott.
– Ezt tőle kell megkérdezned. Nem tudom.
You Qi feldúltan sétált. Megbánta, hogy meghívta Bai Luo Yin-t ebédre, az étkezési kártyája kimerült. A mai nap után nem ehet a menzán.
– Barátom, kölcsönkérhetem az étkezési kártyádat? Amikor az iskolába jöttem, elfelejtettem magammal hozni. – kérdezte valaki könyörgő tekintettel You Qi-t.
Ő két ujjal felvette, és átadta neki.
– Tessék, csak használd. Nem kell visszaadnod.
1 Wu Song egy kitalált karakter a „Water Margin”-ból, aki arról ismert, hogy puszta kézzel veri a tigrist.
10 Élve megnyúzom
– Bai Luo Yin, kérlek, gyere ki egy percre.
Az tanítás ideje alatt a kínai irodalomtanár hívta ki.
– Nem tudom, milyen véleményed van rólam, vagy a feladatról, amit adtam. Ha tényleg van, akkor azt közvetlenül is elmondhatod. Nem kell velem viccelődni. Eleinte nagyon jó benyomásom volt rólad, mint diákról, de ahogyan a dolgokhoz közelítesz, az igazán csalódást okoz nekem.
A kemény szavak hallatán Bai Luo Yin tanácstalan volt, hogy miért szidja őt a tanár.
– Tanárnő, megmagyarázná, hogy mi történt?
A tanár azt hitte, hogy Bai Luo Yin tudatlanságot színlel, ezért hozzávágta az esszéfüzetet. Bai Luo Yin kinyitotta, és észrevette, hogy néhány oldal hiányzik. Ami még rosszabb, az a bizonyos oldal, amelyre a dolgozatát írta, ki volt tépve. Pár perc gondolkodás után biztos volt benne, hogy az esszét a tanár követelményeinek megfelelően írta meg. Bár közepesen fogalmazott, de mégsem volt értelme, hogy kitépte a munkáját, nemhogy még meg is szidja.
– Magyarázd meg ezt nekem. Mit értesz az alatt, hogy üres esszéfüzetet adsz be?
– Egy üres füzetet? – kérdezte Bai Luo Yin döbbenten. Még a hangja is elcsuklott.
Ezt hallva a tanár dühös lett.
– Ne játszd meg magad. Sok éve tanítok, nincs olyan csínytevés, amit ne láttam volna! Menj vissza, és írd meg a dolgozatot! Ezen kívül írj egy önreflexiós levelet arról, hogy mit rontottál el.
– Nem erről van szó… – próbált magyarázkodni. – Tanárnő, tényleg megírtam a dolgozatot, de nem tudom, ki tépte ki.
A tanár lassan elfordította a fejét, és Bai Luo Yinre nézett, szemében hátborzongató kifejezés villant fel, majd így szólt.
– Azt akarod mondani, hogy én voltam az, aki kitépte?
– Nem, nem így értettem!
– A következő irodalomórára nem mehetsz be. Maradj itt kint, és gondolkodj el a viselkedéseden, amíg meg nem érted, mit csináltál rosszul!
Bai Luo Yin mozdulatlanul állt ott, miközben a tanár csóválta a fejét, és ismét felhördült.
– Ne hidd, hogy könnyű engem megfélemlíteni!!!
Ki terrorizál kit? Bai Luo Yin csikorgatta a fogait. Az a szemétláda! Ha elkapom azt a seggfejet, aki kitépte a házimat, biztosan elevenen megnyúzom!
Chongwenmen-en kívüli főutcán Gu Hai és két barátja egy hot-pot étteremben vacsorázott. Ezeket a srácokat gyerekkori barátainak lehetett nevezni. Mivel együtt nőttek fel a katonai táborban, több mint tíz éve szorosan összetartanak.
– Apád tényleg nem keresett az elmúlt napokban?
– Nem.
– Ó, ezúttal elég nyugodt maradt.
Gu Hai hangosan nevetett, és a kezében lévő borospoharat piszkálta mielőtt lazán válaszolt.
– Hogy tudna nyugodt maradni? Soha nem tudott bánni velem. Amennyire én tudom, már a kezdetektől fogva azt akarta, hogy elmenjek. Csak túlságosan önérzetes volt ahhoz, hogy elüldözzön.
– Mert te vagy az egyetlen fia. Nem valószínű, hogy ilyen kegyetlen lenne veled szemben!
Li Shuo töltött még egy pohár bort Gu Hai-nak. Mindhárman koccintásra emelték a poharukat, majd egy kortyban lehúzták a tartalmát.
– Most jöttél rá, hogy ennyire kegyetlen? Emlékszel, amikor gyerek voltam, a tetőgerendára akasztott és korbácsolt? Ha nem lett volna az anyám, nem éltem volna túl.
Zhou Shi Hu egyetértően bólintott.
– Gyerekkorom óta mindig féltem, amikor megláttam az apádat.
– Apropó, korábban említetted, hogy valaki szabotálta a terved, és ellopta az összes felszerelést. Elkaptátok már azt a személyt?
Visszagondolva erre az ügyre, Gu Hai dühösen összeszorította a fogait.
– Az ellopott felszerelést megtaláltam egy használtcikk-piacon. De mivel az eladó hamis személyi igazolványt használt, nehéz lenne lenyomozn. Engem azonban jobban aggaszt az a személy, akinek valójában volt mersze ellopni a dolgaimat. Szeretném tudni, hogy ki az.
Li Shuo nevetett és megrázta a fejét.
– Ez az ember nagy bajban van.
Zhou Shi Hu egy tekercs húst tett a hot-potba, majd Gu Haihoz fordult, és megkérdezte.
– Úgy hallottam, hogy a nőnek van egy fia. Találkoztál már vele?
– Az lenne a legjobb, ha soha nem látnám.
Érezve Gu Hai savanyú hangulatát, Li Shuo gúnyosan felnevetett.
– Nem félsz attól, hogy egy nap a fia jobb lesz nálad?
Gu Hai hideg és éles tekintettel vicsorgott Li Shuo felé, majdnem megfagyasztva a gőzölgő, forró marhahús szeleteket Li Shuo táljában. Zhou Shi Hu megütötte Li Shuo vállát, miközben szélesen vigyorgott, hogy feloldja a hangulatot.
– Rendben, elég volt. Ne beszéljünk tovább ezekről a haszontalan dolgokról. Egyél gyorsan.
