31. Napos idő van

“Pekingben jelenleg reggel hat óra van.” Gu Hai-t az időjárás-jelentés hangja ébresztette fel a nemrég vásárolt elavult mobiltelefonjáról. Általában minden reggel 5 órakor kelt, de éjjel forgolódott, és nem aludt jól. Az éjszakai piacon albérletet keresett. Amikor végre talált egy helyet, közel volt a hajnal. Tele volt izgalommal és örömmel. Kiugrott az egyszemélyes ágyából, felvette a 30 jüanos tornacipőjét, és megmosakodott egy kicsit, mielőtt elindult a használt biciklijével. Felfrissültnek és boldognak érezte magát, ahogy robogott.

Bai Luo Yin lelkiállapota eközben teljesen ellentétes volt. Ezen a bizonyos reggelen hasogató fejfájással és gyomorfájdalommal ébredt. Az előző éjszakáról homályos emlékei voltak. Valójában nem is emlékezett, hogyan került haza, csak annyira, hogy grillezni volt, ahol összefutott Gu Hai-al, és beszélgettek egy kicsit. Az éjszaka többi részére nem emlékezett. Az órára pillantott; már elmúlt reggel hat. Tudta, hogy el fog késni az iskolából. Miután megevett egy tál babtúrót Zou néni reggeliző standjánál, Bai Luo Yin gyomra felfordult. Miközben fizetett, megkérdezte Zou nénitől.

– Nénikém, tudod, hogy hogyan lehet kimosni a vérfoltot a ruhából?

Bai Luo Yin feltételezte, hogy minden nő tudja.

– Csak áztasd be egy kis időre hideg vízbe, és dörzsöld át néhányszor kénes szappannal. Ha nem tudod kimosni, akkor add ide, megcsinálom.

– Nincs rá szükség. Magam is meg tudom.

Bai Luo Yin kifizette az ételt, és hazament. Fogta Gu Hai felsőjét, és egy lavór hideg vízbe áztatta, majd elindult az iskolába. Nem jutott messzire, amikor összefutott Gu Hai-al, aki éppen biciklizett. A biciklijén nem volt csengő, a váz hangosan nyikorgott, ahogy tekert. A fék is rossz volt, de szerencsére Gu Hai képes volt használni a hosszú lábait, hogy megálljon Bai Luo Yin előtt.

– Gyere, tesó. Elviszlek az iskolába.

Bai Luo Yin egyszerűen figyelmen kívül hagyta őt, és tovább sétált.

– A biciklid tényleg pocsék. Ha veled megyek, tuti szétesik!

– Hogy nézhetsz le valakit, aki biciklizik, amikor te vagy az, aki gyalogol?

Bár Gu Hai biciklizett, ugyanolyan sebességet tartott, mint Bai Luo Yin. Két ember voltak, akik ugyanazon az úton haladtak. Az egyik gyalogolt, míg a másik kerékpározott. Bai Luo Yin Gu Hai-ra pillantott, és sejtette, hogy a fiú egész végig őt bámulta.

– Hogy lehet úgy biciklizni, hogy oldalra nézel, ahelyett, hogy előre néznél?

Gu Hai elmosolyodott.

– Az előttem lévő dolgok nem olyan szépek, mint aki mellettem van.

Bai Luo Yin úgy tett, mintha nem hallotta volna.

– Szóval a családod errefelé lakik?

– Igen! – Gu Hai úgy mondta, mintha igaz lenne. – Mindig is ezen a környéken éltem.

– Akkor miért nem láttalak még soha?

– Ez az első alkalom, hogy elkések az iskolából. Egy átlagos napon még fel sem keltél, amikor elindulok.

– Mindenkit ismerek ezen a környéken. Hogy hívják az apádat?

Gu Hai szándékosan témát váltott. 

– Miért nem kérdezed meg, miért késtem ma?

Bai Luo Yin elméje olyan volt, mint egy penge. Tudta a választ, mégis úgy tett, mintha nem. 

– Honnan tudnám?

– Tegnap este túl sokat ittál. A hátamon cipeltelek egészen a bejárati ajtóig. Olyan erősen kapaszkodtál belém, és nem voltál hajlandó elengedni, bármi is történt. Még csak be sem akartál menni.

– Lehetnél ennél gusztustalanabb? – Bai Luo Yin undorodva nézett Gu Hai-ra. – Ha meg is ölelnék valakit, az nem te lennél!

– Most ezt mondod. De ki volt az, aki tegnap este sírt és nyafogott, és kiöntötte az egész múltját, szentimentális titkait? Ártatlanul ettem a húsnyársat, amikor hirtelen rám vetetted magad, “Hui-er, Hui-er”1. Libabőrös lettem tőle.

Bai Luo Yin-nek derengett valami. Furcsán és nyugtalanul érezte magát. Nem értette, hogy a mélyen eltemetett titkait miért fecsegte ki óvatlanul egy ilyen megbízhatatlan személynek.

– Tegnap este egy részeg fickó pisilni akart, de nem húzta le a nadrágját. A fickó szerencséje volt, hogy ott voltam, így időben lehúzzam, különben az ágyéka még mindig nedves lenne.

Bai Luo Yin magában káromkodni kezdett, közben Gu Hai folytatta a fecsegését.

–  Mondtam neki, hogy nem kell pisilnem, de ragaszkodott hozzá, hogy vegyem le a nadrágomat, hogy összehasonlíthassuk kinek a micsodája nagyobb. Mondd csak, nem gondolod, hogy ez a srác tényleg szégyentelen?

Bár Gu Hai gúnyolódott Bai Luo Yin-el, de a részeg, bájos és ártatlan arckifejezése megragadt a fejében. És minél többet gondolt rá, annál jobban mulatott rajta. Hamarosan kitört belőle a nevetés, ami annyira felbosszantotta Bai Luo Yint, hogy odarohant hozzá. Gu Hai észrevette, így megpróbált gyorsítani. Szerencsétlenségére a biciklije öreg és hibás volt, így mielőtt képes lett volna felgyorsulni, Bai Luo Yin megragadta a hátsó ülést. Gu Hai érezte a megnövekedett súlyt, amikor a fiú felugrott a bicikli hátuljára.

– Korábban, amikor szépen kértelek, hogy szállj fel, visszautasítottad. Kénytelen vagyok sértegetni, hogy meghallgass? – egy ütést érzett a tarkóján. – Meg merészelsz ütni?! 

Gu Hai megfordította a fejét, és látta, hogy Bai Luo Yin háttal van neki.

– Eh… miért hátrafelé nézel?

– Nem vagyok abban a hangulatban, hogy rád nézzek.

Gu Hai egyenletesen pedálozott. Ez volt az első alkalom, hogy Bai Luo Yin élvezte a tájat az iskolába vezető úton. A múltban mindig sietett, így soha nem volt alkalma élvezni a friss, reggeli levegőt.

– Hé, tényleg hazavittél tegnap este?

Gu Hai elmosolyodott.

– Végre eszedbe jutott?

– Csak találgatok.

– Már kétszer is hazavittelek. Te mikor viszel haza?

– Nincsenek lábaid?

– Neked is vannak, miért kellett cipelnem?

– Te vagy az, aki cipelt, miért tőlem kérdezed?

Gu Hai egy pillanatra lenézett. A kezét a kormányon tartva hirtelen fordulatot tett és áthajtott néhány kavicson, amikor lassított. A kerékpár erősen rázkódott, mintha szétesne. Bai Luo Yin, hogy le ne essen a bicikliről erősen megkapaszkodott a hátsó vázban. Először azt hitte, hogy az út egyenetlen, de hamarosan rájött, hogy Gu Hai szándékosan az egyenetlen oldalon tekert a simább részek helyett. 

– Tudod egyáltalán, hogyan kell rendesen biciklizni?

– Ez a biciklizési tudás csúcsa. Elől edzek, míg te hátul egy speciális masszázskezelésben részesülsz. Természetes módja az egészséged javításának.

Bai Lu Yin a könyökével megbökte a fiú derekát. Gu Hai mély levegőt vett, bizsergett neki a helye. Ahogy tovább töprengett ezen a furcsa érzésen, arra a következtetésre jutott, hogy valójában nem is volt olyan rossz érzés. A mai időjárás valóban másfajta napsütéses volt.

1 Bai volt barátnője nevére utal.

32. Kellemes illat árad

A víz a lavórban, amiben Gu Hai egyenruhája ázott sárgává vált, mire délután hazaért. Kivette a felsőt, közelebbről megvizsgálta, észrevett egy nagy sárgás foltot, amely még mindig makacsul ott volt a közepén. Bai Luo Yin ritkán mosott, csak akkor, ha az apja nem volt otthon. Valójában nem tudta rendesen kitisztítani a ruhákat. Hogy eltávolítsa a szennyeződést, hozott egy fa sámlit, leült, elkezdte dörzsölni. A magassága miatt kényelmetlen volt, nem tudta rendesen kinyújtani a lábát, így hamar elfáradt. Ez a fajta kimerültség teljesen más volt, mint az edzés okozta fáradtság. Unalmas és fárasztó feladat. Nemcsak a testet merítette ki, hanem a lelki nyugalmát is elszívta. Függetlenül attól, hogy milyen mosószert használt, akár a port, akár Zou néni által javasolt kénes szappant, alig halványult a folt. Határán volt, hogy eldobja az egyenruhát, és vesz egy újat, de a 40 jüan elköltésének gondolata gyorsan elvette a kedvét az ötlettől.

– Lao Bai, Lao Bai.1

Zou néni kedves és szelíd hangja eljutott a fülébe. Felállt, letörölte az izzadságot a homlokáról miközben megfordult és a nénire mosolygott.

– Nénikém, hát itt vagy.

– Igen, itt vagyok!

Zou néni kötényt viselt, hosszú haját kontyba tekerte a tarkóján, és a gyermekien kerek arcán meleg mosoly ült.

– Épp most készítettem egy csomó gombócot, gondoltam, hozok nektek is belőle. A töltelék darált sertéshús csillagánizs fűszerezéssel.

Bai Luo Yin megtörölte a kezét egy ruhadarabbal, amely a ruhaszárítókötélen lógott. Nem tudta megállni, hogy ne mondjon egy dicséretet, miközben kivette a tányért a nő kezéből. 

– Nagyon jó illata van.

– Nah, ne légy nevetséges. – mondta Zou néni évődve. – Hozzászoktál apád főztjéhez, természetesen bárkinek az étele finomabbnak tűnik.

Bai Han Qi ekkor jött ki a konyhából. Amikor meglátta Zou nénit és a tányért Bai Luo Yin kezében, az arca azonnal elvörösödött. Elnyomva túláradó örömét, mosolyogva megszólalt.

– Ahh,  micsoda véletlen! Éppen azon gondolkodtam, hogy meghívlak vacsorázni. És erre, te meg vagy olyan kedves, hogy ezt a pompás ételt áthoztad nekünk.

Bai Luo Yin összehúzott szemmel az apjára nézett, nem hagyott neki esélyt a menekülésre.

– Apa, ugye nem arról van szó, hogy Zou néninek fel akarod szolgálni azt a förtelmes kaját?

– Miért ne? A sült padlizsán, amit múltkor készítettem, nem volt jó?

Van néhány dolog, amit jobb volt kimondatlanul hagyni. Bai Luo Yin nagyon szerette a padlizsánt és Bai nagymama finomat készített. Egyszer Bai Han Qi ragaszkodott hozzá, hogy segítsen, de elfelejtette beáztatni sós vízbe. Így, a padlizsánok sülés közben feketék lettek. 

Zou néni megpillantotta a mosdókádban lévő ruhákat. Mivel Bai Han Qi a konyhában volt, kíváncsiságból megkérdezte.

– Ki mossa a ruhákat?

– Én – válaszolta Bai Luo Yin.

Zou néni aggódni kezdett. 

– Hogy engedheti meg apukád, hogy ilyen fárasztó munkát csinálj?

– Miért ne tehetném? – nevetett fel a fiú szívből.

Zou néni szó nélkül a mosdókádhoz sétált, leült, és elkezdte súrolni a ruhát.

– A ti dolgotok a tanulás, míg az ilyenek a mi dolgunk.

Bai Luo Yin elindult, hogy megállítsa a nőt, de valamiért nem merte. Zou néni, egy tipikus hétköznapi háziasszony, de amikor dolgozik, erőt sugároz magából. A makacs folt pillanatokon belül eltűnt. Bár nem hasonlítható egy teljesen új egyenruhához, de legalább a horrorisztikus vérfoltok már sehol sem látszottak. A szárítón lógó felsőt nézve Bai Luo Yin szíve akaratlanul felderült.

Másnap reggel Gu Hai biciklire ült, és körbejárta Bai Luo Yin környékét. Nem telt el sok idő, meglátta a fiú sziluettjét a reggeli napsugarak között. A látványa mosolyra késztette. Bai Luo Yin szokásos tempójában sétált, amikor hirtelen egy bicikli súrolta a testét nagy sebességgel elhaladva mellette. Az általa keltett huzat erős volt ahhoz, hogy elveszítse az egyensúlyát, a teste kissé előre dőlt. Amikor a bicikli éppen elhaladt volna, Gu Hai hirtelen oldalra dőlt, és a földre tette a lábát, miközben a kormányt félrerántotta. A fékezés következtében a bicikli elterült a földön. Gu Hai rámosolygott Bai Luo Yinre, miközben nyugodtan fordította a fejét a bohóckodásának a jele felé. Bai Luo Yin szemszögéből nézve ez inkább egy ördög vigyora, képtelen volt Gu Hai-t csodálni. Nemtörődöm módon elsétált, és dobott néhány jeges szót.

– Még mindig tudsz sodródni azzal a vacak, használt biciklivel?

Gu Hai tolva a kerékpárt követte Bai Luo Yin-t.

– Honnan tudod, hogy ez használt?

– Ezen a környéken minden nap ellopnak egy biciklit. Ha a tiéd új lenne, már rég eltűnt volna.

– Miért nem mondtad korábban?! – Gu Hai megdöbbent. – Ha tudtam volna, hogy a bicikliket itt könnyen ellopják, nem költöttem volna rá annyi pénzt.

– Nem azt mondtad, hogy mindig is itt éltél? Hogy lehet, hogy nem tudtál erről?

Gu Hai erre nem szólt egy szót sem.

– Zou néni, kérlek, adj nekünk két tál babtúrót, öt kolbásszal töltött szezámmagos kenyeret és két mélyhűtött cukros palacsintát.

Gu Hai is odaszólt Zou néninek.

– Adj nekem is egy adagot, ugyanannyit, mint Bai Luo Yin-é.

Bai Luo Yin meglepett tekintettel nézett Gu Hai-ra, mire a fiú megkérdezte.

– Mi a baj?

– Semmi.

Valójában Bai Luo Yin azt akarta mondani, hogy neki is rendelt.  

A két fiú a reggelivel megrakott asztal előtt ült. Őszintén szólva, Bai Luo Yin-nek nem okozott nehézséget egyedül megenni az összes ételt. Jobban aggódott amiatt, hogy Gu Hai esetleg elpazarolja. Utálta a maradékot hagyó vendégeket. Gu Hai beleharapott a mélyhűtött cukros palacsintába. A külső héja ropogós volt, míg a belseje omlós és puha. 

– Régen ettem utoljára ilyen autentikus, hagyományos, édes, mélyhűtött palacsintát. 

Gu Hai eredetileg azt akarta mondani, hogy körülbelül öt-hat éves lehetett, amikor először kóstolta meg a hagyományos palacsintát. A szavak a nyelve szélén voltak, de aztán gyorsan rájött, hogy Zou néninél elköltött első étkezése akár az utolsó is lehet, ha a titkai kiderülnek. Így hát jobb, ha vigyáz a szájára, és úgy döntött, hogy félbehagyja a mondandóját.

– Hova szoktál járni reggelizni? – kérdezte Bai Luo Yin lazán.

– Általában… hmmm… nincs konkrét helyem. Véletlenszerűen vásárolok az út mentén, és beérem vele.

Bai Luo Yin nem kérdezősködött tovább, inkább folytatta az evést. Szokása volt úgy enni a szezámmagos kenyeret, hogy különválasztotta a tölteléket a kenyértől. Először a kolbászt ette, majd utána a kenyeret. Lassan egy szezámmagos kenyérből álló halom gyűlt össze előtte, miközben rágcsálta a kolbászokat. Gu Hai észrevette ezt, és azt hitte, hogy nem szereti a kenyeret. Ezért a sajátjából kivette az összes sonkás kolbászt, és Bai Luo Yin tányérjára tette. Aztán fogta a fiú kenyereit, és a saját tányérjára pakolta. Bai Luo Yin zavarba jött, felemelte a fejét, és kíváncsi pillantást vetett Gu Hai-ra, aki vonakodás leghalványabb jele nélkül falta a szezámmagos kenyereket. Gu Hai megállt, amikor érezte, hogy a szempár őt bámulja. 

– Attól jóllaksz, ha nézed, ahogy eszem?

– Nem tudom pontosan megmondani, hogy jóllaktam-e vagy sem, de az biztos, hogy nincs kedvem többet enni.

Az éles válasz ellenére Bai Luo Yin benyomása Gu Hai felé megváltozott. Kezdetben úgy érezte, hogy egy ízléstelen bunkó, az utolsó ember, akivel együtt lenne. Később megbocsátott neki, és bizonyos mértékig elviselhetőnek találta. Jelen pillanatban jó benyomása volt róla, és szeretetet érzett Gu Hai iránt. Egy olyan személy számára, mint Bai Luo Yin, aki az első benyomások alapján ítélte meg az embereket egy életre, egy ilyen változás kivételes volt.

– Rendben, befejeztem az evést. Menjünk!

Az üres tányérok és tálak látványa eloszlatta Bai Luo Yin aggodalmát. Ez volt az első alkalom, hogy egy egyenértékű riválissal találkozott az evésben. Ahogy az várható volt, jó fizikumát nem csak a fizikai edzésnek köszönhette, hanem a megfelelő étkezésnek is. Gu Hai felkapta a biciklit, és Bai Luo Yin-nel együtt az iskolába hajtott.

You Qi  észrevette, hogy Gu Hai és Bai Luo Yin együtt jöttek. Rendkívül zavarba jött, tekintve, hogy ők ketten nem voltak jó viszonyban. Nem tudott ellenállni, hogy megkérdezze.

– Miért együtt jártok az iskolába?

– Véletlenül összefutottam vele.

You Qi tovább akart kérdezősködni, de Bai Luo Yin  megfordult, hogy egy köteg ruhát dobjon Gu Hai felé. A gyors kezű, azonnal elkapta, és néhányszor megrázta. Gu Hai szóhoz sem jutott, ahogy az egyenruhát nézte. Egy idő után végül megszólalt.

– Kinek az egyenruhája ez?

– Még azt is meg kell kérdezned, hogy kié ez? Azt hiszed, hogy a sajátom odaadom neked?

– Ez az enyém?

Gu Hai már el is felejtette ezt. Mielőtt átiratkozott ebbe az iskolába, Fang Fei több egyenruhát vett neki. Ennek ellenére nem tudta nem érdekelni. Még arra is gondolt, hogy Bai Luo Yin már kidobta.

– Ez az az egyenruha, amit a múltkori verekedésben viseltél – mutatott rá Bai Luo Yin, miközben kényelmesen lefeküdt az asztalra, hogy felkészüljön a délutáni szundikálásra.

Gu Hai viszont teljesen fel volt dobva. Nem tudott nyugton maradni, bökdösni kezdte, és újra megkérdezte tőle.

– Te voltál az, aki kimosta az egyenruhát?

– Nem.

– Ugyan már! Ne hazudj! – mondta Gu Hai ravaszlás mosollyal az arcán. – Mernéd hagyni, hogy a családod meglássa?

– Tudod, mégis megkérdezted! – válaszolta Bai Luo Yin közömbösen.

Ezután Gu Hai még Isten tudja meddig mosolygott. „Bai Luo Yin kimosta a ruhámat?” Elégedettnek és boldognak érezte magát, amikor elképzelte azt a bizonyos jelenetet. Fogalma sem volt róla, hogy a szappan illata valóban ennyire bódító lehet. 

1 Lao Bai – Bai Luo Yin apjának beceneve. Szó szerint azt jelenti: öreg Bai.

33. Az érzések kezdtek megváltozni

Miután Gu Hai hazaért, összehajtogatta az egyenruháját, betette a szekrénybe. A régi típusú mobilja hangosan csörögni kezdett.

– Da Hai ah! Da Hai! – Amikor meghallotta, rögtön tudta, hogy Li Shuo az – Da Hai, mivel vagy elfoglalva mostanában? Miért nem kerestél?

Li Shuo szavaira Gu Hai teste néhány másodpercre megfeszült. Valóban nem lépett kapcsolatba a haverjaival egy ideje. Amióta lecserélte a telefonját és eladta a számítógépét, nem tudott még az internetre sem csatlakozni. 

– Nem igazán vagyok elfoglalva semmivel, csak órákra járok, aztán alszom. Elég unalmas.

Amikor Li Shuo ezt hallotta, nagyon boldog volt.

– Akkor menjünk el szombaton, hívd fel Hu Zit is, vett egy új autót, és dicsekedni akar vele. Eljössz hozzánk, vagy menjünk érted?

Gu Hai óvatos lett.

– Elmegyek hozzátok. Mostantól kezdve, ha nincs semmi fontos, ne keress. Ha valami nagyon sürgős dologról van szó, előbb hívj fel, és csak miután azt mondom, hogy rendben van, akkor jöhetsz.

– Milyen szégyenletes dolgot tettél ezúttal? Miért félsz annyira, hogy meglátnánk…

Gu Hai lazán félbeszakította.

– Semmiség, csak emlékezz arra, amit mondtam. Viszlát szombaton – tette le gyorsan a telefont.

Nem sokkal ezután ismét megcsörrent.

– Gu Hai! – az éles hang megdöbbentette. – Miért nem hívtál mostanában?!

Vett egy mély lélegzetet, mit csinált rosszul az elmúlt napokban, miért akart mindenki beszélni vele? Mintha tartozott volna nekik.

– Nem beszélünk minden nap telefonon?

Jin Lulu hangja durvának tűnt a régi mobilból.

– Minden nap beszéltünk, de mindig én hívtalak, te sosem kezdeményeztél! Korábban nem voltál ilyen, mindig te hívtál fel először. Megcsalsz engem?!

– Kivel csalnálak meg? – Gu Hai dühösen válaszolt. –  Befejeznéd ezt a paranoiát? Korábban nem voltál ilyen szűklátókörű! Ha megcsalnálak, nem válaszolnék a hívásaidra!

Jin Lulu zokogott.

– Akkor miért nem hívtál fel először?

Őszintén szólva, a hívásindításhoz pénz kell, míg a hívásfogadás ingyenes volt. Gu Hai korábban nem törődött ezekkel a dolgokkal, még ha el is aludt egy telefonhívás közepén és a vonal nem szakadt meg. De most már nem tehette többé. Ráadásul, ha túl sokáig használná a telefont, az felmelegedne, és aggódott, hogy tönkre menne.

– Elfoglalt voltam mostanában. Új helyre költöztem, ezért nem tudtam kapcsolatba lépni veled.

Jin Lulu lassan fellélegzett, és tapintatos hangon kérdezte.

– Hová költöztél?

Gu Hai felemelte a fejét, hogy felnézzen a mennyezetre, amiről lepergett a festék, majd egy kis idő után megszólalt. 

– Egy lakásba, nem túl messze az iskolától, még ha el is mondom a címet, úgysem emlékeznél rá.

– Mondd el. Ha megmondod, biztosan emlékezni fogok rá. Szünidőben meglátogatlak.

Gu Hai arckifejezése megváltozott, ennek ellenére a beszédmódja továbbra is határozott volt.

– Ne tedd, te egy lány vagy. Ha egyedül jönnél ide, nagyon aggódnék.

Jin Lulu nagyot sóhajtott.

– De látni akarom a jelenlegi élethelyzetedet. Mióta átiratkoztál az új iskolába, még nem jártam nálad. Azt sem tudom, hogy hogy vagy.

– Nagyon jól vagyok. Amíg te jól vagy, addig én is.

Jin Lulu egy jó darabig hallgatott, mikor megszólalt, a hangja komor lett.

– Gu Hai, megváltoztál.

– Hogyan változtam meg?

– Soha nem mondtál még ilyen kedveset, mint amit most. Új barátnőd van?

Gu Hai azonnal letette a telefont, ha nem hallotta volna, akkor nem zavarná a szívét. Nem értette, miért vesztette el hirtelen minden türelmét a lánnyal szemben, akit mindig is tökéletesnek tartott. Egy idő után újra megszólalt a telefon, a csörgése még mindig ugyanolyan fülsértő volt, mint korábban. A falak itt nagyon vékonyak, és a szomszédban mások is laktak; Gu Hai félt, hogy zavarni fogja őket, ezért kikapcsolta a telefont.

Ahogy Gu Hai az ágyán feküdt, a szíve kicsit összeszorult. Hirtelen eszébe jutott egy dolog. Jin Lulu temperamentumával hamar elveszíti a türelmét. Képes lenne egészen idáig eljönni, hogy megkeresse, ami felfedné a valódi személyazonosságát és a családi helyzetét. Ez nem történhet meg! Gu Hai felállt az ágyából, tett néhány lépést az asztal felé, és felvette a telefonját. Amint bekapcsolta, az megcsörrent. Sietve felvette a hívást. Azonban a telefon túl lassan reagált, míg Gu Hai túl gyorsan cselekedett, így amikor éppen válaszolni akart, a telefon összeomlott.

34. Tévedtél

Kis idő után, amikor Gu Hai úgy vélte, hogy Jin Lulu megnyugodott, bekapcsolta a telefonját újra. Ezúttal nem csörgött azonnal. Ezért vonakodva visszahívta a lányt.

– Halló…

Orrhangok érték el Gu Hai fülét, és abban a pillanatban megremegett a szíve. Jin Lulu igazán kemény lány volt, aki ritkán sírt. Ahogy Gu Hai visszaemlékszik, soha nem hullatott könnyet.

– Jól van, jól van, ne sírj.

Jin Lulu zokogott; még a mondatait sem tudta befejezni.

– Tudom, hogy nem kéne képzelnem…, de, te annyira megváltoztál… korábban, bár másik iskolákban tanultunk, mindig úgy éreztem, hogy mellettem vagy…, de most… úgy érzem… úgy érzem, hogy nagyon messze vagy tőlem…

Gu Hai hallgatott egy kicsit.

– Nem olyan messze, csak fél óra utazás egy nagysebességű vonattal.

Jin Lulu nevetni kezdett.

– Miért tetted le a telefont korábban?

– Nem tettem le, rossz volt a jel – Gu Hai ráeszmélt, hogy milyen könnyen tud hazudni.

Jin Lulu csak hümmögött.

– Két napja migrénem van, és nagyon fáj. Alig bírom elviselni.

Gu Hai az órára nézett, öt perc telt el.

– Ez azért van, mert mindig a számítógép előtt ülsz, és a telefonodon is sokat játszol. Hívás közben a füledhez nyomod. Képzeld csak el a sugárzást! Figyelj, feküdj le korán, jó? Amikor holnap felébredsz, már rendben leszel.

Jin Lulu mély levegőt vett.

– El tudnál jönni hozzám szombaton?

– Szombaton Li Shuo-val és Hu Zi-vel találkozom. Mit szólnál a vasárnaphoz? 

– Mindig is fontosabbak voltak nálam.

– Itt nem arról van szó, hogy ki a fontosabb. Már megígértem nekik, be kell tartanom a szavam.

Jin Lulu sokáig hallgatott, majd halkan válaszolt.

– Az osztálytársam születésnapi partijára megyek vasárnap, így aznap nem érek rá. Jövő héten gyere.

Amikor letette a telefont, Gu Hai még hallotta a csalódott sóhaját. Hirtelen eszébe jutott, hogy két évvel ezelőtt körülbelül ilyenkor Jin Lulu egy csapat lányt vezetett, hogy betörjék az iskolaigazgató házának üvegét. Aztán visszament az iskolába, és nyíltan kihívta az iskolaigazgatót. Vad és egyenes volt akkoriban. Egyértelmű volt, ha szeretett vagy gyűlölt valamit. Még mindig emlékezett Jin Lulu mosolyára, ahogy az asztalon ült. Akkoriban Gu Hai magával ragadónak találta. Sokáig gondolkodott, miközben még mindig a telefonját szorongatta. Aztán végül úgy döntött, hogy küld egy üzenetet. „Megírom Li Shuo-nak és Hu Zi-nek, hogy szombaton nem megyek velük. Helyette inkább hozzád megyek.” Letette a telefonját, a szíve végre megnyugodott. 

Másnap reggel Gu Hai biciklivel ment az iskolába, Bai Luo Yin pedig a hátsó ülésen ült. Ezen a napon előre nézett, mindkét kezével Gu Hai vállát fogta. Így látta az utat maga előtt, és megakadályozta, hogy Gu Hai újra végigmenjen azon a göröngyös úton. A szél azonban kissé erős volt. Ráadásul a pekingi szél vagy homokot, vagy port sodor magával. 

– Miért nem ülsz rendesen? Majd én elállom neked a szelet.

Bai Luo Yin erősen kapaszkodott Gu Hai vállába. Anélkül, hogy egy szót is szólt volna belecsípett Gu Haiba, aki azonnal tudta, mire gondol.

– Nem fogok átmenni a göröngyös úton, úgyhogy ne aggódj!

– Holnap szombat van, nem akarsz együtt lógni? – szólalt meg Bai Luo Yin hirtelen. 

– Micsoda?

Az erős szél és a kocsik dudálása miatt Gu Hai nem értette. Bai Luo Yin a száját olyan közel tette Gu Hai füléhez, amennyire csak tudta.

– Menjünk együtt halászni szombaton.

Gu Hai keze megremegett, csak bámulta az előtte lévő utat.

– Nem érek rá. Nem tudok menni – szólt egy kis idő után.

Bai Luo Yin tekintete elhomályosult. 

– Akkor felejtsd el.

Ez a három szó halkan hangzott el, de Gu Hai tisztán hallotta őket.

– Rendben! Szombaton megkereslek.

Bai Luo Yin kissé lehajtotta a fejét, éppen csak annyira, hogy Gu Hai orra hegyét láthassa.

– Nem azt mondtad az előbb, hogy nem tudsz jönni?

Gu Hai kissé felhúzta a szemhéját, éppen időben, hogy meglássa Bai Luo Yin dacos állát.

– Viharos a szél, rosszul hallottad.

35. Kövér nagymama, sovány nagymama

Kora reggel még kissé felhős volt az idő, Gu Hai ahogy a biciklijén ült, érezte, a karja nagyon fázik. Amikor Bai Luo Yin ajtajához ért, a fiú már várta. Gu Hai most látta először Bai Luo Yint hétköznapi ruhában. Hosszú ujjú póló volt rajta, így ugratni kezdte.

– Tehát különbséget tudsz tenni a hideg és a meleg között. Végül is ugyanolyan ember vagy, mint mi mindannyian!

Bai Luo Yin mosolyra húzta száját. Felkapott maga mellől egy horgászbotot, és hirtelen megütötte vele a fiút. Gu Hai úgy érezte, mintha lángolna az alsó lábszára, miközben mély levegőt vett, hogy leküzdje a fájdalmát. Eközben Bai Luo Yin már az udvarára vonszolta Gu Hai biciklijét, mert azt tervezték, hogy gyalog mennek.

Útközben Gu Hai szándékosan lassabb tempóban haladt, és hátulról figyelte Bai Luo Yin-t. Gyakran látott másokat is, akik ugyanolyan ruhát viseltek, mint Bai Luo Yin, de azok hétköznapinak tűntek, míg a fiú hihetetlenül elegánsnak, férfiasnak.

– Nagyon jó a ruhád, hol vetted?

– Ez apámé.

Nem csoda, hogy minél tovább nézte, annál érettebbé vált.

– Még mindig az apád ruháit hordod?

Bai Luo Yin közömbösen válaszolt.

– Mi, apa és fia, mindig ugyanazt a ruhát hordjuk. Nem szeretek vásárolni. Bármilyen ruhát vesz az apám, azt hordom.

Gu Hai felnevetett.

– Ne mondd, hogy neked és apádnak csak egy hosszú ujjú inge van. Akkor, amikor te viseled, az apádnak meztelenül kell munkába mennie.

Bai Luo Yin szembesítette Gu Hai-t.

– Túlságosan lenézel minket. Tegyük fel, hogy négytagú családunknak csak egy pamut párnázott ruhája van, és ha egy valaki felveszi és elmegy, mi a többiek csak arra vagyunk képesek, hogy egy gödörbe temessük magunkat, hogy felmelegedjünk.

– Szóval, nektek is van kövér nagymamátok és sovány nagymamátok?1

Ez a rövid mondat végül Bai Luo Yin-t mosolyra késztette

– Tényleg hallottál Guo De Gang történetéről.2

Miközben az utcán sétálva beszélgettek, Gu Hai rájött, hogy Bai Luo Yin nem csak egy nagyon briliáns beszélgetőpartner. Ha valaki nem volt óvatos, a szavai csapdába ejtették. A mondandója általában nagyon rövid és laza volt, de miután elgondolkodtak rajta, sok értelmet nyert.

– Itt vagyunk.

Bai Luo Yin leült a fűre, kibogozta a horgászzsinórokat. Aztán kinyitott egy konzervdobozt, kivette a csalit, és felakasztotta a horogra, majd keresett egy csendes helyet. Ezután bedobta a horgászcsalit, és leült. Gu Hai lazán odasétált hozzá. Ez egy vad horgászhely volt. Nem volt túl nagy, ennek ellenére a vízminőség elég jó volt. Senki sem etette a halakat, így nem volt nagy hal.

– Miután befejeztük a horgászatot, súly szerint kell fizetnünk?

Ezt hallva Bai Luo Yin Gu Hai-ra pillantott.

– Azt gondolod, hogy ez egy horgászpark? Itt egyetlen ember sincs három mérföldes körzetben. Hol fizetnél?

Gu Hai megcsípte Bai Luo Yin arcát, és úgy tett, mintha mérges lenne. 

– Tudnál felém egy jobb hozzáállást mutatni? Mielőtt még kinyitnád a szádat, már megnyúlik a képed.

Bai Luo Yin megmozdult, majd lassan Gu Hai felé fordította fájó arcát. 

– Figyelj. Azt utálom a legjobban, amikor mások megcsípik az arcom.

Gu Hai ismét megcsípte Bai Luo Yin arcát, ami felbosszantotta a fiút.

– Perverz vagy?

Gu Hai letépte a gombokat az ingéről felfedve kockás hasát. Büszkén vigyorogva megkérdezte.

– Szerinted úgy nézek ki, mint egy perverz?

Bai Luo Yin megvetően nézett rá.

– Azon kívül, hogy az izmaidat mutogatod, mi mást tudsz még?

– Csipkedni az arcodat.

Pár perccel később Bai Luo Yin messzebb ment Gu Hai-tól, és csendben leült. Ellenőrizte az úszóját. A környezete sokkal csendesebbé és nyugodtabbá vált. A hangulata is fokozatosan helyreállt, és szeme egyre inkább az úszójára koncentrált, ami megmozdult. Gu Hai régi telefonja hirtelen megszólalt, megtörve a táj nyugalmát.

Bai Luo Yin szorítása egy pillanatra meglazult, és amikor felhúzta az úszóját, nem talált semmit.

– Halló? Li Shuo? Ó, elfelejtettelek felhívni. Nem tudok elmenni. Lulu beteg, ezért meg kell látogatnom. – szólt Gu Hai a telefonba. – Mi? Lulu veletek van?

Bai Luo Yin visszafogta magát, és türelmesen megvárta, amíg Gu Hai befejezte a telefonbeszélgetést, majd újra bedobta a csalit. A telefon újra megszólalt.

– Halló? Hu Zi? Nem Li Shuo-val vagy? Miért hívtok megint? Bosszantani akartok? Nagyon elfoglalt vagyok.

Ezután Bai Luo Yin úszója még csak meg sem mozdult egy icipicit sem.

1 Guo De Gang, egy híres komikus egyik komédiája.

2 Guo De Gang egy híres kínai komikus.