36 CSAK EGY HALÉRT!

Mire Gu Hai letette a telefonját, Bai Luo Yin eltűnt a szeme elől. Felállt, hogy körülnézzen. Észrevett egy sziluettet a folyó túloldalán. 

– Miért mentél ilyen messzire?

Bai Luo Yin úgy tett, mintha nem hallotta volna.

– Már kikapcsoltam a telefonomat – magyarázta Gu Hai. 

Bai Luo Yin túl lusta volt ahhoz, hogy Gu Haira nézzen. 

– Mondd csak, érdekes egyedül horgászni?

Bai Luo Yin a saját úszójára figyelt, anélkül, hogy egy szót is szólt volna. Hirtelen megmozdult, így gyorsan megrántotta a horgászzsinórt. A horogról egy körülbelül tíz centiméteres ponty lógott. A mellette lévő vödörbe becsúsztatta a halat, majd visszadobta az úszót a vízbe. Az alatt, amíg nem zavarták, sikerült négy-öt halat kifognia. Mosolyogva Gu Hai felé pillantott, és észrevette, hogy a vödrében csak víz van. Még egy aprócska garnélarákot sem lehetett látni benne. Miután Gu Hai letette a horgászbotját a földre, lassan Bai Luo Yin felé indult, aki az úszójára koncentrált. Az úszó néhányszor fel-le mozgott, úgy gondolta, bizonyára egy nagy hal kapta be a csalit. Amikor mellé ért, a fiú nem vette észre őt. Lenézett a vödörbe, majd Bai Luo Yin felé nyújtotta a kezét, aki még mindig az úszóját nézte. Bai Luo Yin azonban hirtelen felemelte a horgászbotját, és behúzta a horgászzsinórt. Egy igazán nagy hal volt a zsinór végén. Látva a hal méretét, Gu Hai barátságosan megütötte Bai Luo Yin vállát.

– Te tényleg ügyes vagy! Nagyon sok halat fogtál.

Gu Hai hirtelen mozdulata megijesztette Bai Luo Yint, és emiatt a horgászbotja a fűre zuhant. Felkapta, és látta, hogy a hal a csalival együtt eltűnt.

– Nem horgászom tovább – mondta mogorván, miközben összeszedte a felszerelését, megragadta a vödröt, és felállt azzal a szándékkal, hogy távozik. 

Lépett volna előre, amikor Gu Hai elállta az útját.

– Mérges vagy rám?

– Egyszerűen nem akarok többet horgászni. Unalmas.

Egyik karjával félrelökte Gu Hai-t az útjából, és indulni készült, de a vízcsobogás a háta mögött megállította. ”Nem használtam túl sok erőt, igaz? 

Gu Hai nem volt szakértője a horgászatnak, de képes volt puszta kézzel halat fogni. Tízéves kora óta részt vett a hadsereg terepen tartott túlélőkiképzésén. Megtanulta, hogyan kell felszerelés nélkül halat fogni. Ha meglátta, nem számított a mérete, nem tudott kiszabadulni a markából. Tekintetét élesen a lába körül úszkáló halra szegezte, és egy darabig csendben várt, mielőtt megmozdult volna, majd ismét türelmesen várakozott. Gyorsan mozgott, így elérte a folyó közepét, ahol a víz az álláig ért.

– Gyere ki! – kiáltott Bai Luo Yin. – Ne légy nevetséges! Hideg a víz!

Látva a potenciális célpontot, Gu Hai mindkét kezével gyorsan megragadta a halat. ”Végre elkaptalak”, gondolta büszkén. Kiúszott a sekélyebb részre, és kinyújtotta a kezét, hogy megmutassa Bai Luo Yinnek a kifogott halat.

– Ez az?

Bai Luo Yin rájött, hogy Gu Hai csak azért ment be a folyóba, hogy kifogja a halat, amit korábban elvesztett.

– Igen – mosolygott, meg sem próbálta leplezni, ahogy a Gu Hai kezében lévő halat nézte.

A gondtalannak tűnő fiú láttán Gu Hai szíve hirtelen kihagyott egy ütemet. A mosoly Bai Luo Yin ajkáról pillanatok alatt eltűnt.

– Begörcsölt a lábad?

Gu Hai rádöbbent, hogy még mindig a vízben áll.

Egymás mellett cipelték a halakkal teli vödröket, miközben hazafelé sétáltak. Amikor Gu Hai látta, hogy Bai Luo Yin jókedvű, nem tudta megállni, hogy ne bökje meg a homlokát.

– Csak egy hal miatt voltál ilyen rossz hangulatban. Ha nem fogtam volna ki neked, valószínűleg a következő találkozásunkkor rám sem néztél volna.

Gu Hai maga sem értette miért ment be a vízbe gondolkodás nélkül. Csakúgy, mint előző este, amikor az ágyán fekve újra és újra átgondolta a dolgot, mégsem értette, miért egyezett bele, hogy horgászni menjen. Bai Luo Yin mosolyogva válaszolt.

– Nem is. Mivel horgászni jöttünk, úgy gondoltam, hogy teljes odaadással kell tennünk. Mi értelme van, ha állandóan telefonálsz?

– Nem kapcsoltam ki a telefonomat?

Bai Luo Yin nem válaszolt, és az arckifejezése sem árult el semmilyen érzelmet.

Gu Hai ki akarta mutatni őszinteségét, ezért a zsebébe nyúlt, elővette a telefonját, és Bai Luo Yin előtt integetett vele.

– Látod? Nincs kikapcsolva?

Ahogy Gu Hai meglengette a telefont csöpögni kezdett belőle a víz. 

37 APA ÉS FIA NINCSENEK EGY VÉLEMÉNYEN

– Rengeteg halat fogtál, mégsem engeded, hogy nálad vacsorázzak? –  Gu Hai egyenesen megkérdezte, mit sem törődve azzal, hogy nem kapott meghívást.

Bai Luo Yin nagymamája érthetetlen beszédére gondolva azonnal elvetette az ötletet.

– Viszek neked. Várj meg otthon.

Gu Hai eszébe jutott a hely, ahol megszállt, és aggódni kezdett „Még csak nem is az otthonom! Csoda lenne, ha nem derülne ki a titkom.”

– Mi a baj azzal, ha nálad eszem? – elégedetlenül ráncolta össze a szemöldökét. – Őszintén szólva, neked kellene kezdeményezned, és meghívnod vacsorára. Nem nekem kellene emlékeztetnem. Miért hiányzik belőled a józan ész?

– Igazad van. Nincs józan eszem – vettete oda a fiú, majd megragadta a vödröt, ami Gu Hai kezében volt. – Ha enni akarsz, csak várj csendben otthon. De ha nem akarsz, akkor felejtsd el.

Abban a pillanatban, amikor Gu Hai meghallotta az “otthon” szót, egész teste megremegett. Mire a két fiú hazaért, Bai Han Qi már haza ért.

– Bácsikám! – Gu Hai kedvesen szólította őt.

Amikor meghallotta, szeretettel a fiúra nézett, hogy mondjon pár kedves szót, de arcárra fagyott a mosoly. 

– Miért ilyen vizes a ruhád? Siess be a házba, és öltözz át száraz ruhába!

Bai Luo Yin ridegen kérdezte.

– Apa, tényleg van tartalék száraz ruhánk, amit felvehetne?

– Hogy érted ezt? Nemrég vettem két garnitúra ruhát. Az egyiket add neki.

Ahogy Bai Luo Yin csendben állt és hallgatta, nem tudta megállni, hogy ne ráncolja össze csalódottan a szemöldökét. „Hogyhogy ilyen váratlanul új ruhákat vett?”  Nemcsak ezek a gondolatok jártak a fejében, hanem valóban nem akarta, hogy Gu Hai bejöjjön a házába! 

– Bácsikám, megfürödhetek? Csupa sár vagyok, összepiszkolom az új ruháimat!

– Elég! – Bai Luo Yin mérgesen nézett rá. 

Függetlenül attól, hogy mit mondott a fia, Bai Han Qi boldognak tűnt a kérdés után.

– Természetesen! Tudod, hogyan kell bekapcsolni a vizet? Ha nem, kérd meg Luo Yint, hogy zuhanyozzon veled együtt.

– Ez nagyon jó ötlet! – széles mosoly terült szét a fiú ajkán, és élvezte a látványt, ahogy Bai Luo Yin álla majdnem leesett a földre.

– Jó ötlet, mi? – Bai Luo Yin élesen mondta. – A házunkban még egy rendes WC sincs, a zuhanyzó a szabadban van, és a zuhanyrózsa is állandóan eldugul. Hogy tudnál lefürdeni?

– Miért ne tudnék? – kérdezte Gu Hai könnyedén. – A te családi fürdőszobádat legalább eltakarja egy műanyag lepedő, míg az én házamban lévő egy szabadtéri. Nyáron a csapvízzel zuhanyoztam, és még meleg víz sincs!

Bai Han Qi nevetett.

– Nálunk van melegvíz! Addig  használhatod, ameddig csak akarod!

„Tényleg… elég! Bai Luo Yin keserűen gondolta, miközben felkapta a holmiját, és komor arckifejezéssel bement a házba. Régebben, amikor senki sem látogatta, nem gondolta, hogy rendetlen lenne. De most, hogy Gu Hai ott volt, elkezdte kitakarítani a szobáját. Éppen a rendrakás közepén járt, amikor hirtelen meghallotta a fiú kiáltását.

– Bai Luo Yin! Hogyan tudom működésre bírni a forró vizet?

Úgy tett, mintha nem hallotta volna, és folytatta a takarítást. Egy pillanat múlva az apja berontott a szobájába.

– Menj, és segíts neki! Miért nincs benned semmi jó modor?

Sóhajtott, majd a fürdőszobába ment, félrerántotta a műanyag függönyt. Gu Hai meztelenre vetkőzött, atletikus alakja teljes egészében a szeme előtt volt. A látványtól legszívesebben belerúgott volna a feszes fenekébe.

– Azt mondtad, hogy nem tudtad a meleg vizet működésre bírni, akkor miért vetkőztél le olyan gyorsan?

Gu Hai figyelmen kívül hagyta a kérdést, és Bai Luo Yin gallérjához nyúlt, óvatosan kigombolta az ing felső három gombját.

– Zuhanyozzunk együtt! A nadrágod csupa sár. Nem érzed magad kényelmetlenül?

– Mindezt neked köszönhetem! – Bai Luo Yin hirtelen megragadta Gu Hai csúszós vállát, és a térdével megrúgta a fiú alhasát. – Zuhanyozz egyedül! 

Gu Hai ajkán szórakozott mosoly terült el.

– Túl perverz vagy.

Bai Luo Yin már éppen indult volna vissza a szobájába, de mikor meghallotta Gu Hai provokatív szavait, megfordult, hogy jéghideg tekintettel újra szembe nézzen vele. Amikor Gu Hai látta a mozdulatát, tudat alatt mindkét kezével eltakarta az intim testrészét.

– Elég gyors a reakciód! 

– A fürdőszobádat egyetlen műanyag lepedő fedi. Nem félsz attól, hogy valaki meglát, ha idejön? – kérdezte Gu Hai vigyorogva.

– Általában senki sem jön hozzánk, főleg nem nők. Senki sem fog rád figyelni, még akkor sem, ha teljesen meztelenül sétálsz ki az udvarra!

– Bai Han Qi itthon vagy? – szűrődött be Zou néni halk hangja, mire Bai Lou Yin elhallgatott.

– Bassza meg! – Gu Hai teste megmerevedett az aggodalomtól. – Nem azt mondtad az előbb, hogy senki sem fog jönni? Viccelsz velem?

Bai Luo Yin látva a fiú zavarát önelégült vigyorral figyelmeztette.

– Jobb, ha viselkedsz! Ha az idegeimre mész, öngyújtóval lyukat égetek a műanyag lepedőn.

Zou néni nem figyelt a fürdőszobából jövő hangokra, a halakkal teli vödörre koncentrált.

– Vettél halat?

– Elmentem horgászni – Bai Luo Yin gyorsan kilépett a fürdőszobából, és mosolyogva

elindult felé. – Nénikém, adok neked két halat, ha segítesz megcsinálni őket. Attól félek, hogy apám elrontja, ha rájuk teszi a kezét!

Zou néni fenevetett.

– Nézd ezt a gyereket! Te tényleg tudsz beszélni, mi? Akkor ezeket hazaviszem, és amint elkészül, hozom.

Bai Han Qi sietve lépett ki a házból, amikor meghallotta fia szavait. Megállította Zou nénit, hogy még ne menjen el. 

– Ne törődj vele! Ez nem helyes! Vegyél el két halat magadnak, a többit én magam csinálom meg.

Zou néni szótlanul mosolyogva megragadta a vödröt, és elment Bai Han Qi mellett. Bai Luo Yin az apjára nézett, megragadta a karját, és komoly hangon azt mondta.

– Később, amikor Gu Hai megkérdezi, hogy vacsorázhat-e itt, mondanád azt, hogy a házunkban szörnyű az étel? Mindegy, hogy mi van, nem engedheted, hogy itt maradjon.

– Ez a kölyök. Hogy lehetsz ilyen? – ráncolta össze a homlokát az apja. – Ezeket a halakat ketten fogtátok, miért nem akarod, hogy velünk együtt egyen?

– Nem arról van szó, hogy nem akarok adni neki, azt mondom, hogy inkább átviszem –  Bai Luo Yin szórakozottan a házuk felé nézett, és az öreg nagyszüleire gondolt. –  Nem akarom, hogy kinevesse a családunkat.

Bai Han Qi megértette fia okait, és bólintott. 

– Ne aggódj. Nem engedem, hogy maradjon.

Miután Gu Hai befejezte a zuhanyozást, Bai Luo Yin gyorsan levetkőzött, és bement a fürdőszobába. Ahogy Gu Hai tiszta ruhába öltözve kilépett a fürdőszobából, észrevette a virágágyásban nyíló virágokat.

– Bácsikám, ki ültette ezeket a virágokat? – kérdezte kíváncsian. 

– Ó, azokat a fiam ültette. Gyönyörűek, ugye?

– Tényleg gyönyörűek. Nem baj, ha leszedek egyet?

– Csak nyugodtan. Szedj le annyit, amennyit csak akarsz.

Bai Luo Yin majdnem feltépte a fürdőszobában lógó műanyag lepedőt, amikor meghallotta a beszélgetésüket. Dühös lett. Több mint fél évébe telt, hogy egyáltalán virágba boruljanak a növényeket.

– Bácsikám, maradhatok és vacsorázhatok nálatok ma este?

A zuhany alatt Bai Luo Yin észrevette, hogy a fürdőszobán kívül csend van, ezért elzárta a vizet, hogy kihallgassa a beszélgetést. A haja vizes volt és habos, teljes csendben állt, és a fülét hegyezte, hogy hallja, miről beszélnek.

– Természetesen! – nevetett az apja. – Még ha el is akartál volna menni, nem hagytalak volna! Vacsorázz itt, aztán menj haza.

38 NEM TUDSZ URALKODNI RAJTA?

Mielőtt elkezdett volna enni, Bai Han Qi a fia Yin arcát bámulta. Kínosan érezte magát, amikor észrevette a mogorva arckifejezését és összeráncolt szemöldökét. „Miért egyeztem bele azonnal? Ami megtörtént, megtörtént.”

– Mit szólsz ehhez, megmondom a nagyapádnak és a nagymamádnak, hogy egyenek itthon. Mi hárman menjünk el enni. – próbálta enyhíteni fia feszültségét.

Bai Luo Yin még feszültebb lett.

– Apa, hogyan hagyhatnám, hogy a saját nagypapám és nagymamám egyedül egyen? Nagypapa képes egyedül kiszedni a szálkákat? Még ha el is akarnék űzni valakit, a saját családomat nem tudnám. Gu Hai fogja a saját tányérját és evőpálcikáit, hogy az udvaron ehessen. Ki kérte, hogy ragaszkodj ahhoz, hogy itt maradjon?

– Ő a vendégünk, hogy lehetsz ilyen?

Ahelyett, hogy válaszolt volna, Bai Luo Yin megfordult, hogy megragadjon egy tányért, és nem figyelt tovább az apjára. Bai Han Qi nagyot sóhajtott, majd Bai nagymama és Bai nagypapa szobája felé indult. A szobába lépve tudatta mindkét idősebbel, hogy vendégük van, aki velük vacsorázik. Bai nagymamát figyelmeztette, hogy ne beszéljen, Bai nagyapának pedig azt mondta, hogy lassabban és óvatosabban egyen, nehogy megfulladjon.

Négytagú családjuk, plusz Gu Hai, szorosan összezsúfolódtak a kis négyzet alakú asztalnál. Ezen az estén bőséges volt az ételek sora. A Zou néni által készített párolt halon kívül Bai Han Qi maga is főzött még. Bár az ő ételei nem tűntek ízletesnek, az illatuk nem volt olyan rossz. Még így is, az étvágygerjesztő ételek ellenére ez a családjuk legcsendesebb étkezése. Bai nagymama nagyon szeretett beszélni. De mivel fia megtiltotta neki, nem mert egy szót sem szólni. Mosolygós arca azonban elárulta, hogy kedveli unokájának a barátját. Nem volt szabad beszélnie, de több ételt felszolgálhatott neki. Így Bai nagymama lazán fogott néhány zöldséget, és mosolyogva a fiú tányérjára tette. Gu Hai is kedvelte Bai nagymamát. A saját nagymamája akkor hunyt el, amikor ő még csak hatéves volt. Az egyetlen emléke róla az volt, ahogyan fényesre fésülte a haját. Feltételezte, hogy ha a nagymamája még élne is, nem lenne olyan kedves és szeretetteljes, mint Bai nagyi. Ezért, hogy tiszteletét kifejezze, fogott egy darab halat, és odaadta Bai nagymamának.

– Nagymama, kérlek, egyél. Egyedül is ki tudom magam szolgálni.

Bai nagymama határozottan bólintott. Ki akarta fejezni a háláját, de mivel nem tudott rendesen beszélni, a „jajj” szót ismételgette szomorúan. Gu Hai arckifejezése megváltozott. Egy pillanatnyi gondolkodás után úgy döntött, hogy megkérdezi a mellette ülő személyt. Kihasználva a Bai Han Qi és Bai nagymama beszélgetése közötti rést, halkan Bai Luo Yinhez fordult.

– A nagymamád néma?

Gu Hai durva kérdezősködése miatt elkeseredett Bai Luo Yin a tányérja tartalmát majdnem Gu Hai fejére borította.

– A te nagymamád az, aki néma.

– Az enyém már régen meghalt.

Bai Luo Yin éppen a szálkákat szedegette a tányérján lévő halból, amikor észrevette, hogy Bai nagyapa irigykedve nézi őt. Nem tehetett mást, minthogy figyelmen kívül hagyta Gu Hai-t, felszedte a halat, majd odaadta nagyapjának. Bai nagyapa nyelve nem volt fürge, és nagy erőfeszítésébe került, hogy lenyelje az ételt. Aggódott, hogy a vendég kellemetlenül érezheti magát, ezért nagyon óvatosan evett. Amikor Gu Hai látta, hogy Bai Luo Yin maga nem sokat eszeik, hanem folyamatosan a nagyszüleit szolgálja ki, meghatódott. Fogott egy darab halat, beletette a saját tányérjába, és kivette a szálkákat, ahogy Bai Luo Yin tette a nagyapjának. Ezután a fiú tányérjába tette. Ez volt az első alkalom, hogy Gu Hai ilyesmit csinált. Egyszer azt mondta, ha létezik olyan nő, aki ráveszi, hogy önként szedje ki a hal szálkáit, akkor az a legjobb jelölt a feleségének. Kár, hogy ezt először egy férfinak tette meg.

Bai Luo Yin éppen befejezte a hal átpakolását a nagyapja tányérjába, amikor észrevette, hogy a sajátjában van még egy darab hal. Bár Gu Hai nem szólt egy szót sem, azonnal tudta, hogy ki adta neki. Eddig az étkezés alatt kellemetlenséget és nyugtalanságot érzett a szívében. De közvetlenül a figyelmes gesztus után a hangulata végre javult egy kicsit. Gu Hai időnként kíváncsi pillantásokat vetett rá. Miután a fiú megevett két kanállal, összevonta a szemöldökét, mielőtt Gu Hai felé fordult.

– Még mindig sok szálka van ebben a halban. Nem távolítottad el mindet.

„ Bassza meg…” – Gu Hai magában átkozott –, „egy szegény, paraszti testben vagy, mégis egy gazdag, fiatalúr életét akarod! Mivel tartoztam én neked az előző életemben? Hogyan sikerült találkoznom egy ilyen hálátlan emberrel, mint te? Amikor valami megerőltető dolgot teszek, miért eredménytelen mindig a szemedben? Bai Luo Yin nem tehetett mást, minthogy mosolygott. Sejtette, hogy Gu Hai mire gondolhatott. A csendes vacsora gyorsan véget ért. Minden békés volt, egészen addig, amíg Bai nagyapa köhögni nem kezdett. Bai Han Qi arcának színe gyorsan megváltozott. Éppen azon volt, hogy Bai nagyapa hátára tegye a kezét, hogy megtámassza. Azonban elkésett. Bai nagyapa kiköhögte a rizst és a halat, az összes étel szétszóródott. Az asztalon lévő finom ételek tönkrementek. Bai Han Qi arckifejezése aggódó volt, de hangja dorgáló. 

– Nem megmondtam, hogy lassan egyél?

Gu Hai most értette meg az okot, amiért Bai Luo Yin hajthatatlanul nem akarta, hogy a házában egyen. Eddig Bai Luo Yin folyamatosan szorongott, de a történtek után a hangulata nyugodt és békés lett. Felállt, felkapott néhány zsebkendőt, és lassan letörölte az étel maradványait Bai nagyapa szája körül. Ez idő alatt egyetlen pillantást sem vetett Gu Hai-ra. Nem akarta látni, hogy milyen furcsa pillantásokkal méregeti a rokonait. Addig törölgette Bai nagyapa gallérját és köntösének elejét, amíg azok tiszták nem lettek. Éppen rizsért indult volna, amikor meglátta, hogy egy kéz nyúlik feléjük.

– Igyon a nagyapád először egy kortyot – Gu Hai egy pohár vizet tartott a kezében. 

Bai Luo Yin nem mondott semmit. Egyszerűen csak fogta a poharat, és átadta Bai nagyapának.  Később Gu Hai elkezdett beszélgetni Bai Han Qi-vel és a két nagyszülővel. Ahogy a Bai nagymama hallgatta a beszélgetésüket, boldognak érezte magát, arca kipirult az izgalomtól, egyre jobban feldobta a hangulat. Nagyon szeretett volna mondani valamit. Szörnyen korlátoltnak érezte magát, olyannyira, hogy még egy “jó” szót sem tudott mondani!

– Az unokád csodálatos. Az osztályban senki sem elég bátor ahhoz, hogy provokálja őt – Gu Hai úgy nézett ki, mintha egy gyerekkel játszana, amikor Bai nagymamának felfelé emelte a hüvelykujját. 

Bai nagymama szeme hirtelen kitágult, ahogy csodálkozva nézte Gu Hai-t.

– Még te sem tudsz uralkodni rajta?

Amikor Bai nagymama rádöbbent, hogy megszólalt felzaklatta a dolog. Mindkét kezével eltakarta a saját száját, és nem mert Bai Han Qi szemébe nézni. A várakozásokkal ellentétben Gu Hai-t valójában szórakoztatta Bai nagymama imádnivaló viselkedése. 

– Így van, még én sem tudok uralkodni rajta.

39 MILYEN KÁR, EZ EGY BOLOND!

– Fiam, kísérd ki az osztálytársadat.

Apja kérésére Bai Luo Yin azonnal a bejárati ajtóhoz kísérte Gu Hai-t. Amint kiértek a kapun kívülre, Gu Hai előre tolta a kerékpárját, és elbúcsúzott Bai Luo Yintől.

– Semmi baj, visszamehetsz.

Bai Luo Yin nem mozdult.

– Milyen messze van innen a lakásod?

Ezt hallva Gu Hai mellkasa azonnal megfeszült.

– Miért? Haza akarsz jönni velem, és a házamban lógni?

– Nem, csak haza akarlak kísérni.

Normális esetben ezek a szavak megmelengették volna Gu Hai szívét, de ez most nem olyan alkalom volt.

– Férfi vagyok, miért kellene hazakísérned? Gyorsan, menj be, Hideg van idekint. Biciklivel megyek, így tíz perc sem kell, hogy haza érjek.

Nem törődve vele, Bai Luo Yin elsétált Gu Hai mellett. Az utcai lámpák fénye alatt intett a kezével Gu Hai felé, hogy kövesse.

– Gyerünk!

Végigsétáltak a tágas utcán, és nézték, ahogy a szomorúfűzek mindkét oldalon kis függönyökként ringatóznak. A fákról számtalan finom, apró levélke hullott le rendezetlenül. Akaratlanul is beköszöntött az ősz Pekingbe, kellemesen hűvös levegőt árasztva. Az ősziszél csendes és szelíd volt, ellentétben a tavaszi széllel, amely mindig hidegrázást hozott az egész testre.

– Milyen volt az étel ma este?

Nagyon ritka volt Bai Luo Yin hangjának lágy és szelíd oldalát hallani. Talán ez a békés éjszaka hatott rá, vagy talán bűntudatot érzett a szíve mélyén. Elvégre ez volt Gu Hai első étkezése az otthonában, és mégis ilyen kellemetlen élmény lehetett.

– Nagyon finom volt.

A csendes éjszakában Gu Hai mély hangjában annyi igazság volt, hogy nehéz volt kételkedni benne. 

– Az én nagyapám és nagyanyám is ilyen volt, amikor még éltek. A nagyapám még a nagyapádnál is rosszabb volt. Alapvetően evett és hányt, majd utána újra evett. Nagyon sokáig béna és inkontinens volt az ágyban. Én már hozzászoktam mindehhez.

Miközben Gu Hai beszélt, bűnösnek érezte magát a szívében. Igazság szerint a nagyapja egy hős volt, aki gondoskodott a családjáról. Mielőtt Gu Hai megszületett, a nagyapja veszélyes küldetést hajtott végre, bátran és dicsőségesen feláldozta az életét. A családja a nagyapja halálának köszönhette, hogy az összes generációja különleges politikai kiváltságokat kaphatott. Máskülönben Gu Hai apja ma nem lenne a jelenlegi pozíciójában. Bai Luo Yin szó nélkül felnevetett. Ezt észrevéve Gu Hai oldalra billentette a fejét, hogy a fiúra pillantson. Nem sokkal később elfordította a tekintetét. Nem tudta, mire gondolhatott, az előtte lévő utat bámulta. A csendben sétáló fiú elbűvölő volt a szemében. Minden egyes pillantásakor leírhatatlan érzés kerítette hatalmába. Az utcai lámpák fénye Bai Luo Yin arcának felét érte, így a világos és a sötét túl szépen játszott egymással. Gu Hai szórakozottan bámulta Bai Luo Yint, úgy érezte, mintha a szíve összerezzent volna. Megbolondult. Ennek semmi köze nem volt a neméhez, Bai Luo Yin egyszerűen túl szép volt. Annyira magával ragadó, hogy Gu Hai megfeledkezett a köztük lévő különbségekről, és a köztük lévő megértés hiányáról.

– Miért használsz művészi stílust a neved írására?

Ez az egy mondat szakította meg Gu Hai gondolatait.

– Oh. A barátnőm talált valakit, aki megtervezte, és kényszerített, hogy megtanuljam. Aztán szokásommá vált, hogy így írok, úgyhogy, ha akarnék se tudnék változtatni rajta – válaszolta könnyedén. – Ez egy rossz szokás.

Gu Hai illemtudóan tisztelgett a katonai szokások szerint.

– Bai tanár úr leckéje helyes. Amint hazaérek, megfogadom a tanácsát.

Nevetgélve és beszélgetve már félúton jártaak. Gu Hai rájött, hogy semmiképpen sem engedheti meg, hogy Bai Luo Yin megtudja az életkörülményeit. Az egyetlen választása az volt, hogy minél nagyobb kerülőt tegyen az otthonától; különben lelepleződne. Bai Luo Yin sóhaját meghallva Gu Hai elfordította a fejét, és látta, hogy egy nagy hófehér bundájú, erős testalkatú, és barátságos természetű kutya van mellette. Bai Luo Yin leguggolt, és végig simította. Egyértelmű volt, hogy nagyon szereti a kutyát, mivel az arca ragyogott.

– Ez a kutya tényleg gyönyörű.

Mielőtt befejezhette volna a mondatát, a tulajdonos visszatért.

Bai Luo Yin felállt, amikor a férfi és a kutyája távozott. Még mindig vágyakozva bámult utánuk, még jóval azután is, hogy elmentek.

– Szereted a kutyákat?

Bai Luo Yin felnevetett.

– Nagyon jól kijövök a kutyákkal. Még a legvadabb kutya is barátságos hozzám, ha meglát.

Gu Hai szemhéja megrándult; annál nyugtalanabbnak érezte magát, minél többet hallgatta Bai Luo Yint. Miért tűnt úgy, mintha Bai Luo Yin szavai rá vonatkoznak?

– Ha nagyon tetszik, a tesó vehet neked egyet.

Ezt hallva Bai Luo Yin lazán visszavágott. 

– Nagyon szegény vagy. Megengedheted magadnak?

Gu Hai gondolatban felhördült. „Felejtsd el a szamojédot. Még ha az egy tibeti masztiff, akkor is meg tudom venni.” Ez az élet valójában nagyon idegesítő volt.

– Nem a közelben van az otthonod? Miért nem értünk már oda még ennyi gyaloglás után sem? – Bai Luo Yin gyanakodni kezdett.

Gu Hai megveregette Bai Luo Yin vállát, és azt mondta.

– Tovább tart eljutni hozzám, mert gyalogolok és tolom a biciklit. Ha tekerek, pillanatok alatt hazaérek. Inkább menj vissza.

Bai Luo Yin boldogan sétált el. Hu Hai miután megbizonyosodott arról, hogy a fiú elment, elindult a biciklijével. Bai Luo Yin egy árnyékos helyre sétált, megfordult, és egy pillantást vetett Gu Hai-ra, hogy lássa, mire készül. Látta, hogy visszafordult, és ugyanazon az úton elindult, amelyen végigjöttek. Bai Luo Yin csendben követte. Valójában, amikor azt mondta, hogy haza akarja kísérni Gu Hai-t, az csak álca volt; az igazi célja az volt, hogy megtudja, hol van pontosan Gu Hai háza, miért van az, hogy minden alkalommal, amikor Bai Luo Yin megemlítette, mindig olyan titokzatos volt. Gu Hai biciklizett, de valami gyanúsat érzett. Még ha a lépések halkak is voltak mögötte, tisztában volt vele, hogy valami furcsa. Hátra sem kellett néznie, pusztán a lépések hangjára figyelve meg tudta állapítani a személy magasságát, súlyát és általános megjelenését. Lehetséges, hogy Bai Luo Yin követte őt ide. „Ez a srác nagyon sunyi.”

Gu Hai összehúzta a szemét, mozgása nyugodt volt, és a ritmusa egyenletes, nem volt nyoma feszültségnek és bizonytalanságnak a cselekedeteiben. Gu Hai hamarosan egy véletlenszerű ház előtt megállt. Az egyemeletes házak mind egyformák voltak, egy kis udvarral. Nehéz helyzetben volt, nem tudott csak úgy visszamenni a tényleges bérelt házba, amely mellett elhaladt. Bai Luo Yin biztosan rájönne, hogy a háza bérelt, és minden, amit korábban mondott, hazugsággá válna. Annak érdekében, hogy megőrizze azt a kis helyet, amit Bai Luo Yin szívében elfoglalt, úgy döntött, hogy kockáztat. A mellette lakók egyedül éltek, egy idős házaspár. Úgy gondolta, ilyenkor már mélyen alszanak, ezért Gu Hai úgy döntött, hogy először az ő házukhoz megy. Aztán felmászhat a falon, hogy átmenjen a mellette lévő házba, ami valójában a háza volt. Felfeszítette a zárat, nyugodtan betolta a biciklijét, és becsukta az ajtót, végre fellélegezhetett. Nem tudta, hogy Bai Luo Yin már hazaindult-e vagy sem. Ennek ellenére nem állt szándékában kimenni, a fal nem volt magas, ezért  átdobta a biciklijét, majd átugrott. 

Másnap reggel Gu Hai kitolta a biciklijét. Mielőtt azonban kerékpárjának első kereke áthaladt volna a kapun, megtorpant. „Mi történt?” Meglepődve látta Bai Luo Yin alakját a szomszédja háza előtt, várta, hogy kijöjjön. „Mit tegyek, meg kell másznom a falat, hogy kimehessek? Gu Hai felmászott a falra, hogy megnézze a mellette lévő udvart. Az öregember az udvaron volt, és a kertjét locsolta. „Hogyan juthatnék el mellette?” Gu Hai homloka izzadt. Végül egy furcsa ötlettel állt elő. Átdobta a biciklijét a szomszéd udvarra. A kertjét öntöző öregember megijedt, elfordította a fejét, és annyit látott, hogy egy fiatalember áll a fal tetején, alatta egy bicikli.

– Nagypapa, a biciklim leesett a kertedbe, átjöhetek érte?

– Hogy eshetett ide a biciklid? A falon tekertél?

Gu Hai nem sokat törődött vele, mivel az a srác még mindig kint állt, úgy kellett tennie, mintha őrült lenne. 

– Felkapom, és egyszerűen átdobom a falon!

A nagyapa bizonytalanul lépkedett, arca aggodalmas kifejezésre váltott.

– Miért dobod vissza? Kitolhatod a kapun.

Gu Hai lazán tolni kezdte a biciklijét, és kisétált a bejárati ajtón. A nagyapa aggódva állt mögötte. „Milyen jóképű fiú! Kár, hogy bolond!”

Zhou Sihu az órájára nézett, tíz perc volt az iskolakezdésig. Li Shuo mellette ült, és a számítógépén játszott. Zhou Sihu még nem volt teljesen ébren, megállás nélkül ásított. A jó hétvégéje tönkrement, el kellett viselnie Jin Lulu-t, nem tudott kapcsolatba lépni Gu Hai-val, és a lány is kikészítette mindkettőjüket. Csak késő este sikerült visszakísérniük a fiatal hölgyet Tian Jin-hez. Li Shuo hallotta, hogy a mellette ülő srác ásítozik, rápillantott, és nem tudta megállni, hogy meg ne kérdezze.

–  Tudsz vezetni? Ha nem, cseréljünk.

– Már majdnem ott vagyunk, mi értelme lenne most cserélni?

Li Shuo kuncogott, majd szeme hirtelen a mellette lévő mellékútra szegeződött.

– Várj, lassíts egy kicsit!

Zhou Sihu nem törődött vele. 

– Ha még lassabban megyünk, el fogunk késni.

– Nem arról van szó – Li Shuo nyújtogatta a nyakát és addig bámult hátrafelé, amíg a szeme majdnem kiugrott. – Miért érzem úgy, hogy az, aki a biciklin ül mögöttünk, úgy néz ki, mint Gu Hai?!

Zhou Sihu belenézett a visszapillantóba.

– Igazad van, tényleg úgy néz ki.

Li Shuo pislogott. 

– Azt hiszem, tényleg ő az!

– Miről beszélsz? – Zhou Sihu a gázpedálra taposott, és távolságtartóan megszólalt. – Csak nézd meg azt a szegényes megjelenést. Tényleg Gu Hai lenne? Különben is, van jópár autója, miért ülne biciklire? Használd már az agyad. Gu Hai tényleg kinézne ilyen szégyenletesen?

Li Shuo elgondolkodott rajta, és rájött, hogy van értelme, amit a másik mond. Nem tehetett mást, mint hogy felsóhajtott.

– Hova tűnt Gu Hai?

40 AZ ÜLDŐZŐ FELESÉG

A reggeli szünetben Dan Xiao Xuan ringó csípővel Gu Hai asztalához lépett.

– Meg tudod magyarázni nekem ezeket a kérdéseket?

Amikor Bai Luo Yin ezt meghallotta, azonnal felállt, és felajánlotta a helyét Dan Xiao Xuan-nak. Gu Hai szúrós tekintettel nézett Bai Luo Yinre. A lány egy vizsgapapírt tartott a kezében, és kacér szemekkel nézett Gu Hai-ra, miközben duzzogott, és olyan volt, mint egy elkényeztetett gyerek. A legijesztőbb az volt, hogy az iskolai egyenruha alatt egy szűk cheongsamot1 viselt. Ráadásul szándékosan előrehajolt, így a mellei Gu Hai látóterébe kerültek.

– Nem tudom megoldani ezt a problémát – duruzsolta Dan Xiaoxuan.

Bai Luo Yin  az íróasztalának támaszkodott, és érdeklődve nézte ahogy Gu Hai türelmesen magyarázott a lánynak.

– Most már érted?

Dan Xiao Xuan szája mosolyra húzódott

–  Túl gyorsan beszéltél. Még mindig nem értem.

Miközben ezt mondta, orcáját összefogta a kezével, amitől még jobban kirajzolódott az összeszorított keblei közötti dekoltázs. Mögöttük két fiú szándékosan füzeteket osztogatott, de valójában azok tulajdonosai néhány sorral előttük ültek.

– Kérlek, magyarázd el még egyszer.

Dan Xiaoxuan ide-oda rángatta Gu Hai karját, aminek következtében a keze “véletlenül” a melléhez ért. Ezután szemérmesen elmosolyodott, és úgy tett, mintha megigazítaná az egyenruháját. Valójában amikor “megigazította”, a dekoltázsa olyan szélesre nyílt, hogy az minden bizonnyal bárki figyelmét magára vonta volna. Ezúttal Gu Hai nagyon komolyan magyarázta. Dan Xiaoxuan azonban nemcsak azt hajtogatta, hogy még nem érti a kérdéseket, hanem azzal a kifogással, hogy nem látja tisztán az ábrát, Bai Luo Yin székét közvetlenül Gu Hai széke mellé húzta. Leült, és sikeresen bepréselte magát, hogy elférjen a kis íróasztal mögött.

– Magyarázd el még egyszer.

Dan Xiao Xuan lába könnyedén megérintette Gu Hai lábát. A fiú vigyorgott.

– Rendben. Elmagyarázom még egyszer. – Kíváncsi lett, hogy pontosan mit akar ez a diáklány? – Először is, rajzolj egy segédvonalat, ami összeköti ezt a két pontot. Azután…

Dan Xiaoxuan kissé összeszűkítette a szemét, és megfigyelte az apró borostákat Gu Hai állkapcsa mentén, nem is beszélve azokról a csábító ajkakról. Addig nézte a férfit, míg végül a tekintete nem tudta megállni, hogy ne vándoroljon át a férfi erős karjaira, majd le a karcsú és egyenes lábaira. Gu Hai érezte, hogy valaki húzza a kezét, majd valami puhát érzett. Lehajtotta a fejét, és érezte, hogy a vére felpezsdül. A lány megfogta Gu Hai kezét, és a lábai közé tette, mielőtt összezárta volna őket. Gu Hai megpróbálta visszahúzni, de ekkor meghallotta Dan Xiao Xuan halk nyögését. Bár évekig magániskolában tanult, valójában még soha nem találkozott ilyen merész és féktelen diáklánnyal. 

You Qi csak állt Bai Luo Yin mellett elképedt arckifejezéssel.

– Ez a nő túlságosan is merész!

Bai Luo Yin nevetett, miközben bólintott.

– Mindig is egy osztályba jártam vele.

You Qi elmosolyodott, de ez mégsem volt igazi mosoly.

– Akkor te tényleg ‘szerencsés’ vagy.

Bai Luo Yin csak mosolygott anélkül, hogy bármit is mondott volna. Miután Dan Xiaoxuan elment, Bai Luo Yin leült a székére és Gu Hai-ra nézett.

– Milyen volt?

Bai Luo Yin gúnyos arckifejezését látva Gu Hai nem tudta megállni, hogy ne morduljon fel.

– Gondolod, hogy tényleg tud velem valamit csinálni?2

Bai Luo Yin megvetően felhorkant. Gu Hai azonnal megragadta Bai a kezét, és az ágyékára helyezte, erőteljesen lenyomta, miközben arcán féktelen, gonosz mosoly jelent meg.

– Milyen? Nem csaplak be, ugye? Puha!

Az utolsó szava erőteljes és visszhangos volt.

– Mivel lehet itt dicsekedni? Ha tudsz, akkor most rögtön legyél kemény.

Gu Hai gyorsan Bai Luo Yin füléhez tapasztotta a száját, és a forró lehelete a fiú fülébe jutott.

 – Ha egy kicsit is megmozdulsz, akkor azonnal kemény leszek.

Bai Luo Yin keze még mindig Gu Hai húsdarabját nyomta. Miután meghallotta ezeket a szavakat, hirtelen lecsapott.

– Neked tényleg nincs semmi kibaszott szégyenérzeted!

Gu Hai addig mosolygott, amíg meg nem rándult a szája sarka.

– Megkérdezhetem, hogy Gu Hai ebbe az osztályba jár-e?

Amikor az ismerős hang behatolt a fülébe, Gu Hai mosolya megdermedt. 

– Gu Hai, valaki keres téged odakint.

Elfordította a fejét. Jin Lulu őrület határán lévő arckifejezéssel megjelent a hátsó bejárat felől.

1 egyrészes kínai ruha

2 “Gondolod, hogy tényleg tud velem valamit csinálni?” – Arra céloz, hogy a lánynak milyen képessége van arra, hogy elcsábítsa és reakcióra késztesse.