41. Meggondatlan beszéd, szükségtelen esethez vezethet.

– Miért jöttél ide?

– Még kérdezed, hogy miért? Két napja nem érlek el telefonon! Azt hittem, hogy elraboltak!

– Nem látod, hogy jól vagyok? A telefonom beleesett a folyóba, és nem volt pénzem, hogy újat vegyek, így nem tudtalak felhívni.

Ahogy Gu Hai magyarázott, Jin Lulu döbbenten mérte végig. A hosszú ujjú pólójának ízléstelen színét és a 30 jüanos sportcipőjét látva, amit a srác viselt, nem tudott nyugodt maradni.

– Apád hogy tehette ezt veled? Még ha ki is rúgott, akkor sem kellett volna, hogy ilyen nyomorultul…

Mielőtt Jin Lulu folytathatta volna, Gu Hai eltakarta a száját, és magával húzta egy viszonylag csendes sarokba.

– Ne beszélj ilyen hangosan. Valaki még meghallja.

A lány zavartan nézett rá. Alig tudta elhinni, hogy az előtte álló személy a barátja.

– Hogyan történhetett, hogy az apád olyan szenvedést okozott neked, amiért ilyenné váltál?!

Egy olyan gazdag valakinek, mint Jin Lulu, nehéz volt leplezni az érzéseit, ahogy kitartóan rángatta Gu Hai ruháját. Nem tudta elviselni, hogy a férfit ilyen rongyokban látta.

– Ne rángass! El fog szakadni, ha így folytatod.

Ezt hallva még agresszívebben rángatta. Le akarta tépni róla ezt az elviselhetetlenül közönséges pólót, és azt akarta, hogy a korábbi elegáns ruháit viselje. Gu Hai megragadta Jin Lulu kezét, és körülnézett, hogy megbizonyosodjon róla, senki sincs ott, mielőtt halkan megszólalt

– Hagyd abba a hülyéskedést. Sétálj egyet az iskola körül, aztán délben, az órák után hazaviszlek.

– Nem megyek – makacskodott a lány. – Kivettem három nap szabadságot.

Gu Hai szíve hirtelen megdobbant.

– Te ráérsz, de én nem. Ne mondd, hogy itt akarsz bolyongani egyedül három napig? – monda végül ridegen.

Jin Lulu úgy érezte, mintha már nem is ismerné a fiút.

– Tényleg nem fogod kihagyni az óráidat, mint régen? Nem aludtam egész éjjel, csak azért, hogy ide rohanjak. És képtelen vagy akár csak egy órát is kihagyni?

– Azt mondtam, ne szórakozz. Most nincs időm arra, hogy kísérgesselek!

Jin Lulu meglepően nyugodt maradt.

– Tudtam. Találtál itt egy új barátnőt, ugye?

Gu Hai megdöbbent.

– Ha így beszélsz, akkor tűnj el, és menj vissza oda, ahonnan jöttél.

Jin Lulu válasz nélkül, dühösen bámult a 27-es számú osztályterem felé, aztán csendben megkerülte Gu Hai-t, és olyan gyorsan, ahogy csak tudott, a hátsó ajtó felé indult.

– Még ha el is megyek, a végére kell járnom ennek az egésznek!

Gu Hai karjánál fogva hátrarántotta. A szorítása olyan erős volt, hogy a lány arca kipirult és eltorzult.

– Ha nem akarsz szakítani, akkor hallgasd végig, amit mondani akarok – dacoskodott a lány.

– Ha úgy gondolod, hogy nem szánok rád elég időt, kérhetek szabadságot a tanártól. Azonban a legfontosabb dolog az, hogy nem hagyhatjuk, hogy egy ilyen helyen együtt lássanak minket. Később kínozhatsz, amennyire csak akarsz, de itt nem!

– Miért?

– Muszáj mindenre választ adnom?

– Azt akarom, hogy őszinte legyél velem! Ha tényleg van itt egy barátnőd, akkor elmegyek anélkül, hogy elküldenél.

Gu Hai belefáradt a magyarázkodásba.

– Akkor csak menj!

Gu Hai egész órán feszült maradt. Az osztálytermen kívül nem volt semmi mozgás, és nem tudta, hogy Jin Lulu elment-e, de azt biztosan tudta, hogy nem adja fel ilyen könnyen. A múltban sokszor veszekedtek hasonló dolgokon, és mindig a lány volt az, aki először kompromisszumot kötött. Gu Hai-nak nem kellett aggódnia a kapcsolatuk miatt, de át kellett gondolnia, hogyan fogja eltölteni a következő napokat. Amikor végre megszólalt a csengő, Dan Xiaoxuan megpendítette a csípőjét, és odasétált elé. Bai Luo Yin felállt az íróasztalától, és kisétált You Qi-val a nyomában.

– Miről magyarázott a tanár ezen az órán? Egyáltalán nem értettem semmit – Dan Xiaoxuan az állát a kezével összefogta, és néhányszor Gu Hai felé pislogott, hogy elcsábítsa.

Gu Hai már így is eléggé bosszús volt egy másik lány miatt, de aztán jött még egy. A türelme, hogy bármelyikükkel is foglalkozzon, majdnem kimerült.

– Én sem értettem belőle semmit.

Dan Xiaoxuan megrántotta Gu Hai karját, amely a tankönyvén volt, és lassan szétválasztotta az ujjait.

– Tudok tenyérből jósolni! Ez tényleg pontos!

Gu Hai visszahúzta a kezét, és távozott.

 

42. Nincs más választásom, mint hagyni, hogy maradjon

Amikor Gu Hai kilépett a mosdóból, meglátta Bai Luo Yin-t a folyosón dohányozni. You Qi mondott valamit neki, amitől hangosan felnevettek. Gu Hai arckifejezése egyre komorabbá vált. Bai Lou Yin meglátta őt, és intett neki, hogy menjen oda hozzájuk.

– Az a személy az előbb a kisöcséd volt?

Gu Hai arca elsötétült. Még ha veszekedett is Jin Luluval, nem bírta elviselni, ha mások így beszéltek a barátnőjéről.

You Qi odadobott egy szál cigarettát Gu Hai felé.

– Akkor ki volt az?

– A barátnőm. – válaszolta Gu Hai hidegen.

Ezt a szót hallva Bai Luo Yin vándorló tekintete végül Gu Hai-on állapodott meg.

– Ah!!!

Egy hangos sikoly törte meg a nyugalmat a sarokban. Az egész folyosó hirtelen felforrósodott az izgalomtól.

– Úgy néz ki, mintha valaki harcolna – dugta ki You Qi a fejét a sarokból, hogy megnézze.

Bai Luo Yin halkan megszólalt.

– Nem Dan Xiao Xuan hangja volt?

Ebben a pillanatban ismét egy lány kiabálása és egy másik lány sírása hallatszott. Gu Hai hirtelen a terem felé indult, de a látványtól megtorpant az ajtóban. Jin Lulu megragadta Dan Xiao Xuan haját, és az ablak felé húzta, mielőtt megpofozta volna. Az egész folyosót betöltötte a fájdalmas kiáltás. Jin Lulu, mintha még nem töltötte volna ki eléggé a dühét, megrugdalta Dan Xiao Xuan-t, aki a földre zuhant.

– Baszd meg! Te kurva!

You Qi és Bai Luo Yin sietve odarohantak. You Qi azonnal felismerte Jin Lulut, és könyökkel megdöfte Bai Luo Yint.

– Mondd csak, hogy vonzódhat Gu Hai hozzá?

Bai Luo Yin minden kifejezés nélkül, közömbösen nézett Jin Lulu felé.

– Honnan tudnám?

– Nem vagytok állandóan együtt Gu Hai-val? Soha nem mondott neked semmit a barátnőjéről?

Úgy tűnik, Bai Luo Yin csak You Qi első kérdésére válaszolt.

– Mikor voltam mindig együtt vele?

– Mindig vele vagy! – You Qi rendkívül dühös volt. – Korábban ősellenségek voltatok, de mostanában mindig együtt vagytok. Az egész osztály összezavarodott.

Bai Luo Yin nem szólt egy szót sem, egyszerűen megfordult, és belépett az osztályterembe. You Qi csak mormogott a háta mögött.

– Ha együtt vagytok, akkor együtt vagytok, nem mintha randiznátok. Miért vagy ilyen érzékeny?

Gu Hai kivitte a majdnem megőrült Jin Lulut a sportpályára.

– Pontosan mit is csinálsz?

Bár Jin Lulu szájának sarka vérzett mégis elmosolyodott Gu Hai kérdésén.

– Csak azt akarom, hogy tudja, mi történne, ha bepróbálkozna a pasimnál.

Gu Hai összeszűkített szemmel bámult rá.

– Utoljára figyelmeztetlek, ne vádaskodj alaptalanul.

– Ha nincs új barátnőd, akkor miért nem kerestél, miért kerülsz, és miért nem engeded, hogy bemenjek az osztályba? Azt hiszed, hogy zavarba akarlak hozni? Azt hiszed, hogy nem vagyok elég jó neked?

– Nagyon utálom az idegbeteg lányokat.

Jin Lulu hangosan felhorkant.

– Ha már elkezdtél utálni, akkor elérem, hogy gyűlölj. Utálod, amikor megjelenek az osztályod ajtajában, igaz? Jó, akkor jövök minden héten.

Gu Hai dühös lett.

– Miért ragaszkodsz ilyen kitartóan ahhoz, hogy itt legyél? Mi olyan jó itt?

–Nincs itt semmi jó. De te itt vagy.

Jin Lulu odaadó tekintete végül megérintette Gu Hai-t. Szótlanul állt egy darabig, majd kinyújtotta a kezét, hogy letörölje a vérfoltokat a lány szájáról.

– Elviszlek a gyengélkedőre.

– Nem megyek! – Jin Lulu visszarántotta Gu Hai-t, miközben a szemei enyhén kivörösödtek. – Valójában, amit én akarok, az az, hogy lássam, milyen életet élsz itt, ez olyan rossz? Részese akarok lenni az életednek, hiszen erről szól a párkapcsolat. Milyen kapcsolatunk van? Azt sem tudom, hol laksz.

– Megígérem, hogy hagyom, hogy itt maradj néhány napot. – Jin Lulu arckifejezése azonnal felragyogott. – De van egy feltételem.

– Mondd.

– Ne beszélj a családomról, az életmódomról az osztálytársaim előtt. Úgy kell bánnod velem, mintha szegény ember lennék. Szegény vagyok. Ezt a két szót kell megjegyezned. És a legjobb, ha nem fitogtatod a gazdagságodat, fogd vissza magad.

– Szegény? – Jin Lulu zavarba jött. – Mennyire szegény?

– Olyan szegény, amennyire csak lehet.

A lány megdöbbent, de aztán bólintott. Végül is, Gu Hai-nak különleges státusza volt, soha senki nem tudott a tényleges családi helyzetéről. Még az előző iskolájában sem. A barátnőjeként elég tapasztalattal rendelkezett ahhoz, hogy távol tartsa a bajtól.

 

43. Nézd, tényleg szánalmas!

Miután vége lett az iskolának, Bai Luo Yin éppen az iskolatáskáját pakolta össze, amikor a vállát hátrahúzta valaki.

– Mi a helyzet?

– Ebédeljünk együtt, a barátnőm állja.

– Miért rángatsz magaddal, amikor hozzád jött? Nem megyek, nem leszek harmadik kerék.

– Olyanok vagyunk, mint egy öreg házaspár. Ha azt mondom, hogy gyere, akkor gyere.

Minden magyarázat nélkül Gu Hai felállt, és egyszerűen kirángatta magával Bai Luo Yin-t. Jin Lulu már kint állt, amikor meglátta a két fiút elmosolyodott.

– Már találtam egy jó éttermet, odamehetünk taxival.

Egy olyan étterembe mentek, amelynek a jellegzetes étele a báránygerincet tartalmazó hot-pot volt. Jin Lulu nagyon szerette a bárányhúst.

– Itt jó lesz.

Jin Lulu elvette az étlapot, majd rendelt. Amikor Bai Luo Yin észrevette, hogy a körülötte lévő emberek hogyan falnak, nem tudta megállni, hogy ne mosolyogjon. Csodálta Jin Lulut, mivel a legtöbb lány félne báránygerincet enni a barátjával. Amikor kihozták a hot-pot-ot az asztalukhoz Jin Lulu megdörzsölte a kezét. Hasonlított egy gyermekhez, teljesen különbözött attól a személytől, aki az iskolájukban harcolt. Gu Hai kiemelt egy bárányfarkat, ami a hot-pot legfinomabb része. Jin Lulu izgatottan pislogott, de a fiú Bai Luo Yin táljába tette.

– Kóstold meg, nagyon finom.

Gu Hai valahogy megfeledkezett arról, akinek a bárányfarok volt a kedvenc étele.

– Annyira elfogult vagy! – mordult fel a lány.

Gu Hai és Bai Luo Yin felemelték a fejüket.

– Én is szeretem a bárányfarkat – mutatott Jin Lulu Bai Luo Yin táljára.

– Egyszerű a megoldás – mondta Gu Hai, majd odaszólt a pincérnek. – Adjon nekünk még egy fazék bárányfarkat.

– Ha csak bárányfarkat szeretnének rendelni, akkor felárat kell fizetniük, mivel ez prémium termék.

Jin Lulu intett a kezével a pincér felé, majd Gu Hai-ra nézett.

– Nem kérek másikat, azt akarom megenni, amit most vettél ki.

Bai Luo Yin felnevetett, hirtelen eszébe jutott Shi Hui, olyan volt, mintha a világon az összes lány ilyen lenne.

– Tessék, a tiéd lehet. Még nem haraptam bele – adta oda a lánynak.

Jin Lulu önelégült arckifejezését látva Gu Hai hirtelen feldúltnak érezte magát, de fogalma sem volt, hogy miért. Ezután csak pakolgatta Bai Luo Yin-nek az ételt, de mégis úgy érezte, hogy nem evett eleget.

– Máris jóllaktál? – kérdezte Gu Hai.

Bai Luo Yin pukkadásig tele volt. Azon gondolkodott, hogy Gu Hai miért viselkedik ma ilyen őrülten. Sőt, még azt is megkérdezte, hogy jóllakott-e már.

– Miért beszélsz ma ennyit? – Bai Luo Yin megtörölte a száját.

Gu Hai egy ideig hallgatott, majd figyelmét Jin Lulu felé fordította.

– Jóllaktál?

Jin Lulu felhorkant.

– Szóval még törődsz velem, mi?

Bai Luo Yin poénból megszólalt.

– Nincs szükség arra, hogy féltékeny legyél a kettőnk kapcsolatára.

A lány hangosan felnevetett. Valójában nem is volt igazán mérges, ismerte Gu Hai természetét. Mindig előrébb helyezte a haverjait, mint őt, csakhogy ezúttal túlságosan kitett magáért.

– Hé, szeretnék kérdezni tőled valamit!

Bár Jin Lulu Bai Luo Yinhez beszélt, a tekintete Gu Hai-ra szegeződött. Mielőtt kérdezhetett volna, Bai Luo Yin már nyitotta a száját, hogy válaszoljon.

– Nincs barátnője az iskolában. Nem kell aggódnod.

Jin Lulu meglepődött.

– Honnan tudtad, hogy mit akartam kérdezni?

Gu Hai, aki mellette ült, így válaszolt.

– Régebben neki is volt barátnője.

Furcsa módon Jin Lulu váratlanul egy csipetnyi féltékenységet hallott ki Gu Hai szavaiból. Miután kiléptek az étteremből, Jin Lulu Bai Luo Yin felé fordult.

– Segíts nekem szemmel tartani. Megadom a telefonszámomat, ha valami történik, hívj fel.

Bai Luo Yin elmosolyodott. Gu Hai eléjük tolta a biciklijét, és Bai Luo Yinre pillantott.

– Jössz vagy nem?

– Ma az eszed nélkül jöttél ide?

Szerencsére a lány nem figyelt, épp a nadrágját igazgatta. Amikor újra felemelte a fejét, rámosolygott Gu Hai-ra.

– Indulhatunk.

Gu Hai rálépett a pedálokra, és Bai Luo Yin távolodó alakját figyelte. Jin Lulu izgatottan ült a bicikli hátsó ülésén. Annak ellenére, hogy nem volt sok helye, minden rossz hangulatát elűzte, ahogy átkulcsolta Gu Hai derekát. Számtalan luxusautó sem tudná ezt az érzést megadni. Nem mentek gyorsan, fokozatosan közeledtek az előttük lévő alakhoz. Gu Hai úgy érezte, hogy Bai Luo Yin valahogy magányos. Amikor mellé értek, Jin Lulu szándékosan köhintett. Ez arra késztette, hogy rájuk nézzen. Rámosolygott Jin Lulu-ra. Ahogy elhaladtak mellette Gu Hai felgyorsította a sebességét. Jin Lulu egyik kezével átölelte Gu Hai derekát, a másik kezét kinyújtva élvezte a szelet, miközben hangosan kiáltott.

– Ez az első alkalom, hogy biciklizem, nagyon jó érzés!

– Milyen szánalmas.

A két szó zavarba ejtette Jin Lulut.

– Ki a szánalmas?

Gu Hai halkan válaszolt.

– Nem gondolod, hogy Bai Luo Yin tényleg szánalmas?

– Szánalmas? – Jin Lulu még jobban összezavarodott. –  Miért szánalmas?

– Te biciklizel, ő meg sétál, nem gondolod, hogy szánalmas?

Jin Lulu ésszerűtlennek érezte Gu Hai szavait.

– Ő férfi. Mi a szánalmas abban, ha sétál? – Gu Hai nem válaszolt. Jin Lulu megcsípte Gu Hai derekát. – Miért nem tudtam eddig, hogy képes vagy ennyire törődni valakivel?

Gu Hai lejjebb vette a hangját.

– Hányszor figyelmeztettelek már? Ne csípj belém.

Jin Lulu dühösen az égre emelte tekintetét. Meglengette a kezét azzal a szándékkal, hogy újra átkarolja Gu Hai-t, de nem merte megtenni. Ismerte a fiú temperamentumát, hiányzott belőle a türelem és a tolerancia. Ha sokáig együtt akart maradni vele, a legfontosabb, hogy engedelmes és értelmes legyen.

 

44. Megszállott vagy?

– Te… te ezen a helyen élsz?

Amint leszállt a bicikliről és visszatért a valóságba, Jin Lulu homlokráncolva sétált befelé, és alaposan szemügyre vette a környezetet. Kis ház, egy teljesen zárt udvarral, ahol többen is éltek. Előttük egy nő a síró fiát próbálta megnyugtatni. Jin Lulu egy idősebb férfi felé fordította a fejét, aki köpött egyet a lába mellé. Amikor Gu Hai kinyitotta az ajtaját, Jin Lulu megdermedt. A sötét szoba nem volt több tíz négyzetméternél, nedves és penészes szag áradt kifelé. Benne egy egyszemélyes ágy, kis képernyőjű televízió, és kisasztal, amiről a festék lepergett.

– Tényleg élhetnek emberek ilyen helyen? –  Jin Lulu megdörzsölte a karját.

Gu Hai töltött magának egy pohár vizet, és megitta, majd töltött egy másikat Jin Lulunak.

– Miért ne? Sok éven át éltem a hadseregben, az ottani állapot sem volt jobb, de mégis túléltem.

– De ez a hely nem túlságosan lepukkant? – folytatta tovább a lány.

– Ezen a környéken nincsenek jó házak.

Jin Lulu maga mellé húzta Gu Hai-t, arca tükrözte a véleményét erről a helyről.

– Tényleg itt akarsz maradni? Annyi szép lakás van az iskola közelében.

– Szeretem ezt a környéket.

– Mi… mi a jó benne?

– Békés.

Mivel nem tudta elfogadni ezt a kifogást, Jin Lulu tovább faggatta.

– Az apád nem ad neked semmi zsebpénzt? – Gu Hai rágyújtott. Amikor Jin Lulu meglátta a jelenlegi helyzetét fájdalomroham száguldott a mellkasába. – Ha tényleg nincs pénzed, akkor kérj tőlem! Li Shuo és Hu Zi is gazdag. Még ha nem is tudnak kivenni százezreket, de tízezer nem okozna gondot, igaz? Bérelj egy jobb helyet, oké? Tényleg ennyire le kell alacsonyítanod magad? Amúgy meg nincs saját megtakarításod?

– Itt akarok élni. Ennek semmi köze a pénzhez.

A füsttől fuldokolva és köhögve Jin Lulu gyorsan elindult, hogy kinyissa az öreg ablakot, amikor meglátta a régi telefonmodellt nem messze tőle.

– Ugye, nem az van, hogy minden nap azzal a valamivel fogadtad a hívásaimat?

– De, ezt használtam.

E szavak hallatán Jin Lulu legszívesebben elsírta volna magát.

– Nem csoda, hogy a jel soha nem volt jó.

Gu Hai levette a cipőjét, és ledőlt az ágyra, mindkét kezét a feje mögött nyugtatta, miközben a plafont bámulta. Jin Lulu különösebb érdeklődés nélkül bolyongott a szobában, majd átnézte Gu Hai iskolatáskáját. A tankönyveken kívül semmi más nem volt benne. Tényleg semmi jele annak, hogy lenne másik barátnője.

– Hé, hogy lehet, hogy teljesen máshogy írod a neved, mint ahogy én terveztem? – dühösen nézett Gu Haira.

A fiú felpattant az ágyról és különös pillantással sétált oda, ahol Jin Lulu állt.

– Hadd mutassak neked valamit.

Jin Lulu nagy várakozással állt mellette, tudni akarta, hogy milyen kincset birtokol, ami ennyire felizgatja.

– Nézd meg a kézírást ezen a két papíron, hasonlóak?

A lány felvette és alaposan megvizsgálta őket. Az egyik papíron Bai Luo Yin írása, a másikon pedig Gu Hai próbálta utánozni őt.

– Nem hasonló – mondta Jin Lulu nagyon tárgyilagosan. –  Teljesen más.

Gu Hai képtelen volt elfogadni ezt a választ, mindkét szemöldökét mereven összehúzta.

– Tényleg nincs olyan rész, ami akár csak egy kicsit is hasonlítana? Ne a figura alakját nézd, hanem a stílust. A stílust, érted?

– Mindegy mit nézek, nem hasonlít.

Gu Hai fogta a papírokat, és az asztalra dobta anélkül, hogy bármi mást mondott volna. A három együtt töltött év alatt a lány még egyszer sem látta, hogy ennyire ideges lett volna egy ilyen jelentéktelen dolog miatt. A jelenlegi Gu Hai úgy nézett ki, mint egy tizenhét éves tinédzser, aki még a saját hibáit sem bírta elviselni. Csak maga Gu Hai tudta, hogy gyakorlatilag minden szabadidejét annak szentelte, hogy gyakorolja a kézírását.

Este összepréselődtek a kis ágyon. Gu Hai illatát érezve Jin Lulu becsukta a szemét, és megcsókolta az állát. A fiú a kezét a lány hátára tette, és gyengéden megsimogatta, aki erre lágyan megharapta a fülét, és a forró lehellete végig simogatta az arcát. Csábítóan sima mellkasa kissé megfeszült, miközben lábai Jin Lulu köré tekeredtek, maga alá fordította a nevető lányt, aki felemelte a kezét, és átkulcsolta Gu Hai nyakát.

– Mondd…

– Mi az? – Jin Lulu gyengéden nézett Gu Hai-ra.

Gu Hai ajka mosolyra húzódott.

– Ha egy olyan ember, mint Bai Luo Yin, lefekszik egy másik emberrel, mit gondolsz, milyen lehet? Felsírna örömében? Mocskosan beszélne?

Ahogy Gu Hai beszélt, tekintete kezdett elkalandozni a romantikus helyzetről. Jin Lulu gyengéden megsimogatta Gu Hai homlokát, és megkérdezte.

– Megszálltak téged?

– Huh?

– Menj aludni! – Jin Lulu keserűen vágott vissza, megfordult, és teljesen figyelmen kívül hagyta Gu Hai-t.

 

45. Kandírozott gyümölcsnyárs

Végre eltelt a három stresszes nap. Kora reggel, amikor Gu Hai felébredt még sötét volt. Elment a közelben lévő parkba, hogy tornázzon. Mozgás után felült a biciklijére, és Bai Luo Yin háza felé indult. Az elmúlt két napban Bai Luo Yin hozzászokott, hogy gyalog járt iskolába, ezért egy kicsit korábban indult el, így már Zou néni reggeliző standjánál járt.

– Miért nem vártál rám?

Bai Luo Yin felemelte a fejét, és látta, hogy Gu Hai arcán az öröm halvány nyomai suhannak át.

– Honnan tudtam volna, hogy ide fogsz jönni enni?

Gu Hai fogta a babtúrót, amit Zou néni adott neki, óvatosan megkeverte a kanállal, és válaszolt.

– Nem itt szoktam enni minden nap?

– De az elmúlt két napban nem jöttél, igaz?

– Miért? Hiányoztam? – évődött Gu Hai.

– Miért hiányoztál volna? – válaszolta Bai Luo Yin hidegen. – A barátnőd máris hazament?

Gu Hai megkönnyebbülten bólintott.

– Végre elment.

Bai Luo Yin Gu Hai-ra pillantott, a hangja semleges volt.

– Nem lehetsz ilyen, mondta, hogy figyeljek rád. Most nézd meg, ha ilyen szégyentelen vagy, attól tartok, képtelen leszek rá.

– Komolyan vetted a szavait? – Gu Hai rápakolta a sonkás kolbászt Bai Luo Yin táljába. – Három éve vagyunk együtt, mindig is paranoiás volt. Megmondom őszintén, soha nem volt testi kapcsolatom más lányokkal.

Bai Luo Yin nem bírta ki, kimondta az igazságot.

– A külsejével nem csoda, hogy bizonytalannak érzi magát.

– Meg foglak ütni, akár hiszed, akár nem – nevetett fel Gu Hai.

– Dan Xiaoxuan a semmiért szenvedett verést – szekálta tovább Bai Lou Yin.

– Nem érdekel, ő akart felszedni.

– A legkevésbé sem vagy meghatódva? Egy ilyen csinos lány, mint ő, nem jobb, mint a te “tigrisnőd”?

Gu Hai nem lett dühös, egy cseppet sem, úgy tűnt, mintha hozzászokott volna az ilyen dolgokhoz.

– Nem szeretem az olyan lányokat, mint ő. Én a vad és egyenes típusokat kedvelem. Egy olyan lánnyal, mint Dan Xiao Xuan, már attól is fáradtnak érezném magam, ha csak mellette állnék – Gu Hai Bai Luo Yinre pillantott. – Neked milyen típusú lány jön be?

– A tiéddel ellentétes, én a kacér típust szeretem.

Gu Hai határozottan megragadta Bai Luo Yin tarkóját.

– Akkor miért van az, hogy amikor Dan Xiaoxuan odajött hozzám, mindig elfutottál?

Bai Luo Yin halványan viccelődött, de szavai mögött tüskék voltak.

– Ő? Ebből már elegem van.

– Kandírozott-gyümölcsnyárs-!!!

Az ismerős kiáltástól Gu Hai szíve felderült, tényleg nem gondolta, hogy még mindig vannak utcai árusok, akik ilyen hangosan kiabálnak. Nagyon távolinak tűnt amikor utoljára cukrozott gyümölcsnyársat evett. Azon a környéken ahol korábban élt, elfelejthette az utcai árusokat, még a büfék is ritkák voltak.

– Bácsikám, kérlek, adj egyet.

– Melyiket szeretnéd?

– Galagonya.

Az élénkvörös gyümölcs kristálytiszta malátacukorral volt bevonva és becsomagolva egy réteg rizspapírral. Gu Hai átnyújtotta Bai Luo Yinnek.

– Edd meg!

Bai Luo Yin zavarba jött.

– Miért csak egyet vettél? Te nem kérsz?

– Pedálozok, nem tudok enni.

Bai Luo Yin felült a hátsó ülésre, majd ropogtatni kezdett.

– Ez nagyon édes!

Gu Hai elöl úgy tett, mintha nem hallotta volna. Bai Luo Yin újabb falatot harapott, szándékosan ingerelve Gu Hai-t.

– Nem akarod megkóstolni?

Gu Hai erősen összeszorította a fogait, mivel a türelme fogyni kezdett. Bai Luo Yin hallgatott, szája a kandírozott gyümölcsnyárssal volt tele. Gu Hai számolta a harapásokat. Ha továbbra is így visszafogja magát, akkor egy falat sem marad. Egyenes szakaszon haladtak, így azon volt, hogy hátra forduljon, de érezte, hogy valaki megveregeti a vállát. Alig fordította oldalra a fejét; a félig megevett, csillogó galagonya nyársat a szájába tették. Miután evett egy falatot, úgy érezte, hogy az édesség átjárja a szívét. „Hogy lehet ilyen édes a kandírozott gyümölcs, amit Bai Lou Yin adott?”

– Adj még egyet!

– Elfogyott.

– Adj egy falatot!

– Elfogyott.

A szünetben You Qi Bai Luo Yin-re nézett.

– Menjünk le a földszintre vásárolni.

Bai Luo Yin bólintott, majd mindketten felálltak az asztaluktól. Gu Hai hidegen odavakkantott egy mondatot.

– Szükséged van valakire, hogy elkísérjen, csak azért, hogy vásárolj néhány dolgot? Nem tudod egyedül megvenni?

You Qi nagyon szerette volna megrugdalni Gu Hai-t. Ha tervezett valamit Bai Luo Yin-el, akkor Gu Hai gúnyosan beszólt neki. De tudta, hogy testi hátrányban volt vele, így úgy tett, mintha nem hallotta volna, majd kirángatta Bai Luo Yin-t. Gu Hai hirtelen felállt, majd a két srác közötti helyre befúrta magát, úgy mozgott akár egy leopárd. Karját Bai Luo Yin tarkójára tette, és rámosolygott.

– Ne menj le a földszintre, gyere velem focizni.

– Miért nem tudsz egyedül menni? –  You Qi bosszús volt.

Gu Hai hideg tekintettel nézett rá.

– Tudsz egyedül focizni?

You Qi figyelmen kívül hagyta, és Bai Luo Yin felé fordult.

– Különben is, az előbb rábólintottál.

Azt tervezte, hogy Bai Luo Yint magához húzza. Azonban alig sikerült kinyújtania a karját, amikor valaki lefogta. Csikorgatni kezdte a fogait, az arca szinte lilult, és nem volt más választása, mint segítséget kérni Bai Luo Yin-től.

– Gyorsan! Ha nem segítesz, eltörik a karom!

Bai Luo Yin megragadta Gu Hai karját és szétválasztotta őket.

– Akkor menjetek egyedül, menjetek oda, ahová akartok.

A harmadik óra után You Qi a vizsgapapírjával a kezében hátra fordította a fejét.

– Nem értettem ezt a kérdést, el tudnád magyarázni?

Bai Luo Yin épp csak felébredt, megdörzsölte a szemét, majd a kérdésre nézett.

–  Először is, számold ki az összes megadott feltételt, utána megérted, hogyan kell megoldani.

– Már kiszámoltam, de mégsem tudtam megcsinálni.

Gu Hai a beszélő szemébe nézett, a kihívás nyilvánvaló volt. Bai Luo Yin sietve válaszolt.

– Megértetted?

You Qi megrázta a fejét. Bai Luo Yin még egyszer alaposan elmagyarázta, majd megkérdezte.

– Érted?

You Qi még mindig a fejét rázta. Gu Hai gúnyosan felnevetett. ”Ez olyan, mint amit Dan Xiaoxuan csinált? Rendben, hasonló sorsra jutsz, mint ő.”

– Még mindig nem érted? – Bai Luo Yin még egyszer megkérdezte.

You Qi még mindig a fejét rázta. Gu Hai halk hangja hallatszott hátulról.

– Gyere ide, elmagyarázom neked.

You Qi azonnal visszahúzta a papírját.

– Hirtelen megértettem.

– Nem érted – Gu Hai minden egyes szót hangsúlyozott.

You Qi előre fordult, de úgy érezte, hogy hűvös szél birizgálja a hátát. Nem sokkal ezután, mintha egy hurrikán fújt volna végig rajta, megbillentette a fejét, és egy fekete lyukra emlékeztető szempárt látott.

– Azért jöttem, hogy elmagyarázzam, hogy teljesen megértsd, és biztos legyél benne, ha legközelebb, amikor ezzel a kérdéssel találkozol, nem követsz el több hibát. – Bár Gu Hai hangja könnyed volt, de akár egy penge, úgy súrolta You Qi érzékeny és törékeny szívét.

Az elmúlt napokban egyre hidegebb lett, amikor biciklizett, Gu Hai a szelet fagyosnak érezte. A vastag ruháit otthon hagyta, amikor kiköltözött, és nem akart hazamenni érte. Arra gondolt, hogy vesz néhány darabot.

– Hé, hol lehet a legolcsóbban ruhákat venni? – kérdezte Bai Luo Yin-től.

– Az állatkertben.

Gu Hai bólintott.

– Akkor holnap kísérj el, és vegyünk pár vastag ruhát.

– Rendben.

Gu Hai ráeszmélt, hogy Bai Luo Yin mostanában ritkán utasítja vissza őt.

– Tudod, hogyan kell alkudozni? Taníts meg.

– Nem kell megtanulnod. Ha ott leszel, ösztönösen tudni fogod, hogyan kell csinálni.

Másnap reggel a metrón egy kocsiba kerültek egy turistacsoporttal. Rengeteg ember zsúfolódott össze, és szinte lehetetlen volt elférni. A sarokba szorultak. Amikor egy csoport megpróbálta őket összepréselni, Gu Hai mindkét kezét a kocsi falának támasztotta, helyet adva Bai Luo Yin-nek. A fiú megrántotta a gallérját.

– Gyere, állj egy kicsit közelebb hozzám.

Gu Hai nem mozdult. Volt mellettük egy lány, aki folyamatosan nézte őket. Gu Hai észrevette és jeges hangon megkérdezte.

– Mit nézel?

A lány gyorsan elfordította a fejét. Bai Luo Yin közelebb húzta Gu Hai fejét, nem tudta, hogy dühös legyen-e vagy nevessen.

– Mondd csak, szerinted mit néz?

Gu Hai nem reagált.

– Ha megcsókolsz, akkor biztosan az egész kocsi nézni fog minket.

– Mennyibe kerül ez az ing?

– Nem adom el 39 jüan alatt!

Bai Luo Yin azonnal visszavágott.

– Azért jöttem, hogy megvegyem a készletet, el tudod adni 15 jüanért?

Gu Hai úgy érezte, hogy Bai Luo Yin könyörtelen. Az ő szemében egy 15 jüanos ing nem ruha volt, hanem rongy.

– Még ha készletet is veszel, nem adhatom el 15 jüanért!

– Akkor felejtsd el.

Bai Luo Yin megfordult, hogy távozzon, de a tulajdonos hirtelen felállt és megállította.

– Fiatalember, tényleg akarod? Ha igen, akkor megbeszélhetjük újra.

– Nem akarom megbeszélni, 15 jüan.

– Rendben, gyere és vidd. Fiatalember, túl jó vagy az alkudozásban.

Végül egy zsák ruhát hoztak el, de kevesebb, mint 200 jüant költöttek, Gu Hai úgy érezte, hogy nagyon is megérte. Amikor egy másik bódéhoz értek, Gu Hai-nak  megtetszett egy pamutbélésű kabát.

– Mennyibe kerül ez?

A bódéban lévő néni felemelte a tekintetét, hogy Gu Hai-ra nézzen.

– Nem adom el 200 Yuan alatt.

– Azért jöttem, hogy megvegyem a készletet, el tudná adni 15 jüanért?

A néni letette a kezében lévő kötőtűt, és gúnyosan nézett Gu Hai-ra.

– Raktárkészletért jöttél? Még ha azért jöttél is ide, hogy kirabolj, nem adom el neked 15 jüanért. Szórakozol velem?

Gu Hai határozottan mondta.

– 15 jüan, ha nem, akkor tényleg elmegyek.

Miután befejezte, megrántotta Bai Luo Yin-t és úgy tett, mintha távozna.

– Tűnés! –  A hátuk mögül a néni még egy mondatot fűzött hozzá. – Annyira szegény vagy, hogy megőrültél tőle? 15 jüan! Azt hiszed, hogy ezek a kabátok szalmával vannak bélelve?