61 Kis Yin Zi és kis Hai Zi

– Hé, már több mint 10 napja lakom nálad, de miért nem láttalak még kiverni?

Bai Luo Yin Yin elfordította testét, nem akart válaszolni Gu Hai kérdésére.

– Még ha meg is teszem, nem fogom hagyni, hogy lásd.

Gu Hai mellkasát Bai Luo Yin hátára szorította, varázslatos hangján azt mondta,

– Mikor csináltad? Mindig együtt voltam veled, minden nap 24 órán át, mégsem láttam.

Bai Luo Yin a könyökével megütötte Gu Hai derekát.

– Még mindig van energiád ilyenekről beszélni az éjszaka közepén?

Gu Hai dereka elzsibbadt az ütéstől. Könnyedén megszólalt.

– Ilyen dolgokról nem éjszaka kell beszélni?

Bai Luo Yin becsukta szemét, szándékában állt figyelmen kívül hagyni a mellette fekvő kéjenc férfit. Gu Hai ismét Bai Luo Yin felé nyújtotta kezét, egyenesen a nadrág derekába, először úgy tett, mintha az alhasának izmait csípné. Amikor Bai Luo Yin nem figyelt rá, megragadta a lehetőséget, és azonnal becsúsztatta a kezét, megérintve a fanszőrzete tetejét. Bai Luo Yin szeme égett, mint egy tűzgolyó, hirtelen rávetette magát Gu Hai testére, és vadul támadta a leggyengébb pontját.

– Ha még mindig piszkálsz, akkor kirúglak!

Gu Hai mosolygott.

– Mindketten férfiak vagyunk, mi a baj azzal, ha megérintjük egymást? Nem hallottál még róla? Ha egy másik pasi veri ki neked, az javít a szexuális teljesítményeden.

– Baromság. Miért nem hallottam még erről soha? Különben is, a teljesítményem a segítséged nélkül is első osztályú.

– Oh! – Gu Hai meglepődve ránézett. – Ezt hallva, úgy tűnik, hogy rengeteg tapasztalatod. Milyen volt? Lőttél már ágyúval a barátnődnek?

– Van valami közöd hozzá? 

Gu Hai nem tudta eldönteni, hogy csak kíváncsi volt-e, vagy szorongott; folyamatosan kérdezgette Bai Luo Yint. 

– Mondd meg az igazat, valójában még mindig szűz vagy, igaz?

Bai Luo Yin közömbösen válaszolt neki.

– Kérdezd meg először magadtól, az vagyok, ami te.

Gu Hai fejében volt egy terv.

– Akkor cseréljünk történeteket, mesélj nekem az első alkalomról Hui Er-rel, aztán majd én is elmesélem a történetemet az első alkalomról Lulu-val.

– Nem akarom hallani a te első alkalmadat.

Gu Hai meglepődött.

– Miért? Pedig ez izgalmas történet, és nem akarsz hallani róla?

– Mi olyan izgalmas benne? – mondta Bai Luo Yin hidegen. – Nem csak két srácról van szó, akik együtt verik ki a farkukat?

Gu Hai megütötte Bai Luo Yin-t.

– Mit mondtál, ki a pasi?

A pont, amit Gu Hai megütött, Bai Luo Yin homlokán lévő zúzódása, így az azonnal mély levegőt vett. Gu Hai ideges lett, megvizsgálta Bai Luo Yin-t.

– Fáj?

Bai Luo Yin ellökte Gu Hai kezét, nyakára húzta a paplanját, és egyszerűen dobott egy mondatot.

– Menj aludni!

– Nem! – Gu Hai egész testével Bai Luo Yin testére nyomódott. – El kell mondanod!

– Miért kell beszélnem róla? – Bai Luo Yin türelmetlen lett.

– Hogy kielégítsd a kíváncsiságomat. Nagyon érdekel a teljesítményed az ágyban.

– Nem csak a sebeimet piszkálod? Már szakítottam vele.

Gu Hai nem tudta miért, de amikor látta, hogy Bai Luo Yin elrejti a múltját, és ennyire aggódik a Shi Hui nevű lány miatt, boldogtalannak érezte magát.

– Ha nem akarsz beszélni róla, az azt bizonyítja, hogy nem vagy jó benne. Én, mint a Kínai Nép Felszabadító Hadsereg képviselője, lenézlek.

Nem arról van szó, hogy Bai Luo Yin nem akart beszélni róla, hanem egyszerűen azért, mert nincs mit mondania. Csak egyszer próbálkoztak a szexuális együttléttel Shi Hui-val, mielőtt a lány külföldre ment. Korábban Bai Luo Yin azt hitte, hogy ez a lány az övé, hagyta, hogy egész nap „férjnek” hívja. Még azután is, hogy külföldre ment, Bai Luo Yin barátnőjének nevezte magát. Így, amikor ez a lány meztelenül előtte feküdt, nem tette meg. Szakítottak, a lány szüzességének érintetlenül hagyása volt a legjobb búcsú ajándék. Miután a lány elment, Bai Luo Yin sok éjszakán át álmodott arról, amit nem tett meg.

– Ha akarod, mesélj nekem az első alkalomról.

Bai Luo Yin őszintén nem tudta elképzelni, hogy egy olyan férfit, mint Gu Hai, aki olyan energikus, mint egy tigris, a kis Jin Lulu hogy képes elviselni.

– Az első alkalom, huh, észbontó volt. .

Bai Luo Yin érdeklődni kezdett.

– Mennyire volt észbontó?

Gu Hai mesélni kezdett róla. Pár mondat után, mind a kis Hai Zi, mind a kis Yin Zi felizgult, elválasztva egymástól egy-egy vékony, foszlós ruharéteggel. Gu Hai néhányszor megbökte Bai Luo Yin-t.

– Próbáltad már mással kiveretni? Kivételesen jó érzés.

– Én magam szeretem csinálni.

– Mi a baj azzal, ha két férfi együtt maszturbál? Különben is, a kis Yin Zi lentebb már korábban is hívott engem!

– Baszd meg!

Bai Luo Yin leszállt az ágyról, felvett egy kabátot, majd kisétált. Gu Hai szándékosan tréfálkozott rajta.

– A fürdőszoba a szabadban van! Tényleg hagyni akarod, hogy a kis Yin Zi megfagyjon? Aggódom érted!

62 A bódékat tönkretették

Miután megreggeliztek, a két férfi egymásra bámult, hogy eldöntsék, ki a soros a mai nap étkezésért.

– Én állom – mondta Bai Luo Yin a nadrágja zsebében kotorászva – Eh? Biztos vagyok benne, hogy tettem bele pénzt, hogyhogy nincs itt?

– Ha nem akarsz fizetni, akkor csak mondd meg egyenesen – Gu Hai szarkasztikusan válaszolt, majd felállt, hogy kifizesse a reggelit.

Valójában Gu Hai volt az, aki titokban kivette a pénzt Bai Luo Yin nadrágzsebéből este. Zou néni épp a mélyhűtött kenyérszelet sütése közben volt, látta, hogy Gu Hai elindult, sietve visszatartotta.

– Nektek nem kell fizetnetek.

– Nénikém, nem kell ilyen udvariasnak lenned velünk.

Éppen felálltak, hogy elinduljanak, amikor hirtelen egy rendfenntartó kormányzati autó megállt a járda mellett, majd négy-öt férfi szállt ki fegyverrel a kezükben. Fenyegető arccal, egyenesen a reggeliző bódé felé tartottak.

– Ne menjünk még! – Bai Luo Yin megrántotta Gu Hai biciklijét.

Miután kormánytisztviselők megérkeztek, szó nélkül összetörték a kályhát, a gyúródeszkát és a nagy fazekat a merőkanállal. Ezt látva a még étkező vendégek gyorsan összepakolták a holmijukat, majd sietve távoztak. A dolog egy szempillantás alatt történt, senkinek sem volt ideje reagálni, de a bódé teljes káoszban. Egy tüsi hajú rendőr, amikor látta, hogy a sütő még mindig egyenesen áll, nem érdekelte, hogy vannak-e ott emberek, vagy sem, kegyetlenül belerúgott a fritőzbe, a forró olaj egyenesen Zou néni felé ömlött.

– Nénikém! – kiáltott Bai Luo Yin,

Oda akart rohanni, de Gu Hai visszatartotta, látta, hogy a forró olaj Zou néni lábára fröccsent. A néni szeme tágra nyílt, szája sarka megrándult, azonnal a földre zuhant, és jajgatott, miközben fogta a lábát.

– Mit akartok? – kiabálta Bai Luo Yin.

A rövid hajú tiszt megvetően válaszolt.

– Hogy mit akarunk? Ezt hívják törvénynek.

– Ha a törvényt akarják betartatni, akkor tegyék azt, miért kell mindent összetörni? – Bai Luo Yin arca elsötétült.

A segítő tiszt ekkor kíméletlen, erőszakosnak tűnő arccal rámutatott.

– Azt kérdezed, hogy miért törtük itt össze a dolgokat?

A rövid hajú tiszt a földre taposott, amitől a mellette lévő termoszos flaska darabokra tört.

– Nem én török, ez a büdös nő az, aki nem akar megmozdulni.

Zou néni még mindig a földön ült és erősen sírt, Bai Luo Yin keze továbbra is remegett, vad tekintete a tiszt minden egyes mozdulását kísérte. Tett egy nagy lépést, és kirohant, de Gu Hai megint visszarántotta. Bai Luo Yin arca elvörösödött, miközben Gu Hai-ra bámult.

– Engedj el!

Gu Hai kivételesen nyugodt volt, erősen megragadta Bai Luo Yin kezét, minden egyes szót külön-külön kihangsúlyozott. 

  – Menj és támogasd Zou nénit, hidd el nekem, csak az arcukat kell megjegyezned.

Zou néni sírt, a jobb lába fájt, folyamatosan görcsösen rángatózott. A járókelők egyike sem mert előlépni és segíteni neki. Azok a tisztek továbbra is törtek, zúztak. A régi asztalok, a székek lábai és az ülőkéje mind darabokra törve szanaszét a földön. Még a papírdobozban lévő pénz is a földre hullott. Félelmében Zou néni összeszedte az érméket, a megmaradt nagyobb bankjegyeket azonban otthagyta, és hagyta, hogy a tiszt elvigye. Zou néni becsületes ember volt. A széttört holmik pótlása lehetetlenség volt számára, még ha az egész vagyonát bele is fektetné. Fájdalma a lábában még mindig nem enyhült, csak a könnyei maradtak, amik csendesen folytak lefelé. Gu Hai a hátán vitte Zou nénit, Bai Luo Yin hazament, hogy elmondja Bai Han Qi-nek, aki a nénit azonnal kórházba akarta vinni.

– Ti menjetek az iskolába, ezt egyedül is el tudom intézni – sürgette Bai Han Qi a fiúkat. – Semmi gond, nem kell aggódni. Menjetek, ne vesztegessétek a tanulási időtöket.

– Apa, én is menni akarok.

– Hallgass rám! – szólt Bai Han Qi komolyan.

Zou néni sápadt arccal és rekedt hangon győzködte Bai Luo Yin-t.

– A néni már rendben van, siessetek és menjetek az iskolába.

Bai Luo Yin még mindig nem mozdult, bámulta, ahogy az apja az elektromos triciklijén viszi a sápadt és bánatos Zou nénit. Miután sokáig hallgatott, hirtelen erősen ráütött Gu Hai-ra.

– Nem tűröm ezt a fajta igazságtalanságot!

Gu Hai szilárdan állt, dereka egyáltalán nem hajlott meg az ütés miatt. Látva, hogy Gu Hai mindenféle morgás és neheztelés nélkül ellenállt a fájdalomnak, miközben együttérzéssel teli arccal bámulta, a szíve lassan kezdett megnyugodni, a szemében lévő maradék harag is fokozatosan elhalványult. Gu Hai látta Bai Luo Yin jelenlegi arckifejezését, a szívfájdalma enyhült. Nem akarta Bai Luo Yin-t így látni.

– Tudom, hogy erős az igazságérzeted, de más stratégiát kell alkalmaznod, hogy megbirkózz ezekkel az emberekkel.

Bai Luo Yin ökölbe szorította a kezét, majd azt mondta.

– Egyszerűen nem tudom elviselni az igazságtalanságot.

– Rendben – szólt Gu Hai halkan. – Emlékszel az arcukra, igaz? Nyugalom, nem fogják megúszni.

Bai Luo Yin hidegen felhorkant.

– Egyértelmű, hogy amit tettek, az emberek megfélemlítése volt. Az a bódé ott, egy sikátor bejáratának közelében van, kinek a szemét sértette? Azok a tisztek ma mégis minden figyelmeztetés nélkül elpusztították.

Gu Hai átkarolta Bai Luo Yin vállát, és a hátát simogatva bíztatta.

– Ne süllyedj le ugyanarra a szintre, mint ők.

Bai Luo Yin ellökte Gu Hai-t, a szemében eltökéltség volt.

– Tudom, ki tette ezt.

– Ne keresd meg – Gu Hai erősen fogta Bai Luo Yin kezét. – Halgass rám, ne keresd meg!

63 Gu Hai őrült ellentámadása…

Gu Hai este tízre meghívta a városi közigazgatási és bűnüldözési igazgatót egy teára.

– Gu parancsnok úr, egészséges mostanában?

Gu Hai üres arccal válaszolt.

– Nagyon, és te?

– Én? Ah, én is elég jól vagyok.

– Látom, hogy nem csak fizikailag vagy egészséges, hanem a mentális állapotod is jó.

Az irodaigazgató kínosan felnevetett.

– Mentális állapot? Ah, ami ezt a kérdést illeti sok baj történt mostanában, szóval….

– Ha a mentális állapotod nem jó, akkor hogyan vagy képes elküldeni egy csapat figyelemre méltó rendfenntartót – szakította félbe Gu Hai az igazgató szavait.

Az irodaigazgató arcszíne megváltozott; a mosolyán némi kínosság látszott.

– Gu fiatalúr, ha van valami, amit mondani akar, kérem, mondja meg egyenesen, ha valamit rosszul csináltunk valahol, kérem, ne habozzon rámutatni.

Gu Hai jeges tekintete az igazgatóra koncentrált, nem szólt semmit, ettől a másik meglehetősen idegesnek érezte magát, a szíve verdesett, mint a dob.

– A nagynéném reggeliző bódéját a rendfenntartóid tönkretették, a nagynéném jelenleg is kórházban van, kérlek, magyarázd meg ezt nekem.

– Ez… – az igazgató arca a másodperc töredéke alatt elsápadt. – Ah… Az a csapat gazember… Ki merte tönkretenni a nénikéd bódéját? Gu fiatalúr, kérem, ne legyen mérges, később megkeresem a kapitányt, hogy megbeszéljük ezt a problémát, és egyenként elhurcoltatom azokat a bajkeverőket, hogy bocsánatot kérjenek a nénikéjétől.

– Szóval, ha nem a nénikém lenne, akkor megérdemli a rombolást, mi?

– Micsoda? – Az igazgató tenyere izzadni kezdett. – Nem számít, hogy kinek a bódéját tették tönkre, attól az még helytelen! Újra és újra neveltem őket, hogy felügyeljenek és együttérzőek legyenek, hogy megnyerjék az embereket… Hogy próbáljunk meg mindent elkövetni a meggyőzés érdekében, mégsem hallgattak rám….

Gu Hai hideg arckifejezéssel nézett az igazgatóra.

– Mit szólsz ehhez, elviszel a Rendészeti Hivatalba, most rögtön.

– Most azonnal? – Az irodaigazgató az órájára pillantott, az arcát kellemetlenség töltötte el. – Mostanra már hazamentek, még ha oda is megyünk, nem fog találkozni senkivel!

Gu Hai halványan elmosolyodott.

– Már hazamentek? A rendfenntartó tisztviselőknek elég sajátos a munkaidejük.

–Természetesen – az igazgató mosolyt erőltetett magára – A Rendészeti Tiszt is 

egy szakma, nekik is be kell tartaniuk a meghatározott szabályokat és időbeosztást, igaz?

– Akkor mikor kezdenek reggel dolgozni?

–  Kilenckor.

– De reggel hatkor verték szét a nagynéném bódéját.

Az irodaigazgató nem tudott mit mondani, elszorult a torka.

– Mindannyian egyszerre jöttek, látod, így tartatják be a törvényt?

Miután az igazgató befejezte a hivatalos beszélgetést Gu Hai-al elfordította fejét a négy férfi felé, és dühösen szidta, minden kellemetlen szó és káromkodás elhangzott. Gu Hai közömbösen végigpillantott ezeken az embereken.

– Egy személy hiányzik.

Az igazgató hideg verejtéke folyt lefelé, az utolsó megmaradt személy volt a legvadabb tiszt a legvagányabb hajjal, ő az igazgató vérszerinti unokaöccse.

– Talán rosszul emlékszik? Csak ez a négy ember volt szolgálatban.

E szavak hallatán a négy tiszt összeszorította a fogát.

– Ha sikerül még egy embert lelepleznem, és ráhárítom az összes felelősséget, megengeditek?

Az igazgató szája kinyílt, majd ismételten becsukódott, végül mélyen felsóhajtott, és kisétált, hogy telefonáljon egyet. Egy idő múlva azt az agresszív és arrogáns, rövidre nyírt hajú tisztet is behívták. Amikor meglátta Gu Hai-t, megdöbbent, nem gondolta volna, hogy egy ilyen háttérrel rendelkező személy, valóban elment arra a helyre reggelizni! Azon a reggelen puszta ellenségeskedés áradt ezekből az emberekből, most már mindenki meghúzza magát, folyamatosan az igazgatót bámulták, remélve, hogy meg tudja védeni őket. Gu Hai elővett egy cigarettát, az igazgató azonnal meghajolt, hogy meggyújtsa. Amint látták a viselkedését, a rövid hajú tiszt tudta, hogy hatalmas bajba keveredett.

– Mit szólsz ahhoz, büntetést adok nekik. Ezt a pénzt a nénikéje orvosi költségeinek fedezésére fordíthatja és a bódé újjáépítésére, rendben van? 

– Ne fáradj! – Gu Hai többször beleszívott a cigijébe és kifújta a füstöt. – Mivel a nagynéném bódéja a felügyeleti hatáskörödbe tartozik, hogy megelőzzem a közeljövőben a bajt, úgy döntöttem, hogy keresek egy megfelelő üzletet neki.

Az igazgató arca megváltozott, kényszerítette magát, hogy beleegyezzen.

– Igen, igen, igen, van még egy jó üzlet, ez…… Mit szól ahhoz, keresek egyet.

–Nem szükséges, engem egy bizonyos bolt érdekel. – Gu Hai elnyomta a cigarettáját, majd elmosolyodott. – Az a bolt a Xin Jie Kou sarkán nem rossz, meg tudod beszélni az emberekkel, hogy a nagynéném standját oda költöztessük?

Az igazgató arca csúnyán elkomorult, Gu Hai nyilvánvalóan felkészülten jött. Azt az üzletet sógora vezeti. Jó elhelyezkedése miatt, egy nagy fazéknyi pénzt kerestek belőle az elmúlt években. De ha nem adják át, ez az ember keresztbe tehet nekik bárhol.

– Rendben, elintézem ezt az ügyet, amilyen hamar csak lehet.

Gu Hai felállt, az ajtó felé indult, de hirtelen ismét megállt. Ezek az emberek éppen megkönnyebbülten felsóhajtottak volna, de látva, hogy Gu Hai visszasétált, az arcuk ismét megfeszült.

–  Azt hiszem… Ők öten nem tévedtek –  Gu Hai szarkasztikusan végigmérte ezt az öt tisztet a szemével. – Képesek egy bódét elpusztítani kora reggel 6 órakor, valóban nagyon szorgalmasak!

Ez az öt férfi egymásra nézett, már majdnem harminc évesek voltak, mégsem tudtak semmit sem mondani, mert megfélemlítette őket ez a tizenhét éves fiatalember.

– Mit szóltok ehhez, adok részmunkaidős állást! Nemsokára a nagynéném boltja kinyit. Mivel reggelit árul, és nem ütközik a munkaidőtökkel, gyertek el hozzánk, pincérnek. Látom, hogy a kezeitek és a lábaitok nagyon mozgékonyak.

Az öt férfi arca lilára változott. – Szóval, nem vagytok hajlandóak?

– Nem erről van szó. –  Az egyik alacsony férfi kinyitotta a száját. – Hajlandóak vagyunk rá. Önkéntes munkát végezni fizetés nélkül.

Gu Hai hamis mosolyra húzta száját.

– Szörnyen sajnálom, hogy zavarlak titeket.

– Nincs szükség arra, hogy így érezzen – szakította félbe az igazgató. – Hadd segítsenek. Ha a munkaerő nem elég, keresek még. Az unokaöcsém is itt van, dolgozott pincérként, nagyon tapasztalt.

A rövid hajú, keserű arcú tiszt az igazgatóra pillantott.

– Bácsikám…

Az igazgató nagyon heves pillantást vetett rá, „Hatalmas katasztrófába kerültél, de mégis mersz bácsikámnak szólítani. Siess, és használd ki az alkalmat, hogy vezekelj!”

Amikor Gu Hai az ajtó felé indult, egy kutya ugatása vonta magára a figyelmét.

– Hé! Ez a tibeti masztiff. Nem rossz, te nevelted fel? – Gu Hai az igazgató felé fordította fejét.

Az igazgató szája összerándult.

– Igen….. Valaki nekem adta.

– Jó, haza vihetem néhány napra?

– Ne szórakozzon! Ez a kutya túl vad. Mit tenne, ha véletlenül megharapná?

– Semmi gond, van kutyaszakértőnk, nem fogja a kutyát bántalmazni.

Gu Hai elmosolyodott, és egy mellette álló férfira mutatott.

– Uram, elnézést, hogy kellemetlenséget okozok, de megkérnélek, vidd el ezt a kutyát az otthonomba!

Az igazgató megragadta Gu Hai karját, még meg sem szólalt, de a fiú máris megsimogatta a kutyát. 

– Köszönöm! – veregette meg az igazgató vállát, aki könnytelen bánatában megsírtatta a drága kutyáját, a lelkiismeretét! Hagyta, hogy egyetlen reggeliző bódé miatt eldobja az egészet.

64 Miért szeretlek annyira?

Két nap múlva az irodaigazgató személyesen ment el a kórházba, hogy meglátogassa Zou nénit.

– Asszonyom, azért jöttem, hogy meglátogassam önt, rettenetesen sajnálom a két nappal ezelőtti ügyet. Alaposan leszidtam az embereket, meg is büntettem őket, kérem, legyen kegyes és bocsásson meg nekünk.

Zou néni zavartan pislogott, egy kis bódé tönkremenetele mindennapos dolog, még soha sem látott irodavezetőt személyesen így bocsánatot kérni.

– Asszonyom, ötvenezer jüan van benne, az orvosi díjakra szánt pénzzel együtt. Kérem, fogadja el – kinyújtott egy vaskos zacskót.

– Ez….

Zou néni azt akarta mondani, hogy a kórházi számlák és a gyógyszerek összesen nincs ötvenezer.

– Természetesen elfogadjuk! – Gu Hai azonnal elvette a barna papírzacskót, és Zou néni párnája mellé tette. – Fogadd el, nem kell velük udvariaskodni.

– Igen, igen… – az igazgató hangsúlytalanul meghajolt. – Szörnyen sajnálom a kiesést. Már előkészítettünk egy új helyet a Xin Jie Kou közelében, minden helyiséget frissen felújítottunk, a névtáblát is felszereltük, a neve „Zou néni falatozója”. Kérem, erősítse meg az elbocsátás dátumát, és ha eljön az a nap, azonnal kiválasztjuk az étterem megnyitójának időpontját.

Zou néni úgy érezte, mintha álmodna, a megégett lába, ennyit ér? Bai Han Qi megkérdezte.

– De később, ha már a miénk az üzlet, kell fizetnünk az adót és a biztonsági díjakat is?

– Nem kell aggódniuk emiatt, már mindent elintéztünk.

Zou néni arckifejezése még hitetlenkedőbb lett, Bai Han Qi-re nézett, majd tekintetét Bai Luo Yin és Gu Hai felé fordította, akik mellette álltak. Nyugtalannak, és kényelmetlenül érezte magát a szerencsés események sorozata miatt, amelyek folyamatosan jöttek, mintha minden szépen el lett volna rendezve.

– Attól tartok, nem fogom tudni jól kezelni!

– Ne aggódjon, az első két hónapban valaki segíteni fog az üzlet vezetésében, ha van valami, amit nem ért, akkor nyugodtan kérdezze meg őt. Ami a pincéreket illeti…. – az irodaigazgató egy gyors pillantást vetett Gu Hai-ra. – Egyelőre öt személyt készítettünk fel, várjon, amíg az üzlet jobban megy, akkor majd felvehet többet is.

– Elég, elég.

Zou néni annyira izgatott volt, hogy már nem tudta, mit mondjon. Összeszorította mindkét kezét többször is, és kiengedte. Amikor elindította azt a kis bódét, egyedül csinált mindent. A fiának iskolába kellett járnia, az egész család rá volt utalva, nem igazán engedhette meg magának, hogy bárkit is alkalmazzon. Az irodaigazgató néhány szót váltott Gu Hai-al, majd nehézkes léptekkel távozott. Miután becsukódott az ajtó mögötte, Zou néni nem tudta visszafogni magát, kinyitotta a papírzacskót, és egy gyors pillantást vetett bele, nagyon megdöbbent.

– Ez tényleg pénz.

Bai Luo Yin nem tudta, hogy nevessen-e vagy sírjon.

– Zou néni, nem mondta, hogy ötvenezer jüan van benne?

– Nem akartam elhinni – Zou néni érzelmekkel telve sóhajtott fel.  – Ez az ötvenezer Jüan, nem túl könnyen jött? Még ha egy évig dolgoznék is, akkor sem tudnék ennyit keresni! Mondjuk, ezúttal igazán szerencsém volt, lehet, hogy ezután hatalmas katasztrófa fog érni?

Gu Hai boldog volt.

– Nénikém, ezt megérdemled, elvégre a törvényesség fenntartására vannak a rendfenntartó szervek, mégis megsebesítik az embereket. Tényleg helyénvaló, hogy elfogadod ezt a pénzt, nem kell szerénykedni.

Zou néninek eleredtek a könnyei, tegnap borzalmas kínszenvedés érte, a bódéja összetört.  Nem számított arra, hogy ma minden megoldódik. Nem tudta, hogyan fejezze ki az érzéseit.

Miután hazamentek, a két ember a tetőn ült, és csendben hallgatták a felszűrődő zajokat, a kutyaugatást az udvaron. A késő őszi lehullott levelek már beborították a földet.

– Zou néni balesetével kapcsolatban köszönök mindent – szólalt meg Bai Luo Yin kissé kínosan.

Gu Hai rápaskolt a homlokára.

– Hülye vagy? Ő az én nagynéném is.

Bai Luo Yin egy darabig hallgatott, majd megkérdezte Gu Hai-t.

– Miért nem mész vissza a saját otthonodba?

– Összevesztem az apámmal, nem akarok visszamenni.

– Akkor nyugodtan élj itt továbbra is.

Gu Hai belül meglepődött, Bai Luo Yin szemébe nézett, mély szeretet és érzelem volt benne.

– Bár az otthonunk egy kicsit lepukkant, de mindenki őszintén és szeretettel bánik veled. Mióta itt vagy, apám sokkal gondosabban főz, mint korábban. Látom rajta, nagyon szeret téged, a nagymamám pedig még jobban kedvel.

– És te? – kérdezte alig hallhatóan Gu Hai.

Bai Luo Yin megdöbbent, miután felfogta mit kérdeztek tőle. Gu Hai figyelmesen nézte az arckifejezését. Rádöbbent, hogy olyat kérdezett, ami miatt nagyon ideges lett, mert tudni akarta a fiú válaszát. A szíve is kihagyott egy ütemet, mintha egy szerelmi vallomásra várná a választ.

– Mit gondolsz? – Bai Luo Yin kérdéssel válaszolt neki.

Gu Hai egyik karjával átölelte, arcát szégyentelenül Bai Luo Yin-hez tapasztotta, szakállbozont a szakállbozont ellen.

– Azt hiszem, te tényleg becsülsz engem.

Bai Luo Yin nem tudta megállni, hogy ne mosolyogjon. Amikor Gu Hai észrevette, elégedettnek érezte magát. Csak egy vékony inget viselt, a testét és a szívét mégis forrónak érezte. Valami furcsa érzés, titokzatos módon áradt ki szíve legmélyéről.

– Bai Luo Yin.

– Hm? – a fiú felé fordította fejét, a köztük lévő távolság nagyon kicsi volt, az orruk hegye majdnem összeért.

– Mondd… Miért kedvellek ennyire?

Senki sem tudta, mi történt az udvaron álló tibeti masztiffal, aki hirtelen hangosan ugatni kezdett, elnyomva Gu Hai értelmetlen beszédét.

– Mit mondtál az előbb? – kérdezte Bai Luo Yin hangosan.

– Ne törődj vele.

Gu Hai elfordult, és úgy tett, mintha a szomszédos ereszre nézne. Bai Luo Yin nem kérdezte tovább. Ennek ellenére Gu Hai a szíve mélyén válaszolt. Kurvára kedvellek, annyira kedvellek, hogy nem bírom elviselni, nem bírom tovább.

65 Gondolod, hogy lehetséges?

Egy előkelő Sanlitun-i éjszakai klub privát szobájába vitte Gu Hai  Bai Luo Yin-t, hogy bemutassa a haverjainak.

– Ő az új barátom az iskolából, a neve Bai Luo Yin.

Zhou Sihu boldogan nevetett, miközben megveregette Bai Luo Yin vállát.

– Tesó, nagyon jóképű vagy!

Gu Hai ujjával Li Shuo felé mutatott.

– Az ő neve Li Shuo.

Li Shuo felemelte a poharát, és tósztot mondott Bai Luo Yinra.

– Az én nevem Zhou Sihu.

Bai Luo Yin rámosolygott. A négy fiatal együtt ült, miközben vidáman csevegtek, mindannyian hasonló korú fiatalok, még ha különböző családi háttérrel is rendelkeztek, de a hobbijaik és preferenciáik nagyjából megegyeznek. Beszélgettek a kaotikus iskolai életükről, kedvenc autó márkájukról. Szóba kerültek a lányok is. Li Shuo megveregette Bai Luo Yin vállát, és megkérdezte.

– Da Hai tényleg nem jött össze egy másik lánnyal az iskolában?

Bai Luo Yin elmondta az igazat.

– Nem.

– Mit mondtam neked? –  Zhou Sihu őszinte és bizakodó pillantást vetett Li Shuo-ra. – Da Hai rendíthetetlen hűsége Jin Lulu iránt valóban felülmúlhatatlan, egyszerűen félelmetes!

Li Shuo azt hitte, hogy az ok, amiért Gu Hai mostanában nem sokat mutatkozott, az az volt, hogy lett egy új barátnője. Tényleg csodálta Gu Hai-t valahogy, mások már hét-nyolcszor cserélték volna le a csinos barátnőjüket, de ő még mindig együtt van egy ilyen vad nővel.

– Hé, ismered Jin Lulu-t? – Zhou Sihu megbökte Bai Luo Yint.

Bai Luo Yin bólintott.

– Igen, egyszer találkoztam vele.

– Én mondom neked, ahogy Da Hai viselkedik Jin Lulu körül, az valóban hibátlan. Te még nem láttad őket együtt. Ha látnád, biztosan azt hinnéd, hogy nem Da Hai az.

Zhou Sihu megállás nélkül fecsegett, mint egy géppuska, úgy ömlött ki belőle, ami a fejében volt. Nagyon szeretett volna elmondani mindent Bai Luo Yin-nek, ami felbosszantotta Gu Hai-t.

– Hadd mondjam el neked, ne nézd a szokásos hideg arckifejezését, amit a legtöbbször viselt, ha egyszer meglátja Jin Lulu-t, a nevetőráncok az arcán három napig nem fognak eltűnni. Minden alkalommal, amikor beszélgettünk, mindig Jin Lulu-ról beszéltünk, és addig hallgattuk, amíg a fülünk majdnem megsüketült. Általában, ha valamit kérni akarunk tőle, előbb meg kell találnunk Jin Lulu-t. Ha Jin Lulu kinyitja a száját, nincs semmi amit Da Hai ne tenne meg. ….

Zhou Sihu sok mindenről beszélt, Bai Luo Yin csak egy mondattal válaszolt.

– Gu Hai nem ilyen mindig?

– Eh?

Zhou Sihu még nem reagált, de Gu Hai már odajött, kezét Bai Luo Yin vállára tette, mosolyában egy csipetnyi ravaszság volt.

– Miről beszéltek?

Bai Luo Yin kiitta a sörét, és közömbösen válaszolt neki.

– Semmiről.

Gu Hai egy borral teli poharat nyújtott Bai Luo Yin kezébe.

– Kóstold meg ezt. Milyen az íze?

Bai Luo Yin szívott egy kortyot a szívószállal, könnyedén összevonta szemöldökét. Miután lenyelte, kissé füstös ízt érzett.

– Egy kicsit fuldoklom tőle.

Gu Hai maga elé húzta a poharat, anélkül, hogy kicserélte volna a szívószálat, ivott belőle. Elégedettnek érezte magát ettől, mintha a bor íze teljesen más lett volna.

– Azt hiszem, az íze elég jó!

Li Shuo megdöbbenve bökte meg Zhou Sihu-t.

– Da Hai ugye nem ivott még soha abból, amibe már valaki beleivott?

Zhou Sihu mosolyt erőltetett magára, és azt mondta.

– Te is tudtad, hogy most nehéz Da Hai-val találkozni. Nehéz most az élete, valószínűleg az életkörülményei kényszerítették erre.

A kinti izgalmas zene stimulálta a fiatalok érzékeny dobhártyáját, a négy férfi kiment a privát szobából, és leültek a bárpult elé, élvezve az élénk hangulatot. A férfiak és nők a táncparketten őrülten ringatták a testüket.  Li Shuo megbökte Bai Luo Yin-t, majd megkérdezte.

– Van barátnőd?

– Igen, de szakítottunk.

Li Shuo nevetett.

– Az a lány veled szemben már elég régóta bámul téged.

Bai Luo Yin még csak fel sem emelte a fejét, inkább egy meglehetősen személyes kérdést tett fel Li Shuo-nak.

– Gu Hai…… Gyakran kiverte veletek a múltban?

Ez a kérdés elég hosszú időre szótlanná tette Li Shuo-t.

– Várj egy kicsit…. – Li Shuo elhaladt Bai Luo Yin mellett.

Gu Hai elé hajolt, megsimogatta a belső combját kétértelműen. Ennek eredményeképpen Gu Hai arca azonnal elsötétült.

– Tűnj el!

Li Shuo visszament a helyére, Bai Luo Yin-re nézett.

– Szerinted lehetséges?

Amikor Bai Luo Yin látta Gu Hai reakcióját, már tudta a választ. Li Shuo folytatta.

– Da Hai azt utálja a legjobban, ha más emberek hozzáérnek. Ha az, amit az előbb mondtál, megtörtént volna, csak a holttestünket látnád.