76 Kapcsolat vége

Óra közben You Qi megfordult, és egy összehajtott papírt adott Bai Luo Yin-nek. az kinyitotta, hogy megnézze.

“Múlt hétvégén, amikor hazamentem, Gu Hai barátnőjét együtt láttam egy másik férfival, elég intimnek tűntek. Nem mertem szólni neki, mond el te.”

Ujjai között gyűrögette a papírt, közben arra gondolt, hogy a lány két hete nem kereste Gu Hai-t. Arra eszmélt fel, hogy valaki megkocogtatta a hátát.

– Add ide azt a papírt! – nyújtotta felé kezét Gu Hai.

– Miért kellene megmutatnom? Te Qi nekem adta!

– Pont ezért – Gu Hai gondolatban felnyögött, nem tetszett neki, hogy ezek ketten írogatnak egymásnak.

Bai Luo Yin habozott, majd írt egy cetlit, és átadta Gu Hai-nak.

“A barátnőd összeállt egy másik férfival.”

Gu Hai arckifejezése megváltozott. Amikor óra után Bai Luo Yin hátrafordult, látta, hogy a fiú a telefonját nyomkodja.

– Már két hete nem lépett kapcsolatba veled – végül ennyit mondott.

Gu Hai csak hümmögött, szokatlanul nyugodt volt a tekintete.

– Most már én sem tudok kapcsolatba lépni vele. Üzenetet küldtem Hu Zi-nek és

Li Shuo-nak, megkérdeztem, hogy van-e információjuk Luluról.

Kis idő múlva Gu Hai telefonja megcsörrent, kiment, hogy felvegye. Bai Luo Yin világosan értette, Jin Lulu keményen játszik, hogy megkaparintsa.

Amikor Gu Hai visszement az osztályterembe, az arca csalódott volt.

– Délután Tianjinba megyek, nem megyek a délutáni órákra, igazoltasd le nekem.

– Rendben – bólintott Bai Luo Yin.

Érezte, hogy  Gu Hai ismét megkocogtatta a vállát.

– Várj meg, amíg ma este visszaérek!

Bai Luo Yin hallgatott. Gu Hai nem kényszerítette, hogy beleegyezzen. Összepakolta a holmiját, és kiment a hátsó ajtón.

Gu Hai elment, hogy megkeresse Jin Lulut. A lányt mindig néhány lány vette körül, és minden alkalommal, amikor meglátták Gu Hai-t, a tekintetük vágyakozóvá vált. Mivel nem tudta elviselni a pillantásaikat és az ostoba kérdéseiket, Gu Hai általában a keleti kapunál parkol le az öreg sáskafa alatt. Ahogy telt az idő, Jin Lulu szokásává vált, hogy amikor kilépett az iskolából, a fa felé nézett. Gu Hai bement az iskolaépületbe, a diákok csoportokban beszélgettek, vége lett a tanításnak. Jin Lulu osztályához ment, és meglátott egy ismerős lányt kilépni. Amikor meglátta Gu Hai-t, meglepődött.

– Te…. Miért jöttél ide?

Gu Hai csak annyit kérdezett mindenféle kifejezés nélkül.

– Hol van Jin Lulu?

– Már elment.

Gu Hai megfordult és távozott. A lány megbökte a mellette lévő másikat.

– Mi ez? Nem szakítottak?

– Én sem tudom!

Gu Hai végül meglátta Jin Lulut egy hideg italbolt bejáratánál, amikor kilépett egy sráccal, beszélgetve és nevetgélve. A fiú tartotta neki a táskát, ő meg játszadozott a pénztárcájával. Mindenki, aki rájuk nézett, láthatta, van valami közöttük. Jin Lulu ahogy lehajtotta a fejét, megpillantotta Gu Hai-t, aki hidegen nézte a két embert a szeme előtt. Gyorsan elkapta a tekintetét Gu Hai-ról, úgy tett, mintha nem látta volna, majd közelebb húzta a fickó karját, és elsétált a fiú szeme láttára. Gu Hai nem lett dühös, amikor meglátta őket, nem ragadta meg a fickót a gallérjánál fogva, és nem is ütötte meg, mert tudta, hogy pontosan ezt a jelenetet akarja látni a lány. Egyszerűen visszament a kocsijához az öreg sáskafa alá, beült, és csendben kivett egy cigarettát. Nyugodtan át akarta gondolni, hogy végül is folytatni akarja-e ezt a kapcsolatot vagy sem. Jin Lulu és az a férfi egy darabig tétováztak az iskola előtt, majd beszálltak ugyanabba az autóba. Gu Hai követte őket. Hamarosan megálltak egy szálloda előtt, bementek. Pár óra múlva, amikor besötétedett Gu Hai kiszállt a kocsiból.

– Kisasszony, megnézné nekem, hogy lakik-e itt valaki, akit Jin Lulunak hívnak?

A recepciós megkereste a számítógépen az ügyféllistát, majd elmosolyodott és biccentett Gu Hai felé.

– Jó napot, itt van Jin Lulu kisasszony foglalási adatlapja.

Bár Gu Hai felkészült, de amikor konkrétan hallotta, az agya elszállt. A recepciós felhívta Jin Lulu szobáját, de nem volt válasz. Gu Hai megkapta a recepciótól a szobaszámot, majd belépett a liftbe. Nyugtatta magát, nehogy hirtelen felindulásból cselekedjen, csak meg kell erősítenie a tényt, és szakítani, aztán hátra sem nézve elmenni. Ennek ellenére, amikor az ajtó előtt állt, a düh forrt benne. Nem kopogott, addig rugdosta az ajtót, amíg ki nem nyílt. Az alsónadrágos fickó remegett, Jin Lulu az ágyon feküdt, teste egy paplannal volt betakarva. Úgy tűnt, mintha már az elejétől fogva számított volna Gu Hai érkezésére, és a fickó zaklatott arcához képest nagyon nyugodtnak tűnt. Gu Hai hangja nyugodt volt, mégis félelmetes.

– Jin Lulu, még nem szakítottunk.

A lány hidegen felnevetett, ujjai között cigaretta volt, lassan rágyújtott.

– Még mindig együtt vagyunk? Miért nem éreztem így?

Gu Hai szótlanul a fickó felé sétált, aki lehajolt, hogy megkeresse a ruháit, majd belerúgott a tarkójába. A srác arca hirtelen elsápadt, megállás nélkül rángatózott a padlón. Úgy tűnt, Jin Lulu elégedett volt, hogy így alakult. Boldognak érezte magát, még úgy is, hogy Gu Hai kétszer is megpofozta.

– Még mindig törődsz velem? Féltékeny vagy? Szóval, te is ismered azt az érzést, amikor a felsőbbrendűségedet megfosztja egy másik. Nagyon nehéz elviselni, igaz?

– Egyszerűen már nem kedvellek, miért akarod, hogy még jobban undorodjak tőled?

Jin Lulu arckifejezése megváltozott.

– Én vagyok undorító? Igen!… Undorító vagyok… Elárulom neked, kurvára sokkal több undorító dolgot tettem már! Évek óta viszonyom van vele! Mielőtt összejöttem veled, már akkor sem voltam szűz!

A kitörő hisztérikus sikoly után hosszú csend következett. Gu Hai szemében nem volt érzelem.

– Végeztünk – mondta Gu Hai, megfordult és távozott.

„Végeztünk?” Ez a szó, mint egy nehéz kalapács, hirtelen Jin Lulu szívébe csapódott. A lány ebben a pillanatban úgy találta, hogy azok a korábbi bátor szavak, amiket mondott, hamuvá váltak. Nem akarta ezt a fajta végkifejletet, nagyon megijedt. Szakítás…. Micsoda kegyetlen dolog. Gyakorlatilag a földre vetette magát, a lepedő és a paplan is vele együtt zuhant, átölelte Gu Hai lábát.

– Da Hai… Hazudtam neked, azt mondják, hogy a férfiak egyszerűek, csak a legjobbat nem lehet megszerezni. Azt akartam, hogy féltékeny legyél, csak azt akarom, hogy figyelj rám… – zokogott a lány. – Csak színészkedtem, semmi több. Egyáltalán nem kedvel engem, én sem őt. Csak azért csináltuk az egészet, hogy lásd…

Gu Hai feléje pillantott.

– Menj vissza az ágyba, túl kevés rajtad a ruha, még megfázol.

Jin Lulu ijedten nézett le magára, csak alsónemű volt rajta.

– Da…. Hai….

Még ki sem mondta a második szót, amikor meghallotta az ajtó csukódásának hangját.

Gu Hai komor arccal száguldott az autópályán. Sötét fák, homályos utcai lámpák, egy-egy autó haladt el mellette. Nem is tudta, hányszor fordult meg az úton, mire szíve hatalmas sötétségfüggönybe burkolózott, és a levegőben lévő hideget az ujjbegyein is érezte, csupán akkor vette észre, hogy elfelejtette felhúzni az ablakot. Addig hajtott, amíg egy ismeretlen utcába nem ért, leparkolt egy bolt előtt, fejét a kormánykerékre hajtotta, és elaludt. Amikor kinyitotta szemét, az összes üzlet az utcában már bezárt, csak a KFC volt nyitva, benne több hajléktalan ember ült. Az anyósülésen megcsippant a mobiltelefon, felvette, hogy megnézze, egy ismeretlen számot látott.

„Visszajössz vagy már nem?” A telefon képernyőjén 2:51-et mutatott a kijelző. Letette a telefont, fejét az autó ülésére hajtotta, majd lehunyta a szemét, és elgondolkodott. Átgondolt minden egyes szót, ami az üzenetben állt. Elveszett lelke egy szempillantás alatt visszatért, szívét átjárta a boldogság érzése.

77 Egy nagyon különleges vigasz

Gu Hai felmászott az ágyra, majd a benne lévővel együtt átölelte a takarót.

– Összetört a szívem.

– Ng.

Gu Hai arra gondolt, Bai Luo Yin valami olyasmit mondana, hogy “Még mindig itt vagyok neked” vagy ilyesmi, amik felkavarják az érzelmeit, ki gondolta volna, hogy csak úgy lazán mormog valamit.

– Nem tudnál egy kicsit megvigasztalni? Egy hotelszobában kaptam el őket.

– Ng.

Gu Hai elvette a kezét, amivel Bai Luo Yin-t ölelte, majd felé gurult. Arckifejezése nagyon komor, légzése hangos és nehéz volt. Bai Luo Yin ezután felé fordult, ujjával Gu Hai homlokára csapott.

– Mérges vagy, Wu DaLang?^[1].

Ettől Gu Hai majdnem megfulladt, „Wu DaLang…. Láttál már valaha olyan Wu DaLangot, aki magas, gazdag, jóképű, mint én?”  Megfordította a testét, majd Bai Luo Yin-re feküdt, a kezét a nyakára tette és dühösen mondta.

 – Még csak nem is vigasztalsz, és még gúnyolódsz is velem?

– Miért kellene vigasztalni? Nem láttam, hogy annyira szomorú lennél.

Gu Hai teste fokozatosan lehanyatlott, fejét Bai Luo Yin vállára hajtotta, fájdalmas arckifejezéssel megszólalt.

– Hogy ne szakadt volna meg a szívem? Ez három év….

– Ne vesztegesd az időt azzal, hogy hazudsz magadnak! –  Bai Luo Yin a kezével Gu Hai hátára csapott. – Kérdezd meg a lelkiismeretedet, hogy szomorú vagy dühös vagy-e?

Tulajdonképpen erről a kérdésről Gu Hai már idefelé jövet is gondolkodott. Amikor meglátta, hogy Jin Lulu és az a fickó együtt voltak egy szobában, lehangolt lett. „De végül is miért? Talán azért, mert utálom elengedni? Talán azért, mert a szívem szétszakadt? Ezek nem teljesen helytállónak. A legközvetlenebb fájdalom, egyértelműen a lábbal tiport méltóságom. Így hát a düh irányított.” Gu Hai ezt nem mondhatta el Bai Luo Yinnek.

– Nagyon szomorú vagyok.

Bai Luo Yin ellökte magától Gu Hai-t, felemelte a felsőtestét, és fejét Gu Hai mellkasára hajtotta. Gu Hai szíve azonnal gyorsabban kezdett verni. „Azért csinálja ezt, hogy vigasztaljon?” Bai Luo Yin hamarosan felemelte a fejét és a párnájára hajtotta.

– Hallottam. A lelkiismereted szidalmaz téged.

Gu Hai rádőlt Bai Luo Yin-re. Némi könyörgéssel vegyes hangon mondta.

– Vigasztalj meg.

Bai Luo Yin felsóhajtott, keze megveregette Gu Hai hátát.

– Wu Da Lang! Hallgass a bátyádra! Ne vedd a szívedre…

Gu Hai hirtelen megharapta Bai Luo Yin vállát. Bai Luo Yin ökle Gu Hai nyakára csapott.

– Kutya vagy?

Gu Hai elmosolyodott, a problémák, amelyek eddig foglalkoztatták, úgy tűnt, hogy feloldódtak. Talán így kell lennie a fiúk között. Nincs szükség vigasztalásra. Nem kell egymást átölelve keserű könnyeket sírni. Ha megértik a másikat, ha érezni az aggodalmat, nem számít, mekkora a csalódás, minden elmúlik, miután egymás vállát megveregetik.

– Holnap lesz Zou néni éttermének megnyitója – mondta könnyedén Bai Luo Yin.

– Ilyen gyorsan? Minden készen van?

– Többé-kevésbé, holnap menjünk oda, hogy megnézzük.

Gu Hai boldogan megsimogatta Bai Luo Yin arcát.

– Nem holnap, hanem ma. Már majdnem hajnalodik.

E szavakat hallva Bai Luo Yin rádöbbent, hogy milyen sokáig várta, hogy Gu Hai visszaérjen hozzá.

 [1] Wu DA-Lang (武大郎) egy csúf karakter a Vízpart (水滸) című híres kínai regényből, akit a felesége és az a férfi, akivel viszonya volt, meggyilkolt.

78 A leleplezés

– Asszonyom, a reggelizőbódéval kapcsolatos ügy miatt keres?

Jiang Yuan jelezte Chen Zhang Hao-nak, hogy üljön le.

– Igen, meg szeretném kérdezni, ha már tudja, hogy valójában ki hiúsította meg a hátam mögött a terveimet?

Chen Zhang Hao egy pillanatig habozott.

– Asszonyom, nem tudom.

– Nem? – kérdezte Jiang Yuan kételkedve. – Ő egy közönséges kis utcai házaló, hogyan tudta rávenni az igazgatót, hogy személyesen kérjen bocsánatot tőle? Az, aki hajlandó segíteni neki, az biztosan Bai Han Qi, de Bai Han Qi-nak nincsenek társadalmi kapcsolatai! Ez tényleg furcsa, ki van valójában ellenem?

Chen Zhang Hao tekintete ide-oda ingott, nem mert Jiang Yuan arcába nézni. Jiang Yuan felsóhajtott.

– Tényleg nem értem, hogy Bai Han Qi hogyan gondolhatja, hogy a fiam megegye azokat a mocskos dolgokat. Ezért kerestem valakit, aki szétveri a bódéját! Tényleg tönkretette a tervemet. Kényszeríthetné az igazgatót, hogy adja át a sógorának a bolt elejét, hogy továbbra is árulhassa azt a szemetet. Sajnálom a saját fiamat, hogy minden nap ilyen dolgokat eszik. Mint az anyja, hogyan ne aggódnék?

– Ami azt illeti, szerintem azok az ételek elég jók ahhoz képest. Mintha a Kentucky Friedben ennénk, vagy a McDonald’s-ba.

– Jó? – Jiang Yuan gúnyosan felnevetett. – Tudja, manapság sok utcai házaló gonosz. Amíg az ételük nem öl meg senkit, addig bármit bele mernek tenni. Ha a fiam csak egyszer-egyszer ette volna, nem háborognék.

Chen Zhang Hao elmosolyodott.

– Asszonyom, még ha szét is zúzza azt a bódét, akkor is ehet egy másik bódéban.

– Azért teszem ezt, hogy Bai Han Qi lássa! – Jiang Yuan kissé dühös volt. – Biztos vagyok benne, hogy elhanyagolja a fiát, hogy elnyerje annak az özvegynek a kegyét.

Chen Zhang Hao nem tudott mit mondani. Jiang Yuan sokáig hallgatott, és ismét kérdezett, miközben Chen Zhang felé nézett.

– Tényleg nem tudott meg semmit? – Chen Zhang Hao hümmögni kezdett. –Rendben van, akkor nem kell tovább színlelni, már értem – ravaszul megcsillant Jiang Yuan szeme. – Gyerünk, beszéljen, ha kimondja, akkor nem fog a feje felett lógni.

– Ez nem…… Asszonyom, a döntő probléma az az ember…….. Ő egy kicsit különleges.

– Különleges? – kérdezte Jiang Yuan megvetően. – Szeretném hallani, hogy mennyire különleges!

– Ő…… Gu tábornok fia.

– Gu Hai? – Jiang Yuan arcszíne megváltozott, „hogyhogy Gu Hai beleszólt ebbe az ügybe?” – Biztos vagy benne, hogy ő volt az?

Chen Zhang Hao bólintott a fejével. Jiang Yuan elmélkedésbe merült, „hogy lehet, hogy Gu Hai segített annak a nőnek minden ok nélkül? Honnan tudott erről az ügyről?”

– Ma van annak a kis étteremnek a megnyitója – morogta Chen Zhang Hao gondolkodás nélkül.

Jiang Yuan arckifejezése megváltozott, felállt és elhagyta a helyet.

Bai Luo Yin megtámaszkodott, majd elaludt, miközben a feje lelógott, mintha bármelyik pillanatban meghajolhatna. Gu Hai könnyedén meglökte őt, majd szorosan elé lépett, éppen időben, hogy a karjaiba zuhanjon. Bai Luo Yin minden erejét megfeszítette, hogy kiegyenesedjen, majd kinyitotta szemét, és Gu Hai-ra vetett egy pillantást,

– Az asztalszámtáblák kint vannak?

– Reggel óta minden kész, fel kellene menned az emeletre és szundikálni.

Bai Luo Yin ellökte Gu Hai-t.

– Először befejezem a munkát, aztán szundikálok!

– Már öt tiszt itt van, igaz? Miért aggódsz?

– Nem látod, hogy bájolognak, hogy bevonzzák a vendégeket?

Látva ezt az öt tisztet odakint, akik a káoszban forgolódnak ide-oda, Gu Hai igazán elragadtatottnak érezte magát.

– Fiam, gyere ide, segíts apának leemelni ezt az asztalt. – Bai Han Qi hangja az emeletről jött.

Gu Hai felszaladt a lépcsőn, könnyedén, mintha repülne. Bai Luo Yin kinyomta az ajtót, és kiment, hogy friss levegőt szívjon. Ekkor meglátott egy ismerős autót, ami nem messze parkolt. Egy nő szállt ki a kocsiból. A korábbiaktól eltérően Bai Luo Yin ezúttal nem kerülte ki Jiang Yuan-t, hanem inkább odasétált hozzá. Volt egy előérzete, hogy Jiang Yuan el fog jönni, meg akarta kérdezni, meddig akarja ezt csinálni. Gu Hai lefelé tolta az asztalt, és látta, hogy Bai Luo Yin eltűnt. Maga felé fordította az egyik alkalmazottat, és megkérdezte.

– Hová ment Bai Luo Yin?

– Eh….?! Az előbb még itt volt.

– Láttam őt – szakította félbe egy másik kísérő –, Kiment, úgy tűnik, valaki kereste. Nah, nem ott van? – Gu Hai ekkor a pincérrel együtt kinézett.

79 Hogyan lehet ő az?

– Mit akarsz, hogy idejöttél? – Bai Luo Yin a szokásos módon közömbösen szólalt meg.

Jiang Yuan szíve összeszorult.

– Fiam, én….

– Ha csak azért jöttél ide, hogy bajt csinálj, menj haza. Ma senki sem ad esélyt. – szakította félbe Bai Luo Yin az anyját.

Jiang Yuan megdöbbent és elszomorodott, nem számított rá, hogy fia ilyen kegyetlen szavakkal illeti. Ha hibázott is a múltban, még akkor is az anyja.

– Miért béreltél fel embereket, hogy szétverjék Zou néni reggeliző bódéját?

Jiang Yuan keze szorosan megragadta a bőr táskáját.

– Luoyin, kérlek, hallgass meg. Az a nő nem őszintén jó hozzád. Te még fiatal vagy, nem tudod, hogy az emberek szíve nagyon összetett. Azért jó hozzád, mert saját céljai vannak. Én nő vagyok, ismerem a női mentalitást. Ha nem lenne célja, nem csinálná ezt.

– Akkor mondd meg, mit akar? A családunk pénzét? Van nekünk? A családunk hatalmát és befolyását? Van nekünk? Ha csak az apát akarja, az önmagában elég nekem, hogy elfogadjam őt.

Jiang Yuan vett egy mély lélegzetet, és megkérdezte.

– Ha el tudod fogadni apád második házasságát, az enyémet miért nem tudod? Azt hiszed, hogy nincs jogom a saját boldogságomhoz? Azt hiszed, hogy minden nő boldogságának olyan szűkösnek kell lennie, mint az övének?

– Nem mondtam, hogy nem fogadom el – nevetett fel Bai Luo Yin hidegen. – Mikor mondtam ezt?

– Akkor miért ilyen a hozzáállásod anyához?

– Mert nem ugyanazon az úton járunk.

Jiang Yuan rendkívüli fájdalmat érzett a szívében, arca szürke lett. Észre sem vette, hogy Gu Hai odajött.

– Miért jöttél?

Bai Luo Yin ledermedt, nem értette, hogy Gu Hai hogyan kérdezhette ezt. Egyenesen Jiang Yuan elé sétált, majd hideg és arrogáns arckifejezéssel közelről nézett rá.

– Mit keresel itt?

Gu Hai arra tudott gondolni, hogy Jiang Yuan szándékosan jött ide, hogy bajt okozzon, ezért Bai Luo Yinból indult ki. Bai Luo Yin döbbent tekintettel Gu Hai felé pillantott.

– Te…. ismered őt?

– Igen – Gu Hai átölette Bai Luo Yin vállát, a füléhez hajolt, úgy tűnt, mintha suttogna, de valójában az egész utca halhatta. – Ő az apám új felesége, egy mocskos nő, gyönyörű külsővel. Engem nem tudott meggyőzni, ezért másoktól akar segítséget kérni. Ne beszélj vele, menjünk.

Gu Hai az erejét arra használta, hogy Bai Luo Yin-t elhúzza, de az egyáltalán nem mozdult. Jiang Yuan nem tudta, hogy sírjon vagy mosolyogjon.

– Ti… ti ketten…. ismeritek egymást?

Bai Luo Yin megértette, de Gu Hai még mindig a sötétben tapogatózott. Jiang Yuan egy kézzel megfogta az egyik kezét, majd végtelenül izgatottan mondta.

– Tényleg jó, hogy ismeritek egymást, annyira aggódtam, hogy nem fogtok kijönni egymással. Valahányszor egy családi vacsora összejövetelre gondoltam, attól féltem, hogy valami rosszat fogtok tenni, amint találkoztok. De ez jó…. Ez jó…

Amikor Gu Hai meghallotta Jiang Yuan szavait, úgy érezte, ostobaságokat beszél, de amikor újra hallotta, valamennyire kapcsolt. Jiang Yuan látta Gu Hai arcán az értetlenkedő kifejezést, majd erősen megragadta a kezét. Boldogan kérdezte.

– Buta fiú, még mindig nem érted? Ő a fiam, akiről beszéltem. Azt is mondtam, hogy hasonló a természetetek, hogy biztosan jól ki fogtok jönni egymással. Látod, igaz, amit mondtam, ugye?

Gu Hai lelke tombolt. „Miért ő az? Nem számít, nem lehet ő az, nem igaz?” Bai Luo Yin lesöpörte Jiang Yuan kezét, majd nagy léptekkel visszasétált Zou néni éttermébe. Szó nélkül felment az emeletre, fogta a táskáját, majd elindult…

– Fiam, mi történt?

Bai Han Qi látta Bai Luo Yin komor arckifejezését, sietve lement és zavartan utána futott. Bai Luo Yin megállt és apja sötét szemüregébe nézett.

– Apa, jól vagyok, csak kimegyek egy kicsit.

Bai Han Qi arcán aggodalom látszott.

– Hová mész? A nénikéd boltja ma hivatalosan is megnyílik.

– Apa, én csak haza akarok menni, hogy elhozzak ide néhány dolgot, mindjárt visszajövök.

Anélkül, hogy esélyt adott volna apjának a további kérdésekre, Bai Luo Yin lendületes léptekkel, gyorsan kirohant az üzletből. Gu Hai egy pillanatra elkábult, amikor megpillantotta Bai Luo Yin hátát, gyors tempóban utána eredt.

– Yin Zi!

Bai Luo Yin nem adott semmilyen választ, fékezhetetlen düh látszott rajta Nem tudta elfogadni ezt a valóságot, nem számít, hogy Gu Hai családjának anyagi helyzete mennyire jó. Még ha az apja lenne a főtitkár, akkor sem lenne ellenvetése. Wei Ting fia? Ez az a család, amelyet Bai Luo Yin a legjobban megvetett, miért kellett Gu Hainak ennek a családnak a részének lennie?

– Bai Luo Yin! –  üvöltött  Gu Hai.

Bai Luo Yin anélkül ment tovább, hogy hátrafordult volna. Gu Hai tett néhány nagy lépést, majd megragadta a karját.

– Nem hallottad, hogy kiabáltam neked?

Mindketten megálltak egy üres utcán, ez volt az első alkalom, hogy jelentőségteljes pillantást vetettek egymásra.

– Hallottalak.

– Akkor miért nem vettél tudomást rólam?

Bai Luo Yin úgy érezte, hogy nincs mit mondania, megfordult és el akart menni, de Gu Hai erőszakkal megállította.

– Tűnj el! –  kiáltott Bai Luo Yin.

Ez a “tűnj el” és a számtalan “tűnj el”, amit Bai Luo Yintől kapott előtte, nem volt ugyanaz az érzés. Gu Hai úgy érezte, a szíve összefacsarodott.

– Azt akarod, hogy eltűnjek? Mi a fenéért kellene eltűnnöm? – megrázta Bai Luo Yin vállát.

Bai Luo Yin határozottan megragadta Gu Hai gallérját.

– Hazudsz!

– Mit hazudtam neked? – Gu Hai képtelen volt visszafogni a dühé. – Én is csak ma tudtam meg. Nem hallottad mit mondott Jiang Yuan? Egyáltalán nem tudtam, hogy ő az anyád. Mit hazudtam én neked?

„Megcsaltad az érzéseimet…”

Gu Hai nagy levegőt vett, és Bai Luo Yin-re meredt bíborvörös szempárjával. Volt egy pont a szívében, ami még mindig érintetlen, és ez a pont kizárólag Bai Luo Yin-é volt. De most hamarosan meg fog szakadni. Bai Luo Yin újra elindult. Gu Hai könyörtelenül üldözte. Végül megérkeztek a ház küszöbére. Bai Luo Yin kinyitotta az ajtót, és azonnal be akarta csukni, de Gu Hai lábbal blokkolta.

– Bai Luo Yin, mit akarsz?

Gu Hai egy lökéssel az udvaron lévő falhoz szegezte Bai Luo Yint, összeszorított fogai között préselte ki magából a szavakat.

– Nem vagyok jó hozzád? Azt hiszed, hogy te vagy az egyetlen, aki úgy érzi, hogy rosszul bántak vele? Én mondom neked, az anyádnak és az apámnak titkos viszonya volt sok éven át. És anyám rejtélyes módon meghalt! Nekem kéne dühösnek lennem, nekem kellene azt mondanom, hogy „takarodj”!

Bai Luo Yin homlokán folyamatosan lüktettek a kék erek.

– Igaz…. Minden, amit mondtál, igaz. Akkor miért nem mész el? Csak menj, és mindketten boldogok leszünk!

– Azt kérdezed, miért nem megyek el? – Gu Hai rekedten kiabált tovább. – Ha el tudtalak volna hagyni, szerinted nem tettem volna meg? Nem számít, milyen nagy a gyűlöletem az anyád iránt, soha nem éri el az irántad érzett érzéseim ezredrészét! Bai Luo Yin, nem foglak megállítani, még akkor sem, ha gyűlölöd az apámat. De miért kell ezt hozzám kötnöd? Nem gondolod, hogy nagyon kegyetlen vagy így?

Bai Luo Yin megragadta Gu Hai kezét, és lefeszítette magáról.

– Gu Hai, nem gyűlöllek. A családoddal szemben sincs gyűlöletem. Csak nem tudlak elfogadni, nem tudom elfogadni a családodat. Mert nekem is megvan a saját családom, és a tiéd fájdalmat okoz az enyémnek. A családunk nem tudja elengedni. Az apád figyelmen kívül hagyhatja anyám múltját, mert ő nem szenvedett semmit, de az én apám nem tudja.

Gu Hai szíve apránként a szakadékba zuhant.

– Szóval úgy érted, hogy nekem mindenképpen el kell mennem?

Bai Luo Yin megfordította a testét.

– Megyek, és segítek összepakolni a dolgaidat.

– Bai Luo Yin, szóval tényleg ilyen kegyetlen leszel?

A múltból egészen mostanáig Bai Luo Yin soha nem érezte, hogy az ajtótól a szobájáig vezető út ilyen hosszú.  Gu Hai hangja látszólag nyugodt volt.

– Nem kell összepakolni a dolgaimat. Nem kellenek. Add át  Zou néninek, hogy gratulálok a nagy megnyitóhoz!

Gu Hai lépteinek hangja fokozatosan távolodott. Bai Luo Yin úgy érezte, mintha az életét szétszakította volna a valóság. Gu Hai végigsétált az ismerős úton, felidézte minden egyes emlékét, ahogy a gördülő kerekek által hagyott nyomokba vésődtek. Fájdalmat érzett, mintha a szívébe tört döftek volna. Tegnap szakított Jin Luluval, és nem volt ilyen érzése. Puszta fájdalom átterjedt a szívéből az egész testére, még a pórusai is sírva fakadtak kíntól.

Bai Luo Yin kiment a szobájából, Bai nagymama éppen a víz felé hajolt.

– Együnk egeret vacsorára! – kiáltotta izgatottan.

Bai nagyapa addig nevetett mellette, amíg fel nem köhögött. Bai Luo Yin arcán a legcsekélyebb kifejezés sem volt. Bai nagymama megragadta a vödröt, majd ügyetlenül Bai Luo Yin mellé lépett.

– Én és a nagyapád két vödör egérgombócot ^[1] csomagoltunk, ma este egeret főzünk, amit Da Hai a legjobban szeret enni!

Mivel Gu Hai lett Bai nagymama tolmácsa, ő az első, akit Bai nagymama helyesen szólított.

 [1] Bai nagymama 饺孿-t (Jiao Zi= gombóc) akart mondani, de helyette 耗孿-t (Hao Zi= egér) mondott.

80 You Qi felkeresi Yin Zi-t.

Két teljes napig Bai Luo Yin egyáltalán nem ment iskolába. Megkérte Bai Han Qi-t, hogy mondja meg Luo Xiaoyu-nak. Ezen kívül senki másnak nem szólt. Mostanában You Qi utál Gu Hai-al beszélgetni, mivel terrorizálta őt. Az elmúlt két napban You Qi számára minden, amit csinált, kellemetlen volt. Nem tudta, hogy kinek az iskolai feladatát másolja le, nem tudta, kinek adja oda a maradék ételt. Panaszkodni akart, de nem talált senkit, akinek morogni tudott volna.

– Gu Hai, hol van Bai Luo Yin?

Gu Hai bedugta a fülhallgatóját, a Nagy Együttérzés Mantrát hallgatva, az arca kifejezéstelen. You Qi-nek nem volt más választása, minthogy óra után Yang Meng-hez menjen. Ahogy odaért az emeletére, kitörő visítást keltett. A diáklányok kirohantak az osztálytermekből. A másodperc töredéke alatt az egész folyosó forrongott az izgalomtól.  You Qi mindkét kezét a zsebébe dugta, mintha már megszokta volna, hogy mindenki őt figyeli. Mintaszerű tartással lépett be Yang Meng osztályterem ajtaján.

– Yang Meng itt van? – kérdezte az egyik diáklányt.

A lány szája szétnyílt, mosolyogva a Yang Meng felé mutatott. majd berontott az osztályterembe, megragadta Yang Menget, és kivonszolta.

– Itt is van.

You Qi megköszönte, majd Yang Menget a lépcsőház bejáratához vonszolta.

– Kíváncsi vagyok, miért van ilyen zaj odakint, de kiderült, hogy te vagy az.

Yang Meng ásított. You Qi levetette hideg és távolságtartó arckifejezését, és türelmetlenül nézett Yang Mengre.

– Hová ment Bai Luo Yin?

– Yin Zi? – Yang Meng sokáig döbbenten állt. – Nem jött iskolába?

– Két napja hiányzik, nem tudtad?

Yang Meng bólintott.

– Már régen voltam náluk.

– Akkor menjünk oda iskola után.

Yang Meng egy pillanatig habozott.

– Ha nem tévedek, az iskolai kollégiumban laksz, igaz? A kollégiumodban nincs kijárási tilalom? Miért nem várunk holnapig? Lehet, hogy holnap jön, és ha tényleg nem jön, akkor vasárnap meglátogatjuk őt.

– Ne várjunk vasárnapig, menjünk oda ma – You Qi megrángatta Yang Meng ruháját.

Yang Meng felülről lefelé végig nézett You Qi-n, tanácstalanul megkérdezte.

– Miért vagy ilyen nyugtalan? Csak két nap nem jött, igaz? Ha tényleg baj lenne, akkor valaki már eljött volna a cuccaiért.

– Te vagy az, aki túlságosan nyugodt! – You Qi Yang Meng fejére mutatott. –Mindig is azt hittem, van emberi szimpátiád. Tényleg nem gondoltam, hogy valójában ilyen vagy!

Miután befejezte, megnyúlt arccal elsétált. Yang Meng figyelte You Qi távolodó hátát, majd magában mormogta: “Vajon megőrült?”

Yang Meng az órák vége előtt tíz perccel elbújt You Qi elől, az osztálya előtti parkolóban. Megvárta, amíg a fiú az iskola kapuja előtt elbiciklizett, majd hívott egy taxit.

– Uram, követné azt a biciklit elöl?

Várta, hogy a sofőr egy özönvizet zúdítson rá a szidalmakból, de ez a sofőr eléggé jó természetű volt. Nemcsak, hogy nem kiabált You Qira, hogy szálljon ki, hanem panasz nélkül követte azt a bizonyos biciklit, amíg el nem értek egy kis sikátorba. Kacskaringózás közben még csak a jelét sem lehetett látni a sofőrön. You Qi nem tudta megállni, hogy meg ne kérdezze.

– Uram, amikor arra kérem, hogy kövesse azt a biciklit, nem érzi, hogy kellemetlen?

A sofőr hangosan felnevetett.

– Miért lenne kellemetlen? Legutóbb is volt egy fiatal fiú, aki arra kért, hogy kövessek egy gyalogos embert.

Megható érzés támadt You Qi szívében, feltételezte, ha mindenki olyan rokonszenves és melegszívű lenne, mint ez a sofőr, akkor ez a társadalom nagyon kedves lenne. Yang Meng megállt Bai Luo Yin háza előtt. You Qi szólt a sofőrnek, hogy álljon meg, majd megnézte a taxidíjat, kivett huszonöt jüant és átadta a sofőrnek.

– Huszonöt jüan? – A sofőr arca elzöldült. – Azt hiszed, elfogadom ezt?

You Qi elképedve mutatott a viteldíjra.

– A kijelző huszonöt jüant mutat!

A sofőr gúnyolódott.

– Fiatalember, maga túl fukar! Annak a személynek, akiről beszéltem, aki azt mondta, hogy kövessek egy sétáló embert, az ő taxijának a viteldíja is huszonöt jüan volt, de aztán szó nélkül száz jüant fizetett.

– Az az ember gazdag, de nekem nincs sok pénzem – mondta You Qi.

A sofőr azonnal bezárta a kocsit, és vitatkozni kezdett You Qi-val.

– Fiatalember, én nem vezetek engedély nélküli taxit. A lelkiismeretemre hagyatkozom, amikor felszámolom viteldíjat. Mennyi ideje vezetek ezen az úton? Ha a szokásos sebességemmel vezetnék, hány mérföldet vezettem volna?

– Ha ez az elmondottak szerint van, akkor vissza kell fizetnie a pénzemet! Csúcsforgalom van, ha nem akarom, hogy elhozzon ebbe a kis sikátorba, még mindig az iskola kapuja előtt ragadt volna.

– Ne beszéljen hülyeségeket! Ha nem adja oda a pénzt, eszébe se jusson, hogy kiszáll.

– Maga taxisofőr vagy rabló?

– Mit mondott, ki a rabló? Mondja még egyszer, és felpofozom, és a város árkába dobom.

Végül You Qi megalkudott, a pénztárcájában lévő egyetlen száz jüant odadobta a sofőrnek. Amikor kiszállt a taxiból, szívében folyamatosan szidta a taxisofőrt: „az a valaki tényleg adott neki száz jüant? Bassza meg! Ha összefutok vele, biztosan agyonverem!” Hosszas tétovázás után Yang Meng végül belépett Bai Luo Yin házába. You Qi szorosan követte őt hátulról. Amikor Bai Han Qi meglátta Yang Menget, lelkesen felkiáltott.

– Nagy leány, miért nem jöttél mostanában?

Amikor You Qi meghallotta ezt a két szót, hogy “Nagy Leány”, nem tudott nem felhorkanni. Rájött, miért nem engedte Yang Meng, hogy vele tartson. Yang Meng hallotta a háta mögött a nevetést, és nem tudta megállni, hogy ne borzongjon meg. Megfordult, arca elsápadt.

– Te… hogyan tudtál követni engem?

– Nem követtelek. Apád nyíltan Nagy Leánynak nevezett?

– Nem az apám – válaszolta Yang Meng kínosan. – Ő Bai Luo Yin apja.

– Huh? – You Qi kellemesen meglepődött. – Üdv, bácsikám.

Bai Han Qi rámosolygott.

– Te is Yin Zi osztálytársa vagy? Ez a fiatalember olyan élénk.

You Qi zavartan mosolygott, míg Yang Meng csak állt és forgatta a szemét.

– Bácsikám, hol van Bai Luo Yin?

– Alszik!

You Qi az órájára nézett, még csak este hét óra van.

– Ilyen korán lefeküdt?

– Csak reggel aludt el, azt hiszem, hamarosan felkel.

You Qi tétován kérdezte.

– Beteg?

– Nem, csak fáradt, nem akart felkelni az ágyból.

„Ez az apa… túlságosan is nyitott! Csak azért, mert a fia fáradt, nem kell mennie az iskolába.” You Qi őszintén csodálta és irigyelte egyszerre. Amikor Yang Meng meghallotta, hogy Bai Luo Yin jól van, egyenesen visszatartotta magát attól, hogy berontson és megzavarja az alvását. Egy darabig beszélgetett Bai nagyapával, és több ropogós datolyát szedett. Amikor azt érezte, hogy elég idő telt el, úgy döntött, hogy hazamegy és eszik. You Qi lopakodva belépett Bai Luo Yin szobájába, és megijedt a kaotikus jelenettől. A dolgok szanaszét dobálva, szinte alig volt hely. Az ablak mellett egy nagy ágy. Az egyik oldalán egy deszka matrac, míg a másik oldalán egy rugós matrac.  Bai Luo Yin a deszka matracon aludt, csak néhány szál zilált haja látszott ki. You Qi odasétált az íróasztal mellé, és lazán turkált a holmik között. Gu Hai sok holmijára bukkant. Karóra, csuklóvédő, öngyújtó. You Qi gyakran szentelt nagy figyelmet Gu Hainak, így a holmijai mély benyomást tettek rá. Kinyitotta a szekrényt, a benne lévő ruhák Gu Hai-é, és Bai Luo Yiné voltak. Mindezek azt mutatták, hogy kettőjüknek minden bizonnyal nagyon bensőséges kapcsolata van. Bai Luo Yin felébredt, fáradt és komor tekintettel bámult You Qira.

– Miért vagy itt?

You Qi sietve elengedte a kezében lévő dolgokat, jóképű arcán mosoly jelent meg.

– Az elmúlt két napban nem voltál iskolában, azért jöttem, hogy meglátogassalak.

Bai Luo Yin ködösen hümmögött rá, felöltözött, és készülődött, hogy felkeljen az ágyból. You Qi észrevette, hogy Bai Luo Yin arca megnyúlt. A betegséget kizárva, valószínűleg a lelkiállapotával kapcsolatos probléma. Azonban látva apja viselkedését, úgy tűnt, hogy a házban nincs probléma. Így ez valószínűleg Bai Luo Yin személyes problémája.

Aznap este Bai Luo Yin megengedte You Qi-nak, hogy nála maradjon. A csendes éjszaka alatt mindenki aludt, You Qi maga is a paplanba kuporodott, de nem tudta levenni szemét Bai Luo Yinről.

– Összevesztél Gu Hai-jal?

Bai Luo Yin szíve egy pillanatra megdobbant, nagyon nyugodt és tartózkodó arckifejezést színlelt.

– Miért ő?

– Nem gondolod, hogy a vele való kapcsolatod nem átlagos?

Nem csak You Qi mondta ki neki ezt a bizonyos mondatot. Korábban Bai Han Qi is ugyanezt mondta, mégis más volt a benyomás a két embertől. Az apja kettőjüket jó testvérnek tekintette. Eközben, amire You Qi utalt, az sokkal mélyebb és bensőségesebb kapcsolat. Bai Luo Yin nem volt hozzászokva ahhoz, hogy ilyen dolgokról más fiúkkal beszéljen, ezért nem mondott semmit. Már késő este volt, You Qi nem tudta visszatartani álmosságát, így előbb elaludt. Bai Luo Yin csendben figyelte őt. „Osztálytárs és barát volt ő is, de miért más érzés az, amikor vele van, mint, amikor Gu Hai-al?” Lehunyta a szemét, de az elméje továbbra is Gu Hai-n forgott. Szinte hallotta a hangját, ahogy szeretettel suttogja: „Yin Zi…”